Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-07 / 284. szám
Hogyan lettem újságíró? KOVÁCS ENDKE: „Méregből” kezdtem az írást. Legalább is másodszorra. Első cikkem ugyanis a Gyermekvilág című lapocskában látott napvilágot a negyvenes évek elején. Akkor biztattak az írásra, de másodszorra a „kényszer” vitt rá, hogy írjak. Ez már jó évtizeddel később, 1952-ben történt. Ügyvezetőként dolgoztam. Egyszer — szerintem jogtalanul — húszforintos bírságot kaptam Kértem, vonják vissza. Nem. Erre felmondtam és a „magas vezető posztról” elmentem Özdra segédmunkásnak. Közben írtam meg „azt a cikket”, amely — mint később kiderült — életem sorsát eldöntötte. Tizennyolc évem minden rossz elleni lázadását, igazságkereső akaratát, mérgét bélesűrítettem ebbe az írásba. Az írás fL rádióhoz, majd a pártbizottságra került, éppen abban az időben, amikor az újsághoz politikai munkatársat kerestek. A többi már az ötvenes évek „karrier- romantikája”. Műszak után kérésiéit Egerből. Az ukáz rövid volt: másnap számoljak le a gyárból és jelentkezzem a Heves megyei Népújságnál. Azóta? Lassan tizennyolc év telt él, írással, munkával, ianu- .ással. Mondják, hogy az a „méreg” még mindig kimutatható írásaimban. Való igaz: örömmel fedezem fel a szépet, az újat, és szívesen vetem össze a régivel, de valóban „mérges” tudok lenni minden — embert bosszantó cselekedetért, hibáért. Az évek, a tapasztalat hamar rádöbbentett arra, hogy ,az az írás”, bármilyen szenvedélyes is volt, mégis alapvetően elhibázott, mert egyéni sérelmemet tártam fel benne, nem a közösségét. Ezt a felismerést igyekszem azóta alkalmazni írásaimnál, akár egyetlen embert szolgáló fa, /agy bokor felesleges kiirtása miatt emelek szót, akár a kereskedelem fogyatékosságait, esetleg elavult rendelkezést, bürokratikus módszert „pellengérezek”, vagy társadalomellenes nézetekkel vitázom. Ez vált újságírói hitvallásommá, 6 ha nem lennék a megyei ateista munkabizottság tagja, úgy is folytatnám: adja az ég, hogy „az a méreg” sohase fogyjon ki toliamból amíg csak írás lesz az éltetőm, „kenyerem”. &OÖS JÓZSEF: Í954. november 23-áu törteat. Félezrec sem számláló, de a természet szépségeiből bő kézzel megáldott szülőfalum lelkes színtársulata a Sári bíró című színmüvet tűzte műsorára. A baj a nevezett napon történt: az első azövegmásoló vette észre, hogy a harmadik felvonás befejező része, körülbelül hét-nyolc lap hiányzik. Tűvé tették a falut érte, de az oldalak csak nem kerültek elő... A „rendező” a haját tépte, a társulat elkeseredett, kedvét szegte. Közben a rokkant könyv, mivel a családból ketten is szerepet kaptak a színműben, hozzánk is eljutott. Elolvastam. Aztán egyszer csak megszületett a „nagy ötlet”. Az addig történtekből következtetve befejeztem a ..nagy művet’*. Es karácsony első estéjén színre került a Sári bíró. Talán akkor kezdődött.., A folytatás már rózsásabb volt. Másodéves középiskolás koromban elvállaltam egy teaest műsorának megírását. Többek között „Elhagyott a feleségem” címmel Írtam egy harmincperces monológot. Elvittem enzüráztatni az egyik kollégiumi nevelő tanáromnak. Elolvasta, aztán lehúzott egy hatalmas nagy pofont. A takarítónőtől tud- am meg: szegény tanár urat a kedves neje valóban elhagyta, •edig az írás nem Is róluk szólt. A főiskolán félig-meddig már lapom is volt. „Félállásban” sokáig szerkesztettem s írtam az ..ifjú Nevelő” című lapot. Közben azonban már messzebbre Is !kacsingattam: 17 kis tudósításomból nyolcat országos lapok is eközöltek. A neheze azonban még csak ezután következett. Államvizsga előtt pár nappal népes társaság előtt kellett vallanom: hová szeretnék menni tanítani? Valamelyik szerkesztőségbe — válaszoltam. Kioktattak: nem ezért foglaltam el egy helyet a főiskolán, nem ezért költött rám az állam ezreket. Nemet mondtam, s as egész családot mozgósítottam: ha újságírás ügyben bármifajta papír, levél érkezik, azonnal küldjék utánam Bala- ionzamárdiba. Három nap múlva megjött az első távirat: felvettek a Népújság szerkesztőségébe. Nem hittem el. A távirati papíron a szöveget kézzel, s tintaceruzával Írták, s arra gondoltam: az évfolyamtársak müve az egész. Az ördög azonban nem hagyott nyugodni: levelet írtam a főszerkesztpnek és megkérdeztem: igaz-e? Másnap jött a távirat: Minden igaz, augusztus 17-én várjuk. Kellemes pihenést, Papp János, a Népújság főszerkesztője. Szóval így történt, Így kezdődött... GYÓNT GYULA yEsküszöm, hogy nemcsak rajtam múlt...! A pesti nagyüzemben ugyanis — ahol annak idején dolgoztam — legfeljebb a rendszeresebb levélírásra gondoltam. Viszont, mint később visszajutott hozzám: elkövettem azt a jóvátehetetlen hibát, hogy az önéletrajzomat kivételes „ékesszólással” fogalmaztam meg. Minekutána „rám kaptak”... Előbb csak a főnököm kérte, hogy öntsem élvezetesebb formába a felszólalásait, beszédeit, később pedig már a helyettese, a helyettesének a helyettese, s egyre-másra majd minden kollégám hozzám fordult hasonló helyzetekben. Hovatovább már valóságos íródeákká váltam és szinte nem tudtam, hogy valójában miért is kapom a fizetésemet. Lényegesebb változás akkor következett be. mikor az egyik előadótól valami oknál fogva „megvonták a szót”, s hogy megírt beszéde mégse vesszen teljesen kárba — az írásom a helyi faliújságra került. Jobb híján! Tulajdonképpen ezen a Fehérvári úti faliújságon „fedeztek fel”. Máig sem tudom, hogy voltaképpen ki követhette el ellenem a „merényletet” — de tény: a cikké előléptetett „beszéd” felkerült a gyári újság szerkesztőségébe. Innen aztán telefonon leüzentek: szeretnének velem közelebbről is megismerkedni. Röviden: a szerkesztőségi beszélgetést cikkek — gyengébben, jobban sikerült írások — követték, s ha egyelőre sak amolyan „másodállásban” is, de mindinkább megszerettem, megszoktam ezt a mesterséget. Évekkel később, hogy visszajöttem Heves megyébe, a Népújság tudósítójaként folytattam. Utána pedig a lap belső munkatársa lettem... Mit mc. még? Különösebb karrierről nem adhatok száma- ae ritka szerencsém folytán már a hatodik aszolgálati évemben” elértem, hogy: híres ember lettem. tSudniillik: az újság információs rovatánál „főfoglalko- Síiként” híreket írokm tkonosztáz a hallgatag ezredes történeteiből Beszélgetés Fábián Zoltánnal nekifogtam, az elkészült részletekből ■ a Kortársban már közreadtam, Páskommal mért földeken címmel olvashatták. Az egésznek talán ezt a címet adom: Tá- piómente. A film nagyon izgat, skét filmem után most megszülethet a harmadik is. Oláh Gáborral, a fiatal filmrendezővel közösen írtam forgató- könyvet: Fiú, akváriumban. Ebben egy parasztfiú emberi-erkölcsi fejlődését Igyekeztem megrakom’’. A fiú a nagykátai járás tanyavilágából húzódik fel Pestre. Ágy- rajáró, szörnyű körülmények között él, s mint postai kézbesítő, munkája során más körülményekkel is megismerkedik. Belekerül egy galeribe. Nem bűnözők közé, hanem egy olyan társaságba, amely abban leli „örömét”, hogy kilesik, hol vannak fényűzően berendezett villák, s mikor a tulaj nincs odahaza, ők egyszerűen „beköltöznek”. Semmit el nem lopnak, semmit össze nem törnek, csak élvezik a kényelmet, a kellemes miliőt. A galeri tagjai természetesen bíróság elé kerülnek. A tárgyalást elnapolják, pár nap van csak az ítélethirdetésig. Itt indul a film. A fiú tépelődik, tudja, hogy el fogják ítélni. S ráébred arra, hol szakadtak meg a szálak az ő élete és az élet valósága között. A film fő gondolata: csak az őszinteség lehet az élet természetes alapfeltétele; aki az életét őszinteség nélkül akarja élni, saját magát zárja — akváriumba. Hamarosan megjelenik egy kötetem a Zrínyi Kiadó gondozásában. A kötet tulajdonképp elbeszélésgyűjtemény, amely egy közös szálra fűződik fél. Az elbeszélések középpontjába egy megkeseredett, hallgatag embert állítottam. Épp ezért a címet is erről tervezem: Jkonosztáz a hallgatag ezredes történeteiből... Pataky Dezső a Nemzőközi Szemle decemberi száma A lap a Német Szocialista Egységpárt elméleti és politikai folyóiratából közli Lutz Maternek Lenin imperializmus-elmélete és a jelenkori állammonopolista kapitalizmus .című cikkét Részletezi, hogy milyen nagy és aktuális jelentősége van a korunkban is a lenini imperializmus-elméletnek. S idézi Brezsnye- vet, aki beszédében teljes joggal megállapította, hogy ez az elmélet megadja „a kulcsot azoknak a - kőnkre: sajátosságoknak a megértéséhez is. amelyek az imperializmust jelenlegi fejlődési szakaszában jellemzik”. Partnerek vagy vetéiytár- sak címmel az Egyesült Államok és Japán viszonyáról ír D. Petrov. Washington tervei szerint Japánnak kell a legfontosabb láncszemmé válnia az Egyesült Államok egész távol-keleti és délkelet-ázsiai katonai stratégia- rendszerében. Japán területén varrnak a legfontosabb amerikai támaszpontok. Japán hadiipari komplexuma közvetlerj hátországul szolgál a vietnami hadműveletekhez. És ami a legfontosabb, Japánnak, mint a tőkés világ második legnagyobb ipari hatalmának Washington elképzelései szerint át kell vállalnia az ázsiai országoknak folyósított „segélyek” jelentékeny részét. Tokió pedig kész eleget tenni ezeknek a követeléseknek — mert a jelenlegi szakaszban követett irányvonal előnyös á japán monopoltőkének. Folytatja a lap a Milyen úton haladjon a nemzeti felszabadító küzdelem? című nemzetközi vita felszólalásainak közlését: Romano Ledda Az elemzés néhány problémája és Szolodovnyi- kov A fejlődés nem kapitalista útja Afrikában című írásaival. Egvéb cikkek: Bebrits Anna Az észak-írországi események jellegéről. Horst Schötzki Ki védi Európát az Egyesült Államoktól? (Horizont). Makai György Közel- keleti frontok — két évvel a Biztonsági Tanács határozata után. Joe Slovo Che Bolíviában (The African Communist). — Mindannyiszor, újra és újra meg kell állapítanom: ez a város mindig szebb, kedvesebb, hangulatosabb és varázslatosabb lesz. Szédületes tempóban fiatalodik, s rendkívül üde jelenség, ahogyan a régi és megszokott mellett a város új arcéle is mindjobban kirajzolódik. Ügy tapasztalom: az itteni emberek ezeket az új vonásokat nem nagyon veszik észre, s ha felfigyelnék is, kevés rajongással és örömmel nyugtázzák a változásokat. Szívesebben eltúlozzák és felnagyítják inkább a ko- pottabb részeket... Beszélgetésünket Egerrel kezdi. Mert a József Attila- díjas Fábián Zoltán titkolat- lanul nagy szerelmese, rajongó tisztelője e városnak. Nem véletlen, hogy szívesen és örömmel, gyakran ellátogat ide. Fábián Zoltán „Az olvasó népért” mozgalom írószövetségi titkárságának vezetője, e tisztségében vett részt a tanárképző főiskolán’ megrendezett pedagógus-tanácskozáson is. — Hogyan fogalmazza meg Fábián Zoltán „Az olvasó népért” mozgalom lényeges feladatait? — Az olvasni tudásra kell megtanítani az embereket. Hogy az olvasás számukra ne fizikai kínszenvedés legyen, hanem szellemi élvezet, öröm. Az olvasás gyönyörűségére kell megtanítani az embereket Az olvasóvá nevelés mindannyiunk egyetemes feladata. Ezt a munkát a fundusoknál, az alapoknál kell elkezdeni. Lent, a gyerekeknél, az általános iskolák padjaiban. Egyik nagyon fontos vonulat ez: az ifjúság olvasóvá nevelése. — S a tanácskozások mennyiben segítenek? — Az őszinte, közös eszmecserék annak lehetőségét adják, hogy feltérképezhetjük: hol vannak gyenge pontok, hol kell erősíteni a „harcál- lásokat”, mit rontottunk el, mit kell jobban csinálnunk, ffc 1944. október lá-ehek eseményeit nagyon sokan megírták már, úgy, ahogyan ezt a drámai nap szereplői a maguk szempontjai szerint látták és elmondták. Ezért szükségtelennek véljük e helyen a nap eseményeit időrendben ismertetni. Annyi azonban bizonyos, hogy ez a nap sorsdöntő jelentőségű volt. Két dolog minden kétséget kizáróan megállapítható. Az egyik: hogy a sikertelenség oka nemcsak a rossz szervezés és az árulás, hanem az őszinteség hiánya is. Másodsorban: a felelősség oroszlánrésze mindezért Horthyt terheli. Egyéni magatartása még azok számára is kiábrándítóan hatott, akik kezdettől fogva támogatták 25 éves „országláeában”. Egy ilyen szembefordulás időpontját jól meg kell választani, és ha’ már elkezdték, konzekvensen végre is kell hajtani. Horthy egyiket sem tette. Az időpont ötletszerű volt, nem józan megfontolás alapján történt, hanem fia elrablása feletti felháborodása miatt olvastatta be a proklamációt. És alig néhány órával később ipár fel is adta a küzdelmet... Lázár testőrparancsnok a kormányzó rendeletére csalt a Vár közvetlen védelméről gondoskodott. Erre a védelemre. a korszerű harcra nem használható testőrségen kívül két zászlóalj állt rendelkezésére, az egyik 300, a másik 643 fős állománnyal. Szemben álltak velük a nemetek tigris tankjai. Vörös János vezérkari főnök október 14 én fe1” 'r-r mint eddig tettünk. — „Az olvasó népért” mozgalom mindenekelőtt a pedagógusokra számít. — A pedagógus hivatásából eredően tudja az olvasóvá nevelést végezni. Nem közömbös azonban, hogy milyen minőségi fokorv tudja végezni. Erre tehát alaposan és körültekintően felkeli készíteni a leendő pedagógusokat. Éppen az egri tanácskozáson hangzott el: a Művelődésügyi Minisztérium az új tantervi dokumentumokban o pedagógusképzés feladatává teszi az olvasóvá nevelésre való előkészítést is. A felkészítést segítendő, hamarosan új folyóirat lát napvilágot Szegeden, neve még nem végleges: „Módszertani Közlemények”. Fábián Zoltán neve jó ideje ismert a mai magyar irodalmat szeretők és kedvelők körében1. Első elbeszélés-kötete 1952-ben jelent meg (Utak címen), amelyet azóta számos mű követett: Hegedűszó, íme, Európa!, Három kiáltás. Egy regény (Ítélet), amelyből film is készült. Utolsó kötete (Hajnaltól délig) ugyancsak celluloidszalagra került. Ezután érdekes és izgalmas „kirándulások” következtek Az ismert, tudós csillagász, Kulin György társaságában két fantasztikus regényt írt: Üzen a nyolcadik bolygó és Az ellentmondások bolygója címen. A fantasztikus regényhez illően ügyes, ötletes kombinációval nevüket is rejtjelezték: Q. Gylin — F. Bian. — Milyen újabb műveket várhatunk mostanában, milyen tervek foglalkoztatják az írót? — Itt nincs sok mondanivalóm. Az irodalom olyan, mint a, szerelem: csinálni kell, és nem beszélni róla. A „Magyarország felfedezése” sorozatban elkészítem a nagykátai járás szociográfiáját. Az anyaggyűjtést már befejeztem, négy évet áldoztam erre, s a megírásnak is te a kormányzót. líorthy azt mondta neki, hogy másnap döntésre akarja vinni a dolgot a németekkel, ezért délelőttre összehívja a korona- tanácsot. Mikor a vezérkari főnök a katonai előkészületekről érdeklődött, Horthy azt felelte; hogy „azzal ő most nem is törődik, különben is Vattay főszámysegéd mindent elintéz”. Ugyanígy nem volt hajlandó Vörössel arról sem tárgyalni, hogy haladéktalanul Husztra menjen a magyar csapatokhoz. Ennék aztán az lett a következménye, hogy a proklamáció után az első magyar hadsereg parancsnoksága tájékozatlan maradt, pedig Dálnoky Miklós Béla parancsnokot beavatták a kormányzó terveibe és az ő feladata lett volna, hogy északról megnyissa az Aföldre vezető utat a Vörös Hadsereg előtt. Mikor a koronatanács vasárnap délelőtt 10 órakor összeült, a kormányzó már tudott fián als elrablásáról. Ennek hatására kiadta az utasítást, hogy a kiáltványt azonnal olvassák be a rádióba. A németek pontosan ezt akarták. Tudták ugyanis, hogy a katonai előkészületek hiányosak, de a fegyverszünet megkötésének bejelentésével lei tű nő ürügyük lett arra, hogy most már minden gátlás nélkül Szálasit ültessék hatalomra. A koronata- nács meglepetéssel vette tudomásul a kormányzótól a fegyverszünet megkötését és a proklamáció rövidesen megtörténő beolvasását Lakatos miniszterelnök valló, írvícn QT^rint, sz utóbbiról ö maga sem tudott. Emlékirataiban Horthy ezt azzal magyarázza, hogy Lakatosban ugyan megbízott, de a kormány tagjaiban nem. Hogyan lehetett elképzelni, hogy a tényleges hatalmat gyakorló miniszterelnök tudta nélkül sikerüljön az átállás? Erre csak egyetlen lehetséges válasz van. Horthy szándéka nem volt komoly és megalapozott. Ez rövidesen kiderült, mert a rádió éppen ismételni kezdte a kormányzói proklamáció beolvasását, amikor Horthynál megjelent Hitler rendkívüli megbízottja, Rahn nagykövet. Horthy ugyan tiltakozott fia elrablása miatt és fegyverszüneti szándékát is hangoztatta, de aztán akadémikus vitát folytatott a nagykövettel arról, hogy miként lehetne a lóugrást úgy végrehajtani, hogy a volt szövetséges „becsületét” megóvja. (Wessenmayer vallomása.) S ezzel megkezdődött az árulások sorozata. Az első árulás ott történt, hogy a kormányzó által kibocsátott és a vezérkar főnökétől ellenjegyzett hadparancsot, — amely az első és a második magyar hadsereget a szovjet hadsereggel együttműködésre, a németekkel szembefordulásra utasította, — a vezérkar nem továbbította. Ennek a következménye volt az, hogy a proklamáció ellenére a ,frontokon nem történt semmi, a németeknek maradt idejük az intézkedésre, s Dálnoki Miklós Béla mindössze néhány törzstisztjével tudott átszökni a szovjet csapatokhoz, hogy letartóztatását elkerülje. Az események Budapesten is hasonló módon folytak. Sem Horthy, sem Lakatos miniszterelnök nem gondolt komoly ellenállásra és a katonai szembefordulást még a rendelkezésükre álló szerény eszközökkel sem szervezték mep 5 gj T.*zár Károly alté bomagy. a testőmség parancsnoka rendelte el a Vár védelmét. Lakatosnak néhány órával a prok elhangzása után az \ véleménye, hogy nem németek ellen harcolni. „új lehetőségek” adódtak. A kormányzó ugyanis a koronatanács befejezése után nyomban megbízta a miniszterelnököt, tárgyaljon a németekkel a helyzet sima, „vér nélküli” megoldásáról. Lakatosnak az volt a véleménye, hogy a vérontás csak úgy kerülhető el, ha a hatalmat átadják a németeknek. A tárgyalások rögtön megindultak, a németek ezzel természetesen egyetértettek, de feltételekkel. Megígérték a kormányzónak fia szabadon bocsátását, neki elsőrendű bánásmódot helyeztek kilátásba, ha lemond, Szálasit kinevezi miniszterelnökké és újabb proklamációt bocsát ki, mely szerint a fegyverszünet nem jelenti a fegyverletételt és a csapatok kötelesek továbbra is a németek: oldalán harcolni. Természetesen be kell szüntetni a helyi ellenállást is. Mikor ezeket a feltételeket Lakatos közölte a kormányzóval, — aki időközben a németek védőmé alá helyezte magát és a Hatvany-palotába költözött át, ahol gyakorlatilag a Gestapo foglya volt, míg családja a pápai nunciatúrám talált menedéket, — Horthy rövid ideig gondolkozott, majd azt felelte: „nem bánom”. Ugyanakkor kiadta a parancsot a németekkel szembeni ellenállás megszüntetésére. Egyedül Itazár altábornagy nem tudta a parancsot azonnal végrehajtani, mert csapatai már felvonulóban voltak, s ígv a né motelek el kialakult tüztiarcban néhány magyar katonának még el kellett esnie, miközben legfőbb haduruk már ke ni füléit (Folytatjfi&b l