Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-27 / 22. szám
Wilson amerikai útja 2o éve szabadult fel az auschwitzi koncentrá ciós ta bor Wilson brit miniszterelnök hétfőn este érkezett Washingtonba és kedden kezdi meg tárgyalásait Nixon el- j nikkel. Hétfőn Londonból Washingtonba indult Stewart külügyminiszter is, aki ott •' csatlakozik Wilsonhoz. A hétfő reggeli angol lapok — - az eddigi előzetes kommentároktól eltérően — azt állítják. hogy a kedden megkezdődő washingtoni tárgyalások központjában az amerikai gazdasági visszaesés és ezzel kapcsolatban az angol fizetési mérleget fenyegető veszedelem áll majd. Stewart külügyminiszter a londoni repülőtéren hétfőn kijelentette, hogy a tárgyalások fő témája: Vietnam, a NATO és a Közel-Kelet. Az angol lapok kommentárjaival ellentétben Stewart azt állította, hogy az amerikai gazdasági visszaesés veszélye nem okoz különösebb gondot, mert az Egyesült Államokban „régóta kidolgozták az efféle veszélyek leküzdésének módszereit". A Times washingtoni tudósítója azt Írja, hogy mivel Nixont sürgős belpolitikai kérdések aggasztják, felmerül a kérdés, vajon szükség van-e egyáltalán erre a látogatásra. A tudósító szerint Nixon környezetében gyanítják hogy Wilson kizárólag választás előtti önreklámozás céljából érkezik Washingtonba. Az utazás jelentőségét éc szűk ségességét egyébként a Daily Mail és a Daily Express is kétségbe vonja. A Daily Mail vezércikkírója például gúnyosan azt írja: ..Ha Wilson azt hiszi, hogy a politika a szórakoztató ipar egyik ágazata, akkor, vegye fontolóra, hogy ,,mi már elég nagy árat fizettünk a jegyünkért és szeretnénk visszakapni a belépődíjat”.. A Times vezércikke megállapítja: „senki sem várja, hogy bármilyen nagy döntés születik a Nixon elnökkel folytatandó tárgyalásokból”. Vasárnap éjjel és hétfőn délelőtt Beirutban ismét bombák robbantak. Célpontul ezúttal jobboldali lapok szolgáltak, amelyek az elmúlt időszakban más arab országokat, elsősorban Szíriát és az EAK-ot támadták. Dzsumblatt belügyminiszter hétfőn közölte, hogy a nyomozás folyik, és a bombamerényietek mögött feltehetően libanoni tettesek állanak. Tito Tanzáir^bno Tito jugoszláv köztársasági elnök hétfőn egyhetes hivatalos látogatásra Tanzániába érkezett. Tito elnököt és feleségét Dar es Salaam repülőterén Julius Nyerere tanzániai elnök és a köztársaság két al- einöke, Abeid Karúmé és Rashidi Kawawa fogadta. Egyhetes hivatalos tanzániai látogatása során Tito több megbeszélést folyhat Nyererével. Az elnöki tanácskozásokon három téma körrel foglalkoznak: ' A harmadik világ el nem kötelezettségi politikájának meghatározása, az el nem kötelezett országok legközelebbi értekezletének előkészítése: A kétoldalú kapcsolatok megszilárdítása és bővítése; Az afrikai helyzet tanulmányozása, különös tekintettel a még gyarmati területekre. Libanon főügyésze, ugyancsak hétfőn, a hatáskörében megszabott legmagasabb — ötnapi felfüggesztést rótta ki a jobboldali Dzsadid Magazinra. A Reuter igazságügyi forrásai szerint a főügyész vádat fog emelni a folyóirat főszerkesztője ellen, mert az zavarokat okozott Libanon és Szíria kapcsolatában. Nincs hír arról, hogy Szíria hivatalos formában nemtetszésének adott volna kifejezést az Al Dzsadidban publikált írások miatt. A szovjet haderő 25 esztendővel ezelőtt szabadította fel Auschwitz még életben lévő foglyait. Csupán néhány ember élte túl a hitleri fasizmus Icghír- hedtebb megsemmisítő táborát. Csak a dantei Inferno borzalmai hasonlíthatók, azokhoz a szörnyűségekhez, amelyeket a német fasizmus haláltáboraiban vittek véghez Hitler parancsára. E vesztőhelyek élén a lengyelországi Oswiecim állott, német nevén: Auschwitz. Miután a német imperializmus hadigépezete váratlanul megrohanta és leigázta Lengyel- országot, 1939-ben a Führer faj- és népirtó terveinek szolgálatában óriási terjedelmű mechanizált vesztőhelyet létesítettek itt. amelyet Octave Mirbeau hírhedt regénye nyomán — A kínok kertje névvel „becéztek” a tábor fasiszta hóhérai. Az auschwitzi koncentrációs táborban — a cinikusan „segédüzemnek” nevezett bir- kenaui lágerrel együtt — négymillió embert semmisítettek meg. Ebben az óriási méretű kínok kertjében éveken át füstöltek a krematóriumok kéményei és éveken át nyelték az emberek tömegeit a gázkamrák. Ebben a Pokolban a Mengele-féle orvosok élő embereken végeztek őrjítően fájdalmas kísérleteket. Ebben a táborban létezni annyi volt, mint megjárni a via crucis-i. a gyötrelem útját. Négymillió oroszt, lengyelt, franciát, belgái, hollandot és isidót semmisítenek meg itt, különböző eszközökkel. különböző formában és különféle céllal A Magyarországról elhurcolt zsidók túlnyomó többségét is Auschwitzban pusztították el. Azokat, akik munkaképesek voltak, egy darabig dolgoztatták, de megfelelő táplálásukról nem gondoskodtak. Igyekeztek hasznosítani még az áldozatok hulláit is, hajukat, csontjaikat, vérüket megkapták a vegyi üzemek, mint — nyersanyagot. Minderre emlékezni kell. Nem az önkínzás az, amely emlékezésre készteti az emberiség tisztaszívű nőit és férfiúit, hanem a még mindig élő tanulság. Az a hatalom. amely Auschvitzban pusztított: fajgyűlölő — fasiszta — imperialista hatalom volt. Mindenütt, ahol megnyilatkozik a fajüldözés, bármilyen formája, ott burkoltan vagy nyíltan a fasizmus kísérteié vigyorog az emberre, Auschvitz 25 évvel ezelőtt megszűnt. De Auschvitz csak azért semmisült meg, mrrt volt olyan történelmi erő, amely képes volt megállítani a fasiszta ámokfutók-t, még mielőtt az egész földkerekséget egyetlen Ausch- witz-cá tehették volna. Emlékezünk a mártírokra és emlékezünk a nagy tanulságra. (f. m.) Libanoni robbanások Világszerte sok szó esik a Fekete Párducok nevű radikális négermozgalomról. Képünkön: Albert Howard, a szervezel egyik ismert propagandistája a frankfurti egyetemen nyílt levelet olvasott fei. Ebben a Fekete Párducok egyik vezetője, Eldrige Cleaver felszólítja a Vietnamban harcoló amerikai katonákat, szökjenek meg alakulatuktól és csatlakozzanak a szabadságharcosokhoz. (Telefoto — AP—MTI—KS) Nixon - Izrael WASHINGTON: Nixon elnök amerikai zsidó szervezetek vezetőihez intézett üzenetében kijelentette, az Egyesült Államok „gondoskodik arról, hogy a baráti államok meg tudják védeni magukat” és kész arra, hogy rendelkezésre bocsássa az ehhez szükséges fegyvereket. Az elnöki üzenet azt hangsúlyozza, hogy bár az USA a Közel-Keleten „mértéktartást kívánna” a fegyverszállításokat tekintve, mégis szükségesnek tartja a „fegyverzet egyensúlyának fenntartását a térségben. Nixon állásfoglalása csaknem kétségtelenné teszi, bogy a washingtoni kormány kész újabb repülőgépeket szállítani Izraelnek. Mint emlékezetes, Golda Meir izraeli miniszterelnök még tavalyi washingtoni útja során követelte, hogy az USA újabb 50 Phantom típusú szuperszonikus harci repülőgépet bocsásson Tel Aviv rendelkezésére és megfelelő hitelt is adjon az üzlet lebonyolításához. A Ni- xon-kormány akkor átmenetileg kitért a követelés elől, de biztosította Golda Meirt támogatásáról és egyetértéséről. Rogers, amerikai külügyminiszternek a rabati konferenciára időzített beszéde nyomán — amelyben arról szólt, hogy az USA „egyenlő mértékkel kíván mérni” a közel-keleti válság tekintetében *— mind a Tel Aviv-i kormány, mind pedig befolyásos amerikai zsidó szervezetek követelték, hogy Washington nyilvánosan foglaljon állást az izraeli követelések mellett és hagyjon fel azokkal a kísérletekkel, amelyek „az arabok édesgetésére” irányulnák. A Ro- gers-beszéd egyik kiváltó tényezője, az amerikai lapok szerint, az arab területen nagy olajérdekeltségekkel *70. január 27„ kedd rendelkező monopóliumok nyomására történt. A Nixon- üzenet most eleget tesz a Tel Aviv nyílt pártfogását követelő köröknek. Az utóbbi években közzétettek egy eredeti dokumentumgyűjteményt a kremli anyagból: több száz rövid feljegyzést, leveleket, távirat- és telefonszöveget, amelyeket 1917-től 1923-ig, a Népbiztosok Tanácsának elnökeként Lenin sebtében papínra vetett, vagy lediktált. Olyan forrás ez, amelyből kielemezhető, milyen volt Lenin. A dokumentumgyűjteményt lapozgatva újra élhetjük az 50 évvel ezelőtti időket, s a történelem úgy tárul elénk, mint egy film. Magunk elé képzelhetjük Lenint, az embert, amint íróasztalánál ülve í „El sem olvasom" Lenin rendkívül világosan, röviden és konkrétan adott utasításokat, vázolt fel terveket, tett bíráló megjegyzéseket. Minden sort csak az ügyről és az ügyért írt le. Minden bekezdés — a tömör, gondolatgazdag dinamizmus példája. Nincs egyetlen felesleges mondat, semmi, ami elvonná a figyelmet, eltérne a lényegtől. A tények felsorolása, majd a következtetés, a következtetést pedig pontos utasítás követi. A rendkívüli elméleti adottságokkal rendelkező Lenin egyben igen gyakorlati ember is. Pontosság mindenben. Aki Lenintől feladatot, vagy tanácsot kapott, annak nem kellett azon törnie a fejét, hogyan értelmezze a mondottakat. Lenin nem élt homályos utalásokkal, félszavakkal, gondolatait nem rejtette ködös frázisokba, nem csomagolta be, sőt, időnként élesen replikázott, A szócsép- lést, a kétértelműséget, az elhallgatást nem tűrte, és senkinek sem engedte meg. Amikor 1920. szeptemberében égy levelet kapott a külügyi népbiztostól, amely az Nagygyűlés Rómában Ulbricht—Grecsko találkozó Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, az NDK államtanácsának elnöke hétfőn, Berlinben fogadta A. A. Grecsko marsallt, a Szovjetunió honvédelmi miniszterét —, jelenti az ADN. A szívélyes légkörben lezajlott megbeszélésen a szovjet fegyveres erők és az NDK nemzeti néphadserege testvéri együttműködése továbbfejlesztésének időszerű kérdéseit vitatták meg. Nagygyűlést tartottak vasárnap Rómában az OKP megalakulásának 49. és Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából. A nagygyűlésen Fedoszejev akadémikusnak, az SZKP KB tagjának vezetésével, szovjet küldöttség is jelen volt. Petroselli, az OKP Központi Bizottságának tagja megnyitó beszédében megállapította, a lenini tanítás napjainkban is élő és időszerű. és lehetővé teszi az egész világ haladó és szocialista erőinek, hogy új sikereket érjenek el. A szovjet küldöttség nevében Fedoszejev akadémikus hangoztatta, hogy Lenin születésének 100. évfordulója fontos dátum mindazok számára, akik nagyra értékelik a szocializmus, a béke, a nemzeti felszabadulás és a társadalmi haladás ügyét A nagygyűlés ünnepi beszédét Amendola, az OK.P Központi Bizottságának tagja tartotta. Megállapította, a két évforduló egymásba fonódik, hiszen az olasz párt bölcsőjénél is ott állt Lenin és az októberi forradalom. A szónok méltatta az SZKP szerepét és hangsúlyozta, hogy az imperializmus elleni harc fő terheit viseli magán. Lenin az íróasztalnál adott kérdésben nem tartalmazott semmiféle javaslatot, azonnal a következőket írta a Népbiztosok Tanácsa elnökhelyettesének : „El sem olvasom. Már többször megjegyeztem Csi- cserinnek: elég a vénasszo- nyos fecsegésből. A Központi Bizottsághoz pontos javaslatokat írjon.” Különösen nagyra becsülte a céltudatosságot, a kérdés alapos, aprólékos ismeretét, az abszolút lelkiismeretességet az időkihasználást, a tömörséget. Ez tükröződik feljegyzéseiből is. Lenin nem tűrte a munkában a lazaságot, a fegvelme- zetlenséget, nem kímélte a lustákat, akik egy bonyolult kérdéssel szembekerülve igyekeztek elhallgatni azt. Ha megbízást adott valamire, rendszerint megszabta a határidőt is, amikorra azt teljesíteni kell, vagy amikorra beszámolót várt róla — ő maga — közvetítők nélkül. A forradalmároknál nem tűrte a gerinctelenséget, éop úgy, mint a bürokráciát. Élesen bírálta a túlzott ad- minisztrálgatást. Amikor az egyik szovjet diplomata Leninhez írott levelében megengedte magának, hogy igazságtalan megjegyzéseket tegyen Csicserinre, Lenin így válaszolt: „Csicserin kiválóan dolgozik, lelkiismeretes, felkészült ember. Az ilyeneket értékelni kell. Ami a gyenge oldalát illeti, hogy nem eléggé „parancsnok” — nem nagy ügy. Hány ember szenved ellenkező előjelű gyengeségben!” Lenin egyszer tudomást szerzett arról, hogy a külk - reskedelmi népbiztos petrog- rádi különmegbízottja, Béggé, bürokrataként viselkedett és udvariatlan volt egy amerikai koncesszió-tulajdonos üzletemberrel, Hammer- rel, azonnal írt Petrográd- ba: „Béggé ügyét a Központi Bizottság elé viszem. Az ördög tudja, hogy ez mi!... Kérem, ellenőrizze és vizsgálja ki külön ezt az esetet ... Ki a hibás? Meg kell keresni a felelőst!” „Szigorúan .. megrovom Ont..." Lenin nem fékezte haragját, ha rosszul végzett munkáról, értetlenségről, vagy nemtörődömségről volt szó, s tolla megrótta a bűnösöket. 1922. februrájában a szovjet diplomácia megfeszített munkával készült a génuai konferenciára. A sajtó a nemzetközi helyzetet elemezte. Lenin a következőket írta a Politikád Bizottságnak: „A „Szmena veh” (Irányváltozás) című (fehéremigráns) lapnál jobban felkészültek a génuai konferenciára, mint nálunk. Figyelmeztetni kell a Pravda és az Izvesztyija szerkesztőit. Fel kell hívni ezeket a lapokat, hogy közöljenek le két cikket a „Szmena veh” 13. számából és minden, a konferenciával összefüggő témáról írjanak egy sor ilyen, vagy még jobb cikket”. Más alkalommal Lenin kezébe került egy gondatlanul kiadott brosúra, a III. Inter- naeionáléról, amelyet az Állami Kiadó jelentetett meg. Lenin a következőket írta a kiadó igazgatójának, V. Vo- rovszkijrak: „Átnéztem a „ITI. Intema- cionálé” című brosúrát... Szigorúan megrovom önt ezért a kiadványért, és kötelezem, hogy az Állami Kiadó kollégiumának minden tagja elolvassa levelemet és határozott intézkedésekkel biztosítsák, hogy a jövőben meg ne ismétlődhessék hasonló gyalázat... Nincs előszó, hiányosak a jegyzőkönyvek, nincs benne a határozatok pontos szövege, a határozatok összefolynak a beszédekkel, a cikkékkel, a megjegyzésekkel, — semmi. Hallatlan szégyen! Egy nagy történelmi eseményt ilyen brosúrával rossz hírbe hozni...!” Hozzá kell tennünk, hogy Lenin mindig — korábban és a levél megírása után is nagyra becsülte Vorovszkijt, régi harcostársát. „Felhasználom az alkalmat..." Ha úgy értezte, hogy túl éle- ta, keményen bírálta azt. aki hibázott, bár ritkán rótt ki büntetéseket. Csak az ügy érdekében bírált, ha a hiba kétségtelenül bebizonyosodott, de soha nem mulasztott el segíteni. Ezt tanulták tőle harcostársai is. Lenin éppen ilyen igényes volt önmagával szemben is. Ha úgy érezte, hogy túl élesen bírált, azonnal szóba hozta. 1921. júniusában, amikor heves vita bontakozott ki a III. Intemacionáléban a Német Kommunista Párt taktikájáról, a következőket írta a német küldöttség tagjainak: „Megkaptam a Központi Bizottsághoz küldött levelűit másolatát. Nagyon köszönöm. A választ már tegnap szóban elmondtam. Felhasználom az alkalmat, hogy hangsúlyozzam. visszavonom durva és udvariatlan kifejezéseimet és a szóban elmondott bocsánatkérést ezennel írásban is megismétlem”. Lenin nem tartotta megalázónak, hogy bocsánatot kérjen elvtársaitól éles hangneméért — még ha lényegében ebben az esetben is Igaza volt. Lenin jegyzeteiből kirajzolódik az államférfi még egy jellemző vonása: a munkatársai iránt támasztott igényesség rendkívüli gondoskodással párosult. Amikor megtudta, hogy egyik vagy másik elvtársnak gondjai, problémái vannak, megmozgatta az egész Kremlt, hogy segítsen és megfelelő körülményeket teremtsen, szanatóriumba küldjék az illetőt, könnyítsenek terhelésén. 1921. július. Kun Béla, a magyar kommunisták vezetője beteg, szanatóriumiba küldik. Lenin titkárát bízza meg ennek elintézésével, és a következőket írja a kremli kórház belgyógyászati főorvosának: „Annak az orvosnak* aki Kun Béla gyógykezelését irányítja ... Kérem, hogy röviden értesítsen Kun Béla et. állapotáról, arról, menynyi idő alatt gyógyul és milyen kezelést javall”. 1921. december 6. A Volga mentén éhínség dühöng. Lenin levelet ír A. M. Gorkijnak, Berlinbe. „Elnézést, hogy sietve írok. Rettenetesen fáradt vagyok. Nem tudok aludni. Gyógykezelésre van szükségem. Kértek, emlékeztessem, nem írna-e Bemard Shaw- nak, hogy utazzék Amerikába és W űlsnek, aki most éppen ott tartózkodik, hogy segítenének-e ott gyűjtéssel az éhezőknek? Jó lenne, ha írna nekik. Akkor az éhezők többet kaphatnának. Az éhség kínzó. . Pihenjen jól és gyógyuljon meg mielőbb”. Krnszt Henri Fekete IVsrdueok
