Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-21 / 296. szám

1 Abban az időben, amikor nem et$ tűk meg az aranytojást tojó tyú- t kot, s ügy látszik, étvágytalanságunk $ következtében később nem is volt $ tyúk, meg tojás se, mondom, abban $ az időben harcoltuk meg az első öt- $ éves tervet, hogy a vas és az acél $ országa legyünk az ötödik esztendő- $ re lehetőleg. Nem, eszem ágában $ sincs gúnyolódnom, pedig nekem $ jogom van hozzá, én is csak gondol- t tam abban az időben ama tyúkra,

$ de tojást se nagyon ettem, én is lel- $ kesedtem abban az időben, ha a $ tyúktaiianságért nem is, de a vas és $ az acél országáért mindenképpen.

^ Tudtam, lelkesedtem és elhittem,

$ hogy több mint nyolcvánmilliárd fo- $ rint beruházásra képes az akkori $ népgazdaság, hogy a felemelt ötéves $ terv' olyan kősziklára épül. amit ■í köznyelven tudományos megalapo- $ zottságú tervezésnek neveznek ma $ is, de gondoltam, holnap is. öt évre ^ tehát kereken nyolcvánmilliárd fo- § rint volt az előirányzat, amely vé- t gül is éppen irrealitása, a tudom á- | nyos megalapozottság hiánya, a fel- | legekben járó vágyak miatt, kudarcig ra ítéltetett.

| Nem az emberi erőfeszítések ítél2 tettek meg — azok semmiképpen \ sem. Nem a ténylegesén, ha néha í kapkodva is, de megküszködve és bi- | zony megéhezve is felépült új vá- '/ rosaink, gyáraink ítéltettek kudarc- | ra — hanem az olyan gazdaságpoliika, amely a fellegekben jár, s úgy \ pislant le a földre, ahelyett, hogy a

földön járva tekintene a messzi táv- ^ latoik felé. A nyolcvanra,Uiláárd nem

//////rM*s/*sssssss///sy/> fimommrnmnmmmoowAß

KARÁCSONY -11944

! MILYEN IDŐ VOLT!?

„Magas légnyomás”. így a meteorológus jelentette 25 évvel ezelőtt, az utolsó háborús karácsonyon. Az idő: magas légnyomású, kemény, száraz, hideg idő volt, fényes, a nyitott égbolt fölött élesen sütött a nap. A hideg téli nap, a fehér fény hogyan tükrözte ezt a karácsonyt?

Pesten másképp — ahogy akkor már az összevont, fa-, siszta újságok a helyzetet, a helyszínt jelentették: „Belső vonal, hadműveleti tartalék terepe” — s másképp délen, keleten, ahol már felszabadult az ország.

Hogyan tükrözték a hideg fényt, ezt az utolsó karácsonyt a megsárgult lapok, feljegyzések, sorok? Emberi sorsokról, étetekről beszélnek a hajdani újságlapok, jelentések, vagy csak az egyszerű étlapok. Róluk és bennük az egész korszak tükörképével a múlt üzen a ma emberének.

A Magyar Tartalékos Tisztek Lapja első oldalán „Beregíí.y Károly magyar Idr. vezérezredes, honvédelmi miniszter és egyben a honvédség vezérkari főnöke” felhívását közli a tartalékos tisztikarhoz. „Rátok számítok” — szólt Beregffy felhívása. Az összevont lapok — három lap címe is egymás fölött, mert már kevés a nyomda, a papír — Ribbentroppal bíztat: „Amilyen biztos, hogy a Pöld a Nap körül forog, olyan biztos Németország győzelme”.

A totális mozgósítás miniszterének — Kovarcz Emilnek — közellátással megbízott nyilas megbízott bejelentette: „Minden eszközt igénybe akarok venni, melyik a hiányzó bőrt pótolja. Rendelkezésre állnak kitűnő fáink és az abból készült papucsok és az utászcsizmaszerü lábbelik, azok, amelyek revén a megoldást keresem es meg is fogom találni.” Hogy megtalálta-e a megbízott fő testvér a megoldást, nem tudni, de egy ígéretének teljesítését nyugtázták a krónikások. „A' közellátás beváltotta ígéretét és karácsonyra minden magyar személy külön cukorpótlót kapott, a már beváltott 10 deka cukor mellé”.

HOGY LEHET EBBŐI, karácsonyra síitől? A Hotel Gellértben mindenesetre tudtak. Karácsony előtt a „Magyar Kir. Gyorshadtest Parancsnokság” ren. e/ett itt díszed, elet. Mert, hogy' hazajöttek (Pestre) a frontról (Üllő hatarából) „felváltotta a nemzet őket a hősi kely iá hasukból”. A díszebéd

— jól jegyezzük meg — a parancsnokság ebédje volt. Lemásolom a cinizmus szörnyű dokumentumaiként a kinyomtatott díszebéd rajzos etelsorát. (A rajzos étlapot a Gellért Szálló későbbi vezetője találta meg.) „Steppel húsleves, bele vadait partizánnal. Előétel: Donyeci halmajonéz. Libasült híradó módraj bekerítve ala Kijev, Tomakovszkai salátával. Tészta: Tejszínkrém Pan ja. tinói módra, befagyasztva. .Fekete- Ital: Sör,: fehér bor”.

Karácsony .előtti ..számadás, „öngyilkos lett Budapesten e hónapban — még csak 23- a volt — 156 fő. ötvenhárom férfi, százhárom nő.‘: Csak a bejelentett, a városházán „elfogadott” öngyilkosok számáról van szó.

..A szentestén a főváros nyugodt, az utcák hendjé biztosítva van”.

Felkutattam egy akkor szolgálatot tevő közrendőrt: A 83 éves Dóri Istvánt. Milyen volt 24-én a szolgálata?

— Háromszor 24 óra volt előtte a szolgálat, egy 24 óra pihenő. De akkor is ügyeletre rendeltek ki, rézcsákóba a Szent László téri templom elé. „Milyen esemény volt?” — Boschán borkereskedő kocsisa, Balázs Miska hangosan kurjantott és káromkodott. Ekkor pedig szabályrendeletet hoztak isten káromlása ellen. Fel kellett írnom.

APRŐIIIKDETÉSEK a lapokból: „Bakancs 45-ös békebeli, alig használt eladó. Mérleg u. 12.” Keretes hirdetés: „Leszármazások kutatása ügyében forduljon Heraldika nemességi irodához. Gróf Károlyi u. 14.”

Szegeden, a Dél-Magyaror- szág karácsonyi száma — vasárnap van, szikrázó, tiszta fényben fürdik Szeged — első oldalon nagy betűkkel közli: „Megalakult az ideiglenes nemzeti kormány”. A külpolitikai rovat legújabb híre: „Üj, nagyarányú offenzíva indul a Balaton és a Duna között”. Egy felhívás: „Felhívjuk a vizsgázott futballbírókat, hogy vasárnap, f. hó 24- én, délelőtt 1 órakor DLASZ volt Szent Ignác utcai helyiségében szíveskedjenek megjelenni. Szegedi Központi Sportbizottság”.

Már az IBUSZ is hirdet. „Az IBUSZ menetiegyiroda közli: Szeged — Kiskunfélegyháza és Szeged — Makó

— Marosiadig közlekedő személyvonatra jegyek ismét válthatók”.

Egy keretes hirdetés: ..Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván kedves vevőinek ifjú Sebők János pékmester”. Egy másik: „A pénzét valorizálni akarja, jegyezzen városi búza- kölcsönt!”

Az eljegyzési és háziasság, hírek rovata egy-egy regénykezdetet jelentenek. Eljegyzés: Kurucz Irénre és Gr. Sós József jegyesek. Minden külön értesítés helyett. Pál- iy Máriát eljegyezte Molnár István műszála tisztviselő. Házasság: Kennedy Margit és dr. 'Mecsér József ügyész *'■ december 23-án házasságot kötöttek. Minden külön értesítés helyett.

A karácsonj’i • szám legtöbb helyét az Üzenet rovata tölti meg. (Nem .azonos ez a későbbi „Ki tud róla?” szomorú rovattal.)

ÉS MÁR NYÍLNAK a kasszák is... Ez is egy hirdetés: „Bombatámadáskor

megsérült Wertheim-kassza kinyitására keresünk vállalkozót. Kálmán u. 10.” Bizonyára találtak. Vajon érdemes volt vesződniük a kasz- sza kinyitásával? Ez talán már soha nem derül ki, de az igazat, megvallva nem is fontos.

(K. Gy.)

TÉLI TEREFERE

„Alacsony árfek?ésű...” (?!)

Ha napilapjaink közleményeit figyelmesebben elolvassuk. azt tapasztalhatjuk, hogy nagyon elszaporodtak az ár elötagú összetételek is. A leggyakrabban olvasott összetett szavak a következők: árszabályozás, árváltozás, árszínvonal, ár- csökkentés, árcsökkenés, árdrágítás, árdrágulás, ármérséklés, áringadozás, árbecslés, árhivatal stb.

Újabban a sor tovább bővült, s jelentkezett egy új összetétel is: az árfekvés, A célszerű egyszerűség nevében is idegenkedünk e feleslegesen szakszerűsködö, hivataloskodó nyelvi formától. Azt eddig is tudtuk, hogy a kereskedelem nyelvében sajátos szakszók is vállalnak nyelvi szerepet, de nem tartjuk helyesnek, hogy a köznyelvi, jól érthető kifejezéseket, szavakat felcseréljék szakzsargonszerű

nyelvi formákkal. Az alábbi mondatokban pedig éppen az ilyen jellegű kifejezések uralkodnak el: „Az alacsony árfekvésű cipők nem tartósak.” — „Az alacsony árfekvésű holmik eltűntek a boltokból— „Alacsony árfekvésen ma még kevés jó áru fut.”

Sajnálatos, hogy mind ritkábban halljuk és olvassuk ezeket a szavakat, kifejezéseket: Olcsó, olcsó áru, áron aluli, leszállított árú, jutányos ár stb. Egyesek tudatosan kerülik az oiesó holmi megszokott nagyon is egy értelmű szerkezetet, s csak alacsony árfekvésű árukról beszélnek és írnak. Egyre ritkábban jelentkezik a kereskedelem szaknyelvében a drága szó is, s helyette a magasabb árfekvésű jelzős szerkezet terjed feleslege - sen és célszerűtlenül.

A kereskedelem nyelvében egészen bosszantó „duzzasztott” nyelvi formákkal is élnek a különben egyszerű információk közlésére is. A televízió egyik adásában ütötte meg a fülünket a következő, valóban célszerűtlen és feleslegesen elszak- szerűsített, körülményeske- dő nyelvi formálással megalkotott mondat: „Ez az áru már nem az alacsonyabb árfekvésen fut, hanem ára magasabb nagyságrendet képvisel.” Ez a fogalmazás nem meggyőz, hanem inkább elriaszt.

A kereskedelem is szakma, sajátos és szükséges szakszókkal él, de tartózkodnia kellene a felesleges, a szokatlan, és ezért célszerűtlen szakzsargontól.

Dr. Bakos József

« *

Igen: megint az élkopta- tott téma, a beigli. De mit tehetek én arról, hogy a témát el lehet koptatni, de a height nem; hogy a témát meg lehetett unni és beiglit is ugyan, de mégiscsak a témánál legyint az olvasó, s nem a beiglinél a fog 'asztó. Mi a titka, mi a rejtélye annak, hogy bár mindenki lesújtóan nyilatkozik a beigli- ról, előre félnek tőle, már mérgezéstől is tartanak, de ne adj isten, hogy húsvét- kor, vagy karácsonykor ne sütnének mégis rúdszámra beiglit. Körkérdést intéztem tehát néhány jövendőben

beigliáldozathoz: miért süti, miért eszi, miért veszi a beiglit.

A háziasszony:... Tudja, én lei nem állhatom a beiglit. Jóformán meg sem kóstolom. Rengeteg a babra vele, mindig felreped az oldala. azt& ha kisül, eszünk belőle egy keveset, a többi meg ránk szárad. Cinkéket és a szomszéd kutyáját szoktam később titokban etetni vele, de már tavaly nem jöttek el a cinkék sem, a kutya pedig egyszerűen szűkölve elfutott.

Fogalmam sincs, 1 hogy miért...

A férj: Ha csak meghallom a nevét, hogy beigli, már a frász tör ki. Hát, uram, negyven éven keresztül, amióta az eszem tudom, minden húsvétkor, minden karácsonykor beigli volt. Diós, meg mákos. Negyven éve! De mit csináljak? Az anyám sütötte, próbáltam volna meg nem enni. Az anyámnak olyan keze volt, hogy gyorsabban ütött, mint a kvarcóra. Aztán megnősültem és a feleségem richtig elkezdte nekem ezt a height sütni. Sütni a szerencsétlen és nekem meg nincs pofám, hogy ne dicsérjem meg a beiglijét, hiszen annyit bajlódott vele. És dicsérem, ő süti. így halunk meg egyszer közösen, a beiglitől.

A fiú:... meg lehet éppen enni a beiglit is. Na, persze, oda nem rohanok érte, de mindenesetre nyomom a szöveget, hogy ez igen, anyafej, ez a kaja, nem a menzai. Esküszöm, hogy ő is unja, az öreg meg csak dicséri, mert fél, hogy kitör a balhé, ha nem nyom okos szöveget. Ez a hálaadás aztán beiglimadonnát csinál az öreg lányból, aki maga is boldog lenne, ha egyszer már nem kellene sütnie beiglit. Bár ki tudja. Amilyenek a nők, lehet, hogy akkor meg a baj. No, szóval,

nekem jöhet a beigli, befa- lóm s kész. De hogy az én nejem őnagysága majd nem fog beiglit sütni, aiz tuti..* Legalábbis most azt hiszem...

A cukrász:.., hogy én beiglit? Ugyan, kérem. Beteg is lennék tőle. Én, uram, évek óta, sőt évtizedek óta nem ettem édességet, ki nem állhatom, nemhogy még ezt a beiglit tömjem magamba. De csinálom, mert veszik azok, akik nem sütnek otthon. Férj veszi a feleségének, hogy megkímélje, feleség a férjének, hogy strapa nélkül boldogítsa ... Tudja, hogy van ez, uram, A beigli az beigli. Miért, tegye a kezét a szívére, írem büdös az a vacak gyertya a karácsonyfán? Na ugye! Mégis mindig meggyújtják és fuldokolva éneklik a mennyből az angyalt. Majd pont ilyen szagra jön le nekik az angyal... No, hát ez a beigli is...

... körkérdéseim nyomán most már tisztán látok a beigliügyben. Világos: a beigli az beigli. Sem vele, sem nélküle.

Csak a karácsonyon egyszer túl legyek... ,

1 (egri)

1969. december 31., vasára*»

szakában kezdett rendszeresebb : ütemben dolgozni, s az immáron j lassan történelemmé váló, tanulsá- ; gos kor méhe, az „anya” esetleges ; betegségi szimpátiái mtllett is ne- j velte és szülte a mát.

A két nyolcvánmilliárd ellentmond j egymásnak:' kizárja egymást.

A két nyolcvan milliárd feltételezi j egymást: elválaszthatatlan egymás- i tél.. i

És erre az élet tanította meg a i dialektikát, vagy dialektika az éle- j tét? Nem bölcs dolog így ezt ketté- j választani: a dialektika az élet egyik \ „szabálya”, s az élet fogalmazódik j meg a dialektikában.

Szó sincs róla, hogy hozsannát : zengedezzek a magyar szocialista i népgazdaság diadalmas előretörésé- i ről — holott igenis van diadal és elő- i retörés. Mint ahogyan akad kudarc i és megtorpanás is. De a tény marad: j ma egyetlen évben reálisan képesek vagyunk arra. amire valamikor fél évtized alatt sem. S ebből az aspektusból vizsgálva: valóban diadalmas : a dolgozó nép államának útja.

Nos, csupán csak ezért jutott eszembe ama bizonyára már régen tollát is vesztett tyúk, amelyet nem • ehettünk, meg, hogy aranytojást toj- ! jón.

S ebben az ügyben a szegény tol- • las jószág tehet a legkevesebbről! \

nyit a felemelt, emlékezetes ötéves tervünk, az egész akkori tervidőszak alatt szeretett volna —, de nem tudott. Magam legalább is nem rajongok a számokért, a statisztikai táblázatok, a grafikonok, a trendelv számomra tudomásulvételét jelentik csak annak, hogy szükségesek, nélkülözhetetlenek a velük dolgozó szakemberek számára.

Ám néha-néha magam sem tudom kiragadni önmagam a számok bűvöletéből. Mert higgyék el nekem a hozzám hasonló statisztika-allegrlár sok is, hogy néha egyetlen szám, vagy két szám összehasonlítása a történelmet idézheti, vagy hogy tegyek szerényebb: történetünk egy jelentős szakaszát. Mert azért ki kell mondani érzésem szerint azt is, hogy a megemelt ötéves terv keserű terhe, nem csak mint tanulság, de alapként is, legalábbis egyik alapként is hozzájárult népgazdaságunk rendkívül dinamikus, ha ellentmondásoktól nem is mentes fejlődéséhez. A mai, a mostani 80 milliárd forint „pénzverdéje” azért mégiscsak az első ötéves terv időW/////////////////////////W/////////////'///////

.w.wuu, *..v0, cuc vtivivvn merő átriumiképpen sem volt alkalmas a magyar népgazdaság. Sem álló, sem forgóeszközei, döntően a nemzeti jövedelem mértéke, dolgozóink szellemi. tudományos színvonala és még egy sor más probléma sem tette ezt lehetővé.

Mindez természetesen nem azért jutott eszembe, hogy egy ma már nem is vitatható gazdaságpolitikai döntés felett ismét elhúzzam most a lélekharangot. Lassan' több mint másfél évtizede mindennek, s ez a másfél évtized; ha feledékennyé nem is, de megértőbbé feltétlenül formáit mindvalamennyiünket, s ami még ennél is fontosabb: tudományos igényű felelősségre nevelt. Egy szám, egy „szürke” kis adat volt az, amely felidézte bennem az „aranytojásos” korszakot: az 1070-es évben a beruházások értéke várhatóan elén a 79—80 milliard forintot.

Tehát — nem is nagyon durva megközelítésben — most egy esztendő alatt, kellő megalapozottsággal és óvatossággal, annyit ruház be a magyar népgazdaság, mint amenyÁ kétszer ugyanaz különbsége