Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-18 / 15. szám
É fnrlrtmány föv aflezősazA laságunk egyértetaűea • iparesiilc ü Erdei Ferenc agrarközgaz- éés&z. akadémikus, az MTA Süelnöke: Most vagyunk abban az időszakban, amikor a tudományos-technikai forradalom «lég ' széles fronton betört mezőgazdaságunkba. Törvényszerű, hogy ez a folyamat haladjon tovább a következő években, illetőleg az egész évtizedben. Ennek különösen adott feltétele a mi mezőgazdaságunkban, hogy nemcsak végrehajtottuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését, hanem szocialista nagygazdaságaink többségükben már megszilárdultak és a korszerű technika alkalmazásában is alapvető tapasztalatokat szereztek. Objektív törvényszerűség tehát, hogy ez a folyamat ellenáli- hatadánul és viszonylag gyorsan. előrehaladjon a magyar mezőgazdaságiban. Vannak azonban akadályok, illetőleg nehezítő körülmények is. Az egyik ilyen akadály: egész népgazdaságunk, ezen belül különösen mezőgazdaságunk viszonylag kismérvű akkumulációja. Ez erősen korlátozza mindazoknak az új berendezéseknek a beszerzését, amelyek a korszerűsítéshez nélkülözhetetlenek. Másik hasonló körűimény, hogy a termelőeszkö- ítők piaca mind a saját ipari termelésből, mind a behozatalból eléggé szűkre korlátozott. Ezek a tényezők lassítják az egyébként természeténél fogva gyorsan előrehaladó folyamatot. Én személy szerint úgy ítélem, hogy közepesen gyors lesz ez a folyamat, ami az előrevivő és az akadályozó tényezők kölcsönhatása folytán jön létre. Maga a fejlődés szubjektív tényezője nagyon erős. Mind mezőgazdaságunk gazdaságpolitikai irányításában, mind a gazdaságok vezetésében és általában az ag- ráTközvéleanényben uralkodnak az előrevivő erők. Mindenütt akarják nagyüzemi *nezőgazdaságur.k teljes korszerűsítésének a megvalósítását és ezért meg nem szűnő erőfeszítéseket tesznek. Várható azonban az is, hogy a Nehezítő tényezők frontján' bizonyos javulások bekövet- iceáhetinek. így a mezőgazda- eági terméke^ rában és a mezőgazdaság aknumulálő- képességének a növeKedésé- fben, valamint nem alaptalan tsz a várakozás sem, hogy a termelőeszközök árában is Ssökfcenés következzék be. Egy évtized alatt lényegében végbement mezőgazdaságunk teljes korszerűsítése. Eddig megtörtént ez a ba- lomfi- és a kenyérgabona- termelésben. előrehalad a ku- Storica esetében, most bontakozik ki a sertéstenyésztésben, de a többi területek még ezután következnek. S együtt eszel a folyamattal, számos kiegészítő ipari jellegű feldolgozó- és előkészítő tevékenység is ki fog fejlődni Hagy gazdasagainkban. Ez a folyamat a mezőgazdaságban érdekelt összes tényezők számára sokoldalú, érdekes és vonzó feladatot Jelent. Legnehezebbet mánr MWBfi denesetre gazdaságpolitikánkban, e téren ugyanis azt kell elérni, hogy népgazdaságunk növekedésének és egyensúlyának az érdekeihez képest javítani tudja a mezőgazdaság. illetőleg az élelmiszergazdaság közgazdasági feltételeit. Hasonlóképpen sokoldalú és nagy feladatot kell elvégezniük e téren. az összes mezőgazdasági tudományoknak is. Ezek közül a legbonyolultabbat az agrárgazda- ságtannak és az üzemszervezésnek, hogy hozzájárulhasson az előrehaladás közgazdasági és üzemgazdasági feltételeinek a javításához. A technológiai rendszerek fejlesztésében, a kemizálás és a mechanizálás előrevitelében pedig egyaránt sok újat kell produkálniuk a mezőigazdasá- gi szaktudományoknak. A várakozásnak megfelelő korszerűsítés előrehaladása sem jelenti azonban azt, hogy mezőgazdaságinkban elveszti jelentőségét a kiegészítő kistermelés a háztáji és egyéb kisegítő gazdaságokban. Egy évtized múlva is lesznek ágazatok, amelyekben számottevő e kisegítő termelés. Az összes termelésből való hányad csökkenése mellett egészében még tekintélyes lesz az a mennyiség, amit részben önellátásra, részben áruként termelnek meg a kiegészítő kistermelés keretei között. A kétféle termelés aránya tekintetében is ellentétes erők hatnak. Az életviszonyok átalakulása és általában az urbanizáció előrehaladása olyan irányban hat, hogy gyorsan csökkenjen a kiegészítő kistermelés. Támogatják ezeket a törekvéseket általában a nagygazdaságok vezetői is. Gazdaságpolitikánk azonban — az egész népgazdaság érdekeit nézve — továbbra is védi és támogatja a háztáji és egyéb kisegítő termelést, sőt új ösztönző és támogatási módszereket is kell alkalmaznunk. Valószínűleg úgy alakul a helyzet, hogy az eddigi háztáji termelési formák csökkennek — elsősorban a szarvasmarha-tenyésztésben —, egy részük azonban tartósan fennmarad és emellett új forrnák is kifejlődnek. Ezek lényege a bedolgozás, akár a helyi nagygazdaság termelésébe és feldolgozótevékenysié- gébe, akár kereskedelmi, illetőleg ipari vállalatok tevékenységéhez kapcsolódva. A technológiai korszerűsödés ilyen folyamata a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok belső üzemi szervezetére is kihat. Továbbfejlődik vállalatszerű gazdálkodásuk, s a bennük dolgozók is mindinkább a .'munkás- szakmunkás pozíciójába kerülnek. És emellett sokféle feldolgozó és kiegészítő ipari tevékenység fog kifejlődni mezőgazdasáigi nagyüzemeinkben. Mindez együtt azt , jelenti, hogy mezőgazdaságunk határozottan é«* egyértelműen iparosodik. Élet városközeiben Andomaktálya alig öt kilométerre van Egertől. Éveken át csak vasúti összeköttetés volt a két település között, éve is elmúlt, hogy állandó buszjáratok könnyítik az oda- és visszautazást. A város megközelíthető, úgyszólván egy jó kőhajításra van a falutól. Formálja-e a megyeszékhely sajátos életritmusa a falusi mindennapok arculatát? Vonzza-e a város pezsgő élete a község lakosságát? Ezekre a kérdésekre kerestem választ... ( 1. i Egy buszjegy három forint negyven fillér. A menetidő 10—15 perc. Észrevettem, hogy az utasok zöme a főiskolai megállónál szállt fel. Bevásárlásról árulkodtak . a jókora csomagok. Erről beszélt Bot..: József né, a községi tanács adminisztrátora is. — Aki teheti, Egerbe megy vásárolni. így tesznek nemcsak a városban dolgozók, hanem a tsz-tagok is. Bemennek a reggeli ötössel, s vissza.jönnek a negyed hetessel- így a munkából sem maradnak le. Az Egerben dolgozók még a kenyeret is onnan hozzák. A község lakosságának közel húsz százaléka tevékenykedik a megyeszékhelyen. Közöttük többségben a fiatalok. vonzza őket a nyolcórás munkaidő, a fix fizetés, amit a termelőszövetkezet még nem tud biztosítani számukra. A város tartja vonzásában a pedagógusgárda zömét is, hiszen a 22 tagú nevelőtestületből csak. kilencen telepedtek meg a községben, a többiek a város „bűvöltjei”, annál is inkább, mert nem egy közülük egri születésű. A megyeszékhely ad munkalehetőséget, s biztosít bőséges áruválasztékot. Vajon csak ezt és semmi többet? 2. Megkapó válaszokat kaptam erre a kérdésre. Kői pú - sy György iskolaigazgató, aki ,S4 éve él. dolgozik a községben, az egri utazások miértjét idézi. — Elsősorban hivatalos ügyben utazom a '-árosba. Színházba, moziba eljut:;. ;dő kérdésé. Akiket a var- . kulturális ek’tc vonz, ’ azok inkább a fiatalok, az ott dolgozok. így érvel Koczka László pedagógus, a község egyik klu ^könyvtárának vezet öj e is: — Másfél éve lettem hűtlen Egerhez, itt telepedtem meg, mert összkomfortos szolgálati lakást kaptam. Azóta gyökeret vertem. Ha bejárak a várasba, akkor sem azért, hogy- színházba vagy moziba eljussak. Egy év alatt jó, ha kétszer kerestem ilyen céllal Egert. Fiatalokkal, nyolcadikos diákokkal beszélgettem. Gk legalább kétszer havonta bejutnak Egerbe. Az indok: vásárlás, baráti látogatás. — Utoljára mikor voltatok moziban, vagy színházban? Idézik az Egri csillagokat, a beszélnek az. iskola által egy éve szervezett színház- látogatásról. A középkorosztályt az italbolt vezetőnője képviseli: — Huszonkét éve lakunk Andornaktályán. Három lányunk közül ketten tanulnak Egerben, MTH-intézetben. Naponta járnak haza. Színházba. moziba, szórakozóhelyekre nem, engedjük egyedül őket. Mi vedig nem érünk rá, leköt a munka. Korózs Gábor tsz-tag, bányász volt évekig. Aztán hazahívta a több kereseti .lehetőséget nyújtó közös. — Nincs idom városba járni szórakozni. Aki az állatok mellett dolgozik, annak néha még karácsonya sincs, nemhogy Egerbe járjon esténként moziba, vagy színházba. 3. A falu köti embereit, s «H IS. Utolsó kézfogások, a magas, kissé hajlott hátú, mackó mozgású férfi beáll az utasok sorába, nyikorog a forgóajtó, kint a betonon már odakormányozták a feljárót a hatalmas IL gépmadár oldalához, kezdődhet a beszállás. * Budapest, reggel kilenc óra. Az Elektromos Erőátviteli Vállalat Lehel úti központja. A kistanácsterem az első emeleten. —■ És aztán ma mi lesz itt. Ilonka? Oklevelet osztanak, vagya fajét veszik valakinek? . — Az utóbbi, Mariska né- ni. Fegyelmi tárgyalás. Tízkor kezdődik ... Oda egy hamutartót, oldalra még egy széket... Valami főfejes a minisztériumból is itt akar lenni a kivégzésen ... Nem, oda majd én ülök, én vezetem a jegyzőkönyvet. — Maga biztosan azt is tudja, Ilonka, hogy ki les., az a szerencsétlen, akit itt ma megnyuvasztanak? — Honda Lászlónak hívják. A műszaki osztályról. Részegeskedés. Ismeri, Mariska néni? <— Honda? Ugye, az. a nagyfejű, kopasz, alacsony? Hát csak intézzék el! Ügy kell neki, minek iszik a gazember. Én az ilyeneket nem sajnálom. Nem én. Mind összefogdosnám, be egy nagy- házba, a kaput bezárnám, a házat rájuk gyújtanám! Az enyém is tegnap este csak beesik az ajtón, dől belőle az a büdös pálinkaszag... Nézem a zsebét, egy tizes maradt, meg hatvan fillér! Elivott mindent!... A terítő jó lesz így? Vagy inkább elöl lógjon le a földig? * A szőke nő még egy’picit taszított is rajta. — Most, most biztosat!-zreveszi a hekus — súgta. T mű meg nem jön, ha .ól látom. Honda leiepetí a járdáról és ügyet sem vetve a piros jelzésre, dacos léptekkel masírozott az úttesten. Éles sípszó. És fékcsikorgás. Mert jármű is jött. — Jó napot kívánok — mondta tíz másodperc múlva, és már a járdán Kere- esényi István törzsőrmester és lazán sapkájához emelte a kezét. — ön szabálytalanul közlekedett. Veszélyeztette saját testi épségét és a másokét is. Megbírságolom. Kérem a személyi igazolványát .. Ne csoportosuíokuiáréját. — Ez inkább csak olyan védőszemüveg. Kerecsényi István, szolgálati éremmel kétszer is kitüntetett rendőr törzsőrmester egyszerre csak nagyon furcsán érezte magát. Hirtelen a faluja rémlett fel előtte és egy gyerekkori élmény. Ö lélekszakadva fut az utcán, mögötte a hentesék nagy, mérges kuvasza, csörög az elszakadt lánc, ahogy húzza maga után. És az utolsó pillanatban, amikor ő már szinte a meztelen lábaszárán érezte az éles, hegyes junk, kérem, nincs itt semmi különös ... Hm — pillantott bele az igazolványba —, ráadásul budapesti lakos, itt is született, tudhatná, uh. szabad és mit nem... Talán a szemével van valami baj? — Nem — rázta meg fejét a drapp felöltős, alacsony, kopasz férfi és levette asm egészen pászentas. fogakat, kinyílott egy kertajtó, berántották, becsapták az ajtót. A Bodri még dühösen horkantott néhányat, aztán elódalgott — Nem. szabad bosszantani az állatokat fiam — mondta intő hangon Suta Balogh bácsi, mert. ő volt: a megmentő. — Nemcsak azért, mert a lánc elszakadhat, Az adatokat «Méretni kell. — És akkor ő elsírta magát. Az örömtől is, a szégyentől is, de legfőképpen, mert olyan hálát érzett az öreg iránt, mint azelőtt még senki iránt. És azóta se... De hogy kerül a csizma az asztalra? Mi köze ennek ehhez a szabálysértéshez? Miért jutott az eszébe ez a hajdanvolt történet pont most? .,. Igen, ez a felelőtlenül közlekedő ember, ez szakasztott Suta Balogh bácsi. Dehogy is... Az sokkal magasabb volt, soványabb volt, bajusza is volt... És mégis... Mindegy, nemcsak szigor, nemcsak büntetés van a világon, jó szóval is lehet nevelni. Tessék — adta vissza a személyi igazolványt — Most eltekintek a bírságolástól, mert azt hiszem, maga rendes ember, de máskor vigyázzon jobban. Nyomorék lehet egy életre! A családja meg sírhat Megvárjuk a zöldet akkor kezdjük meg az átkelést. És még akkor is az úttest közepéig balra nézünk, aztán jobbra. Figyelmesen. Világos? Jónapot. Szalutált, a másik biccentett, megfordult, kacsázó léptekkel elsétált a törzsőrmester szinte meghatottan nézett utána... * — Hallő, Palmar úr?.., Itt Muoar. Jelenteik. Reggel 7.36-kor a lány egy alacsony köpcös férfival jött ki a villából... igen, tudom, Bálint mindenről tájékoztatott. Gyalog mentek le a hegyről, a buszmegállóig. Együtt szálltak fel. Mi utánuk. Útközben semmi különös nem történt, csak az, hogy Andrea kísérője összeszólalkozott a peronon egy nála két fejjel magasabb, íszólasvállú fiatalemberrel. Már úgy látszott, hogy tett- legességgé fajul a dolog, amikor a fiatalember váratlanul bocsánatot kéri és azt mondta, hogy ö volt a hibás. Erre a lány örömében megcsókolta a kicsit. Vagy van köztük valami, vagy ennyire imponált neki a kicsi harciassága. (Folytatjuk) csak hiánycikkért, munkaiéit etősé gér t, v alasztékosab's ellátásért engedi a '.'árosba. De mit nyújt az elveszett k- i:, lehetess'’--'' ,'' Akikkel beszéltem; arról gyöztfA meg, hogy: kultúrái. művelődési, szórakozást lehetőségekéi. Érdekes község An dor n at: tálysi, ugyanis bármennyire furcsa, de téli” kél klub könyvtára, kél mozija ran. Az egyik g felső, a másik: az alsó településen csak azért, hogy ne kelljen túl messzire járniuk az érdeklődőknek.' Mindkét klubkönyvtárat pedagógus vezeti. Egyikben értelmiségi klub is működik huszonkét taggal Összejöveteleket kéthetenként tartanak. A közeljövőben létesül a nyugdíjasok klubja is. A fiatalok egy részét az irodalmi színpad vonzza a klubkönyvtárba, zömük viszont a zenés-táncos összejövetelek iránt érdeklődik. Vonzóerő a falusi kultúráiét, de még inkább az otthonok varázsa . ..- Kora estén érkeztem meg Kőrózsákhoz. A család már összejött. A legkisebb gyerek kedvenc könyvét falta”, majd arról beszélt, hogy a könyvtár olvasóinak zöme általános iskolai tanuló. A gyengélkedő apa a szem „rágógumiját’', a tévét méltatta. Büszkén mutatta lemezjátszóját. — Ha nincs tv-műsor, a régi magyar nóták, népdalok kötnek le. Akad is „vita” ezért a gyerekekkel, akik p tánczene rajongói. Ha itthon a könyv. a tv, a rádió, a lemezjátszó. minek akkor szétszórtan Egerbe járni szórakozni? 4. Ezzel az érveléssel nemigen lehet replikázni, el kell ismerni, hogy a város kulturális vonzóköre. nem túl erős. Mégis, tágabb értelemben nézve, az igények szintién szemlélve a kérdést: nehezen tagadható a város hatása. így sommázza ezt az iskolaigazgató, aki töob mint három évtizedet töltött a falu ban: — A község 740 iakéiházá - nak majd fele újonnan épült 335 tv és 590 rádió van a faluban. Az emberek igényeit a város csiszolta, m-ert aki ott dolgozik — s majd minden családból bejárnak naponta az egri üzemekbe — az nyitott szemmel járja a várost, így nézi a kirakatokat. az embereket, s az ellesett ismeretek egyéni igényekké nőnek nála. Hogy mennyire léteznek ezek £ városi ihletésű igények, arról magam is meggyőződtem a beszélgetések során. Ezekből érdemes idéz ni egy csokorravalót: — Végre, lett napközink, de csali negyven fős, legalább nyolcvanas létszámra kellene bővíteni. — Nincs bölcsődéje a falunak. Nem egy szülő buszon hordja Egerbe télen- nyáron gyerekét — Két italbolt van a községben, de nincs kisvendéglő. Ha idegen látogat a f~lub<±. nem tud ebédelni. Egyébként is jó lenne a falusiaknak is egy kulturált tereferehely. — Lehetne jobb az ellátás is. Csak egy példát: nem lehet padlópasztát kapni. Miért kell minden alkalommal Egerbe menni vásárolni?' — Szeretem a falunak is szóló jő tv-műsorokat. Olyanokat kellene írni, előadni, mint Mocsár Gábor Pirostövű nádja volt. Azt nem felejti az ember, velünk foglalkozik, nekünk szól.... 5. Öt kilométer nem, nagy .távolság, mégis két világot választ el, ha nem is túl mereven. A város és a falu komkurrenciájának győztese a falu, győztes, mert ellesi az igényt, élvezi a közelség adta lehetőségeket. Varosközel- ben Jarrus-arcú élet formálódik: az otthonosságot a falusi lényeg, az igényességet a városi vonzás adja. így ötvöződnek sajátos ízűvé, megkapó hangulatúvá > az andornaktályai mindennapok ... Öt kilométerre a megye- székhelytől . .. Pécsi, isivé»
