Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-03 / 2. szám
Történelmi évtized Irta: dr. Romány Pál, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője VJ ostantól nem egy, ha- * ■ nem két új számot keli megszoknunk a keltezés írásakor: 1970-et írunk, az 1960-as évek végére értünk. Bizonyos azonban, hogy sokszor sokféle összefüggésben emlegetik majd ezeket az 1960-as éveket politikusok és közgazdászok, történészek, vagy éppen iskolások, egyszóval mindazok, akik a magyar nép alkotásainak szám- bavételével valamilyen módon foglalkoznak. A szó igazi értelmében mondhatjuk, hogy eseményekben ^gazdag évek voltak. Erre az évtizedre esik a mezőgazdaság termelési viszonyainak forradalmi átalakulása, amit az évtized legnagyobb hazai változásának tekinthetünk. A történelem, különösen pedig az agrártörténelem krónikásai folyamatosan ösz- szegezik, értékelik a magyar falu e nagy évtizedét. Elvégezte és bizonyára újból és újból elvégzi ezt egy-egy pa- rasztcsaüád is. S az élet rendje már olyan, hogy nem mindig esik pontosan egybe a különböző alapokon végzett értékelés. A társadalmi haladás nagy folyamatát ezer és ezer kis patakocska táplálja és egymással egyesülve határozzák meg annak jellegét. A hasonlatnál maradva: a szövetkezeti mezőgazdaság nagy folyója élő valóság lett, jóllehet változik, alakulj új medret is vágnaik. Kevesen hittek 1© évvel ezelőtt abban, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás ennyi idő alatt ilyen fokra jut Nem is volt könnyű. Közöttünk vannak — bár sajnálatosan fogyó számban — azok, akik 20—25 évvel ezelőtt a mezőgazdaság új útján az első lépéseket megtették, s azok is, akik az 1960-as évék kezdetén elhatározott csatlakozásukkal általánossá tették Magyarországon a szocialista mezőgazdaságot Tanúk és résztvevők egyaránt meggyőződéssel állíthatják, hogy nemcsak a mezőgazdaság átalakulását jelentő nagy elhatározást foglalják magukban az 1960-as évek, hanem az azt követő nagy változásokat is. Még felsorolni is nehéz ezeket, hiszen számos társadalompolitikai, gazdasági és szervezeti változásról van szó, amelyek mind-mind ennek az elmúló évtizednek a leltárába tartoznak. A z 1960-as évék elején még olcsó viccek visz- szatérő témája volt például a közös és a háztáji termelés eltérő színvonalának különbsége. Való igaz, hogy akkoriban a gondozott és a kevésbé gondozott kukoricatáblákat aszerint is meg lehetett különböztetni, hogy háztáji, avagy közös művelésű-e. Az évtized végére viszont elértük, hogy a közös, nagyüzemi termésátlagok elhagyták a régi módon elért 'kisüzemi hozamokat. A kukorica példájánál maradva: 1962-ben 14 mázsás volt a szövetkezetek közös gazdaságaiban a holdanként! átlagtermés és 16 mázsás a háztáji gazdaságokban. Ez a helyzet 1968-ra úgy változott, hogy a háztáji kukoricák átlagtermése nagyobb lett egy mázsával, miközben a közösben 4 mázsavai nagyobb holdankénti szemes kukoricát takarítottak be. E változás mögött töménytelen munka, szervezés, technika, anyagi eszköz és sok más, a haladást elősegítő erőfeszítés húzódik meg. Mezőgazdaságunk fejlődése nem volt látványos. Az 1960-as évek első felében elmaradt a mezőgazdaság teljesítménye a terv céljaitól, a jelenlegi ötéves terv feladatait pedig már meghaladja a teljesítmény. A szövetkezetek alakulásának befejezése — 1961 — óta ez ideig a mező- gazdaság termelése csaknem 30 százalékkal növekedett, azaz évi átlagban közel 3 százalékkal. A termelés növekedésének évi üteme azonban a második ötéves tervidőszakban — 1961—1965 között — csak 1,0 százalék volt. _ Az 1960-as évek második felében ennél kétszer nagyobb lett az évi növekedés üteme, jóval Hfceghaiadva az évi 3 százaié- emelkedést. Soha.aeo(;l£s íott terméshozamokat -takarítottak be az utóbbi években szántóföldjeinkről, meggyorsult néhány állattenyésztési ágazat fejlődése is. így teremtődött meg a feltétele annak, hogy a szövetkezetek társadalompolitikai problémái is megváltozzanak, a szövetkezetek tekintélyt szerezzenek a faluban is, az országban is. Id aha vannak ma is ala- csony jövedelmű szövetkezeti gazdaságok, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy országos átlagban az egy munkanapra jutó jövedelem ez alatt az idő alatt megkétszereződött. A közös munkában töltött egy (10 órás) munkanapra jutó jövedelem 1961-ben 43 Ft volt, 1968-ban pedig 82 Ft. A jövedelmek növekedését a termelés emelkedése alapozta meg, de jelentős szerepük volt azoknak az intézkedéseknek is, amelyek a magasabb termelői árakat, a jobb gazdaságpolitikai feltételeket jelentették. A korábbi években felhalmozódott hitei-ter- hék egy nászét az állam elengedte a szövetkezeteknél, s mindezeken felül a társadalmi ellátás (családi pótlék, betegségi biztosítás stb.) színvonala is emelkedett. A szövetkezeti gazdaságok pedig azon voltaik, hogy tagságuk számára több munkát, folyamatosabb foglalkoztatottságot, s mindezeken keresztül rendszeresebb pénzbevételt tudjanak biztosítani. Az említetteknél is jelentősebb az a változás, amit emberségben, gondolkodásban, új ismeretekben hozott ez az évtized. A szövetkezeti mezőgazdaság megnyitotta az utat a legjobb emberi tulajdonságok érvényesítéséhez, a tehetség. a tudás eredményeinek kibontakozásához. Megkezdődött az a folyamat, amelynek révén a mezőgazdasági munka is olyanná válik, amit könnyebben, korszerű eszközökkel, vagyis emberhez méltóbban lehet elvégezni. Mimderanäk alapját a párt hosszú évek óta következetesen alkalmazott agrárpolitikája teremtette meg. A párt IX. kongresszusán, 1966-ban hozott határozatok újabb lendületet adtak a korábbi években már helyesnek bizonyult elvek megvalósításának. A népgazdaság irányításának új rendszerében a mezőgazdasági szövetkezetek jól beilleszkedtek, önállóságuk megnöveikedett, szövetségi rendszerük kiépült Az 1970-es éveket tehát jó félté•o+m'W,,>iiacnjacF,*í0aF)i\ftűWaaF&:,cjPafídBe?‘c?'*f^f,tfW*am Mindnyájan látjuk, tapasztaljuk: a gyerekek korunkban hamarabb „érnek”, válnak felnőtté. Becsületes törekvések rangsorában első helyen szerepel, hogy mielőbb önálló egzisztenciát biztosítsanak, élethivatást szerezzenek, s ezzel anyagi függetlenséget teremtsenek maguknak. A szülőjének néha fáj látni,, hogy gyerekeik milyen hamar „leirepülnek a fészekből”. többségűié azonban belátja, mi mást is tehetne, hogy ez a dolgok természetes rendje. Akik lakhelyüktől távol vállalnak munkát — s a községekben élők igen jelente** hányada ezek közé tartozik —* csak látogatóba járnak haza, jó, ha egy héten egyszer, vagy talán havonta. Az otthonnal való kapcsolat leszűkül egy-egy sebtiben megírt levélre, a hazulról kapott csomagra, a szülők folytonos aggodalmára,^ ugyan mi lehet a távollevővel, aki tőlük messzire keresi a boldogulást? Lányok esetében kétszeres a szülők aggodalma. Tegyük hozzá: teljesen érthetően. A női egyenjogúságot törvénybe iktattuk, s a mindennapi élet sok területén érvényesítjük is. De távolról sem minden vonatkozásban. A munkát kereső, fiatal lánjroik vagy azok. akik képessegedé alapján, jobb előmenetel reményében változtatnak munkahelyet. gyakran éreznek kiszolgáltatottságot, s azt, hogy az előmenetelhez olykor nem elég : mist o* * telek között kezdik a mezőgazdaság dolgozói. 1 gaz, ma már keveseb- ■ ben dolgoznak a mezőgazdaságban. mint amikor a szövetkezetek megalakultak. A mezőgazdasági foglalkozásúak száma 1961 óta több mint 250 ezerrel — 17 százalékkal — csökkent Az első években a mezőgazdaságban csökkenés ma már megváltozott, új tagokat is fogadnak a szövetkezetek. Mégis az lesz a jellemző, hogy a technikai haladásnak megfelelően tovább csökken a következő években a mezőgazdaságban dolgozók száma. Ezzel egyidejűleg viszont növekszüi azoknak a száma, akik gépgyárakban, vegyipari üzemekben és miás munkahelyeken a mezőgazdaság számára dolgoznak. így azután a mező- gazdaság további teljesítménye mindinkább összefonódik más népgazdasági ágak munkájával. Nem kétséges, hogy mezőgazdaságunk új fejlődési szakaszba lép a következő években. A jövő építését azonban a mindennapi munJoa készíti elő. Számolni kell azzal is, hogy a 60-as évekről is áthúzódik jó néhány feladat a jövőre, s az elért eredményieket sem könnyű megtartani. Az 1970. évi terv 1 százalékos növekedéssel számol a mezőgazdasági termelésben. Az 19G9 évi kimagasló nö- vesiytermelési eredményeket ismerve ez egyáltalán nem lebecsülendő feladat Az állattenyésztés fejlesztésének követelményei még ennél is nagyabbak. Tulajdonképpen a korszerű nagyüzemi állattartó telepek kiépítéséről van szó. Ez pedig sok befektetést ‘kívánó, hosszam tartó folyamat. A z strnúlí évek alatt megtett út országosan — a gazdaságok százaiban pedig különösen — jól tanúsíthatja, hogy mire képes a szövetkezeti parasztság, snd- iyesi haladást tud elérni a mi mezőgazdaságunk. Nem kétséges, hogy a következő években még többre lesz lehetőség, ha a tapasztalatokat mindenütt jól hasznosítják és közös erővel, a szükséges felelősséggel látnak hozzá azokhoz a feladatokhoz, amelyeknek elvégzésétől saját boldogulásuk és az ország előrehaladása is nagymértékben függ. (Folytatás az 1. Eger: Elsőhálos szálloda Ugyan már jó ideje megnyílt az egri UNICORNIS, de voltaképpen csak „most”, szilveszterkor, s az év első, napján tartotta igazi „premierjét” —, hiszen ennyi vendéget egyszerre, még soha máskor nem fogadott! Amint Deb- reczeni András üzletvezetőtől értesültünk: a premier pedig egyben a nagykorúvá avatást is jelentette. A szállóban — vagy talán: vendéglátóipari oldalról.) — A változatosság kedvéért otthon maradtunk, s néztük a műsort. Még csak pezsgő sem volt! Gabriella, a nagyobbik kislányom fél tizenegyig bírta az „iramot’ ■ a kisebbik Sárika, már hamarabb elaludt. Ilyen olcsón még soha nem szilvesztereztünk!.. . S hogy őszinte legyek, ilyen jó hangulatunk sem volt még soha! ■telek autóbuszt, de méi ..jr sem vollem mulatozni. Vagy túl későn fejezten; de > munkát, vagy túl korán tellett indulnom — rnir.t nőst is —. és akkor szerényebben. szinte észrevéé yn múlik el az ó- és kezdődik az új év. — Mikor indult a járat'f — Domoszlón lakom, onnan Verpelét vasútállomásra Az 1970-es év korát autóbuszjáratának „legénysége”: Szőllősi István, gé*» kocsivezető és Szőllősi László jegykezelő. (Foto: Pilisy) kombinátban — megtartották az első, nagy bált is. A külföldiek — amerikaiak, svédek, olaszok, németek — részvételével valóságos nemzetközi vigadalommá szélesedett az öttagú zenekar által teremtett jókedv. Fokozta ezt az újonnan nyitott „drinkbár”, a két tvhall, s a vendéglátó személyzet sok kedvessége, figyelmessége — például az is, hogy a megkívánt ételt, italt — óhajra — egészen a szobákba szállították. Csány: Olcsó, de szebb .. • A csányi községi tanácson Juhász Arpádné vette fel a telefonkagylót. — Hogy telt a szilveszter? — így még soha! _ •> — Kívánjuk, hogy ez a jó hangulat egész évben tartson. Markai — Eger: Az első autóbuszjárat Meglehet, hogy ez esetben téved az újságíró, hiszen ki tudná pontosan megállapítani, melyik autóbusz indult először megyénkben, s a távolságiak közül is melyik lépte át elsőnek szűkebb hazánk „határait”? Az mindenesetre biztos, hogy Szőllősi István, a 4. számú AKÖV autóbuszvezetője az új év első napján nagyon korán kelt. — Hogy szilveszterezett? — Este kilenc órakor már aludtam, s előtte egyetlen korty italt sem ihattam a korai vezénylés miatt. Az óév utolsó napját egyébként pihenéssel töltöttem, már az kikapcsolódás volt, hogy együtt lehettem a családommal. Tizenhét esztendeje vementem, s előttem még nem haladt a nagy hóesésben jármű. Verpelétről hajnali őt óra 35 perckor indultunk Szőllősi Lászlóval, a kocsi jegykezelőjével Gyöngyösre. Alig volt utasunk. Gyöngyösről Hevesnek vitt volna az utunk, de a hóakadályok miatt Verpeléten át, Egerbe irányítottak. Bizonyára nem tudta a rendkívüli vezénylés okát, azt, hogy a kora reggeli járat nem indulhatott Gyöngyösről, s a Budapestről várt távolsági járat sem tudta átverekedni magát a hóakadályokon. így eshetett meg, hogy a délelőtt kilenc órakor induló járat Egerig vidám szil- veszterezőkkel telt meg. Az új utasok vidámak voltak, de néhány perc múlva rájuk is átragadt az a nagy feszültség, ami a rossz látás! viszonyok és a magas hó miatt a gépkocsivezetőtől kezdve mindenkit áthatott. Hegynek fel, éles kanyarban és nagy meredélyen le együtt izgult vele az utastér... Negyven-hatvan centis hófúvások előtt még a lélegzet is elállt ... Azt, hogy nem minidig könnyű becsületesein élni, sajnos a magányos nőik fokozottabban tapasztalják, mint a férfiak. A legutóbbi időben végzett felmérések azt bizonyítják, hogy az esetek többségiében, a férfiakénál alacsonyabb a fizetési besorolásuk a férfiakéval azonos vagy hasonló beosztásban dolgozó, velük azonos értékű munkáit végző nőknek. Megélhetésük ily módon nehezebb. Akik szeretnének megtelepedni, nehezebben találnak albérletet, mint a férfiak, magányos nőikkel szemben bizalmatlanabb a főbérlő. Ha nincs rokonuk a városban, ki vannak téve az albérlet-uzsora okozta megannyi hányattatásnak, ami természetesen halassal van munkájukra, szemléletükre, egész életvitelűikre. Nem véletlen. hogy azok a^nagyüze- mek. amelyek döntően nőket foglalkoztatnak és női munkásszállással rendelkeznek, a munkaerő-toborzásnál legtöbbször kedvezőbb helyzetben vannak azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek még nem tudnak lakhelyet biztosítani női dolgozóiknak. Külön téma iehetoe, nseny- nyíre nem találják helyüket a magányos lányok egy -egy vállalati „rendezvényen’’, szabad idejük eltöltése foi- Syen pirabiljaniákta ttfäsozaK, . ' én ; 'jnwnifw nyóliuitabb, mint a férfiak számára, a rossz előítéletek, maradi beidiagzettségek következtében, amelynek lényege az a mód, ahogyan a társadalom túlontúl kategorikusan és meglehetősen kegyetlen riidegségigéL pálcát tör felettük. Nem csoda, hogy a családjuktól távol dolgozó, magányos lányok többnyire két utat látnak maguk előtt. Vaigy teljesen visszahúzódnak, vagy pedig „bedobják magúkat”, életüket, további somsukat a vak szerencsére bízva. Mindkét véglet káros, mert idegen a kiegyensúlyozottságnak attól az állapotától, amelyben az ember ura marad gondolatainak és cselekedeteinek. Szóba jöhetne itt a társadalmi szervezetek — elsősorban az ifjúsági szövetség és a nőbdzottságok munkája és felelőssége is. Amit tudnak megtesznek — elsősorban érdek- védelmi területen —, de azt hiába várjuk tőlük, hogy pótolják a családi otthon mindenre kiterjedő gondosságát, vagy a szülői szereteted Jellegükből adódóan arra sem vállalkozhatnak, hogy a család jogát és felelősségét magúkra vállalva ellenőrzést gyakorolj anale az emberek magánélete fedett, nevelő munkájuk sajátos módszereivel a magánéletet csak köe- viafewe, számos áttételen ke- gaanMS. betófetóeoflÉiatjófc Mégis: bizonyos kedvező tapasztalatok, arra mutatnak, hoigy ez a nehézségekkel, konffliiktusolckal terhes helyzet nem okvetlenül reménytelen. Nemrégiben egyik kisvárosunkban új üzemet avattak, egy fővárosi üzem leányvállalatát. Háromszor annyian jelentkeztek a munkahelyekre — főleg nők — minit amennyire szükség volt. Számos ilyen üzemet avatnak napjainkban, szerte az országban. Világos azonban, hogy még többié van szükség. A lányok többsége szeretne az otthonhoz közel maradni, szeretne naponta hazajárni. S akinek ez sikerül, egyszerre érezheti az új, értelmesebb élet örömét és a családi környezet nyújtotta biztonságot, gondoskodást. Az ipartelepítés vagy az ipari munkahelyek számának növelése az egyes körzetekben, a gazdasági hasznosság mellett olyan társadalmi előnyökkel is jár, amelyeket érdemes számion tartani. S a másik példa: bevált gyakorlat, hogy a munkás- szállásokon élő lányok esetében egyre több helyen azonnal, jelzik a szülőknek az arra illetékesek, ha gyermekük viselkedésében, életvitelében valami probléma mutatkozik. Nem valamiféle felelősség-átruházás ez. Éppen ellenke- nak, hogy a család megkerü- zőleg: józan felismerése átélésével, kiiktáftághval .a kör! zösségi nevelés sem érhet ql -oratossjsSS &, I» , A farmotoros Ikarus csak dél körül ért a megyeszékhelyre, s ő kalauz társával néhány órás pihenés után ugyanezen az úton visszaindult, sok-sok reménykedő, vele együttérző utassal együtt. Sírok: Eredménytelen ügyelet Az, hogy szilveszterkor eredménytelen ügyeletet tartott odahaza dr. Balogh Oszkár siroki körzeti orvos, csak dicséretes, csak örömmel nyugtázható. Egészségügyileg — ezek szerint — sikeresen zajlott le az óév búcsúztatása a községben. — Hogy szilvesztereztek? — Mivel ügyeletet tartottunk, igen szerényen — válaszolt dr. Balogh Oszkámé. — Csupán szűk családi körben, együtt a gyerekekkel. Néztük a tv műsorát, s természetesen éjfélkor pezsgőt bontottunk. — S az újév első napja? ... — Már mozgalmasabb voít. Egy kislányhoz kellett a férjemnek kiszaladnia. Magas láza volt. be kellett szállítani a kórházba. Reméljük, azóta már jobban van. így 3wö" <*z év Lányok - egyedül
