Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-09 / 285. szám

KOSSU'IH 8.20 Népi zene. 9.05 Harsan a kürtszói 9.40 Haydn-kórusok. 10.05 Illyés Gyula: Bécegresi füzet. 10.25 Szimfonikus táncok. 11.00 Iskolarádió. 11.35 Áriák. 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Melódiakoktél. 13.45 Törvénykönyv. 11.00 Mozart: a-moll szonáta. 14.14 Mesejáték. 15.00 Székelyek népzenéje. 15.27 Rádióiskola. 16.05 Kóruspódium, 16.17 Riport. 16.37 Lully operáiból. 17.05 Ázsia munkásmozgalma. 17.20 Nóták. 17.44 Szimfonikus zene. 17.58 Üzletről üzletre. 18.28 Könnyűzenei híradó. 19.25 A Szabó család. 19.55 Tánczene. 20.25 Kozmosz. 20.53 Müncheni zenei magazin. 22.15 Indiai útijegyzet. 22.25 Népi zene. 22.42 A nyugatnémet történet­írásról. 23.02 Vokális zene. 0.10 Künnyű hangszerszólók. PETŐFI 8,04 Zeneművészeink reflektorfényben. 9.40 Fúvós zené. 11.45 Előadás. 12.00 Csajkovszkij: Pique Dame. 13.05 Zenekari muzsika. Randevú kettőtől — hatig . . . 18.10 Fiatalok hullámhosszán. 19.39 Folyóiratszemle. 20.28 Népdalcsokor. 21.13 Szatirikus mitológiai műsor. 22.08 A Tátrai vonósnégyes játszik. 23.10 A denevér. Részletek. MAGYAR 8.03 Iskola-tv. 17.58 Hírek. 18.05 Szakemberek: külföldön. 18.30 Radar. 18.55 Esti mese. 19.05 Mozart: A varázsfuvola. Kétfelv. dalmű. 20.15 és 22.00 Tv-híradó. POZSONYI 9.00 Jó napot, professzor úr. 10.55 Jan Zimmer zongoraestje. 10.00 34 óra az állatkertijén. 19.00 és 21.30 Tv-hiradó. 19 55 Sorozat a sorozatról. Xfifn* | egri vörös csillag: l'elvfon: 22-33) At előadások kezdete: fél 6 és » órakor. Isten hozta, őrnagy úri EGRI BRÓDY: (Telefon: 14-07) ^ Ah előadások kezdete) fél 6 és 8 órakor. Elő holttest GYÖNGYÖSI PUSKIN: avagy egy politikai gyilkosság anatómiája GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Vádoló FÜZESABONY: Sziget a szdrasföldön HATVANI KOSSUTH: Hannas manóver HEVES: A Karamazov testvérek fOMMS iiByeiKT Egerben: 1» órától szerda reg­gel 1 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: n-10.) Rendelés gyermekek részére is. fNémsw BW rTT-y t yt t 4 jogról mindenkinek Örökbefogadás — Kék szemű szőke kis­lányt szeretnék! — ezzel lép be a már nem egészen fia­tal házaspár az állami gon­dozott gyermekek otthonába. Sok tudósítás, újságcikk számolt már be az Ilyen je­lenetekről, s arról is, hogv a sok kedves apróságot lát­va, nemegyszer' az eredeti elképzelést is feladják a le­endő örökbefogadó szülők, annyira megszeretnek első látásra egy-egy kisgyerme­ket. A magyar családjog lehe­tővé teszi az örökbefogadást éppen azért, hogy — első­sorban — meleg, családi ott­honhoz juthassanak azok a gyerekek, akik valamilyen okból nem saját szüleik mellett nevelkednek. Más­részt azoknak a házaspá­roknak érdekeit is szolgálja, akiknek nem lehet gyerme­kük, mégis szeretnének ma­guk mellett tudni valakit, akit ők nevelnek és aki őket szólítja anyukának, apuká­nak. Örökbe fogadni hálunk csak kiskorút lehet. (Ez a kikötés azért került a tör­vénybe, hogy az- elmondott anyakönyvben is: az örökbe rogadott gyermeket újra anyakönyvezik, s az örökbe­fogadókat vér szerinti szü­lőkként jegyzik be. Az örök- befogadó azonban kérheti, hogy ettől tekintsenek el és csupán az eredeti bejegyzés­nél tüntessék fel az örökbe­fogadást. Ha — mint legtöbb eset­ben — házastársak közösen fogadnak örökbe gyermeket, az közös gyermekükké lesz. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az egyik házastárs örök­be fogadja a másik házas­társnak korábbi házasságá­ból származó gyermekét. Az örökbefogadással szer­zett jog öröklődik, tehát, az örökbefogadott majdan szü­lető gyermekei az örökbe­fogadók unokái lesznek stb. Az örökbefogadó köteles ~ jó szülő módjára — a gyer­mek eltartásáról és nevelé­séről gondoskodni, s vér sze­rinti gyermekéhez hasonló­an örököl utána. A vér sze­rinti szülő felügyeleti joga az örökbefogadással meg­szűnik, érdekes azonban, hogy az örökbefogadott gyer­meknek a vér szerinti ro­Üzbégek földién Délben még az új moszkvai tv-torony forgó éttermében ültünk, s szemünkkel a Do- mogyedovói repülőteret ke_ restük, valahol az óriás város szélén. Este már magunk is ott álltunk a repülőtér for­gatagában; percenként Indul­tak a gépek a Szovjetunió tá­voli pontjai felé, a többi kö­zött a mi IL—18-asunk is. Fe­délzetén, hamarosan magunk században épült, s ezer éve változatlanul dacol az idővel. Az egyszerű égetett tégla kü­lönböző formájú darabjai nemcsak az épület arányait, hanem ornamentikáját is meghatározzák. A legrégibb után a közel múlt emlékéhez vezetett vá­rosnéző kőrútunk: az utolsó buharai emír palotájához. Az emír,'aki Pétervárott végezte mányos zöld tea. Ae öregeket nem zavarja a modern élet lüktetése, keleties ráérősség- gel vitatják meg ügyeiket S az ellentét? Az utca másik fé­lén autóbuszmegálló, s vidám tübitejkás fiatalok várnak a buszra, sietnek a gyárba. Üz­begisztán ipara gyorsan fej­lődik, a régi műemlékek vá­rosában modern élet lüktet. A szamarkandi Begisztán Buhara, az utolsó emír, Szaid-Abin kán nyári palotája. nevelési célok érvényesülje­nek. A kapitalista orszá­gokban nagykorút is lehet örökbe fogadni, s gyakran elő is fordul, kizárólag va­gyoni okokból.) Az örökbe­fogadó csak nagykorú, cse­lekvőképes személy lehet, kizáró ok, ha a szülői fel­ügyelet megszüntetését vagy a közügyektől való eltiltást kimondó bírói ítélet hatá­lya alatt áll. Mivel az örökbefogadás több személyt érint egyszer­re — ahhoz a gyámhatóság engedélye szükséges. Ezt az engedélyt pedig akkor ad­ják meg. ha a lélek (az örökbefogadó és a gyermek képviselője) egyetértő ké­relmet tartalmazó nyilatko­zatot tesznek, s az örökbe­fogadáshoz hozzájárulnak a kiskorú gyermek szülei is, az örökbefogadó házastársa is. A szülő hozzájárulására csak abban az esetben nincs szükség, ^ ha elhanyagolta gyei mekét, aki éppen ezért állami intézetben nőtt fel. Ilyen esetben a törvény úgy rendelkezik, hogy az örökbe­fogadó nevét és elmét nem is szabad a szülővel közölni, nehogy később, amikor már gyermeke munkaképes lesz — zaklathassa az örökbe­fogadókat, s visszakövetel­hesse csecsemőként eldobott gyermekét. Az örökbefogadott — at­tól a perctől kezdve, amikor jogerőssé válik a gyámható­sági döntés — a család tel­jes jogú tagja. Örökbefoga­dóinak gyermeke, azok gyer­mekeinek testvére. Ennek nyoma kell, hogy legyen az konok utáni örökösödési jo­ga nem szűnik meg az örök- befogadással. A gyermek általában szü­lei nevét viseli - s ez alól sem kivétel az örökbe foga­dott gyermek. Ha az örök- befogadó férje nevének vi­selésére nem jogosult elvált vagy özvegy nő, a gyermek az örökbefogadó leánykori családi nevét viseli. A férj nevét csak annak hozzájá­rulásával veheti fel, ha egyedül a feleség fogadta örökbe. Ha nem együttesen fogadták örökbe a házastár­sak a gyermeket, közös megegyezés hiányában an­nak nevét viseli, aki koráb­ban fogadta örökbe. Kivéte­les esetben — például, ha a gyermek vér szerinti apja, nagyapja, különleges érde­meket szerzett, történelmi nevet viselt stb. — a gyér-' mek megtarthatja eredeti nevét, Hatálytalanná válik az örökbefogadás, ha bírói íté­let, elismerő nyilatkozat vagy későbbi házasságkötés következtében az örökbefo­gadót a gyermek apjának kell tekinteni. A gyámható­ság fel is bonthatja az örök- befogadást, ha az örökbe­fogadó és az örökbefogadott között ilyen megegyezés jön létre. Ha viszont az egyik fél. kéri a felbontást, az a bíróság hatáskörébe tarto­zik, amely akkor bontja fel az örökbefogadást, ha az egyik fél olyan szándékos magatartást tanúsított, amely miatt a másik fél számára elviselhetetlenné vált az örökbefogadás. (V. E.) mögött hagytuk az éjszaka sötétjét. Irány: kelet. A négy órával korábbi haj­nal elűzte az álmot az „Ex­press” ifjú magyar utasai sze­méből, nem is gondoltak rá, hogy otthon még bizonyára az igazaié álmát aludnak. Vidá­man versengek a nemzetközi utaistársaságban: ki tud töb­bet Ü zbegi.sztánról ? Láthatólag jól felkészülitek, még üzbég utastársaink Is el­ismerőleg bólogattak a vála­szokra: Üzbegisztán a Szovjetunió 15 köztársaságának egyike, területét tekintve az ötödbe (449,6 ezer lem2), lakóinak szá­ma annyi, mint Magyarorszá­gé (10,5 millió). Legnagyobb folyól az Amu-Darja és a Szir-Darja. A köztársaság fő­városa az ötödik legnagyobb szovjet város: Taskent, nagy­városai még Szamarkand és Buhara. Mintegy 7 órás repülés után gépünk leszálláshoz készülő­dött: Buharába érkeztünk. Rögtön a mesés kelet kö­zepébe csöppentünk. A mon­dabeli Naszreddin Hodzsa szülővárosát valaha „az isz­lám valódi támaszaként” em­legették, s a város műemléki képét a mohamedán vallás határozza meg: mecsetek, mi­naretek és medreszék (moha­medán papneveldék) minde­nütt. A ragyogó kupolák, égre törő minaretek és türkiz esempedíszítések közül talán egy egyszerű, négyzet alakú épület, a Ssamonddák dinasz­tiájának mauzóleuma tetszett a legjobban A mauzóleum a IX—X. a tiszti akadémiát, keleti pompával és nyugati modern­séggel rendezte be palotáját. Még az ebédlőket és fogadó­szobákat is az évszakok sze­rint váltogatta. Az üvegre ra­gasztott, faragott alabástrom csipkét csodáltuk sokáig. Az emír rabnőinek, a kastély parkjában fürdőmedencét építtetett, s a fürdőző hölgye­ket az erre a célra emelt ki­látóból szemlélte. Bár 1867- ben a cár eltörölte a rabszol­ga-kereskedelmet, még 1910- ben is 400 rabnő élt itt az emír 4 törvényes feleségén kívül. A város központjában az óriási medresze ma is mű­ködik, 40 muzulmán papjelölt készül itt jövendő hivatására. A város másik vízmedencé­je szintén érdekességnek szá­mít (a város a sivatag köze­pén épült), az ősi várral az Arlckal szemben. A medence mellett áll a Balahauz mecset. Kísérőink elmondották, hogy annak idején a lázongó nép fegyelmezésének egyik eszkö­ze: a szomjaztatás volt, így sokszor volt üres a medence, mert az emír többnyire leen­gedte a vízét. Az épületeken kivül, termé­szetesen elsősorban az üzbég emberek, a mai élet érdekel­tek bennünket. Áz ellentétek harmóniáját, vágy talán a harmónia ellentéteit találtuk! Az egyik utcában „csajhana”, a hagyományos üzbég teázó. Az idősebb férfiak kaftánban, turbánban, naphosszat is el­üldögélnek az egész járdát el­foglaló kareveten. A fakere- veteket szőnyeggel takarták, s a törökülésben elhelyezkedő férfiak mellett ott a hagyo­'sss/ssss/sssssss/s/ssss*sy/ssr/ssjsjrsrjssssr/ssss//ssssssssss/ssssst/s/sjss/sjjssss/sss/.'sssss/ssss/sssssrs/sssrsssss/sssssssyjssssssss/sssssss/sssss/sssssss/s/sssssssssssssss% Szomorúan jelentem, hogy így, december közepe táján az ördö­gök hideg, szőrös man­csukkal megtapogat­ják a szivemet és én szomorú leszek és rosszkedvű. Nem ízlik az étel, a munka. Reg­gelenként bal lábbal ébredek, mert tejszí­nű ködöt látok az ab­lak üvegén és estén­ként teljes letargiában hajtom álomra a feje­met, tudom, holnap még rosszabb lesz. Az­tán, újra ébredekt még idegesebben, belekötök az élő fába, semmi és senki sem tetszik és egyáltalán, miért sö­tétedik ilyen korán? És miért felel az én kisfiam élővilágból hármasra? És miért mondja a tanárnő az én fiamnak, hogy gyenge kis agronómus lesz belőle? Miféle pe­dagógia ez? És egy­általában mi ez a ta­nárnő? Biológus vagy. vétesz? Én bemegyek és megmondom neki, hogy... És miért szemtelen az én fiam, és miért válaszolja a tanárnő­nek azt, hogy ő isten­bizony nem akar ag­ronómus lenni? Mifé­le tisztelet ez? Ki ne­veli ezt a gyermeket? Kitől tanulja a szem­telenséget? És miért tolakodnak a villamoson az em­berek és púért sípol a rendőr az utcasarkon? És miért rugdossák egymást a futballisták? Az ám, és mi, embe­rek, vajon mi miért rugdossuk egymást? Tessék mondani, ra­koncátlan rossz bácsik és nénik, mi miért bántjuk egymást? És az én kollégáim miért raknak felületes, gyen­ge kéziratokat az asz­talomra? És miért hullanak a levelek no­vemberben? örömmel jelentem, hogy álmomban néhány jóindulatú kismanó pró­bafűtést tartott a szi­vemben és hozták a jupiterlampákat is, hogy jobban lássak. Milyen szép a kora decemberi reggel. — Jó friss tojást vettél — szólok a fe­leségemhez és jó ét­vággyal csámcsogom a rántottát. Körülöttem mosolyog mindenki. — Olyan jó ilyen­kor, mindenki örül. Olyan jó, ha nem vagy kiállhatatlan és rabiá- tus — suttogja a nőm, de én nem haragszom rá, hogy sérteget, most mindent megbocsátok neki. Szeretném meg­kérdezni, de nem me­rem, miért örül ö és miért mosolyog min­denki körülöttem. „Okos ember a fiú tanárnője. És nagy em­berismerő. Az én fiam­ból tényleg nem lesz agronómus. A bibét folyton összetéveszti a porzóval. így nem le­het ...” — gondolom magamban. „És a fiú már ilyen fiatalon is nagy önis­merettel rendelkezik. És tárgyilagos. És mi­lyen szellemes! Ha-ha, nevetnem kell: „isten­bizony nem is aka­rok....'” Az autóbuszon az emberek és a nők mi­lyen szépek és kedve­sek. Nos, segítsünk szé­pen ennek az öreg né­ninek. Istenem, milyen szép lehet most az erdő. „Hull a fának a leve­le”, fütyülöm a dalt és a kalaúznö vissza­kacsint. Azonnal elha­tározom, hogy vasár­nap kimegj-k a meccs­re. Nem jó ez a tévé. Különben is, imádom az embereket, szeretek közöttük lenni. Benn megiszom a kávémat és megdicsé­rem a titkárnőm ha­ját. Azonnal kapok még egy kávét. — Mi van veled? — kérdi, — Semmi — vála­szolom nevetve és nem értem a kérdést. Azért neki is megbo­csátok. Bent a szobámban elolvasok egy kézira­tot, nevetve könnye­zek, rohangálok a fo­lyosón, hol a szerző? — Megvagy, édes öregem! Nagyon jó kis írás! Nagyon tehet­séges fickó vagy! És örülök, hogy veled dolgozhatom... Megdöbbent, boldog arc. Elmenőben még hallom, amint valaki­nek azt mondja. — Nem értem az öreget. Tegnap ugyan­erre a kéziratra azt mondta, hogy gyenge. Nem érti a fickó. Nem is értheti. De azért én megbocsátok neki. Próbafűtés van a szivemben. (Sít ha) téren szinte el vakított min­ket a teret körülvevő 3 medresze kék ragyogása. Az épületeket eredeti formájuk­ban állítják helyre. A tér leg­régebbi medreszéjén, az Ulug bek-én még szorgos restaurá­torok kopácsoltak. Ebben, Ulug bek, a XV. század tu­dós uralkodója, a csillagász és matematikus tanított, e két évszázad múlva, ennek mintájára, kétszeres mását építették fel a téren. Asszonyhoz, méghozzá gyö­nyörű asszonyhoz fűződik a szomszédos Bibi-hanum me­cset története. Közép-Ázsia legnagyobb muzulmán temp­loma ez, s a monda szerint Tlmur-lenk, a híres világhó­dító felesége építtette, Timur- lenk sikeres indiai hadjára­tából már visszaútban volt, s gyönyörű és kedvenc felesé­gének, Bibi-hanumnak csak úgy sdkerült az uralkodó ér­kezéséig befejeztetnie az épü­letet, hogy egy csókot adott, az építésznek. Lelkes és vidám magyar turistacsoportunk e helyben meg is fogadta, hogy megpróbálja átadni Bibi-ha­mum tapasztalatát, a hazai építőipamaik. A mecset tövében ma is nyüzsgő a keleti piac, a ba­zár. Bár az áruházakban is árulják, sőt nagyobb válasz­tékban, a díszesen kivarrott üzbég tübitejikát, mégis úgy éreztük, hogy a kis főfödőt Itt a bazárban, bugyogós, szí­nesen öltözött árustól, némi alku után kell megvennünk. Csak így lesz emlékezetes. így a városnézést már üz­bég módra, tübitejkában foly­tatta az „Expresis-csoport”, s mondhatom, nélkülözhetetlen lett a déli napsütésben, hiszen itt a 40 fokos hőmérséklet sem ritka. Csodálatosak a régi moha­medán temetkezési helyek: a ■Sah-i Zinda, ahol Mohamed próféta unokaöccsót temették él, s a türkizkupalás Cure emír mauzóleum, ahol megta­lálták a világhódító Timur lenk s a tudós csillagász, Ulug bek csontvázát. Szamarkand. történelmi ré­szei mintha a meséből léptek volna ki, de a városban mo­dern lakónegyedek, és kelle­mes zöld parkok is vannak. Taskentben, a modern ^óri­ás városban a Kelet díszítőele­mei csak stilízáltan jelentkez­nek. Az 1966. évi földrengés­nek már nyoma sincs, a szov­jetország segítőkészsége szin­te hónapok alatt újjáépítette a városit Taskent hálás lakói lakónegyedek elnevezésével őrzik a segítők emlékét. Ki- jev, Leningrad, Moszkva ne­vű új kerületei vannak a vá­rosnak. S amikor üzbég kísé­rőnk tréfásan azt mondta, hogy most pedig „átugrunk” Moszkvába, mindnyájan a moszkvai kerületre és a 15 perces troliutazásra gondol­tunk. Pedig ez egyszer a né­hány órás repülésre célzott, s másnap már valóban Moszk­vában voltunk. Pál Judit 1959. december kedd

Next

/
Thumbnails
Contents