Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-24 / 298. szám
Zsúfoltak az autóbuszok Lemaradnak az utasok Uj járatok jövőre Naponta ismétlődő látvány, hogy az autóbuszmegállónál Idegesen topognak az emberek, s amikor feltűnik a gépkocsi, életveszélyes tolongás kezdődik. Valósággal megrohanják a buszt, egymást taszigálják a le- és felszállók. A kocsi megtelt, kiáltja a kalauz, de a lépcsőkön újabb harc kezdődik, szitkozódás hallatszik és kabátgombok szakadnak. Előfordul, hogy mindenki felkapaszkodik és hering módjára szoronganak a buszon, de az sem ritkaság, hogy 8—10 ember lemarad, s későn érkezik a munkahelyére, a bírósági tárgyalásra. az SZTK-ba és haza. Az Egyesült - Izzóban új üzemet építettek, sok munkást felvettek, de ha nem kapnak újabb autóbuszokat, nem kezdhetik a munkát. A Gagarin Hőerőműben, a Finomszerei vénygy árban, a Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyáregységében az autóbuszok túlzsúfoltságára és a járatok pontatlanságára panaszkodnak. Nem kielégítő a közlekedés az egyesített gyöngyösi—hatvani járás székhelyén. A kevés kocsit is későn kapták As idei kellemetlenségek miatt a 4-es sz. AKÖV dolgozóit és vezetőit nem okolhatjuk. Ugyanis a forgalom évről évre növekszik, de az új autóbuszokat hiába rendelték meg, hiába sürgették, csak részben és késedelmesen vehették át Az ígért 18 új autóbusz helyett csak list kaptak, ezt is csak az év második felében. Az Ikarus- gyár december elejéig a hazai autóbusz-rendeléseknek csak felét teljesítette. Külföldre hová, mennyit szállítottak? A3 export sokkal .jobban kifizetődik az Ika- ms-gyárnak, mint a hazai kötelezettség teljesítése? Minderre nem sikerült megbízható adatokat szerezni, de azt megállapíthatjuk, hogy megyénk autóközlekedését sürgősen javítani kell. * Miricz József, a 4. számú AKÖV forgalmi igazgatóhelyettese pontos kimutatást bocsátott szerkesztőségünk rendelkezésére az 1970. évi autóbusz-beszerzésekről. A 4. számú AKÖV jövőre 61 autóbuszt vásárol, de 26 jármű annyira elavult és kopott, hogy ki kejl selejtezni, tehát 1970-ben 35 új autóbusszal gazdagodik megyénk. ''Ezenkívül négy járművet csuklós buszra alakítanak ' át Jó hir az utasoknak, hogy főleg kis befogadó képességű régi buszokat selejteznek, de az új autóbuszok többsége kényelmes, nagy kocsi. Januártól új járatok Hová jut az új kocsikból, mikor és hol lehet javítani a közlekedést? Kérdésünkre Zentai Mihály, a 4. számú AKÖV személyforgalmi osztályvezetője elmondta, hogy az Egyesült Izzó új üzemébe sok munkást vettek fel, legalább hat autóbuszt kértek, hogy a munkahelyre és haza naponként utazhassanak az emberek. Januártól a tényleges igények szerint küldik a gépkocsikat. Január 2-ától új járatot indítanak Balaton—Bükk- szentmárton—Mikófalva— Mónosbél és a Berva között. Januárra ígért az AKÖV egy 40 férőhelyes buszt a Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyáregységének. Amint az új buszok megérkeznek, új járatot indítanak Heves, Füzesabony, Eger, illetve Tarnabod—Kál-Kápol- na. Feldebrő, Eger között. A járás átszervezését figyelembe véve új autóbuszt indítanak Apc. Zagyvaszántó és Gyöngyös között, valamint Hz ideinél nagyobb feladatokra készül fel a szénbányászat Ülést tartott a bányász szakszervezet elnöksége A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége kedden ülést tartott a szak- szervezet székházában. Az elnökség tagjai megtárgyalták az Egyesült Magyar Szénbányák idei várható eredményeiről és jövő évi feladatairól szóló jelentést, amelyeket a fogyasztók igényei alapján határoztak meg. A legnagyobb fogyasztók közül a villamosenergiaipar most több szénre tart igényt, mint amennyiről néhány hónappal korábban szó volt, ezzel szemben a MÁV igénye körülbelül 18 százalékkal kisebb, a belkereskedelemé viszont szénben és brikettben 2,5 százalékkal nagyobb az 1969-ben igénybe vett mennyiségnél. Figyelembe véve a többi „nagyfogyasztó” szükségleteit is, 1970-re a magyar szénbányák több mint 27,2 millió tonna szén, 1 457 000 tonna brikett és 309 tonna nemesitett lignit termelését irányozták elő. Javítani akarják a szénféleségek és a brikettek minőségét, tájékoztatni kívánják a fogyasztókat az egyes termékek minőségéről, választékáról, célszerűbb felhasználásáról stb., és megkezdték a családi házak és kislakások fűtésére tervezett, meleg vizet I is szolgáltató etázskazánok nagyobb arányú gyártását. A jövő év az intenzív fejlesztés időszaka lesz. Ennek keretében csökken a mély- művelésű aknák száma, viszont növekszik az egy aknára jutó termelés. Kevesebb Lesz a munkahely, de megnőnek a fejtési teljesítmények és a művelési sebesség. E> ’két a célokat a meglevő 25. komplexen gépesített frontfejtés munkájának tökeleiesítésevel és 12 új, komplexen gépesített frontfejtés megkezdésével akarják elérni. A műszaki fejlesztés révén várhatóan a föld alatti teljesítmények 6 —7, az összüzemi teljesítmények pedig 6 százalékkal növekednek. (MTI) Domoszló, Verpelét, Eger felé. Űj autóbuszjárat fog közlekedni Egerből Recskre és Párádra, Illetve onnan visz- sza. Ahol dddig is zsúfoltak voltak az autóbuszok, illetve ezután nő a forgalom, a kisebb kocsikat nagyobbakkal cserélik. De a Gagarin Hőerőműnél és a kiskörei beruházásnál sincs elegendő autóbusz, késedelmesen és csak a legnagyobb erőfeszítésekkel tudják szántani a munkásokat. Kiskörére december 1-én a hatodik autóbuszt irányították, majd a kisebb jármű helyett nagyobbat küldenek. Az AKÖV vezetői elismerik, hogy Visontára is kell még egy autóbusz, de a Gagarin Hőerőmű kettőt kér. Lépcsőzetes munkakezdés —= csökken a zsúfoltság Az AKÖV 18 autóbuszt rendelt az idén, de csak 11-et kapott. Mi a biztosíték, hogy 1970-ben 35 új autóbusz érkezik megyénkbe? A megrendelést az Ikarus-gyár visszaigazolta, a megyék közötti elosztásról — az illetékes szervekkel egyetértve —. a Volán Tröszt rendelkezett. A hivatalos leveleket láttuk az AKÖV-néL Budapesten, a Volán Trösztnél felkerestük Takács Eridre főosztályvezetőt, aM megerősítette, hogy a 4. számú AKÖV, illetve megyénk 1970-ben 35 autóbusz- szál gazdagszik. A gazdaságiján yiíásl reform első két évében a vállalatoknak rendkívül előnyös volt az export növelése. Bizonyára nem kivétel az líka- ru6-gyár sem. De meg lehet es meg kéül találni az export és a hazad igények kielégítésének ésszerű arányait. Több mint 33 millió forintért vásárolnak autóbuszokat 1970-ben az AKÖV többet költ a közlekedés javítására, mint áz elmúlt évek során bármikor. De ez aligha szűnteti meg a csúcsforgalom túlzsúfoltságát. Tartunk attól, hogy munkakezdés előtt és a műszakok végén Egerben, Gyöngyösön és a nagyobb üzemek előtt tolongani fognak az autóbuszok lépcsőin. Csak fél órával, vagy 45 perccel kezdene később egyik üzem a másiknál, ha megvalósítanák a lépcsőzetes munkakezdést, akkor milliós befektetések nélkül kényelmesebben utazhatnánk. Dr. Fazekas László Á modernizált Noszkvics A Lenini Komszomol nevű autógyár dolgozói vállalták, hogy a közelgő' Lenin-eentenáriuni tiszteletére a „Moszkvics—412”-es személygépkocsikat modernizált karosszériával készítik el 1970 első negyedében. A képen: Egy modernizált külsejű „Moszkvics—112"-es gépkocsi legördül a futószalagról. (MTI külföldi képszolgálat — TASZSZ) Itt még az ünnep is hétköznap Mátraháza, a Magyar Tudományos Akadémia üdülője. Még a szavaik is halkabban toppannak. Minden olyan visszafogott. megilletődött Ezt bizonyára az Akadémia szó varázsának kell elkönyvelni. —■ Több mint tíz éve, hogy tó sem mozdultam innen. Évekkel ezelőtt mégis elmentünk a Balatonhoz üdülni. Én legalábbis azt hittem, hogy üdülni fogok. De a férjemnek ott is a hivatali teendőit kellett végeznie. Megbízták, hogy helyettesítse egy kollégáját, ha már ott van. Öt nap múlva azt mondtam, elég volt, menjünk haza. Ez minden, csak nem üdülés. Tessék: ez a másik oldal. Ami a nesztelen léptek,- a szép környezet, az üdülő méltóságteljes külső képe mögött található, amit a beutaltait nem ismernek, amire talán nem is gondolnak. Aki erre elmegy, fieisóhajthat: milyen jó is azoknak, akik itt élhetnek. Az egész életük folyamatos üdülés. Szabó Lászlóné nem panaszként mondta el az előbbi, jellemző esetet. A férje is csali megállapítja a fényeiket. így: — Nem tudom, mikor ünnepeltem utoljára. Pedig nekem könnyebb, mert van Ölü&ik, aiiiiik ? Jack Lane egy hangszigetelt londoni beszédstúdióban tanulta meg abszolút precíz- séggel a magyar nyelvet. Olyannyira, hogy amikor levelet írt nekem és közötte abbéli óhaját, hogy szeretné Magyarországon tölteni a karácsonyi ünnepeket, egyetlen tubát sem fedeztem fel írásában. A további történet kedvéért el kell még mondanom, hogy Jack Lane barátom azon kívül/ hogy kiválóan bírta nyelvünket, semmi egyebet nem méltöztatbtt tudni szeretett hátinkról. Jacket a Keleti-pályaudvaron vártam, mint hűséges levelező partner. Röpke hat és fél óra hossza késéssel befutott a bécsi gyors, de mindenkit biztosíthatok, hogy történetünk további ügymenetét ez a késés egyáltalán nem befolyásolja. Két kiváló hetet töltöttünk különböző foglalkozású hölgyek társaságában, amikor Jack eltántoríthatatlan szándékának adott kifejezést: szerelné megismerni a magyar falut, lakóit, és a karácsonyi készülődést. Leutaztunk Karavisznekháza-alsóra, Ró- zsiékhoz. Rózsi férje az udvaron fogadott, • 'iUsrkjtényben, mivel éppen disdnóvágás- hoz készült a család. Jack azóta is szentül hiszi, hogy az ö tiszteletére öltöttek diszvi- seletet a háziak, valamely ősi rituális szokást idézve. Felhajtottunk néhány kupica ismerkedésserkentő, házi szilva című bájitalt, majd angol barátom a következő kérdéssel fordult a házigazda felé. — És mondja, kérem szépen, miképpen készülnek az ünnepre? — Hát ölünk, mint ahogy áz már falun szokás — mondta Józsi. Láttam, hogy Jack elsápad, remegő kézzel megkapaszkodik az asztgl szélében, szája szélén enyhe rángtis fut végig. — E...e...ezt máshol, is 'csinálják? Ve&y csak maga^2. . _ . . .. — Máshol is? — csodálkozott el Józsi —, hát mán hogy a fészkes fenébe ne. Majd minden háznál. Van, ahun kettőt is megszúrnak. Jack leült, teveszőr kalapjával meglegyezte a halántékát, kért egy korty vizet. — Izé... elnézést... maga, hogy is mondjam, hányat ölt? — Hogy mennyit? Hát... vagy úgy ötvenöt, de az is meglehet, hogy hatvanét. Barátom a belső zsebéhez kapott és szájához emelt egy szíverősítő gyógyszeres fiolát. — És, hogy szokta csinálni? Józsi felvette az asztalról a közel félméteres bökőt. — Hát ezt, ügyi, mindenekelőtt kifenem, hogy könnyen belészaladjon. A hideg veríték cseppekben gyöngyözött Lane halántékán. — Osztán akkor hajnalban felkelek, mikor még jó sötét van, de akkor mán az egész család talpon van, hogy segítsenek. A négy éves kislány unokám is mindig elgyün.... — Isten óvd a királynőt... Mr? gyerekek is. — Az angol szeme bab ttan tapadt a delejes késre. —■ Akkor kivezetem az udvarra. ketten lefogják a lábát, én meg elvágom a torkát. Jack felpattant, térdei megroggyantak és végigzuhant a szalmazsákos ágyon. Mialatt ápoltam, Józsi levágta a disznót. Amikor Lane szemhéjai megrebbentek, első pillantása Józsi véres kezére és kötényére esett. Jack hideg reszkető újakkal megszorította csuklómat és elhaló hangon szólt. — Mondd mag... Mondd meg neki, hogy az angol légierő tisztje vagyok, csak polgári ruhában jöttem, de a hadifoglyokra vonatkozó genfi egyezmény szerint engem nem lehet, nem tehet kivéqezni — lehette a fülembe és ájulta* äisssalieanyaUott az ág'jra. _> .....I_____________. egy kocsink, azzal mozoghatok. A szüleim itt laknak Abasáron, hozzájuk szaladunk el. vagy a feleségem családjához Párádra. De csak néhány órára legfeljebb. — Lehet ezt így bírni éveken át? — Csak lóéit okból. Az egyik: a hivatás tódat. Ez a legfontosabb. Éneikül nem megy. Hosszú távon semmiképpen sem. A másik ok a csalódottság, a menekülés az emberek elől. — Ezek szerint a mátrai üdülőkben csupa elkeseredett ember dolgozik? — Az idősebbek többsége csakugyan sebzett lelkű ember, az a véleményem. Rossz vágányra siklott családi élet. senkihez nem tartozó magányosság, ez hozza ide őket a hegyek közé. — És a fiatalok és a családosak? — A fiatalok csak átmenetnek tekintik a Mátrát. Miután a jövedelmük eléggé magas, költeni pedig nincs alkalmuk, havonta több száz forintot tudnak takarékba tenni. Kelengyére, lakásra, házra. Ha jön a férjnek való, vagy a feleségjelölt, akkor úgy eltűnnek innen, mintha itt sem lettek volna. Szerencsésebb eset, ha mind a ketten itteni dolgozók. így nősültem meg én is, így vagyok itt én is. Bár én el sem tudnám képzelni az életemet másként, más munkakörben. — Mit csinálnak az itt dolgozók olyankor, amikor mások ünnepeinek? — Végzik a munkájukat azok, akik spolgálatban vannak éppen úgy, mint minden más napon. Akik szabadnaposak, ők részt vehetnek az ünnepségen, a karácsonyfa díszítésében, ugyanúgy, mint a beutaltak. Ilyenkor az étrendjük is más, ünnepibb. Zimány Mária alig múlt húszéves Felszolgáló. — Nekem szerencsém lesz, mert az ünnep első napján szabad leszedi. Megyék haza Gyöngyöshalászra. Minden szabad Időmet otthon töltöm. Viszek ajándékot is. A kis keresztgyerekem nagyon vár engem. — Mióta dolgozik 1 a Mátrában? — Néhány éve már. Előbb Gályán voltam, azután kerültem ide az Akadémia üdülőjébe. Nagyon jól érzem itt magam. Nincs szándékomban máshová menni. — Miért vállalt itt munkát a hegyekben? — Ne bolygassuk az okát. Családi dolgok ezek. — Szórakozási lehetőség? — Nagyon kevés. Legtöbbször a mátraházi Sport eszpresszójába megyünk el zenét hallgatni táncolni. De aki teheti, nem marad itt szórakozni is. Távolabbra megy. Még zártabb, még sajátsá- •gosa’ab vijág az, amit hálálunk. Érthető okból. De most az itt dolgozók élete félól érdeklődöm. Winnik Mária főnővér a , sebészeti osztályon. — Hogyan telnek majd el az ünnepek? — Mint máskor, a betegek mélletl. Nem kellett volna, de vállaltam én is. ügyeletet, hogy a fiatalabbak és a családosok ünnepelhessenek. Hazamehassenek. Én sem leszek egyedül így sem. A testvéreim karácsony előtt mindig felkeresnek. Otthon ilyenkor a disznóölés ideje tart. Hoznak kóstolót, és érdeklődnek felőlem. Boldog nincs messze, ez nem távolság. — Mégis, a karácsony meghittebb. bensőségesebb ünnep, mint a többi.,Nem? —- Állítunk fél karácsonyfát itt az osztályon is a tv mellett, a beugróban. Aztán kap majd mindenki egy kis ajándékot az ebédlőben, a terítéke mellé készítve. Es a hangos bemondón keresztül mindenkinek kellemes ünnepeket kívánunk. — Ehhez az egész itteni élethez nem kell valamiféle lemondás, áldozatvállalás? — Nem vagyunk mi rendkívüli emberek, akik itt dolgozunk. Én is mehettem volna nem is olyan rég máshová, nagyobb funkcióba. Két hónapot kaptam a gondolkozásra. Maradtam. — Akarattal zárja be magát ide? — Nem. Az igaz, hogy valamikor nagy csalódás ért. A férjemtől elváltam. Most, már könnyebb szívvel gondolok vissza a régebbi időkre, de itt végül kialakult az életem. — Ne haragudjon: mindig a betegek szenvedését látni ... — Fordítsuk meg: mindig a gyógyulást követni. így igaz. — Mint valami önkéntes száműzetés. Nekem úgy tűnik. — Aki nem érez hivatást, az ne jöjjön ide. Ez biztos. Itt nem tud megmaradni az. aki csak a megélhetést nézi. Maga az életforma senkit sem vonzhat. Szeretni kell azt, amit dolgozik. Akkor megtalálja a nyugalmát és a boldogságát. Búcsúzáékor kemény, határozott mozdulattal adott kezet. A nehéz, vasrácsos kapu halkan és lassan csukódott be mögöttem. Hóval rakott óriási fák sorakoztak az út mentén, távolabbról ide világított a lakótelep fénycsöveinek kékes színű vibrálása, a messzi völgyből pedig Gyöngyös sok ezernyi lámpája. Csend és béke borult a tájra. G. Molnár Ferenc SjS h4ny száz méterrel arrébb, állami ®rögyinte2ett)en te- SM9. december 24*, sse*#?
