Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

Vezetők — távlatokról Néhány termelószövetke- .eíi vezetővel beszélgettünk a közelmúltban. Ezúttal nem a gazdasági eredményeket vet- ük szamba, nem is emberi gondokról, problémákról isett szó — a közös gazdasá­sok vezetői azt próbálták megfogalmazni, milyen is lesz szövetkezetünk néhány év núlva főbbet az országos atlagnóí Bana András, a füzesabo- txyi Petőfi elnöke elgondol­kozik. — Az igazság az, hogy az elmúlt években nem volt elegendő beruházási kere­tünk. Most közepesen gazdál­kodunk, s az elkövetkezendő évekre vár, hogy nagy ter­veinket megvalósítsuk. Ter­mészetesen mindent nem tu­dok elsorolni, csak a lénye­gesebb elképzeléseket vázo­lom. Először is szeretnénk megszilárdítani az állatte­nyésztést, növelni a szarvas­marha-állományt. Mindeh­hez korszerű tenyésztő telep szükséges. Az idén már két­millió forintot fordítunk er­re a célra, de az elkövetke­ző években is kell még rá költenünk. Ezen kívül szeret­nénk egy korszerű hizlaldát építeni, ha ez sikerülne, ak­kor társulnánk az itteni ál­latni gazdasággal. Ha létre­jönne a társulás, akkor egy tojóház építéséről is szó le­hetne. Ezenkívül szeretnénk megoldani a kukorica- és a cukorrépa-betakarítás teljes gépesítését, a gépműhelyen belül szolgáltató részleget alakítunk, még az idén zöld­ség- és tejboltot nyitunk, va­lamint az értékesítő szövet­kezettel egy vendéglátó egységet létesítünk. A nö­vénytermesztésnél szintén nagy célkitűzéseink vannak, az országos átlag fölé akar­juk emelni a műtrágyaadago- kat s szeretnénk, ha hoza­maink szintén jobbak lenné­nek az országos átlagnál. Ezek ötéves távlati tervünk fontos tényezői, s bízunk ab- jan, hogy a tervek valóra is "álnak. (8efut-e" a burr?onva? A tamabodi termelőszövet­kezet az elmúlt esztendőkben (mint zöldségtermelő közös gazdaság vívta ki magának a jó hírnevet. A távlati terv •összhangban van-e a zöldség­gel? — Nincs — mondja Kasse József, a közös gazdaság el­nöke. — A távlatban új nó- -vtaVei szeretnénk .befutni” — a burgonyával. Az igazság az, hogy a zöldség értékesí­tése nem a legbiztonságosabb s ezért gondoltunk arra, hogy mással is próbálkozunk. Megyénkben a burgonya ter­mésátlaga nem éri el a száz mázsát, viszont, kétszáz má­zsánál már gazdaságos a ter­melés. Megmondom őszintén, mi kétszázötven mázsára szá­mítunk holdanként. Először csak harminc holdon vég­zünk kísérletet, s ha számí­tásaink beválnak, akkor nö­veljük a terü­letet. Hogyan akarjuk elérni a nagy ter­mést? Nincs benne semmi titok. Alaposan ellátjuk a föl­det szerves és műtrágyával, s intözünk. Táv­latban növeljük még a dohány területét is, to­vább korszerű­sítjük a szarvasmarha­tenyésztést, modern sertés­telepet építünk, szeretnénk más termelőszövet­kezetekkel egy közös gépjaví­tó-műhelyt lét­rehozni. S bár azt hiszem, talán ko­rai még róla beszélni, de azt sem tartom kizártnak, hogy a környező szövetkezetekből egy nagyobb közös gazdaság létesül. Helikopter a szőlőben — Hadd kezdjem a szá­mokkal — mondja Varga Zoltán, az ostorosi Kossuth elnöke. Elkészült az ötéves távlati tervünk, s ebben 25 millió forintot irányoztunk elő a gazdaság fejlesztésére. Ebből az összegből as idén korszerűsítjük gépparkunkat, A törvényszéki orvosszak­értő felegyenesedett és az órájára pillantott: — A Ha­lál nyolc és fél kilenc között állt be — mondta. Ben Bruce rendőrfelügye­lő bólintott: — Szóval mintegy három órával ezelőtt. Az orvos még egyszer a hullára nézett: — Ha tekintetbe vesszük, hogy itt meglehetősen me­leg van, akkor három órája — mondta, s az ajtó felé in­dult. A küszöbről még visz- szaszólt: — Itt a kocsi, el lehet szállítani. Bruce kollégájához, Pri- cehez fordult. — Tapasztalataim ellenére — sóhajtott — meg kell val­lanom, hogy továbbra sem hiszek az öngyilkosságban. — Igaza van — bólintott Price. — Nézze meg ezt az embert. Fiatal, nem is csú­nya, egészséges, szép felesé­ge van, pénze is akad. Egy­szerűen hihetetlen, hogy egy ilyen véget vessen az életének. — Hogy hívták? Zacharias Wal tonnák. Az övé a mészárszék. — Hát az a fiatalember, akit itt találtunk, az ki? — Jeff Barnett. Segéd az üzletben. Bruce elővett egy darab krétát a zsebéből, és kiraj­zolta a hulla körvonalait. Aztán föléje hajolt, megfor­dította a testet, és gondosan megnézte. — Furcsa — morfondíro­zott. —■ Nézzen ide, — új öl­töny van rajtaJ. de; a.;..hátán .•már piszkot» . erőgépeket, munkagépeket vásárolunk, egy autóbuszvá­rót építünk, amelyben falato­zó. zöldség-gyümölcs bolt is helyet kap. Még az idén el­kezdjük egy komplex per- metlékeverő központ építését, mellette helikopter leszálló- hellyel — távlatban ugyanis a permetezéseket a helikop­terekről végezzük. Három év múlva egy olyan kenyérüze­met szeretne építeni szövet­kezetünk, amely négy közsé­get látna el friss, jó minősé­gű kenyérrel, péksütemé­nyekkel. Ha már az építke­zéseknél tartunk, akkor azt is megemlíthetem, hogy a jö­vőben új irodaháza is épül a gazdaságnak, amely egyben művelődési központ is lesz, ugyanis az irodaházban kul­túrterem, könyvtár és klub­szobák is helyet kapnak. Mindezek mellett egyik leg­fontosabb feladatunk az lesz, hogy ne csupán borainknak legyen jó hírneve, hanem az elkövetkezendő években mi­nőségi állatállományunk és állattenyésztésünk is kiala­kuljon, : Kaposi Lewnla­PRÉMVAD ÄSZATON. valahol a szibériai tejgákba» «Zeit im Bildfc Nagyabb Misi érdemelne a felnémeti betonüzem. A Beton- és Vasbetonipari Művek Miskolci gyárának — Mintha fűrészporosíen­Ofc. — Igen, ez fűrészpor — mondta Price. — Itt pedig egy szemernyi sincs belőle. Bruce felkelt. — Azt hi-1 szem, az lesz a legjobb, ha elbeszélgetünk egy kicsit az özveggyel és a segéddel! A szomszéd szobában ott ült az asszony és a segéd, mindketten mereven az aj­tót bámulták. Amikor az asszony meglátta, hogy vi­szik kifelé a holttestet, be­hunyta a szemét, és össze­szorította a száját A segéd felállt, amikor megpillantot­ta a nyomozókat: — öngyilkosság? — kér­dezte nyugtalanul. Bruce rápillantott, de nem felelt. Elővette jegyzetköny­vét és sétálni kezdett a szo­bában. — Sajnálom. Waltonné, hogy zavarom — kezdte. — Gyorsan megleszünk a for­maságokkal. — Mivel nem jött felelet, folytatta: — Ez a fiatalember ugye Jeff Bar­nett. A házban lakik? — Az üzlet mögött, egy kis szobában. —- Mint hallom, ön és Wal­tonné találták meg a holt­testet. Mondják el, kérem, hogyan töltötték az estét. — ötkor fejeztem be a . munkát, mint általában, hat­kor Waltonékkel vacsoráz­tam. Utána moziba mentem, Waltonné pedig az édesany­jához látogatóba. Együtt in­dultunk el. — Hány órakor? — Háromnegyed nyolckor. A mozi egyébként itt van a sarok mögött Előtte elvál- tünk* jés .tizenegy után talál­koztunk ismét. Egy pohárka whyskit ittunk a közeli bár­ban. Éjfélkor értünk haza, s itt találtuk a gazdát Hideg volt mint a jég. — Tudja bizonyítani, hogy időközben nem jött haza? — Természetesen. Nyolc­tól háromnegyed tízig Georges Bellel moziban vol­tam. Látott a pénztárosnő és a jegyszedő is. — És utána? — Tudom, mire céloz — ráncolta homlokát Barnett —, de téved. Ha mozi után vissza is jöttem volna, ak­kor sem gyilkolhattam vol­na meg a gazdát, mert nem hült volna ki éjfélre. Márpe­dig mint mondtam, jéghi­deg volt. Bruce dühös lett. Ki nem állhatta, ha valaki a szak­májára oktatta. — Továbbra sem mondja meg, hol volt háromnegyed tíztől fél tizenkettőig! — Tizenegy óráig Georges Bell-lel voltam, aztán húsz percig sétáltam a parkban. — Köszönöm, Barnett — mondta Bruce. — És most, kedves Waltonné, mondja el, hogyan töltötte az estét. — Háromnegyed nyolckor mentem el hazulról — fe­lelt az asszony színtelen hangon. — Elmentem anyám­hoz, tizenegyig ott voltam. Fél tizenkettőkor találkoz­tam Jeff-fel, s vele jöttem haza. —- Volt valami oka a fér­jének arra, hogy végezzen magával? Waltonné futólag a fiatal­emberre nézett, aztán. ha-, bozva felelt: — Az utóbbi időben fgeh furcsán, viselkedett. Azzal vádolt, hogy köztem és Jeff között van valami... — S gyanúja alapos volt? Waltonné lehajtotta a fe­jét, nem felelt. Jeff elmé- iyülten bámulta körmeit. — Még egy kérdés. Az öl­töny, amelyben férjét meg­találtuk, új? — Igen, nemrégiben vette. — Munkára is viselte? — Soha. — Szeretném megnézni az üzletet — mondta Bruce, amikor azonban Jeff megin­dult, hogy mutassa az utat, leintette. — Nincs szükségem a se­gítségére, majd Waltonné megmutatja. — Útközben odasúgta Price-nek: — Vi­gyázz a fiatalemberre! Tíz perccel később, ami­kor visszatértek, Jeff az ab­laknál állt, s az utcára bá­mult. — Bamett — szólt rá Bruce — letartóztatom önt Zacharias Walton meggyil­kolása miatt. Price, bilin­cselje meg! A fiatalember hirtelen megfordult. — Hogyan, mi­ért? — kérdezte értelmetle­nül. — Figyelmeztetem, hogy ettől a perctől minden szó, amit elejt, ön ellen fordít­ható. — Megőrült? Nincs bizo­nyítéka rá. Nagyon jól tud­ja, hogy nem ölhettem meg, hiszen, amikor hazaértünk, a holttest már jéghideg volt. — Épp ez vezetett nyomra, Barnett. Mivel túl sokat hajtogatta, elárulta, hogy melyik nyomon kell elindul­nom. S megvan a bizonyí­ték is! — Milyen bizonyíték? A fűrészpor Walton öltö­nyén, amelyet elfelejtett le­tisztítani. Ötlete egyébként kitűnő volt A holttestet a hűtőbe tette, hogy elhitesse velünk, a halál jóval előbb következett be. De a fürész- por ráragadt a halott öltö­nyére. Azt sem lesz nehéz bebizonyítanunk, hogy Wal­tonné is segédkezett. . Az asszonyhoz fordult: *— Nem valami intelligens szeretőt választott magának, Waltonné, felnémeti üzeme tavaly 100,2 százalékra teljesítette éves termelési tervét. Dolgozói mintegy hárommillió moza- iiklapot küldtek Heves .étí Szolnok megyék TÜZÉP-tele­peire. Emellett különböző mi­nőségű més :kőőrleményeket adtak a műkőgyártáshoz. . Úgynevezett. „formaboii- tott”, hat- és nyolcszögű mo- zaüdapjaik kísérleti minta­darabjai sikert arattak a ki­váló áruk fórumán. Valószí­nű, hogy még nagyobb ered­ményt jelentettek volna, ha a kisüzem megkezdheti soro­zatgyártásukat iß. Erre azonban — mint a te­lepen panaszolták, és erről bárki meggyőződhet, sajnos nem kerülhetett sor, mert a géppark „elöregedett”, s ilyen körülmények között képtelen a nagyobb feladatok teljesí­tésére. Pedig ha más nem, akkor éppen a kiváló, áruk fórumán szerzett siker , indo­kolná a nagyobb műszaki fejlesztést. Erről viszont. szó sincs... Pedig bizonyára érdemes lenne jobban törődni ezzel a kisüzemmel, hiszen gazdasá­gosabb jövőjét viszonylag nem nagy áldozatok árán le­hetne biztosítani. Közei van a mészkőőrleményt adó fel­németi őrlőmű, a cementet szállító bélapátfalvi gyár, és nem hiányoznak a tapasztalt, nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek sem. Másrészt az üzem vasútvonal mellett fekszik és a területén lehető­ség van még az épületek bő­vítésére is. A korszerűbb gépek meg- könnyítenék. vagy éppen pó­tolnák az emberi munkaerőt. Enyhítenék a jelenlegi lét­számgondokat és az üzemei bizonyára jobban hozzáigazí­tanák a mai piaci követelmé­nyekhez. (m. k.) S83IL januáf 18*, vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents