Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-20 / 16. szám

Ahoi a megértés hiánycikk Szocialista együttélés mellékzörejekkel Az' Egri Városi Tanács igazgatási osztályán közei kétszáz olyan ügy ..pihen”, melyek lényege azonos: „há­ziúr” és bérlő konfliktusait idézik. A járásbíróság aktái a drasztikusabbé fajult vi­ták sorát dokumentálják. A főszereplők itt is a „háziúr”, a föbéiTő vagy torzsai kodó lakók, egym sál replikázó szomszédok nem mai ke­letű jelem-, •••■ ma sincs vége, s aaj'.'o. Holnap is folytatódik, avagy ismétlő­dik... Megváltozott viszonyok Háziúr és főbérlő konflik­tusa ... Ezt könnyen lehe­tett volna értékelni negyed­századdal ezelőtt, mert ak­kor a háziúr' valóban há­ziúr volt. aki akár örökség, akár jogtalan, anyagi elő­nyök folytán, fölékerekedett bérlőjének, alá semmilyen igyekezettel sem tudta bizto­sítani, hogy ő is háziúr le­gyen, legalább a maga lös por táján. Csak azóta új rend teremtődött, eltűntek a régi házi urak. A ina tulaj­donosadnak jó része becsüle­tes mwnkús, paraszt, vagy értelmiségi, alti évek során kuporghatta a pénzt arra, hogy aaját háza legyen. Az estek többségében tt bérlő sem. kispénzű ember, esetleg gépkocsival is rendelkezi k. Napjainfc lakói sem azono­sak a huszonöt: év előttiek­kel. Allans! kezelésű laká­sokban laknak, minimális havi bérért. Legtöbbjük nem ismeri az anyagi gond fogal­mát. A viszonyok megváltoz­tok de az összeütközések, a mindennapi súrlódások nem szűntek meg. Ezért gyűlnek az akták a városi tanács igazgatási osztályán és a bí­róságon »-i Vitatéma — a lokáshaszirataS IrkEftőokokat kutatva érde­méé erekből a fconfliktusso- : okból néhányat felvillanta­ni. Az egyik: a háztúr elis­mert szakember. Minden bú­torát eladta, hogy megvehes­se a házat. A főbérlő idős kora ellenére te dolgozik; s már 1919 előtt: a haladó gon­dok# terjesztője volt crosz- főMB«, A konfliktus mégis Márt. Vitatéma a vizcsap- o# nteUekhelyiség-használaí. A háziúr nem akarta megen­gedni, hogy a konyhájában levő csapot lakója, használja. Ellenben csináltatott egyet az udvaron. Es ekkor elkez- dődött az évekig húzódó pa­pírháború. Jelentések futot­tak minden szervhez. Az „üt­közetben" szerepet kapott a lakó által tendenciózusan működtetett magnó, ízes mondatokban rögzítve a ha­tárvillongások állomásai t. Beszéltem az ügy minden szereplőjével. Arról panasz­kodtak: idegileg kikészül­tek, s ezt. bizonyítani is tud­ták. Az ügy mégis a bíró­ságra került a győzelem leg­kisebb reménye nélkül. Ám, ha az indulatok elszabadul­nak, akkor már mi sem szá­mít. Az indítóok rendszerint jelentéktelen. Ezt igazolja egy frappáns példa. A házi­úr a nyulakat kedvelte, a lakónak a kutya volt a „hob­byja”. Egymás kedvtelését viszont sehogy sem szívlel­ték. Vitával kezdődött a konfliktus. tettlegességgel zárult. Máskor a fürdőszoba- használat ugrasztottá egy­másnak a tisztes háziurat s női főbérlőjét. Kort és nemet nem tekintve, vehemensen cibálták egymás haját. Nemegyszer nézi régi Szemmel, negyedszázad előt­tivel a lakó „háziurát”. Emiatt vélekedik úgy, hogy teljesen elég, ha bifiaerti a negyvem-ötven forintnyi lak­bérét, 3 több kötelessége már trines. Erre egy eklatáns példát.' A főbérlő lakrészé­nek tetőzetéről lehullott két darab cserép. Padlástere szeparálva volt a háziúrétól, az nem tudott bejutni, s fel­tenni a pótcserepefcet. Mit tett a főbérlő? Hagyta, hadd essék az eső, hadd ázzék be saját lakrészének) mennye­zete. Ekkor megelégelte, s feljelentést tett háziura el­fen, ebben ecsetelte a hely­zetet Arra azonban nem gondolt, hogy a pótcserepe­ket percek alatt felrakhatta volna. S mennyi ilyen és eh­hez hasonló eset adódik meg nem értésből, hiúságból, ér­tette» csakazértisből. Ä megoldás *— megegyezés Végigkísérve az; ilyen vi­ták sorát, a konfliktusok le­zárására pillanatnyilag csak egy lehetőség adódik: papí­rok, folyamodványok, mag­nóháború. fényképezőgéppel torpedózás helyett — mert ilyen is van félrevetni az értelmetlen csakazéHist, az igazság nagyobb mértékéért törekedést. s tárgyalni egy­mással. Erről beszélt a bün­tetőbíró is, aki elmondotta, hogy az Ilyen ügyeknek kö­zel nyolcvan százaléka meg­egyezéssel oldódik meg a bíróság előtt. Amíg azonban ez megtörténik, évek is el­telhetnek, mindennapi ideg­őrlő szekatúrával, protek- cióhajhászással keserítve. Közben a felek hivatkoznak a szocialista együttélés sza­bályaira, melyeket rendsze­rint egyikük sem tart be. Emellett fizetni kell a per­költséget, az újabb perek díjazását, az ügyvédeket És ezek után mégis elhangzik, legkésőbb a büntetőbíró előtt a béktilő szó mindkét fél képviselői részéről. így tör­tént ez a villongó állatbará­tok, a fürdőszoba használa­tán vetélkedő és a vízcsap­ügyben összecsapott felek között is. Ekkor már nem maradtak íéljogos érvek a „háborúra”, a főbérlő nem füstölgőit azon, bogy a há­ziúr azért vette lakóval az épületet, mert így olcsóbban jutott hozzá, s számít arra, hogy őt kitúrja bérleményé­ből. És a háziúr sem hang­súlyozta olyan hittel tulaj­donosi jogait, nem háborgott a túl alacsony lakbér miatt. Megtörtént a megegyezés, s mint a bírósági tapasztala­tok bizonyítják, az esetek többségében tartósan is. Uj jogviszony kellene Kétségtelen, hogy a szo­cialista együttélés szellemé­ből fakadóan csak egy a megoldás: a békés egymás mellett élés. Igaz, de ha egy­két konfliktus rendeződik is, az élet újairat produkál, el­sősorban azért, mert lakás- törvényünk sok vonatkozás­ban idejétmúlt, a kor szelle­mének megfelelő felújítást kíván, olyat, amely egészsé­gesen rendezi a háziúr és bérlője közötti jogviszonyt, normalizálja a túlontúl ala­csony — harminc—ötven fo­rint közötti — lakbéreket, biztosítva ezzel nemcsak a háziúr érdekeit, hanem — és ez sem lényegtelen — az ál­lami kezelésű és tulajdonú x'égi lakások korszerű tataro­zásának költségeit. A ma lakója ugyanis nem a negyedszázad előtti, s há­ziura sem az... Pécsi István A BOLONDOS VAKÁCIÓ színesen és szélesvásznon sem hozott különösebb si­kert annak idején a mozik­ban sem. Miért hozott volna most, amikor „fekete-fehé­ren” is beigazolódott, hogy ez a magyar—román film­vígjáték a két ország termé­szeti szépségeit bemutató IBUSZ-kalauznak terjengős, film víg játéknak viszont nem eléggé víg. sem nem eléggé film. Miközben kellő türe­lemmel és kíváncsisággal végigültem azért ezt a filmet is — ne irigyeljék a tv-kri- tikust, kérem — egy dolgon mégis el töprengtem. Tudom, tanultam, tapasz­taltam, hogy e két nép tör­ténelme során, urai jóvoltá­ból tört éppen elég borsot egymás orra alá —, hogy enyhén fejezzem ki magam. De tudom azt Is, hogy e két nép legjobbjai, parasztok és munkások, írók, sőt politi­kusok nem egy ízben, de nagyon sok ízben vállvetve léptek fel a haladás és a két nép közös ügye mellett. Ezeket — a nem kevés! — közös emlékeket, a haladást szolgáló történelmi és törté­neti tradíciókat éppen az in­ternacionalizmus eszméje, közös dolgaink szempontjá­ból kikutatni, feldolgozni, művészi formában akár filmre is vinni, úgy vélem, nem lenne érdektelen dolog. Ebből a szempontból kez­deti és jó szándékú lépésnek lehet tekinteni ezt a nem túlságosan jól sikerült, az óvatosság jegyeit is magán hordó filmet. Ügy vélem, hogy a két ország, a két nép alkotó művészeinek sokkal határozottabban kellene ku­tatniuk az igazi Reproduk­ciós lehetőségek után. Hozzá kell tennem rögtön — és példa lehet, nagyszerű pél­da a szov jet—magyar kopro­dukciók sikere! —, hogy nemcsak román, de cseh, vagy szjovák. horvát. vagy szerb filmkapcsolatokra is gondolok. A Dunának és Oltnak egy a hangja' HOLNAP REGGEL: ez volt a címe annak a tv-játéknak, amit Karinthy Frigyes há- romfelvonásos tragikomédiá­jából készített Horváth Jenő igényes és a lehetőségeket jól kihasználó rendezéssel. Hogy Karinthy a magyar irodalom immáron klasszi­kus egyénisége, hogy humo­ra. amely mélységesen hu­mánus, emberközpontú — azt bizonygatni ma már fe­csegő ismétlés lenne. A Hol­nap reggel azt is példázta, hogy nagyszabású művek­ben is remeklésre képes al­kotó volt. Briliáns és meg­. . . Egy film és egy sajátos játék hökkentő gondolatai, sajátos dramaturgiája — amely jól érvényesült a képernyőn is — részleteiben ma is töp­rengésre és önvizsgálata késztet. A nagy tehetség dráma­próbálkozása azonban ennek ellenére sem kötött le teljes egészében. Inkább irodalom- történeti csemege, kétségte­lenül magával ragadó kurió­zum. mint igazi dráma volt a Holnap reggel Stílusje­gyei, erősen dikciózó mono­lógjai nem jellemeket raj­zolnak, hanem egy-egy írói gondolat perszonifikációi in­kább, s így nem sorsok, em­berek és jellemek ütköznek össze a színpadon, hanem gondolatok szikráznak fel összekoccanó kő és acél módjára. Ezért nem nyílt lehetőség valós emberi érzé­sek és kapcsolatok ábrázolá­sára sem, és ezért váltak — véleményem szerint — szö­vegmondókká a tv-játék szereplői is. (gyurkó) Halló, itt a hallgató! Gyöngyhúrú citera Balogh Béni mesejátéka A rádióban, vasárnap dél­előtt, a gyerekeknek szántan hangzott el Balogh Béni me­sejátéka, a Gyöngyhúrú ci­tera. Lapunkban megjelent írásai már eddig is bizonyí­tották, hogy Balogh Béni ér­Megkezdte működését az új magyar Központi Levéltár A művelődésügyi miniszter utasítása alapján megkezdte működését az új magyar Központi Levéltár. A levél­tár rendeltetésszerűen és ki­zárólagosan veszi át az or­szágos hatáskörű államhatal­mi, államigazgatási és jog­szolgáltatási szerveknek, va­lamint az országos jelentő­ségű intézményeknek, testü­leteknek és egyesületeknek a felszabadulás után keletke­zett levéltári anyagát, az or­szágos jelentőségű állami gazdasági szerveknek a fel- szabadulás, illetve államosí­tásuk utáni levéltári anya­gát, a felszabadulás után ho­zott törvények és törvény- erejű rendeletek eredeti pél dányait, valamint az 1945. január 1-e utáni konzuli anyakönyvek másodpéldá­nyait. Ez alól a rendelkezés alól csak az a levéltári anyag kivétel, amelyet a művelődésügyi miniszter en­gedélye alapján tanácsi, vagy szaklevéltárban őriznek. v m Az István Korútön egy darabig sétálgattak, a fér­fit majdnem elütötte egy autó, én úgy láttam, hogy a nő lökte alá... Miért volnék hülye? Én azt jelentem, amit tapasztalok... igen, a buszon megcsókolta, itt meg oda lökteön is mindig fi­gyelmünkbe ajánlja, hogy a női lélek — külön rejtély. Tessék itt a példa rá... A Marx téren elváltak. A lány beült a Bonbon presszóba, én őt tartom szemmel, a férfit Bálint követi... Nehézipari Minisztérium. — Mikor adtam a megbí­zatást, hogy keressen megfe­lelő vezetőt az osztály élére? — Két hónapja. — És? — A/, a helyzet, miniszter­helyettes elvtárs . . . — Az a helyzet, Szemán elvtárs. hogy magánál gya­nakvóbb, bogarasabb erény­csőszt még nem szült ma­gyar anya. Az egyik nem felel meg. mert szenvedélye­sen ultizik, a másiknak gye- rektartast kell fizetnie, a har­madik valami más főbűnben, leledzik, és igy tovább. Ne­ll január kedd kent egy vezetésre ter­mett szakember kell, aki politikailag is meg­bízható, nem baj. ha hatéves ikoráiban pwmilncM cukrot lo­pott a kredencből... — ígérem, miniszterhelyet­tes elvtárs, hogy egy héten belül... — Ez az utolsó terminus! — Értem, meg lesz. És most engedelmével távoz­nék, egy vállalati fegyelmi tárgyaláson kell részt ven­nem. Az ügyet magam kez­deményeztem. mert olyan fel­háborító dolog történt... — Jó, jó. menjen, engem elsősorban az érdekel, hogy találja meg mihamarabb az új osztályvezetőt. ★ — Kérem tisztelt utasain­kat. hogy kapcsolják be a hevedereket! — mondta bol­gárul, majd franciául, néme­tül a csúnyácska, de mégis igen vonzó, kedves stewar­dess. — Pár perc múlva meg- érkezünik a magyar főváros­ba, Budapestre, a Ferihegyi repülőtérre. Szíveskedjenek e rövid időre a dohányzást is abbahagyni. Köszönöm. — Egy pillanat! — szólt ekkor az a nagydarab férfi franciául a leghátsó ülésről, aki a fels 'Uhís óta rendsze­res idckCzókben és szemmel láthatóan, élvezettel húzott ^tórákat egy nagy; hasas üvegből. — Evek óta repülök, mindig is szerettem volna tudni, hogy ináért nem sza­bad rágyújtani ilyenkor. És, hogy a tilalom, a szivarra és szólva kapatos utasra a ste­wardess —, arról van szó ugyanis... ★ — Arról van szó — mond­ta a Bálint nevű kém a ház­mestereién ek a Wesselényi utca 83-ban —. hogy egy kis csomagot szeretnék itt hagy­ni a második emeleten lakó Honda úr részére, de nem vagyok biztos benne, hogy ő az a. Honda, akit én keresek. Kecskemétről jöttem fel a pipára is vonatkozik-e? Egy szegény biokémikus lel­ki nyugalma függ a feleleté­től. Elárulná? — Termesze lesen, montne­mí —; mpsojjMgÉfe. az. esjjjhea ugyanis, most először járok erre... Odafeni meg hiába csengettem... — Az a maga Hondája, az hogyan néz ki? — kérdette a háamesteraé. — Magas, barna, szemüve­get visel. — Alászolgája — intett bú­csút az asszony. — A miénk ugyanis, aki a Kovalcsdkné- nál albérlő, sem nem magas, sem nem barna, sem nem hord szemüveget A többi stimmel. — Nagyon köszönöm — hálálkodott a göndör hajú, de a küszöbön megtorpant. Visz- szafordult. — Azt tetszett mondani, hogy nem visel szemüveget? — Azt. Mert nem visel. Nem is viselt soha. De ha az a Honda, akit maga keres, magas, barna, az pedig aki nálunk iákik. kicsi és kopasz, akkor miért érdekes még, hogy van-e szemüveg, vagy nincs? — Persze, persze. Miért is lenne még érdekes? Tökéle­tesen igaza van, nagyságos asszonyom. Elnézést a zava­rásért, a viszontlátásra. ★ — A fegyelmi tárgyalást megnyitom — mondta Ko­vács Kálmán, a vállalat fia­tal főmérnöke, egyben a fe­gyelmi bizottság elnöke. — Üdvözlöm Szemán elvtársat a minisztérium személyzeti főosztályáról. Honda László ügyéről van szó. Ismertetem az előzményeket. Ismertette. — Az esel egyértelmű — folytatta —, de ha van vala­kinek kérdése, észrevétele, kérem, tegye meg. Senkinek nem volt kérdé­se, észrevétele (Mutatjuk) tője és szerelmese a bükki világnak, történelmének. Ez a Györgyhúrú citera pedig ar­ról győzte meg hallgatóit, hogy a legendás Mátyás-kor, minden hajlatában az akko­ri országnak, megszülte a maga romantikus históriáját, kiszínezte a király és az egy­szerű pórnép kapcsolatát, ke­resve mindig az igazságot a kapzsi és nagy rátörő urak­kal szemben. A Dédes környéki tólápai juhászbojtárnak eltűnik az ő hetvenhét aranyszőrű bárá­nya. Azaz a nyáj nem is az övé lenne, hanem a királyé, meg kell tehát keresni er- dőn-mezőn, tűzön-vizén ke­resztül. Ki lehet a gonosz, honnan tudhatja egy juhász, melyik hatalmasság fente a fogát a király arany szőrűire? Azért van az erdei madár, hogy dalban tudtul adja Eper bárónak, a szarvaskői vár urának gonoszságát. Ei is jut a bojtár Mátyásig, az igazságig, a szerelmes bol­dogságig, s az már csak iga­zán nyilvánvaló, hogy a het­venhét aranyszőrű bárány is megkerül. Balogh Béni mesejátéka kitűnő példázat arra, hogy a rádiójáték, a hangjéték, a rádiószínház önálló műfaj és sajátos eszközei vannak arra, hogy a hangok ezernyi vál­tozatával érzékeltessen és hangulatot keltsen. Amit az író szövegben hiába erőlte­tett volna, azt néhány fú­vós-szólam, egy-egy madár­csicsergés pompásan érzékel­tetett. Ma már túlzottnak tartjuk — ismerve a szarvas­kői vár romjait —. azokat az arányokat, amikkel mesejá­tékéban az iró az egykori erősséget és lakóit ecseteli, de a költői képzeletnek egy- egy szikla, a hozzáfűzödő le­genda olykor csak kiinduló­pont az egykori valóság megszépített másának éleszt- getéséhez. S amíg halljuk, hogy a dédesi vártól hét na­pi járás után érkezett a boj­tár Szarvaskőre, feltűnik előttünk a bükki „kövek” széljárta világa. A Török Tamás rendezte hangjátékban elsősorban az epizódokban megszólaló Bi­hari József, Makiári János, Győrffy György hangját érez­zük jellemfestőnek. Venczel Vera, Básti Lajos és Bitskey Tibor adják a pátoszt és ne­mes fennköltsegei a játékban. j (farkas)

Next

/
Thumbnails
Contents