Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-20 / 295. szám

Mindennapi kenyerünk, a betű

„Nagy öröm az: tadni...’*

... Bazsarózsákból, a kora nyár virágaiból fontunk fűzért, ezzel díszítettük fél a katedrát, rajta az asztalt Az öreg falakhoz, a megfakult padok mögé székek kerültek. Szüléink, akik hajdan maguk is a megfakult padokban ültek, a legizgatottabbak voltak a számadás e szép ünnepén.

Vizsga végeztével összegyűjtöttük a sok virágot segítettük hazavinni. A tanítói lakást is átjárta az ünnep levegője: az otthonnak is tudnia kellett hogy az iskolában most van az aratás.

Ilyen volt a vasárnap.

A hétköznap, persze, az egészen más.

Minden betűnek megvolta maga meséje, a maga jele. Az s-nél kicsi gyermeket altattunk. A b-nél hordó abroncsát pattintottuk eL A c-r.él egeret cincogtattimk. Az r-nél mellürkön a ruháinkat rángatva kutyát mérgesítettünk:

Az O betűhöz karika kellett volna. De az O ovális, a karika kerek. Addig-addig íeszítgettük, amíg megrepedt Mennyire tudtuk sajnálni, ha oay-egy játékunknak végére értünk Pedig egy betűt nyertünk vele. N

Aztán következet a betűk összeolvasása. Egész rigmusokat olvastunk le a faira szegezett tábláról: falu, kapu, mese, hamu, betű, zenei;:

Folyt az olvasás, a tarjo- lás, míg csak tiszta lapokat nem kaptunk Arra az osztályban írtunk, diktálás után. Ügy hívtuk, hogy „vizsgái lap”. Így kezdtünk készülni a számadásra...

Ez az emlék jut most eszembe, régi, megsárgult szívópapírra stencilezett jelentés olvastán ... Analfa- béta-tanfolyamok. 1945—46- ban a vármegye területén 2 tanfolyam működött, melyen 11 ember tanult meg írni, olvasni. 1946—47-ben 3 tanfolyamon 36 beiratkozott hallgató nyert képesítést 1947— 48-ban 11 tanfolyamon 136 analfabéta tanult. 1948—-49- ben 84 tanfolyamon 1706 írástudatlant tanítanak. Ezek közül kevés kivételével (akik elköltöztek, vagy valamilyen más oknál fogva kimaradtak a tanfolyamokról), valameny- nyi ember megtanul írni és olvasni...

Az első tanfolyam 1945— 46-ban Szuhahután (pétervá- sári járás) működött, melyen 6 analfabéta tanult meg írni és olvasni.

A második tanfolyamot Taroabod községben tartották (hevesi járás), ahol 5 analfabéta nyert képesítést.

A régi jelentés a tanfo10 fő asztalos és

faipari

szakmunkást

jó kereseti lehetőséggel azonnal felveszünk

FÜZESABONYI VEGYES KTSZ

Emlékek az első analfabétaiskolákról

lyamofc helységenkénti megoszlásának részletes felsorolása után, így folytatódik: „Kiemelkedő példa: 1. Szá- razbő-puszta lakói, ahol az analfabéták mind újgazdák, akik a Horthy-érában gazdasági cselédek voltak. Természetesen akkor nem volt módjukban az írást, olvasást elsajátítani. Most apa, anya és gyermekeik együtt járnak tanulni és versenyeznek a siker kivívásában. Hálásak a demokráciának, hogy a tanulási lehetőséggel őket is egész emberekké teszi. 2. Erdőtelek községben 173 analfabéta tanult meg elfogadhatóan írni és olvasni...”

Tarnabodon keresem az első analfabétaiskola gyökereit. . Keresem az első diákokat, akik görcsös, elnehezedett kezükbe ceruzát vettek, megtanulni a betűvetés tudományát. Az 1945-ös tanfolyamra a mai elöljáróság emberei közül senki sem emlékezik. Érthetően* hiszen nagyobbrészt gyerekek voltak, akik nem figyeltek erre, vagy másfelé éltek. De talán menjek Fetőékhez a Rákóczi utcába. „A bábiék- hoz”. Igaz, az asszony 1949- ben járt az analfaíbéfcaisko- lába, de az sem lehetett másféle, a 45-ös.

Alacsony, töppedt öreg ház a Rákóczi utcában. Az asz- szony, Pető hászlóné született Kecskés Mária, sietve hozza elő a belső szobából a kartondobozt, tele iratokkal, abban kell lennie az iskolai „igazolványnak”. Mert tudta 5, hogy szükség lesz még arra, egyszer kérni fogják, hát megőrizte. Míg keresgél életét meséli, iskolázottsága történetét.

— Pusztabábon éltünk mi 27 esztendeig, dehogy járhattunk volna annyiról, iskolába. Meg aztán nyolcán voltunk testvérek. Mostanra már csak hárman maradtunk. És az édesanyám. Él még, hajaj, 95 éves. Tegnap reggel is ő hozta el a disznótoros kóstolót...

Negyvenéves korában ment az iskolába.

— Addig egy-két nagybetűt ismertem, ugye. Nyomtatott betűket az újságból. Hitelesen modva, az uram helyett mentem' én az iskolába. Mert ő iratkozott be. Csak késón járt haza. Én meg fogtam a ceruzát, hónom alá az irkát és elmentem. Nem is tud ez az ember mást leírni most se, csak az ikszel Négy este voltam oda ‘az uram helyett. A négy este végeztem el két osztályt... Na, tessék csak, nézze, itt van róla az igazolvány!

Nézem az „igazolványt”. Olvasás: kitűnő. Beszélgetés: jeles. Írás: kitűnő. Fogalmazás: jeles. Számolás-mérés: jó. Szabad beszélgetés: kitűnő. Általáros tanulmányi eredmény: .'des.

— Mindenfélét elolvastam, amit a tanító úr a táblára irt. Ilyeneket írt, hogy: „Budapest” meg , „Rákosi Mátyás”. örült ám, mikor elolvastam. Én meg még jobban. Azóta is én írom, olvasom a háznál a leveleket meg ami szükséges.

— Van nekem négy élő gyermekem is, két menyecskelányom és két fiam. Ugye, a hatvanadikat taposom. A gyermekeim mind kiiskoiáz^tak.

— Nagy öröm az: tudni. És tudni csak egyféleképpen lehet Jód tudni, vágy gyengén? Nem. Csak tudni lehet vagy nem tudni... És tudja, a betűk olyanok, -nint a kenyér. Mindennap szükségesek.

... A falu iskolájában buksi fejecskék hajolnak a vonalas füzetek fölé. Hallgatják a betűk meséjét, vigyázva, feszült figyelemmel rajzolják a jeleket. Az s-nél kicsi babákat, gyerekeket altatnak. A b-nél hordó abroncsát pattintják el á c- nél egeret cincogtatnak.

S hiába magyaráznál, el sem hinnék, meg sem értenék, miért csak negyvenéves korukban ülhettek iskolapadokba, hogy megtanuljanak írni—olvasni—számolni, a Kecskés Máriák...

Pataky Dezső

Kedd. 20.20:

' Már több mint másfél évtizede annak, hogy Christian Jague kalandfilmszatíráját bemutatták hazánkban. Kellemesen gondolunk rá. A két főszereplő: a felejthetetlen Gerard Philipe és Gina Lolobrigida játéka és a gu- nyoros történet, fordulatokban sem szűkölködik — ma is várakozásra jogosít. A filmben persze mindenki mindent komolyan tesz és gondol, a kalandos cselekmény kötelez! —, s csak néhol villan fel az alkotás iróniája, például a cím után a mesélő azzal kezdi, hogy a háború volt a királyok egyetlen olyan kedvtelése, amiből alattvalóik is kivehették a részüket..., vagy amikor XV. Lajos hadvezéréhez fordul, s megkérdi: hány halottra számíthatunk? — s a válasz: tízezerre, felség!, a dolog úgy alakul, hogy a szépséges Adeline jóslatába belepistult Fanfan úgyszólván egymaga, vér nélkül nyeri meg a háborút, ám az uralkodó talál megoldást, kijelenti: sebaj, majd legközelebb behozzuk.

Emberek

és emberkék |

Szerda, 20.05:

A karácsonykor egy kicsit minden felnőtt gyerekké változik. A válogatás ennek jegyében készült: a magyar" és külföldi írók, költők olyan művei hangzanak el, amelyekben a művészek gyerekkorukra emlékeznek. Kosztolányi Dezső, József Attila, Füst Miiéin, Illyés Gyula, Ludvig Askenazy, Vaszálj Tyihonov és a vidámabb színt is képviselve: Gádor Béla írása hangzik eL

Á kőszívű ember fiai (!. rész)

volt. (A II. részt pénteken, 11.20-kor láthatjuk.

A Flínsfone család

Csütörtök, 21.05:

Nos, ez valóban karácsonyi ajándék a tv részéről — újra körünkben üdvözölhetjük a két kőkorszaki szakit, a közkedvelt rajzfigurákat: Frédit és Bénit, továbbá a nejeket (Csákányi László, Márkus László, Várad! Hédi és Psota Irén hangján), s nem utolsósorban a Rom- hányi József „fordította” kitűnő szöveget. S ezek után ismét sokak által élvezett műsorszáma lesz a hét végék programjának a heti Flins- tone-adag. Az új sorozat előadásának címe: Zűr a zsűriben.

Romeo és Julia

Péntek, 21.00:

Prokofjev balettjének televíziós változata. A shakes- peare-i remekmű balettváltozatának koreográfiáját Lavrovszkij készítette. A keresztmetszetet, a tv-adaptációjáét Fülöp Viktor. A műsor mindössze ötven perces,

S M íSneofKöii a 3r£ma részleteit is mellékelték a tévések. (Gábor Miklós mondja), hogy mindkét művet egymás mellett élvezhessék a néző!:. A táncosok: Havas . Ferenc (Rómeó), Kun Zsuzsa (Julia), Fülöp Viktor. Barkóczi Sándor és Sipeki Levente.

Pizsama iáfék {

Péntek, 21.55:

Magyarul beszélő amerikai filmvígjáték. A főszerepekben ismert neveket találunk: Doris Day és Rock Hudson személyében. 1957-es a film, amelynek vígjátéki bonyodalmait egy ikertelefon-vonal okozza. Doris ugyanis állandóan telefonál, s így ikertársa sohasem kap szabad vonalat, kénytelen hát sajátos harcmódot kieszelni, — s ezzel győz is — módja lesz telefonálni, ám más téren ő lesz a „vesztes”. A rendező Michael Gordon volt.

Trójában nem lesi háború

Vasárnap, 20.20:

Jean Giraudoux színművének francia tv-változata a Klasszikusok tv-filmen című sorozat legújabb darabjaként. A rendezés sikere, hogy a darab — a korhű díszletek és jelmezek ellenére — kísértetiesen modern, élő, a mindig aktuális problémáról, a háború és béke kérdéséről szól.

Jelenet a: Trójában nem less háború e. tv-változatból.

Csütörtök, 10.30:

1965. tavaszán mutatták be filmszínházaink gyerekkori olvasmányaink egyik legtöbbet forgatott művének, a Baradlay család regényes történetén keresztül bemutatott magyar szabadság- harc korszakának filmváltozatát. A romantikus Jókai- regényből Erdődy János készítette a forgatókönyvet, a rendező Várkonyi Zoltán

Pécsi pessgőújdonságok as ünnepekre

A híres pécsi pezsgőcsalád — a Pannónia márka — három „újszülöttel” gyarapodott az ünnepekre. A Mecsek vidéki Pincegazdaság pezsgőgyárában elkészült a Száraz Pannónia Dry, az Édes Pannónia Doux és a Vörös Pannónia Keservé. Az új pezsgőfajtákról az Országos Borminősítő Intézet kitűnő bizonyítványt állított ld. A pincegazdaság elegáns címkéveL tetszetős csomagolásban, s viszonylag olcsón hozza Rágalomba a három új Pannónia pezsgőt.

neV. Két arc

M69. december 20- szombat

Az az élménytömeg, amely egy ilyen úton az ember nyakába zúdul lehete tlenné teszi, hogy mindenről beszámoljunk később. Hisz az élmények sokszor csak hangulatokban, villanásokban érik az embert, s a legnehezebb dolog ezeket az élményeket, hangulatokat rekonstruálni, s ha sikerül is, már nem ugyanaz, nem eredeti.

Mégis ellenállhatatlanul csábít a lehetőség, hop* legalább kettőt ezek közül megkíséreljek megfogalmazni, megrajzolni azok közül az arcok közük alti klial a szerecse, a véletlen összehozott abban a furcsa, izgalmas, érdek es világban, amit Egyiptom jelent annak, aki előszöir járt ott, s naivul azt hitte, hogy az olvasmányai jelennek meg előtte a valóságban.

A virágárus.

Egyiptomban az ún. társasági élet este kezdődik, a kellemes hűvösben, vagy a majdnem hűvösben, úgy nyolc-ki- lenc óra körül. így egészen természetes, hogy meghívásoknak is ebben az időpontban kell ele>get tenni. Viszont x-endkívül nagy udvariatlanságnak számit, ha valaki nem

tiszteli meg a ház asszonyát egy csokor virággal.

Érthető, hogy a napidíjból gazdálkodó kiküldöttnek az erre a célra szolgáló összeget valóban ki kell gazdálkodnia, s nem mindegy, hogy mennyiért jut egy csokor virághoz.

Viszon t az is érthető, hogy aki eladja a virágot, az a legmagasabb árat szeretné elérni. Ebben van tehát a konfliktus, és így kezdődik az alku.

Álljon itt tehát egy vásárlás párbeszéde.

— Az a csokor kellene nekem.

— Örömmel, csak önnek 50

piasztenért.

Mindez az utcán, menet közben történik. És hadd jegyezzem meg. hogy a kért összeg mintegy kétnapi munkabérnek felel. meg.

— Ügy vélem, nem jól értettem — válaszoltam tehát. — Mennyit mondott, húsz pi- asztert?

— Lehetetlen, hogy annyit mondtam volna, én úgy emlékszem, hogy harmincat említettem. A félreértés azért lehetett, mert nem tudom jól a francia nyelvet — mondta, kezében az általam kinézett csokorral, miközben kísért az utcán.

— Lehetséges, hogy félreértettem, de ahogy gondolkodom, az a csokor már nem is tetszik annyira.

— Uram. Ne tegye, hogy vásárlás nélkül elmegy! Higy- gye él, három feleségem és négy gyermekem varja az estét. íme, odaadom húszért.

Az alkuban itt meg kell állni. Ilyenkor érkezik el az a pillanat, amikor a valóságos árat kell, határozottan megajánlaná, amit ő viszont, miután helátta, hogy illetlenül ma- sas haszonra nem tehet szert, el is fogad majd.

— Hét pi- asztert adok — mondom, s nézem a szemét. Villan egyet a tekintete, s látszik rajta, biztos benne, hogy a kővetkező általa mondott összeget meg— Tíz.

S a csokornak a ház

szonya, amikor átadtam ki, nagyon örült.

A boy.

Damestique — mondja róla a szálloda tulajdonosa. Azaz, közli velem, hogy a szimpatikus arcú, alig 16 éves fiú egyszerű szolga. Kedves arca van, gyerekesen félénk, és szolgálatkész. Viszont nem lesi a baksist Szeret jót tenni a szálló vendégeivel.

Mégis, észrevettem; elképzelhetetlennek tartja, hogy őt

’ '**’ ' •> f &-:|ll§ÉL

Mindenki kezében táskarádió.

valaki a vendégeik közül egyenrangúnak ismerje el. Én viszont elképzelhetetlennek tartottam, hogy az úr és szolga viszonynak megfelelően kezeljem. Erre vonatkozóan kevés tapasztalat jutott nekem osztályrészül, s valószínűleg nagyon ügyetlen len. nék ebben a szerepkörben.

így hát valahányszor tett valamit, én megköszöntem, sőt ha magam megtehettem, akkor megelőztem. Egy apróság például. A szálló az ötödik emeleten volt, a lift modem, hívható. Ha látta, hogy távozni készülök, azonnal szaladt a liftajtóhoz, s ha kellett, felhívta a liftet. Többszöe sikerrel előztem meg, de ha nem sikerült, minden esetben megköszöntem szívességét.

így alakult lassan kelt önti viszonya, s egy hét múltánj már, mert visszamosolyogni^ sőt hogylétem felől is megkí-j sereit érdeklődni. A harmadig hét vége félé már jó barátok) voltunk.

Amikor elutaztam, leste indulásomat. Sikerrel megszerezte csomagjaimat, segített levinni az utcára. Taxit szerzett.

'Búcsúzásnál, amikor kezet fogtunk, tíz piasztert akartam belopni a tenyerébe.

Nem fogadta eL Elhárította, mondván: ő örül, hogy segíthetett, és barátságból tette.

Végül a szokásos arab köszönés mellé még hozzátett»!

— Au revoir, monsieur!

Bevallom, szívesen találkoznék vele még egyszer, villámakor.

Szóllősy Tibor

7