Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-21 / 296. szám

Ösvényről az egyenes útra — Nyugodtan kiírhatja a hevemet is, ha akarja. Leg­alább hitelesebb lesz a törté­net, es talán többen tanulna! belőle. . — Hány éves? — Huszonöt. — Iskolai végzettsége? — Gépipari technikum. — Ön most a büntetései ■'ölti a gyároan ... — Igen. Hat hónap javító- nevelő munkára, és 15 száza­lékos bercsökkentésre ítélt a bíróság. — Mi történt? — Mint üzemvezető dol­goztam az Egri Vas- és Fém Ktsz pétervásárl telepén. Az sgyik alkalommal anyagért .nentem Egerbe. Velem jött egy lakatos munkatársam is, aki civilben eléggé nagy űze­tni szinten űzi a fusizást. Üt­közően többször is megáll­tunk, s ittunk, Egerben fel- oakoituk az anyagot és visz- izaindultunk, A kocsmákat megint csak nem kerültük el. Berúgtunk. Amikor végre megérkeztünk Pétervásárá- ra, azt mondja á lakatos kol­léga: neki szüksége lenne egy kis anyagra. Mondtam neki: vigyen, amennyi kell. fele, voltunk itallal, senki sem gondolt a következmé­nyekre. Másnap reggel elro­hantam a lakatoshoz, és kér­tem: adja vissza az anyagot. Azt felelte: ő egy darab va­sat sem vett le a kocsiról. Megvártam, míg elment ott­honról, fogadtam egy Zetort, és az anyag egy részét, amennyit megtaláltam, visz- szavittem a telepre. Az ügy kitudódott, A ktsz feljelen­tett, a bíróság pedig elítélt, így kerültem ide, ez év nya­rán a Máravidéki Fémmű- vekbe ... — Eddig hány helyen dol­gozott már? — Nem is tudom pontosan. VILATI, lakatosárugyár, Berva, és a vas- fém ktsz. Többször is dolgoztam ezek­nél a vállalatoknál. Van már néhány cím a munkaköny­vemben.,. ,™ Sírok is csak átszálló? — Nem. Legalábbis nem szeretném. Elég volt az esz­telenségből, a hülyeségből. Tisztesség, becsület nélkül mit sem ér az ember élete. Erre már rájöttem... — Akkor miért nem vi­gyázott rá jobban? — Mert nem tudtam. Mert nem bírtam. Valami mindig megzavart, valami mindig . közbejött. — Család, barátok, pénz, nők, ital? — Egyik sem ment fel, de valamennyi belejátszott. Szü­leim kisgyermek koromban elváltak. Anyám Egerben, ipám Pécsett lakik. Aztán 18 íves sem voltam, amikor megnősültem. Ez adta az egyik legnagyobb pofont. Bevonultam katonának, a fe­leségem pedig... szóval, ér­ti. Hiába próbáltam, nem tudtam lalpraállni. Maradtak a haverok és az ital. Ámeny­nyi béléiért. Jól tudom, má- : sokkal is történtek már ilyen balesetek .. de nem tehetek róla: ér. nem bírtam erős maradni... — Liszkóban, hogyan fo­gadták? — Az első munkahelyen nem éreztem jól magam. Én nem titkolóztam: aki meg­kérdezte, annak elmondtam, hogy miért is kerültem ide. A főnököm egyik osztálytársam volt. Még ő sem bízott ben­nem. Még ő is gyanúsan né­zett rám. Talán én sem tet­tem volna másképp. Itt, a tmk-ban egészen más. Ilyen jól még sehol sem éreztem magam. Legalábbis úgy ér­zem: szeretnek. Nem sajnál­nak, haneA segítenek, báto­rítanak. — Ezt már évekkel ezelőtt, az első munkahelyén is kiér­demelhette volna... — Igen. Ez az igazság. Éle­tem vargabetűiért elsősorban én vágyók a felelős. Az em­ber néha mennyire hülye tud lenni. Fiatal vagyok, jó szakmám van, száz, ezer módja, lehetősége van az ér­vényesülésnek, a tisztesség, a becsület kiérdemlésére. Én eddig mindent elpazaroltam... — Még csak huszonöt éves. Fogadkozás nélkül is pótol­hatja a veszteséget... — Egy részét már sike­rült is. Ismét megnősültem, Bükkszéken lakunk. Valaha is ilyen nyugodt, kiegyensú­lyozott családi életre vágy­tam. Ez nekem rendkívül nagy erő. Bükkszékre haza­megyek, a gyárban pedig otthonra találtam. Talán túl szépnek hangzik, talán el sem hiszik: azt mondták itt az üzemben; ha kedvem van hozzá, jelentkezzek egyetem­re. Javasolnak, és minden se­gítséget megadnak a tanu­láshoz. Erre még gondolni sem mertem volna. Nem is tudok szavakat találni. Már megvettem néhány jegyzetet és jelentkeztem az előkészí­tő tanfolyamra. Ennyire még sohasem örültem életemben. Visszakaptam, amit elvesz­tettem, visszaadták, amit el­pazaroltam. Ez olyan érzés, mint amikor az ösvényről ki­tér az ember az egyenes út­ra.-. Koős József ''ViiLcuzül AZ SLLETEKE Fe'e'ősségre vonták az udvariatlan dolgozót November 28-i szamunkban bíráltuk a Tiszántúli Gáz szolgáltató Vállalatot, mert bírsággal .fenyegették” az ügyfeleket. A cikkre a Ti­szántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat hajdúszo- boszlói központja válaszolt: „A megfelelő rendeletben foglaltak alapján készült vál. lalati belső utasítás helyte­len, és önkényes alkalmazása eredményezte a szabálytalan szövegű kiértesítések kikul elését. A kiértesítést szövege­ző és elküldő dolgozók ellen a gázmű egri üzemegysége fegyelmi eljárást indított, es intézkedett, hogy ilyen szö­vegű értesítéseket ne küldje­nek a fogyasztóknak.” Az udvaron elszórt kő- és téglacso-mókat már befedte a decemberi hó. Az épület körül .két-három munkás dolgozik. A földszinti részen por, piszok, festéshiányok, a falból kikandikáló vízveze­tékcsövek láthatók. Az eme­leten néhány ember párket- tázik. Ez a kép fogadja az odaérkezőt az ÉMÁSZ hat­vani kirendeltségén. így van ez már május óta. Ugyanis a kivitelező, a hat­vani Lenin Tsz építőbrigád- ja hét hónapja kezdte el az épület rekonstrukcióját. Az ÉMÁSZ igazgatósága még márciusban megkötötte a . szerződést a szövetkezettel a munkák elvégzésére. A ter­vezés és a költségvetés el­készítését Is a szövetkezet vállalta. A határidőt au­gusztus 31-re tűzték ki, de még a mai napig sem feje­ződött be az építkezés. Lénárt Lajos, az ÉMÁSZ- kirendelts-ég vezetője el­mondta, hogy májusban nagy lendülettel megkezdték ugyan a munkákat de a len­dület mindössze egy hétig tartott. Azután fokozatosan alábbhagyott. Az átadás ha­tárideje mái- régen lejárt. Lassan az 1969-es év is vé­géhez közeledik. de még mindig sehol semmi. Mint megtudtuk, az ÉMÁSZ igaz­gatósága három hete kapta kézhez az építkezés terveit és a költségvetést. Ezeket a munkák elkezdése előtt kel­lett volna elkészítenie a ter­melőszövetkezet tervező cso­portjának. Nos, ez nem ké­szült el, de a tervezés költ­ségeit viszont már régen fel­vették. * A kirendéltségvezetővel végigjártuk az épület min­den részét. Az időközben el­Elfelejtették a határidőt rozsdásodott, tönkrement csatornákat már koráb­ban leszerelték, az új csa­tornákat viszont csak most helyezik el. Akljor, amikor már a falakon csöpög a víz, olvad a hó és lepereg a va­kolat. A földszinten a anun- Icásöltöző, a mosdó még csak félig készült eL A munkások május óta a műhelyekben és a garázsban öltöznek, ahol nincs mód a megfelelő tisztálkodásra, nem fűthető, hideg. Jelenleg egyetlen csa­pos mosdóból jutnak víz­hez. Az emeleti részt szolgá­lati lakásokká alakítják át. A szobák mennyezete azon­ban lefelé lejt, mert nem stukatórozták megfelelően. Van olyan szoba is az épü­letben, amelyet háromszor festettek és még nincs kész, mert a kellőén meg nem szervezett szakipari munkák során „tönkretették” & fala­kat. Az ÉMÁSZ igazgatóságá­nak műszaki ellenőre több­ször is járt Hatvanban és beszélt személyesen is, tele­fonon is a termelőszövetke­zet illetékeseivel, akik csak ígérgettek, de nem teljesí-, tették kötelezettségeiket. — Véleményem szerint a termelőszövetkezet főmérnö­kének, Szalai Nándornak jobban kellett volna törőd­nie az építkezéssel — mond­ja Lénárt Lajos —, mert minden építési munka az ő kezében összpontosul. Hogyan vélekedik erről a főmérnök? Szalai Nándor el­mondta, hogy az építkezést tatarozás címén kezdték él. Közben az ÉMÁSZ üzem- vezetősége Hatvanból Gyön­gyösre költözött. Helyette Hatvanban kirendeltség lett, a korábbi tatarozást pedig átalakítássá nyilvánították. Mivel tatarozásként vállal­ták el a munkát, Tamás Miklós, az építés vezetője nem kért építési engedélyt a városi tanácstól. A mun­kát engedély nélkül meg­kezdték, de a tanács leállí­totta, Tamás Miklós ellen pedig szabálysértési eljá­rást indítottak. Ekkor a szövetkezetiek azon mód otthagyták az ÉMASZ-épit- kezést. Máshol vállaltak munkát. Az építési engedély közben megérkezett, az épí­tésvezető, Tamás Miklós vi szont felmondott. Endrei László, a városi tanács építési és közlekedé­si osztályvezetője a követke­zőkkel egészítette ki mind­ezt: többszöri felszólítás és a .szabálysértési eljárás után csak szeptember 15-én ér­kezett a tanácshoz az építé­si engedély kiadására vo­natkozó kérelem. Pedig már korábban is sok panasz hangzott el Tamás Miklós és társai ellen. Több esetben vállaltak építési munkákat, pedig sorozatosan nem volt építési engedélyük. Vajon meddig kell az ÉMÁSZ dolgozóinak hideg garázsban öltözniük? Mi­kor tudják megfelelően el­helyezni a szerszámokat és a különféle anyagokat? Nem tudjuk. Ezt csak a kivitelező építöbrigád illetékesei tud­nák megmondani, de ha most megmondanák, már akkor .is késő lenne... Meníusz Károly ■J:/rfSSSSfSS//S/SSSSSS/S/SSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSJ FMPM a Némsiih A TÉMA AZ UTCÁN HEVER (Répássy István felvétele: ä pont) az otthonomig. Soha nem hittem volna, hogy mennyire fontos a munka. — Miért nem beszélnek, konzultálnak szakmai kér­désekben a főmezőgazdász- szal? — Mert nein volt kíváncsi a véleményemre. Néha meg­kért, hogy segítsek; töltsék ki egy-egy munkalapot. Fo­lyékonyan tudok írni. — A tervkészítésnél meg- szokták-e hallgatni a vélemé­nyét? — Nem szokták. Nem szól­hatok bele a tervbe, én kizá­rólag végrehajtó vagyok. — Milyen viszonyban van munkatársaival, az elnök­kel? ...... — Ha akarnék se tudnék x'osszat mondani róluk. Na­gyon jó kapcsolatban ‘ va­gyunk. Csak hát ez nem minden. Feláll az asztal mellől. — Szeretném, ha nem holt tudás maradna négy év meg­tanult anyaga, ha úgy tet­szik, szeretném bebizonyíta­ni, hogy mire vagyok képes. Nemcsak magamnak. Rapy Tamás az asztal és a fal között rója sétáját. A gu­micsizmák halk dobbanását felfogja a szőnyeg. Szígetby András OE ARANYOSAK [Molnár Gyula felvétele: S pont! 31 pont ‘19 »ont 1. Gombos Dezső S. Répáasy István A FIAM KÉTSZER íGömbös Dezső felvétele: 3 pont) A pontverseny állás? a mai napon: 3. Molnár Gyula 26 pont 4. Fejér István 35 pont 5. Adamik Miklós 24 pont 6, Gyöngyösi József ig pojgé Lassan járkál az irodában. 1 gumicsizmák halk dobba­nását felfogja a szőnyeg. Le­ül a szemközti székre, for­gatja, gyúrja a kezében a po­harat. — Hogy mi bajom van ...? A munka ... — Sok? — Nem, dehogy az a oaj. Kevés. Illetve ez sem így van teljesen. Hogy is mond­áin, nem elég. A téli nap fáradt, életlen árnyékokat húz a falon. — Tudja, az a baj, hogy cemmi örömet nem találok a munkámban. Ezt lehet csi­nálni hetekig, vagy hónapo­j Mg, de két éven át kicsit sok. — Mi a beosztása a ter ­melőszövetkezetben? — Brigádvezető vagyok, diplomás brigád vezető. Nem mintha a brigádvezetői név tilen volna valami kifogá­som. Nem bánom én, akár­milyen címet varrnak rám, csak ne kelljen verklit for­gatnom nap mint nap. — Miért, úgy érzi, verklit í forgat? — Ügy érzem. A főmező­gazdász naponta. írásban 'deadja elém a munltabeosz- »ást. Elkezdek szaladgálni az emberként, aztán ellenőr­zőm, elvégzik-e a munkát, tevezetem a teljesítményű­i Zárt tér j két egy jegyzetbe. Ehhez a feladathoz két dolgot kell tudni. Írni és olvasni. Ezt becsületesen megtanultam az általános iskolában. Jelenle­gi munkámhoz talán még az érettségi is fölösleges. Ami­óta itt vagyok Egerszalókon, egyszer helyettesítettem há­rom héten keresztül Idény­munkában a főmezőgazdászt. Az nagyon jó volt, jól érez­tem magam. Dolgoztam, ko­moly feladatokat kellett meg­oldanom. — Mit hasznosított eddig főiskolai tanulmányaiból? Talán jobban szerve zent meg a munkát. De eb­ben sem vagyok biztosi Elég­gé elbizonytalanodtam az utóbbi hónapokban. A mun­kahelyemen töltöm időm leg­nagyobb részét. Nem vagyok kibékülve, elégedetlen va­gyok a munkámmal. Érzem, hogy semmi fontosat nem- csinálok. És ezt az érzést vi­szem haza magammal, nem tudom letenni az irodában, velem utazik a buszon,, égés»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents