Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-20 / 16. szám
Walíes* Töricht • '4331 í Ó k <i: 31STa'riífésíJjS FtraÍMtía sirgy alázó k * (Folytatás az 7 'óldalról.) íóiánaíc a i:-n a6m®i állam i ávJCíolatai ■ vonatkozó ü'i .állapító ait. •Ülonchl oftélőlt'B han- gójürilfa, hogy az új nyügat- o(.:inot kormány — bár elismerte két különálló német áilam létét, s azt, hogy az egyesítést belátható időn belül elképzelhetetlennek tartja — még mindig nem vonta le ebből a szükséges következtetést, s továbbra is visszautasítja az NDK nemzetközi jogi érvényű elismerését. Az NDK államtanácsának elnöke a sajtókonferenciát bevezető nyilatkozatában, továbbá a Pravda, az Izvesztyija tudósítóinak és más újságíróknak a kérdéseire válaszolva kitért Brandt kancellárnak az erőszakot kizáró, két német állam közötti szerződés megkötésére irányuló javaslatára és elsősorban három kérdésre irányította a figyelmet: 1. „Nemzetközi jogi érvényű, erőszakot kizáró egyezményeket csak olyan államok köthetnek, amelyek kölcsönösen nemzetközi jogi érvénnyel elismerik, azaz a nemzetközi jog alanyának tekintik egymást. 2. Rámutatott: Brandt kancellár beszédében nem jelentette ki, hogy a szövetségi köztársaság kész az európai határok — beleértve az Odera—Neisse-határ és a két német állam között húzódó határ — tehát a jelenlegi európai status quo elismerésére. 3. Kiemelte: az erőszakot kizáró szerződések problémája a szocialista közösség országainak közös ügye. Walter Ulbricht hangoztatta: ha a nyugatnémet kancellár nem ismeri el a jelenlegi európai határokat, akkor javaslata az erőszakot kizáró szerződés megkötéséről csak kísérleti léggömbnek tekinthető. Hangsúlyozta: a‘ Szovjetunió és az NDK tanácskoztak,. mielőtt • szovjet részről megkezdték volna a megbeszéléseket a szövetségi köztársasággal az erőszakot kizáró egyezményre vonatkozó tárgyalások előkészítéséről. Megállapította: A Német Demokratikus Köztársaság megvárja, hogy milyen álláspontot foglal el a szövetségi köztársaság a Szovjetunióval remélhetőleg sorra- kerülő. érdemi tárgyalásai . során. Rámutatott, hogy az NDK javaslata az erőszakot kizáró szerződés megkötéséről, ugyanazon az alapon nyugszik, mint a Szovjetunió elképzelése. Az NDK államszerződés- tervezetével foglalkozva, az államtanács elnöke aláhúzta: „Nagyon komolyan vesz- szük a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti egyenjogú kapcsolatok felvételére vonatkozó egyezmény megkötésének ügyét.” Kiemelte a két német állam kapcsolatai normalizálásának jelentőségét az euMakariosz ciprusi elnök Athénban tárgyalt, majd Rómába repült, ahol felkereste az ott emigrációban élő Konstantin görög királyt. Ott készült ez a felvétel. L i,, I; (Telefoto — AP—MTI—KS) Közös piaci miniszteri értekezlet rópai béke és biztonság számára. Bevezető nyilatkozatában és újságírók kérdéseire válaszolva, kitért az NDK államszerződés-tervezetével kapcsolatban — elsősorban a szövetségi köztársaságban — felvetett több problémára. Azzal a „váddal” foglalkozva, hogy az NDK államszerződés-tervezete „maximális” követeléseket tartalmaz, rámutatott: a tervezetnek egyetlen olyan pontja sincs, amely az NDK-t előnyös helyzetbe hozná. Az NDK-nak hátrányos lenne. A tervezet nem követel semmiféle előjogot az NDK- nak. Ugyanakkor azonban világos, hogy semmilyen körülmények között sem egyezhetünk bele semmiféle olyan megoldásba, amely bármiféle előjogot biztosítana a szövetségi köztársaságnak — jelentette ki Walter Ulbricht. Hozzátette, hogy a fenti okfejtés világosan bizonyítja az NDK követeléseinek minimális jellegét. Rámutatott, hogy a Német Demokratikus Köztársaság húsz éve a nemzetközi jog alanya és — hasonlóan a szövetségi köztársasághoz — nem mond le az ehhez fűződő jogokról és kötelezettségekről. Az NDK nem tekinti az NSZK-val folytatandó tárgyalások előfeltételének az államszerződés-tervezet elfogadását hanem Bonntól is konkrét elképzelések kifejtését várja. Rámutatott, hogy a javasolt tárgyalások nem terelhetők mellékvágányra, hanem a két német állam egyenjogú kapcsolatainak megteremtéséről tartandó politikai jellegű tárgyalásoknak kell lenniök. Walter Ulbricht részletesen foglalkozott a bonni kancellár parlamenti beszámolójában elhangzott s más nyugatnémet megnyilvánulásokban rendszeresen visszatérő „a nemzet egységére” hivatkozó érveléssel. Mnharios% Kém ff hun Megrongálták Marx szobrát LONDON: Londonban hétfőn egy rendőrségi szóvivő közölte, hogy a Scotland Yard különleges osztálya is bekapcsolódik abba a nyomozásba, amelynek célja, hogy kézre- kerítsék a vandál elemeket, akik vasárnap hoirogkeresz- tekkel mázolták tele és megkísérelték felrobbantani Marx Károly síremlékét a Hinghgat temetőben. A szóvivő kijelentette, eddig nincs ok szervezett kommunista- ellenes összeesküvésre gyanakodni, de a Scotland Yard vizsgálata minden illegális politikai szervezetre kiterjed. ötvenegy esztendeje gyilkolták meg a német munkásmozgalom két nagy vezetőjét, Kari Liebknechtet, és Rosa Luxemburgot. Emlékükre tömeggyűlést rendeztek Berlinben és koszorúkat helyeztek el sírjukon. (Telefoto — ZB—MTI—IyS) Áz amerikai kongresszus új ülésszaka WASHINGTON: Hétfőn közép-európai idő szerint a késő délutáni órákban megnyílt az amerikai törvényhozás új ülésszaka. A szenátorok és képviselők csaknem egyhónapos téli szünet után ültek ismét ösz- sze. Az új ülésszakon csütörtökön hangzik el Nixon elnök szokásos évi üzenete az Egyesült Államok helyzetéről. (A State of The Union Message.) Az elnök rövidesen beterjeszti az ország gazdasági helyzetéről szóló üzenetét és az új költségvetési tervezetét is. Az ülésszakon az első napirendi pont két minisztérium: a munkaügyi, illetve az egészségügyi, közoktatásügyi és népjóléti tárca együttes költségvetése lesz, amelynek vitája már hónapok óta folyik. A kongresszus mindkét háza nagyjából húsz milliárd dolláros előirányzatot fogadott el a folyó költség- vetési évre. Nixon elnök meg akarja vétózni ezt a határozatot, mivel több mint egymilliárddal haladja meg a kormány terveit, bár még így is alig több mint negyed része a Pentagon előirányzatának. Nixon presztízskérdésnek tekinti a költségvetési vitát és nagyszabású ösz- szecsapásra számít a demokrata többségű kongresszussal. Kis Csaba, az MTI washingtoni tudósítója írja: Bár az amerikai törvény- hozás tanácskozásai általában inkább az Egyesült Államok belső helyzete szempontjából fontosak, az idei ülésszaknak különösen nagy a jelentősége. 1970 úgynevezett félidős választási év az Egyesült . Államokban, amikor újra választják .a teljes képviSelőházat és. S szenátus tagjainak egyharmadat. Nixon pártja a Republikánus párt mindkét házban kisebbségben van, s most arra készül, hogy az elnöki tekintély és hatalom segítségével legalább a törvény- hozás egyik házában megfordítsa a helyzetet. A költségvetési vita különösen alkalmasnak látszik az ilyen összecsapásra. A demokraták „népszerű” intézkedéseket akarnak és a Nixon-kormányt teszik felelőssé az inflációért, a gazdasági és szociális problémákért. Várható az is, hogy áz új ülésszakon feléled a vita a Nixon-kormány által igen fontosnak tekintett rakétaprogramról is. Az új ülésszak az előjelek szerint kevesebbet foglalkozik majd a külpolitikával, de a vietnami háborúról további viták várhatók. kigyCltak a fények lagosban „VIETNAMIZÁLÁS” ROGERS-MÖDUA LUNS SZÓFIÁBAN VARSÓI NYITÁNY SZÁMOTTEVŐ ENYHÜLÉST a nemzetközi politikában nem hozott ugyan az új esztendő, örömre mégis va a ok, mert a sok neuralgikus góc közül legalább az egyi : megszűnt. Január első felében véget ért egy hosszú, veres és kegyetlen háború, a szakadár Biafra utolsónak megmaradt harcosai letették a fegyvert, s mint á nemzetközi hírügynökségek Lagosból jelenük: a nigériai főváros két és fél év óta először töltötte ismét békebe-i körülmények között a vasárnapot. Az utcákat ériek! vidám emberek lepték el, s miután feloldották az elsötét - tési rendeletet, az esti órákban mindenütt kigyúltak a fények. William Rogers, az Egyesült Államok külügyminisztere a televízióban ismertette az USA „vietnamizálás!' programját. Annyi mindenesetre az ő beszédéből is kiderült, hogy még a háború nagyfokú „vietnamizálásfi” után is igen nagy létszámú amerikai haderő marad Vietnamban: csaknem negyedmillió fő. Joggal kérdezhe i ezek után a nemzetközi közvélemény: ugyan .mi ebben a „vietnamizálás” .-és hol Marád a Nixpri-ádmfMsztráctő'-1*- • hivatalba lépése előtt tett — ígéreté a viétnárrii hábóvfi befejezéséről?: " •« EBBEN AZ ESZTENDŐBEN minden európai államférfi utazása különösen érdekessé , válik, tekintettel arra, hogy az 1969. márciusi Budapesti Felhívásban javasolt összeurópai biztonsági konferencia témája az ilyen utazások alkalmával immár elkerülhetetlen. Ezekben a napokban Luns holland külügyminiszter tartózkodik Bulgáriában, ahol Ivan Basev bolgár külügyminiszterrel folytat megbeszélést. „A légkör eléggé kedvező, megállapodást érhetünk el a napirendre vonatkozóan és biztosan számíthatunk a sikerre, ha az a siker szerény is” — jelentette ki Szófiában a holland külügyminiszter az európai biztonsági értekezlet kilátására vonatkozóan. E SOROK NYOMDÁBA ADÁSAKOR küszöbén állunk egy másik, bár nem azonos előjelű, de nem érdektelen nemzetközi tárgyalásnak is. Amennyiben az utolsó pillanatban nem történik valami (és tavaly éppen az utolsó pillanatban történt!), akkor a keddi nap folyami n — kétévi szünet után — ismét megkezdődnek Varsóban a nagyköveti szintű tárgyalások a Kínai Népköz társas; g és az Egyesült Államok között. Minthogy Peking — a kínai fővárosban folyó szovjet—kínai tárgyalások ellenére sem mutat egyelőre közeledést a szocialista tábor iránt, s Washingtont sem lehet azzal „vádolni”, hogy valamiféle békepolitikát forszírozna, kevés valószínűsége van annak, hogy a felújuló amerikai—kínai tárgyalások a nemzetközi béke és biztonság ügyét mozdítanák elő. Alphand a szovjet—francia együttműködésről Hervé Alphand, a francia külügyminisztérium főtitkára, áld január 14-től 19-ig a szovjet külügyminisztérium meghívására látogatást tett a Szovjetunióban, hétfőn elutazott Moszkvából. Hazautazása előtt a francia vendég fogadta az Izvesztyija tudósítóját és válaszolt a lap munkatársának kérdéseire. ..örömmel állapítom meg; hogy országaink együttműködése nagyszerűen fejlődik és sok területre terjed ki. Figyelemre méltó az a körülmény. hogy az 1964 óta eltelt rövid időszakban országaink kereskedelmi forgalma megkétszereződött” — monlü'iQ. január 20-, kedd dotta egyebek között Alphand. Hangoztatta —, hogy — „francia—szovjet kereskedelmi kapcsolatok például szolgálhatnak két különböző rendszerű társadalmi ország hatékony együttműködésére”. Alphand közölte, hogy Moszkvában politikai konzultációkat is folytatott, — tárgyalt egyebek között a Szovjetunió és más szocialista országok javaslatáról egy európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívására. „Franciaország úgy véli — fűzte hozzá Alphand —, hogy a tanácskozás még sikeresebb lehetne, ha az európai országok közötti kétoldalú tárgyalások egyes időszerű kérdéseket illetően már most pozitív eredményeiéhez vezetnének U Thant elutazott Lagosból U Thant ENSZ-főtitfcár kétnapos nigériai látogatását befejezve hétfőin délben Lagosból Párizsba repült. Elutazása előtt újabb megbeszélést tartott Gowon. nigériai államfővel. A repülőtéren tartott rövid sajtóértekezletén U Thant kijelentette, hogy a nigériai nemzeti megbeszélés „igen jó előjelek mellett” kezdődött meg. A főtitkár határozottan leszögezte: „nigériai látogatásom során a legkisebb .bizonyítékát vagy nyomát sem láttam annak, hogy a központi kormány haderői a polgári lakossággal erőszakoskodtak vagy kegyetlenkedtek volna”. U Thant megelégedéssel vette tudomásul azokat a jelentéseket, hogy Nigéria ibo 1 nemzetiségű lakossága sokhelyütt igen jó barátságban van a kormánycsapatokkal. Hétfőn Brüsszelben a Közös Piac hat országának kül- ügy-, pénzügy- és mezőgazdasági miniszterei megkezdték tárgyalásaikat a mezőga- dasági Közös Piac finanszírozásának részletkérdéseiről. A decemberi hágai elvi megállapodás alapján e kérdésben a hosszabb brüsszeli tárgyalásokon még a múlt év vége előtt létrejött alapmegállapodás ellenére is a most kezdődött tárgyalások, párizsi vélemények szerint, igen nehéznek és kényesnek ígérkeznek. A nehézségek különösen két területen tekintélyesék. Az első gazdasági természetű. A decemberi megállapodás ellenére változatlanul nagyok az ellentétek, nemzeti okokból, a mezőgazdasági közös kiadások korlátozásának gyakorlati megvalósítása körül. A nyugatnémetek mindenekelőtt azt követelik, hogy a mező- gazdasági kiadások növekedésének megakadályozására tegyenek hatékony intézke- dereket, elsősorban a francia msmgazd^ság struktúrájáról- átalakítása révén. Ezzel kívánják megállítani a feleslegek termelésének szakadatlan növelését. Francia részről viszont a hangsúlyt arra helyezik, hogy egyrészt az NSZK-ban csökkenteni kell a mezőgazdasági árak túl magas színvonalát, ami a költségek magasabb voltának egyik előidézője, másrészt valamennyi tago-szágnak elsősorban a Közös Piac határain belül, azaz Franciaországtól kell beszereznie mezőgazdasági terroékszüfrségr létéit.. A núzetkü1önV«.égek e tekintetben oly nagyok, hogy a Les Echos brüsszeli jelentése szerint, a 'közös piaci bizottság köreiben távolról sem mutatkozik semmiféle optimizmus és egyesek úgy vélik, hogy decemberben e kérdésben kialakult kompromisszumos megállapodás pusztán félreértés következménye: mindenki másként értelmezte a megállapodás szövegét. A másik kényes, vitás kérdés politikai természetű. A francia kormány utóbbi ülésein számos miniszter, mindenekelőtt Michel Debré hadügyminiszter élesen fellépett az ellen, hogy a Strasbourg!, úgynevezett Európa Parlament túlságosan nagy nemzetek feletti , hatáskört kapjon a közös mezőgazda- sági költségek meghatározásában. E vita alapján a francia kormány azzal az instrukcióval látta el a brüsszeli megbeszélésen részt vevő minisztereit, hogy érjék el e hatáskör kifejezett korlátozását. A franciák szerint a Strasbourg! parlamentnek nem lehet joga a közös kiadások növelésének kimondására. Arra hivatkoznak, hogy ilyen jogköre a költségvetéssel kapcsolatban a francia nemzetgyűlésnek sincs. E kérdésben a. vita elsősorban majd a hollandok és a franciák között folyik. Párizsban azonban azt remélik. hogy a francia miniszterek nem szigetelődnek el ebben a kérdésben. Arra számítanak ugyanis, hogy a bonni kormánynak is vanirdí bizonyos fenntartásai az európai parlament túlságosan nagy hatáskörével szembeni sőt, a Közös Piac kanuián kopogtató britek som leli»- sednek érte.