Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-15 / 12. szám

Ojukwu mélységes csalódást okozott Afrikának f NAIROBI: i A DPA nairobi tudósítója megállapítja, hogy Ojukwu biafrai államfőnek az Ibo nép legnehezebb óráiban tör­tént szökése mélységes csa­lódást keltett Afrikában. Különösen vonatkozik ez Tanzániára és Zambiára, ar­ra a két országra, amely ide­alista meggondolásokból tá­mogatta őt. Dar Es Salaam- ban most már rájöttek arra, hogy Austine Ojukwu, Biafra kelet- és közép-afrikai kép­viselője a tanzániai kor­mányt derülátó színezetű je­lentéseivel félrevezette. Ojukwu az afrikai töme­gek szemében kegyvesztett lett. Ugyanakkor a lagosi kormányhoz egyre több megkeresés érkezik, hogy ta­núsítson megértést a félre­vezetett Ibok iránt. Így Mil­ton Obote ugandai elnök felhívta Gowon tábornokot, legyen nagylelkű, amivel Nigéria több dicsőséget sze­rezhet magának, mint ka­tonai győzelmével. WASHINGTON: Nigéria diplomáciai képvi­selői Washingtonban, illetve az ENSZ székhelyén nyilat­kozatban közölték: a lagosi kormány mindent megtesz a helyzet normalizálására. A diplomáciai képviselők visz- szautasitották azokat a váda­kat. hogy Biafra összeomlá­sát követően fennállna a „népirtás” veszélye. A nigériai központi kor­mány parancsot adott csapa­tainak, hogy szüntessék meg az előrenyomulást a szaká­llár Biafra még el nem fog­lalt, sűrűn lakott területein. A parancs értelmében a csapatok harcászati mozdu­latait megállítják, Nigéria ke­leti államában, a volt Biafrá- ban a nigériai rendőrség gon­doskodik a törvényes rend fenntartásáról. A nigériai ka­tonaságot kaszárnyákban he­lyezik el és azokat további Yokubu Gowon tábornok, nigériai államfő, a győztes szö­vetségi csapatok főparancsnoka, ünnepélyes hangú televíziós beszédben jelentette be a biafrai szakadárok kapitulációját. (Telefoto — AP—MTI—KS) intézkedésig nem hagyhatják el. U Thant felhívást Intézett az Afrikai Egységszervezet­hez, hogy újítsák fel a szer­vezet Nigériával foglalkozó konzultatív bizottságának te­vékenységét, ami elősegítené Nigériában a nemzeti meg­békélést Egy angol ezredes, aki megfigyelőként működött a nigériai kormánycsapatohnál, közölte, hogy kedden jó egészségben rátalált egy bi­afrai kórházban a nemzetkö­zi vöröskereszt nyolc euró­pai megbízottjára, közöttük hat francia állampolgárra. A Reuter Libreville-i tu­dósítója megkérdezte Bongo gaboni köztársasági elnököt, hol tartózkodik Ojukwu tá­bornok? Az elnök így vála­szolt: „Ojukwu nem ott van, ahol ön gondolja”. Az újságíró ezután megkérdez­te, igazak-e azok a jelenté­sek, hogy a volt biafrai ve­zető Lisszabonban tartózko­dni, vagy Londonba repült. Bongo válasza ez volt: „Mindez blabla. Tudom hol van Ojukwu, és holnap ön is megtud majd valamit”. „Fekete párducok“ WASHINGTON: Az amerikai igazságügy­in misztérium ki akarja széle­síteni a „Fekete párducok” elnevezésű harcos néger szer­vezet elleni vizsgálatot. Az igazságügy-mi nisztéri um megbízásából különnyomozó- csoportok foglalkoznak a szervezet tevékenységével, a „Fekete párducokat” a ható­ságok „felforgató tevékeny­séggel” és „összeesküvéssel” vádol ják, és a különböző he­lyi rendőri szervek összehan­golt akciót indítottak elle­nük. A miniszitériumd vizsgálatot még olyan személyek is rossz­indulatúnak minősítik, akik egyébként a harcos szervezet ellenfelei közé tartoznak. A szervezet tagjai elleni rendőrakcióknak eddig 28 né­ger fiatal esett áldozatul. Chicagóban, ahol a helyi ha­tóságok két hét óta folytat­nak vizsgálatot két néger ve­zető meggyilkolása ügyében, a várasd rendőrség képviselői azt állítják, hogy „önvéde­lemből” lőtték le a „Fekete párducok” helyi szervezeté­nek elnökét és egyik társát. BRANDT KANCELLÁR PARLAMENTI BESZÉDE ÜJ SEGÉLYTABORNOK NIGÉRIA KELETI TARTOMÁNYÁBAN „NINCS ŰJ ELEM” — körülbelül ez lenne a somra zása Willy Brandt nyugatnémet kancellár világszerte két­ségtelen érdeklődéssel várt beszédének. Az NSZK par., mentjében, a Bundestagban, a „Nemzet helyzetéről’' cin: ■ mel elhangozott, több mint egyórás beszéd során a kor­mányfő válaszolt Walter Ulbricht ismert javaslatára. Válaszában Brandt hű maradt eddigi vonalvezetéséhez. Brandt nagy érdeklődést mutatott az európai bizton­sági konferencia ’ránt és kijelentette, hogy „túl kell men­ni a jóakaratú kijelentéseken”. Ez ismét az említett re­ceptnek az a része, amely vitathatatlanul jól hangzik. Ugyanakkor hozzátette, hogy a bonni részvétel csak úgy lenne ésszerű egy ilyen konferencián, ha annak össze­illéséig valamilyen közeledés mutatkoznék a két német állam között. Ez viszont ismét negatív. Kék okból is: 1. Az összeurópai konferencia előkészületeinek lénye­ge, hogy a nagy tanácskozást egyik oldalról se kössék előzetes feltételekhez. 2. A két német állam problémája az európai bizton­ság egyik legfontosabb szektora. A közeledés tehát nem a konferencia feltétele, hanem egyik legfontosabb lá­mája. A VILÁG EGY tőlünk jóval távolabbi pontján. Ni­gériában folytatódik a szakadárok fegyverletétele. Gowon tábornok újabb beszédében foglalkozott a biarfai kapi­tulációval és kijelentette: bizonyos segélyakciók során egyes nyugati köröknek ma éppúgy Nigéria-ellenes c il- jaik vannak, mint a múltban. A szövetségi csapatok egyébként folytatják az éhező biafraiak megsegítsék él : A Niger folyó mentén kilenc új segélytábort állítottak fel. A Nigériát pusztító háború a jelek szerint véget ért és ehhez a történelemi jelentőségű tényhez képest 1 szadrangú fontosságú az a még nyitott kérdés: hol v ? Ojukwu, a szakadárok vezére. Szovjet hetilap a kínai hőborús Froncea miirfilszterttcancBcs PÁRIZS Biafrával, közös-piaci prob­lémákkal, a közel-keleti francia politikával és a fran­cia—román kapcsolatokkal foglalkozott a francia minisz­tertanács szerdai ülése. A biafrai helyzetről tartott külügyminiszteri beszámoló kapcsán Georges Pompidou köztársasági elnök hangsú­lyozta, az ENSZ feladata, hogy sürgősen fellépjen a bi­afrai lakosság érdekében. Franciaország a maga ré­széről hajlandó minden anyagi és erkölcsi segítséget megadni az ENSZ főtitkára bármiféle ilyen irányú kez­deményezéséhez. csolatos hatáskörére vonat­kozó intézkedéseket. Nem tartják helyesnek, hogy az európai parlament elhatároz­hassa a közös kiadások növe­lését. Ilyen jogköre számos ország parlamentjének — pél­dául a francia nemzetgyű­lésnek — nincs. A közel-keleti helyzettel összefüggésben egyrészt hang­súlyozták. hogy a francia po­litika, a hagyományos kap­csolatok alapján, nagy fon­tosságot kíván tulajdonítani a Földközi-tenger mentén fekvő arab országokkal való együttműködésnek. Másrészt leszögezték, hogy az Izrael­lel kapcsolatos francia ál­láspont nem változott. Fran­ciaország továbbra is a bé­kés rendezést kívánja, amely garantálja Izrael jogát a biz­tonságra, a szabad hajózásra és mindarra, ami egy szuve­rén államot megillet. Giscard D’ Estaing gazda­sági és pénzügyminiszter a kormány ülésén beszámolt most véget ért romániai út­járól és a román kormány­nyal aláírt hosszú lejáratú kereskedelmi szerződésről. Donat Caltin sajtóértekezlet t Donat Gattin olasz munka­ügyi és népjóléti miniszter, a kereszténydemokraták bal- szárnyának ismert személyi­sége, sajtóértekezletet tartott Rómában működő külföldi újságírók részére. A minisz­ter foglalkozott a dolgozók őszi harcaival, amelyekkel több területen sikerült a munkafeltételek javítását el­érniük. Megállapította, hogy é harcok az olasz társadal­mon belül, eltotó'dást ered­ményeztek, a dolgozók javá­ra, de ennek az eltolódásnak politikai síkon is kifejezésre kell jutnia. készületekről Beszámoló a Bundestagban Willy Brandt a „nemzet helyzetéről” MOSZKVA A Lityeratumaja Gazeta legújabb száma „totális mi- litarizálás — a maoisták irányvonala” címmel a vi­lágsajtó jelentéseit idézve, beszámol arról, hogy Kíná­ban fokozódnak a háborús előkészületek. Pekingben, Sanghajban, Kantonban lá­zas ütemben építik a légol­talmi óvóhelyeket. A mun­kában asszonyok és gyerekeli is részt vesznek. Az óvóhelyek építésének programja és a fokozott há- gorús előkészületek egybees­nek a Szovjetunió elleni éles támadások felújításával. Nagy hangsúlyt kap Kíná­ban a népi háború stratégiá­ja. Ez a stratégia hivatott — mondják —, az agresszort be­lefojtani a sokmilliós lakos­ság tengerébe. A népet fel­szólítják arra, hogy fokozza éberségét az esetleges ké­mekkel szemben és várja ké­szenlétben az ellenség megle­petésszerű támadását. A sajtóközlemények szerint különösen aktívan folyik a f háborús felkészülés a Szov- | jetunióval határos kfnai tar­tományokban. Az itt állomá­sozó katonai egységekéi , újabb és újabb csapatokkal erősítik meg. Ezekbe a kör­zetekbe milliószámra telepí­tik le a polgári lakosságot, bogy „növeljék a népi ellen­állás erőit”. A lakosságot fegyverforgatásra és parti- zánhadviselésre képezik ki. Egyre inkább hadivágányra állítják át a kínai gazdasági életet. A kínai hatóságok — idé­zi a Pekingből származó saj­tóközleményeket a Lityera- turnaja Gazeta — nyíltan ar­ról beszélnek, hogy mindeze­ket az intézkedéseket a le­2919. január ti- csütörtök hetségges szovjet támadás miatt foganatosítják. A Lityeratumaja Gazeta nyomatékosan hangsúlyozza: — A kínai vezetők nagyon jól tudják, hogy a Szovjet­unió sohasem fenyegetőzött háborúval és senkit sem ké­szül megtámadni. A francia kormány a kö­zös-piaci miniszterek jövő hét elején Brüsszelben sor­ra kerülő újabb tanácskozá­sával kapcsolatosan instruk­ciókkal látta el a belga fő­városba utazó három minisz­terét. A francia kormány kü­lönösen azt tartja fontosnak, hogy kiegészítsék az úgyne­vezett európai parlamentnek a közös költségvetései kap­BONN: Willy Brandt kancellár szerdán délután elmondta a Bundestagban beszámolóját a „nemzet helyzetéről”. A több mint egyórás be­széd legfontosabb része az volt, amelyben válaszolt Walter Ulbrichtnak, az NDK államtanácsa elnöké­nek legutóbbi, ismeretes ja­vaslatára. Brandt bejelen­tette, hogy a közeljövőben ellen javaslatot fog tenni, majd kijelentette, hogy a bonni kormányt az ellenja- vaslatnál milyen elgondolá­sok vezérlik majd. Első helyen említette mindkét államnak azt a „kö­telezettségét”, hogy „meg­őrizze a nemzet egységét”. „Egymást nem tekinthetik külföldnek.” Egyebekben tet­te hozzá — az államközi jog általánosan elismert elvei­nek kell érvényesülniük, kü­lönösen a bármiféle hátrá­nyos megkülönböztetés kizá­rásánál. A területi integri­tás tiszteletbentartásánál, a nyitott kérdések békés meg­oldására irányuló kötelezett­ségénél és a határok kölcsö­nös tiszteletben tartásánál. Ide sorolta Brandt azt a „kötelezettséget” is, hogy „egyik partner se akarja a másik partner társadalmi rendszerét erőszakosan meg­változtatni”. Negyedik el­gondolásként azt hozta fel, hogy a két kormány töre­kedjék a jószomszédi együtt­működésre, mindenekelőtt a technikai területen, ahol szerződésekben könnyítése­ket lehet alkalmazni. Továb­bi elgondolás: a négy nagy­hatalom Németország egé­szére és Berlinre vonatkozó jogai és kötelezettségei. Végül „alá kell támasztani a négy nagyhatalom fárado­zásait. hogy enyhítsék a ber- üni helyzetei?, ... ■ ___ B randt aláhúzta: nem haj­landó feladni „a nemzeti egység gondolatát” a két né­met állam „nem tekintheti egymást külföldnek”, és ezért az NDK de jure elis­merése „nem jöhet számí­tásba”. Brandt hangoztatta: mindaz, amit az NDK-val való kapcsolataink megjaví­tásánál az NSZK el akar ér­ni, nem fogja érinteni a szövetséges nagyhatalmak jo­gait. Az NSZK továbbra is a nyugati táborba tartozik — jelentette ki. Ami Németország újra­egyesítésének kérdését illeti, Brandt elismerte: semmiféle jogi rendelkezés nem léte­zik, amely az újraegyesítést előírná „csak egy folyamat­ról lehet szó, a németek egy­sége csak lehetőség, nem több és nem kevesebb”. Ép­pen ezért — Brandt szerint — nem lehet „a német kér­désiül beszélni, hanem több német kérdés van”. — A kancellár szembeszállt azokkal, akik az 50-es évek politikájához akarnak visz- szatérni. Brandt részletesen foglal­kozott az európai biztonsági értekezlet megtartásának gondolatával és azt állítot­ta, hogy a bonni kormány a nyugati szövetség keretein belül tevékenyen részt vett az ezzel -kapcsolatos előké­szítő munkában.” — „A bon­ni kormány minden érde­kelt országgal folytatni fog­ja az előkészítő tárgyaláso­kat és igen nagy elégtétel­lel venné tudomásul, ha az általa javasolt egyezmények az erőszakról való lemon­dásról elősegítenék a kon­ferencia összehívását” — mondotta. — Mindenesetre sietett azonban hozzátenni, hogy — úgymond — kevés­bé lenne ésszerű az NSZK részvétele egy ilyen konfe­rencián, ha addig nem mu­tatkoznék valamilyen köze­ledés a két német állam kö­zött.” A kancellár Nyugat-Berlin kérdésével is foglalkozott és megismételte azt a régi kép­telen érvet, amely szerint az NSZK-nak „joga van szoros kapcsolatot fenntartania Nyugat-Beriinnel”. A továbbiakban a kancel­lár kijelentette: „Érdeklődés­sel vettük tudomásul, hogy Csehszlovákia és a Magyar Népköztársaság kormánya is érdekelt az NSZK-val való viszony megjavításában. Pé­ter János magyar külügymi­niszter a nyugati televízió­nak adott interjújában egy gondolatot vetett fel, amely- lyel az NSZK kormánya tel­jesen egyetért. Arra a kér­désre, hogy mi nyom többet a latban: a történelmi kö­zösség vagy az ideológiai különbségek, a magyar kül­ügyminiszter nemcsak meg­erősítette ennek a két ténye­zőnek a létezését, hanem hozzáfűzött egy harmadikat is; a közös felelősségérzetet. Arra emlékeztetett, hogy Eu­rópában vannak a legrégibb kapitalista és a legrégibb szocialista országok. „Nem tagadjuk az ellen-} téteket, nem tagadjuk a tár­sadalmi rendszerek külön­bözőségét sem, de látjuk a közösséget és a történelmi kapcsolatokat is. Ez vonat­kozik a két német államra is, amelyek különböző mó­don fejlődnek.” A kancellár ezután ma­gyarázni próbálta, mit ért azon, hogy a két német ál­lam között — úgymond — „különleges kapcsolatoknak kell lenniük”. Mint mondot­ta, a két német állam „nem­csak szomszéd, hanem egyet­len nemzet két része is, si/’S közös vooásuk na” Farmere!* nw, Száz traktorral vonultak fel Londonban az angol farmerek. Jr*» -yy __ parlamenti képviselőjükkel az élen — tiltakozzanak a kiszolgáltatottságukat növelő új mezőgazdasági törvények ellen. üeíoto — AP—MTI—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents