Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-17 / 14. szám
A tudomány jövő évtizede A tudomány is hosszú távra tervezhet Dr. Straub F. ‘Brúnó biokémikus, akadémikus, egyetemi tanár, az MTA alelnö- ke: Az elmúlt évtized egyik legnagyobb változása az volt, hogy gyakorlatilag minden tőkés állam rátért a tudomány hosszú távú tervezésére, felismerve annak jelentőségét az élet minden területén és egyúttal elismerve a szocialista államok tervszerű tudományos fejlődésének eredményeit. A tervezés egyik előfeltétele az elérhető célok kijelölése, mielőtt az erők és eszközök mozgósítását elvégezzük. Az elérhető célok kijelölése azonban egyre nehezebb lesz, éppen a gyorsuló haladás miatt. Ha visszatekintek arra, hogy tíz évvel ezelőtt mit jósolhattam volna meg szűkebb tudományterületem fejlődéséről, egyértelműen azt mondhatom, hogy meg tudtam volna jósolni annak elérését, aminek tudományos elvi alapjai már rendelkezésre álltak. Azt r hefií száma a szokásosnál is tartalmasabb: külpolitikai részében, eligazít a biafrai és a kongói történések dolgában, felvázolja Jeruzsálem helyzetét és elemzi Franciaország kapcsolatait a közel-keleti országokkal. Új sorozatok indulnak: egyijúik a rakétaelhárító rendszerek rejtelmeivel ismerteti meg az olvasóit, a másik pedig Christine Keelernek, a fairpl., hogy a fehérjék szerkezetének felderítésére megismert módszerek alkalmazásával nemcsak több fehérje szerkezetét, hanem a szerkezetelvi lényegét megismerjük és lehetővé vált fehérje mesterséges előállítása. Meg lehetett volna jósolni, és be is következett, hogy a nuk- leinsavak szerepének fő vonásait megismerjük, s most az évtized végén sikerült is egy gént (egy dezoxiribonuk- leinsavat) tisztán előállítani. Ugyanígy most meg tudom jelölni azt, hogy a ma rendelkezésre álló elvi és módszertani alapokon a hetvenes évek során meg fogjuk ismerni a magasabbrendű sejtek oszlása és specializálódása alapját képező biokémiai, molekuláris biológiai folyamatokat. El fogjuk tudni érni, hogy bizonyos tulajdonságokat alacsonyabbrendű, talán még növényi szervezetekbe is, kémiailag szintetizált gének bevitelével kívánatra be tudunk vinni. Meg fogjuk ismerni a gyógyszerhatások alapját képező sejthártyák szerkezetét és működését. Talán teljes mértékben meg fogjuk ismerni a növényi fotoszintézis módját és azt utánozni fogjuk tudni laboratóriumi körűiméhecft Proíumo-ügy hősnőjének emlékirataiból idéz. Érdeklődésre tarthat számot az „Állami illem'’ című, kétoldalas írás: valóságos etikett-biblia ez, nemzetközi viszonylatban sorolja fel, hogy hol — mi ülik. A tudományos rovat egyik cikke a homoszexualitással foglalkozik. Olvashatunk a Fiat 128-asról is, ezt a gépkocsit nyilvánította nemzetközi zsűri az „év autójának;’. nyék között. Végül előrelátható az is, hogy a közeli években a hazai kutató tevékenység ugrásszerűen növekedni fog az építés alatt álló új intézetek (Szeged) segítségével, s így a magyar kutatás részesedése a jövő eredményeiben nagyobb lesz, mint az elmúlt két évtizedben. A tudomány fejlődése azonban az előrelátható mellett meglepetésekkel is jár, ezt az elmúlt évtized biológiai kutatása is bizonyítja. Nem lehetett 10 évre előre látni, hogy a működések szabályozásának alapelveit (al- losztéria, operátorelmélet) felfedezzük; ha előre láttam volna 1959-ben, akkor ezt én készülni váratlan még nagyobb jelentőségű dolgokra is, hogy milyen területen, nem tudom. A zseniális, nagy horderejű felfedezések, mint amilyen az uránhasadás, vagy a biológiában a Men- del-törvények, vagy a penici- lin felfedezése volt — nem jósolhatók meg. A biológia az elmúlt időkben a legjobb fedeztem volna fel 1960-ban. s nem mások később. El keli képességű fiatalokat vonzotta magához, így az megjósolható, hogy több ilyen váratlan felfedezés várható a következő évtizedben. Mit jelent mindez a gyakorlat szempontjából? Azt. hogy pl. rövidesen enzimgyárak fognak létesülni, amelyek nemcsak a mosószerek, hanem számos más ipari folyamat számára fognak enzimeket készíteni (élelmiszer- ipar, gyógyszeripar stb.) A mezőgazdaság és az állatie- nyésztés a nemesítés és termesztés új módszereivel hatalmasan növekvő termékenységet fog elérni. Az orvostudományban az egyes örökletes betegségek megnyilvánulását meg tudjuk akadályozni, egyes daganatos betegségek kórokozójának felismerésével tovább fog erősödni a rák kemoterápiái kezelése. Hatalmas fejlődés várható az orvostudomány szempontjából azért is, mert ez az évtized meg fogja oldani az ellenanyagok keletkezésének módját, s így eldönthető, hogy a sebészetben mi ültethető át és mi nem. Pályázati felhívás a Deriiovits Gyula ösztöndíjra A Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Képzőművészek Szövetsége pályázatot hirdet a „Derkovits Gyula ösztömdíj”-ra, amelynek célja a tehetséges, már önálló alkotótevékenységet folytató fiatal művészek támogatása. A Derkovits-ösztöndíjra pályázhat minden olyan, 35. életévét még be nem töltött képzőművész, aki a főiskola elvégzése után önálló művészeti tevékenységét tud felmutatni. Kivételes esetben, — ha művészi munkássága indokolja — az is részesülhet ösztöndíjban, akinek nincs főiskolai végzettsége. Az ösztöndíj összege — 3 évi időtartamra — havi 3000 forint. Az ösztöndíj odaítéléséről — az ösztöndíj-bizottság véleményének meghallgatása után — a művelődés- ügyi miniszter dönt. A pályázati kérelemhez a jelentkezők mellékeljék eddigi művészi tevékenységük részletes ismertetését; az ösztöndíj időtartamára művészi munkájuk tervét, megjelölve benne céljaikat: egy példányban készült önéletrajzukat, pontos lakáscímmel; főiskolai végzettség esetén oklevelük hiteles másolatát, továbbá művészi munkásságukat, céljaikat bemutató műveiket. A pályázati kérelmeket a Művelődésügyi Minisztérium képzőművészeti osztályára — (Budaipest, V., Szalay utca 10. IV. emelet 35.) március 4-én, 5-én, és 6-án; a műveket a Műcsarnokba (XIV. kér., Dózsa György út 37.) március 11-ón, 12-én és 13-án délelőtt 10 órától délután 16 óráig lehet beküldeni. (MTI) Fehér farkasok NDK-film A közönség tódul megnézni a filmet. Pedig nem is világhírű filmszínészeket lát, csak kiforrott jellemszínészeket. Még azt sem mondhatnánk, hogy a kiállítás szemkápráztató, hiszen egy múlt század végi amerikai kisváros fából összetákolt főutcája a színtér, meg a kopár hegyek. A történet is egyszerű: a dakota-indiánokat irtják, pusztítják, mert a ha- rácsolás ellen nincs jog és védelem, nincs adott szó, sem szerződés, sem hatalom. Azaz: a hatalom van, de a rézbőrű /indiánok ellen a fehér farkasok folytatnak irtóA Magyarország * K. — öltöm —■ bólintott Honda —, a tudomány mindenek felett. De tulajdonképpen mit vár a tudomány ettől a kísér Let tőd? Ha emberen is beválik a sziropatron, hogyan. hol lehet majd alkalmazni? — A felhasználási terület szinte korlátlan — jött tűzbe az asszisztensnő. — Vegyük az orvostudományt. A pszi- choterápaiától a gyermek- gyógyászatig mindenütt alkalmazásra kerülhet. — Ezen kívül? — Hát... igénybe vehetem egy kicsit a fantáziáját? — Parancsoljon! — Képzelje el, hogy néhány esztendő alatt nemcsak kikísérletezzük, hanem korlátlan mennyiségben elő is tudjuk állítani a t,zimpatron- nak a jelenleginél jóval env- hébb hatású változatait is. amelyek azért alkalmasak arra. hogy a .jelenleginél emberibb kapcsolatokat teremtsenek. Több megértest. jóindulatot egymás ügyes-bajos dolgai iránt. Csökkenjen, a IÖ70. január 17„ szombat tott Honda —. ne vitatkozzunk ezen. A távoli jövő engem nem foglalkoztat most különösebben, az én távlati terveim kétszer huszonnégy órára vonatkozhatnak legfeljebb. — De annyit elismer, hogy egy sziinpatron-kúra esetleg javíthat, mondjuk, üldözési mániában, mániás depresszióban szenvedő lelkibetegek állapotán? Vagy. hogy a félénk természetű gyerek, felnőtt ne kapjon idegfrászt, ha orvos, fogorvos elé kerül, vagy pedig ... A férfi vállat vont. — Jó, elfogadom az. érveit. Valamit azonban még meg szeretnék kérdezni. — Tessék. — Az fel sem mer ült maliözöny. fékeződjék a harapós kedv, a kötekedő szándék ... — Ámen! — mondta a férfi.- — Eljő Huxley ’..Szép új világa”, szórna, ha mondom, segít a gondon, már egy köbcenti helyre biccenti. A különbség mindössze annyi, hogy kegyednél a szómát szimpatronnak hívják, erre nehezebb lesz rímet találni. De azért ez sem megoldhatatlan ... például ezt is ajánlhatnám: • ..Szimpatronból egy pirula. És a béke kivirula.” Bosszúság villant a lány zöldes-szürke szemében. — Kérem, most én kérem, hogy maga ne csúfolodjék velem. Miért lenne nevetséges, ha a gyakori főnök-beosztott, vevő-eladó, utas-kalauz, öreg-fiatal, és így tovább, ha ezek a hagyományos közösségi ellentétek eltűnnének, vagy legalábbis csak mérsékeltebb formák között jelentkeznének? Még azt sem tartom kizártnak, hogy egy idő múltán egyáltalán nem lenne szükség semmiféle szlmpatronra. mert a jó nép megszokna ezt a humánusabb viselkedést, rájönne, hogy így tényleg szebben élhet. — • Rendben van — 'bőim? A sorstildiis \ Levelet hozott a postás. Gyöngybelük sorul;ittak a fehér papíron, ötösre osztályozható gyermekirás. A levelet egy írástudatlan öregasszony diktálta a szomszédéit kislányának, és hogy hiteles legyen a panasz, a végére tulajdon kezével egy keresztet rajzolt. A nevet már a gyermek irta a kereszt mellé; özv. T. József né. — Tisztelt Elvtárs! A baj és a szükség késztetett arra, hogy levelet írassak. Elhatároztam, hogy kiöntoin a szivemet, pedig világeletemben soha sem volt kenyerem a panaszkodás. Akkor sem. amikor a mostoháin veresre verte a hátamat, akkor sem, amikor az uram a fronton maradt és én mint az ujjam, úgy maradtam a népes családdal. A régi világban cselédkedtünk. Szegény uram béres volt, én pesztonka a gyerekek mellett, majd konyhalány és később szakácsné. 1945 után miránk is más világ fordult, azaz csak fordult volna, ha szegény uram a háborúba nem marad és tudta volna valaizi dolgozni a juttatott földet. Nem akarom magának tövéről hegyére elsorolni az életem, de annyit tudnia kell, hogy özvegyen felneveltem tisztességgel a családot, gyermekeim szétszéledtek. Ma is jól megy soruk, néha levelet is írnak, a kisebbik fiam karácsonyra melegpapucsot küldött. — A tehetetlen öreg azonban soha sem volt kapós. Megrokkantam, izületesek a lábaim, dolgozni nem nagyon bírok. Nehogy azt higgye, hogy valamelyik gyermekemhez akartam menni, igaz nem is hívott soha senki közülük. Itt élek ebben a kis faluban, a régi házban, ahol felneveltem a családot. Eltartanak. Idegenek tartanak el a házamért. Mikor rájuk írattam, minden nagyon jó és szép volt. Vasárnaponként tyúklevest ebédeltünk, de hétköznap sem volt ritka a hús. Körülbelül egy év óta azonban tűrhetetlenné vált a sorsom. Egy fáskamrába dugtak, ahol egész nap legfeljebb az egerekkel társaloghatok. Hetek telnek el, hogy senki nem nyit rám ajtót. Enni is csak annyit adnak, hogy éhen ne pusztuljak. Ez a kisgyerek jár be néha hozzám. Ö szeret csak egyedül. Lehet, hogy azért, mert néha mesélek, meg dalolok neki, de az is lehet, hogy sajnál. Nem tudom, hogy megkapják-e a levelemet, de ha megkapják, nagyon kérem, segítsenek rajtam. Azt hallottam, hogy az öregek otthonában nyugodtan és tisztességben élhetnek az emberek... Eddig a levél. Aztán még egy mondat utóiratként. — Nagyon kérem a bácsit, segítsen ennek a néninek, mert nagyon szomorú és mindig sír. Rajtam kívül, higy- gyék el, senkije sincsen ... Szalay István hadjáratot és a hatalom is fehér, a sápadtbőrűeké. Mindez nem vonzaná a nézőket, az események átlátszó romantikájával együtt sem. Valószínű oka a kétségtelen gában, hogy ez a szimpatron milyen hatalmat adhat valakinek. aki azt nem éppen egészségügyi, emberbaráti célokból szándékozik felhasználni? — De igen. Ezért ne vegye rossznéven, csak egy-egy napi dózist- adnék ki egyszerre, illetve azt is csak részletekben, és magam is ott tartózkodnék a közelében. Már csak megfigyelési célból is. Vállalja? — Na. gyerünk — felelte a férfi. — Hozza azt az okulárét, hadd próbáljam fel. Mert elcsúfítani azért nem engedem magam! V. fejezet Mozaik egy délelőtt eseményeiből A szófiai repülőtér előcsarnoka. Kora reggel van. A társalgás franciául folyik. — Szívből sajnáljuk, kedves kolléga, hogy az ülésszak záróvitáin már nem tud részt venni. Nagy kár. Nem maradhatna mégis? Csak még két napró! lenne szó ... — Maradnék én. de hát a munkám Budapesten... Egyébként igazán kitűnően éreztem magam itt. Köszönöm a vendégszeretetüket. És külön ezt az üveg sligo- vicát. — Mi meg az értékes felszólalását köszönjük. Az ülésszak egész anyagát elküldjük majd, természetesen. És hát akkor minden jót, a közeli viszontlátásra. ______ íF-olytatjukl é rdeklődésnek és sikernek, hogy ebben az indiánhistóriában a jók állhatatosan jók, a rosszak következetesen rosszak. Természetes is, hogy a jók összetartanak a rosz- szak ellen, akármilyen bőrük vagy hatalmi beosztásuk is legyen. Aki öl, az gyilkos, aki harácsol, az jellemtelen. Aki a bűnt üldözi, az bátor, mert hisz igazában. Az pedig mindenképpen rokonszenvet ébreszt, ha ezek a nyíllal védekező indiánok a személyes hősiesség és lovagiasság szép példáit mutatván fel, mennek a küzdelembe és a biztos halálba. A néző akarva-akaratlan ennek az eltip- rásra ítélt, de értékes kisebbségnek a sorsáért izgul, lelkesedik, mert a spártai szellem. a szabadság és jellemszilárdság ma is olyan eszmény, ideál, amely — ha látott filmjeinkből gyakran hiányzik is —, megdobogtatja a szíveket. A szereplőgárda élén ismét — mint annyiszor a német indiánfilmekben — Goj- ko Mitic áll. Ez a jugoszláv színész kitűnően ért ahhoz, hogy méltóságos mozdulataival és rezzenéstelen arcával az erkölcsi fölény biztonságát éreztesse meg nézőivel. Mellette egész sor jó jellemszínész részes a sikerben: Holger Mahlich seriffje rokonszenves .jelenség, Helmuth Schreiber kis ragadozója tipikus figura, Barbara Brylska báios menyasszony, míg Rolf Hoppe bandafőnöke már ellenszenvesen régi ismerősünk. Konrád Pelzold rendezése jó hangsúllyal azokat az erkölcsi tanulságokat érzékelteti, amikért az emberek még mai napig is szeretnek mohiba járni. . ________d. *->
