Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-23 / 297. szám

Tanácskozik sz arab csúcs SS’ÄÄÄÄ tfes szervezet részvételével folytatja munkáját Rabatban az arab csúcstalálkozó. Képün­kön: (balról-jobbra) Szaud-Arábia, Szíria, Líbia és az Egyesült Arab Köztársaság de­legációja az ülésteremben. (Telefoto — AP—MTI—KS) Ulbricht — Heinemann levélváltás BONN: Mint már beszámoltunk ró­la, Walter Ulbricht a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke leve­let intézett Gustav Hei né­máimhoz, a Német Szövetségi Köztársaság elnökéhe*. A le­vél teljes szövege a követke­zőképpen hangzik: „Igen tisztelt Elnök Ür! Az európai béke előmozdí­tásának óhaja által vezérelve, annak érdekében hogy a bé­kés együttélés elveinek meg­felelően a Német Demokrati­kus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között egyenjogú kapcsolatokat le­hessen létesíteni, önhöz for­dulok. A békés egymás mellett élés és a két német állaim, közötti jószomszédi viszony lérehozá- sa megköveteli, hogy kapcso­lataik az általánosan elisánert, érvényes nemzetközi jogi nor­mák alapján alakuljanak. Ez csak előnyös lehet az Európa szívében fennálló feszült­ség csökkentésére, amiért a Német Demokratikus Köztár. sasiig és a Német Szövetségi Köztársaság különleges fele­lősséget visel saját állampol­gárai és Európa népei előtt. Ennek megfelelően továbbí­tom önnek az NDK Állam­tanácsa által jóváhagyott szerződéstervezetet a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság közötti egyenjogú kapcso­latok felvételére. A tanácskozások folytatásá­ra és a szerződés aláírására Willi Stoph urat, az NDK mi­az -V központi lapjának, a Neues Deutsch- landnak az a száma, amely teljes terjedelemben közli a szerződéstervezetet. (Telefoto — AP—MTI—KS) nisztertanácsának elnökét és Otto Winzer külügyminiszter urat hatalmaztam fel. Tekintettel a Német De­mokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság békés egymás mellett élé­sének jelentőségére, indítvá­nyozom, hogy a tárgyalások lehetőleg 1970. januárjában kezdődjenek. Kifejezést adok annak a vá­rakozásomnak. hogy ön, szö­vetségi elnök úr hozzám csat­lakozva hniadpktaleyo'O foglal amellett, hogy tényszerű tárgyalások révén a két ne­met állam között egyenjogú, nemzetközi kapcsolatok jöjje­nek létre. Kiváló tisztelettel: W. Ulbrlcthr ROMA: Rómában és más olasz nagy városokban komoly fennakadást okozott a for­galomban a közlekedési al­kalmazottak sztrájkja. A fő­városban, Milánóban, Ná­polyban és másutt katonai járművek bonyolították le a legfontosabb szállításokat. MOSZKVA: Budapestről hazafelé utaz- tában Jj)Hfőn Moszkvába ér­kezett Pák Szong Csői, a Koreai Munkapárt Közpon­ti Bizottsága Politikai Bi­zottságának elnökségi tagja, miniszterelnök-helyettes, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszte­re. (TASZSZ) SAIGON: A dél-vietnami légitársa­ság hétfőn lezuhant DC—6 mintájú utasszállító gépének katasztrófája első jelenté­sek szerint közel 100 em­beréletet követelt A sze­rencsétlenséget túlélt egyik Utas elbeszélése szerint fel­robbant az egyik motor. A pilóta megkísérelte a le­szállást, a fékberendezés azonban felmondta a szol­gálatot (Reuter) SAIGON A dél-vietnami parlament ellenzéki képviselőinek egy csoportja hétfőn sajtóérte­kezletet tartott Saigonban, s ezen bírálta Thieu elnököt. A képviselők azzal vádolták Thieu-t. hogy katonai dikta­túrát akar bevezetni Dél-Vi- etnamban, s követelték, hogy az elnököt hazaárulás miatt állítsák bíróság elé. Heinemann válasza: „Igen tisztelt Államtanács- elnök Ür! 1969. december 17-én kelte­zett levelét megkaptam. Egyetértek önnel abban, hogy nagy felelősséggel tartozunk az európai feszültség csökken­téséért. A magam részéről szintén kötelességemnek tar­tom, hogy a szövetségi kor mánnyal együtt a béke bizto­sításáért a feszültség csökken­téséért és az együttműködés­ért munkállcodjam.. Közös ügyünk a német nemzet egy­ségének biztosítása. Ezért üd­vözlöm az Ön által kifejezés­re juttatott készséget a tár­gyalások megkezdésére, A Német Szövetségi Köz­társaság alaptörvényei által előirt rendelkezéseknek meg­felelően levelét és a hozzá csa­tolt mellékletet a szövetségi kormánynak továbbítottam. A szövetségi kormány feladata, hogy megvizsgálja az ön által előterjesztett javaslatokat és az ügy által megkövetelt sür­gősségnek megfelelően állást foglaljon. Kiváló tisztelettel: Heinemann” Nixon és az ötödik vietnami karácsony A legkülönbözőbb oldalak­ról nagymértékű türelmet­lenség halmozódott fel az Egyesült Államokban, a viet­nami háborút illetően. Nixon- nak már utalnia kellett rá december 15-én elmondott, rádió és tv - beszédé ben, — mint az AP amerikai hírügy­nökség jelenti —, hogy „ez az ötödik karácsony, amikor az amerikaiak háborúban állnak, távol otthonaiktól”. Az ame­rikai sajtó közli a beszéd szö­vegét, amelyben Nixon beje­lentette, hogy „1970. április 15-ig újabb 50 000 amerikai katonát vonnak ki Dél-Viet­namból”. Az elnök fenyegető­en hozzáfűzte, hogy „a had­műveletek alakulása is befo­lyásolhatja ezt a döntést és adott esetben más intézkedé­seket is foganatosíthat”. A beszédre vonatkozóan Phan Van Dong, a Vietnami Demokrat! kus K östá rs&ság miniszterelnöke nyilatkozatot adott a PAP lengyel távirati iroda szerkesztőinek. A nyi- -latkozat szövegét közük a lengyel lapok. Phan Van Dong kijelentette: „Nixon nyilatkozata világosan meg­mutatta, hogy az amerikai el­nök tovább akarja folytatni az agresszív dél-vietnami há­borút, erősíteni kívánja a báb- hadsereget és a bábadminiszt­rációt, hagy énn tartsa a neo- kólóniaílista rezsimet ás meg- hosszabbítsa Vietnam ketté­szakítottságát”. Az amerikai elnök kijelentésével kapcso­latban, amely szerint az ame­rikai csapatok kivonása a há­ború „vietnamizálásával”, az­az a dél-vietnami militariz- mus erősítésével párhuzamo­san történik, Phan Van Dong megállapította: „Nixon a dél­vietnami rezsim katonáit akarja a halál Bá küldeni az amerikai katonák helyett és vietnamiak segítségével altar­ja irtani a vietnamiakat,”. Magában az Egyesült Álla­mokban a republikánus párt vezetői lelkesen dicsérik az el nők politikáját, a demokra­ták egy részé — különösen a háboníellenes csoportok tag­jai — bírálják azt. Közli a sajtó többek között Fulbright szenátor, a külügyi bizottság elnöke nyilatkozatát, aki sze­rint „elégtelen az amerikai csapatok kivonásának üteme”. A NEW YORK TIMES de­cember 16—i vezércikkében megállapítja „kérdéses., hogy a vietnamizálási program le­hetségessé teszi-é a teljes visszavonulást 1972-ig, vagy az Egyesült Államok, koreai mintára, a végtelenségig tar­tó katonai konfliktusba keve­redik”. „A vietnamizácíó az Egye­sült Államokat a saigomi kor­mány fogjává teszi”, — írja a lap, mikor „Nixon arra ala­pozza programját, mennyire képes átvenni a dél-vietnami hadsereg a hadműveletek folytatását. A kormánynak el­sősorban a tárgva1 ásókra és a dél-vietnami rezsim demok­ratizálására kellene gondot fordítania”. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat, 2. számú gyára gyöngyösi telepe felvesz nagy gyakorlattal rendelkező anyag- és áruforgalmi csoportvezetőt, közgaz­dasági. vagy gépipari technikumi végzettséggel. Jelentkezni lehet személyesen, vagy írásban a telep ssemélyezeti vezetőjénél (Gyöngyös, Kaiá- CMMidl a. 15.). A BALTIMORE SÜN ve­zércikke azt írja, hogy „az elnök feltételezése szerint a vietnamizálás megjavítja a tárgyalás és rendezés esélye­it. Ez a féltételezés egyelőre távol áll a bizonyosságtól, in­kább remény, mint meggyőző­dés”. Az Egyesült Államok elnö­ke, mint köztudott, köztársa­ságpárti. Több amerikai lap hangsúlyozza, hogy a „vietna- mizálásí program Nixon szá­mára belpolitikai célokból szükséges, különös tekintet­tel az 1972-es elnökválasztá­sokra”. A U. S. NEWS AND WORLD REPORT interjút közölt még december 1-én, az amerikai szenátus többsé­gi vezetőjével, a demokrata párti Mamfielddel. Mansfield elmondotta: „Vannak köz­tünk, akik erő® kételyeket táplálnál! a háborúval kap­csolatban. és ón is közéjük tartozom. A háború megindí­tása véleményem szerint hi­ba volt és e háborút tragé­diának tartam. Azt hiszem, soha nem lett volna szabad belekeverednünk. A világnak ez a része nem döntő fontos­ságú hazánk biztonsága szem­pontjából”. Arra a kérdésre, van-e el­képzelése arról, hogy meddig tart a háború, azt mondotta, „nincs, és azt hiszi, senkinek 6incs elképzelése erről, s az elnök kijelentései alapján nem is lehet”. Hozzáfűzte, „szeretném, ha a háború mi­nél hamarabb befejeződne, mert mélységesen aggaszt a vietnami helyzet”. Arra a kérdésre, mi a véleménye a háborúellenes tiltakozásokról és tüntetésekről, azt vála­szolta: „úgy vélem, hogy a moratóriumok során nem sértették meg az alkotmányt és nem éltek vissza a békés gyülekezés jogával — hang­súlyozni szeretném a békés szót —. és a sérelmek orvos­lását célzó törekvések jogá­val. E megmozdulások azt tükrözik, hogy az emberek mélységesen aggódnak”. A nvugati hírügvnöksé- gek (REUTER, AFP, ÜPI) nyomán az amerikai és a nyugat-európai sajtó részle­tesen bszámol Melvin Laird amerikai hadügyminiszter december 16-án, a Pentagon­ban tartott ■ sajtóértekezleté­ről, amelyben bejelentette, hogy 1970. februárjában rö- vkj. látogatásra Dél-Vietnam- ba utazik, hogy tanulmá­nyozza ,.a kommunisták har­ci tevékenységét és egyéb olyan tevékenységeket, ame­lyek alapján Nixon elnök esetleges döntéseket hozhat”. Az amerikai sajtó vélemé­nye szerint az elnök megle­hetősen világosim leszögezte, hogy amennyiben a szabad­ságharcos erők a tél végén, a tavasz elején újabb offen- zívát hajtanak végre, leállít­ja az amerikai erők vissza­vonását, sőt esetleg más in­tézkedéseket is tesz. A had­ügyminiszter jelenlétével Washington szinte aláhúzni igyekszik a fenyegetést. A WASHINGTON POST december 17-i vezércikkében megkérdőjelezi Nixon elnök­nek azt az állítását, mintha Dél-Vietnamban „nyerő ál­lás” jött volna léire és rá­mutat: „az elnök indoklásá­ból is kitűnik, hogy az Egye­sült Államok még hosszú ideig kíván csapatokat tar: - ni Dél-Vietnamban”. Janen Reston, a NEW YOI á TIMES december 17-i szár: - ban kiemeli, hogy „a Nixon megjelelte program el ősz e- harcoló alakulatok, ma :1 más alakulatok kivonó' t irányozza elő, de az elnök gondosan elkerülte, hogy minden amerikai alakulat, 1 beszéljen”. A publicista ar­ra következtet, hogy „a Fe­hér Ház tervei közül esetleg 40—50 ezer amerikai katona tartósan Dél-Vietnamban marad, függetlenül a vietna­mizálási programtól”. A L’ ESPRESSO nevű olasz lap nemrégiben megkérdezte Walter Lippmannt, a befo­lyásos amerikai politikai új­ságírót. hogy mi a véleménye „hogyan fog az Egyesült Ál­lamok kilépni a vietnami háborúból”. Lippmann azt felelte: „azt hiszem, hogy az Egyesült Államok vissza fog lépni Vietnamból (máris visz- szavonulóban van, ha nem is gondolom, hogy ez pontosan a kormány által kigondolt program szerint fog megtör­ténni). Ha az amerikaiak visszavonulása folytatódik, a saigoni kormány összeomlik. omlott, he­lyét egy új kormány foglalja el, amely tárgvaló partnerként elfogadható mind a Vietcong, mind Hanoi számára”. Hozzáfűzte, „mindezt nem látom nagy dicsőséges pers­pektívának: el kellett volna ismernünk, ha nem is azt, hogy legyőzött állam va­gyunk, mert válóban nem vagyunk legyőzőitek, hanem azt, hogy nem sikerült kiter­jesztenünk befolyásunkat azon a kormányon keresztül, amelyről azt hittük, alkalmas erre”. (KS) ítélet a zürichi merénylet ügyében WINTHERTUR Hétfőn a svájci Winther- turban ítéletet hirdettek a zürichi EL-A] merénylet tet­teseinek perében. A három arab vádlottat: a 24 éves Mohammed Abu El Heig.a-t, a 34 éves Ibrahim Taufik Jusszef-et és a 22 éves tanítónő Amena Dahbor-t a bíróság 12—12 évi börtön­büntetésre ítélte. Az izraeli biztonsági szolt gálát tisztjét, a 23 éves Mor- dcliaj Rahamimot felmen­tették. Az arab partizánokat az összes vádpontban bűnösnek találták: azt a vádat, hogy Rahamim fegyvertelen em­bert (a negyedik arabot) lőtt agyon, bizonyítékok hiánya díimAn ni 11 i I ml Iultin Előzmények: 1969. február 18-án. Zürich—KI öten repü­lőterén négy arab ellenálló — a Palesztinái Népi Felsza­bad’'tási Front tagjai — tüzet nyitott az El A1 izraeli légi- társaság repülőgépére. A me­rénylet következtében a gép másodpilótája életét vesztette és meghalt az arab partizán­csoport vezetője is, akit a repülőgép fedélzetén tartóz­kodó izraeli biztonsági ügy­nök lőtt agyon. A wintherturi bíróság a három őrizetbe vett arabot szándékos emberöléssel vá- dolta.Rahamimra két évet kórt az ügyész, mivel — a vád szegint —. fegyvertelen ember életét oltotta ki. s így tette nem minősülhet önvé- ckal/crYHlök, (MTA 3*69. december ZX, kedd (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents