Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-20 / 16. szám

Walíes* Töricht • '4331 í Ó k <i: 31STa'riífésíJjS FtraÍMtía sirgy alázó k * (Folytatás az 7 'óldalról.) íóiánaíc a i:-n a6m®i állam i ávJCíolatai ■ vonatkozó ü'i .állapító ait. •Ülonchl oftélőlt'B han- gójürilfa, hogy az új nyügat- o(.:inot kormány — bár elis­merte két különálló német áilam létét, s azt, hogy az egyesítést belátható időn be­lül elképzelhetetlennek tart­ja — még mindig nem von­ta le ebből a szükséges kö­vetkeztetést, s továbbra is visszautasítja az NDK nem­zetközi jogi érvényű elisme­rését. Az NDK államtanácsának elnöke a sajtókonferenciát bevezető nyilatkozatában, to­vábbá a Pravda, az Izvesz­tyija tudósítóinak és más új­ságíróknak a kérdéseire vá­laszolva kitért Brandt kan­cellárnak az erőszakot kizá­ró, két német állam közötti szerződés megkötésére irá­nyuló javaslatára és első­sorban három kérdésre irá­nyította a figyelmet: 1. „Nemzetközi jogi érvé­nyű, erőszakot kizáró egyez­ményeket csak olyan álla­mok köthetnek, amelyek kölcsönösen nemzetközi jogi érvénnyel elismerik, azaz a nemzetközi jog alanyának tekintik egymást. 2. Rámutatott: Brandt kancellár beszédében nem jelentette ki, hogy a szövet­ségi köztársaság kész az eu­rópai határok — beleértve az Odera—Neisse-határ és a két német állam között hú­zódó határ — tehát a jelen­legi európai status quo elis­merésére. 3. Kiemelte: az erőszakot kizáró szerződések problé­mája a szocialista közösség országainak közös ügye. Walter Ulbricht hangoz­tatta: ha a nyugatnémet kancellár nem ismeri el a jelenlegi európai határokat, akkor javaslata az erőszakot kizáró szerződés megkötésé­ről csak kísérleti léggömb­nek tekinthető. Hangsúlyozta: a‘ Szovjet­unió és az NDK tanácskoz­tak,. mielőtt • szovjet részről megkezdték volna a megbe­széléseket a szövetségi köz­társasággal az erőszakot ki­záró egyezményre vonatkozó tárgyalások előkészítéséről. Megállapította: A Német Demokratikus Köztársaság megvárja, hogy milyen ál­láspontot foglal el a szövet­ségi köztársaság a Szovjet­unióval remélhetőleg sorra- kerülő. érdemi tárgyalásai . során. Rámutatott, hogy az NDK javaslata az erőszakot kizáró szerződés megkötésé­ről, ugyanazon az alapon nyugszik, mint a Szovjet­unió elképzelése. Az NDK államszerződés- tervezetével foglalkozva, az államtanács elnöke aláhúz­ta: „Nagyon komolyan vesz- szük a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság közötti egyenjogú kapcsolatok fel­vételére vonatkozó egyez­mény megkötésének ügyét.” Kiemelte a két német ál­lam kapcsolatai normalizá­lásának jelentőségét az eu­Makariosz ciprusi elnök Athénban tárgyalt, majd Rómába repült, ahol felkereste az ott emigrációban élő Konstantin görög királyt. Ott készült ez a felvétel. L i,, I; (Telefoto — AP—MTI—KS) Közös piaci miniszteri értekezlet rópai béke és biztonság szá­mára. Bevezető nyilatkozatában és újságírók kérdéseire vá­laszolva, kitért az NDK ál­lamszerződés-tervezetével kapcsolatban — elsősorban a szövetségi köztársaságban — felvetett több problémá­ra. Azzal a „váddal” foglal­kozva, hogy az NDK állam­szerződés-tervezete „maxi­mális” követeléseket tartal­maz, rámutatott: a tervezet­nek egyetlen olyan pontja sincs, amely az NDK-t elő­nyös helyzetbe hozná. Az NDK-nak hátrányos lenne. A tervezet nem követel semmiféle előjogot az NDK- nak. Ugyanakkor azonban világos, hogy semmilyen kö­rülmények között sem egyez­hetünk bele semmiféle olyan megoldásba, amely bármifé­le előjogot biztosítana a szövetségi köztársaságnak — jelentette ki Walter Ulb­richt. Hozzátette, hogy a fenti okfejtés világosan bi­zonyítja az NDK követelé­seinek minimális jellegét. Rámutatott, hogy a Német Demokratikus Köztársaság húsz éve a nemzetközi jog alanya és — hasonlóan a szövetségi köztársasághoz — nem mond le az ehhez fűző­dő jogokról és kötelezettsé­gekről. Az NDK nem tekinti az NSZK-val folytatandó tár­gyalások előfeltételének az államszerződés-tervezet el­fogadását hanem Bonntól is konkrét elképzelések kifej­tését várja. Rámutatott, hogy a java­solt tárgyalások nem terel­hetők mellékvágányra, ha­nem a két német állam egyenjogú kapcsolatainak megteremtéséről tartandó po­litikai jellegű tárgyalások­nak kell lenniök. Walter Ulbricht részlete­sen foglalkozott a bonni kancellár parlamenti beszá­molójában elhangzott s más nyugatnémet megnyilvánulá­sokban rendszeresen vissza­térő „a nemzet egységére” hivatkozó érveléssel. Mnharios% Kém ff hun Megrongálták Marx szobrát LONDON: Londonban hétfőn egy rendőrségi szóvivő közölte, hogy a Scotland Yard külön­leges osztálya is bekapcsoló­dik abba a nyomozásba, amelynek célja, hogy kézre- kerítsék a vandál elemeket, akik vasárnap hoirogkeresz- tekkel mázolták tele és meg­kísérelték felrobbantani Marx Károly síremlékét a Hinghgat temetőben. A szó­vivő kijelentette, eddig nincs ok szervezett kommunista- ellenes összeesküvésre gya­nakodni, de a Scotland Yard vizsgálata minden illegális politikai szervezetre kiterjed. ötvenegy esztendeje gyilkolták meg a német munkásmozgalom két nagy vezetőjét, Kari Liebknechtet, és Rosa Luxemburgot. Emlékükre tömeggyűlést rendeztek Berlinben és ko­szorúkat helyeztek el sírjukon. (Telefoto — ZB—MTI—IyS) Áz amerikai kongresszus új ülésszaka WASHINGTON: Hétfőn közép-európai idő szerint a késő délutáni órák­ban megnyílt az amerikai törvényhozás új ülésszaka. A szenátorok és képviselők csaknem egyhónapos téli szünet után ültek ismét ösz- sze. Az új ülésszakon csü­törtökön hangzik el Nixon elnök szokásos évi üzenete az Egyesült Államok helyze­téről. (A State of The Union Message.) Az elnök rövide­sen beterjeszti az ország gaz­dasági helyzetéről szóló üze­netét és az új költségvetési tervezetét is. Az ülésszakon az első na­pirendi pont két minisztéri­um: a munkaügyi, illetve az egészségügyi, közoktatásügyi és népjóléti tárca együttes költségvetése lesz, amelynek vitája már hónapok óta fo­lyik. A kongresszus mindkét háza nagyjából húsz milli­árd dolláros előirányzatot fogadott el a folyó költség- vetési évre. Nixon elnök meg akarja vétózni ezt a határozatot, mivel több mint egymilliárddal haladja meg a kormány terveit, bár még így is alig több mint negyed része a Pentagon előirány­zatának. Nixon presztízskér­désnek tekinti a költségveté­si vitát és nagyszabású ösz- szecsapásra számít a demok­rata többségű kongresszus­sal. Kis Csaba, az MTI wa­shingtoni tudósítója írja: Bár az amerikai törvény- hozás tanácskozásai általá­ban inkább az Egyesült Ál­lamok belső helyzete szem­pontjából fontosak, az idei ülésszaknak különösen nagy a jelentősége. 1970 úgyneve­zett félidős választási év az Egyesült . Államokban, ami­kor újra választják .a teljes képviSelőházat és. S szenátus tagjainak egyharmadat. Nixon pártja a Republiká­nus párt mindkét házban kisebbségben van, s most ar­ra készül, hogy az elnöki tekintély és hatalom segít­ségével legalább a törvény- hozás egyik házában meg­fordítsa a helyzetet. A költségvetési vita külö­nösen alkalmasnak látszik az ilyen összecsapásra. A de­mokraták „népszerű” intéz­kedéseket akarnak és a Nixon-kormányt teszik fele­lőssé az inflációért, a gazda­sági és szociális problémá­kért. Várható az is, hogy áz új ülésszakon feléled a vita a Nixon-kormány által igen fontosnak tekintett rakéta­programról is. Az új ülésszak az előjelek szerint kevesebbet foglalko­zik majd a külpolitikával, de a vietnami háborúról to­vábbi viták várhatók. kigyCltak a fények lagosban „VIETNAMIZÁLÁS” ROGERS-MÖDUA LUNS SZÓFIÁBAN VARSÓI NYITÁNY SZÁMOTTEVŐ ENYHÜLÉST a nemzetközi politiká­ban nem hozott ugyan az új esztendő, örömre mégis va a ok, mert a sok neuralgikus góc közül legalább az egyi : megszűnt. Január első felében véget ért egy hosszú, ve­res és kegyetlen háború, a szakadár Biafra utolsónak megmaradt harcosai letették a fegyvert, s mint á nem­zetközi hírügynökségek Lagosból jelenük: a nigériai fő­város két és fél év óta először töltötte ismét békebe-i körülmények között a vasárnapot. Az utcákat ériek! vidám emberek lepték el, s miután feloldották az elsötét - tési rendeletet, az esti órákban mindenütt kigyúltak a fények. William Rogers, az Egyesült Államok külügyminisz­tere a televízióban ismertette az USA „vietnamizálás!' programját. Annyi mindenesetre az ő beszédéből is ki­derült, hogy még a háború nagyfokú „vietnamizálásfi” után is igen nagy létszámú amerikai haderő marad Viet­namban: csaknem negyedmillió fő. Joggal kérdezhe i ezek után a nemzetközi közvélemény: ugyan .mi ebben a „vietnamizálás” .-és hol Marád a Nixpri-ádmfMsztráctő'-1*- • hivatalba lépése előtt tett — ígéreté a viétnárrii hábóvfi befejezéséről?: " •« EBBEN AZ ESZTENDŐBEN minden európai állam­férfi utazása különösen érdekessé , válik, tekintettel arra, hogy az 1969. márciusi Budapesti Felhívásban javasolt összeurópai biztonsági konferencia témája az ilyen uta­zások alkalmával immár elkerülhetetlen. Ezekben a na­pokban Luns holland külügyminiszter tartózkodik Bul­gáriában, ahol Ivan Basev bolgár külügyminiszterrel folytat megbeszélést. „A légkör eléggé kedvező, megállapodást érhetünk el a napirendre vonatkozóan és biztosan számíthatunk a si­kerre, ha az a siker szerény is” — jelentette ki Szófiá­ban a holland külügyminiszter az európai biztonsági értekezlet kilátására vonatkozóan. E SOROK NYOMDÁBA ADÁSAKOR küszöbén ál­lunk egy másik, bár nem azonos előjelű, de nem érdek­telen nemzetközi tárgyalásnak is. Amennyiben az utolsó pillanatban nem történik valami (és tavaly éppen az utolsó pillanatban történt!), akkor a keddi nap folyami n — kétévi szünet után — ismét megkezdődnek Varsóban a nagyköveti szintű tárgyalások a Kínai Népköz társas; g és az Egyesült Államok között. Minthogy Peking — a kí­nai fővárosban folyó szovjet—kínai tárgyalások ellenére sem mutat egyelőre közeledést a szocialista tábor iránt, s Washingtont sem lehet azzal „vádolni”, hogy valami­féle békepolitikát forszírozna, kevés valószínűsége van annak, hogy a felújuló amerikai—kínai tárgyalások a nemzetközi béke és biztonság ügyét mozdítanák elő. Alphand a szovjet—francia együttműködésről Hervé Alphand, a francia külügyminisztérium főtitká­ra, áld január 14-től 19-ig a szovjet külügyminisztérium meghívására látogatást tett a Szovjetunióban, hétfőn eluta­zott Moszkvából. Hazautazása előtt a francia vendég fogadta az Izvesztyi­ja tudósítóját és válaszolt a lap munkatársának kérdései­re. ..örömmel állapítom meg; hogy országaink együttműkö­dése nagyszerűen fejlődik és sok területre terjed ki. Fi­gyelemre méltó az a körül­mény. hogy az 1964 óta el­telt rövid időszakban orszá­gaink kereskedelmi forgalma megkétszereződött” — mon­lü'iQ. január 20-, kedd dotta egyebek között Al­phand. Hangoztatta —, hogy — „francia—szovjet kereskedel­mi kapcsolatok például szol­gálhatnak két különböző rendszerű társadalmi ország hatékony együttműködésére”. Alphand közölte, hogy Moszkvában politikai konzul­tációkat is folytatott, — tár­gyalt egyebek között a Szov­jetunió és más szocialista or­szágok javaslatáról egy eu­rópai biztonsági és együtt­működési konferencia össze­hívására. „Franciaország úgy véli — fűzte hozzá Alphand —, hogy a tanácskozás még sikere­sebb lehetne, ha az európai országok közötti kétoldalú tárgyalások egyes időszerű kérdéseket illetően már most pozitív eredményeiéhez ve­zetnének U Thant elutazott Lagosból U Thant ENSZ-főtitfcár kétnapos nigériai látogatását befejezve hétfőin délben La­gosból Párizsba repült. Elu­tazása előtt újabb megbeszé­lést tartott Gowon. nigériai államfővel. A repülőtéren tartott rövid sajtóértekezletén U Thant ki­jelentette, hogy a nigériai nemzeti megbeszélés „igen jó előjelek mellett” kezdődött meg. A főtitkár határozottan leszögezte: „nigériai látogatá­som során a legkisebb .bizo­nyítékát vagy nyomát sem láttam annak, hogy a köz­ponti kormány haderői a pol­gári lakossággal erőszakos­kodtak vagy kegyetlenkedtek volna”. U Thant megelégedéssel vette tudomásul azokat a je­lentéseket, hogy Nigéria ibo 1 nemzetiségű lakossága sok­helyütt igen jó barátságban van a kormánycsapatokkal. Hétfőn Brüsszelben a Kö­zös Piac hat országának kül- ügy-, pénzügy- és mezőgaz­dasági miniszterei megkezd­ték tárgyalásaikat a mezőga- dasági Közös Piac finanszí­rozásának részletkérdéseiről. A decemberi hágai elvi megállapodás alapján e kér­désben a hosszabb brüsszeli tárgyalásokon még a múlt év vége előtt létrejött alapmeg­állapodás ellenére is a most kezdődött tárgyalások, pári­zsi vélemények szerint, igen nehéznek és kényesnek ígér­keznek. A nehézségek külö­nösen két területen tekinté­lyesék. Az első gazdasági természetű. A decemberi megállapodás ellenére válto­zatlanul nagyok az ellenté­tek, nemzeti okokból, a me­zőgazdasági közös kiadások korlátozásának gyakorlati megvalósítása körül. A nyu­gatnémetek mindenekelőtt azt követelik, hogy a mező- gazdasági kiadások növeke­désének megakadályozására tegyenek hatékony intézke- dereket, elsősorban a francia msmgazd^ság struktúrájá­ról- átalakítása révén. Ezzel kívánják megállítani a feles­legek termelésének szaka­datlan növelését. Francia részről viszont a hangsúlyt arra helyezik, hogy egyrészt az NSZK-ban csökkenteni kell a mezőgazdasági árak túl magas színvonalát, ami a költségek magasabb voltának egyik előidézője, másrészt valamennyi tago-szágnak el­sősorban a Közös Piac hatá­rain belül, azaz Franciaor­szágtól kell beszereznie me­zőgazdasági terroékszüfrségr létéit.. A núzetkü1önV«.égek e tekintetben oly nagyok, hogy a Les Echos brüsszeli jelentése szerint, a 'közös piaci bizottság köreiben tá­volról sem mutatkozik sem­miféle optimizmus és egye­sek úgy vélik, hogy decem­berben e kérdésben kiala­kult kompromisszumos meg­állapodás pusztán félreértés következménye: mindenki másként értelmezte a megál­lapodás szövegét. A másik kényes, vitás kér­dés politikai természetű. A francia kormány utóbbi ülé­sein számos miniszter, min­denekelőtt Michel Debré hadügyminiszter élesen fel­lépett az ellen, hogy a Stras­bourg!, úgynevezett Európa Parlament túlságosan nagy nemzetek feletti , hatáskört kapjon a közös mezőgazda- sági költségek meghatározá­sában. E vita alapján a francia kormány azzal az instrukció­val látta el a brüsszeli meg­beszélésen részt vevő mi­nisztereit, hogy érjék el e hatáskör kifejezett korláto­zását. A franciák szerint a Strasbourg! parlamentnek nem lehet joga a közös ki­adások növelésének kimon­dására. Arra hivatkoznak, hogy ilyen jogköre a költ­ségvetéssel kapcsolatban a francia nemzetgyűlésnek sincs. E kérdésben a. vita el­sősorban majd a hollandok és a franciák között folyik. Párizsban azonban azt re­mélik. hogy a francia mi­niszterek nem szigetelődnek el ebben a kérdésben. Arra számítanak ugyanis, hogy a bonni kormánynak is vanirdí bizonyos fenntartásai az eu­rópai parlament túlságosan nagy hatáskörével szembeni sőt, a Közös Piac kanuián kopogtató britek som leli»- sednek érte.

Next

/
Thumbnails
Contents