Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-23 / 297. szám
Káros munkaerő-vándorlás, hasznos rugalmasság 0 A Népújság december 10-i számában szóvá tettük, hogy az egri olajkutaknál, — tavaly is és az idén is — a munkások negyedrésze munkahelyet cserélt. De nemcsak az olajosoknál, hanem, mint megyénk több gazdasági vezetője panaszkodik, sok helyütt nincs elegendő segédmunkás, fűtő és takarító, több vállalatnál évek óta gond, hogy nem kap_ nak jó lakatosokat, épületgépészeket, burkolókat és víz- vezetókszereláket Az előző cikkben igyekeztünk választ adni arra a kérdésre, hogy miért vándorolnak a munkások. Most azt vizsgáljuk, hogy milyen károkat okoz a túlzott munkaerő-vándorlás, illetve volóban káros-e minden változás? Mit jelent a munkaerő-mobilitás? A vállalati vezetők és a „munkaügyisek” elsősorban a fluktuációról, vagyis az egyre nagyobb méreteket öltő munkaerő-vándorlásról beszélnek, arra hivatkoznak, hogy mennyi gondot és milyen nagy kárt okoz ez a vállalatnak és a népgazdaságnak is. Veszélyben e nyereség A Moszkvai Munkatu&omá- nyi Intézet adatai szerint a kilépés következtében sok munkás 10—15 napig nem vesz részt a társadalmi termelésben. Leningrad _ ipart üzemeiben a szociológiai vizs_ gálatok azt igazolják, hogy a munkahely-változtatás miatta Időveszteség személyenként és évenként 16—39 nap. Szovjet kutatók kimutatták, hogy az új belépők munkateljesítménye csak három-négy hét után éri el az átlagos szintet. De á teljesítménycsökkenés mi. att bekövetkezett veszteségekhez hozzá kell még adnunik, hogy a munkaerőhiány és a -vándorlás miatt állnak a gé= pék és a berendezések, s mindez olyan vesztesegeket okoz, amely jelentős mértekben kihat a termelésre, a vállalatok eredményére. Egyes országokban — hazánkban is — tudományos alapossággal vizsgálják, hogy mennyi veszteséget jelent a munkahélyváltoztatás. A Nemet Szövetségi Köztársaságban megállapították, hogy egy szakmunkás egyszeri helyváltoztatás! költsége 1000— 2500, a segédmunkásoké 350 —400 nyugatnémet márka, az angol gépiparban 600 márka. Nálunk egy fizikai dolgozó helyváltoztatása átlagosan hatezer forintot tesz ki. Vaskos meglepetés A gazdaságirányítási reform előkészítése során nemcsak a beosztott dolgozók körében, hanem a szakembereik és a vezetők között is kétely és aggodalom merült fel, hogy a tervezett módosítások, a vállalati és a személyes ^érdekeltség nem vezet-e munka- nélküliségre, vajon nem mon. damak-e fel sok munkásnak? Az elvi aggályokra az élet gyakorlata alaposan rácáfolt! Tcbb vállalatnál elnézik a fegyelmezetlenséget, a lógást is. Nem figyelmeztetik a ,.lázi tókat”, nehogy megsértődjenek és otthagyják a vállalatot. Arra is lehetne példákat sorolni, hogy túlzott óvatosságból. bérgazdálkodásuk fo_ gyatékosségai miaitt a felesleges munkaerőt sem küldik el. így fordulhat elő az a furcsa ellentmondás, hogy több üzem munkaerőhiányra pa_ naszkodik, a szomszédban pedig kapun belüli munkanélküliség van. De hiszen ez mindnyájunk zsebére megy, nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ilyen luxust megengedhessünk magunknak. A helytelen gyakorlaton változtatni kell — a központi szabályzók módosításával és ész- szerű vállalati gazdálkodással A munkaerő-vándorlás, azaz a fluktuáció, nem tévesztendő össze a munkaerő mobilitásával. vagyis a munkaerő mozgékonyságával. A két fogalom a gyakorlatban nem mindig válik élesen ketté, so. kan azonos értelemben használják. így érthetetlen ellentmondássá válik két nagyon fontos követelmény: csökkentsük a fluktuációt, és növelni keli a munkaerő-mobilitást Szó szerint a munkaerő-mobilitás a munkaerő mozgékonyságát, rugalmasságát jelenti, vagyis azt a képességét, hogy a társadalmi, gazdasági, technikai fejlődés egyre gyor. sülő változásaihoz alkalmazkodik. Két évtizedei ezelőtt megyénk ipara kézmű ves jellegű volt és azóta milyen jelentős változások következtek Milyen lesi ai M 3-as?. A Betonútépítő Vállalat hatvani főépítés vezetőségének dolgozói a 3. számú fő közlekedési út hatvani szakaszának átadása után már a jövő évi program megvalósításán dolgoznak. Nagy Sándor helyettes főépítés vezető arról tájékoztatott, hogy november _ 14-tól munkaerő-átcsoportosítások- kal elkezdték az ÉM. hatvani kavicsbányanoz vezető bekötő út építésének földmunkáit. A bekötő út a hatvan- szolnoki útból ágazik majd ©1. A földmunkáikat már elvégezték. most a kövezésen van a sor. Az utat a jövő cv végére adják at a forgalomnak. A vállalatnál öt év óta nincs fagyszabadság, mert úgy szervezik a munkákat, hogy télen is folyamatoson dolgozhassanak. Az éves tervet 110 százalékra teljesítették, közel 11 millió forint értékben. Ha anyag- és szállítási gondjaik nem lettek volna, akkor még jobb eredmények születnek. Az idei sikerek eléréséhez nagyban hozzájárult a géppark növekedése is. Vásároltak hat. egyenként 24 tonnás hengert és egy úgynevezett C—25-ös aszfaltkeverőt, 3,5 millió forintért. Jövőre a technológia továbbfejlesztésére egy C— 50-es aszfaltkeverőt vásárol nak a ceglédi Ütgépgyártó Vállalattól. ■ A főém’tésvezetőség terveiben szerepel a' Kerecsend— Eger közötti útszakasz rekonstrukciója is. Ezt a munkát 1971. végére fejezik be A IV ötéves tervben ugyan- esa’ a főépítésvezetőség ké- , *zíti majd el az épülő M— I $-«s autópálya Aszód—Hat-1 van közötti szakaszát. Az autópálya a legkorszerűbb, négvnyomsóvos európai autóutak mintájára készül. A nyugati és a keleti országokból hazánkon áthaladó áruforgalom lebonyolításában lesz nagy jelentősége. be az Egyesült 'Izzóban, a Fi- nomszarelvénygyárban, a Mátravidáki Fémműveikben, de a többi üzemben is. A kor. szerű gépeik az új gyártmányok, és az új technológia mennyivel nagyobb követelményeket támaszt a munkásokkal szemben. Tegyük mindjárt hozzá hogy a művezetők és szakmunkások többsége a parasztság soraiból került ki, sokan felnőtt korukban, tanfolyamokon tanulták mag a szakmát Fokozol! igények, táguló lehetőségek Az ötvenes évek rendkívül gyors iparosodása és társadalmi átrétegződése egyha. mar aligha ismétlődhet meg. De a mélyművelésű bányákat a közelmúltban szüntették meg, a gőzmozdonyokat a villanymozdonyok szorították ki. Mennyivel több nehézséget, milyen sok megrázkódtatást jelentett volna, ha a munkások nem tudnának az új igényekhez alkalmazkodni. Aránylag rövid idő alaitt új iparágak honosodtak meg, fo_ kozódik a gépesítés. Egyes szakmák visszafejlődnek vagy megszűnnek, mások ugrásszerűen fejlődnek. Ezért akaratunktól függetlenül szakmát, foglalkozást keT cserélnünk, ami esetleg munkahely-változtatásai is jár. &. bizonyítja, hogy a fluktuáció és mobilitás több esetben összefügg, de egyáltalán nem azonos fogalom, A munkaerő ragatasasságát nem elegendő hangoztatni, ar. ra fiatal karban, már az oktatás során alkalmassá kell tenni az embereket Ezt a célt szolgálja szakmunkásképzésünk reformja, amely elsősorban a szükségletek és a lehetőségek öszehangolását, á képzés színvonalának növelé. sét tűzte napirendre. Az úgynevezett alapszakmáikat kell jobban, korszerűbben iktatni, mert ez ad biztos alapot arra, hogy a későb jelentkező, speciális igényeScnék a munkás éppen univerzális szaktudása és nagyobb általános műveltsége következtében jobban megfelelhessen. A dolgozónak érdéke, hogy időveszteség nélkül alkalmazkodjék az új követelményeikhez, ott és olyan munkakörben dolgozzék ahol képességeit A.legjobban ki tudja fejteni. A társadalom, az ország érdeke azt követeli, hogy ne konzerváljuk az elmaradottságot, hanem társadalmi ösz- szefogással segítsük a korszerű, a hatékony gazdálkodást. Teihát a fluktuáció csökkentése, a mobilitás növelése egyéni, vállalati és népgazdasági érdek. Dr. Fazekas László Te/víz ideién —- Tunézia dm része, a szaham b eirí* lue/en meiegtzvneK keleti határa jellegzetes oázU sokkal tarkított sivatagi vidék. Az ország egyik legeredetibb névrajzi egysége és idegen- forgalmi nevezetessége Dzserba szigete, ahol évszázadok óta szinte változatlan körülmények között élnek a sziget lakói, (MTI fotó — Fényes Tamás félvj Közlekedünk, tehát gorombáskodunk A HIRES MONHÄS — gondolkodom, tehát vagyok — kiforgatott és többes számú változata csak annak számára tréfás szójáték, aki nem jár az utcán, nem pré- selődik villamoson, autóbuszon, vonaton, nem ül a volán mögé. Az utcák, a közlekedési eszközök napról napra színterei komédiáknak, tragédiáknak, forrásai kárörvendő nevetésnek, méltatlankodásnak, dühnek. Színterek, ahol a szereplők, mi, mindannyian vagyunk, források, amelyeket mi, gyalogosok, és autósok, sétálók és rohanók, türelmetlenek és bámészkodók táplálunk. Az utca, a közlekedési eszköz szüntelen randevú. Találkozó idegenekkel, akiket néhány percig látunk, akikkel utunk párhuzamossága, kereszteződése vagy éppen ellentétes iránya hoz össze. Randevú tehát olyan emberekkel, akikkel —- bár idegenek —- a közös érdek rokonit bennünket; ne zavarjuk egymást, ne legyünk terhére a másiknak, mindenki zavartalanul haladhasson a maga útján. Megfogalmazni e közös érdeket nem nehéz. Helyeselni is könnyű. Betartani? Nem mindig sikerül. MEGHÖKKENTŐ és kacagtató fordulatok színpadává válik sok esetben az utca, a közlekedési eszköz. Gyorsan cserélődnek a szerepek, a szöveg is változik, csak egy valami azonos: nézőközönség mindig akad. A nagyhangú autós megjuhá- szodva pislog a rendőrre, aki látta, miként spricceltek szét a gyalogosok vágtató kocsija előtt. A vonaton kuncogás kíséri a jókat mondó részeget, de pillanatok alatt megsűrűsödik a levegő, amikor ráhág valaki lábára, s az utasok ölébe zuhan. Szívesen adnak föl- világosítást a tájékozatlannak, ha történetesen ifjú, s mutatós a hölgy, de sokan meg sem állnak, ha tétova hangú öreg kér segítséget. Hosszú időn át nézelődnek, mert összekoccant két gépkocsi, mert daruval csöveket emelnek be, mentő állt meg valahol, valakik szóváltásba keveredtek, de kámforrá válnak, ha tanúkat keresnek, ha határozott beavatkozással nagyobb bajt előzhetnének meg. Kámforrá vádnak, s bár előbb még ráérősen álldogáltak, most már rohannak, lökdösődnek, türelmetlenkednek. Sokféle szerep, s mégis: majd’ valamennyit eljátszottak már. Sok időt töltünk az utcákon, a közlekedési eszközökön, sok időt tehát idegenek között. A szólás szerint a tudás atyja az ismétlés, ám úgy látszik, ebben az esetben az ellenkezője igaz. Mert az utcán, a közlekedési eszközön, a sokszori „ismétlés” ellenére is az egymással szembeni figyelmesség, segítőkészség helyett a nyersesség, a gorombaság, a türelmetlenség az úr. Ideges, rohanó világban élünk? Tetszetős érv lehetne, ha nem kívánkozna melléje valami, a teljes igazság érdekében. Az, hogy mi magunk — akik benépesítjük az utcákat és közlekedési eszközöket — tesszük idegessé, rohanóvá kisebb és nagyobb világunkat' TÖBBSZÖRI kísérlettel igazolták: a rohanó, szaonly- talankodó autós szerencsés esetben csupán nyolc-tíz perccel ér előbb a Balatonhoz, mint az, aki szabályosan vezet. Napról nap.a saját „kísérleteink” igazolják, hogy csöppnyi jóakarattal még fölférhetnénk a zsúfol', peronú, de középen félig üres autóbuszra, de mivel íöntlévő utastársaink, jóakarata hiányzik, így lemaradunk. Holnap meg miattunk ér hasonló sors mást. Kísérlet sem kell ahhoz, hogy igazolódjék:: a rossz helyre tett csomag, a szakadt fonatú kosár, a hangoskodás, a táskarádió bömböl tetőse olyan bosszúság- források, mélyektől könnyű lenne megszabadulni Köny- nyű, ha több figyelem jutna magunk mellett másokra is, ha a józan többség egyöntetűen lépne fel a hallgatást, beletörődést föladva. FURCSA ELLENTMONDÁS; mindannyian áhítozzak a csendesebb utcát, a nyugalmasabb, kényelmesebb közlekedést, de mindig másoktól várjuk, hogy tegyenek ennek érdekében. Igaz, sok rajtunk kívülálló oknak is része var bosszúságainkban. Az utca, a közlekedési eszköz mimdannyíunké. S mert az, úgy kellene, illene viselkedni ott, ahogy odahaza, otthonunkban. Vagy éppen az a baj, hogy ezt tesszük? Talán megpróbálhatnánk holnaptól kezdve másként: emberhez illő fegyelemmel, másokra is tekintettel levő udvariassággal. M. O. . Nem sokáig tartott az egyezkedés, az elnök is, a technikus U hajlott a jó szóra. — Hát akkor rendben m vagyunk — mondta az elnök akár holnap meg is kezdhetik a szállítást. Van egy központi telepünk, onnan vihetik. Nem kell érte a sárba kimenni a kocsikkal. A technikus elbúcsúzott. Amikor az elnök és s brigád- vezető visszament az irodába, nagyot nevettek. — Elvittem e mi gödrünkhöz is, — mondta a brigádvezető, s utána mentünk át a Szabó Jós- káékéhoz. Megmutattam, hogy micsoda különbség van a két sóder közt. Az elvtárs teljesen meg volt győzve. — Jó hecc volt — nevetett hahotázva ss elnök. S ráadásul rentábilis, (kapóst) | M sa©2síáSati talmims%n y©I* df Jazásáréi A kormány legutóbbi ülésén elfogadta a szolgálati találmányok díjazásáról és a találmányokkal kapcsolatos egyéb intézkedésekről szóló előterjesztését. A rövidesen megjelenő új jogszabályról a következő tájékoztatást adta az MTI munkatársának Tusnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke. — Á szabadalmi törvény és védjegytörvények elfogadása után ez az új rendelkezés is a szellemi értékek nagyobb megbecsülését, a feltalálók jogainak fokozott védelmét szolgálja. Az új jogszabály egyik fontos intézkedése, hogy arra az esetre is kötelezővé teszi a találmányi díj fizetését, ha a találmányt valamilyen okból nem szabadalmaztatják, Ha vita támad arról, hogy aa új alkotás találmánynak tekinthető'-«!, vagy sem, úgy a vállalatnak kell bizonyítani elutasító álláspontjának jogosságát. A találmányi díjat akkor is fizeted kell, ha a találmány szabadalmi védettsége a vállalat hibájából — például a szabadalmi díj fizetésének elhanyagolása miatt — megszűnik. — Másik lényeges új intézkedés, hogy a törvény többé nem írja elő a találmányi díj alsó és felső határát, a díj összegében a vállalat és a dolgozó szabadon állapodhat meg. Vita esetén a bíróság dönt, A bíróság — az eddigiektől eltérően — abban az esetben is foglalkozik a díjazás ügyével, ha a találmányt nem szabadalmazták. S369» • áeeejKbe? ik'efiS Jó hecc volt Az elnök éppen tízóraizott, amikor belépett az ajtón a brigádvezető. Szép, gusztusos falatokat vágott a szalonnából, gondosan rátétté a kenyérre, majd a savanyú uborkából is lemetszett egy szeletet. — Ülj csak le, Pista, mindjárt befejezem. Evett még néhány falatot, az íróasztalból elővette a pálinkásüveget, öntött magának is, a brigádvezetőnek is., — Arról van szó, hogy nemsokára idejön egy pasas az építő vállalattól. Sódert akar venni. Tudod, hogy a mienk nem a legjobb. Menj ki vele a határba. A Szabó Jóskáék most nem dolgoznak, reggel korán már megnéztem, s vidd át hozzájuk. A két gödör néhány száz mé1 térré van egymástól, mit tudja az ipse, hogy melyik a mienk. De ha valaki megtudja, akkor neked befellegzett. Hát így intézd a dolgot. A brigádvezető mosolygott, tetszett neki az ügy. — Nyugodt lehetsz, elnök úr. Még a madarak sem látnak semmit. Nemsokára megérkezett az építész- technikus. —- Vélünk lehet tárgyalni — mondta neki az elnök. — Ilyen sódert, uram, maga még nem látott. Szinte kár beépíteni. Legszívesebben kiállításra vinnénk. — Hát akkor az lesz a legjobb — mondta a technikus —, ha megnézzük. — Természetesen, elvtársam, ez nem zsákbamacska. Majd a Pista, a brigádvezető elkíséri, megmutatja magának. Jó három óra múlva érkeztek me$m. A technikus elégedett volt. I — Nos — kérdezte ■ az elnök. —• Sikerült 1 boltot csinálnunk? Rajtam nem \ múlik — mondta a ■ technikus. — Jó a t sóder. — Hát akkor térjünk az anyagi részre. Nézze, ez a sóder kiváló. Igaz, hogy valamivel többért adunk egy köbmétert, mint más, de ez minőségi sóder. Első osztályú. Előkerült a pálinkásüveg is. — Mi szeretjük, ha olajozottan megy a tárgyalás —■ nevetett az elnök. — Remélem, nincs ellene kifogása. — Nincs. Különösen, ha jó az a kenőolaj. — Ez minőségi. Házi, kisüsti. Öntsél csak, Pista, az elv- társnak. Van kint egy üveg, jó lesz az útra, hazáin
