Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

*'"vwwswwwmm*wj'm*wmtrwm’jxmMMirMmf,jmmmKMKmmammKammiKnmmn ......................... Vagy ’tT’ Az egykori ro­mantikus-. .nt fehér bundába bújt és kéményein csendesen pipázik a téli falu. Néha kutyaugatás, néha hajnali hízóvisítás, este néha dal csendül a fonóban a legények és leá­nyok ajkán, — aztán semmi. Ül mindenki a sutban, s nemcsak a ké­mény, de az öreg paraszt is pipázik és unokáinak mesél, akik szájtátva hallgatják, hogyan is volt a burkus háborúban. Az egykori szociológusok közel járván az igazsághoz, lehántották a bundát összes fehérségével együtt a faluról, meg- és kimutatták, ho­gyan settenkedik a tenyérnyi abla­kok mögött, a vályogfalakon belül, a földes, nyirkos, didergős konyhá­ban a tébécé. A pipázó kémény füst­je gezemicéről és tehénganajról il­latozik, a falu csendje a didergő, éhezéstől félő, tavaszt sóvárgó, me­leget reménykedő emberek aggódó csendje csak. Üresedő kamarák, ga­luskalevesek, grammra mért zsíro­zó, hogy kitartson tavaszig legalább, otthon ülő mezítlábas gyerekek és a roskadt iskola tanítója félosztály­nak, ha magyaráz. A másik fele ru­ha, cipő híján otthon nézi a befa­gyott ablakon át a téli világot. A falu télen. Mese és realitás. Ha visszagondolok gyerekkori em­lékeimre mindig és ma is ez a me­sefalu réved fel bennem, mint valami színes szépséges képeskönyv­ben: kucsmás, gubás, pörge bajszos KOKTÉL Tél a falun parasztemberek, piros orcájú kis csizmás parasztgyerekek, kerek malacok, illatozó sonkák, kerítés kol­bászból és fekete varjak károgják, hogy kár... kár, hogy nem lehet­nek emberek, parasztemberek, eb­ben az idilli faluban. Jaj, istenem, be szép is volt. Aki élte, végigélte, legtöbbje tudja, hogy de rettenetes is volt. fis nem mese volt. Döcög az autó, óvatoskodik a so­főr, Oldalt kocsimagasságra tor­nyosulva, a hóeke túrta fehér-szür­ke fal: hófúvás volt és néhány nap­ja megtorpant itt az egyik faluból a másikba tartó ember. Az út most lefagyva, kell az óvatosság. Kerül-, getjük egymást a szembejövő trak­torokkal, teherautókkal, autóbu­szokkal, személyautókkal, sőt né­hány lovaskocsi, meg uramég, né­hány ülésre fagyott motoros is jön velünk szembe, vagy előzzük őket. Mint nyáron, majd olyan a forga­nem lom. A faluból faluba vezető is első osztályú országúton. Ügyes­bajos dolgaik után buszozó embe­rek, járásiak, megyeiek a személy­autóban, vagy látogató rokonok, ko­mák, ismerősök Trabantban, Moszk­vicsban, sőt Polski Fiatban. A teher­autók szállítják a soha sem elég és sohasem eléggé választékos árut a falusi boltokba, — dehogyis boltok­ba, — áruházakba. A traktorok gő­zölgő trágyával buffognak kifelé a földekre. Egyik község a másik után marad el mögöttünk. Még a falu széli ut­cák sem üresek. A jó ég tudja —, vagy az a legkevésbé? —, mitől lett annyi dolga a falun élő (és nem fa­lusi!) embernek, hogy nem tud, és nem is akar megülni otthon a sut­ban. Igaz, hogy „sut” sincs már, ha­nem van olaj kályha, meg nagyapó meséje sem olyan érdekes a burkus háborúról, mint Zorro, vagy a Klóss kapitány története. Az egyik iskola zárt ablakán Is kicsendül a dal: énekóra. A másik faluban ott raj­zanak az udvaron a gyerekek, uramég, se kucsma, se csizma: ba­kancs, félcipő, anorák, sísapka, vagy bőrkalap járja, amint nagyobbacska. A szövetkezet udvarán nagy a sürgés-forgás, bent, a meleg irodák­ban sem kisebb az élet pezsgése: zárszámadásra készülnek. A tanács­nál zajlik az ügyfélforgalom, pana­szok, ügyek, emberek áramlanak ki és be az ajtókon. A kisvendéglő zsú­folt, járja az étlap a táncát asztal­tól asztalig, este zeneszó csendül a presszóban, táncolnak a fiatalok, vagy moziba mennek, vagy a kultúr- házba, vagy otthon nézik a tévét, vagy... Tél a falun. 1970! „S ki szűkén élt, azt nagy próbá­ra tette — a vastag hó, a döfkodő hideg; — ő nem csinált — miért is — őhelyette — a tél csinált év végi mérleget...” — így a költő Garai Gábor idézte a múltat és Írja to­vább csengő sorokban: ,,...s többé a tél szigorú érkezése — nem tördel ráncot senki homlokán — akkor, fiúk, mielőtt megpihennénk — még játszani is időnk lesz talán...” Talán? Nem. Most már biztosan! fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSA'i'SS/SSSSrSSSfS. SS-‘S.SS/SSSSS*SSSSSS*SSSSSSSS/SSSS/SSSS» Előítéletek helyett — segítséget AZ ÉV FOTÓI Nemcsak a tarnaleleszi cigányok ügye Az egri járásban Tarnale- Lesz az a község, ahol a leg­több cigány él. A kétezer lelket meghaladó lakosságból hatszázan Dankó-telepiek. A telepet egy patak vá­lasztja el a községtől. Innen egy hídon kell átmenni, s az út folytatása az időjárás szeszélyeitől függően hol vendégmarasztaló sár, hol bokát törő fagyott göröngy­tömeg, hol pedig fojtogató por. A Ddnkő-telep lakóinak bizonyos százaléka állandó gondot okoz a hatóságoknak. Különböző, kisebb-nagyobb bűncselekmények szálai ve­zethetők ide. Lelesztöl nem messze vandál kezek nyomán mintegy háromholdnyi er­dő pusztult ki; derékba vágott fiatal fák csonkjai meredek­nek mindenfelé. Vágják, lopják a fát... Sajnos, nem ismeretlen a garázdaság sem, a verekedésbe „csúcsosodó” ltocsmázás, nem ismeretlen a családot rettegésben tartó apák néhány esete, nem is­meretlenek az italozó nők, és még sorolhatnánk sok „nem ismeretlent”. A járási rendőrkapitányságon számos büntetőeljárás ad gondot a közbiztonság őreinek. O O O O Büntetés?A radlliálís eszközök hívei egy kalap alá véve valamennyi cigány la­kost, gumibotot, paragrafu­sokat, börtöncellákat emle­Erdemes idézni, miről be­széltek a telepiek ezen a ta­lálkozón. — Nagyobb segítséget ké­rünk a rendőrségtől — mondta az egyik. — Szedjék ki közülünk a „konkelyt”, ne szenvedjünk miattuk. — Ha meghallják, hogy Dankó-telepi, már nem is tárgyalnak velünk — így a másik. — Többször razziázzanak — mondta égy asszóvtyj. Különösen fizetés napjáüí; hogy ne randalírozzanak- as emberek, hogy ne igyák, el a család elől a pénzt. Es ne tűrjék, hogy a kocsmában kiszolgáljanak itta$ embert. O O O O Szándékosan „külön fe)e-.f zetet” hagytunk egy 'férfi-1 nak és egy asszonynak a megjegyzéséhez. — Miért az . iszákosság, miért az elzüllés? Erről is }ó lenne beszélgetnünk —■ mondta a férfi, aki a borsod- nádasdi bányánál dolgozik. — Hatszázan élünk a 'tele­pen, a lélekszámhoz képest kis területen. A Danlcó-telep — úgy érzem — kiközösített telep! Máskülönben miért építették meg a patakig az utat, s a hídon túl, ahol már mi lakunk, miért nem? Két­százötven gyerek van nálunk. A putrikban négy-öt család is lakik. S nincs az egész te­lepen egy W. C.J S a telep egyre szaporodik. Jön az or­szág más vidékéről egy férfi, aztán itthagyva egy csomó gyereket, eltávozik... S ezek, akik jönnek, nem ér­zik a felelősséget a Dankó- telepért. sem a községért, — senkiérti o o o o Ezen a találkozón láttam: mennyire • jólesik valameny- nyiüknek az erfíberséges szó. Erezték, hogy segíteni akar­nak rajtuk. De a segítség összetevőiben csupán egyet­len „vektor” a rendőrség. Az évszázadok makacs előítélete ma is él — kölcsönösen, a cigányok és a nem cigányok között. Az előítéleteknek bi­zonyos táptalajt mindkét „fél” kölcsönösen szolgáltat! Ez persze nem megnyugtató. Vajon a községi és a járási tanács hozott-ey több, érde­mi döntést is a „cigánykér­désben1’? Vagy az elméleti fejtegetéseken túl, az ötle­tekét elmossa mindenkor a telepet a falutól elválasztó paták? Kevésbé megnyugtató ered­ményként könyvelhetjük el az egyik ' cigányasszony tré­fásnak szánt, de elgondolkod­tató szavait: — A mir tanácselnökünket szeretjük, mert 6 nem vá­gatta le a hajunkat... Kátai Gábor petnek... Azt viszont elfelejtik, hogy a telep lakóinak közel ötven százaléka állandó munlcahe- lyen dolgozik, jól keres, ren­dezett körülmények között él. A nyomorúságos putrik között nem egy, igen szépen felépített ház áll, S a telepen több mint negyven televízió, s több mint száz rádió is van... s hogy mindezek már igényt, igényességét is jelen­tenek és teremtenek. Talán fel sem tételezik, hogy a ha­ladás, a fejlődés útjára lé­pők elhatárolják magukat a féktelenektől, hogy tiltakoz­nak az általánosítás ellen, ha valamelyik telepi cigány el­követ egy bűncselekményt, s a falubeliek azt mondják; persze, a telepiek... O O O O A rendőrség, az ügyészség, mint a demokratikus törvé­nyek védői, nem vallják azt, hogy csak a büntetés segít. Ha igy lenne, nem került volna egy igen érdekes, s a későbbiekben bizonyára ha­tásos beszélgetésre sor a já­rási kapitányság, a járási ügyészség képviselői és a cigány lakosok között. Ahogy mert fogalmazták: nem a bün­teti j ez egyedül üdvözítő eszköz. Ha lehet, szívesen el­kerülik, de ehhez a telepiek segítségé is szükséges. Az ioHÍzáíf plaznsa — Apu, a plazmaállapot ugye azt jelenti,. hogy ioni­zált állapotban... — mond, vagy kérdez valamit tőlem a fiam. Magyarul kérdi egy magyar fiú, egy magyar apától, de nem értem. Plaz­ma, ionizáció, elektron, po­zitron meg egyéb izék, hal­lottam róluk, de hogy ez a plazmaállapot és az ioni­záció ... A gyerek, néz, vár, tőlem vár választ, az apjától, aki azért apa, hogy mindent tudjon, tudja azt is, hogy a plazmaállapot és az ionizá­ció, meg a pozitron, sőt a neutron is meg minden. A helyzet kétségkívül idegesí­tő. Aki válaszra vár, annak válaszolni is kell. Mi lenne, mondjuk, ha azt mondanám neki erre, hogy „Arma vi- rumque cano ..Vergilius. Nem értené meg, de képes lenne tovább kérdezni és már tovább én is elfelejtet­tem. Húsz év után ki tudja végig ezt a memoritert? Na, ugye. Vagy mi lenne, 7;a art mondanám, hogy ki J. vés fiam, ez egyiptomi művé­szetben a frontalitás az, amely ... A, ennek sincs ma már a technika száguldó korszakában semmi, de sem­mi értelme egy fiú számá­ra. Szólhatnék esetleg Ba­lassi Menyhért áruitatásáról, mint az első olyan ismert magyar drá­máról, amely... Vagy mondjam ezt: „Látjátok fe­leim szüm- - . tűkkel... Azt . hinné meghü­lyültem ezzel a szümtük- kel, meg a fe­leimmel. De mi az isten­nyila lehet az a plazmaál­lapot, amely­től az ionok ionizálódnak, mint elektro­nok és neut­ronok, vagy... Nem, dzt hi­szem, nem így kérdez­te. . Borzasz ló, azt sémi.. dóm már, ho­gyan kérdez­te ez az átkozott kölyök, aki esküdni mernék rá, hogy tudja, csak azért kérdezte, hogy leégesse az apját. Tisz­teletlen, neveletlen fickó ez a gyerek, jó ég, mivé fajul el fajzatom! Vagy mondjam azt, hogy barbizoní iskola, amely a barbizonl erdőtől kapta a nevét, azért jelent iskolát, mert a természet... A! Mit érdekli ezt a gyereket a fes­tészet immár klasszikus ko­ra, ennek csak plazma meg az ion kell. Meg az én vá­laszom. Mi lenne, ha az el­idegenedésről beszélnék ne­ki, Sartre egzisztencializmu­sáról, Marcuse filozófiájáról, a tudat szerepéről a megis­merésben, hiszen igen érde­kes kérdések ezek voltakép­pen .., — Apu, nem tetszett fi­gyelni? Azt kérdeztem, hogy a plazmaállapot azt jelen- ti-e?... Most mit válaszoljak, mit mondjak neki? Ennek a gye­reknek, ennek az én gyere­kemnek,''' mit mondjak erről a nyomorult plazmáról... — Menj a fenébe, fiam! Szégyellő magad, ha még ennyit sem tudsz. És vedd tudomásul, hogy nem va­gyok neked az élő lexiko­nod. Ügy nagyon könnyű lerne. Csak kérdezel és én felelek. Eltunyulna az agyad, fiam és én, mint egy be­csületes apa, ezt nem tűr­hetem el. Menj! — intettem fensőbbségesen, hogy át­menjen már a másik szobá­ba és megnézhessem a lexi­konban, hogy mitől is ion a plazma, vagy fordítva... (egri) Uj utcaelnevezések Egeiben A régi Cifra hóstya szonb szédságában, a Káposztás kertek „fundusán” új város­rész építését kezdik meg. Ut­cáinak, sétányainak nevet kell adnunk. Az elnevezések kiválasztásában a mestersé­ges névadás néhány fontos elvéhez is igazodnunk kelL Különösen fontos követel­mény. hogy az új nevek kap­csolódjanak a táj természet ti adottságaihoz, település- történetének eseményeihez, művelődés- és ipartörténeti jellegzetességeihez. Hangszer­kezetükben is jól illeszkedje­nek be a tájban élő má is használt vagy elavult szavak családjába. * Ezeknek á feltételeknek ismeretében az adott tájban a következő elnevezések tel­jesíthetnék jól szerepüket: Vallon utca, Olasz utca, Kal­lómalom utca, Cigié sétány, Törökzúgó sétány. A Vallon utcanév az Eger­be és környékére települt vallon-francia származású telepesek emlékét idézi. Egér város régi jegyzőkönyveiben sem véletlenül olvasható oly gyakran a francia pléh” jel­zős szerkezet A „duffla Franczia Pléhes pinczeajto- kon” levő függőzár, a lakat is ezekre a telepesekre utat Az Olasz utcanév a közép­kori Egerben élő elnevezés volt Űjraelevenítésével az olaszoknak is nevezett val­lon-franciákra emlékezünk. Ma sem társtalan ez a név. Levéltári adatainkban és az öregek emlékezetében ma is élnék változatai: Olaszér, Olaszi. Az. 1500-as évek adó­összeírásaiban is gyakran ta­lálkozunk az' Olasz család­névvel Is. A tájban keletkezett és élő kallőmalom köznév adott alapot a Kallómalom utca elnevezésnek. Ipartörténeti vonatkozása is fontos e név­nek. Az egri „posztós csapó mesterek”, a „posztómíve- sek” malomféle műhelyének emlékét őrzi majd ez az ut­canév. A vízzel alulról haj­tott kallómalomban kallássál alakították a gyapjút szűr­posztóvá. A Cigié sétány neve sem család tálán az egri nép nyel­vében. A cigié fanévből je­lentéselvesztéssel keletkezett tulajdonneveket ma is is­merik Egerben: Cigléd hegy. Cigléd tető, Cigléd szóló, Cigléd alja. Űjabban Cegléd alakváltozatban tölt be nyel­vi szerepet A Törökzúgó sétány névé nek minden eleme e tájhoz kapcsolódik, s ma is élő nyelvi alakulat Egerben. Nem lesz társtalan és csa- ládtalan, hiszen a levéltári adatokban és az öregek em ­lékezetében élnek még a tö­rök hódoltságra utaló Török út, Török fok, Török lápa el-1 nevezések is. A Rizskása malom határrésznév is „a török világiul fogvást” is­mert és használt tulajdonnév ezen a területen, mert a tö­rökök éppen ebben a határ­részben termeltek rizst, ille­tőleg tartottak üzemben rizs­hántoló malmot. A víz gyűj­tésére, levezetésére, szabá­lyozására szolgáló zúgok, zúgóárkok megnevezésére használt hangsor tehát nem ismeretlen. Felelevenítése tu­lajdonnévként indokolt és javasolható. Dr. Bakos József 1978. január 25., vasárnap (Holies Gyula díjnyertes csendélete)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents