Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

Egyiptomi rn jtauÍPH Az izraeliek kiürítették Seduant A kairói rádió szombaton megszakította rendes adását és a következő katonai köz­leményt sugározta: „1970. január 23-án, pén­teken éjféltájban az egyipto­mi légierő támadást intézett az El-Aris város mellett lé­tesített izraeli katonai léte­sítmények ellen, az Szuezi- csatomától 160 kilométerre, a Sínai-félsziget belsejében. itílőgépeink a lehető lég­in, gyobb pontossággal érték e] célpontjukat és meglepe­tésszerűen közvetlen csapáso­kat mértek az izraeli kato­nai állásokra. Az izraeli va­dászgépek beavatkozása elle­nére az akcióban részt vett katonai repülőgépek vissza­tértek támaszpontjukra”. Az egyiptomi légitámadás hírét Tel-Aviv-ban is meg­erősítették, de részleteket nem közöltek. Egyiptomi győzelemmel végződött a Szuezi-csatoma bejáratát ellenőrző Seduan- sziget birtoklásáért vívott harminchatórás csata. Kairói szóvivő pénteken éj­szaka hivatalosan közölte, hogy az izraeli csapatoknak számbeli fölényük és a Tel- Aviv-ból küldött megerősí­tések ellenére nem sikerült ellenőrzésük alá vonni a stratégiai fontosságú szigetet. Az izraeli csapatok péntek délután kiürítették a szigetet. A harcokban az ellenség 55 főnyi veszteséget szenvedett. A szóvivő szerint az egyip­tomiak vesztesége 50 halott és sebesült. Közben a Tel Aviv-ból ér­kező jelentések arról szá­moltak be, hogy az izraeli kommandók pénteken este visszatértek Izraelbe. Az agresszorokat Haim Bar- Lev, a hadsereg vezérkari főnöke „győztesekként” üdvö­zölte és megdicsérte őket, amiért akcióikkal „feltárták Egyiptom sebezhetőségét”. Egyiptomi repülőgépek szombat délelőtt helyi idő szerint 10 óra tájban a Szu- ezi-csatorna déli térségében két ízben támadtak izraeli állásokat — közölte egy Tel Aviv-i szóvivő. 10 óra 5 perckor két egyiptomi repülőgép Dever- szoir térségét bombázta. Míg ezzel egyidejűleg két másik repülőgép 145 kilométer tá­volságra levő izraeli célpon­tokat támadott. PÁRIZS: A francia lapok aggoda­lommal figyelik a közel-ke­leti helyzetnek a sorozatos izraeli támadások miatt be­következett súlyosbodását. Az L’Humanitében Jacques Coubard megállapítja, az izraeliek mostani katonai és pszichológiai offenzívája azt a célt próbálja elérni, ame­lyet 1967. júniusában az iz­raeli és amerikai sratógák­nak nem sikerült elérniök: a haladó kormányzat meg­buktatását. Washingtonnal együtt abban reménykednek, hogy Kairóban sikerül hata­lomra juttatni egy olyan quislinget, aki téliesen kapi­tulál majd előttük. Mi ma­gyarázza — kérdi továbbiak­ban a cikkíró — az Izraeli vezetők mostani lázas igye­kezetét? Az, hogy látják, az idő ellenük dolgozik, az el­lenállás lassanként minden fronton erősödik. Ráadásul a valóság fényénél a világ szemében egyre inkább el­halványul a nagy és gonosz „Góliát” által fenyegetett kis „Dávid” hamis képe. A Combat vezércikke sze­rint is az izraeliek akcióik­kal nyilvánvalóan állandó nyomást kívánnak gyakorol­ni Nasszer rendszerére. Újabb kivégzések Irakban BAGDAD: Szombaton hajnalban Bag­dadban újabb három sze­mélyt — köztük egy magas rangú katonatisztet — vé­geztek ki, miután bebizo­nyosodott, hogy részt vettek az iraki rendszer megdön­tésére szőtt összeesküvésben — jelentette a hivatalos iraki hírügynökség. Ezzel harminchétre emel­kedett az Irakban szerda óta kivégzett összeesküvők szá­ma A szombaton kivégzettek: Mohammed Dzsaszem dan­dártábornok, Abdel Rauf Sindala és Husszein Kaffad- zsi. Az összeesküvők ügyének tárgyalására alakult külön­leges bíróság két másik vád­lottat felmentett. Azonnal szabadlábra helyérték őket. Ojukwu már nem lehet veszélyes Lagosra LAGOS: Lagosban pénteken beje­lentették, hogy a korábbi Bi- afra ^megszállásában részt vevő 3. tengerészgyalogos hadosztály egységeinek fel­Betyár — francia tárgyalások Valery Giscard d’Estaing francia pénzügyminiszter (jobb­ról) kezet nyújt Lathezar Avramov bolgár miniszterelnök­helyettesnek a két ország között Párizsban megkötött keres­kedelmi szerződés aláírása alkalmából. (Telefoto — UPI—KS) Gallon intése Wilsonnak változtatnia kell politikáján LONDON: John Gollan, Nagy-Bri- tannia Kommunista Pártjá­nak főtitkára szombaton fi­gyelmeztette Wilson minisz­terelnököt, teljesen felesle­ges a választások előtt Moszkvába utaznia, ha elő­zetesen nem módosítja az angol kormány negatív, visszahúzó és ellenséges ál­láspontját az európai biz­tonsági értekezlettel szem­ben. A figyelmeztetés, amely a Morning Star szombati számában „Vessenek véget az európai biztonsági érte­kezlet szabotálásának” cí­mű terjedelmes cikkben hangzott el, londoni polgári körökben is figyelmet kel­tett, hiszen Gollan már évekkel ezelőtt hasonló fi­gyelmeztetésben részesítette Wilsont — akkor a brit kor­mány vietnami politikájával kapcsolatban — s. az intés megalapozottnak- bizonyult. Az amerikaiak után az angol kormány lép fel a 1970, január 25„ vasárnap konferencia legfőbb akadá­lyozójaként. Wilson és Ste­wart — a toryk nagy gyö­nyörűségére — kezdettől fogva hűvösen kezelte az értekezlet eszméjét. Azt ál lították, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista állam javaslatai ködösek, nem eléggé konkrétak. Erre a Szovjetunió és a szocialista államok két konkrét napi rendi pontot indítványoztak, amelyek kétségkívül gya­korlatiasak és értékesek. A tény tény marad: míg 24 európai kormány üdvö zelte az értekei, et eszméjét, Európában éppen a mi kor­mányunk az, amely kezdet­től fogva visszahúzódó, ne­gatív, ellenséges módon vi­selkedik — állapítja meg a cikkíró. — Most Wilson Washing­tonba utazik, hogy mindezt megvitassa Nixonnal — folytatja. — Am mivel 1970. csaknem bizonyosan a vá­lasztások esztendeje lesz, Wilson megteszi a szokásos gesztust és lehetséges, hogy Moszkvába is ellátogat. Ha i'yen szabotáló állásponttal Kar Moszkvába utazni óbban teszi, ha megspórol­ja az útiköltséget váltására kűldék az X. had­osztály több egységét. Az in­tézkedés okát nem közölték. Nigériai kormánykörökben a legnagyobb nyugalommal fogadták art a hírt, hogy Ojukwu, volt biafrai vehető­nek a szomszédos Elefánt­csontpart kormánya nyújtott politikai menedékjogot. Mint a UPI Lagosi tudósítója ír­ta, Ojukwut Lagosban már nem tekintik eleven politi­kai erőnek. Az Ojukwunak adott menedékjog azonban Nigéria és Elefántcsontpart kapcsolatainak teljes megsza­kadásához vezethet. A kormány szóvivői közöl­ték: Lagosban meglepetéssel hallották Nixon elnök aján­latát arról, hogy 40 000 ton­nányi élelmiszert kíván kül­deni a háborús menekültek­nek, mivel erről hivatalos, amerikai értesítést nem kap­tak. PÁRIZS: Nigéria párizsi ügyvivője, péntek esti televíziós nyilat­kozatában megismételte, hogy kormánya amnesztiában ré­szesíti a polgárháború részt­vevőit. A diplomata azon­ban nem válaszolt egyenesen arra a kérdésre, hogy a ke­gyelem vonatkozik-é Ojukwu tábornokra, a szakadár veze­tőre. Ondi® ünnepe Húsz esztendővel ezelőtt, 1950. január 26-án fogadták el India új alkotmányát, amely kimondta a szuverén Indiai Köztársaság megala­kulását. Ezen a napon min­den esztendőben színpompás menet vonul Delhi közép­pontjában, India Kapuja mellett Rashtrapati Bhavan, az elnöki palota irányába, hogy megemlékezzék India nagy nemzeti ünnepéről. Hosszú és áldozatos harc előzte meg India független­ségének és szabadságának kivívását. De ugyancsak hosszú és áldozatos küzde­lem várt a győztesekre. In­dia a szegénység és az elma­radottság súlyos örökségét hozta magával' a gyarmati elnyomás korszakából. Mi­közben az országot a brit ko­rona legértékesebb gyémánt­jaként tartották számon, a nagy éhínség esztendeiben milliók pusztultak el, mert a legszükségesebb' táplálék­hoz sem jutottak. A két évtized — a problé­mák és a nehézségek ellené- re — alapvető változásokat hozott India életében. Lénye­gében megoldották a kér­dések kérdését, az élelmezé­si problémát, megfékezték az éhínségeket. Pedig szá­molni kellett a gyors népes­ségszaporulattal: ma Indiá­nak 531 millió lakosa van, és évenként 13 millió a gyara­podás. Megkezdődött az ipa­rosítás. s amikor nemrég át­adták rendeltetésének a Delhi—Kalkutta vasútvonal új szerelvényét, büszkén ál­lapíthatták meg, hogy az utol­só szögig indiai üzemekben készült. A napokban avat­tak fel egy indiai atomerő­művet. A tervek szerint 1973-ban alumíniumból, 1975- ben műtrágyából lesz önel­látó az országi A fejlődés íérmeszétesen az élet minden vonatkozásá­ban számottevő. Érthetjük ezt szó szerint: az átlagos életkor 30—32 esztendőről 50-re emelkedett, 28 száza­lékkal nőtt az életszínvonal, de tartozunk az igazságnak annak megállapításával is, hogy a legszegényebb föld­munkásrétegekre ebből csu­pán 7 százalék jutott. Az is­kolaköteles gyermekek 80 százaléka már rendszeresen látogathatja az iskolákat. S ami az indiai sajátosságokat tekintve különösen fontos eredmény: a kormány jelen­tős intézkedéseket foganato­sított a korábbi kasztkü­lönbségek teljes felszámolá­sára. Nemcsak a tárgyi nehéz­ségekkel kellett megküzde­nie. hanem a visszahúzó erőkkel is. Az elmúlt hóna­pok a nagv belpolitikai ta­tarozások időszakának szá­mítanak Indiában, s ezek során Indira Gandhi minisz­terelnök-asszony sikeresen verte vissza a jobboldal tá­madásait. Álláspontja széles tömegtámogatásra talált, a reakció elleni fellépésében ott állt mellette a nagy be­folyással és erővel bíró kom­munista mozgalom is. India politikai kezde­ményezéseivel és állásfogla­lásaival nagy tekintélyt él­vez a népek családjában. Hagyományosan jó kapcso­latokat tart fenn a szocia­lista országokkal, köztük hazánkkal is. Sokoldalú:- n fejlődik országaink gazdasá­gi és kulturális együttmű­ködése, rendszeresekké vál­tak a magas szintű találko­zók. Ezek kiemelkedő állo­mása volt amikor a múlt év novemberében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kíséretével hivatalos látoga­tást tett Indiában. Nemzeti ünnepén baráti üdvözletünket küldjük India népének, s további felvirág­zást kívánunk számára. (r. e.) \ 1 ? TlTf1T'P¥JA -Atl »e?- n sitá?*' i M M ét t % ; .... I ■> ti W ­A szovjet-kínai tárgyalá­sokat — mint erről a világ­sajtó beszámolt — 1969. szep­tember 11-én kezdték meg és december 14-re elnapolták. A szovjet delegáció vezetője 1970. december 22-én tért vissza Pekingbe. Sajtó jelen­tések beszámolnak arról is, hogy Kínában éppen ez idő­tájt újult erővel lángolt fel a Szovjetunió ellen irányuló, militarista sajtó hecckam­pánya. A szeptember 11-i Csou En-laj—Koszigin találkozó után a kínai sajtóból eltűn­tek a közvetlen szovjetelle­nes támadások, bár a „revi- zionizmus” és „szociálimpe- rializmus” bírálata tovább folyt. December 22-én és azt követően ismét a két minisz­terelnök találkozóját megelő­ző hangú írások láttak nap­világot Fekingben. Szinte az egész pekingi sajtó átvette a VÖRÖS ZÁSZLÓ 1979-es új­évi cikkét, amely nyomaté­kosan felszólítja a kínai la­kosságot, hogy fokozza a fel­készülést a háborúra. A lon­doni TIMES egyik januári számában hangsúlyozza, hogy a két ország között „a fe­szültség újabb .n ismét any- nyira megnövekedett, hogy a helyzet a tavalyi határinei- denseket követő szituációhoz hasonlítható”. Az ugyancsak londoni GUARDIAN egyik írásában enné1 is tovább megy, azt várja, hogy „a feszültség fo­kozódni fog..." Az elmúlt évtized értéke­lésében és az űj évtized vár­ható eseményeinek taglalá­sában a világsajtó foglalko­zik a szovjet—kínai ellenté­tek problematikájával. James Reston például a NEW YORK TIMES január 2-1 számában ezt írja: „Kína a 70-esévek­ben — hasonlóan a 60-as évekhez —, valószínűleg ar­ra kényszeríti majd Moszk­vát, hogy szemét ázsiai front­ján tartsa.,.” David Bona- via A szovjet külpolitika 1970. cikkében ugyanakkor a THE TIMES-ben megjegyzi, hogy „1970-ben Oroszország és a világ legtöbb országá­nak kapcsolata valószínűleg C3ak lassan fejlődik maid. A legveszélyesebb pont bizo­nyára továbbra is Kína lesz. „A Kínai Népköztársaság jelenlegi vezetésének szov- jetellenes és nagyhatalmi ka­landorpolitikája komoly ká­rokat okoz a nemzetközi kommunista mozgalomnak és a szocialista világrendszer­nek” — írta a PRAVDA 1970. január 10-i, vasárnapi nem­zetközi szemléjében. „A mai pekingi vezetők — hangzik a továbbiakban —, szembehelyezkednek a világ forradalmi mozgalmainak va­lódi erőivel, az Imperialista apostolok, kommunistaellenes propagandájának tüzére ön- tik az olajat. A nép életszín­vonalának süllyedését az im­perialisták viszont úgy állít­ják be, hogy azok „törvény- szerű” jelenségek minden szo­cialista ország életében. Ez­által félrevezetik, sőt elret­tentik a dolgozókat, főképp a középrétegeket a tőkés és a fejlődő országokban.” „Különösen szembeötlő, hogy az állítólagos szovjet veszélyt ürügyként felhasz­nálva folyik Kína militarizá- lása — jegyzi meg a PRAV­DA és hozzáfűzi: a pekingi vezetők nyílt szovjetellenes- sége semmi jót nem ígér a kínai népnek. Az élet ar­ra tanít, hogy azokra, akik elárulják a marximus—leni- nlzmus és a proletár interna­cionalizmus elveit, csak ku­darcok és vereségek sorozata vár.” A szovjet sajtó a világsajtó jelentéseit idézve beszámol arról, hogy Kínában miként fokozódnak a háborús előkészületek. Pekingben, Sanghaiban, Kantonban lá­zas ütemben építik a légol­talmi óvóhelyeket. A mun­kában asszonyok és gyerme­kek is részt vesznek. Külö­nösen aktívan folyik a há­borús felkészülés a Szovjet­unióval határos kínai tarto­mányokban. Az itt állomáso­zó katonai egységeket újabb és újabb csapatokkal erősí­tik meg, egyre inkább hadi­vágányra állítják át a kínai gazdasági életet — írja „To­tális militari7.álás” — a mao­isták irányvonala” címmel a LITYERATÜRNAJA GAZÉ­BA . A szovjet hetilap nyoma­tékosan hangsúlyozza: „Mi­közben a maoista propagan­da soviniszta hangulatkeltés céljából, valamint azért, hogy a kínai népet a Szovjetunió ellen uszítsa, olyan rágalma­zó kifejezéseket alkalmaz, mint „új cárok”, „revizionis­ták”, „szociálimperialisták”, a kínai vezetők nagyon jól tud­ják, hogy a Szovjetunió so­hasem fenyegetőzött háború­val és senkit sem készül meg­támadni. Ami pedig a kínai háborús előkészületeket ille­ti, a „külső fenyegetés” ma­dárijesztője a nadrágszíj még szorosabbra húzásához kell arra, hogy a tömegek figyel­mét eltereljék a nehézségek­ről. Bármennyire igyekszik Peking a katonai előkészüle­teket „védelemnek” feltün­tetni, mindenki előtt világos, ilyen irányú és jellegű intéz­kedések csak fokozzák a nemzetközi feszültséget; ezek az intézkedések provokációs jellegűek és lényegükben ké­szülődést jeleznek az agresz- szió elkövetésére”. A szovjet hetilap cikke ezekkel a szavakkal zárul. „Mit akar Mao és csoportja? — Megijeszteni, megfélem­líteni szomszédait? Nyomást gyakorolni reájuk és ily mó­don megvalósítani a nagyha­talmi terveket?... A szó igazi és átvett értelmében nyomorúságos eszközökkel folytatott kísérlet ez”. A helyzetkép teljességéhez hoz­zátartozik, hogy újra meg­kezdődtek Varsóban az ame­rikai—kínai tárgyalások. A THE TIMES már január 3- án foglalkozott ennek jelen­tőségével „A nagy három­szög” című cikkében: „Ro­gers amerikai külügyminisz­ter karácsony előtt elég helytállóan fejezte ki az új­ságíróknak, hogy az Egye­sült Államok Kínával szem­ben elfoglalt álláspontja alapvetően nem változott meg, de néhány kisebb lépés történt, amelyekre a kínaiak a következő nőnapokban re­mélhetően reagálni fognak". CKSJ Peking“ kalandor poli t i kaj a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents