Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-03 / 2. szám
Igen: egy szilveszteri mü- suival megint öregebbek lettünk, de ami a fő, a „zenés kabarét — akadályokkal" együtt is vettük. Egy azonban tény — mielőtt bármi formában 1 értékelném a műsort —. hogyha bármikor visszaemlékez .1 a televízió nagy szilveszteri műsorára, óhatatlanul mindig a „kis” Vitrayra fogok emlékezni. Űtórás héroszt küzdelmet folytatott — kitűnő riporter- kollégáival együtt! —. hogy sok millió televíziónézőt ragadjon magával az óévből az új esztendőbe, egy volt évtizedből az 197. évtizedbe. S tette ezt könnyedén, elegánsan. helyenként ‘ sziporkázó sze' lemességgel, maró ön- gúnnyal. Énekelt, viccelt, szerepet játszott, irányított, : gyesen egyensúlyozott az ízlés és a már ízléstelenség mezsgyéjén: mindig tudott még pikáns is lenni, de soha nem tudott ízléstelenségbe jutni. Csodáltam, ám nem irigyeltem! ■ Ez a rendkívül sokoldalú I és megnyerő egyéniségű riporter valósággal iskolát teremtett az utánqjövők számára, hosszú évekre előre. Pardon: nem utána jövök, hanem a mellette konferálok számára. Vitray-show? Kétségkívül az. Ha a forgatókönyv— amit Horvátit Adómmal írt — nem is érte el az „előadás’- színvonalát. kétségkívül az is a sokoldalúságáról tanúskodik Mindenesetre rendhagyó szilveszteri műsor volt —, s ez adta sajátos ízét. érdekességét, ebben volt újszerűségének titka és előnye, de mintha kissé rendhagyó vol- ában rejtőzött volna hibája us. Az országos játék, az autó verseny, a műsorszámok sorrendje, s ezzel párhuzamosan a hat színhely sorrendjének „sorshúzásod’ eldöntése, pergő ritmust teremtett, s már egymagában változatos volt. Ebből a szempontból kétségkívül az utóbbi évek legsikerültebb szilveszteri műsorát élvezhette végig a néző. Ami vékonyabbra sikerült: az & kabaré. A kedves, kötekedő, harsány derűt fakasztó, szókimondó kabaré hiányzott leginkább, önmagunk elmúlt' évi torz tükre. A fricska, amellyel le- és elszámolunk tizenkét hónappal, önmagunkkal, örömünkkel és morgó mérgünkkel is. Rendkívül néjfes és neves színészgárda vonult fel az ötórás év végi show-ban, és hogy alig akadt kiemelkedőbb alakítás, alig- alig emlékszünk kiemelkedő jelenetre, tréfára, dalra —, bár igénytelenséggel aligha lehetne vádolni egyetlen száIrány: 1970 i mot is —, minden bizonnyal a kabarészámok hiánya is oka lehetett. És szólni kell, minden óvatos megfogalmazás nélkül, felsőfokon kell szólni, a televízió műszaki gárdájának nagyszerű összmunkájáról. Hat helyről, az ország hat távoli pontjáról, nem éppen a legideálisabb körülmények között folyt a közvetítés egyetlen észrevehető műszaki hiba nélkül. Nem vagyok televíziós szakember, még kevésbé televíziós műszaki szakember. Annyit azonban még mint laikus is tudok és ■ értek, hogy egy ilyen feladat megoldása nemcsak egyszerűen embertől elvonatkozta-1 tott technikai kérdés, hanem alapvetően és elsősorban a . technikával magas fokon bánni tudó* szakembereknek ma- uas fokú tudásának kérdése A televízió ebben kitűnőre vizsgázott! (gyurkó) Idegenfergohm re4co*ci ÍSSÖ-ben az egész év folyamán érkeztek a csoportos és egyéni látogatók Sopronba Szeptember hónapban volt olyun vasárnap, amikor 10 ezer idegen járta az ősi utcákat, a LővérekEt és a hegyeket. Az 1960-es év csúcsfojj gabnat hozott: mintegy 22i eaer vendég járt a városban. A turistaszállókban és t kempingben 99000 vendég napot töltöttek a Sopronba érkező turisták. A száliodúk- oan, a SZOT-üdülőkben és a szMatori irmokban 414000 voit a vendégnapok száma. Peda^óguséleí Falun vagy városon ? ltotokat * Tisza mentén formálta az időjárás állatfigurává az öreg fatörzsei. (MTI foto — Fehórváry Ferenc felv.) Ez olyan kérdés, melyről hivatalosan csak diplomatikus mondatokat szokás csiszolni. Olyan kérdés, melyről ha szintén hivatalosan megkérdek egy városon tanító pedagógust, akkor felcsillanó tekintettel, meglehetősen rosszul játszott nosztalgiával ízesítve mondatait, tájékoztat, hogy ha „véletlen” nem így alakulnak körülményed, szívesen gyakorolná pályáját falun. Ugyanerre a hivatalosan feltett kérdésre falusi pedagógusok sokkal mélyebb átéléssel válaszolják. hogy küldetést, missziót fogadtak, amikor a tanári pályát választották élethivatásnak. Szavaik mögött ott érzik a fájó nosztalgia a város, városi kollégáik sorsa iránt. Egészen nyílt gondolatok fakadnak baráti beszélgetések során, amikor a közlés garantáltan „raktáron” marad. Ilyenkor a városiak elmondják: borzongnak a falutól, s örülnek, hogy szerencse — ez ritkán főidül elő —, vagy összeköttetés révén városi katedrára kerültek. Aztán beszélnek a falusi kollégák elsziirküléséről, szakmai továbbképzésük elhanyagoláséról. Falusi tanárok ugyanakkor nem titkolják sóvárgásuk a városi fények iránt, s nemegyszer keserű szájízzel idézik a városi kollégák tág érvényesülési lehetőségeit. És tart tovább ez a kulisszák mögötti ..párbeszéd”. Éppen ezért érdemes kertel és nélkül, nyíltan idézni ennek összetevőit... Kultúra, fejlődés, „karrier" Lakonikusan szólva ezt jelenti egy városi állás a kezdő pedagógus számára. Ezt, mert fizetése lényegében azonos falun kezdő kollégájáéval, hiszen az a száz, vagy kétszáz forint területi „pótlék” nem jelent olyan különbséget, amit más úton ne lehetne igen könnyen pótolni városon. Ugyanakkor feltétlen előnyöket élhez a városon kezdő szakember. Benn él a megyeszékhelyek, vagy a főváros kulturális pezsgésének vonzókörében, frissen látja a legújabb filmeket, eljárhat színházi premierekre, a jól ellátott könyvtárakban hozzáférhet majd minden ritkaságnak számitó tudományos kiadáshoz, folyóirathoz, szabad idejében élhet tudományos ambícióinak. Munkája is sokkal köny- nyebb, mint falusi kollégájáé, hiszen általában jó előképzettségű tanulókltal „dolgozik”, hiszen megismerke- dig a legújabb pedagógiai kutatások eredményeivel, sőt maga is kísérletezhet, ilyen törekvését örömmel fogadják. Falun erről — az esetek nagy t>. őségében — szó sem lehet. Nem panaszkodhat a városi pedagógus anyagi helyzetére sem. Igaz, illetményföldje nincs, talán délelőtti túlórája kevesebb is, mint a falun tanítóké, mégis honorálják tudományos ambícióit, publikációit, és van dolgozók gimnáziuma, vannak üzemi kultúr- esoportok, amelyek nem is rosszul dotált patronálóra várnak. Egyszóval: lényegbeli forintkülönbség nincs. Falura menni — nvsszió Így aztán nem túlzás állítani, hogy falura menni: misszió. Az, még akkor is. ha a főiskolára jelentkezett fiatalok már eleve vállalják ez a küldetést. Más helyzetben vannak a majdani középiskolai pedagógusok, mégis nemegyszer falura szólítja őket a pillanatnyi „dekonjunktúra”. Missziót, bizonyos mértékben ..Krisztus- sorsot” vállalnak, mert any- nyi mindenről kell lemondaniuk. Gyengébb, sokkal gyengébb előképzettségű a gyerekanyag, nem egy helyen rosszul felszereltek a szertárak, a társadalmi lekötöttségnek se szeri se száma. A tudományos munka, a kutatás öröméről eleve le kell mondania, mert nem jut hozzá könnyen szakkönyvekhez, nem is beszélve a folyóiratokról. A színház csak álom, mert ha megközelíthető is a város, akkor is nagy a forintáldozat. Szeretne városra kerülni? Sokan vágynak erre, s főleg az első évtizedben, meg is kísérlik. A legtöbbje rangos oktatómunkával törekszik észrevétetni magát. Igyekszik, ám nemegyszer csalódik, mert, ha méltatják is törekvéseit, éppen ezért marasztalják falun, hiszen ott is kell az első osztályú munkaerő. Ezután jön a keserűség, majd aj belenyugvás. Különösért bosszantó, ha annak sikerül városba kerülnie, akit egy „baráti” szó segít... Elkallódott képességek Magam is leróttam ..adómat”, közel hat évig tanárkod tam községi gimnáziumokban. Láttam sok kollégát, sok jobb sorsra érdemest, akiben már kihunytak a lángok, akiről pályakezdés előtt mint irodalomtörténészi, matematikusi ígéretről beszéltek, s aki, akik már belenyugodtak kényszer-száray- szegettségükbe, elkallódott emberekké lettek, akik már csak pohár bor mellett idézik a többet ígérő múltat. Tévedés ne essék, jó tanárok, mégis kár értük, mert ha szabad kifutópályát toptak volna, akkor képességeiket sokkal inkább gyümöl- csöztettók volna. A jó múltkorában egy idős falusi tanárral beszéltem: azt sorolta, kik lettek tanítványaiból, s mondta, hogy mennyire túlnőttek őt. Aztán falun fulladt zenei ambícióit idézte. ö is jó pedagógus, aká vállalta a missziót, de vajon így járt-e jobban a nemzet? Nem valószínű, a pedagógiai pályára kerülők egy része ugyanis irodalmi, tudományos, vagy éppen művészi ambícióktól sarkallt ember, akiknek jó része falura kerülve elvesz a mindennapok munkája során. Városon kiváló tanár, kiváló irodalmár és művész lehetne belőlük. Az is tény, hogy a pedagógusjelöltek túlnyomó többsége csak tanárnak készült és eleve számolniuk kellett a falusi élet lehetőségével, s az Is igaz, hogy a fiául pedagógusok lendülete életet varázsolhat a falusi zsibbadtságba, az is tény, hogy ez az áldozatvállalás a misszióhoz tartozik, mégis Idővel — s ezt lakkozás lenne tagadni — lankad az egyén ambíciója. mert a „megváltás” nem megy máiról holnapra, s elszürkül, rutintól motorizált egyéniséggé formálódik a hajdani reformer. Pénzt, lehetőséget, méltatást y — iijsópóriiet/Uttií, de nem ■ oprijk el. Ne értsen féb<e, ne vegye tolakodnának a magatartásomat. Nem akarom lemeszelni öngyilkosául szándékánál. Ez, végeredményben — magánügy. Mindig óva- iodtem attól, hogy máeok intím dolgaiba bele üssem az orromat. Maga felnőtt amper, biztosan alaposan megfontolt, meggondolt mindent, mielőtt így határozott. Azt. hiszem, ezt Ferencz Jóska mondta, mielőtt megüzente volna az első világháborút. És.., A korláton a másiknak leesett az álla. — Ml ez? Éjjel, a hídon kiselőadást tart nekem z századelő' töviénél 1 nőből? t — És — folytatta zavarta tanul a szőke nő —■ valószí nüleg fiákéi erőm sin« annyi, hogy megakadályoz zam terve végrehajtásában összegezve tehát nem kel tartania attól, hogy megráz szavakkal ecsetelem majd a élet szépségeit, sent attő hoev birkózni kezdek magé 'ni, hogy leránctgáljam onnan, M3-idézem túlmenően van még agy fő-fő indokom, e*re részletesebben szeret nék kitérni, ugyanié... — Kuss! — kiáltott fel dühösen az öngyilkosjelölt. — Ha ennyi oka van rá, hogyne avatkozzék bele a dolgomba, akkor mát keres Itt még mindig?! Minek ez a hosszú litánia?! Azt hiszi, öröm nekem hallgatni a maga fecsegését? Azt hiszi, kényelmes ülés esik ezen a keskeny korláton? X hideg vason? Talán már fel is fáztam! Miért nem megy a pokolba? Kiváncsi a sztorimra, hogy holnap elmesélhesse a barátnőinek a presszóban, két fekete között? Vagy pedig egyszerűen egy szadista bestia, aki élvezetet talál abban, hogy bosszantson, felidegesítsen egy embert, akit már semmi sem kot az élethez? — Téved, kérem — rázta meg a fejét a nő és leverte a hamut a cigarettájáról. — Háromszorosan, is téved. A sztorija ugyan tényleg érdekek de nem azért, hogy a barátnőimnek csevegjek róla, hanem sokkal fontosabb szempontból. Szadista bestia sem vagyok, higgye el. És téved, amikor azt hiszi, hogy 0 .MRn&asá«ai üH MM megsértődöm és magára hagyom. Nem. nem megyek el addig, amíg el nem mondom magának azt, amit el akarok mondani. A korláton ülő az égre nézett, felsóhajtott. — Jó, de gyorsan és röviden! — Köszönöm — biccentett a szőke nő és egy könnyed mozdulattal bedobta a csikket a folyóba. — Én nem véletlenül kerittem ide. Engem néhány apró, de korántsem jelentéktelen mozzanat késztetett arra, hogy kövessem, hogy megszólítsam, hogy tűz- kérés ürügyén beszédbe elegyedjem magával. Ezeknek, az apró mozzanatoknak az alapján ugyanis egy számomra rendkívül fontos következtetésre jutottam. — Éspedig? — A hid alatti parkolóhelyen ültem a kocsimban. Már ott felfigyeltem magára. A parton kószált és vagy tíz hosszú percig válogatott fanyalogva a felbontott úttest burkolókövei között, míg azt az egyet kiválasztotta, amelyet betett a kék sportsza- lyorjába. Pedig ezek a gránitkockák nagyjából azonos súlyúak, a külcsín ilyenkor aligha számít. Aztán meg a hídra is nagyon lassan, vontatott léptekkel jött fel, nem is szólva arról a csigatempóról, ahogyan a búcsúlevelét elhelyezte és ahogyan a korlátra felkapaszkodott. — Na és?! Hová akar ezzel kilyukadni?! Mindenkinek megvan az egyéni stílusa. Mondjuk, én így szoktam öngyilkos lenni, és kész! Mi köze hozzá? Vagy talán kételkedik abban, hogy tényleg el akarom vetni magamtól az életet? — Nem kételkedem. Meg vagyok győződve róla, hogy elhatározása szilárd. Erre utal többek között az a körülmény, hogy annyira belemerült az előkészületi munkálatokba, hogy észre sem vette, amikor én felhajtottam a hidra és le stoppoltam maga mellett. Pedig ez zajjal járt. latin kfii I Mindez csak a kórisme ée a diagnózis volt, de mi lene a javallat? Mindig lesznek falun és városon tanító pedagógusok, ezt hosszú időre mint tényt kell elfogadni. A városi és falusi élethelyzet leöeti feszültséget viszont lehet csökkenteni. Közelebb lehet vinni a színházat a faluhoz. ankétotot szervezni színészekkel, esetleg két iskola pedagógusait — elsősorban önköltséges alapon — busszal eljuttatni premierekre, egyéb városi kulturális rendezvényekre. A sokszor idegőrlőén unalmas és tartalmatlan továbbképzés helyett — azok anyagát ugyanis minden főiskolát és egyetemet végzett tanár megérti különösebb iskolás szájba rágás nélkül is — megszervezni a városi kísérleti oktatások megtekintését, s ezt értékelni, azt vitatni. Hatékonyabban kcdl segíteni a tudományos, vagy művészi ambícióval rendelkező fiatal pedagógusok érvényesülését Ha ezek a lehetőségek meglennének, ha észre- vennék mindig a falun élők teremtőerejét, ha méltatnák eredményeiket, akkor kisebb lenne a küldetésvállalás. S ha ehhez még magasabb, lényegesen magasabb dotálás járna a falun tanítóknak, akkor kisebb lenne az el- szürkülés, a fásultság veszélye, s sokkal rangosabb az elért eredmény. Hallgatás. divatos, szép szavak említése helyett er- ről lenne erdemes meditál'- ni... _________________ B áni irtna
