Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-24 / 298. szám

Közlemény a Varsói Szerződési honvédelmi minisztereinek üléséről I960, december 22-én és 23-án Moszkvában ülésezett a Varsói Szerződés tagállar mai honvédelmi miniszterei­nek bizottsága, amelyet a Varsói Szerződés tagországai­nak politikai tanácskozó bi­zottsága által 1969. március 17-én hozott határozat alap­ján alakítottak. A bizottság ülésén részt vett D. Dzsurov hadsereg- tábornok, a Bolgár Népköz- társaság nemzetvédelmi mi­nisztere, M. Dzur vezérezre­des, a Cseliszlovák Szocialis­ta Köztársaság nemzetvédel­mi minisztere, W. Jaruzelski altábornagy, a Lengyel Nép- köztársaság nemzetvédelmi Kozmoszok MOSZKVA A Szovjetunióban kedden íöldikörüli pályára bocsátot­tak a Kozmosz 316. éa a Kozmosz 317. jelzésű mester­séges holdakat. Mindkettőn tudományos berendezéseket helyeztek el a világűrkutatás folytatására korábban beje­lentett programnak megfele­lően. A Kozmosz 316. pályá­jának a földfelszíntől szá­mított legmagasabb pontja 1650, legalacsonyabb pontja pedig 154 km, a 317-esé 302. illetve 209 km. A mesterséges holdakon el­helyezett berendezések kifo­gástalanul működnek. (TAS2S2) Japán — Kína Szato japán miniszterel­nök kijelentette: minden le­hetőséget megragad arra, hogy megpróbálja a Japán és Kína közötti feszültséget enyhíteni. Arra a kérdésre, hogy mikor kíván kapcsola­tot teremteni a Kínai Nép- köztársasággal, a miniszter- elnök nem adott érdemleges választ Egy nappal Szato kijelen­tését megelőzően, Kavasima, a kományzó liberális demok­rata párt alelnöke közölte, Pekirrgbe kíván utazni, hogy kísérletet tegyen a japán— kínai kapcsolatok megjaví­tására Kavasima szerint hi­vatalos kapcsolatokra van szükség Peking és Tokió kö­zött, tekintettel arra, hogv a magánkereskedelem fej­lesztésének és a kínai—ja­pán gazdasági kapcsolatok megjavításának — az alel- nök szerint bizonyos korlá­tái vannak. minisztere, Csémi Károly al­tábornagy, a Magyar Nép- köztársaság honvédelmi mi­niszterénél? első helyettese, a Magyar Néphadsereg ve­zérkari főnöke, H. Hoffmann hadseregtábornok, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, I. lőni la v ezerezredes, a Ro­mán Szocialista Köztársaság fegyveres erőinek miniszte­re, A. A. Grecsko, a Szov­jetunió marsallja, a Szovjet­unió honvédelmi minisztere, I. I. Jakubovszkij, a Szov­jetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erőinek főpa­rancsnoka, SZ. M. Stemenko hadseregtábornok, az egyesí­tett fegyveres erői? vezérkari főnöke. Az ülésen megvitatták a Varsói Szerződés tagállamai védelmi képességének meg­szilárdftáaávaJ összefüggő kérdéseket. A Varsói Szerződés honvé­delmi miniszterei bizottságá­nak munkája a teljes és köl­csönös megértés, s a néze­tek azonossága jegyében folyt. A bizottság határozatokat fogadott el a megvitatott kérdésekről és úgy döntött, hogy a következő ülését Szó­fiában tartja meg 1970. má­jus-június folyamán. ★ Csémi Károly altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének első helyettese, a Magyar Népköztársaság vezérkari főnöke, aki részt vett a Var­sói Szerződés tagállamai hon­védelmi miniszteri bizottsá­gának moszkvai ülésén, ked­den visszaérkezett Buda­pestre. (MTI) Magyar- szovjet külügyminiszteri tárgyalásokról MOSZKVA: Hável József, az MTI tudó­sítója jelenti: Szakszerűség, kaníkrétság, a problémák széles körű felve­tése jellemzi a magyar—szov­jet külügyminiszteri tárgya­lásokat, amelyek kedden meg­kezdődtek csupán, s szerdán, de még csütörtököm is folyta­tódnak. A szívélyes, baráiti légkörben folyó eszmecserék meggyőzően tanúsítják a szo­cialista diplomácia aranyigaz­ságát: a legjobb kapcsolatok mellett is, időről időre szük­ségessé válik a teendő lépések koordinálása, egyeztetése, a sokoldalú információcsere. A Szovjetunió külügymi­nisztériumának Alekszej Tolsztoj utcai villájában fo­lyó tanácskozás során a részt­vevők áttekintik a szovjet- magyar kapcsolatok és a vi­lágpolitika valamennyi lénye­ges kérdését Az első téma­körrel kapcsolatban köcsönö- sen pozitívan értékeltók a két ország kapcsolatait, amelyek­nek állandó jellemzője a ba­rátság, a sokoldalú együttmű­ködés szüntelen fejlődése. Már most világos: a tárgya­lások ezeknek a kapcsolatok­nak további bővítésére irá­nyulnak. A gazdasági, keres­kedelmi, tudományos, kultu­rális és műszaki együttműkö­dés mailett azonban a diplo­máciai tárgyalások folyamán különleges hangsúlyt kaptak a két ország együttműködési lehetőségei, a nemzetközi po­litikai életben is. Ebben a vonatkozásban előkelő helyen szerepel az európai béke és biztonság ügye. A külügyminiszterek örömmel állapíthatták meg az összeurópai biztonsági érte­kezlet kedvező kontinentális visszhangját, ugyanakkor a kialakult helyzet szükségsze­rűn meghatározza, hogy to­vábbi elképzelésekkel, ter­vekkel és egyeztetett lépé­sekkel mozdítsák elő Euró­pa zavartalan biztonságának megteremtését. A tárgyalásokról kiadott szűkszavú közlemény csak kevéssé tudja érzékeltetni a magyar—szovjet diplomáciai aktivitás légkörét, amelybe beletartozik az is. hogy az ebéd és a vacsora, a politikai munka jól kihasznált lehe­tőségül szolgált, s külügy­miniszterünk kíséretének tagjai a hivatalos tárgyalá­sokon kívül is keresik és megtalálják a kapcsolatot szovjet kollégáikkal, az egyes szakterületei? kérdéseinek to­vábbi beható tanulmányozá­sa céljából. (MTI) A finn fővárosban ünnepélyesen véget értek a november 17. óta, a stratégiai fegyverkezési hajsza leállításáról folytatott szovjet—amerikai előzetes megbeszélések. A delegációk 1970. április 16-án Béesfccn folytatják tárgyalásaikat. Képünkön: (balról-jobbra) G. Smith, az amerikai küldöttség vezetője, Ahti Karjalainen finn külügyminiszter és V. Sz. Szemjonov, a szovjet küldöttség vezetője. (Telefoto — AP—MTI—Kii) Kezdeti lépés Karácsony előtt biztató hír érkezett: befejeződött a „SALT” (a stratégiai fegy­verek korlátozása) eszme­csere előkészítő tanácskozá­sa. A két fél nagy vonalak­ban megállapodott az érde­mi tárgyalások munkater­vében és abban, hogy 1970 áprilisában Genfben folytat­ják a megbeszéléseket. A közlemény több okból figye­lemre méltó. Mindenekelőtt azért, mert a nemzetközi közvélemény már szinte fá­sultan vette tudomásul, hogy a nemzetközi problémák fe­lett folyó tárgyalások szin­te vég nélkül húzódnak, Hel­sinkiben viszont viszonylag rövid idő alatt, mindössze öt hét leforgása után már si­került előrejutni, még ha ezzel nem is jutottak el a végső megoldáshoz, ami ért­hető, hiszen rendkívül bo­nyolult kérdések kerültek napirendre. Ezen túlmenően, éppen a haditechnika nagyarányú fej­lődésének következménye­ként, az emberiség számára alaptétel a két szupernagy­hatalom viszonyának alaku­lása. Ha tehát a két magas szintű szovjet—amerikai kül­döttség ismét a diplomácia zöld asztalánál foglal helyet, ez a jövőre vonatkozólag is pozitív jelenség. Nem érdektelen a záró kommüniké egyik megálla­pítása sem: „Az eszmecsere eredményeként mindegyik félnek lehetősége nyílt, hogy jobban megértse a másik félnek a megvitatott problé­mákra vonatkozó nézeteit. Megértés jött létre azoknak a kérdéseknek általános kö­rére vonatkozólag, amelyek a további szovjet—amerikai eszmecsere tárgyát alkotják majd.” A döntő szó a kom­müniké idézett részleténél a megértés kifejezés. Hiszen ez, neuralgikus gócoktól hemzsegő világunkban már jó ideje valóságos hiánycik­ké vált Kedvező jelenségként könyvelhetjük el azt is, hogy a tárgyalások tartama alatt Moszkvában és Wa­shingtonban — nyilván meg­felelő összehangoltsággal —> ugyanaznap fejezték be a tavaly aláírt atomsorompó- egyezmény ratifikálási eljá­rását. Ez nyilván meggyor­Az arab csúcs finise Áldozatokat kell hozni az Izraellel közvetlenül szem­benálló arab országok támo­gatására — Körülbelül ez az, amiben a rabatt Hilton Hotelben összegyűlt vala­mennyi arab vezető egyet­értett A formák, a fokozatok, sz eszközök körül azonban folytatódott a vita A zárt ajtók mögül kiszi­várgott híreik szerint a kon- írencia résztvevőit megosztó legfontosabb ellentét azok között van. akik hisznek, il­letve nem hisznek a közel- keleti. krízis politikai rende­zésének lehetőségében. A UPI amerikai hírügynökség úgy értesül, hogy a többség az elmúlt esztendők kiábrán­dító fejleményei ellenére sem veti el a politikai meg­oldás szorgalmazását és en­nek a többségnek a vezetője Nasszer, az EAK elnöke. Ki­sebb jelentőségű, de az arab világ szamára távolról sem közömbös kérdés az Izraellel melegháborút folytató orszá­gok anyagi támogatásának mértéke Valószínűleg csak a záróközlemény érzékelteti. milyen módon foglalkozott a csúcskonferencia a palesztin problémával, amelynek sú­lyosságát drámaian aláhúzta az EJ Fatah vezetője, Jasszer Arafat jelenléte. 1966. december M* »erd» A „Szindikátus” támadásai Indira Gandhi ellen Ahmedabadből keltezett jelentések szerint befejező­dött az Indiai kongresszus párt jobbszárnyának kong­resszusa. Ez a „Szindikátus’ néven ismert szárny mindent megtett Indira Gandhi mi- ntszerelnök-asszony pozitív programjának megvalósulása ellen, sőt a közelmúltban a bársonyszéktől is szerette volna megfosztani Nehru lá­nyát, Indára Gandhi az egy­szerű párttagok tömegeire támaszkodva eddig sikerrel visszaverte a szindikátus tá- m.uláouil amelyek újabb hulláma a mostani kongresz- szus után bizonyosra vehe­tői* A jószáncfiék próbája EURÖPA. és ezen túl az egész világ békéje és bizton­sága érdekében tett nagyje­lentőségű kezdeményezés Walter UTbrichtnak, a Né­met Demokratikus Köztár­saság Államtanácsa elnöké­nél? december 17-i • levele Gustav Hednemannhoz, a Német Szövetségi Köztársa­ság elnökéhez, illetve a hoz­zácsatolt szerződéstervezet a két német állam egyenjogú kapcsolatainak felvételéről, amelyet az NDK Államtaná­csa hagyott jóvá. Ez a kezdeményezés része annak az aktív diplomáciá­nak, amelyet a szocialista tábor országai folytatnak az emberiség békéjének védel­méért Ismeretesek azok az erőfeszítések, amelyeket a szocialista országok az eu­rópai biztonsági konferencia összehívása, a leszerelés, a fegyverkezési verseny meg­fékezése, az erőszak elveté­se, a vitás kérdések tárgya­lások útján való megoldása érdekében tesznek. A két német állam viszonyának rendezése a nemzetközi jog normái alapján, a háború után kialakult határok — beleértve az Odera—Neisse határt — elismerése Bonn részéről, jelentős mértékben vinné előre az összeuró­pai béke ügyét, mint arra a szocialista országok már több alkalommal rámutat­tak. AZ ŰJ NYUGATNÉMET kormányzat vezetői moat vá­laszt kaptak arra az igé­nyűre, hogy az NDK adja „jelét” tárgyalási készségé­nél?. Walter Ulbricht levele és az államtanács által jó­váhagyott szerződéstervezet messze túlmutat ezen az igényen: nem egyszerűen „jel” a tárgyalási készség kinyilvánítására, hanem konkrét javaslat, kimunkált dokumentum a két német állam közötti tárgyalások megindítására, olyan tár­gyalásokra, amelyek a leglé­nyegesebb kérdéseket vetik fel, s — ha a másik fél is őszinte jószándékkal közelí­ti meg a nézeteltéréseket és törekvést mutat a megegye­zésre — akkor elvezethet a két német állam közötti egyenjogú kapcsolatok léte­sítéséhez. Az NDK szándé­kainak komolyságát mi sem jelzi jobban, mint hogy az államtanács elnöke a mi­niszterelnök és a külügymi­niszter személyében kine­vezte meghatalmazott képvi­selőit és már 1970. januárjá­ban kész a tárgyalások meg­kezdésére. A BONNI VEZETÉS el­képzeléseire nehéz lenne kö­vetkeztetni Helnemann el­nök válaszából. A feltűnően rövid levélben azonban van egy-két figyelemre m<3tó vonás' Bonn átverte a szer­ződéstervezetet, sürgős ál­lásfoglalást ígér, egyúttal Helnemann elnök egyetért azzal, hogy a két német ál­lOd nagy tozik az európai feszültség csökkentéséért. Továbbá: a válaszlevél formaságai bon­ni részről araiak a ténynek az ismételt tudomásul véte­lét jelentik — amit egyéb­ként az új kormány prog­ramnyilatkozata is tartal­mazott —, hogy két önálló német állam létezik. Mind­emellett az érdemi válasz, — amelyet Bonntól most az egész nemzetközi közvéle­mény elvár — még hátra­van. E válasz tartalma mu­tatja majd meg, valójában mit hajlandó Bonn cseleked­ni a két német állam egyen­jogú kapcsolatainak megte­remtése érdekében. A nyugatnémet jobboldal szélsőséges szócsövei már a levélváltás közzétételének napján éles támadásokat kezdtek az NDK által elő­terjesztett szerződéstervezet ellen. A józanul elemző kommentárok azonban meg­felelő alkalmat látnak a mostani kezdeményezésben a két német állam írözti ér­demi tárgyalások megkezdé­sére. A NÉZETELTÉRÉSEK, a megoldandó problémák nem csekélyek. Éppen ezért — bármikor is üljön asztalhoz a két fél — a két német ál lám viszonyát csak hosszú­távú tárgyalásokon, fokoza­tos előrehaladás útján lehet az egyenjogú kapcsolatok, a nemzetközi jogi normák alapján rendezni. e. a sítja majd a háború utáni időszak legjelentősebb fegy­verkorlátozási megállapodá­sa hatályba lépésének fo­lyamatát. Az is bizonyos, hogy rokontémáról van szó Helsinkiben is, így a fejle­mények egymásra kölcsönö­sen kedvezően hathatnak. Helytelen lenne azonban elhamarkodottan illúziókat kelteni. A „SALT”-megbe- szélések vonalán akad egy sor problematikus tényező is. Helsinkiben többször fel­vetődött a leszerelés nagy komplexumának az a tétéi e, amelyet Gromiko éppen az atomsorompó-szerződés szov­jet ratifikálási vitája során így fogalmazott meg: „Ma­gától értetődik, hogy a le­szerelés, különösen a nuk­leáris leszerelés területén ra­dikális intézkedések csak abban az esetben lehetsége­sek, ha azokat minden atom- hatalom végrehajtja. Ezt diktálja a jelenleg kialakult helyzet.” Ez sommásan any - nyit jelent, hogy valóban alaptényező a két szuperha­talom egyetértése, de ha itt érződik is előrehaladás, el kell jutni odáig, hogy a vi­lág más pontjain szintén al­kalmazkodjanak a realitások követelményeihez. Egy másik súlyos árnyol­dal: szintén napjainkban zajlott le a NATO brüsszeli tanácsülése. Az atlanti ta­nácskozás pedig nemcsak pozitívumot tartalmazott. Ép­pen a leszerelés ellenőrzésé­vel kapcsolatban megismé­telték azokat az amerikai „aggályokat”, amelyek már évek óta. a kérdés megoldd - sának elodázását jelentik. A tanácsülésen, általában ismét érvényesült az amerikai nyo­más, mindenekelőtt az a tö­rekvés. hogy fokozzák a tag­államok fegyverkezési haj­száját. Végül, de nem utolsósor­ban, még egy intő tapaszta­lat: több ízben előfordult már, hogy amerikai diplo­maták, szakértők induláskor biztató hangnemben ültek le a tárgyalóasztalhoz, a végső szó kimondása előtt azonban sokszor saját ko­rábbi állásfoglalásuktól is eltértek. így tehát Helsinki után még. sok mindennek kell történnie, hogy való­ban karácsonyi ajándékként fogadhassa az emberiség a két delegáció együttműködé­sét. Embargót kérnek HÁGA: Hollandia más országokkal együtt az ENSZ Biztonsági Tanácsától kérni fogja, hogy helyezzék embargó alá a Nigé­riába és Biafrába irányuló fegyverszállításokat — je­lentette ki luns holland kül­ügyminiszter a parlament köfeolíttka? vitájában, «APR

Next

/
Thumbnails
Contents