Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-24 / 298. szám

Zsúfoltak az autóbuszok Lemaradnak az utasok Uj járatok jövőre Naponta ismétlődő lát­vány, hogy az autóbusz­megállónál Idegesen topog­nak az emberek, s amikor feltűnik a gépkocsi, életve­szélyes tolongás kezdődik. Valósággal megrohanják a buszt, egymást taszigálják a le- és felszállók. A kocsi megtelt, kiáltja a kalauz, de a lépcsőkön újabb harc kez­dődik, szitkozódás hallatszik és kabátgombok szakadnak. Előfordul, hogy mindenki felkapaszkodik és hering módjára szoronganak a bu­szon, de az sem ritkaság, hogy 8—10 ember lemarad, s későn érkezik a munkahe­lyére, a bírósági tárgyalás­ra. az SZTK-ba és haza. Az Egyesült - Izzóban új üzemet építettek, sok mun­kást felvettek, de ha nem kapnak újabb autóbuszokat, nem kezdhetik a munkát. A Gagarin Hőerőműben, a Fi­nomszerei vénygy árban, a Mátravidéki Fémművek fü­zesabonyi gyáregységében az autóbuszok túlzsúfoltságára és a járatok pontatlanságá­ra panaszkodnak. Nem ki­elégítő a közlekedés az egye­sített gyöngyösi—hatvani já­rás székhelyén. A kevés kocsit is későn kapták As idei kellemetlenségek miatt a 4-es sz. AKÖV dol­gozóit és vezetőit nem okol­hatjuk. Ugyanis a forgalom évről évre növekszik, de az új autóbuszokat hiába ren­delték meg, hiába sürgették, csak részben és késedelme­sen vehették át Az ígért 18 új autóbusz helyett csak li­st kaptak, ezt is csak az év második felében. Az Ikarus- gyár december elejéig a ha­zai autóbusz-rendeléseknek csak felét teljesítette. Kül­földre hová, mennyit szállí­tottak? A3 export sokkal .jobban kifizetődik az Ika- ms-gyárnak, mint a hazai kötelezettség teljesítése? Minderre nem sikerült meg­bízható adatokat szerezni, de azt megállapíthatjuk, hogy megyénk autóközlekedését sürgősen javítani kell. * Miricz József, a 4. számú AKÖV forgalmi igazgatóhe­lyettese pontos kimutatást bocsátott szerkesztőségünk rendelkezésére az 1970. évi autóbusz-beszerzésekről. A 4. számú AKÖV jövőre 61 autóbuszt vásárol, de 26 jár­mű annyira elavult és ko­pott, hogy ki kejl selejtezni, tehát 1970-ben 35 új autó­busszal gazdagodik megyénk. ''Ezenkívül négy járművet csuklós buszra alakítanak ' át Jó hir az utasoknak, hogy főleg kis befogadó ké­pességű régi buszokat selej­teznek, de az új autóbuszok többsége kényelmes, nagy kocsi. Januártól új járatok Hová jut az új kocsikból, mikor és hol lehet javítani a közlekedést? Kérdésünkre Zentai Mihály, a 4. számú AKÖV személyforgalmi osz­tályvezetője elmondta, hogy az Egyesült Izzó új üzemébe sok munkást vettek fel, leg­alább hat autóbuszt kértek, hogy a munkahelyre és haza naponként utazhassanak az emberek. Januártól a tény­leges igények szerint kül­dik a gépkocsikat. Január 2-ától új járatot indítanak Balaton—Bükk- szentmárton—Mikófalva— Mónosbél és a Berva között. Januárra ígért az AKÖV egy 40 férőhelyes buszt a Mátravidéki Fémművek fü­zesabonyi gyáregységének. Amint az új buszok megér­keznek, új járatot indítanak Heves, Füzesabony, Eger, il­letve Tarnabod—Kál-Kápol- na. Feldebrő, Eger között. A járás átszervezését figyelem­be véve új autóbuszt indí­tanak Apc. Zagyvaszántó és Gyöngyös között, valamint Hz ideinél nagyobb feladatokra készül fel a szénbányászat Ülést tartott a bányász szakszervezet elnöksége A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége kedden ülést tartott a szak- szervezet székházában. Az elnökség tagjai megtárgyal­ták az Egyesült Magyar Szénbányák idei várható eredményeiről és jövő évi feladatairól szóló jelentést, amelyeket a fogyasztók igé­nyei alapján határoztak meg. A legnagyobb fogyasz­tók közül a villamosenergia­ipar most több szénre tart igényt, mint amennyiről né­hány hónappal korábban szó volt, ezzel szemben a MÁV igénye körülbelül 18 száza­lékkal kisebb, a belkereske­delemé viszont szénben és brikettben 2,5 százalékkal nagyobb az 1969-ben igény­be vett mennyiségnél. Figye­lembe véve a többi „nagyfo­gyasztó” szükségleteit is, 1970-re a magyar szénbá­nyák több mint 27,2 millió tonna szén, 1 457 000 tonna brikett és 309 tonna neme­sitett lignit termelését irá­nyozták elő. Javítani akarják a szénfé­leségek és a brikettek minő­ségét, tájékoztatni kívánják a fogyasztókat az egyes ter­mékek minőségéről, válasz­tékáról, célszerűbb felhasz­nálásáról stb., és megkezd­ték a családi házak és kis­lakások fűtésére tervezett, meleg vizet I is szolgáltató etázskazánok nagyobb ará­nyú gyártását. A jövő év az intenzív fej­lesztés időszaka lesz. Ennek keretében csökken a mély- művelésű aknák száma, vi­szont növekszik az egy ak­nára jutó termelés. Keve­sebb Lesz a munkahely, de megnőnek a fejtési teljesít­mények és a művelési se­besség. E> ’két a célokat a meglevő 25. komplexen gé­pesített frontfejtés munká­jának tökeleiesítésevel és 12 új, komplexen gépesített frontfejtés megkezdésével akarják elérni. A műszaki fejlesztés révén várhatóan a föld alatti teljesítmények 6 —7, az összüzemi teljesít­mények pedig 6 százalékkal növekednek. (MTI) Domoszló, Verpelét, Eger fe­lé. Űj autóbuszjárat fog köz­lekedni Egerből Recskre és Párádra, Illetve onnan visz- sza. Ahol dddig is zsúfoltak voltak az autóbuszok, illetve ezután nő a forgalom, a ki­sebb kocsikat nagyobbakkal cserélik. De a Gagarin Hőerőműnél és a kiskörei beruházásnál sincs elegendő autóbusz, ké­sedelmesen és csak a legna­gyobb erőfeszítésekkel tud­ják szántani a munkásokat. Kiskörére december 1-én a hatodik autóbuszt irányítot­ták, majd a kisebb jármű helyett nagyobbat küldenek. Az AKÖV vezetői elismerik, hogy Visontára is kell még egy autóbusz, de a Gagarin Hőerőmű kettőt kér. Lépcsőzetes munkakezdés —= csökken a zsúfoltság Az AKÖV 18 autóbuszt rendelt az idén, de csak 11-et kapott. Mi a biztosíték, hogy 1970-ben 35 új autóbusz ér­kezik megyénkbe? A meg­rendelést az Ikarus-gyár visszaigazolta, a megyék kö­zötti elosztásról — az illeté­kes szervekkel egyetértve —. a Volán Tröszt rendelkezett. A hivatalos leveleket láttuk az AKÖV-néL Budapesten, a Volán Trösztnél felkerestük Takács Eridre főosztályveze­tőt, aM megerősítette, hogy a 4. számú AKÖV, illetve me­gyénk 1970-ben 35 autóbusz- szál gazdagszik. A gazdaságiján yiíásl re­form első két évében a vál­lalatoknak rendkívül előnyös volt az export növelése. Bi­zonyára nem kivétel az líka- ru6-gyár sem. De meg lehet es meg kéül találni az export és a hazad igények kielégíté­sének ésszerű arányait. Több mint 33 millió forin­tért vásárolnak autóbuszokat 1970-ben az AKÖV többet költ a közlekedés javítására, mint áz elmúlt évek során bármikor. De ez aligha szűn­teti meg a csúcsforgalom túl­zsúfoltságát. Tartunk attól, hogy munkakezdés előtt és a műszakok végén Egerben, Gyöngyösön és a nagyobb üzemek előtt tolongani fog­nak az autóbuszok lépcsőin. Csak fél órával, vagy 45 perccel kezdene később egyik üzem a másiknál, ha megvalósítanák a lépcsőze­tes munkakezdést, akkor milliós befektetések nélkül kényelmesebben utazhat­nánk. Dr. Fazekas László Á modernizált Noszkvics A Lenini Komszomol nevű autógyár dolgozói vállalták, hogy a közelgő' Lenin-eentenáriuni tiszteletére a „Moszkvics—412”-es személygépkocsikat modernizált karosszériával készítik el 1970 első negyedében. A képen: Egy modernizált külsejű „Moszkvics—112"-es gépkocsi legördül a futószalagról. (MTI külföldi képszolgálat — TASZSZ) Itt még az ünnep is hétköznap Mátraháza, a Magyar Tu­dományos Akadémia üdülő­je. Még a szavaik is halkabban toppannak. Minden olyan visszafogott. megilletődött Ezt bizonyára az Akadémia szó varázsának kell elköny­velni. —■ Több mint tíz éve, hogy tó sem mozdultam innen. Évekkel ezelőtt mégis elmen­tünk a Balatonhoz üdülni. Én legalábbis azt hittem, hogy üdülni fogok. De a fér­jemnek ott is a hivatali te­endőit kellett végeznie. Meg­bízták, hogy helyettesítse egy kollégáját, ha már ott van. Öt nap múlva azt mondtam, elég volt, menjünk haza. Ez minden, csak nem üdülés. Tessék: ez a másik oldal. Ami a nesztelen léptek,- a szép környezet, az üdülő méltóságteljes külső képe mögött található, amit a be­utaltait nem ismernek, amire talán nem is gondolnak. Aki erre elmegy, fieisóhajthat: milyen jó is azoknak, akik itt élhetnek. Az egész életük folyamatos üdülés. Szabó Lászlóné nem pa­naszként mondta el az előb­bi, jellemző esetet. A férje is csali megállapítja a fé­nyeiket. így: — Nem tudom, mikor ün­nepeltem utoljára. Pedig ne­kem könnyebb, mert van Ölü&ik, aiiiiik ? Jack Lane egy hangszigetelt londoni be­szédstúdióban tanulta meg abszolút precíz- séggel a magyar nyelvet. Olyannyira, hogy amikor levelet írt nekem és közötte abbéli óhaját, hogy szeretné Magyarországon tölte­ni a karácsonyi ünnepeket, egyetlen tubát sem fedeztem fel írásában. A további történet kedvéért el kell még mondanom, hogy Jack Lane barátom azon kívül/ hogy kiválóan bírta nyelvünket, semmi egyebet nem méltöztatbtt tudni szeretett há­tinkról. Jacket a Keleti-pályaudvaron vártam, mint hűséges levelező partner. Röpke hat és fél óra hossza késéssel befutott a bécsi gyors, de mindenkit biztosíthatok, hogy történetünk további ügymenetét ez a késés egyáltalán nem befolyásolja. Két kiváló hetet töltöttünk különböző fog­lalkozású hölgyek társaságában, amikor Jack eltántoríthatatlan szándékának adott kifeje­zést: szerelné megismerni a magyar falut, lakóit, és a karácsonyi készülődést. Leutaztunk Karavisznekháza-alsóra, Ró- zsiékhoz. Rózsi férje az udvaron fogadott, • 'iUsrkjtényben, mivel éppen disdnóvágás- hoz készült a család. Jack azóta is szentül hiszi, hogy az ö tiszteletére öltöttek diszvi- seletet a háziak, valamely ősi rituális szo­kást idézve. Felhajtottunk néhány kupica ismerkedés­serkentő, házi szilva című bájitalt, majd an­gol barátom a következő kérdéssel fordult a házigazda felé. — És mondja, kérem szépen, miképpen készülnek az ünnepre? — Hát ölünk, mint ahogy áz már falun szokás — mondta Józsi. Láttam, hogy Jack elsápad, remegő kéz­zel megkapaszkodik az asztgl szélében, szája szélén enyhe rángtis fut végig. — E...e...ezt máshol, is 'csinálják? Ve&y csak maga^2. . _ . . .. — Máshol is? — csodálkozott el Józsi —, hát mán hogy a fészkes fenébe ne. Majd minden háznál. Van, ahun kettőt is megszúr­nak. Jack leült, teveszőr kalapjával meglegyez­te a halántékát, kért egy korty vizet. — Izé... elnézést... maga, hogy is mond­jam, hányat ölt? — Hogy mennyit? Hát... vagy úgy ötve­nöt, de az is meglehet, hogy hatvanét. Barátom a belső zsebéhez kapott és szá­jához emelt egy szíverősítő gyógyszeres fiolát. — És, hogy szokta csinálni? Józsi felvette az asztalról a közel félméte­res bökőt. — Hát ezt, ügyi, mindenekelőtt kifenem, hogy könnyen belészaladjon. A hideg veríték cseppekben gyöngyözött Lane halántékán. — Osztán akkor hajnalban felkelek, mi­kor még jó sötét van, de akkor mán az egész család talpon van, hogy segítsenek. A négy éves kislány unokám is mindig elgyün.... — Isten óvd a királynőt... Mr? gyere­kek is. — Az angol szeme bab ttan ta­padt a delejes késre. —■ Akkor kivezetem az udvarra. ketten le­fogják a lábát, én meg elvágom a torkát. Jack felpattant, térdei megroggyantak és végigzuhant a szalmazsákos ágyon. Mialatt ápoltam, Józsi levágta a disznót. Amikor La­ne szemhéjai megrebbentek, első pillantása Józsi véres kezére és kötényére esett. Jack hideg reszkető újakkal megszorította csukló­mat és elhaló hangon szólt. — Mondd mag... Mondd meg neki, hogy az angol légierő tisztje vagyok, csak polgári ruhában jöttem, de a hadifoglyokra vonat­kozó genfi egyezmény szerint engem nem lehet, nem tehet kivéqezni — lehette a fülem­be és ájulta* äisssalieanyaUott az ág'jra. _> .....I_____________. egy kocsink, azzal mozogha­tok. A szüleim itt laknak Abasáron, hozzájuk szala­dunk el. vagy a feleségem családjához Párádra. De csak néhány órára legfeljebb. — Lehet ezt így bírni éve­ken át? — Csak lóéit okból. Az egyik: a hivatás tódat. Ez a legfontosabb. Éneikül nem megy. Hosszú távon semmi­képpen sem. A másik ok a csalódottság, a menekülés az emberek elől. — Ezek szerint a mátrai üdülőkben csupa elkeseredett ember dolgozik? — Az idősebbek többsége csakugyan sebzett lelkű em­ber, az a véleményem. Rossz vágányra siklott családi élet. senkihez nem tartozó magá­nyosság, ez hozza ide őket a hegyek közé. — És a fiatalok és a csa­ládosak? — A fiatalok csak átme­netnek tekintik a Mátrát. Miután a jövedelmük eléggé magas, költeni pedig nincs alkalmuk, havonta több száz forintot tudnak takarékba tenni. Kelengyére, lakásra, házra. Ha jön a férjnek va­ló, vagy a feleségjelölt, ak­kor úgy eltűnnek innen, mintha itt sem lettek volna. Szerencsésebb eset, ha mind a ketten itteni dolgozók. így nősültem meg én is, így va­gyok itt én is. Bár én el sem tudnám képzelni az életemet másként, más munkakörben. — Mit csinálnak az itt dolgozók olyankor, amikor mások ünnepeinek? — Végzik a munkájukat azok, akik spolgálatban van­nak éppen úgy, mint minden más napon. Akik szabadna­posak, ők részt vehetnek az ünnepségen, a karácsonyfa díszítésében, ugyanúgy, mint a beutaltak. Ilyenkor az ét­rendjük is más, ünnepibb. Zimány Mária alig múlt húszéves Felszolgáló. — Nekem szerencsém lesz, mert az ünnep első napján szabad leszedi. Megyék haza Gyöngyöshalászra. Minden szabad Időmet otthon töltöm. Viszek ajándékot is. A kis keresztgyerekem nagyon vár engem. — Mióta dolgozik 1 a Mát­rában? — Néhány éve már. Előbb Gályán voltam, azután kerül­tem ide az Akadémia üdülő­jébe. Nagyon jól érzem itt magam. Nincs szándékomban máshová menni. — Miért vállalt itt mun­kát a hegyekben? — Ne bolygassuk az okát. Családi dolgok ezek. — Szórakozási lehetőség? — Nagyon kevés. Legtöbb­ször a mátraházi Sport esz­presszójába megyünk el ze­nét hallgatni táncolni. De aki teheti, nem marad itt szórakozni is. Távolabbra megy. Még zártabb, még sajátsá- •gosa’ab vijág az, amit há­lálunk. Érthető okból. De most az itt dolgozók élete félól érdeklődöm. Winnik Mária főnővér a , sebészeti osztályon. — Hogyan telnek majd el az ünnepek? — Mint máskor, a betegek mélletl. Nem kellett volna, de vállaltam én is. ügye­letet, hogy a fiatalabbak és a családosok ünnepelhesse­nek. Hazamehassenek. Én sem leszek egyedül így sem. A testvéreim karácsony előtt mindig felkeresnek. Otthon ilyenkor a disznóölés ideje tart. Hoznak kóstolót, és ér­deklődnek felőlem. Boldog nincs messze, ez nem távol­ság. — Mégis, a karácsony meg­hittebb. bensőségesebb ün­nep, mint a többi.,Nem? —- Állítunk fél karácsony­fát itt az osztályon is a tv mellett, a beugróban. Aztán kap majd mindenki egy kis ajándékot az ebédlőben, a terítéke mellé készítve. Es a hangos bemondón keresztül mindenkinek kellemes ünne­peket kívánunk. — Ehhez az egész itteni élethez nem kell valamiféle lemondás, áldozatvállalás? — Nem vagyunk mi rend­kívüli emberek, akik itt dol­gozunk. Én is mehettem vol­na nem is olyan rég másho­vá, nagyobb funkcióba. Két hónapot kaptam a gondolko­zásra. Maradtam. — Akarattal zárja be ma­gát ide? — Nem. Az igaz, hogy va­lamikor nagy csalódás ért. A férjemtől elváltam. Most, már könnyebb szívvel gondo­lok vissza a régebbi időkre, de itt végül kialakult az éle­tem. — Ne haragudjon: mindig a betegek szenvedését lát­ni ... — Fordítsuk meg: mindig a gyógyulást követni. így igaz. — Mint valami önkéntes száműzetés. Nekem úgy tű­nik. — Aki nem érez hivatást, az ne jöjjön ide. Ez biztos. Itt nem tud megmaradni az. aki csak a megélhetést nézi. Maga az életforma senkit sem vonzhat. Szeretni kell azt, amit dolgozik. Akkor megtalálja a nyugalmát és a boldogságát. Búcsúzáékor kemény, hatá­rozott mozdulattal adott ke­zet. A nehéz, vasrácsos kapu halkan és lassan csukódott be mögöttem. Hóval rakott óriási fák sorakoztak az út mentén, távolabbról ide vi­lágított a lakótelep fénycsö­veinek kékes színű vibrálá­sa, a messzi völgyből pedig Gyöngyös sok ezernyi lám­pája. Csend és béke borult a tájra. G. Molnár Ferenc SjS h4ny száz méterrel arrébb, állami ®rögyinte2ett)en te- SM9. december 24*, sse*#?

Next

/
Thumbnails
Contents