Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-23 / 297. szám

Tájékoztatás mint munkaeszköz Hóakadály] „Termelőszövetkezeti új­ságot szeretnénk a tagoknak átnyújtani” — mondták a pétervásari Gárdonyi Géza Tsz vezetői, amikor a közel­jövő terveit vázolták. Meg­kérdeztük a közös gazda­ságban: mit várnak ettől a „pénzt elvonó”, plusz ki­adástól. A válasz ilyen egy­szerű volt, szükséges a ta­gokat minden lényeges kér­désről tájékoztatni. E válasz komoly felisme­rést takar. Ebben a gazda­ságban újra „feltalálták” az eredményes munka egyik forrását: lehetetlen a célt néhány emberrel, együttes elfogadás, közös nekibuzdu­lás nélkül megvalósítani. A tájékoztatás nem pusztán hírközlés, hanem a célokért való összekovácsolás egyik nélkülözhetetlen eszköze. E terv hasznosságát más oldalról Is lehet bizonyítani. A tájékoztatással nyújtott tág Információ a tagót kira­gadja részmunkája auto­matizmusából, az egész át­tekintésével, saját feladatá­nak rangja is nő, hiszen ér­zékeli, hogy ő mennyit, tesz a „közös alapba”. A felis­merés a munkakedvet ja­víthatja. Az áttekintés erősíti az egész gazdálkodásért vállnlt felelősségtudatot. Egyszóval: gazdagodik a „miénk" bir­tokhatározó tartalma, az Család ellen nincs orvosság...!? Folytassa, tanár úr! Felkiáltó- és kérdőjel: így — Család ellen nincs orvos­ság!? — a cím után. Mint­egy igazolásul, hogy a ked­ves fintorú műsor szerzői egyrészt a világért sem érez­nek jogot és okot arra, hogy kijelentő mondatban beszel­jenek, másrészt azért, mert a határozott fogalmazás leg­többször komoly hangnem­ben is tárgyal komoly dol­gokat. & ez a kedves kis szombat esti csevegés a há­zasságiról „a feleség szem­üvegén”, derűsen óhajtott csevegni. A Kovács család történetét most Anyu mondta el. a sajait szemszögéből, egy kicsit olyan ugyan, mint az állatorvosok üvegtehene: modell, amelyen és amely­nek segítségével min­dent be lehet és meg lehet mutatni a nagyérdemű kö­zönségnek de végered­ményben alkalmas arra, hogy ennek az „üvegtehén­nek” a szerepet a humor műfaján belül sikeresen be­töltse. A siker elsősorban a jól összeválogatott és ezzel együtt ügyesen megszerkesz­tett sztorik érdeme. Egészen kitűnő ötlet, rendezésében is messze túlnőtt a csevegő csacsogás keretein Mikes élvezte maga is végig a játék és a szöveg adta lehetőséget. A népes szereplőgárdából feltétlenül meg kell említeni Bulla Elmát, Major Tamást és Benkő Gyulát. Lesz-e harmadik folytatá­sa is a család elleni orvos­ságnak?! Vasárnap este is'nevethet­tünk. Nem igényes és nem Is •túlságosan ötletes angol fil­met láthattunk a „Folytas­sa . i." sorozatból. Most a ta­nár úr folytatta. Hogy ml le­het a titka annak, hogy száz­szor ismert és más esetben már százszor is megunt diák­csínyek, limonádé szerelmek harsány derűra fakasszák most a nézőt? Csak első benyomásként lehet ez meghökkentő. A „Folytas­sa .. immáron állandó stábja precíz összmunkával, nagy rutinnal és mindvégig rendkívül feszes rendezésben, komolyan csinálja végig mindazt, amit a forgató- könyv előír. Nem ismernek fik sem tréfáit a humorban! A történet, s vele együtt a film is persze elszáll, mint egy könnyű, színes léggömb — de amíg száll, jólesik néz­ni. ez kétségtelen. (gyurkő) „enyémmel” szemben. Foko­zódik a gazdasághoz való tartozás, elkötelezettség ér zése — és ez munkában, fo­rintban kamatozhat. A termelőszövetkezeti új ság terve igazolja azt a tényt, hogy Pétervásárán nem „suba alatt” akarnak dönteni. Időről időre szem­besíteni kívánják határoza­taikat azokkal, akik az el képzeléseket megvalósítják, akikért a tervek születnek. Ez pedig a vezetők és a ta­gok felelősségét Is növeli. A döntések ismerete sar­kallja a tagot, hogy java­soljon, kezdeményezzen, hi­szen már nem mentegetőz­het azzal, „nem is tudtam, mihez kell hozzászólni, hi­szen engem minden témából kirekesz tenek”. Nem is folytatjuk az ér­velést, hiszen a pétervásári újságterv csak apropó volt, hogy a tájékoztatás, az in­formálás fontosságára újra felhívjuk gazdasági vezető­ink figyelmét. Bármely mó­don érdemes megoldani, hogy a tagok ismerjék a. termelőszövetkezet munká­ját, céljait, életét. Az isme­retközlésnek ugyanis nem­csak beavató szerepe van, hanem cm A sokkal több: eredményt javító, tudatot formáló, gazdálkodást segí­tő hatása. Így válhat egy „plusz kiadás”, jól jövedel­mező „bevétellé". Ezek után érthető a címadó sor: „A tájékozta­tás — munkaeszköz”. Vajon szabad-e lemondani ilyen és ehhez hasonló munkaeszköz­ről? (t P.) Három színházi előadó elmaradt A ma esti János vitéz még bizonytalan S Szombaton mintegy négy­százan készültek izgalmas színházi estére Egerben. A színházi élményből azonban bosszúság lett: az előadás hó­akadály miatt elmaradt. Ha­sonló sorsra jutott a vasár­nap délutáni és az esti előadás közönsége is. A bosszúság ezen a napon még nagyobb volt, hi­szen fáradságot és költséget nem sajnálva, soikan jöttek a környező községeikből is, hogy János vitéz a francia udvarban. láthassák az előadást. A szí­nészeik azonban ezen a napon sem. érkeztek meg Egerbe. Az előadás elmaradt Érdeklődésünkre a színház­nál elmondták, hogy szómba, ton délután a Vörös és fekete szereplői elindultak Miskolc­ról, de Nyékládházáról visz- sza kellett fordulniuk, mert olyan nagy volt a hóakadály, hogy az autóbusz nem tudott továbbmenni. Néhánynál sze­A kraMkÖÍ Lengyel—Stocrv­jet Baráti Társaság felhívás­sal fordult a szocialista or­szágok gyermekeihez, fiatal­jaihoz, hogy Lenin születésé­nek 100, évfordulója tisztele­tére képzőművészeti alkotá­sokon ábrázolják a szocialis­ta forradalom nagy vezéré­nek életét és munkásságát. A felhívás alapján született meg a Barátság elnevezésű nemaenközá gyermek és ifjú­sági képzőművészeti pályázat és kiállítás gondolata. Mindegyik szocialista or­szágból egy-egy nagy város, illetve a hozzá csatlakozó terület gyermekei, fiataljai vesznek részt a pályázaton, s a 30 legjobb munka kerül majd a nemzetközi kiállítás­ra. Hazánkat Pécs és Bara­nya képviseli majd, mivel az Itt élő gyermekek már eddig is számos nagy nem­zetközi pályázaton szerepel­tek elismerésre méltó siker­rel. A nemzeti szervező bizott­ságok úgy határoztak, hogy ezentúl minden esztendőben — kapcsolódva egy-egy nagy évfordulóhoz —, megrendezik a Baráti képzőművészeti pá­lyázatot és kiállítást. (MTI mélygépkocsival Indultak Egerbe, de csak vasárnap ki­lenc órakor érkéz tele meg. Út­közben ugyanis két alkalom­mal is ki kellett menteni a gépkocsit Vasárnap A legjobb apa cí­mű vígjáték szereplői már el sem indultak Miskolcról, mert fél tizenkettőkor a KPM hóügyelete közölte, hogy az út járhatatlan. Az autóbusz vezetője már arra is válla ú kozott, hogy kerülő úton, Put. nokon keresztül szállítja Egerbe a színészeket, de ez az útvonal is járhatatlan volt. Ami a mai János vitéz premiert Illeti, sajnos az elő­adás még bizonytalan, és ha­sonló sors vár a további elő­adásokra is. A színház vezetői természetesen igyekeznek biz­tosítani az előadást Egerben is. Úgy tervezik, hogy reggel vonattal indulnak a színészek Egerbe, előadás után itt al­szanak ■ és másnap utaznak vissza Miskolcra. Az elképze­lés megvalósításához azonban megfelelő szálláshely kell. S Egerben ez sem könnyű! Re­méljük, sikerül Egerben a szí. nészeknek szállást szerezni és így a karácsonyi ünnpekben is biztosítani a színházi elő­adásokat. Ha sikerül, akkor ma este már a János vitéz sikerének tapsolhat az egri közönség. György kis története Egy férj agyában..! De úgy gondolom, hogy a többi jelenet kedves köny- nyedsége is alkalmat nyúj­tott a kellemes szórakozás­hoz. Talán Gádor Béla Sói vegyenek című kis jelenete illeszkedett lazábban a mű­sor egészéhez, korántsem e kis jelenet színvonala miatt, hiszen a maga nemében ki­tűnő ötlet és Igényes megírás is egyben, mint inkább azért, hogy már máskor is másmi­lyen tálalásban is találkoz­tunk véle. Váradi Hédi és Tomanek Nándor finom eleganciával IEGJ0SB. HÍRVERÉS hírdew íNéiwism 'bar 1989. december 23., kedd ■ a úijásiiiiEiisís (Pécsi István dokumentumsorozata) 2. Suiyovszlcy színre lép Az emberek élnék, a na­pok napokra zuhannak... Évek múltán időre feledésbe merült a főispáni „vadá­szat” és dr. Nagy János tör­ténete ... A történelem még nyersebb tempót diktált a tenyérnyi Hevesben is... Dr. He dry Lőrinc, de ge- nere Aba, egészségi állapo­tára hivatkozva lemondott főispáni méltóságáról, elég jövedelmet biztosítottak szá­mára, saját és bárónő fele­ségének birtokai. A szín­padra újabb figurák lép­tek ... ' Egy aprányi nemzetet ha­talomra egyre ■ éhesebb ural behajszoltak egy világméretű háborúba, természetesen Hit­ler barnaingesei oldalán. In­dultak a magyar katonák, kerékpáron, rosszul felsze­relve harcolni az ellen a bolsevizmus ellen, amelyről elképzelésük sem volt, hogy milyen... Halottakkal, fénylő Ifjú életekkel „áldozott” Heves megye is. Á nagy álmokból, a mindent vissza elvéből évék múltán semmi sem lett, csak nyomor, csak bánatter­hes tekintetek. Erről még a vármegyei iratok is „árul­kodnak”, erről még a me­gyei hivatalos lap, a Heves­vármegye is beszél, akarva — akaratlanul: A sok semmitmondó hír közt akadtam néhány, a korra nagyon is jellemzőre. Egyik 1944-et jellemzi az egyre inkább vesztésre álló hábo­rúról tanúskodik, a másik viszont mélyen emberi tragé­diát sejtet... 1944. aug. 12.: „Légi riadókor városokban és falvakban egyaránt biz­tonságos helyre kell állítani a fogatokat. Repeszsérülések ellen ház^k mellé és lehető­leg fák alá kell a fogatok­kal állni, a kocsis pedig a fogattól távolabb, lehetőleg árokban fekve húzódjék meg.” 1944. szept. 2.: „Bánatában rászokott az italra Ferenczi Remigné két­gyermekes egri asszony, aki­nek ura két évvel ezelőtt el­tűnt az orosz harctéren. Szervezete az iltalt nem bír­ta, s a múlt hét egyik esté­jén, amikor- ismét ittas ál­lapotban tért haza apósa házánál levő lakására, alig ült le a lócára, lefordult a székről és mielőtt még segí­teni ' lehetett volna rajta, meghalt.” Ki írhatta ezt a hírt, él-e még a keserűségtől alkohol rabja lett asszony két gyer­meke, ki tudja? Egy azon­ban tény: a zsurnaliszta nem véletlenül „csempészte be kommentár nélkül a hí­rek közé ezt a lakonikusan sommázott tragédiát. Meg- rázóbb minden őszinte hadi­jelentésnél ... Ám, mit számít ez az új főispánnak, dr. Horváth Ár­pádnak, akinek beiktatására maga Imrédy, a „kulturált” úri jobboldal képviselője uta­zik a megyeszékhelyre. És van ováció és van elegan­cia ... és beszél az új fő­ispán: „Mi e vármegyében mind­annyian tudjuk, hogy addig nincs magyar biztonság és jövendő, amíg a Kárpátok keleti lejtőin a bolsevista uralommal vagyunk határo­sak". Imrédy Béla ezt nyoma- tékolta: „Ősi magyar földön, új magyar életet teremtünk”. Hiába volt minden úri bi­zakodás, a frontokon új vi­lág érett, a honvédő bolse­visták űzték a német eke: eljutottak nemcsak a Kárpá­tokig. hanem azon túl is. Horthy belebukott félelemtől zsibbadt taktikázásába, Szá­las!, a piperkőc, a púderes magyar őrnagy regnált már az országban. Horváth Árpád ment Eger­ből, .a főispáni székbe nyilas „úr” telepedett, akit mesz­sze Erdélyből rendeltek He­vesbe hungarista parancsoló, eszme társai. így emlékszik erre az idő­re dr. Jablonszky György, az akkori árvaszéki elnök: — Rideg, nyers ember volt. Amikor kinevezték: összehívott bennünket, me­gyei tisztviselőket és közöl­te, hogy minden parancsot gondolkodás, fenntartás nél­kül teljesíteni kell, az ellen­állás ára: halál. _ Az új megyei kisisten nem tárgyalt a tisztviselőkkel, mégis tudott róluk mindent. Erről is fennmaradt nem egy hiteles történet: — Akkoriban már az el­sötétítés időszaka járta. Léc- keretes légoltalmi papírok­kal takartuk be kora estétől az ablakokat. Mi, tisztvise­lők, nem voltunk hősök, de egymás között megeresztet­tünk néhány nyíltabb szót. Nemegyszer megtörtént, hogy a légoltalmi „rács” mö­gül előlépett a főispán nyi­laspárti embere, s fölénnyel közölte: mindent hallott, mindenről tud. így költözött a megyeházára a félelem, a bizalmatlanság... A nyilas nagyúr azért mégsem volt magányos: bi­zalmi emberei a nyilas párt­ból toborzódtak: Frank „testvér” járt hoz­zá úgyszólván naponta. Ö volt a nyilas megyevezető. Sokat nem tudok róla, egri asztalosmester volt, régeb­ben az emberre vadászó fő­ispánnak is dolgozott meg­rendelésre. Az egriek azonban nehezen felejtenek. Iratok, bizonyító dokumentumok már nem ta­lálhatók az egri zöldingesek- ről a megyei levéltárban. Ám az egriek emlékeznek... így idézi a Haláltánc idegőrlő napjait egy 1944 júniusában menyosszonyához hazaszökött katona, akinek rejtőzködés­re a már akkor is bujkáló Csirmaz Dezső adott, taná­csokat: — A Knézich Károly út 8. szám alatt volt székhazuk. Még a felszabadulás előtt is kinn volt az ajtón a nyilas jelvény. Embertelenek vol­tak, elvittek minden kom­munistát, akire rátaláltak... Már bombázták Egert, de a nyilas főispán rendelkezett. Beszélt, beszélt egy alkalom­mal, amikor megszólalt a lé­giriadó jelzése. Mindenki fu­tott, amerre látott. Ebben jeleskedett a főispán úr is. Egy tisztviselő ottmaradt. Valamit látni akart. És a megüresedett teremben egy­szer csak zaj hallatszott Az elsötítő, légoltalmi papírke­ret mögül előlépett a főis­pánt spicli... Nem sokkal később Su- lyovszky főispán menekült. Előbb azonban elégetett min­den számára kompromittáló iratot. Egyről mégis meg­feledkezett: az egriek ne­gyedszázad után is friss era/ lékezetérőU Nemzetközi gyermek és ifjúsági képzőművészeti pályázat és kiállítás a Lenin-cenienárium tiszteletére

Next

/
Thumbnails
Contents