Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-20 / 16. szám
KOSSUTH 8,20 '/ry 1 . j muzsika, i< uií 1: a kürtszó. ' zeiu*. in 05 Tliália vendége. 13.35 Bach-müvek. 11.00 Iskolarádió. Áriák. i :. .ii Ki nyer ma? .12-30 Melódiákoktól, i'5 Törvénykönyv. n.oo Mesejáték. 15.IQ Mozart: A-dúr szonáta. \ I ?5 Ráílióiskola. 10.05 25 év távlatából. KJ.10 Mai témák — mai dalok, i ' T Operettkettősök. ns.:j8 Szolnok megye és a világpiac. Tf>.,48 Az elő népdal. 17.20 Korú ‘müvek. 17 o a XX. század nagy írói. 18.20 Könnyűzenei híradó. 38.50 Verses összeállítás. 19.25 A Szabó család. 19.55 Beethoven szimfóniái« 23.30 Meditációk. 21.40 Népi zene. 22.20 Iraki úti jegyzet. 22.30 Tánczene. i 22.55 Hangjáték. ; 0.10 üperaáriák. PETŐFI 8.05 Verbunkosok. 9.00 Operarés?letck. 9.35 Fantasztikus rádiójáték. 31.45 Amundsen tanulóevei. 12.00 Francia dalok. 12.18 Zenekari muzsika. 13.03 Brahms: f-moll zongoraötös. Bandevú kettőtől — hatig ... 30.33 Csúcsforgalom. 18.JO Fiatalok hullámhosszán. 20.27 Sarkad! Imre: A gyáva. Uátíióváltozat. 21.53 liomezgvíijtök húszperce. 22.13 Dvorzsák: Tíz szláv tánc. 23.15 Nép*i zene. MAGYAR 8.03 Iskola-tv. 17.58 Hírek. 18 05 Tízen Túliak Társasága. 18.55 Esti mese. 19.10 Dzsesszpódium 70. 19.00 Interjú dr. Horgos Gyula, kohó- és gépipari miniszterrel. 20.00 Tv-híradó. 20.20 Angyal kalandjai. Breryäa arcképe. 21.10 Vita a labdarúgásról. 22.20 Tv-híradó. POZSONYI 9.00 Lenin ifjúkora. 9.80 Mouehette. (Olasz film.) 30.35 Zempléni táncok. 10.00 es 21.13 Tv-hiradó. 19.35 A sztálingrádi csata. III. rés2. 20.20 Fenykéoezőgépes férfi, (Amerikai film.) 20.30 Nagy hit-paradé. EG Rt VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: fél *i, föl 6 és 8 órakor. Fehér farkasok GYÖNGYÖSI PUSKIN: Diliinger halott GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Modern Monte Cristo HATVANI KOSSUTH: Folytassa Kleó FÜZESABONY: Egy fiatal pár HEVES: Ha hallod a harangokat U@ygLET Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. ImMSäüfm ä jogról mindenkinek Család és ~ alkohol Moszkvában is divat a bőrmellény. Karnevál hercegének pályafutása □ A farsang eredete □ Koldus az udvari bálon □ Uralkodás az első kakasszóig „Az én dolgom, hogt' mennyit iszom. Én. keresem az árát, jogom van inni, m- kin-ek semmi köze hozzá.” Ismerős szavak ezek nagyon sok család számára. Hiszen az apa. vagy a családfenntartó nagyfiú erre szokott hivatkozni, ha valaki megpróbálja rábeszélni: ne igvék annyit, mert a családot károsítja meg vele. A törvény nem tiltja, nem is tilthatja meg az alkohol- fogyasztást, annál kevésbé, mert a kis mértékben fogyasztott bor például egyes c »etekben még egészségre hasznos is lehet. (A kocsmák bezárása, a teljes alkoholtilalom »— amelyet már sokan javasoltak —, ugyancsak rém vezetne eredményre: az Amerikai Egyesült Államokban évtizedekkel ezelőtt megpróbálkoztak vele, s az eredmény: még több alkoholista lett.) Arról viszont intézkedik a törvény, hogy a részegeskedés ne mehessen huzamosabb időn át a család, az eltartottak rovására. Három éve. 1906. októberében alkotott a népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletet ..Az alkoholistákkal kapcsolatos eg'yes intézkedésekről.” Ebben egyrészt lehetővé teszi, hogy azok az alkoholisták, akik meg akarnak szabadulni káros szenvedélyüktől, önként jelentkezhessenek rendelőintézeti elvonókúrára, s ha ez nem bizonyul hatásosnak, kórházban folytathassák a kúrát. Másrészt intézkedik azokról is, akik önmaguk nem tudnak vagy nem akarnak lemondani a rendszeres italozásról: „Azt az alkoholistát, aki rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásból eredő magatartásával családját, kiskorú gyermekeinek feilődé- sét. saját egészségét, környezetének biztonságát veszélyeztető ... — a tanács vb egészségiigvi szakigazgatási szerve gondozáson váló részvételre kötelezheti”. A gondozást — vagyis elvonókúrát — az alkoholista családtagjainak kérésére, illetve a tanács, a gyámhatóság, a rendőrség, a Magyar Vörösk ereszt, az alkoholista munkahelyének valamelyik illetékes munkatársa vagy az alkoholizmus elleni küzdelem helyi bizottságának kezdeményezésére rendelhetik el. A gondozóintézeti kezelés addig tarthat, amíg az alkoholistának arra szüksége van vagyis — amíg le nem szokik az ivásról. Ha a kénv- szer-elvonkúrára küldött alkoholista magatartása miatt az intézeti kezelés nem vezet eredményre, az illetékes orvos javasolhatja, a kórházi beutalást. A kórházi elvonókúrán levő alkoholistát munkaterápiás intézetbe is át lehet helyezni, a kezelés azonban a kórházban és a munkaié rá piá s intézetben együttesen hat hónapnál nem tarthat tovább. A társadalmat, de ezen belül elsősorban a családot védik ezek az intézkedések, hiszen az alkoholisták a legtöbb esetben éppen hozzátartozóikkal, gyermekeikkel szemben viselkednek durván, az ő életüket nehezítik meg. A törvény azonban arról is gondoskodik, hogy az alkohol rabjainak féktelen pazarlása ellen is védett legyen a család. Ügyészi indítványra a bíróság elrendelheti, hogy az alkoholista keresetéből egy jelentős részt levonhassanak és azt házastársának vagy kiskun.! gyermekei gondozójának fizessék ki. Ez az ösz- szeg az alkoholista munka- vállaló összes jövedelméből a más címeiken történő levonások után fennmaradó ösz- szeg fele lehet. A rendelkezés egyformán vonatkozik rmnrerkire, akár ipari üzemben, hivatalban, mezőgazdasági vagy kisipari termelő- szövetkezetben stb. dolgozik. Külön intézkedik az alkoholistákkal kapcsolatos jogszabály arról is, hogy kiket kell meghallgatni azon a tárgyaláson, amelyen a kereset egy részének a családhoz juttatásáról döntenek. Ilyenkor az érdekelt családtag is — a bűnügyi eljárásokkal ellentétben — köteles tanúvallomást tenni. A bíróság határozatát meg lehet fellebbezni, de az alkoholistát foglalkoztató vállalat a tárgyalás utáni munkanapon értesítést kap a határozatról, s már a legközelebbi fizetési napon eszerint kell az esedékes kért. fizetési kiadnia, tekintet nélkül a fellebbezésre. (V. E.) Ez évben ismét kopogtatott karnevál hercege, hogy zöld utat adjon, a farsangi vidámságoknak, jelmezbáloknak, mulatságoknak. Éveken át megszoktuk már, sőt nagyon várjuk érkezését. De vajon ismerjük-e eléggé, tisztában vagyunk-e pályafutásával? Kezdjük magával az elnevezéssel. A farsang német eredetű szó: Fasching—ami megközelítő értelmezéssel tréfacsinálást, bohóckodást, pajkoskodást jelentett. Hazánkban vízkereszttől — tehát január hatodikától — hamvazószerdáig tart, másutt hosszabb, vagy rövl- debb ideig. Velencében például már karácsony másnapján elkezdődik. A mai értelemben vett karneválok szülőhazája Olaszország. Az ókori népek — így a rómaiak is — vidám ünnepségekkel köszöntötték az új esztendőt, a közelgő tavaszt. S a farsangolás túlélte a római birodalom bukását, majd az itáliai félszigetről, s a birodalom 'SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* romjain alakult új keresztény államokból elindult hódító útjára. Minden nép kissé saját képére fonnálta a vidám ünnepséget, de lényegén, a mókás, jelmezbálos, íelvonulásos hejehuján egyik sem változtatott. Hiszen farsang nemzetközi ünneplését még a szigorú egyház sem tilthatta meg. A magyar királyok közül különösen Zsigmond király szeretett farsangolni, ö honosította meg egyebek között az úgynevezett farsangi lovagi tornákat is. A bohó- kás játékokon például egy vízzel telített nagy tartály fölött, széles gerendákon párviadaloznak a nehéz páncélba bugyolált ifjak. Persze nem hegyes karddal, avagy buzogánnyal, hanem csak tompa dárdával — s aki a nagyobb ütéstől egyensúlyát veszítette, páncélostól a vízbe zuhant. A harlekinek, a csörgő- sipkás olasz bohócok a karneválokon jelentek meg először. A párizsi farsang két kedves alakja: Pierrot és Pierrette. Igaz, ők már nem bohócok voltak, inkább tréfás, vagy mélységesen érzelgős énekesek. Érdekességként említem meg, hogy jelmezeik ma is divatosak, jóllehet már több mint ötszázévesek. Az első karnevál hercege a XV. században kapta „kinevezését”. A különös eset egy nagyszabású .párizsi udvari jelmezbálon történt, ahol is az előkelőségek úgyszólván minden elképzelhető figurát megszemélyesítettelc. S hogy-hogy nem a meghívottak színes forgatagába befurakodott egy szegény koldus is, aki rongyosságával, piszkosságával egyáltalán maradt a homokvár körül épített csatatérről. Pedig mindig ő volt az első. Már régen megindult a regiment, Az ólomkaionák Volt nekem egyszer egy regiment ólomkatonám. A vásárban vettek azokon a filléreken, amiket megspóroltam. Nem költöttem el fagylaltra meg pálcikára tűzött kakast mintázó, sípoló cukorra, amit csak elszopogatott az ember, és piros lett tőle a nyelve hegye, Vettem inkább szuronyos gyalogost és daliás huszárt. Egy kapitány is volt közöttük. Az vezette a regimentet, ha egyszer riadót fújtak a homokvár tetején. Mert várat is építettünk a katonaságnak. Szép homokvár volt, amilyent csak álmomban láttam azelőtt. Négy tornya volt és a bástyák tetején őrt álltak az ólomkatonák. Az egyik előreszegezett szuronnyal őrizte a bejáratot, ahol nyugdíjazott nokedliszaggatóból készítettünk felvonóhidat. Micsoda játék volt ez! Az utcából — a nyár derekán — odajártak a fiúk, és egyszeriben megelevenedett a nyár. Mindenkinek jutott egy szakasz, egy század, de enyém volt az egész regiment. Csak vezényeltem és a lovasság kitört a síkságra, hogy lekaszabolja a törököt. Ellenségnek csakis a törököt választottuk, már a történelemkönyvből tanultak szerint kukoricacsutkákat vágtunk apróra. Az jelképezte a tar- koponyájú ellenséget. Hullottak is rendre, mintha csak nagyapám vágná — valahol a Tisza alatt — az árpát. Így játszottunk reggeltől napszálltáig. Az ólomkatonák pedig úgy mozogtak, olyan katonásan, engedelmesen, akárcsak a parancsolat. Egy reggel aztán Jóska el-? nesztettük érte és Gyuszi szomorú hírrel jött vissza. — Jóska beteg! Aznap még az ólomkatonák is szomorúak voltak. Nem ment úgy a játék, ahogy szerettük volna. Mindig ott lebegett körülöttünk a gondolat: Jóska beteg. Azért egy és a huszárok sorakozőra gyülekeztek, ám Jóska nincs sehoL A felderítő hadnagyot msGreskovits László rajza kicsit f üres átlőttük, hogy lehet valaki nyáridőben maródi. Estefelé átjött hozzánk 9 nagymamája. Megállt a várunk mellett és lehajolt hozzánk. — Szépek ezek az ólomkatonák — és arra kért, hogy Jóska szeretne látni egy huszárt. Folyton emlegeti azt a huszárkapitányt, amelyik olyan szép dolmányban ül a lován. Hamar megtaláltuk. Ott időzött lovasai között, éppen kitörésre készült. Hanem, ha a Jóska látni akarja, akkor elhalasztjuk a támadást holnapra. Megfogtam a lovaskapitányt és odanyújtottam á nagymaminak. — Hozd inkább magad! — mondta. A szobában félhomály volt. Jóska a sarokban feküdt. Már az ajtóból köszöntem: Szervusz, én vagyok! A huszárkapitányt odavittem az ágyához. Messziről nyújtottam, aztán csak vártam, hogy felemeli érte a kezét. Nem mozdult. Szép fehér volt az arca, még világított is a szürkés fényű szobában. A szeme fénylett, mint két üveggolyó, és valamit keresett a tekintete a fehérre meszelt mennyezeten. — Nem kell neki! — mondtam a nagymaminak, aki sírni kezdett és az egész ház vele zokogott. Éjjel hatalmas vihar vonult végig a falun. Reggelre lerombolta a várat, maga alá temette az ólomkatonákat. Csak á kapitány maradt életben a nadrágom zsebében. Mégis ez a huszárkapitány került a legmélyebbre, mert örökre odaajándékoztam, Jóskának. Legyen mivel játszania, ha már egyszer nem tudott megbirkózni a tüdő- gyulladással. _I__1 GáMonyi Bél* n em illett a díszes társaságba. Az álarc nélküli, élethű „jelmezes” fölöttébb nagy csodálkozást váltott ki a jelenlevők kötőben. Azt hitték róla, hogy maskara, bravúros jelmezbe öltözött előkelőség. Végül az ott lévő rendőrminiszter súgta meg a királynak, hogy valódi koldusról van szó, aki véletlenül került a mulatságra. A király jót kacagott a félreértésen és azon nyomban kinevezte a koldust karnevál hercegének. A koldus korlátlan ura lett az éjszakának, hiszen a királyon kívül mindenki engedelmességgel tartozott neki. Karnevál hercegének szerepe ettől kezdve mindegyre hódítóbbá, népszerűbbé vált. S a későbbiek folyam in. a farsang utolsó napján rendezett álarcos bálon már pályázni is lehetett erre a „nemes állásra”. A nyertes mindig az volt, akinek a legszellemesebb, legötletesebb, legfelismérhetetlenebb és legmeghökkentőbb jelmeze volt. Hercegi trónja persze csupán az első hajnali kakasszóig tartott. Manapság a legszínesebb, legpompásabb karneválok a franciáknál, a bajoroknál és az olaszoknál vannak. A nagy felvonuláson részt vesz az egész város — s a farsang végén csak „gépesített osztagok” tudják a szétszórt dekorációkat, díszes kellékeket összesöpörni. Velkei Árpád 191®, január 80.. kedd
