Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-27 / 22. szám

ÄOSSUTH 8.2« Disznótor. Népdaljáték 8.58 Gyermekrádió 9.33 Tánczene 10.05 Magyar Parnasszus 10.35 Áriák 11.00 Iskolarádió 11.35 Rahmanyinov: Rapszódia 12-30 Melódiakoktél 13.45 Uj Georgikon J4.00 Bach: I. Brandenburgi ver­seny 14.24 Rádiójáték gyermekeknek 15.10 Rádióiskola 16.05 Az élő népdal 16.15 Riport 16.35 Fiimmosicalrészletek 17.05 Európa és a világ Szófiából 17.20 Ml újság az Operában? 18.00 Kinek a hasznára, kinek a kárára? 18-28 Könnyűzenei híradó 19.25 A Szabó család 19.55 Egy óra Halász Judit otthonában 21.03 Kulturális világhiradó 22.20 Nóták 22.40 A történelem és a szociológia 23.00 Kadosa Pál: Concertino 23.16 Ritmusturmix 0.10 Bartók-kórusok PETŐFI 8.05 II. Bampton énekel 8.40 indiai jegyzetlapok 9-00 Balettzene 11.45 Versek 12.00 Nóták 12.20 Mozart: D-dúr diverti­mento 13.03 Törvénykönyv 13.20 Kórusok 14.00 Kettőtől — hatig . .. 18.10 Népdalok 18.28 Pest megye kutatói között 18-53 Mozart-hangverseny 20.28 Szokolay S.: Halmai. Három felvonásom opera MAGYAR 8.05 üskola-tv 17.58 Hírek 18.05 island . . . 18.40 Esti mese 18.55 Nyugdíj előtt .. . 19.15 O’ Neilí: Egy igazi úr 20.35 es 22.20 Tv-hiradó POZSONYI ’7.35 Meseműsor 19.00 és 21.30 Tv-híradó 19.35 A sztálingrádi csata 20.05 Telekvíz-műsor 21.00 Mérföldkövek a Tátráig \Fiím j EGRI VÖRÖS CSILLAG: \T ele fon: 22-33) Az előad isok kezdete: fél 6 és 8 órakor. Egy örült éjszaka. GYÖNGYÖSI PUSKIN: Isten hozta őrnagy úr GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Valahol Falvópában (Évfordulós filmhetek) HATVANI KOSSUTH: Magányos vadász a szív FÜZESABONY: „Z” avagy egy politikai gyilkosság anatómiája HEVES: A nagy korallzátony iQEEDHI ÜGYELET Egerben: 19 órától szerda reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. «GJ0B8 ImMTO >1 HlRVEÜfS itví! Mamá 'm KEMP VIETMAMBŰL lJw »■ aítÉ SíliftA Szovjetuniót és Finnországot egyre szorosabS " ,/ »»Miije■' *' baráti szálak fűzik egymáshoz, ami az évről évra fejlődő technikai-gazdasági kapcsolatokban is kifejezésre jut. A képén Látható 16 ezer tonna vízkiszorítású „Vlagyivosztok” nevű jégtörő is egy finn hajógyárban épült, szov­jet megrendelésre. A közelmúltban vízre bocsátott jégtörő egy ideig kereskedelmi hajó­kat kísér a sarkvidéki Ferenc József-föld kutatóállornásair a, majd befut állandó bázisára, Vlagyivosztok kikötőjébe. A háromcsavaros hajót 22 ezer lóerős motor hajtja, legénysége közel száz fő. A tengerészek kényelmét szépen berendezett kabinok és szalonok szolgál­ják, valamnt melegvizű úszómedence és finn szauna. A jégtörő állandó „útitársa” egy jégfelderítő helikopter, melynek hangárja és starthelye a hajó orr-részében van. Áz „információs robbanás megfékezése u Nghe An tartomány köz­pontja a Lám folyó partján található. A folyó felé veze­tő úton. a sorompó előtt mindig állnak autók, várják a térülő kompot, amelyről tapasztalt személyzet ve­zényli le a túlpartról érke­zett járműveket. Ez így ön­magában — nagyon hétköz­napi kép ma Vietnamban Az átkelőhelytől azonban hosszú szakaszon. néhány kilométeren romok s romok kísérik az utast. Itt volt — s itt éled újjá Vinh városa. Markáns arcú, zömök fér­fi mutatta be a várost. Ngu­yen Phoui Trong, a tarto­mányi párt-végrehajtóbizott­ság tagja saját szemével lát­ta a város fölé süvöltve szá­guldó első amerikai gépeket. — Tartományunkban a Lám folyó partján zuhant le az első amerikai gép, amit légvédelmünk lelőtt — szavaiban ott érzem a jogos büszkeséget. — Az alacsony­ra ereszkedő kalózgépet pus- katűzzel fogadták a mieink, s amikor a magasba akart húzni, légvédelmi egységünk telitalálata megpecsételte sorsát. A tartomány központja, Vinh ma inkább csak elne­vezésében város. Néhány ki­sebb ház kivételével egyebet sem látni, mint romokat. A városon átvezető főútvonal és vasút csak kiinduló pont­ja volt a dühödt ellenség vandál pusztításának. Az amerikaiak nem ismertek kíméletet: kórházak, temp­lomok, iskolák dőltek ösz- sze a légierő és a 7. flotta támadásai, rakéta- és ágyú- tüze nyomán. Láttam a pe­dagógiai főiskola négy ha­talmas épülettömbjének ros- kadt tetőzetét, kiégett abla­kait; láttam a filmszínhá­zat, ahol csupaszon, tető nél­kül, kormos csíkokkal me­redt rám a lépcső, a vetítő­terem, a nézőtér — pedig az utcán álltam. 1985-től már szinte folyamatosan bombáz­ták a várost és környékét, még a falvakat is, közülük hatból semmi nem maradt. Folyt mégis a munka, nem állt meg a szállítás. Az amerikaiak elképzelései cső­döt mondtak, hiszen ha egy hidat szétbombáztak, mel­lette nemsokára állt már a pontonhíd — nem sikerült elvágniuk a köldökzsinórt az északi és déli területek kö­zött. A beszélgetést és a város­nézést egy véletlen találko­zás egészítette ki. A ven­déglátók nem tudtak érke­zésemről — a kompbrigád vezetőjével a Lám partján futottunk össze: Öreg Volgánk fák, bozó­tok közé rejtezett házak övezte keskeny földúton ukdácsolt Az egyik házi­kónál megálltunk, az árnyé­kos udvaron át a szellős, bambuszkunyhóhcz invitál­tak. Itt volt a kompbrigád szálláshelye. Míg előkerült az elmaradhatatlan vendég- ’ i,sztelő tea és az erős ciga­retta, mások a vízipipát ad­ták körbe. Nem kóstoltam bele. mert tolmácsom meg­súgta; olyan erős a füstié* hogy ember legyen a tal­pán, aki első alkalommal nem szédül bele. A brigád tagjai több mint négy esztendeje dolgoznak együtt — a bombázások ide­jén kovácsolodtak össze. Né- hányan életüket áldozták, egykori vezetőjük most Ha­noiban van, bomba roncsol­ta kezét gyógy ekezelik. A csapat párttitkára odaszólt egy magas, jóvágású fiúnak, mutassa csak az „emlékét”. A huszonhat éves fiatalem­ber bal combjának külső fe­lén körülbelül huszonöt centis forradást, láttam. Ak­kor, a támadást és sebesü­lést követően hamar kórház­ba szállították — így ma­radt életben. Nemsokára visszatért a brigádhoz. Ahogy hallgattam annak a négy esztendőnek a történe­tét. elnéztem a vékony- csontú. hallatlanul szívós embereket. Szárazon, adat­szerűén adták elő az ese­ményeket. Elmondták azt is. milyen kitüntetéseket kap­tak — ezt is dicsekvés he­lyett inkább kissé zavartan Hősi példát adtak — „azt tettük, amit mindenki más”. A háborús ipar- és álta­lános gazdaságfejlesztési koncepció megvalósítása nyomán Nghe Anban is, mint másutt, sok tekintet­ben önállókká váltak. Ciga­rettát, szappant, éppúgy ma­guk készítettek, s készíte­nek, mint ahogy például a gépjavításra is berendezked­tek. Az egészséges decentra­lizálás tovább folyik az or­szágban. — Egy földig rombolt vá­ros teljes újjáépítése nem könnyű dolog — vezetett át a jelenbe Nguyen Phoui Trong. — Mégis ezt tesszük. Vidékünk iparosítását is folytatni kell, főként a ha­lászatban, a sókitermelés­ben, az erdőgazdálkodásban szeretnénk mielőbb jelentős fejlődésről számot adni. S minden területen szorgal­maznunk kell a gépesítést. Azzal búcsúztunk, hogy öt-tiz esztendő múlva szíve­sen megmutatná, mivé vált a ma még romváros. Bizo­nyos vagyok benne, hogy Vinh akkorra ismét teljesen újjáéled. Mint poraiból a főnix-madár... (Következik: A hármas készültség) Jenlsei János „InformlcM — ember — gép” — ez az egyik legna­gyobb probléma, amely - lyel az emberiség a XX. század derekán szembeta­lálta magát. SOKSZOR HALLHATJUK manapság, hogy a tanulás egyre nehezebbé válik. A tu­domány tartalmának terje­delme most 40—50 év alatt csaknem megkétszereződik, a tudományos-technikai infor­máció terjedelme pedig 10— 15 év alatt. Az emberiség a XX. század végén kétszer annyit fog tudni, mint most. Ebből arra a következtetésre jutnak, hogy a főiskolai egyetemi hallgató ismeretei terjedelmének is szükség­képpen növekednie kell. Ez viszont a tanítás időtartamá­nak meghosszabbításán kö­veteli meg. S ha ez így foly­tatódik. akkor az egyetemet, főiskolát nemsokára csak ősz aggastyánok végezhetik el. A mai tudományban két, pontosan kirajzolódó tenden­ciát figyelhetünk meg. Egy­részt azt, hogy a tudomá­nyok differenciálódnak, és ezzel egyidejűleg egyre sző­kébb körűvé válik a tudósok szakosodása, másrészt azt, hogy mind újabb és újabb tudományos ágak keletkez­nek a különböző tudományok határterületén, ami széles profilú szakembereket igé­nyel. Egyesek a tudományok dif­ferenciálódását és a tudósok egyre szőkébb körű szakoso­dását majdnem a tudomány végső határának tekintik. George Thompson, híres an­gol tudós-fizikus, például, „Előrelátott jövendő” c. könyvében a következőket írja: „Teljesen elkerülhetetlen, hogy ismereteink gyarapo­dásának arányában ne csök­kenjen ismereteinknek az a hányada, amelyet egy ember el képes sajátítani. Ez, leg­kevesebb. két nem kívánatos következményt von. maga után. Mivel egy szakterüle­ten az embernek rendkívül sokat kell tudnia, abba a nagy kísértésbe eshet, hogy lehetőleg minél kevesebbet tanuljon meg abból, amire munkájában közvetlenül nincs szüksége. Így egyolda­lú lesz elképzelése arról a vi­lágról, amelyben él... A másik nem kívánatos követ­kezmény ... a szakosodás későbbi időszakában jelent­kezik. Sok tudományos és technikai vívmány úgy jön létre, hogy eszméjét, és tech­nikai eljárását egész más területen alkalmazzák, mint amilyenen eredetileg terve­zik. A hasonló lehetőség re­alizálása azonban egyre ne­hezebben megszerezhető sok­oldalú tudást igényel. Nincs kizárva, hogy ez a körül­mény határt szab a tudo­mány fejlődésének.. Ez a kilátás bizony elég sötét, de szerencsére, meg­alapozatlan. A TUDOMÁNY fejlő­désével a világ képe nem lesz bonyolultabb, hanem még egyszerűbb. És ha jól meggondoljuk, akkor rájö­vünk, hogy ennek így is kell lennie. Hiszen a természet nem lesz bonyolultabb azál­tal, hogy a tudomány feltár­ja titkait. És minél jobban megértjük törvényeit, annál egyszerűbbé válik a termé­szeti jelenségek leírása. Ahol pe'dig még nem tárták fel a természet törvényeit, ott hi­potézisek és elméletek ural­kodnak, azoknak a tények­nek a sokasága, amelyek lát­szólag alig függnek össze egymással. Ebben az össze­visszaságban csakugyan ne­héz eligazodni. Hasonló hely­zetben volt a kémia azelőtt, mielőtt Mengyelejev felfe­dezte a periodikus rendszert. Az akkori idők kémia szakos diákjainak a szó szoros ér­telmében megfájdult a fejük attól, hogy oly rengeteget kellett tanulniuk minden egyes elemről. Mengyelejev- nek ahhoz, hogy feltárja pe­riodikus rendszerét, hihetet­lenül sok információs anya­got kellett feldolgoznia. Ma már a periodikus rendszer a kvantummechanikából követ­kezik, és a tankönyv mind­össze egy paragrafusban fog­lalja össze. Mint látjuk, a tudomány alapjait rendkívül tömören és egyszerűen 1 ellet ismer­tetni. Ha összehasonlítjuk a tíz évvel ezelőtti atomfizikai tankönyveket a maiakkal, akkor az az egyszerűsítés rendkívül szembetűnővé vá­lik. A TUDOMÁNYOK ALAP­JAIT tehát röviden és egy­szerűen össze lehet foglalni. De a nagyképzettségű szak­ember nem érheti be az ala­pokkal, neki lehetőleg mind. közelebb kell kerülnie a mai tudomány élvonalához. És itt már válóban túl sok az in­formáció. Mindent nem le­het elsajátítani, szűk szak- területű szakembert pedig nem érdemes kiképezni, mert idővel maga a szakma Is fö­löslegessé válhat. Az új technika és techno­lógia fölöslegessé teszi - a szűk szakterületű mérnököt, mert 5—6 éven belül már képtelen lépést tartani az élettel, és mindent újonnan meg keil tanulnia. Éppen ezért a jövő mérnökének ku­tatóvá kell válnia. És itt el­érkeztünk annak a kérdés­nek a megválaszolásához, mi­re kell tanítani a főiskolai hallgatókat. Először is, a tu­dományok alapjaira, — erre mindenkit meg lehet taníta­ni egy egész életre szólóan, — másodszor, az ismeretek megszerzésértele és értékelé­sének módszerére, vagyis ar­ra, hogyan egészítik ld is­meretek megszerzésének és értékelésének módszerére, vagyis arra, hogyan egészít­hetik ki ismereteiket önálló­an, hogyan tanulhatnak fo­lyamatosan. A főiskolai vég­zősöknek helyesen kell értel­mezniük a tudomány és technika általános fejlődését, a tudományos-technikai ha­ladás mozgató erőit és tör­vényszerűségeit, meg kell ta­nulniuk a tudományos álta­lánosítást, nem pedig egy­szerűen bemagolni az isme­retanyagot. EGYETEMEINK HALL­GATÓI a tanulás folyamán a kutatóintézetek laborató­riumaiban dolgoznak. Miután a főiskolában megkapták a szilárd alapot a tudományok alapjaiból ős egyidejűleg „főztek” is a mai tudomány konyhájában, a továbbiakban önállóan folytatják útjukat a tudományos-műszaki infor­máció viharos tengerén. Sz. Beljajev akadémikus 1970. január 27., kedd 'rSSS'SS'!"-'/,SSS/-SSSSSSSSSSSSSr'SSSS.'SSS/S/SS/S/SSSSS/SS/SSSSSSSSSSSS//SS///S/S/SSSSS*SSSSPSSrySSs*sSfSS/S//S////SSSSSS/SSSSSSSS. Csak felnőtteknek] «4 „szerencsés" A pokolban, egy bokorban búsult az ördög. Mitévő legyen, ha ott fent a hegyen elveszítette a szarvát. Ékességét ördögi mi­voltának, hiszen mi volna az ördögfia, ha szarvak nélkül kelle­ne élnie, s félni at­tól, hogy a társak már csak bohócnak tartják maguk között. A falkában így is hí­re járt, hogy milyen kárt szenvedett. S lehet ennél nagyobb szégyen, hisz máris négyen gúnyolták szegényt, a szarvat- lan ördöglegényt. Ám az ördögök kö­zött lődörgőit egy öreg, kinek legyen >ie olyan kevés, mint citromban a méz, de szemében ra­vaszsággal vegyes gazság tüze lobbant. S dobbant patús lá­bával a szegény le­gény előtt, ki öt csak úgy lenézte. Hanem most úgy fogadta, mint okost. Mint azt, ki hozza a vigaszt. —• Fogadj szót, fiam. Nekem volt folt koholt vádakból fejem felett. Nejem helyett kellett szen­vednem. Keress vi­gaszt a földön, meg­lásd, kedvedre lesz. És a szegény ör­döglegény elindult a földre. Járt kárt s kint szenvedett vidéken, északon és délen, nyugaton és keleten, aludt fűben és aludt kereveten. Közben panaszkodott fűnek és fának, hűnek és csalfának. — Oda a szarvam. jaj, mit legyek! Bol­dog ördögből ember legyek? — Nem úgy, cim­bora — szólt egy, leinek jó bora és szép felesége volt és sok gyerek. — Végy ma­gadhoz asszonyt, szé­pet, fiatalt. — És azután? Ha már asszonyom lesz, szép és fiatal, meg­kapom tőle tar ko­ponyám ékességét? — De meg ám! — szólt amaz (no lám!). — Csak várj né­hány napot, vagy hó­napot. Amit kíván­tál, a földön, azt megkapod. Pokolban sem különbet. Jó napot...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents