Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-09 / 285. szám
.^,r Az előrelátás tükörképe BEFEJEZÉSHEZ közeledik a vállalatok idei tervfeladatainak teljesítése és 1970. évi terveinek összeállítása. Szék a vállalati hatáskörben kidolgozott tervek — a tavalyi és az idei tapasztalatok az ellentmondásokkal együtt is bizonyították — központi mutatószámok, kötelező utasítások nélkül is a népgazdasági célkitűzések elérésére irányultak és irányulnak. Sőt, a nagyobb vállalati érdekeltség és felelősség tintására javult a tervszerűség, a tervezőmunka színvonala. A mechanikus adminisztratív tevékenységet többnyire érdemi számító-elemző munka váltotta fel. Általában a vállalat hozzáértő szakszervei állítják össze az egyes fejeseteket, a tervosztály pedig irányítja, összehangolja munkájukat. A VÁLLALATOK ÉVES terve képezi a folyamatos munka, az évközi operatív döntések alapját. Éves célkitűzéseik, összeállításainál a vállalatok, mint információt figyelembe veszik a népgazdasági terv előirányzatait, a szabályozó eszközök várható hatását, piaci ismereteiket s végezetül, de nem utolsósorban, saját távlati terveiket Igazán jól tervezni, a munka hatékonyságát növelni, a meglevő viszonyokat gyökeresen átalakítani, tulajdonképpen közép- és hosszú távon — 5—10—15 éves időszakokra — lehet Szerencsére szinte minden vállalatnál körvonalazódtak már a negyedik ötéves terv kontúrjai, a termelési és az üzletpolitika, a beruházási, a bérpolitika középtávú koncepciói. Az 1970. évi terv, amely a harmadik ötéves tervet zárja, a következő indulását pedig megalapozza, messzemenően kell, hogy építsen ezekre a távlati elképzelésekre. Sajnos, sokfelé még ma is kísért a régi mechanikus gyakorlat, amely kizárólag az előző időszak tapasztalataira, statisztikai adataira építi a jövőt. Pedig a múlt fejlődési vonalának meghosszabbítása, előrevetítése gyakran egyet jelent a hibák, a fogyatékosságok megismétlésével, az extenzív fejlődés betervezésével is. A külső (a piaci), a belső (a műszaki-gazdasági, kgder stb.) realitásoktól persze elszakadni nem lehet, mégis az igazán jó éves tervnek a fő jellemzője a kockázatot is vállaló beavatkozás, a fejlődést gyorsító változás, elszakadás a sok elavultat hordozó múlttól, s a közelítés a távlati célokhoz. így mindenekelőtt az intenzív fejlesztés: a termelékenység emelése, a gyártmány- összetétel progresszív változtatása a fő feladat. Ami pedig az utóbbit illeti, nem csupán a korszerű, keresett és gazdaságosan értékesíthető termékek gyártásának növelését, hanem a korszerű tlennek, az importból olcsóbban beszerezhetők csökkentését, sőt teljes beszüntetését is szükséges szorgalmazni. MIND A TÁVLATI, mind az éves tervek középpontjában a vállalati nyereség növelése álL Ám a nyereséget nem csupán máról holnapra, hanem hosszú távon Munkát az idős Idős ember a fogaton, barázdált arcú asszony a szőlőben, öreg a pincészet vezetője, hajlott hátú nénik szedik a káposztát: sok a koros termelőszövetkezeti tag. 1968-as adat: a Heves megye közös gazdaságaiban tevékenykedők átlag életkora 55 év. Most nem az elöregedés egyébként súlyos problémájáról szeretnénk szólni, hanem a magas átlagéletkor egy másik következményéről: sok 65—70 éves férfi és asszony kér nap mint nap munkát a közösben. Az el- , nők, a brigádvezető töri a fejét, hiszen tudja, van olyan öreg, aki a napi munkabérét sem „termeli meg” a termelőszövetkezetnek. Munkát adni mégis kötelesség, ezt diktálja a szocialista humánum, a szükség^ és az is, hogy az első idős ember „hazaküldése” a többi hatvan felé közeledő elkeseredettségét is kiváltaná. A közösben dolgoznak és dolgozni fognak az öregek —- mert szükség van rájuk, s nekik is szükségük van a munkára. De, és idekívánkozik a de: olyan feladattal bízzuk meg őket, amely hasznos a közösnek. Gyűjtsük egy brigádba az öregeket, hogy ne érezzék a fiataloktól való „lemaradást”. Olyan munkát adjunk nekik, amely könnyebb és mégis forintot hoz a term el (jszö vetkezetnek. Ez a szempont is vezetheti a közös „vezérkarát”. ha melléküzemág létrehozásáról döntenek. Illusztrálásként hadd idézzük a pétervásáni Gárdonyi Géza Tsz példáját. A közös gazdaság gombatelepén tíz csökkent munkaképességű tag végzi az előkészítő munkát, íha még „cs^k” havonta 22 ezer forintot hoznak a közösnek, később több mint százezret. Idős, fáradt tagok tevékenykednek a savanyítóüzemben, munkájuk eredménye évi 800 ezer forint. A váraszói faüzem is munkaalkalmat biztosít az 1 ragaknak: Játékot, szeth kérnek tagok számnyelet készítenek, kitűnő minőségben és nem kevés forintért. Koros férfiakat és asszonyokat találunk a ciroklehúzóban, a seprőkötő műhelyben is. Nem soroljuk tovább a példákat, ennyi is meggyőző: biztosítunk megfelelő munkalehetőséget az idős embereknek. Egy gondolat vezethet minden vezetőt: az öregek könnyebb, de hasznos . munkával járuljanak hozzá a közös gazdagodásához. (f. P.) szükséges növelni. Vagyis a tervezés, legalábbis részben, fel kell hogy oldja a jelen és a jövő, a vállalat és a népgazdaság érdekeinek ütközését. A vállalati nyereség megtervezésénél a személyi jövedelmek alakulását s a fejlesztés pénzügyi igényeit egyaránt kívánatos figyelembe venni. Kellő előrelátással, idejében biztosítható a szükséges műsza- r ki, pénzügyi, gazdálkodási egyensúly. A PIACI VISZONYOK előre pontosan fel nem becsülhető alakulása persze menetközben keresztezheti a vállalati terveket. A vállalati gazdálkodás jelenleg még az indokoltnál is nagyobb piaci kockázattal kénytelen számolni. Egyrészt azért, mert a piackutatás kezdetlegessége miatt még nem teljesen kielégí- tőek és megbízhatóak a vállalatok piaci információi, másrészt pedig a vállalatok tartós piaci kapcsolatai is egyelőre még kialakulatlanok. KÖZÉP- ÉS HOSSZÚ TÁVON ezért is nélkülözhetetlen, az éves terveknél pedig célszerű több változatot ké- szítoní. Ezt kétségtelenül nehezíti, hogy a vállalat, a jövő évi termelési és értékesítési feladatainak nagy részére, még az _ éves terv összeállítása előtt elkötelező döntéseket hozott akkor, amikor a különböző rendeléseket visszaigazolta. Variánsok készítésére, azért így is lehetőség nyílik, a még kötésre váró üzleteknél, főként a tőkés piacokon, s az árubeszerzés, a pénz- és hitelgazdálkodás, a fejlesztés kérdéseiben. Valamikor a vállalatok számára végrehajtó szerepkörüknek megfelelően a tervezés csupán technikai, adminisztratív jellegű feladatot jelentett. Az új mechanizmusban viszont a tervezés a nagyobb vállalati önállóság és felelősség eszköze, a népgazdasági célokkal összhangban álló helyi kezdeményezések kifejezője, a vezetés színvonalának, az előrelátás mértékének, tükörképe. Az éves tervek összeállítása jó alkalmat kínál a gazdálkodó-elemző munka továbbfejlesztésére, a hatékonyság javítására, a kapkodás és a szervezetlenség, az ötletszerűség és a kényszerű rögtönzés visszaszorítására. Kovács József Borsodi Mombiiidt Az eddigi eredmények szerint kitűnőre vizsgázott a Borsodi Vegyi Kombinát új elektrolízis üzeme, amelyben jelenleg a próbaüzemelés folyik. Áz új létesítmény feladata, hogy elektromos áram által lúgot és klórt termeljen.. Az ebből nyert alapanyag igen fontos része a PVC-gyártásnak. (MTI Foto: — Mizerák István felvétele.) Csak a talicska lett nagyobb Minigyár V — A kémény ugyan füstöl, de embert nem látni. Nem üzemel a gyár? — Dehogy nem. Ugyanúgy, mint tavaly, vagy tavalyelőtt Csak mi kevesen vagyunk, kérem. — Hány dolgozója van a gyárnak? — Pillanatnyilag Ijarminc- hét. „Csapatunk” egy gyáregységvezetőből, egy művezetőből, egy irodavezetőből, egy raktárosból és 25—30 szak-, illetve segédmunkás- _ ból áll. Nyáron többen vagyunk, de ősszel, télen" erősen mégcsappan a „család”. — Mikor épült ez a gyár? — Ha jól tudom, 1905-ben. Azt hiszem, ez a megye, legkisebb gyára. JVnponta 28 ezer tégla A szóban forgó gyár az Észak-magyarországi Téglamtiximunka Közgazdasági ösztönzőkkel A jövedelmezőbb állattenyésztésért A termelőszövetkezeti vezetők, gazdák, a háztáji tenyésztők bizonyára nagy ' megelégedéssel olvasták a napilapok decerftber 5-i számában a Minisztertanács üléséről szóló tájékoztatást. A Minisztertanács határozata értelmében ugyanis 1970. január elsejétől emelkedik a vágómarha, a vágósertés, az exportminőségű vágójuh, a tej, a gyapjú, a vágóborjú felvásárlási ára, valamint emelkedik a háztáji, a kisegítő és az egyéni gazdaságok vemhesűsző-fel- vásárlása utáni kedvezmény is. Ezek az árintézkedések bizonyára nagyobb lendüle-» tét adnak a tenyésztői kedvnek, munkának, s ez érthető is, hiszen az elmúlt hónapok folyamáii nemegyszer kifejtették a termelőszövetkezeti vezetők, de a háztáji tenyésztéssel foglalkozó gazdák is, hogy sem a sertés, sem pedig a szarvasmarhatenyésztés nem tartozott a gazdaságos, rentábilis üzemágak közé. Igaz. hogy jelentős állami támogatás segítette az állati férőhelyek létesítését s éltek is ezzel a lehetőségg'el a közös gazdaságok, mégis felmerültek olyan vélemények, hogy inkább kisebb legyen az építkezések támogatása, de nagyobb hangsúlyt kapjon a végtermékek dotációja. Az elmúlt időszakra visz- szatekintve azt lehet elmon dani, hogy feltétlenül szükséges volt kezdetben az építkezések támogatása, hiszen korszerű, modern istállók, sertéstelepek nélkül -nem lehetséges korszerű tenyésztésről beszélni. Az első lépés tehát indokolt volt, eredményeképpen megteremtődtek a technikai feltételek. Megyénk gazdaságai is éltek a lehetőségekkel, elég csupán a pétervá- sári termelőszövetkezet korszerű szarvasmarha-telepének, vagy a Tárná menti szövetkezetek sertéskombi- jiát-épíxésére utalni. A második lépés — s ezt célozzák a jövő év elején életbe lépő • közgazdasági ösztönzők — nyilván az lehet, hogy a szövetkezetek a meglevő s most épülő istállókat, sertésólakat benépesítsék állatokkal, növeljék a létszámot, megvalósítsák az állomány minőségi cseréjét, s korszerű tenyésztői munkát végezzenek. Mindez feltétlenül hozzájárul, hogy több és jobb minőségű hús, tej kerüljön a piacokra, növekedjék az anyaállatok száma és természetesen a szaporulat is. Országunkban és megyénkben is jelentős a háztáji állatállomány. Indokolt tehát, hogy a közgazdasági ösztönzők ne csupán a közös gazdaságokra, hanem a háztáji gazdaságokra is pozitívan hassanak. Mindezt elmondhatjuk az új árintézkedésekről, amelyek az ed diginél kedvezőbb feltételeket biztosítanak a háztáji tenyésztőknek is. Végezetül hadd említsük meg a kormány rendkívül rugalmas árpolitikáját, a közgazdasági ösztönzők észszerű, hatékony alkalmazásai, Az új gazdaságirányítási rendszerben nem adminisztratív intézkedések, hanem ösztönzők helyes alkalmazása igazítja a termelést a fogyasztási igényekhez. S külön örvendetes az, hogy a termelőszövetkezeti vezetők véleményei nagyon hamar eljutnak a felső vezetőkhöz, s a véleményeket, javaslatokat összehangolva a népgazdaság érdekeivel, hamar megszületnek az intézkedések, gyorsan életbe lépnek a köz- gazdasági ösztönzők, szabályozók. (kapóst} és Cserépipari Vállalat sely- pi rninigyára. S akivel beszélgettünk: Kovács István művezető... — Ha nincs semmi zűr. naponta 28 ezer téglát gyár tunk. Nagyon kell hajtani, mert nyakunkon az év vége, és bizony, van még mit törleszteni. — Téglával mérve: menynyi a gyár éves terve? — Kilenc és fél millió nyers, és nyolcmillió égetett tégla. — S meglesz? — Aligha. Még csak öt és fél miihó égetett téglánál tartunk. — Mi az oka a nagy lemaradásnak? — Egyrészt nincs munkaerő, másrészt pedig nagyon nehéz körülmények között dolgozunk. A nyerstégla szállításán és az anyag kitermelésén kívül mindent kézi erővel végzünk. Mindent elkövetünk, de egyszerűen nem bírunk többet dolgozni. Kevesen vagyunk, és hát kézi erővel termelünk. Sok nekünk a kilenc és fél millió nyers- és a nyolcmillió égetett tégla. De hát a tervet nem mi, hanem a központunk határozza meg. És bizony nem éppen szűkmarkúam, így aztán a gyárunk ugyan mini, de a munka maxi. Érdemes. gazdaságos ? _ Egyáltalán: érdemes, gazdaságos ezt a gyárat üzemeltetni? — A téglára szükség van. És elég jó a minősége is. Hogy érdemes, nem érdemes? Hát, erre én nem tudok választ adni. Nem is vagyok illetékes a válaszra. — A bányája hol van a gyárnak? — Itt a közelben, alig 500 méterre. — Hányán dolgoznak a bányában? — Ketten. Plusz egy kotrógép. — Fürdő, mosdó, szociális létesítmények? — Hát, mit is mondjak... meleg vizet és csipketeát mindennap adunk dolgozóinknak. — Utoljára mikor korszerűsítették a gyárat, a termelést? — Ilyen munkálatokra nem emlékszem. Ettől függetlenül azonban senki se gondolja, hogy gyárunk nem tart lépést a huszadik századdal. a technika karával. Mert van azért fejlődés. Egy talicskára két-három évvel ezelőtt még csak 80—90 téglát kellett felrakni, s kitolni. ma pedig már 100— 120-at.., — k — Megkezdődlek a klldiittgyíilések a fagyasztás) szövetkezetekkel Az alapszabályt tárgyaló és jóváhagyó községi rész- közgyűlések után vasárnap megkezdődjék a megyében, a szövetkezeti közgyűlések. Szihalmom, a bisztróban megtartott gyűlésén, Mező- szemere, Egeríarmos és Szi- halom községből mintegy 75 küldött előtt Antal László szövetkezeti elnök tartott beszámolót a szövetkezet ez évi működéséről és a rész- közgyűlések . tapasztalatairól. Küldöttgyűlést tartottak a tarnaleleszi körzeti fogyasztási szövetkezetben is. Rész* vett és felszólalt a tanácskozáson Havellant Ferenc MESZöV-elnök is, aid elismeréssel szólt a szövetkezet munkájáról, elért eredményeiről. 6» gánási művelődési központban 80 küldött részvételével tartották meg Besenyőtelek, Dor- mánd, Füzesabony és Mező- tárkány küldötteinek tanácskozását. A megjelentek előtt Nagy Sándor ismertette áss alapszabály-készítéssel kapcsolatos tapasztalatokat és a 17 részközgyűlés határozatai. Mindhárom küldöttgyűlésen megválasztottak a megyei küldötteket és szavaztak a megyei szövetségi tagságban való részvételre. (Szabó)
