Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
Hol vasinak a fiatalok? ['< Semmi újszerű nincs ab- j ten a megállapításban, hogy • a termelőszövetkezetekben j kevés a fiatal. Lehet erről i a témáról tragikus komor- | «ággal beszélni és lehet, a fejlődés realitását véve ala- j tpul, higgadtan is szólni. f En erre az utóbbi mód- 1 szerre szavazóit. [ Felrémlik bennem a Gyöngyösi Járási KISZ-bizottság tisztújító értekezletének egyik megállapítása: „A kimutatott statisztáltai adatok ' is azt bizonyítják, hogy éy- i TŐI évre csökken az ifjúsági munkacsapatok és az ezekben a csapatokban dolgozó fiatalok száma a tsz-ekben”. Súlyos összegezés ez így. amire feltétlenül oda kell figyelni. Még szerencse, hogy mindjárt némi vigaszt is kaphatunk. Megint csak idé- hLényeges fejlődést csak az atkári, <x nagyrédei tsz-ekben. a Gyöngyös-do- moszlói Állami Gazdaságban és a horti Gépjavító Állomáson tapasztalhattunk”. Büszkeség arra gondolni, hogy az atkári kertészeti munkacsapat megyei első lett, és hogy a nagyrédei traktorosok is kaptak jutalmat a verseny során. Bár a gyöngyösi járás területén az utóbbi években nem rendezték meg a mezőgazdasági üzemek fiataljainak szakmai vetélkedőjét, a szarvasmarha-tenyésztő szakmunkások megyei versengésén a 13 részvevőből hét a gyöngyösi járást képviselte. De azt is szívesen hallhatják az érdekeltei?, hogy a Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaságban öt szőlő- és gyümölcstermesztő ifjúsági szocialista brigád élt és tevékenykedett, de a 17 felnőtt brigádban is jócskán akadtak fiatalok, a brigádokban összesen közéi százan. Az ő munkájuk is segítette a jó gazdasági eredmények elérését. Rögtön itt azonban azt is állapítsuk meg, hogy a mezőgazdasági üzemekben nem lehet megtalálni a szakma ifjú mestere, a kiváló mérnök és technikus mozgalmat. Pedig volna kiket beszervez-i ni ezekbe a vetélkedőkbe. Mintha kiesett volna a figyelem köréből az is, hogy a fiatalok is részt vehetnének az újító mozgalomban. Furcsa, hogy ifjúsági őrjáratok szervezése sem történt a mezőgazdaságban. Hogy a lehetőségeket korántsem használták ki az üzemek a korábbi években, hadd igazoljuk egv látszólag ezzel ellentétes adattal. A tsz-ekben végzett társadalmi munkaórák száma megközelíti a tízezret. A fiatalok siettek ennyi időben az üzemek segítségére. A tízezer óra nagyon szép. mégis sokkal kevesebb, mint ameny- nyit előzőleg teljesítettek a KISZ-eseik. Mintha még a segítségükre sem tartanának igényt Nem furcsa? A felsorolt példák közül még azok is, amelyek megnyugtatóknak tűnnek, azt bizonyítják, hogy a fiatalokkal sokkal kevesebbet foglalkoznak, mint amennyit lehetne és kellene. Fellelhető bizonyos generációs probléma is ebben. Az idősebbek ■nem szívesen veszik, ha a fiatalok például a kertészetben munkacsapatokat alakítanák, mert inkább ők maguk szeretnének ebben az üzemrészben dolgozni. Az más dolog, hogy az esetleges ellenhangulatot a tsz vezetősége nem tudja megszüntetni, nem tudja meggyőzni a felnőtteket arról, hogy fiatalok nélkül nincs jövője a közös gazdaságnak. Ma még lehet győzni a munkát a negyven-ötven- hatvanéves nőkkel, férfiakkal, de mi lesz holnapután, ha a mostani idősebbek kezéből kiesik már a munkaeszköz? Ki lép a helyükre? Igaz, a természetes fejlődés, a technikai fejlődés egyre gyorsuló üteme a mostani munkáslétszánrban is változást idéz elő. A gépek sok ember munkáját elvégzik. A jól gépesített mező- gazdaságban kevés kétkezi munkára van szükség. Egyre magasabban képzett szakemberek kellenek. Ezért is található már némi mozgás több tsz-ben: egyre több szakmunkástanulót igyekeznek szerződtetni. A fiatalok közül azonban még ma is többen kacsingatnak idegen üzemek felé, mint amennyien a szülők helyébe kívánnak lépni. Inkább naponta utaznak máshová állami vállalathoz, semmint otthon maradjanak földet művelni. • Átmeneti állapotnak kell ezt a magatartást felfogni. A város íratása található meg benne, a magasabbra való törekvés igénye, az a kívánság, hogy a falu gyermeke ne érezze hátrányban magát a város fiával szemben. Mindezt látni kell a községek vezetőinek, nemcsal? a politikai és társadalmi szerve!?, hanem a gazdasági egységek vezetőinek is. Csak így tudják megérteni a fiatalok viselkedését, és egyben csak így tudják befolyásolni azt a község jövője érdekében. Ahhoz, hogy valami vonzzon, vonzóvá kell tenni. Például a mezőgazdaságot, a falusi életkörülményeket Ez pedig bizonyos anyagi áldozatok nélkül nem megy. A kereset mértéke nem minden. A környezet, az emberek magatartása a fontosabb. Ha nem így volna, akkor nem fordulna elő néhány Gyöngyös környéki községben az a furcsa helyzet, hogy bár a községi KISZ- szervezetben közel száz fiatal számolható össze, közülük csak egy, vagy kettő dolgozik a helyi tsz-ben. Hogy ebben milyen mérték- bén! játszik közre a szülői ház, légköre, az ottani hangulat, a város és az állami vállalat dicsőítése, az elriasztás a mezőgazdaságtól, azt csak családonként lehetne lemérni, de megközelítő mértékig megállapítani általában sem nehéz. Van ilyen, többé-kevésbé erős ráhatás. Az utóbbi egy-két évben nőtt az érdeklődés a mező- gazdasági munka iránt a tizenévesek körében. De ez nem tehet senkit önelégültté. Nagyon fontos politikai feladatnak kell tekinteni a gyöngyösi járásban is, de máshol is, hogy a fiatalokat megnyerjék a mezőgazdasági üzemeknek. Mert csak így lehet nyugodtan a holnap elé nézni. G. Molnár Ferenc Elhallgattak a puskák a Bükk erdőségeiben Késsel vaddisznóra...?! Dr. Ulmke különös hobbyja Tisztes zsákmány a terítéken Kivonult az utolsó külföldi vadászcsoport is a Bükk- be, s a szombaton felcsattanó puskalövések tulajdonképpen már a téli vadászidényt búcsúztatták az erdőgazdaság vadrezervátumaiban. így aztán kénytelen volt megmaradni a hagyományos vadászati mód mellett. Itt több szerencse kísérte: fegyverével 6 csuhást rogyasztott tűzbe.» (pataky) Akció a — több lakásért A január 8-i lapszámunkban megjelent „Jusson lakásra is!" című glosszánkban a lakás nélküli fiatalok nevében kértük a vállalatok. a KISZ-bizottságol? vezetőit: ahol van rá mód, lehetőség, ahol az elmúlt éves termelés, gazdálkodás lehetővé teszi, a fejlesztési alapból és a nyereségrészesedésből adjanak a vállalatok anyagi segítséget fiatal dolgozóik lakásgondjainak megoldásához. A nyereséget ezekben a napokban osztják el — hangsúlyoztuk írásunkban — így tehát az ügy napirenden tartásának időpontja is aktuális. Cikkünk a vártnál is nagyobb érdeklődést. figyelmet váltott ki a fiatalok között. Nagyon sok lakásra vágyó fiataltól kaptunk tanácsot kérő levelet, sokan telefonon, személyesen érdeklődtek: „Önök bizonyára jobban ismerik a lehetőségeket, a feltételeket — írják levelükben — ha mással nem, tanáccsal segítsenek. Fokozta az érdeklődést és a tanácstalanságot, hogy időközben megjelent egy hivatalos levél, amely a KISZ-lakótelepak építésével foglalkozik, és amelyet a legtöbb fiatal, rosszul értelmezett, a KISZ-szervezetek a lakásépítés állami segítségének korlátozását vélték. Érthető tehát a nagy érdeklődés, kíváncsiság. Hiszen sok száz lakás nélküli fiatalról van szó, és a tét nem kisebb mint egy lakás. És a szerencsésebbek már tapasztalatból tudjál?: tengernyi gonddal, bajjal, nehézséggel, problémával jár egy KlSZ-lakásépí- tési akció megszervezése. Korántsem sima, egyenes út vezet az elhatározástól az ünnepélyes kulcsátadásig. A telefonon, levelekben, személyesen fel-, tett kérdésekre ez alkalommal mégsem válaszolunk. Egyrészt, mert valamennyire nem is tudunk, s nincs is hozzá jogunk „ki kapja az üzem segítségét, telekproblémák, kivitelezés, törlesztés”. Másrészt, és az már magába, véve is reménytke-ltő az aggódó fiataloknak: a Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, a KISZ Heves megyei bizottsága, az Országos Takarékpénztár megye: fiókja, és a megyei beruházási vállalat felelős képviselői a közeli napokban épper arról tanácskoznak, hogy miként lehetne meggyorsítani a lakásépítési akciót, s a lehetőségekből milyen úton-módon kaphatnak maximális segítséget a fiatalok. Az említett szervek, intézmények már eddig is sokat tettel? a fiatalok lakásgondjainak megoldásáért, hogy több. s olcsóbb lakás épüljön. A jelzett megbeszélésnek is — lapunkban majd beszámolunk róla — ez lesz a feladata, célja Reméljük, hogy a megbeszélés értékét, a segítséget, mielőbb, és lakásokkal mérhetik majd le a fiatalok. Uj városközpontok az NDK-ban Amióta az NDK csak létezik, immár több mint húsz év óta, az ország egyetlen óriási építkezés. Üj üzemek, házak tízezrei, egészen új lakónegyedek és városok épültek ezen évek során. Az építés arányainak nagyságáról ékesen szól az a tény, hogy az összes nagyvárosok, mint Berlin, Drezda, Lipcse, Karl Marx-Stadt, Rostock, vagy Magdeburg — amelyek a második világháború során mind-mind súlyos károkat szenvedtek —, ma már újra felépültek. Drezdának, a gyönyörű félmilliós városnak több mint 80 százaléka pusztult el. Csupán a városból 17 millió köbméter romot kellett eltávolítani, új házak építéséhez csak a romok hosszú évekig tartó lebontása és eltakarítása után lehetett hozzákezdeni. Mai szemmel nézve nagyon egyszerűek azok az új épületek, amelyek kezdetben épültek, de akkor az volt a jelszó, hogy minél előbb lakásokat tudjanak teremteni. E kezdeti évek óta azonban nagy léptekkel fejlődött az építési technika. Az építészek munkájának jellemzői ma: az üveg, a vasbeton és a könnyű épületelemek. Három év óta a várostervezőknek az a feladata, hogy 14 kerületi központnak és a fővárosnak, Berlinnek új arculatot adjanak. E nagyarányú vállalkozás felöleli e városok Régi és új épületek harmonikusan fonódnak össze az ezeréves Elba-parti város, Magdeburg városképében. A tanácsháza előtt évszázadok óta álló lovashoz új látványosság társul: a 110 méter magas, hatszögletű épület, a „Gépépítés Háza”. Ez lesz a megváltozott városközpont kiemelkedő látványossága. általános beépítési és közlekedéspolitikai problémáit. A tervek kidolgozásában részt vettek a városi tanácsok, a várostervezők, a gazdasági és a közlekedési szakemberek. Az NDK nagyvárosai megtartják jellegzetes külsejüket — valamennyi szintézise lesz a modern építészetnek és a kultúrtörténeti műemlék- épületeknek. A szeptember 15-től tartó« vadászidényben 15 külföldi s ■ n -i ii. _ TVSl.l-V n/irtmn« nonmrln 7á H/i ^ % ff ^ csoport fordult meg a Bükk^ erdőségeiben. A német, oszt-^ rák és francia puskásoknak^ kedvezett a szerencse, tisztes | zsákmányt hoztak terítékre. S Elejtettek 19 szarvasbikát, 205 szarvastehenet, 11 muflon-% kost és a vaddisznók közül is ^ ravatalra került 45 csuhás A zsákmányolt trófeák között^ számos érmes agancs és ka pitális agyar akadt. ^ A most lezáruló vadász-^ idény érdekes sztorikban is§ bővelkedett. Dr. Horst s Ulmke, nyugatnémet vadász § neve már jól ismert szakmai § körökben. Évente többször s! megfordult a Blikkben, ahol ^ már szinte „törzsvendégnek’ ^ számít. Dr. Ulmke szarvas • 5j bőgőskor is a Blikkben va- ^ dászott, s Feketesáron sike-j rült is puskavégre kapnia 4 bikát. Ekkor állt elő különös kívánságával: szeretne részt venni egy téli vaddisznóvadászaton, ahol nem lőni, hanem szúrni akarja a vadat Meg is érkezett január 13-án, öt foxi kíséretében. Jóllehet itt tartózkodott kerek egyS héten át. kísérletet sem pró-J bált tenni a késes vaddisznó-$ vadászatra. Idomított foxijai ^ ugy anis, „akiktől” sokat várt, ^ „felmondták a szolgálatot' . : $ Ü70. január vasárnap $ George gipszszobrot rendelt Helena születésnapjára Katzumnál, az ismert japán szobrásznál, aki az idén is díjat nyert egy művéért. Helénának már volt néhány portréja, mellszobra és domborműve, de egyikkel sem volt megelégedve, noha ezek a művek mind híres festők és szobrászok alkotásai voltak. Úgy vélte, egyik mű sem tudja teljes mértékben kifejezni tökéletes szépségét. — Nézd meg az orrt — bosszankodott az egyik bronzszobor miatt. — Az orral valami nincs rendben. Az egyik szobrászhoz, aki már nyolc éve vájta a szobrát gránitkőből, ajkbiggyesztve így szólt: — Durva ízlése van, mondhatom. Bn gyöngéd és törékeny alkatú vagyok, ha pedig az ember ránéz erre a kődarabra, úgy tűnik neki, mintha egy parasztasszonyt ábrázolna... Helena szépsége valóban majdnem tökéletes volt. Egész életében arra vágyott, hogy szépsége meg legyen örökítve teljes ragyogásában és egy olyan arcképet vagy szobrot kapjon, amely élethű képmása lesz. Ügy látszott, hogy Katzum végre teljesíteni fogja élete vágyát. — Oh, George, talán neki sikerül... — Remélem, — dünnyegte George. — Ha rágondolok, mennyi pénzembe került és hogy múlnál: fölöttem az évek. — De kérlek, ez nagyon junto. Muszáj, hogy végre igazi tolmácsr. találjon a profilom, az arcvonásaim, a szépségem, — Alt volna, ha én is elkészíttetnék egy arcképét a változatosság A tökéletes utánzat kedvéért?... — Kérlek... — Mondom, itt az ideje, hogy elhatározd, mit veszel magadra, amíg pózolsz. Helena az aranymintás lámáját választotta, mely ezer dollárba került, és gönyörűen állt neki. Természetes, hogy a lehető legszebb akart lenni. Katzum megérkezett néhány _ zsák gipsszel és egy keverővei. Meghajolt Helena elölt, és így szólt: — Először is bekenem magút zsírral, asszonyom. — Remélem, ez nem fogja csökkenteni a hasonlatosságot? — kérdezte Helena, amikor a művész elkezdte kenni. — Nem — válaszolt George, aki segített, a szobrásznak kenni az asz- szony kényesebb testrészeit. Ilelenát ráültették egy konyha- székre. Kár lett volna tönkretenni a damaszthuzatos székeket. Azután körülcsavarták kötszerekkel — A vállal: vagyon fontosak figyelmeztette Helena Káliumot. — Tudom. hogy mit csinálok, — válaszolt u művész komolyan. — A t&balvul kezdtem* hogy láthass'-. • ogyan csinálom. . Bekevert egy kis gipszet., és a lába vijainá: kezdve elkezdte gipszelni a kötést, — Meg vagyok győződve róla, hogy tetszeni fog — mondta George, amikor a gipsztapasz már Helena térdéig ért. — Ez teljes hasonmásod lesz. Szép munka — veregette meg a szobrász vállát. — Igen — bólintott Katzum. — Hiszen művész vagyok. Amikor a burkolat már a derekáig ért, Helena elkezdett siránkozni: — Melegem van... Nem lehetne gyorsabban... — A fejel majd a végén — szólt Katzum változatlan arckifejezéssel. — Jó, csak a száj körül vigyázzon. Egy szemközti tükörben Helena egy múmiát látott völlig gipszben — ügy érzem magam, mint a pokolban. Gyerünk, siessenek! Már látom, hogy ebből sem lesz semmi. — Miíit? — szörnyedt el George. — ATúr megint kezded... — Várján, majd ha meglátja — mondta sértődötten Katzum. — Jó. jó:., csak siessenek egy kicsit. Megfőtök! A szoiirász finom gézt rakott az arcára. Szájába és orrlyukaiba sza' maszálakat helyez ét, hogy 'leven ’ kan Ion ha a feje is be lesz b.„ - kolva. — Ha nem lesz jó, megfizet érte! — fenyegetőzött Helena, mielőtt a kötszer le nem fogta a száját. Katzum gyorsan dolgozott. Az aszszony érezte a kezét, amíg nyomkodta a félig megkeményedett gipszet. Arra gondolt, hogy felemeli kezét és int neki, hogy siessen, de késő volt. A keze megmerevedett, mintha csak kőből volna. A szeméi, fülét és az egész fejét is hamarosan befedték, úgyhogy Helena azon kapta magát, hogy páncélban van. Lehet, hogy mégis lesz ebből valami, gondolta. Ha leveszik a mintát, Katzum idomai és arcvonásai nyomán megcsinálja a szobrot, amely élethü mása lesz. Es mi -lesz, ha ebben a tűrhetetlen hüvelyben, a disznózsír és az izzadtság' megárt majd a bőrének? Mi lesz, ha a gipsz leszedése közben tönkreteszik a haját? Ua bármi is történik vele. Katzum fizetni fog! De George is. A hüvelyben mélységes csönd honolt. Se nem látott, se nem hallott semmit. Szerette volna elképzelni, hogy mit csinálnak ők. Beszélgetnek, újságot olvasnak, vagy Martinit iszogatnak?... Legalább jelezni tudva nekik, hogy nem bírja tovább... Siessenek, kérem! Siessenek! — jajveszékelt némán. hagyták néhány órán kérészül. Amikor már nem lélegzett, betömték a szalmaszálaknak hagyott lyukakat, és levették a konyhaszékről. Amíg George tartolta, addig Katzum erős talpazatot készített az ülőhelyzetben lévő szobornak. Tíz nap múlva eladták a Modem Művészeti
