Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
Szűcsi remények Egy kórus újjászüíe'rik? Egyszerű embereket kér- ' deztem. ; Amint a kórusról beszéltem, mindenki a múltat, a jó tíz évvel ezelőttit idézte. * És mondták, idézték már kérdés nélkül is a nemrég Ivóit sikereket: — Országszerte ismertek bennünket. Felléptünk a Hóban, még a Zeneművé- íi Főiskolán is, cikkeztek unk, és énekeltünk, kedvel, ahogy csak tőlünk tel• lett... 2. Éneklő falu lett Szűcsi. A föld munkásai nemcsak népdalokat énekeltek, hanem Beethoven, Bach és a mai dalszerzők alkotásaival ismerkedtek meg, s dobogóra lépve sosem vallottak szégyent. ötévi sikersorozat után a nagy hírű kórus mégis feloszlott. Feloszlott, mert nem sikerült megoldani a földeken dolgozó kórustagok álAz első sikeres fellépés az egri dalosünnepen. Akik mondták, termelőszövetkezeti tagok, egyszerű emberek, de Beethovenről beszéltek, preklasszikus számokat idéztek, közben felelevenítve egy nagy hírű kórus emlékezetes öt évét... 1. Patinszki Alajos vb-elnök újságolta: —- Szeretnénk újjáteremteni a nagy hírű kórust. Az ötletet a Röpülj páva vetélkedői adták. Ekkor jutott sok régi kórustagnak eszébe ez a sikerekben gazdag öt év. Utána beszélgettünk az újjáteremtésről. Végül a decemberi tanácsülésen határozat is született. Lényege: törekedni kell a régi kórus újjáteremtésére. Azóta közel két hónap telt el. Azóta kinn járt Szűcsiben a nagy múltú kórus karnagya Uracs István, az MSZBT megyei titkára, aki jó öt évvel ezelőtt iskola- igazgató volt a faluban, s a zene szerelmeseként megteremtette a kórust. Közel egy évtized múltán így idézi a régi emlékeket: — Nem túlzás azt mondani, hogy Szűcsiben úgyszólván nincs hallástalan ember. Az idomítható, korántsem durva, nyers hangokat vétek észre nem venni. Ilyen hanganyagból csak kórust kellett teremteni. Egy kis szervezéssel összejött a gárda magva, aztán ők vonzották a többi dal- kedvelőt Látszólag egyszerűen hangzik a tömör összegzés, a kórusalapítás és méginkább az összetartás, mégsem könynyű dolog volt. Igaz, az egyre gyarapodó sikerek srófolták az éneklési kedvet, ám ezekért busásan kellett áldozni: időt, türelmet. ■ A kórus egyik legaktívabb tagja így idézi a mul- 0at: — Baráti gárda alakult fel. Nem hiányoztunk egyetlen próbáról sem. Városon ezt nem nagy dolog elérni, &e falun más. Alakuláskor még a tsz-szervezés előtt voltunk, mindenki saját földjéből sajtolta a forintokat Mégis, ha próba ideje * járta, vagy éppen a dandár- munkák idején kellett két- Btárom napra fellépésre Utazni, senki nem tétovázott, hanem ment a csoporttal. Patinszki István igazát bi aonyítja a hajdani karnagy tá; — Egész napi mezei mun- *-a után, holtfáradtan két- jm órát énekelni, nem e yszer állópróbán, kemény akaratot, kitartást igényelt, de az akkori gárda akart. ÍSrSÉ január 23* vasárun# dozatvállalásának honorálását. Még egyszer újjáalakult, de a régi egyetértés, a régi összhang már nem mentő- dött át az „új” gárdába. — Az emberek Szűcsiben azt mondják: ami egyszer meghalt, nem lehet azt feltámasztani ... S most mégis sikerülne? 3. Erről érdeklődtem a községben. A tanácselnök bizakodó: — Újra lehet kezdeni. A régi kórustagok itt élnek a faluban. Lenne hozzáértő kórusvezetőnk is, az egyik tanárnő, az iskola énekkarának vezetője szívesen vállalná ezt a feladatot. Így nyilatkozott Szabó Magdolna is: — Négy éve tanítok Szűcsiben. Hallottam a régi, nagy hírű kórusról, s nemrégen tanítványaim szülei, volt kórustagok kerestek meg, s kérdezték: vállalnám-e az újjáalakult csoport vezetését. Szívesen csinálnám, csak a szervezési feladatokat végezzék el mások ... — Erre is gondoltunk. Operatív bizottságunk tagjai felkeresnék a régi tagokat, s „toboroznának” újakat. Bízunk abban, hogy összejön közel ötven dalkedvelő. S a volt tagok, a régi sikerek teremtői? Véleményüket tolmácsolja Patinszki István: — Ma is meg lehetne tenni azt, amit évekkel ezelőtt. A régi kórustagok egy része persze már idősebb, otthonülőbb lett, mint tízegynéhány évvel ezelőtt. A fiatalabbakra még lehetne számítani. Ám, mi idősebbek is szurkolnánk azoknak, akik „színeinket” képviselik. Üjjá lehetne szervezni a kórust, amiben tudok, én is segítek, mert nem lehet elfeledni azt az emlékezetes öt óvet. Persze, a sikeres működéshez sok egyéb is szükséges... Forintügyben a termelő- szövetkezet elnökét, Berta Istvánt kerestem. — Egy ideig én is tagja voltam a régi kórusnak. Akkor még anyagilag gyengén állt a tsz, komolyabb támogatást nem tudott nyújtani Ha most újjászerveződne a kollektíva, s egy év alatt elérné a régi szintet, akkor minden eszközzel támogatnánk. Az is jó lenne, ha több anyagi pat rónus akadna, mert segíthet a bánya, a kultúrház is. Többen, többet tudnánk nyújtani. A leendő kórusvezető szakmai segítséget vár: — Jó lenne, ha a beindításnál segédkezne a régi karnagy. Tapasztalatai, emberismerete, szakmai biztonsága összekovácsolná az új gárdát. Uracs István ezt már korábban is ígérte: — Néhány hete jártam Szűcsiben, beszéltünk erről a községi vezetőkkel. Alkat- j mánként szívesen segítek, mert régi barátokkal találkozom. s régi sikereket remélek az új tagoktól is. ■ ■ m Évekkel ezelőtt megye- szerte vitáztak a nagy hírű kórus feloszlásáról. Joggal fájlalták, hogy az éneklő faluban elnémult a dal. Azután a vita is elült, már nem igen emlegették a szűcsi dalosokat. S most annyi év után — amikor a tv jóvoltából reneszánszát éli a népdal — újra Szűcsiből indult a kezdeményezés: egyszerű emberek, termelőszövetkezeti tagok, bányamunkások, a régi sikerekre em- lékezők akarják újra Beethoven. Bach, Händel dalait pódiumra vinni... Ügy amint évekkel ezelőtt ... Pécsi István Betyárok szeretője Látogatóban Aszta fos Joachim faragóházában Ölomszfnű magasságból tekintenek alá a Mátra hóval takart csúcsai. Jégpáncélba dermedt a Hidegkút-pataka is a Hársfa utca parányi hídja alatt,- ennek közelében áll a takaros házacska, Asztalos Joachim parádi otthona. Eredendő mestersége kőműves, emellett képzett villamos-gépkezelő, kompresszoros a sasvári üveggyárban. Ám neve másról ismerős. Művészkedő, faragó ember, fából formálja meg vágyait, gyermekkorának megőrzött emlékeit, a palóc népélet mozzanatait, s ami ; képzeletét leginkább vonzza — a betyárvilág híressé vált alakjait. Pásztorősök öröksége A porta kihaltnak tetszik, csak az udvari „íaragóház”- ból hallatszanak apró zajok. Múlt évben épült a ház, funöusától a tetőig, az utolsó szegig a gazda keze munkája. Magának készítette az enyhelyet. legyen hová húzódni, s a tél hidege se akassza meg faragó munkájában. Műhelye asztalán legújabb alkotása, pártában maradt palóc „vénkisasz- szony” jellegzetes portréja formálódik, jávorfa tönkjéből. Megpihent kezében a véső szerszám, ebben a for- gácsszagú csendben kezdjük a beszélgetést — Rajzolni tanult? — Képzőművészeti tanfolyamra jártam Recskne, két évig. Ám a faragást előbb, rajztudás nélkül is míveltem. Pásztoremberek keze alatt nőttem, ők tanítottak. Már apró gyermekkoromban karikás ostorokat faragtam ... Dédapját is fúró-faragó ezermesternek ismerték falujában. Neki a híres parádi számadó kanász volt tanítója, Forgó Vilmos, ő éb- resztgette a benne szunnyadó készséget Naphosszat, a fűben heverve, vagy üldögélve. garasos bicskával farigcsálta a bütykös-rücskös harkócaágakat. S mikor Gergelyházára szegődve, juhászbojtárként járta a legelőmezőket a kényes. nyugodt, békés hajlandóságú ju- haival. akkor is faragással ütötte agyon a temérdek időt. Pásztorősöktől örökölte hajlandóságát és különös tehetségét á múvészkedés- re. — Azután sokáig nem faragtam. Vagy tizenhét esztendeje, egy napon azzal állított haza első osztályos kislányom, hogy faragjak neki valamit, mert kell az iskolába. Darabnyi tűzifából, cseresznyéből faragtam ki akkor az én számadó mesteremet, teljes kanászi díszben. Egészen könnyen ment ■a faragás és többé nem hagytam abba... Elet a holt Iában Előbb csak apró kis szobrokat, figurákat faragott. Aztán egy vadkörtefa tönkjéből — édesanyja fényképét maga elé téve — lefaragta első nagy alakos alkotását, egy palóc menyecskét, karimázott konttyal. És következtek a többiek, szobrok és táblaképek — a drámai „Lótemetés”, a vígságos palóclakodalom, a pusztaszabolcsi summássztrájk stb. — Itt az erdők között születtem, szeretem az erdőt és szeretem a fákat. A fák az ember leghűségesebb földi útitársai, elkísérnek bennünket a bölcsőtől a koporsóig. Legjobban szereti a vad- körtefát. „'Mert olyan, mint a márvány...” Dolgozik jávoriéból, hársból és dióból is. — Nemrég kivágtak itt, a közelben egy öreg diófát. Elmentem megnézni. hogy megvegyem. Gazdája borsos árat kód; érte, nem tudtam megfizetni. Pedig abban a fában benne van egy üvegfúvó teljes életnagyságban ... Szobrait egy tömbből faragja ki. Szinte úgy érezni, a kész forma már benne élt a fában, az ő keze csak lefejtette róla a burkot. A műértő szeme találhat alulijaiban, a kidolgozás részleteiben „hbát”, egészében azonban minden alakja hibátlanul élő. Rózsa Sándor táncol Apró szobrai, kisplasztikái sokfelé elkerülték Párádról. Közlemény Az egrt megyei kórház igazgatósága értesíti a lalcos- ságot hogy január 26-án, hétfőtől kezdődően az influenzás és egyéb hűléses megbetegedések számának várható járványos jellegű alakulására tekintettel, a betegek látogatása a csecsemő- és gyermekgyógyászati, valamint a szülészeti és a nőgyógyászati osztályon átmenetileg megszűnik, a többi osztályon heti egy napra, a vasárnapi látogatási időre korlátozódik. A kórház igazgatósága kér mindenkit, hogy a látogatási korlátozást megértéssel fogadják. Olaszországban, Svédországban, Csehszlovákiában, a két Németországban, Ausztriában őrzik alkotásait, s azok eljutottak az óceánon túlra, Kanadába és Amerik. - ba is. Gyakran felkere. k csoportosan a Párádon üdülő vendégek, ilyenkor Asz alós Joachim tárlatvezet i; válik. Lakása már mo.n gazdag múzeum. Nemes-k sajat szobrait láthatják t, hanem a palóc népélet ö. :- szegvűjtött és megorz :t ereklyéit, mindennapi ha: ;- nálati tárgyait is, volt pá. torosok felszereléseivel. Házi múzeumának tár Zitán a belépőt betyárok fogadják: Sobri Jóska és Víá- róczki Márton. Megragadó, tehetséget mutató kompe-í- ciók, fantáziát ébresztő alak- formálással. És készül a faragóházban Rózsa Sáncor táncos-víg alakja is. Azt a pillanatot örökíti a vadkörtefa rostjaiba, amikor a szerb határról győztes csapatával visszatérő betyárvezér, mulatókedvében diadalmas táncba kezd, bal kezében pintesüveget szorongatva. jobbjában kalapját lengetve. Nagy álom: múzeum és népművészeti telep A készülő palóckapu — jelképesen szólva — kaput nyithat Asztalos Joachim nagy álma megvalósításához Izgalmas és értékes terveket dédelget: olyan múzeum létrehozását szeretné elősegíteni, amely a mátrai pa- lócság helytörténeti dokumentumainak adna helyet. Szobrait kérték már sokan, s nem kevés pénzért, de senkinek nem adja — csak az apróbbakat, melyeket nagyobb munkáira készülve, időtöltésből ldfarag. Nagy- alalios szobrait a létesítendő palócmúzeumba szánja. A másik nagy elképzelés. a népművészeti telep. Olyan művésztelep megszervezése, ahol az alkotók népi szobrokat faragnának. A népművészeti telep forrása lenne annak a kincseket mentő fáradozásnak, amely a palóc népi motívumokat feléleszteni. életben tartani és továbbfejleszteni akarja. Asztalos Joachim egész életét szánta erre. Negyvenhatéves: Egy segítőtársa máris van: 17 éves leánya, aki most végzi a képző- és iparművészeti középiskola harmadik osztályát. Apja pásztorősöktől nyert hajlandóságát és különös tehetségét ő örökli tovább... Pataky Dezső 20. — Kispajtás, tudod, mit érdemelnél? — kérdezte Ambrózy, miközben fel-alá járkált a szobában. — Azt, hogy most a térdemre fektesselek, s jó huszonötöt... — Előtte?! — intett a lány a karosszékben ülő Honda felé, és pajkos fények gyúl- tak a szemében. — Ne felejtsd el, hogy ő azért lát és hall mindent. — Jó, most megúsztad. De aihi késik, nem múlik. Hogyan is juthatott eszedbe ilyesmi? Éjszakai öngyilkos- vadászat és így tovább! Kiteszem a lábam, és tessék! Nem olvasol te túl sok krimit? Vagy fantasztikus regényt? Andrea a kérdésre kérdéssel válaszolt. — Bevált az ötlet, vagy nem vált be? önként vállalta, nagyszerű ember. És az eddigi eredmények? Megmutattam a jegyzetfüzetet, magad is láthattad. A várt reakciók minden vonalon. Holnap folytatjuk a kísérleteket. Illetve.,. — Mi az az illetve? — A szemüveg. A szemüveged, Arról még nem számoltam be, hogy ebéd után leszaladtam a folkszival annak a Mucurnak a címére, a Liliom utcában van bejelentett lakása. De a házmester azt mondta, hogy egy órával ezelőtt két nagy kofferral elutazott, csak annyit mondott, hogy vidéki rokonaihoz megy, talán két hétig lesz távol. Nem hagyta nála, nem adta le a szemüveget. Ambrózy legyintett. — Két hét, ide vagy oda, az már nem számít. Megvárjuk. Addig legalább behatóan foglalkozhatunk a lovagod problémájával... Ismerősnek tűnik az esete. Ezzel a periódusos bambulással, amely áramütés hatására következik be, már találkoztam valahol. Vagy angol vagy német szaklapban. Az persze kétségkívül unikum, hogy barátunk alkohol hatására átmenetileg zsenivé változik. Honi különlegesség. Ez még csak eggyel több ok arra, hogy kézbe vegyük az ügyét. Majd kigyógyítjuk mind a két bajából, az idiotizmusból is, <t zsenialitásból is. Megérdemli, kedvemre való fickó! Andrea elmosolyodott. — Csacsi — lépett köze-' lebb a professzor és összeborzolta a lány haját —, tudom, miért nevetsz. Az jár az eszedben, hogy a saját csapdámba estem, hogy ez a segítőkészség részemről — a szimpatron hatása. De ne vedd elő a füzetedet, engem ne írj be. A szimpatronnak ehhez ugyanis semmi köze. Számoljon csak utána, kolle- gina. Ha páciensünk a napló tanúsága szerint reggel hattól mindössze három cé értékű patront papizott, az utolsót tizenegykor kapta, és most már délután fél öt van, hathat-e még az a kis dózis? Az asszisztensnő rövid töprengés után tagadóan rázta meg a fejét. — Na látod, kispajtás! — dörzsölte össze a kezét diadalmasan a férfi. — Nem vegyi úton kiváltott rokon- szenvről van szó, hanem őszinte együttérzésről. Mór holnap kezelésbe is veszem, néhány spécivel is konzultálok. Baranyival talán és Kispappal... Nézz csak oda, múlóban a bambulás! Tényleg. Honda lassan felállt, vett néhány mély lélegzetet, megdörzsölte a tarkóját, aztán, még kissé bizonytalan léptekkel ugyan, de feléjük közeledett. Megállta házigazdával szemben, felnézett rá, tekintetében már értelem csillogott és a reménykedés halvány sugara bujkált. — Ez nem valami kegyes csalás akar lenni? Profesz- szor úr, ön komolyan gondolja, hogy segíthet rajtam? A kérdezett megfontoltan bólintott. Most nem Béluci volt, még csak Béla sem. hanem Ambrózy doktor, a Kos- suth-díjas kutató, a tanszék- vezető docens, a tudományos igazgatóhelyettes és így tovább. Vannak emberek, nagyon kevesen, akik tekintély- tjeltően képesek tekintélyek lenni. Ambrózy közéjük tar- ftBOtt, tíFoiymjmk.)