Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-24 / 20. szám
Ä béke és a szocicT^,mus hazára talált íz NDK-ban Boriin: Alexander-piate. Méri az időt Különös szakmája, mestersége van André Alajos- nak, vagy ahogyan a sorstársak, a cimborák nevezik: az ügyes kezű. jószívű Lojzni- nak. Az időt méri... — Pontosan, ahogyan mondja. Időmérő vagyok, Ez a beosztásom. Ez a sptoppar- óra az én szer számom. Pontosabb. mint a Nap járása. — És miért kell az időt mérni? — Mert szükség van rá. Ezen a hatalmas építkezésen számát se tudni a különböző feladatoknak, technológiáknak. És hát nincs olyan lexikon, amelyben valamennyinek benne lenne, hogy menynyi idő kell az elkészítéséhez. így aztán, hogy az állam se járjon rosszul, és a munkások is megkeressék pénzüket, kezembe adták ezt a stopperórát, és azt mondták: döntsem el én. hogy irány óra, perc szükséges egy-egy feladat elvégzésére. — Szóval olyan normásféle... — Nem. Ennél sokkal bonyolultabb, nagyobb felelősséggel jár az én munkám.. Mert a tervekből azt is nekem kell megmondani, hogy a kitűzött munkához mennyi, s milyen anyag kell. Hányán dolgozzanak majd rajta, süt még a balesetveszély megállapítása is az én feladatom. — Hány éve méri az idői? — Már öt. Előtte meg 16 éven át a kalapács volt a kenyérkor eső szerszámom. Kőműves vagyok., Vándorkőműves. Inota, Bereute, Ti- szaszederkény és most Vi- sonta. Tizenhat éven át a 31-eseikkal, öt év óta pedig' a 22-es építőkkel űzöm a természetjárást. Higgye el: ez a legnehezebb. Távol a családtól. a gyerekektől. Jön a szabad szombat, irány Jászáro«- szállás, a család, a két fiú. Mire megmelegszik az ember, már indulhat vissza az állomásra. — Egy kőműves ..Jászországban’ is találna munkát .., — Biztosan, de én nem is keresek. Nem , engedi a szívem a válást. Mert az építők spirsához a hűség is hozzátartozik. Nem. már nem tudnám elhagyni kenyéradó gazdámat. Huszonegy év hosz-: szú idő. — És mit szól as &rö''ö távoliéihoz ur asszony? — Hát ő már nagyon ja. Dehát mit csináljon ember. Majd bepótolj-, nyugdíjas esztendők. — Mennyit keres ügyes kezű jószívű idom — Az alapom 24U0 fo: Ehhez jön még a napi. 20 rint különélési pótlék. Ar val, anyaival együtt kije háromezer — Es mennyi jut ebbi családnak ? — Kettőezerhatszáz fork. Az én heti költség verése : nem lehet több száz forint nál. És. ebből még néhá pohár sörre is kell jui.iv Módjával kell bármi a pénzzel. Nem dáridózni jött ember Visontára. Nem a/-... él távot a csalódtól, ■ nem azért ingázik hetente, hogy üres pénztárcával térjen ha za. — És egyébként, hogy lelik az időmérő ideje Visa titán? — Halad Mint, a patak vize. Halkan ós csendben ... koős — Megtöltve a vadetetők Özek, szarvasak, vaddisznók és muflonok téli „menüje9* Az utóbbi években — kollégáimmal együtt — többször jártunk a Német Demokratikus Köztársaságban. Ellátogattunk üzemekbe, tudományos, kulturális intézményekbe, ismerkedtünk a német nép kultúrájával, művészetével és megcsodáltuk azt a hatalmas, dinamikus építést, amely a demokratikus Németország napjait, jelenét jellemzi. Legutóbb az elmúlt év októberében a Német Demokratikus Köztársaság születésének 20. évfordulóját együtt ünnepeltem német barátainkkal. Ott voltam a berlini szín-pompás demonstráción, ahol százezer német fiatal tüntetett a béke mellett, végignéztem a halled dolgozók ezreinek lelkes felvonulását, jártam kiállításokon, városokban, üzemekben. Ezek a látogatások, találkozások a német emberekkel tovább erősítették bennem a meggyőződést: a béke és a szocializmus hazára talált a Német . Demokratikus Köztársaságban. Amikor 1964-ben először jártam Halléban — testvérlapunknál a Freiheit-nél — elvittek német kollégáim a város szélére és azt mondták: ide épül az*új városrész, az Űj-Hal- ie, 1975-ben itt 70 ezer ember él majd. Őszintén szólva kétkedve fogadtam ezt a kijelentést, amint végignéztem a gidres-gödrös mezőn, ahol csak néhány sebtében felállított villanyoszlop, egy-két felvonulási épület igyekezett tanúskodni, hogy itt tényleg készül valami. Most októberben nem akartam hinni a szememnek. Modern, virágokkal, szobrokkal, szökőkutakkal díszített és nagyon sok zöldtől — a beépített terület fele zöld terület — tarkálló modern városba vittek barátaim; Az öt év előtti gidrök-güdrök helyén tízezer lakás, 16 iskola, hatezer férőhelynyi óvoda, bölcsőde, üzletek, szórakozóhelyek. Üj-Hal- lében 30 ezer ember él, többségük fiatal, az átlagéletkor 24 év. (Olyannyira fiatalok a város lakói, hogy temetőt egyenlőre nem is terveztek a város alkotói.) 1963. szeptemberében született meg a döntés az új város felépítésére; 1984 az előkészület éve volt; 1965-ben kezdték meg az építést és 1969-ben tízezer lakás áll ós 30 ezer ember lakja az új várost. Ezekután egy pillanatig sem kételkedtem, amikor a fiatal városrész ugyancsak fiatal vezetői azt mondták; megváltoztattuk terveinket, 1975-ig nem 70 ezer embernek, hanem 120 ezer embernek építünk lakást, üzletet, mindent, ami egy modern városban a modern embernek ma már elengedhetetlen. A Német Demokratikus Köztársaságban egyértelműbben adnak választ arra a tréfás kérdésre, ami nálunk is járja: kicsi vagy kocsi? Az NDK-ban egy év alatt 240 ezer csecsemő születik, a zeiezi gyermekkocsigyárban — Európa legnagyobb gyerekkocsigyárában naponta kát és félezer gyerekes játékkocsit gyártanak. Szép élmény az egymás mellett nyújtózkodó futószalagokat látni. Színes plasztikanyagok, fényes, nikke- lezett alkatrészek utaznak méltóságteljesen a szalagon, hogy néhány perc alatt dobozokba kerüljenek és elinduljanak Eürópa-szerte apró gazdáikhoz. A szalagok mellett nők és csak nők. Az 1600 dolgozót foglalkoztató gyárban 1100 nő dolgozik. Ök szerelik össze, öli ellenőrzik a minőséget — meőzzák — ők is vásárolják a divathoz mindenkor és gyorsan alkalmazkodó gyermekkocsikat; mányhatározat rögzíti, amely kimondja: „A szövetkezet mint önálló egység érdeke, és az össztársadalom érdeke között az összhangot a szocialista államnak kell megvalósítania a legalapvetőbb kérdések szabályozása, gazdasági befolyásolás és hatósági tevékenység útján". A szövetkezetek és szövetségeik törvényes működésével kapcsolatos ellenőrzést az ágazati minisztériumok és az illetékes tanácsi szervek látják el. A szövetségek a korábbi gyakorlattal ellentétben a jövőben nem láthatnak el állami teendőket, és nem igényelhetnek maguknak hatósági jogkört. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy az állami és társadalmi szervek sem helyileg, sem országos szinten nem róhatnak a szövetségekre és a szövetkezetekre kötelező termelési és ellátási feladatokat, nem kényszeríthetik őket veszteséges, a tagság érdekeivel ellentétben álló tevékenység folytatására. Ez nemcsak nem csökkenti, hanem fokozza a szövetkezetek vezetőinek felelősségét azért, hogy a termelés növekedjen, a lakosság igényeit egyre jobban kielégítsék, A törvényességet biztosító állami felügyelet elsősorban az alapszabály jóváhagyására, alapszabály szerinti működésre, nyilvántartásba tételre, a jogszabály szerinti működés ellenőrzésére, törvénysértés esetén szankciók alkalmazására, és végül adózásból eredő pénzügyi revíziós vizsgálatra terjed ki. Ezen a téren a tanácsi szervek bár 'értik az állami íel- iSgyelet fontosságát, eddig még nem tettek meg mindent, hogy hatáskörüket kellő eréllyel és a népgazdasági érdeknek megfelelő következetességgel alkalmazzák. Sok vitára adott és ad okot a jelenben is az állami vállalatok és szövetkezetek egyenjogúságának elismerése, illetve érvényesítése a gazdasági és a társadalmi élet minden területén. Az új gazdasági mechanizmus, amely alapvető célként a hatékonyság növelését tűzte ki célul, lehetővé, sőt szükségessé teszi, hogy a jelentkező igényeket az a vállalat elégítse ki. amely a gazdaságpolitiltai céloknak megfelelően a leghatékonyabban működik. Ez természetesen — a szabályozott piac keretein belül — ösztönzi a vállalatok közötti versenyt, amely időnként szektorok közöttivé válik. A versengést azonban nem szabad úgy felfogni, hogy szektorok versenyeznek egymással. Nem cél egyik szektor legyőzése a másik által. Éppen ezért nem szabad különleges szankciókat alkalmazni a vállalattal szemben, ha’ az véletlenül a szövetkezeti szektorhoz tartozik. Ahhoz, hogy a versenyben a szövetkezetek helytálljanak, hogy eredményesen gazdálkodjanak, és a társadalom érdekeivel összhangban tagjaikat jól szolgálják:, az államnak, megfelelő feltételeket kell biztosítania. Tényként állapítható meg, hogy ezek a feltételek nincsenek minden területen biztosítva. Az egyenjogúság elve ugyan elméletileg elismerést nyer, de gyakorlatban a szövetkezetek helyzete sok esetben hátrányos az állami vállalatokéhoz viszonyítva. (Gyakorlat, szellemi kapacitás jobb a vállalatnál.) Jellemző példája ennek a Mtelverseny. A szövetkezetek éppen kis- és közép üzem jel- legüknél fogva nehezebben jutnak hitelhez, mint a nagy- vállalatok. amelyek általában állami tulajdonban vannak. A bank álltai folytatott hitelpolitika értelmében ez természetes is, hiszen egy állami nagyvállalat mindig fizetőképesebb adós. mint egy szövetkezeti kisüzem. Ez azonban nem a két tulajdonforma párhuzamos fejlődését, hanem differenciálódását segíti elő. A szövetkezetpöli tika egyik elveként kéül értelmezni azt a kitételt, hogy a szövetkezetekkel versenyben, vagy üzleti kapcsolatban álló gazdálkodó szervek hatósági jogkört semmiképpen ne gyakorolhassanak a szövetkezetek felett. A jövőben fokozott figyelmet kell fordítani a kölcsönös támogatás elvére, amely szövetkezeti mozgalmunk egvik hagyománya. A korábbi gyakorlattal ellentétben a kölcsönös támogatás nem kötelezően előírt befizetési kötelezettségen alapul. A kölcsönös támogatásra szánt pénzösszeget a jövőben a tulajdonos szövetkezetek demokratikus döntése alapján előre elkészített és jóváhagyott alapszabály szerint szabad igénybe venni és felhasználni. #5. A szövetkezetpolitikai irányelv ak megvalósításában pártszervek & páirialapsserÁ város utcáin, felsőzott járdáin latyakká olvad a hó, a Mátrában és a Bükkben azonban „tél tábornok” a teljhatalmú úr — vastag hótakaró borítja az erdőket, a hegyoldalakat, völgykatlanokat. Az erdei vadak csak nehezen tudnak hozzájutni megszokott napi feleségükhöz, s a fagyott hó lábaikat is kikezdi, véresre sebzi. Ilyenkor sokat segít az emberi gondoskodás. Erdészek, vadőrök járják az erdőket, ellenőrzik a vadetetőket es szekerek, szánkók, vontatók szállítják a szükséges utánpótlást. Megtöltik az etetőket finom elesésekkel, s könnyen rátalálnak azokra az őzek, szarvasok,; vaddisznók, és még a roppant: óvatos muflonok is megközelítik a „terített asztalokat". Az erdei vadak még nagy éhségük idején is igényesen vezetek különösen, pedig a szövetkezeti alapszervezetek előtt fontos feladatok állnak. Az új gazdaságirányítási rendszerben nemcsak a vállalati önállóság és felelősség, nőtt meg hanem a pártalap- szervezeíek önállósága éj felelőssége is, A pártalapszer- vezetetanek biztosítaniuk kell egyidejűleg a gazdasági vezetés önállóságát, a szövetkezeti demokrácia kiszélesítését és a párt vezető szerepét. Közvetett módon a gazdasági élet különböző területén működő párttagokon keresztül a szövetkezeti tagság körében végzett agitációs és propagandamunkával el kell érni. hogy a párttagság véleménye a szövetkezet irányításában érvényesüljön. A párttagoknak nem szabad figyelmen kívül hagyniuk azt, hogy a szövetkezet nemcsak gazdasági, hanem társadalompolitikai szervezet is, amely azon túl, hogy megadja á termelőmunka kereteit, hagyományai, társadalmi funkciói révén hathatósan felhasználható a szocialista közösségi ember formálása'. an. Agitációs munkájukban ismertessek meg a szövetkezeti tagsággal a szövetkezet politikai irányelveit, részletesen foglalkozzanak az alapszabállyal, egyformán hangsúlyozva az abban foglalt jogokat és kötelességeket. Tudatosítsák a szövetkezeti tagság tulajdonosi érzését, értessék meg, hogy a szövetkezeti tagság eredménye; munkája az új szövetkezet- politikai irányelvek alapján nemcsak őket viszi közelebb az óhajtott jóléthez, hanem I az egész országot, a szocializmus teljes felépítéséire*. j válogatósak. A silány takarmányra rá sem néznek, a gizgazhoz, • gyomokhoz „hozzá sem nyúlnak”, ám kedvenc csemegéikből szívesen nyalogatnak, falatoznak. Változatos téli „merrürőTj kell tehát gondoskodni a vadóvóknak. Az erdőgazdaság ‘ fnindéii évben nagy gondot fordít a •vadállomány . ’ védelmére, gyarapítására. Ezért gondoskodnak bőséges eleségről már időben, az erős tél, a kemény, szigorú hideg' beköszönte előtt. Már' novemberben megtöltik az • etetőket, hogy a vadak korán az etetőhöz. szokjanak és azoA tél mindig megnehezíti a tejellátást, a rossz útviszonyok pedig szinte lehetetlenné teszik. Erről beszélgettünk Herczeg Gábornál, a gyöngyösi tejüzem vezetőjével, éppen az időjárás ürügyén. Szó esett arról, hogy az elmúlt időkben próbára tett embert is. gépet is a sok hó. A községekben kint rekedt közel nyolcvanezer liter tej. Csupán hétezer litert sikerült behozni az üzembe. A később beszállított tej sem ment ugyan veszendőbe, de csak sajt- alapanyagot tudtak belőle csinálni. Bár nem dicsekedhetünk azzal, hogy országosan sok tejet iszunk, mégis örvendetesen emelkedik nálunk a tejfogyasztás. Ennek a ténynek a szemléltetésére említette meg Herczeg Gábor, hogy 1967-ben a karácsonyi ünnepek két napján 55 ezer liter tejet vettünk meg, egy évvel később pedig majdnem a kétszeresét, 90 ezer litert. A rossz útviszonyok miatt viszont a ki- és beszállítás akadozott, tehát a vásárlók bosszankodtak az ünnepi, átmeneti nehézségek miatt. Az is megtörtént, hogy a tej összement. Amit ebből a tejből visz- szavittek az üzletekbe, azt kicserélték, teliát a háziasz- szony'ok nem károsodtak. Érdeklődtünk a községek ellátottságának mértéke felől is. Köztudott, hogy ebben az ügyben van javítanivaló. Éppen ott, ahol megtermelik, kevés a tej. Friss tejet csak az üzem területéhez tartozó községeknek mintegy ötven százalékában lat szükség esetén is megtalálják. Nincs hiányuk a vadaknak semmibe^, t> mint az erdő gazdaságnál elmondották, a:?, őzek, szarvasok, vaddisznók és muflonok kedvükre válogathatnak a változatos ősz- »Beállítású „menükben’1'. Van elegendő illatos lóhere, lucernaszéna, szárított zöld lombtakarmány, vadgesztenye, kukorica, tölgy- és csermakk, étvágy szerint falatozhatnak az erdők vadjai kedvelt csemegéikből — amíg "tavaszba fordul az idő. (kyd) árusíthatnák. Ahol erre nincs lehetőség, azokban a falvakban a boltosok óvatosak a tej rendelésben. A megmaradt tejet nem1 veszi vissza az üzem. csak jóval olcsóbban, mint amennyiért adja. Érdekes, hogy Tamabüd az egyetlen község, amely nem kér tejet az üzemtől. Önellátó. Amikor a tejtermékekről érdeklődünk, azt a választ kapjuk, hogy . több mint ki- lencvení'éle terméket állítanak elő és kínálnak a kiskereskedelemnek. Mégis előfordul, hogy sajtból kicsi a választék. Ritkán lehet például Lajta sajtot kapni az üzletekben. Nagyon keresett a joghurt, de Gyöngyösön ebből is kevés van. Itt csak hat áruda kér joghurtot, naponta összesen hetvfen üveggel. Ez a szám mindent elárul. Végül figyelemre méltó bejelentést hallunk. Az év végére nálunk is megjelenik az üzletekben a fél- és egyliteres műanyag csomagolású tej. Ettől kezdve nem kell a tejesüveggel bajlódni, nem kell otthon mosogatni, a visszaváltással időt fecsérelni. A műanyag csomag nem törik, ha a tejet kiöntöttük belőle, eldobható. És még' az ára miatt sem kell mérgelődniük a vevők- nek, ígérte a tejüzem vezetője,. (gmt) 1070. január 24., szómba* Tejes goudok falun és a városon Kétszer annyit iszunk Az árrés közbeszól
