Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-20 / 295. szám

Rtíafr KOSSUTH 8.20 Lányok, asszonyok 8.47 Menuhin lemezeiből 10.05 OperettdalOk 10.19 Rádiószínház: Vonó Ignác 12.20 Zenei anyanyelvűnk 12.30 Melódiákoktól 13.55 Nemzetgyűlés Debrecen­ben 14.05 Kóruspődium 14.16 Jegyzet 15.20 Tánczene 16.05 Adalékok az emberi butaság történetéhez 16.35 Szombat délután 18.03 Thomas Beecham vezé­nyel 19.00 Debreceni krónika 20.00 Lemezek közt válogatva 20.37 Abody Béla vidám szerzői estje *2.20 Táncoljunk! 0.10 Melódiakoktél PETŐFI 8.0$ Operarészletek 8.47 Fúvószene 9.00 Népdalok 9.40 Kék mezőben fehér glóbus 11.45 Válaszolunk hallgatóinknak 12.00 Kamarazene 12.05 Zenekari muzsika 14.00 Theionius Mont együttese játszik 14.10 A modem tudomány mű­helyében 14.25 Táncdalok 34.35 Orvosok a mikrofon előtt 14.43 Népi zene 15.20 Zenekari muzsika 16.05 A hét műsorából 17.53 Muszorgszkij: Ünnepélyes induló 13.10 Fiúk a térről. Rádiójáték 19.01 Rartók: T. hegedű- és zongoraszonáta 19.35 Külföldi Kulturális Híradó 20.27 Muszorgszkij: Hov&nscsina, Négyfelvonásos opera. 23.38 Verbunkosok (AGYAR 0.00 Nótaszó 9.15 Kockázat.. . 11. Az árulás 10.20 Műszaki feladvány 10.25 Aranylakodalom. (Doku- mefli tűm film) 35.03 A fáradt Theodor. (Magya­rul beszélő nyugatnémet tv-film) 36.55 Az ember élete 37.15 Hírek 17.20 Portréfilm Kovács Józsefről 18.05 Ünnepek előtt 18.40 A tv-jelenti.,. 19.25 Cicavízió . .. 19.35 Harcokban születő ország 20.00 Tv-híradó 20.20 Család ellen nincs orvosság... n. Ahogy a feleség látja 21.50 Bim-bam . .. Húsz. perc Harangozó Terivel 22.10 Tv-híradó 22.30 Éjszakai előadás: Eső esik a szerelmesekre. (Magyarul beszélő svéd film) POZSONYI 16.00 Csehszlovákia—Francia- ország férfi kézilabda- mérkőzés 19.00 Tv-hiradó 20.30 Bűnös emberek. '(Régi bűnügyi történe­tek) 21.20 Cirkuszművészet 22.00 Mentőangyalok. (Angol film vígjáték) 23.30 Tv-híradó EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: fél S és 8 órakor. m Bolondok hajója EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. A hekus és azok a hölgyek GYÖNGYÖSI PUSKIN: Stkerül-e hőseinknek megta­lálniuk Afrikában titokzato­san eltűnt barátjukat? GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Vigyázat. hekus 1 FÜZESABONY: A holtak nem vénülnek HATVANI VÖRÖS CSILLAG: „Z” avagy egy politikai gyil­kosság anatómiája HATVANI KOSSUTH: Minden dalom a tiéd PETÉRVA3ARA: Virágvasárnap Egerben, Este 7 órakor: VÖRÖS ES FEKETE (Madách-bérlet) 'fiaiét Mindig érdekelt, kik azok akiknek a „háttér indul” fel­kiáltás szól a filmforgatáso­kon, akik sokat sejtető arccal, kísérik a színészt, vagy egy­szerre emelik fel az öklüket és tiltakoznak, ha a forgató- könyvbe úgy Írták: „a tömeg tiltakozik”. Két jelenet közöt­ti szünetben üldögélnek, be­szélgetnek, vagy tanulnak, egyforma természetességgel viselik a harmincas évek sorsüldözött proletárjának rongyait és a szmokingot, igyekeznek a kamera elé jut­ni, vagy éppen azon mester­kednek, hogy senki ne tudja meg „szereplésüket”. 1. A szerző: — Nézze, amióta film van, azóta statiszták is vannak. Én csinálom vagy harminc éve a statisztasaervezést, regényeket írhatnék arról, amit harminc év alatt láttam, vagy akár na­pi jelentést is adhatnék az or­szág gazdasági helyzetéről, meg az életszínvonalról és nem nagyon hiszem, hogy té­vednék. Mindent megtudhat az ember abból, hogy megfi­gyeli, kik jönnek statisztálni, mikor és miért. Statisztált már nálam volt miniszteri fő­tanácsos, diák, aikiből később miniszter lett. bukott nagy színész, és kislány, aki ma híres filmszínósznő. Hogy mi­ért jönnék? Mindig másért, de ha akarja, akkor az is igaz, hogy mindig ugyanazért Van­nak, akik a hatvan forintért — az extra statiszta nyolcva­nat kap —, vann ak akik egy­szerűen unatkoznak. De egy percig se higgye, hogy csak nyugdíjasok vannak ebben a kategóriában. Van, aki a nagy felfedezés­re vár. Az ember azt hinné, hogy kihalt ez a típus, pedig most is pontosan annyi van belőle, mint harminc évvel ezelőtt, mikor én kezdtem. Minden két évben felfedeznek egyet — rendszerint egy film erejéig, aztán dobják. Ez újra csak megerősíti azokat, akik a felfedezésre várnak. Közben lassan megöregszenek, elmú­lik a fiatalság, meg a szépség, de az illúzió marad. Aztán itt vannak az egyetemisták. Fia­talok, bohémele, rendszerint már a forgatás közben elköl­tik azt a pénzt, amit megke­resnek ... Velük van mindig a legtöbb baj, ők nem tekin­tik ezt hivatásuknak és nem is veszik komolyan. Velük kínlódik legtöbbet az asszisz­tens. A statisztáknak az asz- szisztens a főparancsnoka. Ö mondja meg, hogy ki mit csi­náljon és azt is. hogy ki kap extra gázsit. — A forgatás el­ső percében megmondom, hogy kinek lesz extrája. Min­den csapatban van egy szép lány, annak mindig elintéző­dik ... Ha másképp nem akar összejönni, akkor én já­rom ki, nehogy romoljon a renomé. Ez az ón egyik já­tékom, mert tudja, semmi nem múlik el olyan gyorsan, mint a szépség, annak jár a húsz forint plusz. Majd ha megöregszik és olyan szeren­cséje lesz, mint nekem, hogy szép nők, meg reflektorok között öregedhet meg, akkor majd megérti 2. A Lány: — Szeretek statisztálni. Vagy három éve kezdtem el, azon a nyáron, amikor le­érettségiztem, Balaton, meg minden, szóval, ingyen nya­raltam. Akkor nem vettek fel az egyetemre és én nem men­tem el dolgozni, hanem in­kább statisztál gattam. Nem mondom, anyámék nem na­gyon rajongtak élte, de hát olyan nagyon nem is tettek ellene semmit. Elmagyaráz­tam, hogy ha el akarnék zülleni, annak logikusabb módjai is vannak, mint hat­vanért statisztálni. Ezt aztán valahogy elfogadták, csak az éjszakai forgatástól voltak egy kicsit kiborulva. Később azt is megszokták. Tulajdon­képpen én a staUsztálásnak köszönhetem, hogy elkezdtek felnőttszómba venni. Most már két éve egyetemre járok, de ha van egy kis szabad időm. és hívnak, most is el­megyek, talán nem is elsősor­ban a pénzért, hanem csak úgy. Megszerettem a filme­zést. Erkölcsileg? Nézze! Sen­kinek nem kell árulnia magát azért, hogy statisztálhasson. Ha mégis alakulnak kapcsola­tok, akkor az nyílván azért van, mert két ember szimpa­tikus egymásnak. Bárhol má­sutt megismerkedhetnek, eh­hez nem kell következésképp statisztálni. Két hónapig én is jártam egy filmessel. Sem­mi egyéb eredménye nem volt, mint hogy nem engedett statisztálni. 3. Az öreg: — Maga nem fogja elhinni, én pont negyven éve statisz­táltam először. A Hyppolit, a lakáj-ban, 1931-ben. Huszon­egy éves voltam akkor és má­sodéves joghallgató. Abban a jelenetben játszottam, ame­lyikben Schneider és Mskáts együtt iszik a „Kolibri” bár­ban. En voltam az egyik mu­latozó úr. Közvetlenül a Ka- bosék mellett, balra ültem ... de nagy színész volt az a Ka­bos! Ott ismerkedtem meg egy lánnyal, akit évekkel ké­sőbb, mikor ledoktoráltam, edvettem feleségül és kimen­tem vele Amerikába. Szeren­csétlen házasság volt, el is váltunk, ő meg hozzáment valami olajemberhez. Tíz éve halt meg, addig küldözgette a csomagokat, én ugyanis nem­sokkal a válás után hazajöt­tem ... Na nem, akkor még; nem kezdtem el újra statisz-; tálni. Egy csomó mindennel; foglalkoztam, mindegy, hogy; mivel, a lényeg az, hogy mint; az Építőipari Vállalat éjjeli-; őre mentem nyugdíjba. Egy-Í szer — már nyugdíjas voltam; valaki megszólított az ut­cán, hogy nem lenne kedvem ; elmenni statisztálni. Volt ked­vem. Ha még egyszer újra; kezdhetném, azt hiszem, fil­mes lennék. Mindegy, hogy; mi, csak filmes. Tudja, nekem I van vagyonom, nem vagyok; rászorulva arra a a hatvan ! forintra, meg is kérdezte egy- ! szer egy barátom a Hungáriá- ! ban: mondd, miért jársz te < statisztálni. Elmondtam neki < egy viccet, magának is elmon- < dóm. Arisztid és Tasziló ta- < lálkozik New Yorkban egy; utcasarkon. Arisztid egy ha- ; talmas autóban ül, Tasziló; pedig talpig rongyos. „Kedves ; barátom, hát hogy juthattál; idáig... ilyen rongyosan ...; pedig milyen tehetséges vol- ; tál a felsőkereskedelmiben. nahát én segítek rajtad, azon- ; nal megteszlek az egyik gyá- ; ramban cégvezetőnek.” Taszi­ló csak legyint: „Ugyan, nincs J nekem arra szükségem, jó ne­kem így is. — Hogy hogy jó?!; Hát mit csinálsz tulajdonké-; pen? — Tudod, a Ringling J Bamum cirkuszban van egy! elefánt, amelyiket nagyon za­varja a reflektorfény és ami- ! kor a szemébe világítanak, 1 hát uram bocsá’, összeesik. 1 Na, most jövők én! Mint a! rongyot, rúdra kötöm és fel- < törlőm vele a porondot.” — ■ „De hisz ez borzasztóan ne- < héz munka. Miért vállalod?” • Tasziló csak mosolyog és le- j gyint: — „Hja.... barátom,; ha az ember egyszer belekós- ; tolt abba a művészetbe .. M. I. baratkozas (Adomxk Miklós felvétele: 3 pont.) HAJNAL A TISZÁN (Gömbös Dezső felvétele: 4 pont.) MS ÜGYELET Egerben: szombaton délután' 3 órától hétfő reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinszky utcai rende­lőben. (Telefon: 11-10.) Gyermekorvos] ügyelet szom­baton 16 órától 17.30 óráig, va­sárnap délelőtt 9 órától 10.30 óráig. Délután 16 órától 17.30 óráig az Egészségház utcai ren­delőben. Rendelési Időn kívül az általános orvosi ügyeletén (Bajcsy-Zsilinszky utca). Hétfőn 19 órától kedd reggel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcában. Gyöngyösön: szombaton 14 órától hétfő reggel 7 óráig a n-es számú kórházban (Jókai utca. telefon: 16-36. 16-44). Gyermekorvosi ügyelet: vasár­nap délelőtt 10 órától 12 óráig a Puskin utcában. (Telefon: 16-36. 16-44) Hatvanuan: szoir.oaton 12 órá­tól hétfő reggel 7 óráig a ren­delőintézetben. (Telefon: 10-04.) Rendelés gyermekek készére Rhoderick Grimm: A halotti levél A Ids iroda nyomorúságo­sán volt berendezve, a fa­lak repedezettek, a piszkos ablaküveg pedig félig ki volt törve. Állott, dohos szag érződött. Az összekarmolt asztalnál, mely rendetlenül szétdobált papírhalmazzal volt meg­rakva, egy aszony ült és ké­zimunkázott. — JÓ reggelt! — köszönt egy ember az irodába lépve. Magas, sovány volt. A ka­bát üresen lógott vállain. — Jó reggel. Üljön le ké­rem. Ne,, ne arra a székre. Az úgy nyikorog, hogy min­den hajam szála égnek me­red tőle. A lárma rettenete­sen az idegeimre megy. Ma­gának nem? — Néha. — Borzasztó idő van, ugye? Tehát valakinek a születését vagy halálát kí­vánja bejelenteni? — Halálát. — Ügy? Akkor az a má­sik könyvbe kerül... — mo- solyodott el az asszony. — Érdekes ez. Minden attól függ, hogy melyik könyvet veszem a kezembe. Egyik tele van örömmel, a másik szomorúsággal. Tudja, mos­tanában meglepően sokan halnak meg. Kérem, hogy hívják önt? — Doktor Stantone. — Doktor Stantone! — csapott a homlokára az asszony. — Látom én, hogy valahonnan ismerős. Emlék­szik rám? Kétszer voltam önnél, de valószínű, hogy már nem emlékszik... — Félek, hogy nem — szólt zavartan az ember. — Kendben van, rendben van. Nem fontos. Nem sér­tett meg. A gyomrommal volt baj. Furcsa fájdalma­im voltak. Nem volt biztos benne, hogy mi volt velem, s kivizsgálásra a kórházba utalt. Sajnos, ott sem tud­ták megállapítani, hogy mi a bajom. Senki sem tudja, hogy mitől' vagyok beteg. Furcsa, nemde? Tehát ha­lálesetet óhajt bejelenteni? szomorú do­log. Van ha­lotti levele? — Itt van... — A fele­sége? — Igen. — Szörnyű! — csóválta meg a fejét az asszony. — Elég fiatal volt... A ha­lál oka: vér- szegénység. Hát ez iga­zán tragikus! — Igen — mondta az ember türel­metlenül. — Mennyi ideig voltak házasok? — Tizenkét évig. — Bocsásson meg, én itt fecsegek, ön meg bizonyára levert, és nincs kedve a be­szélgetéshez. Meghalt: tize­dikén. Ez tegnap volt Ugye? Szóljon, ha valahol tévedek. Az ember türelmetlenke­dett — Hát nejn tudna egy kJ; esit sietni? — Dehogynem... Csak mindig megrendülök, ha va­laki meghal. Mit gondol, ta­lálkozik-e újro a feleségé­vel, ha majd ön is a holtak birodalmába kerül? — Az ördögbe is! — szi­szegte az ember, de aztán megrettenve legyűrte dühét. — Bocsánat... — Ne mentegetőzzön. Tu­dom én, hogy érzi magát Ki irta alá a halotti leve­let? Doktor Kimmer és dok­tor Ciaraents. Ismerem dok­tor Claraentset Rokonszen­ves ember. Hogy van a leánya? Kész tragédia, hogy süketen született... Dok­tor P. Ciaraents! Várjon csak, ez nem jó... Biztos vagya., benne, hogy Tho- masnnk hívják. Holtbiztos. — Nem fontos. **' —- Ö. dehogynem; 15% ké­rem, okmány. Majd mind­járt megbizonyosodunk. Nna, hová lett az a névsor? Ö, Istenem, otthon hagytam. No, nem baj, mindjárt fel­hívom doktor Claraentset. — Né törje magát írjon be tetszése szerint egy ne­vet — Amikor ilyesmiről van szó, a legnagyobb pontos­ságra van szükség — és for­gatni kezdte a telefon szám­lapját — Tegye le azt a kagylót — szólt méregtől sápadtan az ember. — En sietek. — Azonnal. Halló, beszel­hetek doktor Claraents-cel? Hogyan? Ez lehetetlen... Várjon csak — és lefödte tenyerével a hallgatót —, Stantone úr, ez tényleg kel­lemetlen. Hogy milyen ez a világ! Ilyen fontos dologról van szó, és ott egy nő azt állítja, hogy doktor Cia­raents még egy héttel ez­előtt elutazott Rómába... Halló, mondom, hogy ez le­hetetlen. Biztosan téved. A doktor nem utazhatott el egy héttel ezelőtt, hiszen tegnap írt alá egy halotti le­velet. Az asszony meglepetten kapta fel tekintetét. — Doktor Stantone, hová megy? Doktor úr... A rozoga ajtó még sokáig himbálózott berozsdásodott sarkain, míg az asszony bá­mulva nézte az ottfelejtett halotti levelet. —• Érdekes... — mormol­ta magában elgondolkodva. Itt valami nincs rendben. Meg kell tudnom, hogy mi­ről van szó. Ez a doktor Stantone igazán furcsán vi­selkedett Hm. Legjobb les3* ha értesítem fi rendőrség get.;; A kamerák néne

Next

/
Thumbnails
Contents