Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

Fekete esztendő

Ni vitte ®! a nyereséget?

Ha nem is reprezentatív, de nélkölözhetetlen vállalata Heves megyei iparának a VIátravidék: Kőbánya Vállalat. Kő nélkül nincs ház, út, £yár, kórház, iskola, és közel tiOO embernek ad kenyeret már évek óta a recski, a sástói. az egri kő.

Mi tagadás: a kőbányász sors még ma is nehéz. Az elmúlt év tavaszáig pedig különösen megpróbáltatott, zord körülmények között élt, s dolgozott a vállalat. Mert a

XX. század, a technika csak a múlt év májusában jutott el a recski sziklafalhoz...

• A sors. az élet gyakran produkál érthetetlen dolgokat, eseteket. Itt van például a Mátravidéki Kőbánya Vállalat: amíg kézzel bányászták a követ, addig ki- ■ -gyensúlyozottan, stabilan élt, gazdálkodott. Sok, nehéz munkát, gyakori próbatételeket követelt ugyan, de a pénztárcák vastagságával is elégedettek voltak az emberek. Es a kedvvel, a lelkesedéssel, a szorgalommal sem- volt baj.

Aztán az elmúlt évben sok. miiüló forintos költséggel gépesítették a bányát, a terme- vést. A puszta logikából is az •következik: könnyebb lesz a munka, nagyobb lesz a termelés, és több jut majd a pénztárcákba is.

Sajnos, nem így történt t969 fekete esztendő lett a vállalat életében. FemnáUásá- aak eddigi iegszomorúbb esztendeje. Hivatalosan, a nyilvánosság előtt ugyan egyszer sem hangzott el, de szinte az utolsó pillanatig még a szanálástól is félnie kelleti a vállalatnak.

•ígysxer a ko. máskor ■«. szül If tás

Mi is történt tulajdoítíaép- jen? A „vezérkar” hivatalos ávolléte miatt Juhász Istvánnal. a vállalat számvitel osztályának vezetőjéveü, a oártalapszervezet titkárávai oeszél gettünk...

— Még azt sem mondhatják, hogy az új gazdaságirányítási rendszer túl magas követelményeket szabott, hiszen fennállása óta a 1968- oan volt először nyereséges a vállalat.

— Az 1968-as esztendő vauban szép eredményeket holott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy több mint egymillió forintot osztottunk ki dolgozóinknak. Ez átlagban

íúsz napra eső nyereséget je- .ent.

— 1969-re hány forint nyereséget terveztek?

— Összvolumenében négymillió 500 000 forintot.

— És mennyit tudnak osztaná?

— Nehéz kérdés. Ha nem kapunk valamifajta kegyelmet, akkor körülbelül csak 60 ezer forint lesz á kiosztható nyereség. Napokra átszámítva: másfél nap értéke.

— 1968: az osztható nyereség több mint egymillió forint. Részarányosán: 20 napos átlag. 1969: az osztható nyereség 60 ezer forint, másfél napos átlag. A különbség meglehetősen lehangoló. Különösen, ha hozzászámítjuk, hogy 1969. májusától már gépek termeltek a recski kőbányában ..,

— Sajnos, ez az igazság.

Sok oka van a sikertelenségnek. Hónapokkal csúszott el a bánya gépesítési programjának befejezései határideje. Erről nem tehettünk: késtek a német szakemberek. Májusban megkezdődött a gépesített termelés. És ekkor jött a második csapás: gépparkunk ereje nem bírta a belső szállítást. ÉS bizony az öt kocsi megvásárlása időbe és jelentős összegbe került.

— Gépesítették a bányát, megnőtt a termelés. Azzal számolniuk kellett volna, hogy a kézi termeléshez mért belső szállítás ereje messze elmaradt a gépesített termelés követelményeitől

Drága tandíj

— Hát igen. Ezt elkerülhettük volna. Drága tandíjai Űzetünk érte. De még nincs vége a csapásoknak: amikor megvettük az autókat, vagyis megoldottuk a belső szállítást, elfogyott a bányában a jövesztett kő és nem volt fúrógépünk. Ismét csak időbe tellett a fúrógép biztosítása. S addig sajnos akadozott a termelés. Mire aztán volt kő, autó, fúrógép, már az esztendő utolsó napjaiban jártunk.

— Ha. jó az információnk, Sástón is bajok voltak.

— Igen. Háromezer forintért nem találtunk járművezetőket. Az AKÖV-vel kötöttünk szerződést, ami körülbelül egymillió forint többlet- kiadást jelentett.

— Befejezésül még egy kérdést: mit gondol, milyen következményekkel járt volna, ha az utolsó pillanatokban nem tudják eladni a heteken át „raktárra termelt” recski követ?

— Erre jobb nem is gondolni. Az biztos: soha többé .ilyen esztendőt...

Tanulni és mielőbb talpra állni

Mint az elmondottak bizonyítják: rendkívül nehéz

helyzetbe került a vállalat. Egyrészt, mert a „Mi vitte el a nyereséget?” kérdést, majd a lelkesen dolgozó kőbányá- szok is felteszik. Másrészt pedig: 1971-ben a 64 millió

forintos beruházást már törleszteni kell a vállalatinak. Plusz még a fejlesztés, a munkaerő megtartása. Létkérdés tehát a tanulás, az okulás a történtekből, és a mielőbbi talpra állás. Ez az egyetlen útja a vállalat életben maradásának.

Sok objektív oka van a sikertelen esztendőnek, de a nyereség „elúszása” korántsem csali a késedelmes beruházás számlájára írandó.

Koós József

Ha tt zokniért nem

is, de a ' iró

mosolyért ■ éjiekéi fizetek. Amióta n Centrum Áruház kitalálta ezt a mosolyjátékot, azóta csekket kap az eladó, aki udvariasan visszaköszön, vagy kedvesen kiszolgál, a pénztáros, aki aprót is ad vissza, s az ellenőr is, aki figyelemmel meghallgatja, mit és miért álcátok kicserélni. Szóval, gavallérosan fizetek mindenkinek, telik a csekköny- vcmből.

Tudom, , játékos nép vagyunk, s mivelhogy ez a mosolycsekk is ilyen játékféle, biztosan számíthat a sikerre. Mégis meg reszkírozom az ellenvéleményt: nem tetszik nekem ez a mosolyjáték.

Először:

Eddig azt hitiem, hogy a zokni árában nemcsak a társadatZoí'n — mosollyal

müay szükséges

munka, hanem az udvarias kiszolgálás, sőt a mosoly is benn- foglaltalik. Azt hittem eddig, hogy a pénztárnál a mosolyt is kifizetem, hogy az nekem jár, mégpedig minden plusz szolgáltatás nélkül. Úgymond; be van kalkulálva a kiskereskedelmi árrésbe.

Mondom, eddig azt hittem... És akkor jön ez a mosolycsekk, s lassan, de biztosan elhinti azt a nézetet, miszerint a kedves és udvarias kiszolgálás nincs bekalkulálva, azt külön meg kell fizetnem, ha mással nem, legalább egy mosolycsekkel.

Most itt állok, kezemben a már említett zoknival s tanakodom magammal; mitévő legyek? Ha nem adok csekket, akkor a kedves eladó esetleg fösvénynek tart, ha adok, akkor pedig lényegében kéi- szer fizetek egyugyanazon mosolyért. Először forinttal, másodszor csekkel.Igaz. lehetséges a harmadik megoldás is: külön szolgáltatásként könyvelem el a mosolyt és ezért fizetek. Bár nem tudom, ebben az esetben elfogadják-e fizetési eszközént a csekket?

Másodszor: /

Míg a fentieken tűnődöm, felrémlik:

•ni lesz itt, ha íz

egész kereskedelem követi a Centrum mosoly csekk-akcióját? Győzzük-e ezt csekkel, papírral? Nagy mennyiségű papírról van szó! Hajói meggondolom, a mosolycsekk mindet kereskedőnek kijá< Ma már természetei magától értetődi hogy a kereskedele. dolgozói kedvesek, udvariasak a vásárlókkal. Mondhatnám azt is, hogy alapiéi - mészetük az udvc riasság. Ha egy kt reskedő morcos, mc górva, lehet jó igaz gató, hozzáértő áru forgalmi vezető, de a pult mögött elad' aligha. A kereskedelem egyik alaptörve nye az udvariasság ez hozzátartozik szakmához. A keres kedelemben teher mindenki udvarias Vagy nem ...?

(márkusz)

A hűtlen amerikaiak

Az indiai egyelem szexuális kérdésekkel foglalkozó intézete jelentést lett közzé, amelyből kitűnt, hogy Amerikában a férfiak 60 százaléka és a nők 40 százaléka követ el házasságtörést. A jelentésből kiderül, hogy a ,.házasság amerikai módra” még súlyosabb válságba kerülj, mint húsz évvel ezelőtt volt, . amikor dr. Kinsey, az intézet • volt vezetője közzétette jelen- " lését.

Ekkor a férfiak 50 százaléka és a nőknek csak a 25 százaléka hűtlenkedeti.

A házasságtörés Amerika 45 y államában még mindig bünteten- ?! dó vétség és a maximális bün- ■V; tetés 10 dolláros pénzbüntetéstől ötéves börtönbüntetésig terjed- . hétnoha e törvényeket jófor- í mán sohasem juttatják érvényre.

Húsukat döntött össze a belvíz Szegeden

•Szeged külső negyedeiben négy lakóház^ dőlt 3$%.- sze a belvíz okozia rongálódás következtében, Valamennyi régi építésű vályog- ház. Mivel a lakókat már előre kiköltöztették a házakból, emberéletben nem esett kár. A Petöji-telepen a Sallai utca 50. számú ház is a belvíz áldozata.

(MTI Foto — Tóth Béla jelv.)

A műhelyek

kulcsemberei

A szorgalmas, törekvő — nem törtető! — emberek

életritmusa, példamutató, kiegyensúlyozott tempójuk előrevivő. De általában is: az emberi, a társadalmi haladásnak mindig is mozgató rugója, serkentője volt és marad a jó értelemben vett többetakarás. Hol is állnánk, ha „elhagynánk” magunkat, ha nem törődnénk, ha nem akarnánk napról napra többet, szebbet, és jobbat? Mi értelme lenne életünknek?!

Az emberi egzisztenciára is érvényes a tétel. Az úgynevezett ranglétrának is vannak fokai, minden bizonnyal azért, hogy lépkedjünk is azon — megérdemelten. Természetesen fel- '"íelé, mi vél lefelé nem fontos lépkedni, csúszni is lehet. Az előadó előbb vagy utóbb szeretne főelőadó lenni. a betanított munkás szakmunkássá válhat, a szakmunkás technikussá, mérnökké. A kérdés azonban így hangzik: érdemes-e. megéri-e, hogy mozduljunk a ranglétrán?

Ebbsn a gondolatkörben egyetlen rétegről írunk most, a termelő vállalatok alsóbb parancsnoki karáról, a művezetőkről, csoportvezetőkről, s mindazokról, akik közvetlenül irányítják a termelést. Ezek a munkahelyi

A kalandvágytól a hivatásig

Huszonöt esztendő a közbiztonság szolgálatában

Á nyomozó vallomást tesz.*.

Nem mulasztottam el megjegyezni, hogy mennyivel más, ha én kérdezgetem a bűnügyi nyomozót, mintha törénetesen ő kérdezgetne engem... A szoba is sokkal barátságosabb így

_ Tévedés ne esséöc, én a

b

űnözőkre sem haragszom, csak a bűnökre, amelyeket •elkövetnek — „veszi a lapot” Tresó Géza őrnagy, az Egri Járási Rendőrkapitányság alosztályvezetője, ö a most kérdezett, s szerintem nehez helyzetben van, mert huszonöt esztendőről kell vallomást tennie, arról a nehéz napokkal, veszedelmekkel, szívós munkával fűszerezett negyedszázadról, melyet a közbiztonság szolgálatában töltött el eddig.

_ Hogyan kezdődött ..2

— Júniusban lesz huszonöt esztendeje, hogy a demokratikus rendőrség kötelékébe léptem, szinte gyerekfejjel. Tizennyolc esztendős voltara akkor, s hogy őszinte legyek, elsősorban a kalandvágy, az izgalmak ke- resése hajtott erre a pályára. A gyöngyösi kapitányság őrszemélyzetéhez kerültem, s parancsnokaim, ismervén lelkesedésemet, gondoskodtak is arról, hogy ■SBbb, izgalmas esetnék le- szerepiőj«.

— Mi volt az első „eset’’?

— Abban az időben, a fel- szabadulást követő hónapokban, igen nagy gondot okoztak azok a bűnözők, akik szovjet katonáknak álcázva magukat, különböző bűncselekményeket követtek el. Az álcázás úgy értendő, hogy magukra vettek egy pufajkát, fegyver volt bőven, és „nem beszéltek” magyarul. A fegyvereket is össze kellett szedni, harcolni az orwadászat ellen. A falopások is sok gondot okoztak. Többen, több szekérrel indultak ki, s mindegyiknél volt. fegyver is. Alig egy héttel a szolgálatba lépésem után. éjjel riadó volt. A járás egyik községében megtámadták a rendőr- biztosságot, megkötözték az ügyeletest, és a fegyvereket összeszedve, kereket oldottak. Nem jutottak messzire: rövid tűzharc után valamennyien kézre kerültek, és súlyos börtönbüntetést kaptak. Nagy munkát adott a spekulánsok, az üzérkedők, a feketézők elleni harc is. Ruha.*.? Az még akkor nem volt. A sajátunkat hordtuk, s csupán egy karszalag jelezte, hogy rendőrök vagyunk. Fizetés ...? Amikor megkaptuk, még egy doboz cigarettát sem .tudtunk ven— Hogyan lett a kalandvágyból hivatás?

— 1946-ban egyhónapos

továbbképzésünk volt Egerben. Ahogy az egyes szaktárgyakat átvettük, egyre jobban tetszett ez a munka. S az oktatásokból az sem maradt ki, hogy miért is van szükség a mi munkánkra, hogy milyen új, születő társadalmat kell védelmeznünk. Ami a szakmai részt illeti, a bűnügyi nyomozástan és a jog ragadott meg a legjobban. Nagyon sokat kellett tanulnom, amíg teljesülhetett a vágyam. Addig különböző beosztásokban dolgoztam: őrsparancsnok.

rádiós, írnok, maid Egerben őrsparancsnok-helvet- tes... nehéz lenne valamennyit felsorolni.

—•■ A legemlékezetesebb nyomozás?

— Nagyon sok „legemlékezetesebb” volt. Hiszen ez a pálya nem tartozik a legveszélytelenebbek közé. Nálunk nincs napi nyolc óra; ha jön a berendelés szombat este, amikor éppen a tv-t nézem, nem mondhatom, hogy maid hétfőn ... Minden ügy más és más, minden bűncselekményt másképp követnie el, más az elkövető „természetrajza” stb.... S jólesik

ügy utast elmedetfen hátradőlve a székben, ezt mondani: na, ez is sikerült! Egyedül természetesen nem megy. S a lakosság segítsége nélkül is nagyon nehéz dolgunk lenne. Volt egy esetünk: többszörösen büntetett embert kerestünk, aki alaposan gyanúsítható volt abban az időben a sorozatosan elkövetett betörések, lopások miatt.

Hogy jöttüm- rá, hogy k: kell keresni Enyhén szó' va a „stílusáról”. Hcry hogy nerr pap> ruhába öltözött, és szemüveget tett fel.. így próbálta a nyomok,:. összezavarni. Éppen égi kocsma előtt ment el, amikor valaki feismerte: ö az!... Egy egyszerű állampolgár volt az illető, s hu , nem szól, nehéz dolgunk lett volna! Így aztán megcsíptük. A bűnügy területén is az erőszakos, vagy az élet elleni bűncselekmények felderítése a legnehezebb, olyan esetei nyomozása, ahol ismeretlen tettest kell kézre keríteni.

— A huszonöt esztendő .bűnüldöző mutnkája nem jelentett valamilyen változást?

— Ügy érti. hogy nem ingott-e meg a bizalmam az emberekben? Nem, erről szó sincs! Hiszen a beszélgetés elején mondtam: nem az elkövetőt, a bűnt gyűlölöm. Az elkövetőt még visz- sza lehet vezetni a becsületes útra, a szorgalmas,' dolgos emberek társadalmába. Ha ez végleg sikerülne — sajnos, nincs rá még remény —, ha megszűnne a bűnözés, boldogan becsuknám az irodám ajtaját!

ffeóíosj

vezetők általában maguk is a szakmunkás kategóriából kerültek feljebb, többségül, évekig vagy évtizedekig dolgozott közvetlenül a gé pék mellett, s szerzett pótol- hatatlan értékű munka- ét élettapasztalatokat. A fiatalabbak zömének pedig technikusi, szakmérnöki öklévé: van a zsebében.

Aligha szorul bizonyításra. hogy a beosztott dolgozók munkájának vezetése, irányítása, sok tekintetben magasabb kvalifikációt követel, de különösképpen emberismeretben es szakma műveltségben. Ezekért az ismeretekéi! azonban meg kell izzadni, akár úgy, hogy évtizedes praxist . szerzünk. ’ akár úgy, hogy a munka mellett különféle tanfolya'” mokon, iskolákon tágítják fejünket. A munkahelyi vezetők, túlnyomó többségi megtanulta amit kell, de néha mégis csalódottnak érzik magukat.

Két. tűz között őrlődnek. Ezt a tüzet olyan körülmények is csiholgatják, mint jelenlegi átlagbérrendszer, ;. munkaerőhiány és az ezek bői fakadó konfliktusok mint például a fellazult munka fegyelem. Találóai jegyezte meg egyik művezető ismerősöm, hogy olyan helyzetben vannak, mint a labdarúgó-csapatok edzői alig mernek követelménye két támasztani „játékosai!; - kai” szemben, mert magukra maradnak. A fegyelmezetlenül vagy gyengén dolgozó ember is tisztában van a körülményekkel, tudja, hogy hiánycikk”, tehát bárhol könnyen talál helyei. Nem a fegyelmezetlenségéi vagy az alacsony színvonalú munkáját óhajtják, hanen. a „kerek” létszám szükse ges.

A másik dolog a keresetekkel függ össze. A műve zetők általában nem keresnek többet, mint a beosztott jó szakmunkások. Közelebb- ről: a vállalat igazgatója

vagy főmérnöke nyilvánvalóan a legjobb szakembert, a legtapasztaltabbat, jelöl', csoportvezetőnek vagy művezetőnek. Altalanos tapasztalat viszont, hogy | o normában dolgozó jó szakembernek vastagabb a borítékja, mivel nincsenek olyan bérügyi kötöttségei, mint egy műszakivá avanzsált kollégájának. A múltkor mondta egy kiváló géplakatosból .lett művezető, akinek mellékesen megvan a gépésztechnikust oklevele is, hogy szívesen visszamenne a csoportba dolgozni, mivel többet keresne és ő lenne a „császár”. Ezt arra is értette, hogv nem kellene vergődnie senkivel sem. s talán még a műnk*fem-é!-»m érdekében is erősebb lehetne a hangja.

Mindenesetre élgondolkoz- tató az ilyen kijelentés, amely lassan mentalitássá válik az alsó parancsnoki kar körében. Egészséges körülmények között fordítva kellene lennie a dolognak;

Gazdagh István,