Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-05 / 282. szám

Korszerű könyvtárakat Politika a katedrán Megyjegyzések az Olvasó népért mozgalomhoz Hazánkban manapság gya­koriak a viták mindennapi életünk problémáiról. Ilyen vitát kezdeményezett Fábi­án Zoltán a Népújság 1969. X. 8-i számában az „Olvasó népért'- mozgalomról. ★ Azt hiszem, kevés ember­rel találkozunk, aki vitat­ná, hogy mit. 1 van szükség e mozgalomra. Az ország előtt álló feladatokat, a ter­melés növelését, a szocialis­ta demokratizmus kiszélesí­tését csak sokoldalúan mű­velt emberekkel lehet meg­valósítani. A műveltség alapját az iskola adja. de az, aki az iskolai bizonyít­vány megszerzésével — le­gyen az általános iskolai, középfokú vagy felsőfokú végzettség — megelégszik, igen hamar ráébred arra, hogy nem tud lépést tarta­ni az újabb társadalmi és technikai fejlődéssel. Az alapműveltség kiegé­szítését szolgálják a mozi, a tv, a rádió, az újság. Leg­fontosabb eszköznek azon­ban a könyvet kell tekinte­nünk. Részben azért, mert a könyvekben az emberi műveltség évezredes tapasz­talatai vannak felhalmozva, részben azéirt, mert az olva­sás nincs sem helyhez, sem időhöz kötve. Az olvasási igény kielégítése különböző módon történik; könyveket i vásárolunk, ajándékba ka­punk, ismerőseinktől, bará­tainktól kölcsönzünk, de az olvasás legfőbb bázisa a könyvtár, ahol a könyvek nagy választéka áll az ér­deklődő olvasó rendelkezé­sére. Mi, könyvtárosok azt vall­juk, hogy legfontosabb fel­adatunk az olvasó szolgála­ta. Munkánk középpontjá­ban az olvasó áll, ezt szol­gálja a könyvbeszerzéstől kezdve minden tevékenysé­günk. Városunkban, Hatvan­ban ezt olvasóink is tanú­síthatják. A mi könyvtá­runkra a fejlődés jellemző még akkor is, ha ez a fej­lődés nem volt egyenletes éa nem mindig egyforma üte­mű. Városunk közművelő­dési könyvtárainak 3200 ol­vasója van, könyvállomá­nyunk meghaladja a 40 000 kötetet. A rendszeresen ol­vasószolgálati tevékenység mellett tágabb értelemben vett népművelési tevékeny­séget is végzünk. A közel­múltban könyvtárunk ven­dége! voltak Devecsert Gá­bor, Garai Gábor Kossuth- díjas, Bárány Tamás, Fábi­án Zoltán József Attlla-df- jas írók és még sokan má­sok. Ezenkívül vendégeink voltak tudósok, (Erdei-Grúz Tibor akadémikus, Radnai Béla egyet, tanár, öveges József professzor) színészek, (Koncz Gábor, Sütő Irén), neves szakemberek. Mun­kánk eredményessé válha­tott egyrészt azért, mert együttműködünk más szer­vekkel- (KISZ, nőtanács, ÁFÉSZ, a Hazafias Nép­front), másrészt nem lebe­csülhető az a körülmény, hogy viszonylag korszerű keretek között működünk. Nem árt egy összehasonlító adatot sem közölni; 1952— 1966-ig 36, 1966-tól (az új, korszerűbb könyvtárakba költözés óta) napjainkig 55 író—olvasó találkozót tartot­tunk. Ezeknek az író—olva­só találkozóknak is köszön­hető az új magyar irodalom Iránti növekvő érdeklődés. ★ Az olvasómozgalomnak a még nem olvasók olvasóvá nevelése a legfontosabb fel­adata. Az olvasó nevelése, ízlésének fejlesztése a könyvtáros feladata, az ol­vasóvá nevelés azonban tár­sadalmi ügy. Ezt városban egy-két könyvtáros, illetve falun egy tiszteletdíjas könyvtáros nem tudja meg­valósítani. december 5.. petitek Az olvasóvá nevelés fel­nőtt korban nagyon nehéz feladat, ezt még gyermek­korban kell elkezdeni. Ezért a mozgalomban hihetetlenül nagy szerepe lehetne az is­kolának, az olvasás kezdé­sét azonban nem szabad le­szűkíteni csak a magyar szakos tanár feladatává. Már az alsó tagozatban is jobban kellene törődni az­zal, hogy az olvasás kész­séggé váljék. Ismerek nem egy olyan VI—VII. osztá­lyos tanulót, aki nem tud folyamatosan olvasni. Ho­gyan várjuk el ezektől azt, hogy majd felnőtt korban rendszeresen és tudatos ol­vasóvá válnak? A gyere­kekkel a könyvtárban is többet kellene foglalkozni. Ennek feltétele, hogy még korszerűbb gyermekkönyv­tárak működjenek. A gyer­mekkönyvtár a könyvtári munka legelhanyagoltabb területe. Itt dolgozik arány­lag a legkevesebb könyvtá­ros, és e munkaterületre jut aránylag a legkevesebb anyagi ráfordítás, holott az olvasók mintegy 40 százalé­ka gyermekek közül kerül ki. * A könyvtárügy arasik el-* hanyagolt része a városi- falusi külterületek könyvtá­ri ellátottsága. Napjainkban a külterületek, új városré­szek. gyorsan fejlődnek. Az egészségügyi, szociális, kom­munális, kereskedelmi ellá­tottságuk fejlettségével azon­ban nem tart lépést a könyvtárak létesítése, fej­lesztése. E külterületek könyvtárai szűkös helyiség­ben, kevés könyvvel és cse­kély tiszteletdíjban részesü­lő könyvtárossal működnek. Az a csoda, hogy az olva­sók száma a mostoha viszo­nyok ellenére sem- csökken. Korszerű könyvtárak üze­meltetése esetén jelentős fejlődés következhetne be. Számításaink szerint pl. Új- hatvanban egy megfelelő fi­ókkönyvtár működése ese­tén néhány év alatt mintegy 1000 fővel növekedhetne aa olvasók tábora. külterü­leti könyvtárakat természe­tesen fel kellene szerelni audiovizuális eszközökkel, (rádió, tv, vetítő), hogy a településrész művelődési központjaivá váljanak. ★ Mi.ív en feltételek között dolgozhatnának még ered­ményesebben a könyvtárak? 1. Korszerű, jól felszerelt és a szükséges anyagi fel­tételekkel működő könyv­tárakra van szükség, ame­lyek képesek ellátni egy-egy település lakosságának olva­sási igényeit. 2. A fenntartó szerveknek a legkisebb községtől az or­szágos szervekig nagyobb felelősséget kell érezniük az „Olvasó népért" mozga­lomért, és ennek legfőbb bázisáért* a könyvtárért. Az átérzett felelősségnek a nö­vekvő anyagi támogatásban is meg kell mutatkoznia. 3. A művelődésügyön be­lül is előtérbe kell helyezni a méltatlanul hátrányos helyzetben levő könyvtár­ügyet. A népművelési mun­ka elsőrendű bázisának a könyvtárat kell tekinteni. Közös célunk az, hogy mi­nél többen olvassanak, és az olvasókat képessé tegyük arra, hogy a könyvet, mint a munka legfontosabb se­gédeszközét alkalmazzák. 4. A társadalmi és tömeg- szervezetek munkájában is nagyobb szerepet kell kap­nia az olvasóvá nevelésnek. Ez új színt hozhatna e moz­galmak tevékenységébe. ★ Az „Olvasó népért’’ moz­galom célkitűzése akkor vá­lik valóra, ha ezt nemcsak „fent" akarják, hanem „lent” is, és meg is valósít­ják. Mi, könyvtárosok nem csunán egyetértünk a célki- tűziésssel és magunkénak valljuk a mozgalmat, hanem fáradozunk is érte, mert „a kiművelt emberfők sokasá­gával” valósulnak meg vé­gül a szocialista társadalom legnemesebb eszményei. (Békés György) FORDUL Miután Horthy és közvet­len környezete végre meg­győződött arról, hogy a fegy­verszünetet csakis az ország határain álló Vörös Hadse­reg útján és valamennyi szö­vetségestől egyszerre kell kérni, hozzáláttak a fegy­verszüneti bizottság kijelölé­séhez és elküldéséhez. Ezek­be a megbeszélésekbe Horthy a kormány részéről csak. La­katos miniszterelnököt avat­ta be, mivel kormányának nem minden tagját tartotta megbízhatónak. A megbeszé­lések részben ifj. Horthy Miklósnál, vagy Ambróczy Gyula kabinetirodai főnök­nél. vagy pedig a légiriadók idején a vár alatt levő bom­babiztos óvóhelyen folytak. Végül is abban állapodtak meg, hogy a fegyverszüneti bizottságot Faraghó Gábor ■rendőr tábornok vezeti, tag­jai pedig Szentiványi Do­monkos, a külügyminiszter politikai osztályának vezető­je és Teleki Géza egyetemi tanár. A bizottság összeállítása a következő alapelvek szerint történt. Faraghó Gábort, Vö­rös János vezérkari főnök ajánlotta, mivel Faraghó 1941-ig katonai attasé volt Moszkvában, jól beszélt oro­szul és a szovjet fővárosban személyes kapcsolatokkal is rendelkezett. Szentiványi Do­monkos nemcsak az ifj. Hor- thy-féie kiugrási irodának volt a vezetője, de ő volt a bizottság külügyi szakembe­re is. Végül pedig Teleki Gé­za. Telelő Pál volt minisz­terelnök fia, mint a kor­mányzó bizalmi embere kép­viselte a bizottságban a Hor- thy-vonalat. A kiutazás! technikai megvalósítására — Teleki tanácsára —, bekap­csolták Zichy Ladámért. Zichy nemcsak Teleki jó is­merőse volt, de Gács mellett, Magyarországon és Szlová­kiában kettős birtokkal ren­delkezett, szabad átjárása volt Szlovákiába és összeköt­tetésben állott szlovák és szovjet partizánokkal. Egy­ezer már levelet hozott a kormányzónak a zólyomi par­tizánok vezetőjétől, amely­ben arról biztosította Hor- thyt, hogy amennyiben fegy­verszüneti delegációt kíván küldeni a szovjet kormány­hoz, minden teleintetben ren­delkezésére áll. Vattay altá­bornagy, főhadsegéd, Kuder Lajos csendőr ezredes Zó­lyomra küldte a partizánok vezetőjéhez annak megálla­pítására, hogy ha minden megfelel a valóságnak, ké­szítse elő a bizottság utazá­sát. Kudar. Zichy kíséreté­ben nyomban elutazott é6 24 óra múlva visszaérkezve je­lentette: minden rendben van. Ezek után, szeptember 26-án, a kormányzónak Sztá­linhoz írt saját kezű, fran­cia nyelvei levelével, tárgya­lási felhatalmazással és meg­felelő útd okmányokkal út­nak indították a delegációt. Az utazást rendkívüli óva­tossággal készítették elő. Há­rom autó indult el Budapest­ről különböző irányba. Azel­gendő. tisztességes bérért. Ele­inte csak a szakszervezet ke­retében. Agitált, járta a mun­kaadókat, ellenőrizte, hogy megtart]ák-e az alkalmazot­taik érdekeit védő rendelke­zéseket. A mesterek izzó sze­meikkel, a munkások pedig kemény kézszoritással fogad­ták A város szegény negyedé­ben laktak. Könnyű volt szót értenie az emberekkel. A párthoz is egyenes út vezette. Amikor az államosítás megkezdődött, megint újabb leckét kapott az élettől. Raj­ta is múlott, hogy az össze­harácsolt vagyon nem tűnt el az ügyeskedő tőkések kezén. Nemcsak a kinyitott páncél- szekrények meglepő mennyi­ségű értékeit, hanem a rak­tárak nem is álmodott gaz­dagságát kellett átmenteni a nép tulajdonába. Ekkor ta­pasztalta újból, mennyi fon­dorlatra képes a „tisztes gyá­ros”. Évekkel később egy kőbá­nyai gőzmozdonyt talált pél­dául sok kilométerre Gyön­gyöstől, amit az államosítás napjaiban csempésztek ki oda. Az már nem is meglepő, hogy a gőzmozdonyt a bánya volt tulajdonosa nemcsak sú­lyos pénzért adta el az új he­lyen az állami vállalatnak, hanem maga is vezető állást szerzett ott. jócskán lefcanya­A politikai iskola tanulmá­nyai tehát itthon folytatód­ták. A napi nyolc órai mun­káért, a megélhetéshez ele­Nem pedagógus, hanem vállalati igazgató. De mégis tanít, Jelképes katedrája a Marxizmus—I«enintizmus Es­ti Egyetem gyöngyösi tagoza­tán található. Felnőtt embe­reket tanít az ideológia egyes kérdéseire. Képesítését nem­csak szervezeti oktatásban szerezte, hanem sok é\#tn ke­resztül — az életben. Marosán Lajos a neve. o o o o A fogsággal kezdődött. Tá­bor a Szovjet­unióban, ahol ezerszámra várták sorsu­kat a magya­rokon kívül a németek és a vén földrész egyéb náció­jának katona­gúnyába öl­töztetett fiai. Aztán elter­jedt a hír: megalakít­ják a demok­ratikus ma­gyar hadsere­get, amely részt vesz majd az or­szág felszaba­dításáért folyó harcokban. Az elsők között jelentke­zett. 1945 kora tavaszán már itt­hon van, hazai földön, megint katona, ismét szolgálatot tel­jesít, de most már a szovjet csapatok szövetségeseként. Amikor először jön haza Gyöngyösre szabadságra, szá­zak veszik körül és követik hazáig. Nemcsak a csodálko­zás kíséri az útját, hanem a kíváncsiság is. Hallani akar­nak az itthoniak a hadba vo­nult hozzátartozókról, ö vá­laszol a kérdésekre, ha tud. Mosolyt vagy könnyet fa­kasztva, jó hírt vagy bánatot közölve. Egy évvel később leszerelt, beállt az egyik kovácsmester­hez, napi tizenkét órai mun­káért hat forintot kapott. ső kocsiban utazott Itat tiszt, akik a kormányzó levelét és a többi okmányt vitték. A másik autóban, melyet Ku­dar vezetett. Szentiványi és Faraghó ültek, míg a har­madik kocsiban utazott Tele­ki, Zichy Ladomérral. Az autók számtábláját útközben háromszor is cserélték, hogy az esetleges megfigyelőket félrevezessék. Sikerült is minden baj nélkül este 8 óra körül megérkezniük Gúosra. 9 órakor a Zichy ál­tal kijelölt ösvényen libasor­ban Indultak és átlábaltak a határt jelentő keskeny pata­kon. A Kudar által megbe­szélt helyen — alig 2 kilomé­terre a határ mögött —, ta­lálkoztak a partizánokkal, akik nyomban Zólyomra vit­ték a társaságot. Itt várni kellett, amíg megérkezett a szovjet kor­mány különrepülőgépe, amely Kijeven át Moszkvába szál­lította a küldöttséget, ahova október 1-én / a kora esti órákban érkeztek meg. A re­pülőtéren már várták a ma­gyarokat és nyomban Kuz- nyecov vezérezredeshez, a vezérkar főnökének helyet­teséhez vezették őket. Ezek a megbeszélések még csak tájékoztató jellegűek voltak. A magyar küldöttség ekkor összeköttetést Igyekezett te­remteni Budapesttel, hogy közölje: a tárgyalások meg­kezdődtek. A szovjet ható­ságok mindenben a legna­gyobb készséggel álltak a magyar megbízottak rendel­kezésére. Bár az összekötte­tés módját Budapesten rész­letesen kidolgozták, az érint­kezés mégis nagyon körül­ményes volt. A rejtjelek ugyanis ötös számjegyekből álltak, ahol az elhelyezés sze­rint a számcsoportok nem­csak egyes betűket, de egyes szavakat is jelentettek. Az óvatosság helyénvalónak mondható, de az egész rend­szer mégis túl bonyolultnak Maonyult. Órákig tartott né­hány mondatos sürgöny meg­szövegezése vagy megfejtése, mert a rejtjelet Vattay fő­hadsegéden kívül c6ak a kor­mányzó menye, özvegy Hor­thy Istvánné ismerte. A táv­iratokat, melyeket a szovjet hatóságok továbbítottak, a vár pincéjében levő titkos adó-vevő készülékkel fogták fel. ennek létéről azonban a németeknek tudomásuk volt. Másnap Antonov tábornok vezérkari főnök fogadta Fa­raghót, akinek a magyar küldöttség vezetője átadta Horthynak Sztálinhoz írt le­velét. Ugyanaznap este a ma­gyar küldöttséget Molotov külügyi népbiztos dolgozó- szobájába vezették, ahol ér­demben Is megkezdődtek a fegyverszüneti tárgyalások. Még mielőtt ezek a tárgya­lások elkezdődtek volna, meg­érkezett Budapestről az első távirat, melyben Horthy nyugtázta Faraghó korábbi táviratainak vételét és kö­zölte, hogy a budapesti né­met erők növekedése miatt haladékra van szüksége, de a fegyverszünet megkötésé­re vonatkozó készsége válto­zatlanul fennáll. A kormány­zó tehát még mindig nem hagyott fel kettős játékával. Miközben megbízottai Moszk­vában tárgyaltak, megint csak haladékot akart kicsikarni, nyilván azzal a hátsó gondo­lattal, hátha közben mégis történik valami. Az első tár­gyalás a külügyminisztéri­umban éjjel 3 óráig tartott. A magyar küldöttség francia és orosz nyelven megkapta a fegyverszüneti szerződés elő­re elkészített szövegét, ame­lyet nemcsak tanulmányoz­hattak, de meg is vitathatták a szovjet államférfiakkal. Tá­vozóban a magyarok azonnal táviratoztak Budapestre, . amelyben közölték a tervezet _jvegét és beszámoltak a tárgyalás re szleteiről. Másnap, október 9-én meg­érkezett a válasz Budapest­ről A válasz szerint a kor­rítva magának az állam ke­nyeréből. o o o o Mindig, mindenütt azt lát­ta, hogy a volt gyárosok és nagygazdák ott próbálnak ki­bújni a törvényes rendelke­zések alól, ahol tudnak. A kétkezi munkásból lett veze­tőket igyekeztek lejáratni. Gátolták a termelést. Kemény harc folyt akkor ­ban, a negyvenes évek végen a hatalomért és a hatalom megtartásáért. Amikor 1953- ban megválasztották a városi pártbizottság titkárává, úgy érezte, nagyon éberen neil vigyáznia az állam rendjére Most, hogy ezekre az évek­re emlékezik, sóhajtva teszi azt Marosán Lajos. Világo­san látja már, mikor csúszott be a jó szándék táplálta túl­zás. hogyan éltek vissza oly­kor a nevével. „Balos" volt? Használni akart. Most már tudja: kevés volt akkoriban az elmédet! ismerete. Élmé­nyeire, megérzéseire hagyat­kozott főként. Sokan elfordultak tőle 1957-ben. Még segédmunkás­nak sem vették fel hónapo­kon keresztül. Idegileg, egészségileg is ki­készült. Jó idő múlva a Vas- és Fémipari Vállalatnál kapott munkát, majd 1958-ban inai beosztásába került, az Ingat­lankezelő Vállalat igazgató­ja lett. o o o o Tévedett néha? Igen. Így utólag már ő is látja. Akkor azonban a meggyőződése ve­zette. A párt, a dolgozó tár­sak érdeke lebegett a szeme előtt. Almikor hiába kért munkát, a pártot, a dolgozó társakat akkor sem hibáztat­ta. Ragaszkodott hozzájuk a legnehezebb órákban is. az ellenforradalmárok géppisz­tolya előtt állva is, mert a párt adta élete értelmét. ö nemcsak az elméletet sa­játította el később, hanem élete gyakorlatát is soha el nem felejthető iskolának te­kinti. Az esti egyetemen folyó munkálkodásra ezért is lett alkalmassá. Nehéz tanulópénzt fizetett. Ezért akarja megkönnyíte­ni mások útját arról a jelké­pes katedráról. (G. Mólnál' F.) (Fénykép: Kiss B.) mányzó megadta a felhatal­mazást a bizottságnak a fegyverszünet megkötésére és közölte, hogy az írásbeli meghatalmazást Nemes Jó­zsef személyében külön futár hozza, akit az első magyar hadsereg arcvonalán Kőrös­mezőnél tesz át a vonalakon Dálnaky Miklós Béla vezér- ezredes, a frontszakasz pa­rancsnoka. Ugyanakkor a legnagyobb titoktartást kér­te. A magyar delegációt ok­tóber 11-én este 7 órára is­mét a Kremlbe kérették. Mo­lotov dolgozószobájában a há­rom magyaron kívül jelen volt Dekanozov, a külügyi népbiztos helyettese ós Kuz- nyecov vezérezredes. Faraghó felolvasta a Budapestről ér­kezett legújabb táviratokat és jelezte, hogy Nemes a fel­hatalmazással már elindult. Molotov megjegyezte, hogy a felhatalmazásra ugyan fel­tétlenül szükség van, de a rendkívüli helyzetre való te­kintettel hozzájárul ahhoz, hogy a meghatalmazást majd később mutassák be. Ha a magyarok kívánják, u meg­állapodást rögtön alá lehet írni. így a hitelesnek számító orosz szöveg átolvasása után előbb Faraghó. majd Szent­iványi és Teleki is aláírták az okmányt. 1944. október 11-e volt és 3 perc hiányzott 8 órából, moszkvai idő sze­rint. Szóbelileg abban álla­podtak meg. hogy a fegy­verszünet közzétételének idő­pontját. figyelembe véve a kormányzónak a magyaror­szági helyzetről tett kijelen­téseit —. Horthyra bízzák. A magyar küldöttség tagjai egy ideig még barátságosan elbe­szélgettek az orosz államfér­fiakkal. majd jelentést küld­tek Budapestre a fegyverszü­net megkötéséről. Magyaror­szág számára tehát elvben megteremtődött a lehetőség arra, hogv a náci uralom alól minél előbb felszabaduljon. (Folytatjuk) I í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents