Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-09 / 285. szám

Vannak-e szovjet filmcsillagok? A moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon a szovjet színészek egy csoportjának bemutattak egy nyugati íilmhírességet. A vendég minden kézfogás után ér­deklődött a tolmácsnál, ő nagy vagy kis csillag? A tol­mács minden esetben így válaszolt: nagy. Tolmácsunk udvarias volt, de pontatlan. A Szovjet­unióban nincs sztárkultusz, a nézők a színésztársadal- mat nem osztják fel kis és nagy csillagokra. Bár — és ez természetes — a népsze­rűség nem egyenlő arány­ban oszlik meg a színészek között. A közönség szemében még mindig a színész a leg­főbb vonzerő. Ahogy mon­dogatják: ,.a színész nevére jön be a közöség”. Tatjána Doronyina filmjeinek ta­pasztalata mutatja: egy-egy közkedvelt színész szerepel­tetése a kasszasikert is biz tosítja: „A nővér” című filmje egy év alatt 22,5 mil­lió nézőt vonzott. Másik filmjét négy hónap alatt 18 millióan nézték meg. Szinte hihetetlen, hogy legutóbbi filmje — „Még egyszer a szerelemről” — két hónap alatt 19,4 millió nézőt von­zott. Tatjána Doronyina csak­nem egy időben játszott fő­szerepet három filmben, bár ténylegesen színpadi szí­nészként tartják számon. A moszkvai „Filmvilág” olva­sóinak népszerűségi listáján Kibédi Ervin neve a kunnyúmuiaj pódiumán ma­gas tőzsdei árfolyamon je­gyeztetik. A hosszú terme­tű, hosszúkás arcú színész, akinek mozgásában, arcvo- násaivan is kétségtelen ott a groteszk — művész. Nem kihasználja ezt a „gro­teszket”, hanem felhasznál­ja, nem alkatával akar hat­ni, hanem alkatából eredő­en, azt tudatosan felhasz­nálva teremt tipikusan kis­ember figurát a színpadon, a képernyő előtt A portréfilm — kár, hogy sok volt benne a kész elem, amelyet most csak bevág­tak a műsorba —, ha teljes képet nem is adhatott e sajátos művész alkotói mű­helyéről, köznapi életének egyéniségére jellemző voná­sairól, arra azonban min­denképpen alkalmas volt, hogy kellemes és elgondol­kodtató perceket szerezzen a nézőnek Hogy miért kel­lemes — azt úgy vélem nem kell külön hangsúlyoz­ni; hogy miért elgondolkod­tató —, erről érdemes né­hány szót szólni. Kibédi Er­vin komikus. így van a „nagvkönyvbe” bejegyezve, s ha. nevét halljuk,, nem is gondolunk másra, mint az általa ábrázolt élet fonák­jára. Ám, ez a színész kel­lemes, iskolázott operahang­gal rendelkezik, az opera színpadára is készült: in­venciózus előadóművész, s ha kell, megkapó drámai alkat is. Szövegkiejtése, szép magyar beszéde, sajátos or­gánumán túl is akár oktat­ni való lehetne! Ügy vélem, komikust si­kerei elválaszthatatlanok mindattól, amit az imént említettem, azt példázzák, hogy egyetlen műfajon be­lül sem lehet kiemelkedőt alkotni, a művészi pálya e’ yzének ismerete, észkö- sk magabiztos birtoklá- nélkül. Ha nem így len- Kibédi Ervin legfeljebb v lenne a komikusok kö- / il. akin ugyan jót nevet­hetünk, ha megjelenik a üsk a» — Ludmilla Csurszína és lel közben. két évig ő vezetett. Az em­lített filmekben teljesen el­térő szerepeket alakít. Egyi­ket sem az ő számára ír­ták, de ma már nehéz lep­ne bárkit is elképzelni ezek­ben a szerepekben Doro­nyina helyére. A filmfolyóirat népszerű­ségi listájának második he­lyét Tatjána Szamoljova foglalja el, aki az Anna Kareninában és más szere­pekben öregbítette a szov­jet film hírnevét. Az ezer­arcú Ludmilla Csurszina — ez a szép, sudár kislány — rövid időn belül hét film forgatásánál kapott szere­pet. Utóbbi filmjeiben fa­lusi hősnőt, parasztasszonyt alakított. Sikerének titka, hogy végtelen természetes­séggel mozog és beszél a Ervin színpadon, a pódiumon, vagy a képernyőn, de akit távozása után emlékeinkben aligha őrzünlc meg. Kibédi Ervin művész, sze­rény t alkotó ember: erről győzött meg — ha rendezé­sében nem is mindig egyen­letes — portréfilmje. (gyúr kő) Az okiratot Rahn német nagykövet szerkesztette meg és Lakatos miniszterelnök vitte át a Várba, ahová a né­metele kíséretében Horthy visszaérkezett, hogy szemé­lyes holmiját becsomagolja. Á palota ekkor már megtelt német katonáikkal. Horthy lakosztályát teljesen feldúl­ták és részben már ki is ra­bolták, A miniszterelnök a kortnányzót a fürdőszobában találta meg, akinek az volt az első kérdése mi van a fi­ammal? A jelenlévő Wessen mayer azt felelte, hogy más­nap Linzben be fog szállni a kormányzót vivő külön vo­natba. Horthy Lakatosra nézett, aki azt felelte, hogy nincs oka kételkedni a német kö­vet szavában. Wessenmayer az okmányokat átnyújtotta a kormányzónak, aki átfutotta azokat, majd a WC mellett leült egy háromlábú székre és az okiratokat egy másik székre fektetve, egyenként aláírta. — Ilyen dicstelen módon hullott le az „otrantói hős” 25 éves „csillaga”. Hor­thy tehát, bárhogyan is szé­pít emlékirataiban, minisz­terelnöknek nevezte ki Szá- lasit, s ezzel Magyarországot kiszolgáltatta a rémuralom­nak. 5. A Horthy-féle szánalmas kiugrási kísérlet sikertelensé­gének égj’ haszna volt: vég­leg tisztázta a frontokat! Az egyik oldalon állt Szálasi nyilas söpredékével és a yfe Valenlyina Vlagyimirévá felvé­(APN Foto) kamera előtt, mintha sa­ját életet élné. A színészek között to­vábbra is Szmoklunovszkij, Batalov, Uljanov, valamint Lavrov és Banlonisz • vezet, űk is, akárcsak a többiek, a színpadról érkeztek a film­világba. Banionisz első nagy sike­rű filmje a „Senki sem akart meghalni”, de átütő sikert mégis a „Holtszezon”- ban aratott. Lavrov na­gyobb tapasztalatokkal ren­delkezik n kamera előtt. A Higgyetek nekem, emberek című filmjében felejthetet­len alakítást nyújtott. Az Élők és holtak Szincovájá- nak szerepében megerősítet­te azt a véleményünket, hogy korunk egyik legérde­kesebb szovjet színészegyé­nisége. A külföldi rendezők egy­re több szovjet színészt hívnak meg vendégszerep­lésre. Dán, olasz, jugoszláv filmekben láthatjuk őket. A legnagyobb sikert talán Ludmilla Szaveljova érte el, aki Sophia Loren és Mar­cello Mastroianni társaságá­ban filmezett Sokak számára igazság­talannak tűnhet, hogy egyes színészek sorozatban kap­ják a szerepeket, míg má­soknak alig jut valami. De az élet többi területén is így van, a tehetségesek éíőnyben részesülnek. És a kitűnő színész, nevezzük filmcsillagnak, azáltal válik népszerűvé, hogy valami újat tud hozni és teljesít­ményével hozzájárni a film­művészet fejlődéséhez. (N. Nazarov) le együttműködő náci béren­cekkel, szemben velük pedig minden tisztességes magyar, aki hazája mielőbbi felsza­badulását óhajtotta. A Vörös Hadsereg közben egyre szo­rosabbra vonta a gyűrűt Bu­dapest körül és az országból egyre nagyobb területet sza­badított fel. Ilyen körülmé­nyek között a belső demok­ratikus erőknek csak az le­hetett a feladata, hogy egy­mással együttműködve igye­kezzenek megkönnyíteni a szovjet haderő harcát és elő­segítsék, hogy az ország fő­városa minél kevesebb áldo­zat és szenvedés árán sza­baduljon fel. Nem a Vörös Hadseregen és a magyar el­lenállókon múlott, hogy ez nem sikerült. A Magyar Kommunista Párt és a Magyar Front ok­tóber 15-e után memoran­dumban fordult a nemzethez, amelyben feltárta a helyze­tet és felhívta a figyelmet az összehangolt akció szük­ségességére. Ugyanakkor a partizántevékenység erőtel­jes lendületet kapott. A kü­lönböző partizánegységek, mint Úszta Gyula csoportja Kárpátalján, Fábri József csoportja Szlovákiában, Szőnyi Márton csoportja Özd környékén, Nógrádi Sándor csoportja Salgótarján mel­lett hatásosan segítették a nehéz harcokban előnyomuló Szovjet Hadsereg egysé-gelt. Budapest felszabadítása szempontjából azonban a legfontosabb az volt, bogy 3 Rudnay­kiállifás a Magyar Nemzeti Galériában ' Rudnay Gyula életműve kiemelkedő helyet foglal el a XX. századi magyar és egyetemes művészetben. A hazai festészet és népkul­túra hagyományaiból új ma­gyar festőnyelvet keresett és alakított ki művészeiében. „A mi művészetünk alapja — vallotta — csakis e föld és a föld népének kultúrája lehet.” A Magyar Nemzeti Galéria Rudnay-kiállítása a mester művészetét dokumentáló ed­digi bemutatók közül a leg­gazdagabb. Olyan főművei szerepelnek itt, mint a Pusz­taszert országgyűlés 14 mé­ter magasságú gobelinje, a Csokonai, a Toborzó, a Ká- nai menyegző, és az Attila lakomája. A kiállítás Rudnay jel­legzetes korszakain vezet végig. A Münchenben, Ró­mában, Párizsban tanuló fiatal művész pályakezdetén a nagybányai művésztelepen dolgozik, majd 1905-ben Hódmezővásárhelyre költö­zik, hogy eleven kapcsolatba kerüljön az alföldi néppel és tájjal. Ez az élmény új színnel, mélyen átélt tarta­lommal gazdagítja művé­szetét. Az első világháború dön­tő volt Rudnay mondaniva­lójának és festői eszközei­nek érlelése szempontjából. Ekkoriban Losoncon dolgo­zik. Mélyen megrendíti a háború okozta nyomorúság, „Menekülői” hontalanságuk­kal és hajszoltságukkal szá­mos változatban állandóan foglalkoztatják képzeletét és képein kegyetlenül valósá­gos emlékeket állít szenve­déseiknek. A megrázó, közvetlen él­ményekhez kapcsolódó al­kotásokat a háború után olyan művek váltják fék amelyek a magyar múltból merítik témájukat. Törté­nelmi képei csakúgy, mint az ódon házak, pincék és ki- feszített kárpitok előtt üldö­gélő, mulatozó magyarok hangulatképei, Rudnay jel­különböző ellenállási mozgal­mak Bajcsy-Zsilinszky End­re vezetésével közös frontba tömörültek és megalakítot­ták a Magyar Nemzeti Fel­kelés Felszabadító Bizottsá­gát. Ezzel elvben1 lehetővé vált az ország demokratikus és németeilenes katonai erői­nek egységes fellépése és szembefordítása a femetek­kel. A bizottságban helyt ka­pott néhány Horthysta el­lenállási góc is, mert ezek főleg a hadseregen belül je­lentős erőt képviseltek. Meg is szervezték a front katonai vezérkarát, mely Kiss János altábornagy, Nagy Jenő ve­zérkari ezredes, Tarcsay Vil­mos vezérkari százados és más tisztek vezetésével ala­kult meg. Ez a vezérkar ki­dolgozta Budapest felszaba­dításának tervét és meg is kezdte a rendelkezésre álló katonai erők, partizáncsopor­tok és munkásmilíciák meg­szervezését. Az elképzelés az volt, hogy a főváros vala­mely főútvonalán fegyvere­sen kierőszakolják az áttö­rést a szovjet csapatokig — melyek ekkor már Budapest határában álltak — folyosót nyitnak egészen a Dunáig, a városban hátba támadják a németekéi, nyilasokat és megakadályozzák a város le­rombolását. Bajcsy-Zsilinszky Endre március 19-én fegyverrel kezében fogadta a Gestapo embereit és a velük folyta­tott tűzharcban meg is se­besült. A németek a Pest- vidéki Törvényszék Fő ut­cai épületében tartották fog­va. A Lakatos-kormány hosszas tárgyalásainak ered­ményeként a németek Bai- csy-Zsilinszkyt és még né­hány más politikai foglyot október 10-én kiadtak a ma­gyar hatóságoknak. Nyil­vánvaló, hogy ezzel az volt a szándékúk, hogy a magyar hatóságok részéről káprovo­legzetes témáivá váltak. A kiállítás -egyik legje­lentékenyebb műve, a Ká- nai menyegző, első ízben szerepel a magyar közönség előtt. A kép Mária megérke­zésének pillanatát ábrázol­ja. A tárlat másik érdekes festménye a Csokonai diák­jai körében című nagymé­retű kép, kevésbé ismert változata. Rudnay szenve­délyes előadásmóddal, fel­fokozott színekkel örökítet­te meg Csokonai alakját, amint a Múzsával találkozik a débreceni Nagyerdőben, le Uses lfjaktól körülvéve. Gazdag életművéből nem­csak hazai festészetünk, de korunk egyetemes művészete számára is kiemelkedő je­lentőségűek arcképei. Hasonló értékű alkotások­kal gazdagították művésze­tünket Rudnay tájképei. „Tájábrázolásomban — mondja Rudnay — a ma­gyar történelem múltjának levegőjét akartam felidéz­ni. A magyar történelem pedig sok borús fejezetben bővelkedik. Ezért volt, hogy régi tájképeimre sokan azt mondták, hogy tragikus fe­szül tségűek. Új tájképeimen már kivílágosodnak a színek, kisütött a nap, a táj is de­rűsebb, csakúgy, mint ma­kálják a foglyok szabadon bocsátását. Zsilinszkyék azonban saját kérésükre ma­gyar védőőrizetben marad­tak a Maglódi úti gyújtőfog- házban. Innen engedték őket szabadon október 15-én reg­gel. Néhány óra múlva el­hangzott a Horthy prokla­máció és este már megkez­dődött Szálasi rémuralma. Bajcsy-Zsilinszky teljes ere­jével vetette magát az ellen­állási mozgalomba, mely csak egy célt ismert: az or­szág felszabadítását. A kato­nai vezérkar által kidolgo­zott és Budapest felszabadí­tására vonatkozó tervek jók és keresztülvihetők voltak, de megvalósításuk nagy kö- rültektatéBt, óvatosságot és titoktartást igényelt. Nem kétséges, hogy e tekintetben a szervezkedok részéről sú­lyos hibák történteit, így a Felszabadítási Front és Baj­csy-Zsilinszky munkája lé­nyegében árulás következté­ben bukott el. Ma már tudjuk, hogy az egész mozgalom árulója egy Stolle nevű ember, aid a Szálasi-féle Nemzeti Szá- monkérő Széknek, névszerint Orandy alezredesnek és Ra- dó csendőrszázadosnak dol­gozott. Még ma is tisztázat­lan körülmények között si­került magát becsempésznie az Ellenállási Mozgalomba, ahol természetesen ő volt a leghangosabb és ő sürgetett legjobban minden akciót. Minden fontos ülésen jelen volt, mindenről tudott, pon­tosan ismerte a mozgalom résztvevőinek névsorát és természetesen mindenről be­számolt megbízóinak. Bajcsy- Zsilinszky búvóhelyét is ő árulta el a Nemzeti Számon­ként Széknek. Stolle szere­dére csak Bajcsy-Zsilinszv Lndre perének Sopronkőhida: tárgyaláson derült fény, ami­kor is a látszat kedvéért fog­va tar toy. BteUút tanúken í ga az élet.” A felszabadulás után Rúd* nay Gyula megtalálta azt a területet, ahol leginkább szolgálhatja új, szocialista kultúránk építését: 1947-ben művésztelepet szervezett Baján „népi festőakadómiát". ahol a város gyári munkás­ságának, ä környező falvak- parasztságának tehetséges if- jalt képezte. „Meggyőződésem — val­lotta Rudnay —, hogy. a nép széles rétegeibe kell szét­vinni a művészetet. Azért jöttem Bajára, hogy a nép­művészet szeretetét fejlesz * szem és ebből a népből, a tehetségek e tárházából Is­kolám útján kiválasszam azokat, akik megérdemlik a tanítást és később izmosítani fogják a magyar festészetet”. A mester önzetlenül vég­zett munkáját öt éven át lankadatlanul foktatja: „örülök a sok fiatal tehet­ségnek és annak, hogy a magam módján és a magara eszközeivel én is részt ve­hetek az ország építő mun-' Icájában.” A kiállítás gazdag tar­talmú katalógusa Rudnay Gyulának a művészetről szó­ló két ismeretlen írását is közli. hallgatták ki Zsilinszky End­re perében. Szerepe ekkor a napnál világosabban’ ki­derült. Zsilinazkyt kiszabadulása után nyomban felkereste Tildy, aki Szakasitscsal együtt informálta őt közös kor­mányzói kihallgatásuk ered­ményéről és a Magyar Frorit addig végzett munkájáról. Ezután barátai segítségével állandóan cserélte tartózko­dási helyét, a végén a Fil- vászkertben, mint szegedi menekült élt, Bíró Zsigmond álnéven. A Felszabadulási Front utolsó ülósót, melyen Bajcsy-Zsilinszky elnökölt, november 19-én tartotta Tarcsay Vilmos Andrássy úti lakásán. A kommunista oái’- tot Haraszti Sándor és Hor­váth Márton képviselte. El­határozták. hogy eg)' három­tagú küldöttséget indítanak Moszkvába, amelyet Szent- györgyi Albert egyetemi ta­nár vezet. A bizottság ma-}: gával vinné a szovjet kor-1: mányhoz és Malinovszkif! marsallhoz a Magyarországi; felszabadítását közvetlenül: irányító hadsereg csoport-! parancsnokához a Front el-}: nőkének levelét. Bajcsy-Zoí-}’ linszky felolvasta a leveletj melyet jóváhagytak és hoz-, záláttak annak lefordításá­hoz. A katonai vezető beszá­molt az ismertetett terv elő­készületeiről. Az ülésen részt vett Stolle is. így a megvalósításra már nem ke­rülhetett sor. November 22-én Radó szá­zados emberei a délutáni órákban fűvészkerti lakásán letartóztatták Bajcsy-Zsi- linszkyt Endrét és ugyan­abban az időpontban meg­rohanták Tarcsay Vilmos Andrássy úti lakását is, ahol open a kaitonai intézóbi- * -■ e ülésezett. A Nemzeti ’ kérő Szék rajtaütés* rike-ült. (Folytatjuk) Kibédi Bényi László WESSELÉNYI MIKLÓS U’lrJ»

Next

/
Thumbnails
Contents