Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

'S'"S'SSSSSS//SSS/S/SSSSSS/S/SSSSSSSS//SSSS/SS//*. SSssJSSSSs,*SSS///S/SSSSS/ySSSSSS/lrSSS//SSSSS/S////S///S/SSS/SS/SS///SS///S/SS/Sj vV JV t fss/ssssss/sss/ssssj/s/s/yssyysssssssyjsssSAfSsssj'Sssssssssss,'áSS/ssfsysss/'sssss//sssssssss/sssj'S/ssss//'/'SS/s///s/ssrssssss/s//ss/sssss/ss/sssssss t*'ysyyyyyyyyyyyyyyyjyyyyyyyyfysyyjyyyysyyyysyry/syyyysyyyyyyy/y/yyyyj7sy7? I Nos, ha agyon nem is üti cseme- metéjét a tisztelt fentebb idézett szülő, de pofonok, vagy fenyege­tések, büntetések és könnyék ára­data az úgy fonja, fogja körül a nem színötös gyermekeket, mint a hínár. Úgy érzi, hogy nincs menekülés! Én nem tudom, mi a pedagógusok véle­ményé általában — néhány peda­gógusét ismerem —, de jómagam csak fenntartásokkal hiszek a tiszta jeles bizonyítványban. Legalábbis két okból: a) olyan zseni egy év­században születhet, akkor is csak Jókai regényeiben, aki testnevelés­ben és rajzban, matematikában és irodalomban, idegen nyelvekben és gyakorlatban egyaránt tökéletes; b) kérdezzék meg a gimnáziumokban, mit ér a tiszta kitűnő — tisztelet a kivételnek — , amit az általánosból és az. egyetemen, amit a középisko­lából hoz magával a diák. „Ennek sem lehetett valami jó bi­zonyítványa, ha így mer írni ...!” — hallom a tisztelt megjegyzést és, amikor töredelmesen be kell valla­nom, hogy középiskolában bizony írem volt, de a főiskolán egy jegy híján majdnem lett vörös diplo­mám, sőt azt is, hogy gyermekeim egyike sem tündöklőit még tiszta ki­tűnő bizonyítvánnyal soha, — 'úgy vélem, kellő támadási felülettel szol­gálok a „Mindent a tiszta kitűnőért” mozgalomban részt vevő szülők szá­mára. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy le kell beszélni a tehetséges és szorgalmas gyerekeket, nehogy kitű­nő rendű legyen: vagy a pedagógust, hogy az ilyen beállítottságú tanítvá­nyát csak azért se minősítse kitűnő­re. Még akkor is, ha az esetek leg­alábbis nagy többségében szinte biz­tos vagyok, hogy egy, vagy két jegy­KOKTÉL Ha nem lesz ötös, agyonvágom nél legalábbis jó szándékú felfelé kerekítés történik, — talán még he­lyesen is. Amiért én szót emelek: a négyes, a hármas becsülete! Mint nem is olyan régen még magam is gyakorló tanuló, de mindenesetre régóta gya­korló szülő vallhatom és állíthatom, hogy a közepes bizonyítvány, amely­ben a gyerek tehetsége és érdeklő­dése — s bizony néha érthetően is változó szorgalma — miatt a jobb és közepes jegyek váltogatják egymást, megérdemli a' jó szóit a szülő részé­ről. Általában természetesen. Tudom, 'nyilvánvalóan úgy van, hogy min­den szülő azt szeretné, hogyha ő nem is volt, de lánya, fia kitűnő tanuló legyen, ha neki annak ide­jén nem' is sikerült, akkor gyerme­kének, pontosabban gyermekében sikerüljön valóra váltania egykor elvetélt álmait. S aztán keserű £z marad a száiában, ha az én gyer­mekem, akire annyit áldozok, akiért annyit megteszek, hogy minden legyen, csak közepes lesz. Borzasztó! Kétségbeejtő! Pedig egyik sem az. A világon, de szűkebb hazánkban is a „köze­pesek” építik a holnapot zömében, a „közepesek” azok, akik kilépve az életbe, jószerint nem is lesznek kö­zepesek, hanem lesznek jó, sőt ki­tűnő szakmunkások, sőt jó, és ki­tűnő vezetők az élet legkülönbözőbb területén. A szülők hajszája a szín­jeles bizonyítványért öncélúvá és gyermekellenessé válhat, ha az ál­talános iskolás, vagy gimnazirta képességei általában nem haladják meg a közepest! Feszült családi légkör, a gyermek idegrendszerének értelmetlen túlterhelése, az állandó „Spannung” odavezethet, hogy a biztos közepes diákból, bizonytalan elégséges, avagy éppen biztos elég­telen válhat. Hogy meg kell-e követelni a szor­galom és az adottság maximumát? Hogy meg kell-e követelni a kitar­tó, felelősségteljes munkát, a terv­szerű és rendszeres tanulást? Fel­tétlenül! De értelmetlen szülői vá­gyak, irreális követelések, bizonyíf- ványosztáskóri fenyegetődzések ép­pen a gyermek szorgalma, meglévő tehetségszintje, felelősségerzete és fegyelme ellen hatnak. Ha igaz ama régi latin közmondás, amit annak idején oly annyiszor citáltattak velünk a középiskolában — és uramistenem, hogy megfogad­tuk! —, hogy nem az iskolának, ha­nem az életnek tanulsz, akkor még inkább igaz ama nem közmondás, de nem mindig valóságos gyakorlat: ne a szülői álmoknak tanuljon a gyerek, hanem a saját jövőbeli éle­tének! Tudom, elhiszem, nagyszerű öröm az, ha eldicsekedhetünk mi, szülők azzal, hogy lányunk, vagy fiunk tiszta kitűnő. Kétségtelen, hogy ebből a dicsfényből bearanyo- zódik az oly sokat küszködő, a gyer­mekéért mindenre kész szülő néha bizony már gondoktcil ráncos hom­loka. De hát érdemes, jó dolog az, hogy egy túlhajtott, lassan már idegileg megviselt gyerek veríték­ből és rémületből fonódott „glóriá­ja” legyerr a szülő felelősség és sze­retet medálja?! Aligha. Messze lehetne kanyarodni e té­ma kapcsán és mélyre is jutni az elemzésben az egész pedagógus- és szülőtársadalom — véleményem szerint — irreális elvárását illetően. Osztályozási rendszerünk, az egye­temi felvételi rendszer, általában a pedagógusok túlterhelése, a túlzsú­folt és kellően még ma sem „súlyom zott” tananyag és még egy sor más probléma feszíti az elmúlt negyed­század alatt forradalmi változáson átment, de újabb és újabb változá­sokat követelő oktatási kereteinket. Erről talán majd máskor. Most csak annyit: közepesen nem lehet élni és tanulni, de közepes bizonyítványt lehet kapni. S ha munka áll mögötte, becsület érte! yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyysyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyryysyyyyyysyyyyyysyyyyssysfsyrsssyssyyrs/’rr ■ Mikor vehetek MINDEN ATTÓL FÜGG, hol lakom. Ha olyan, épület­ben, amelyikben nincs több tizenkét lakásnál és csak nemrég újították fel, akkor már május 1-re is az enyém lehet a lakás. Ha más épü­letben, akkor még évek tel­hetnek el. amíg az államtól megvásárolhatom a laká­som. Ez a kétféle válasz elég különös-. .-Bizonyos.;magyará.- zatot kivan. .Ezért . kértünk tájékoztatást Cfdcsi László­tól, a Gyöngyösi Városi Ta­nács vb-elnökhelyettesétől és Marosán Lajostól, az In­gatlankezelő Vállalat igazga­tójától. Kezdjük ott, hogv emlé­keztessünk egy korábbi írá­sunkra, amiben azt közöl­tük, hogy Gyöngyösön az el­adásra szánt, pillanatnyilag még állami tulajdonban le­vő házak listáját az Ingat­lankezelő Vállalat röviddel a vonatkozó rendelet meg­jelenése után összeállította és ezt a városi tanács vég­rehajtó bizottsága elé ter­jesztette jóváhagyásra. A jóváhagyás azonban nem született meg. Az ingatlankezelő legelő­ször mindazokat a házakat feltüntette, amelyekre a ren­delkezés vonatkozott. Ebből a szakigazgatási szervekkel folytatott konzultatív ta­nácskozás kiemelte a leg­tisztább eseteket. Az előző száz épület ötszáz lakásával szemben így maradt ötven épület. A végrehajtó bizottság több oldalról is vizsgálta a kiválasztott épületek listá­ját. Figyelembe kellett venni a már meglevő, a város köz­pontjára vonatkozó fejlesz­tési tervet. Gondolni kellett arra, a távlati városfejlesz­tési tervre is, aminek kiala­kításán még csak most dol­goznak. Nem lenne ésszerű eladni olyan házakat, ami­ket a következő tíz éven be­lül úgy is ki kell sajátítani. Ez kész, ráfizetés lenne, mert jóval többe kerülne a kár­talanítás. mint amennyit most a házért kapni lehetne. ÍGY TEHAT KI KELLETT húzni a listáról a Kossuth Lajos utcai épületeket. Ha­sonló okból nem lehet a Fő tér közismert házaira sem. gondolni. Ha azt vesszük to­vábbá, hogy azt áz épületet, amelyikben most a gyógy­szertár van, külső'eg rendbe kell hozni, ilyen terhet nem lehet az új lakástulajdono­sok nyakába varrni. V -<v nézzük a gyöngyösi Csemege épületét. Akárhogy van. ennek az üzletnek itt kell állnia, sőt: elképzelhető, hogy bővíteni kell. Hogyan? Egyik oldalra sem bővíthe­tő, legfeljebb fölfelé, az emeleti lakások megszünte­tésével. Hasonló indok ma­gyarázza a Fő téri csemege, . a régi Hangya-üzlet épület­tömbjének megtartását is ál­lami tulajdonban. Itt még raktározási nehézségek is gátolják a vevők kiszolgálá­sát. Előbb vagy utóbb ezt az .üzletet is rhég kell hágjtoíí- bifani. ■ És itt sem történhet másként a- terjeszkedés, csak a mostani lakások kárára. Még nem beszéltünk azok­ról a várható építkezések­ről, amik a szolgáltatások növelésének biztosítására, a vendéglátás fokozására, a nagyőn szűk iskolai és kol­légiumi férőhelyek növelé­sére elodázhatatlanul szük­ségessé válnak a közeli jö­vőben. Ezeket a feladatokat sem lehet csak a szanálás közbeiktatásával megoldani. De maguk az elavult vá­rosrészek, utcasorok is a le­bontásra várnak. A város ' vezető testületé és lakossá­ga is azt venné a legszíve­sebben, ha néhány utcát már holnap lebontanának. Ariy- nylra nincs közük a város elnevezéshez földbe süppedt, múlt századi házacskáikkal, tenyérnyi széles sikátoraik­kal, amiknek azonban még romantikájuk sincs, mint a történelmi levegőjű városok­ban, akár Egerben vagy Győrben és Sopronban. ÜGY DÖNTÖTT TEHÁT a végrehajtó bizottság, hogy a lakások eladását három ütembe sorolja. Az elsőbe tartoznak azok a házak, amelyek tiszta esetek: akár már most eladhatók. A má­sodikba azok, amelyeknek eladásra való előkészítése bizonyos időt vesz még igénybe. A harmadik cso­portba pedig a bizonytalan sorsú épületeket sorolják. A csoportok kialakulásá­ról és az első lépcsőbe kerü­lő házak meghatározásáról már a februári vb-ülés dönt. Az ingatlankezelőnek ezután el kel készíttetnie a műsza­ki tervet, amelynek alapján a társasházzá nyilvánítást meg lehet csinálni majd a telekkönyvi bejegyzések és átvezetések következnek, hogy ezután az OTP lépjen akcióba. Vannak épületek, amik­nek a műszaki rajza készen van. mivel ezeket nemrég újították fel. Ilyen a Bugát Pál tér 3. és 4., valamint az Egri út 8. és 10. sz. épület. Az ingatlankezelő azt is ja­vasolja, hogy a műszaki re '- zok elkészítését, s telek­könyvi eljárást olyan sor­rendben végeztessék, ami­lyen sorrendben az egyes épületek megvásárlására a lakók jelentkeznek. így vol­na reális. És nem kellene akkor olyan épületekkel fog­lalkozni, amelyeknek az el­adására legfeljebb négy év múlva kerülhet sor. Mert a négy év felmerül, mint a lebonyolítás időpont­ja. „ Egyébként sem le^irt-do- log a lakások eladása' Az évek .múltával újabb és, újabb épületeket jelölhet ki a vb eladásra. Van azonban néhány nyi­tott kérdés is, amit a mos­tani rendelet még nem tisz­tázott. Mi legyen azokkal, például, akik két-három év­vel ezelőtt 60—80 ezer forin­tot fektettek be az emelet­ráépítéssel kialakított laká­sok bérleti jogának meg­szerzésére? Ök most vegyék meg még egyszer ugyanezt a lakást? Aligha lenne ez igaz­ságos, annál is inkább, mi­vel ezeknél a lakásoknál sokkal kényelmesebb és job­ban felszerelt lakás eladási ára sem lesz több — a mos­tani kalkuláció szerint — hatvanezer forintnál. Ezt a kérdést levélben megküldte az ÉVM lakás- és kommunális főosztályá­hoz az ingatlankezelő igaz­gatója még november ele­jén. A válasz azóta nem ér­kezett meg. Valószínűleg azért, mert a választ nem is olyan könnyű megadni er­re a kérdésre. G, Molnár Ferenc Postakéibesítés — lóerővel iSJXÍ“ ban a járhatatlan utak a postások munkáját is nagymér­tékben megnehezítik. A Cegléd melletti Csemő község pos­tásai lovas kordélyon, illetve lóháton járják a tanyavilágot. Az 5000 lelket számlálói község 1400 házába a postások „négylábú barátjuk’’ segítségével jutattják el a napi 700— 800 sajtóterméket és a megannyi különböző postai külde­ményt. Képünkön: Dem, én Géza lovaspostást mindenütt szeretettel jogadjál a csemöi tanyavilág lakói (MTI foto — Kovács Gyula felvétele) rgju ww w — Uram, ismeri ön Mr. Jenkinst? — Hát, hogy is mond­jam ... — Uram, semmi hát, meg semmi hogy is mondjam ... Ha így kezdi, akkor nem is­meri, vagy legalább is sze­mélyesen nem ismeri Mr. Jenkinst és nem csodálom, hogy szégyelli is, hogy nem ismeri ön Mr. Jenkinst... — Miért, maga talán isme­ri ezt mistert? — Hahaha ... Hogy én is­merem-e? Micsoda kérdést tesz itt fel nekem! Természe­tesen, hogy ismerem a nagy Jenkinst. Nagyra tartja a ba­rátságomat, nincs olyan kér­dés, amelyben ki ne kérné tanácsomat, mh'őtt döntene. Hallatlanul é: lakes egyéni­ség ez Mr. Jenkins, nagy tudású, széles látókörű em­ber, de nélkülem, hogy úgy mondjam, egy lépést sem szívesen tenne ... — Ha maga, kérem, ilyen jól ismeri Mr. Jenkinst, nem mondaná el, hogyan néz ki ez a fickó? — Uram, visszautasítom az effajta jelzőket ' Mr. Jen- kinsszel kapcsolatban, hogy fickó. Mr. Jenkins nem fic­kó, hanem egy igen mérték­tartó, nagy nevű, nagy tekin­télyű és mint mondottam, nagy tudású gentleman. És mi sem könnyebb annál, mint hogy leírjam ön előtt, hogyan néz ki az én bará­tom, aki szintén barátjának és fő tanácsadójának is te­kint majd minden fontos ügyében... — Mindenesetre lekötelez­ne, ha ezek után mégis el­mondaná, hogy maga &e/ite milyen ez a ... hm ... gent­leman, Ha csak nem okoz ez magának nehézséget... — Nehézséget? Nekem? Aki úgy ismerem Mr. Jen­kinst, mint a tenyerem. Ide figyeljen, ember, önnek az a szerencséje, hogy velem ta­lálkozott, aki igazán elmond­hatja irigy és kíváncsi lel­kének, milyen ez a Mr. Jen­kins, aki nekem barátom, és uram, önnek még csak isme­rőse sem. Igen, Mr. Jenkins először is igen megválogatja barátait. Különben magas, széles vállú, értelmes tekin­tetű gentleman, nem olyan fickó, mint maga ... pardon, de mit csináljak, ha nem olyan. Egész megjelenéséből tekintély sugárzik, az egész ember bizalomgerjesztő és... — A haja milyen? — A haja ... izé ... olyan barnás. Igen, barna. Sötét­barna, kérem, és kissé hul­lámos. Majdnem olyan mint a magáé, uram, de Mr. Jen­kimé mégiscsak más. Egé­szen más. T ík&tg- &a&x£: égészej éti Fantázianév A címben idézett új -ösz- szetételt még nem találhat­juk meg szótárainkban. Az egyes árucikkeket megnevező régi márkaszó, márkanév szerepét veszi át ez a ma még szokatlan szójel. Az ugyanazon árucikkek közös megkülönböztető neveként az azonosítás szerepét is betöl­ti. Akkor jó a fantázianév, ha hangalakjával, hangulati ér­tékével, képzeletkeltő erejé­vel egyaránt alkalmas arra, hogy maga a név utaljon a megnevezett árucikk minősé- ’ gére, fajtájára, származására és használati értékére is. Az ördögvér, Boszorkánycsepp, Boszorkánytej, Törökverö. Törökvér, Bikavér bor-, ille­tőleg borlikőrnevek valóban alkalmasak arra, hogy me­részebb képzetkapcsolások­ra ösztönözzenek bennünket, és önmagukban utaljanak a bor, az ital néhány jellemző tulajdonságára, a színére, erejére, ízére, illatára, tüzé­re, kövérségére stb. A Veri­tas (igazság) bornév is fan­táziateremtő, illetőleg fantá­ziát mozgató elnevezés, külö­nösen azok számára, akik is­merik a latin in vino veritas (borban az igazság) közmon­dás kifejező értékét. A Rapid „gyorsmosogatószer” neve hangszerkezetében is utal egyik jellemző tulajdonságá­ra, használati értékére, mert a latin eredetű hangsornak jelentéstartalma valóban a gyors, a sebes, a gyorsaság, a sebesség fogalmát is megele­veníti, felidézi. Természete­sen az idegen hangszerkeze­tű fantázianevek elsősorban azok számára „jelentenek” kifejező nyelvi eszközt, akik ismerik az eredeti idegen hangsort. Ha olyan idegen névvel nevezzük meg az áru­cikket, amely teljesen isme­retlen. családtalan hangsZéi - kezetében, hangulati értéke sincs, nem alkalmas arra. hogy elnevezzük vele bár­melyik árucikkünket is. A Guritox név pl. számunkra teljesen idegen, fantáziate­remtő ereje sincs. Ha az árut exportra szánjuk és termel­jük, az ilyen név is teljesít­heti hivatását. Az idegen ne­vekkel eddig nem gazdaságo­san élt az üzleti, a kereske­delmi hírverés, s a belső fo­gyasztásra szánt árucikkek­nek is feleslegesen adott ide­gen fantázianevet. Újabban örvendetesen megszaporod­nak a kifejező, a hangulati tartalmukban is értékes ma­gyar fantázianevek: Csárdás, Mackó, Holló, Hóvirág, Csil­lag, Tavasz, Melódia, Pacsir­ta, Lehel, Fecske stb., stb. A tetszetős, a hangulatos magyar fantázianeveket azért is előnyben kell részesíte­nünk, mert közömbösséget nem árasztanak magukból, s mindenki számára alkalma­sak arra, hogy merész kép­zeletkapcsolások útján a nyelvi forma rejtett képes értelméhez érzelmileg is te­lített személyes kapcsolatot is társíthassunk. A jó minő­ségű árucikk nevét is meg­szerető vásárló nem válik hűtlenné sem az áruhoz, sem a nevéhez. Dr. Bakos József más. Mindenesetre irigylem, magát, hogy ennyire ismeri a nagy Mr. Jenkinst. Valóban csodálatos lehet a barátjának és bizalmasának lenni. Mikor találkozott vele legutóbb? — Hogy mikor?- Uram, fo­gódzkodjék meg, most is on­nan, tőle jövök. Mit szól hoz­zá? Tőle! Néhány fontos ügyben kérte ki a tanácso­mat és én nem fukarkodtam a nagy Jenkimnek segíte­ni... — Hát ez igazán csodála­tos. De bocsásson meg, nem is tudom még a nevét magá­nak ... Ha lenne olyan ked- ■ vés... — Kérem, az én nevem Mr.' Feteg. És önt, uram, önt hogy hívják... — Engem? Mr. Jenkim va­gyok, kérem. (egri) w<*. páré 18» 9MMM9

Next

/
Thumbnails
Contents