Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-16 / 13. szám
ißt*, Tamás László s Megyénk élelmiszergazdaságának fejlődése a III. ötéves terv idején Fels/aEsJiiIási jufulpiinií Emlékérem ni. íz álíat*ef?yészí@s helyzete és feladatai Megyénk nem tartozik az állattenyésztő megyék közé, az állatsűrűség és a hozamok még mindig nem érik el az országos átlagot. Az állattenyésztés elmarad a növénytermesztés fejlődésétől. A szarvasmarha-, a tehén-, valamint a juhállomány növekedett a nagyüzemek közös gazdaságaiban. A szarvasmarhánál és a juhnál összesenben ellensúlyozni is tudta a háztáji és egyéb kistermelők állományának csökkenését. Sőt, a szarvasmarha-állomány 12 százalékos, a juhállomány pedig 9 százalékos emelkedést mutat az elmúlt négy esztendő során. A tehén-, a sertés- (különösen a koca) létszám terén a jövőre nézve is aggasztó a háztájt, és egyéb kistermelők állományának nagymérvű, 16—18 százalékos csökkenése, amelyet a nagy- üzemi közös állomány létszil • mának gyors mérvű emelkedése sem tudott ellensúlyozni. Az e térén meglevő problémákat a két lépcsőben végrehajtott áremelés és a korábban ható egyéb közgazdaság! ösztönzők hatása sem tudta megoldani. A jövőben további erőfeszítésekre van szükség e sürgető kérdés megoldására, részben, a háztáji állattenyésztés segítését, részben pedig a közös nagyüzemi állattenyésztést szükséges ösztönözni az eddiginél hatékonyabban. Csak így tudjuk a III. ötéves terv által meghatározott feladatokat végrehajtani” és megváltoztatni azt a helyzetet. melyet az utóbbi négy év állatállományának alakulása mutat. 100 katasztrális hold mezőgazdasági tei'ületre jutó állatállomány számosállatban tükrözi az állattenyésztés helyzetét. A megye számosállat-állománya 1,2 százalékkal kevesebb, mint négy évvel ezelőtt volt. A kongresszusi határozatnak megfelelően javult az állatállomány minősége. A fajtaösz- szetétél a produktivitás arányában hasznosan alakult. Ezt bizonyítják az alábbi adatok. Például 1969-ben tejből 34 százalékkal, gyapjúból 16—18 százalékkal, húsból 13—15 százalékkal többet termeltek, mint négy évvel ezelőtt. Ugyanezen idő alatt az egy tehénre jutó te j hozam az állami gazdaságokban 12—14 százalékkal, a termelőszövetkezetekben 22—24 százalékkal nőtt. Az egy kg átlagsúly-gya- rapodásihoz felhasznált abrak azonos szinten maradt. Az 1969-es esztendő jó ta- karmáinytermése még inkább a produktivitás irányába hat, de az eddigiektől nagyobb gondot kell fordítani üzemeinknek a korszerű takarmányozásra. Közös erőfeszítés szükséges a szakszerűbb tartasd és állategészségügyi helyzet kialakítására üzemeinkben, mert 1965- höz képest csak kismérvű javulás tapasztalható az 1969-es esztendőben az állatelhullás terén. Célszerű az állattenyésztésben szorgalmazni a gépesítést, mert itt a legnagyobb a gépesítés szintje. Ezt igazolja az a tény, hogy az. állattenyésztésben végzett munlcák közel kétharmadat a kézi erő teszi ki. Még a gépi fejesre berendezett 96 férőhelyes te- ‘Üáhistáilókban is körülbelül 45 százalék a kézi erő. A rosszabb munkafeltételek miatt ugyanakkor a munkaerő- utánpótlás is kedvezőtlenebb. mint a növénytermelésben és a feldolgozó ágazatokban. Estért a gépesítés növelésére az állattenyésztésben nagy szükség van megyénkben. M temetési érték, az árutermelés, a jöveíielmezöség, a termelékenység alakulása Megyénk mezőgazdasági termelése egyenletesen fejlődött. A III. ötéves ten1 országosan — az előző ötéves tervhez viszonyítva — a mezőgazdasági termelés 13—15 százalékos növekedését irányozta elő. 1969-ben a változatlan áron számított bruttó termelési érték körülbelül 12—14 százalékkal haladta meg az 1965. évit. Megyénk mező- gazdasága előreláthatólag túlteljesíti 111. ötéves tervéi. Az évi átlagos növekedési ütem meghaladja a három százalékot. A III. ötéves terv eddig eltelt időszaka alatt bevezetett új gazdaságirányítási rendszer ösztönzőleg hatott az élelmiszergazdaság fejlődésére. A végrehajtott árrendezés és egyéb pénzügyi, valamint gazdaságpolitilcai intézkedések (mint például a szabad tervezés, az,, ártámogatás, az amortizáció bevezetése, beruházási, kamat- és hitelpolitikai intézkedések, a termelőszövetkezeti tagok szociális juttatásainak javítása, a jövedeiemszabályo- zás, a különféle dotációk stb.) segítették a mezőgazda sági termelés hatékonyságát. Az új föld- és szövetkezeti törvény bevezetése jól hatott a gazdálkodásra. Az új gazdaságirányítási rendszer, amikor növelte a gazdaságok önállóságát, ugyanakkor növelte a kockázatot és a vezetés felelősségét á gazdálkodásban, A pénzeszközöknek saját alapból tor- telő biztosítása szükséges a teEdálkodáshoz, Fokozottan előtérbe helyezték a jövedelmezőséget és gazdaságosságot. Az új gazdaságirányítási rendszerben központi helyet kapott az árutermelés. A nagyüzemi gazdaságok árbevétele meghaladta 1969. végén a 2,5 milliárd forintot. Ez az összeg több mint 80 százalékkal haladja meg az 1965. évül. Négy év átlagában kenyérgabonából több mint 40, vágóállatokból 18— 20, zöldségfélékből körülbelül 50 százalékkal, gyümölcsből, borból körülbelül any- nyit. tejből közel 1Ö0 0O0 hektoliterrel, tojásból 2,7 millió darabbal többet értékesítettek a nagyüzemek, mint a második ötéves terv idején. Egyre nagyobb erővel jelentkező hatása az áruértékesítésnek, hagy növekszik a többcsatornás értékesítés és büvül a szabadáras cikkek köre. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a kevésbé jövedelmező cikkek termelése es értékesítése nem emelkedett a tervezett mértekben. Az árutermelés tovább fokozódik, s nagyobb gondot igényel az üzemi vezetőktől a háztáji termeléssel és árutermeléssel való foglalkozás. Az árutermelés szerkezete a gazdasági szabályozók hatásának megfelelően alakul majd. A nagyüzemi gazdaságok árbevételének alakulása egyenes arányú a jövedekneA megye mezőgazdaságában a két fő ágazat közül a növénytermelés adja több év átlagában a bruttó termelési érték 63—65 százalékát. A szövetkezeti bruttó jövedelem a bruttó termelési értéktől nagyobb mértékben növekedett. A szövetkezeti bruttó jövedelem évi növekedési üteme 0,4 százalékkal haladja meg a bruttó termelési értek évi növekedését. Az 1969-es esztendőben a bruttó jövedelem 7,2 százalékkal haladja meg a bázisidőszakot. Ugyanakkor a fejlesztési alap 13,7, a szociális-kulturális alap 20, a biztonsági alap 44,5, a termelőszövetkezeti tagok jövedelme pedig csak 1,7 százalékkal haladja meg az 1968- as bázist. Az egy dolgozó tagra jutó részesedés 1969- ben közel 16 000 forint körül van„ amely 23 százalékkal haladja meg az 1965. évi jövedelmi szintet. Az elmúlt négy esztendő alatt az egy tagra eső jövedelem több mint 4000 forinttal emelkedett. Kedvezőtlen azonban az, hogy az átlag mind a munkadíj, mind a ledolgozott munkanap tekintetében szélsőséget takar. Például 1968-ban a mezőgazdaságban optimálisan ledolgozható (250—300 munkanap) munkaidőt a dolgozó tagoknak csalt 14 százaléka tudta teljesíteni, s a dolgozó tagok kétötödének keresete még a tízezer forintot sem érte el. Bizonyos fokú ellentmondást jelent az alkalmazotti létszám növekedése. Azonos az irányzat a jövedelmi szint fejlődését tekintve az állami gazdaságokban is, bár a jövedelmezőségre való törekvés gyorsabb ütemű fejlődést, specializálódást és integrálódást mutat, A mezőgazdaságban a vizsgált időszakban jelentős mértékben javult a munka termelékenysége. A jobb termelés és munkaszervezés. az anyagi-műszaki színvonal javulásának «reményeként a munka termelékenysége megyénk nagyüzemi gazdaságaiban hozzávetőlegesen mintegy 14—16 százalékkal nőtt. A gépesítés fokozása, a termelési szerkezet változtatása és a vegyszerek elterjedésének hatásaként kisebb létszámmal oldhatják meg üzemeink a termelést. 1965 óta a mezőgazdaságban foglalkoztatottalt száma 4200- zal, s ezen belül a termelőszövetkezeti tagoké mintegy 3400-zal csökkent. A termelőszövetkezetek munkaerőhelyzete üzemenként differenciált, (Folytatjuk.) A népköztársaság Elnöki. Tanácsa hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára Felszabadulási Jubileumi Emlékérmei alapított. Az emlékérmet azoknak a személyeknek adományozzák, akik a független, szabad és demokratikus Magyar- ország megszületéséért és megerősödéséért, a szabadságért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott küzdelemben kimagasló érdemeket szereztek. Képünkön': Harsányi Mihály- né égetés előtt zomáccal vonja be az emlékérmet. (MTI foto — Petrovits László felv.) A csütörtöki 8<nc* késéseket okozott megyér autóbusz- forgalmában lí A csütörtöki köd őrs,, szerte megnehezítette ah. lekedést. Mint tegnap, n számú AKÖV központi iú.. galomirányítója. Tóth Gy. segítségével URH-n tájt. zódtunk és a MÁVAUT . ri pályaudvarának ügy; tesétől értesültünk: az idő rás alposan felborította megyei autóbusz-menetre . det is. A dunaújvárosi járat p.H- dául 90 perces leeséssel érkézéit Egerbe! Ugyanekkor Gyöngyösön 50 percet kellet! várakozniuk a továbbutazóknak a Pestről Mátra- szentimrére tartó autóbuszra, s a megszokottnál 40 perccel később tette meg egy másik kocsi a Csecs- Hatvan között; utat. Érdekes, hogy viszonylag kis távolságon, Domoszlótól Gyöngyösig is kereken fél órával kellett tovább utazni, mint rendesen. Hasonló jelentést kaptunk az Ecséüről Hatvanba indított buszról, míg a budapest—galyatetői 25, a jászberény—hatvani 20. a pásztó—gyöngyösi, a boldog—hatvani, a budapest— ózdi 15, a csány—hatvani 10, a nagykökényes—hatvani pedig éppen kilenc percet késett a sűrű köd miatt. Befejeződött a leltár, kezdődik a leltár A belkereskedelmi miniszter rendelete előírja, hogy minden kereskedelmi vállalat, üzlet évente egyszer kö teles leltárt készíteni. Ennek időpontját a vállalatok igazgatói maguk határozhatják meg. A kereskedelemben a korábbi évektől eltérően már nem egy időpontban leltároznak. így a múlt év végén, ez év elején kevesebb bosszúságot okozott a bezárt üzletek tömege. A kiskereskedelemben hagyományos módon, úgyszól ván csak a Centrum Aruház Vállalat 29 üzlete leltározott karácsonytól az új esztendő első napjáig. Hatezer dolgozó készítette a vagyonmegállapító leltárt. A rrulnlta során körülbelül 900 millió forintos árukészletet kellett darabonként kézbe venniük. Az aprólékos munkát felhasználták arra, hogy „megtisztítsák” raktáraikat, a pultokat, a szállítás, a tárolás közben megsérült, elpiszkolódott, hibás áruktól, amelyeket állapotuktól függően vagy leértékelve hoznak forgalomba vagy kiselejteznek. A Közért évközben végzett a leltározásai, emiatt az új évben egyetlen . élelmiszerüzlet sem volt zárva. A 87 „Arany pók" üzletből mindössze kilencre jutott az év végi leltározás sora, a Röltex 113 boltjából pedig csak három-négy zárt be emiatt. A nagykereskedelemben a Női és Leánykaruha Nagykereskedelmi Vállalat még az első félév végen, az ÖVÉRT pedig augusztus 15 és november 15 között mérte fel készleteit, így nemcsak a karácsonyi forgalomra, hanem az év elején is folyamatosan szállítottak árut u kiskereskedelemnek. Mulatságos történetek A római idegen- forgalmi konferencián követelte egy részvevő: „Az idegenforgalom számára, feltétlenül szükséges asz. összes romok azonnali renoválása, azért, hogy azok romok maradjanak" („ff. Giorndle dTtalia, Róma) Malmőben a 77 éves Ame Lund- berg feleségül vette a 69 éves Maria Svendsent, áld csaknem 50 éve a házvezetőnője. Az ősz hajú vőlegény egy riporternek kijelentette: „meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt. Mindazonáltal először mégis meg kellet: szoknunk egymást.’’ (JDagbladtí?’\ mmm .l Egy kereskedő jJenisonban (USA) a pénzét számolva felfedezett egy 20 dolláros bankjegyet, amelyen, a következő jegyzet volt olvasható: „Ez az utolsó pénzem. Most vagy felköthetem magam, vagy feleségül vehetem a vén satrafát Paul. Turner ’. A bankjegyet a kereskedő a lányának adta. A hölgy azonnal beadta a válókeresetet. Paul Turner volt az a férfiú, aki őt néhány héttel azelőtt feleségül vette. („A Herald’', New York) „Mi egy opera'”' — kérdezte Los .Angelesben a játékvezető egy vetélkedőn, Egy fiatal hölgy, néhány pillanatnyi gondolkodás után, így választ: „Az opera az, amikor valakinek tőrt döfnek a hátába, és az áldozat nem vérzik, hanem énékeL” Egy beszélgetés alkalmával a lengyel Silberstein professzor' így szólt Eddington angol csillagászhoz: „Eddington professzor úr, ön az egyike a három embernek, aki érti a relativitás elméletét.” Látva Eddington kétkedő airckifejeaését, Silberstein profesz- szor hozzáfűzte: „De Eddington professzor úr, ön túlságosan szerény”, — Egyáltalán nem, szó sincs szerénységről” — válaszolta Eddington; — csak nagyon szeretném tudni, ki a harmadik.'’ („Unsere Zeü", inasai ^ \'e í'mi/í „sxiph NEVELNI IS! Évről évre eredményesebben, gazdaságosabban dolgozó, a kis cégek kategóriájába tartozó vállalat vezetői panaszolták: „Veszély fenyegeti a vállalatot, a sok éves megfeszített munka eredményeit. Az úgynevezett nagyobb üzemek szinte egyszerre fedezték fel: nálunk nagyon sok az ügyes, jókezű. fiatal, tehetséges szakember. Címükre naponta érkeznek az ajánlatok: gyertek hozzánk, felemeljük az órabéreteket, művezetők, csoportvezetők lehettek. S az ajánlatokat sajnos egyre többen fogadják el. Vállalatunk százezreket költött a szakmun- Uúsgárda biztosítására, és ■most jönnek a „nagyok", akik évek óta fele annyit sem áldoztak szalemunká- sok nevelésére, éveken át egyetlen szakmunkástanulót sem foglalkoztattak, és most anyagi erejüket fitogtatva egymás után próbálják távozásra bírni dolgozóinkat. Az ügyeskedők nemcsak a munkát, a termelést zavarták meg, hanem a. vezetést is. Hogyan lehet így fegyelmezni, a munkafegyelmet erősíteni ? Ha szólunk, az a válasz: ha nem tetszik, adják ki a munkaköny vét-.. Az ügy, a téma nem új keletű. Annál is inkább nem, mert as új gazdaságirányítási rendszer tulajdonképpen korlátlan lehetőségeket biztosít a szóban forgó vállalati „átigazoló - sokhoz”, sőt nincs is olyan törvény, szabály, amely a sértett feleket védené, óvná. Es ez egyrészt nem is baj. Mert a munkaerő egészséges vándorlása végső soron nemcsak az „iga- Sdig* téSldkii erejét er-mr hanem jól járnák a legjobb szakemberek, mert jórészt magasabb beosztásba kerülnek, és ami a számukra tu- lajdonképpen a legfontosabb: többet keresnek. Ezt ténylcént kell elfogadni és valamennyi vállalatnak számolnia kell vele. Van azonban az ügynek egy másik, nem éppen tisztességes, korrekt oldala is. Mert amíg a kisebb vállalatok valóban sokat áldoznak a szakemberek biztosítása - ra, nevelésére, addig né hány nagyobb cég a megyénkben is „szipkázdssal' taktikázik. Nem kell szak- ■munlcástanulókkal foglalkozni — hangoztatják — és a. kész szakemberek a vállalatnak is nagyobb hasznot hoznak mint a kezdők. A szemlélet, a módszer ugyan nagyon kényelmes, de fölöttébb kóros és egészségiélen. Egyrészt, mert nehéz helyzetbe sodorják a már addig is solcat áldozó üzemeket, másrészt a menynyit nyertek, egy másik vállalat annyit vesztett. Illetve többet, mert a befektetett anyagi, erkölcsi javakat is a nyertes élvezi. A tisztességen, a becsületen esett csorbáról nem beszélve. Ezért is érdemes lenne egyszer az illetékeseknek megvizsgálniuk: megyénk ipari üzemei, vállalatai a kicsik és a nagyok vajon hogyan, s honnan biztosítják a szakmunkásgárdát. S ez alapján kiosztani a dicséreteket, vagy az intőket. Ki hogyan, ki mit érdemel. — koós — jaiiöár 16., pénkk
