Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-18 / 293. szám

A termelőszövetkezetek és a falu művelődése Január l-tol &f üzemrész épül A MEZŐGAZDASÁG szo­cialista átszervezése nemcsak a gazdálkodásban hozott ha­talmas változást, hanem új alapokra helyezte a falu művelődósét is. Annak fel­tárására, hogy ez az új mit jelent, még sokoldalú elem­zést kíván, de már . ma is világosan kirajzolódnak azok a tendenciák, amelyek a mű­velődésben a nagyüzem szükségleteiből fakadnak. A nagyüzemi termelés egyre in­kább feltételezi az ehhez szükséges szakmai speciali­zálódást, az egyéni parasztra jellemző univerzális terme­léshez kapcsolódó „minden­tudással” szemben. A nagy­üzemi gazdálkodás eddig is lényeges változást eredmé­nyezett a tudomány és a technika gyakorlati felhasz­nálásában: gyors ütemben szaporodnak a gépek, növek­szik a termelés szervezettsé­ge, mérhetetlenül megnő a vegyi anyagok felhasználá­sa stb. Mindezek és sok más tényező azt bizonyítja, hogy a legfontosabb élettevékeny­ség, a munka lényegesen vál­tozott & változik falun és ehhez kell hozzáigazítaná a művelődést és a műveltsé­get is. A nagyüzemi gazdálkodás során az egyéni és társadal­mi, valamint a társadalmi és csoportérdek közeledése is tapasztalható, s szükséges, hogy ez az érdekközeledés a művelődés folyamatában ugyancsak kifejezésre jus­son. A művelődést is legin­kább a munka ösztönzi. A munkában jelentkező kollek­tivitás feltételezi és kiváltja a művelődésért érzett kollek­tív felelősséget. KINEK ÉRDEKE az embe­rek művelődése? A szocia­lista1 államnak feltétlenül, mivel célja az új szocialista, majd kommunista társada­lom építése. Ehhez művelt emberek kellenek. Ez össz­társadalmi érdek, tehát min­denki érdeke. A szövetkezet mint kisebb egysége a tár­sadalomnak —, szintén érde­kelt abban, hogy tagjai mű­veltek legyenek, mert ennek eredményeként erősödik, gazdagodik az egyén része­sedésének legfőbb alapja, a kollektív gazdaság. A kol- 'tóktív gazdaság és benne a kollektiv munka tehát olyan kapcsolatot alakít Iá az egyén és a társadalom kö­zött, ami a művelődésben is Jáfejezi a társadalmi és egyéni vérdek közeledését. Ennek felismeréséből fa­kad, hogy ma már igen sok termelőszövetkezet fontos te­vékenységének tartja a tag­jai művelődésével való ala­pos törődést. Ez a felismerés — mint lehetőség és szük­séglet — eredményezte, hogy az Országos Népművelési Ta­nács és a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa kö­zös felhívással fordult a ter­melőszövetkezetekhez a mű­velődés anyagi feltételeinek növeléséért. Ezt követte a Testvéri segítség BELGRAD Sok szocialista országból érkezik segítség Banja Luka jugoszláv városba, amelyet október végén erős földrengés sújtott. A Szovjetunió gyógysze­reket, közszükségleti cikke­ket és élelmiszert küldött Banja Lukába. A Bolgár Népköztársaság kormánya úgy határozott, hogy a városban felépít egy új iskolát, szertárak­kal és nagy tornateremmel. Az NDK-beli „TRANS­PORTMASCHINEN” kül­kereskedelmi vállalat kol­lektívája szolidaritásának jeléül különböző felszerelé­seket ajándékozott a város­nak, többek között egy öt tonnás talajgyalut és egy nagy teljesítményű trak­tort. Az NDK jugoszláviai nagykövetségének képvise­lői kedden :i géneket át »diák a ’’ ’'<n-i vá tana- Síinek. ÍMTI) Kisiparosok Országos Szövet­ségének hasonló felhívása is. A KÖZÖS FELHÍVÁS ab­ból indul ki, hogy a szövet­kezetek kulturális alapja ma már tetemes összeg. A ter­melőszövetkezeteknél még abban az esetben is, ha nem a legerősebbek közé tartoz­nak, évi 25—50 ezer forint áll rendelkezésre művelődés céljára. Ez az összeg lénye­gesen több, mint amekkora az állami költségvetésből pl. egy 2000 főt számláló falu­ban rendelkezésre áll a köz- művelődés számára. Az álla­mi költségvetésből származó — a tanácsnál jelentkező — és a termelőszövetkezetnél rendelkezésre álló anyagi alap külön-fcülön kevés, de együttesen viszont már jelen­tős lehet. Ahol ezt felismer­ték, ott már ráléptek a fej­lődést meggyorsító útra. A példák is ezt bizonyít­ják. Kialakultak már a ta­nács és a tsz által közösen fenntartott művelődési há­zak, klubok. Van már ter­melőszövetkezet által — vagy a tanáccsal közösen — fize­tett függetlenített népműve­lő. könyvtáros stb. Az elmúlt évben nem egy termelőszö­vetkezet adott 100—200 kö­tetnyi könyv megvásárlását biztosító anyagi támogatást a községi könyvtárnak. Ezek a kezdeményezések mint köve­tendő példák mutatják, hogy nemcsak a termelés terüle­tén lehet közösen gazdálkod­ni. hanem a művelődési kö­zös érdiek megvalósításában is. VANNAK AZONBAN más jellegű tapasztalatok is. Nem egy helyen a szövetkezet (kulturális alapját nem a szövetkezeit, minit kollektíva használja fel a művelődés érdekében, hanem a szövet­kezet egyes tagjai élvezik csak. Sok helyen vesznek színházjegyet azok számára, akik el akarnak menni egy- egy előadásra, fizetik a ki­rándulás útiköltségét stb. Természetesen ez is a tsz-en belül marad, de ezt az egyé­nek használták fél egy-egy esetben, és nem a kollektíva. A termelőszövetkezetek altkor gazdálkodnak jói a náluk le­vő kulturális alappal — ami évente kb. 100 millió forint —, ha azt elsősorban intéz­mények fenntartására, könyvtár fejlesztésére, szak­ember-tartásra stb., használ­ják fel. A gazdagabb termelőszö­vetkezetek, ahol a rendelke­zésre álló pénz már megha­ladja az 50 ezer forintot, nem bízhatják az esetleges­ségre ennek felhasználását, hanem azt körültekintően meg kell tervezni. Az ilyen munkához szakember kell, aki ismeri a művelődési te­vékenységiét ás ért ennek megtervezéséhez, s irányí­tásához. Nélküiözhetetlein, hogy a tanács és a termelő- szövetkezet közösen vállalja az ezzel járó anyagi terhe­ket. A MŰVELŐDÉSBE fekte­tett forintok természetesen nem akkumulálódnak azon­nal. A szakképzés, az általá­nos műveltség emelése, a munkában elfáradt emberek színvonalas szórakoztatása stb. csak hosszú távon ered­ményezhet kimutatható ered­ményeket. Mégis, a nagy­üzemi gazdálkodás csak ak­kor fejlődhet zökkenőmente­sen, ha a termelőszövetkezet kollektívája az ilyen jellegű „beruházástól” nem sajnálja a pénzt. Ezért feltétlenül igazat kell adná azoknak a termelőszövetkezeteknek, ahol nagy erőfeszítéseket tesznek a kulturális alap nö­veléséért és tervszerű fel­használásáért. HA AZ ÁLLAM 100 mil­lióit a termelőszövetkezetek 100 miHiójávái és az egyé­nek millió forintjaival egye­sítjük, akkor biztosítjuk azt az anyagi alapot, amelyből a kultúra virágzása jöhet létre, aminek egyaránt hasz­nát látja a társadalom, a termelőszövetkezet és az egyén is. ÍV. Gy.) Bővítik a NÉV petőfibányai gyáregységét A nagy szerelőcsarnokban nagy a mozgás. Asztalosgé­pek zúgnak, szinte reng be­léjük az épület. A munká­sok konyhaszekrényeket, aj­tókat és ablakokat „fűré­szelnek”. A lakatos részleg­ben vasszerkezeteket kopá- csolnak és hegesztenek. Bel­jebb elektromos kapcsoló- szekrények részeit szerelik. — Teljes intenzitással dol­gozunk — mondja XJrsitz Miklós, a Nehézipari Építő Vállalat petőfibányai gyár­egységének vezetője. Gyár­egységünk a legfiatalabb petőfibányai ipari létesítmé­nyek egyike. Az év elején kezdtük el a termelést. Az indulásnál mindössze húsz ipari tanulónk volt. Öröm­mel mondhatom, hogy most, év végére már 200-ra emel­kedett az itt dolgozók szá­ma. Három üzemrész — Mit gyártanak? — Három üzemrészben különböző faipari, vasipari és villamosipari termékeket gyártunk. Az asztalosok be­épített konyhaszekrényeket, ajtókat, ablakokat készíte­nek. A lakatosok csőoszlo­pokat, vasszerkezeti eleme­ket, tartószerkezeteket és nyílászárókat gyártanak. Az elektromos szerelők pedig kapcsolószekrényeket és kü­lönböző villamos berende­zéseket készítenek. — Hová szállítják gyárt­mányaikat? — Gyáregységünk a ne­hézipar építőipari részéhez tartozik. így gyártmányaink nagy része az épülő új léte­sítményekbe kerül, elsősor­ban vegyipari üzemekbe. Legutóbb például a szolno­ki és a szegedi kénsavgyá- rak, olajfinomítók részére szállítottunk termékeinkből. Megrendelőink között emlí­tem a Borsod-Abaűj-Zemp- lén megyei Rudolf-telepet, a komlói és a várpalotai bá­nyaüzemet is. Mi készítet­tük és szereltük fel a ka­zincbarcikai és az esztergo­mi vegyipari technikumok laboratóriumi berendezéseit. — Az elmúlt háromne­gyed év alatt 103,4 száza­lékra teljesítettük a ter­vet, 16 millió forint érték­ben. Sálytól — Egerig — A jövő évben milyen nagyobb megrendelésekre kötöttek szerződést? — Többek között az egyik legnagyobb megrendelésünk a sályi gyümölcsfeldolgozó kombinát vasszerkezeti és villamos berendezéseinek el­készítése. Ugyancsak gyár­egységünk készíti el az Egerben épülő növényvédő állomás és a tejüzem elekt­romos berendezéseit és nyí­lászáró szerkezeteit. — A gyáregység tovább­fejlesztésére milyen terve­ket dolgoztak ki? — Január elsejétől kezdik el építeni azt az új szerelő- csarnokot, ahol darukat, be­tonkeverőket és gépjármű­veket javítanak majd. Ez lesz a negyedik üzemré­szünk. A programban szere­pel egy szociális épülettömb felépítése is, ahol irodaház, étterem és fürdő lesz. Az elkövetkező 3—4 évben íi dolgozók létszámát 60ü-ra szeretnénk növelni, hogy a bánya megszűnésével lehe­tőséget biztosítsunk a mun­kások elhelyezkedésére. ■ ■ R Űj gyáregység a petőfibá- nyai ipartelepen, ahol ne­hezen indult a termelés. Űj emberek jöttek, új szakmát kellett tanulniuk. A vájá- rok közül sokan nem is fia­talon vállalták az új szak­mát, méghozzá kisebb fize­tésért. De ha bezárták a. bányát, akkor is meg kell élni, családjukat el kell tar­tani. Nem adták fel a har­cot, tanultak, újra kezdték az életet. Az első nehézsé­gek után most. év végén már- sokkal bizakodóbb a hangulat, mint korábban volt. A gyáregység vezetősé­ge mindent elkövet, hogy a munkások jobb körülmé­nyek között dolgozhassanak, és megtalálják számításukat a jövőben is. Mentusz Károly Lelkesedésből: kitűnő Csehi éjjel-nappal termel Néhány hét óta a „régi” időkre, a magyar bányászat tíz évvel ezelőtti „fénykorá­ra” emlékeztető szorgalom­mal, lelkesedéssel dolgoznak az egercsehi szénbányá­szok ... — Rendkívül jóleső érzés — újságolta nem kis büsz­keséggel Zsákay János üze­mi főmérnök —, hogy dolgo­zóink egy emberként meg­értették: a tél beálltával több szénre van. szükség, "'S növelni kéll a termelést. Bá­nyászaink ismét bebizonyí­'SSfSfSSSSSSSSfSSSSSSSS/SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSWSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSS/SSSSSSfSSSSSS/SSSSSSSSSSS*fSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSffSSSSSSSAfSSSSSSSfSSSSSSSSS/S/SffSSfSSSSSSSSSSs Vonások Lenin portrééihoz Három forradalomban vett részt Tyimofej Sztepanovics Krivov — egy csuvas szegénypa­raszt fia. 1905-ben lépett be a pártba. Vfában és Zlatousztyban a munkás harci csoportok egyik szervezője volt. Többször letartóztatták, a cári bíróság kötél általi halálra ítélte, majd később az ítéletet életfogytig tartó kényszer- munkára változtatta. Krivovot a X. pártkongresszuson, 1921-ben a Központi Ellenőrző Bizottság tagjává válasz­tották. 1923i-tól 34-ig újraválasztották, tagja volt a KEB elnökségének, népbiztoshelyettes volt. Azután nyugdíjba vonulásáig más felelős tisztséget töltött be. 1966-ban megkapta a Szo­cialista Munka Hőse kitüntetést. A Csuvas Könyvkiadó „A lenini csapatban" címmel jelentette meg a három forradalom részvevőjének visszaemlékezéseit. A Novosztyi hírügynökség most kisebb rövidítéssel adja közre a könyv egyik fejezetét. Életem legemlékezetesebb eseményei közé tartozik, hogy Vlagyimir Iljiccsel már az illegalitás éveiben találkoztam, később pedig közvetlen irányítása alatt dolgoztam. A X. pártkongreiszuson választottak meg a Központi El­lenőrző Bizottságba, amelyet Lenin kezdeményezésére hoztak létre. Xljics azt tartotta, hogy a KEB-nek a párt és a proletár lalkiisineret szervének kell lennie, amelynek nagy szerep jut a pártegységért vívóit harcban. A kongresszusi határozatok kimondták, hogy „az ellenőrző bizottságoknak harcolniuk kell a pártba belopózott bürokrácia és karrierizmus ellen, küzde­niük kell azért, hogy a párttagok közül senki se éljen vissza tagságával, a szovjet államban elfoglalt helyzetével, senki se sértse meg a párton belül az elvtársi kapcsolatok normáit.” Lenin azt is javasolta, hogy a Politikai Bizottság ülésein feltétlenül legyen ott a KEB egy-egy tagja. Nemegyszer je­len voltam én is ezeken a Lenin elnökletével megtartott üléseken. Vlagyimir Iljics rendszerint néhány perccel az ülés kezdete előtt jött át dolgozószobájából, megszokott moz­dulattal kivette mellényzsebéből régimódi óráját, bal tenye­rébe fogta, úgy, hogy. szíját kezére húzta. Az ülést mindig percnyi pontossággal nyitotta meg és határozottan félbesza­kította a terjengős felszólalókat, akik nemegyszer aggódva tekintettek a kérlelhetetlen órát tartó bal kezére. Iljics soha nem eit vissza azzal, hogy ő elnökölt, csak akkor avatkozott be, ha eltértek az ülés menetétől. Lenin soha nem vágott közbe úgy, hogy megzavarta volna a felszólalót. Rendkívül figyelmesen hallgatta az elvtársiakat, ugyanakkor jegyzetelt és még arra is jutott ideje, hogy a Politikai Bizottság tag­jainak pár soros kis feljegyzésieket írjon. De ha vita bonta­kozott ki, Lenin a leggondosabban mérlegelte mindazt, ami a javaslat mellett és ellen szólt, anélkül, hogy bálikire is rá- kényszerítette volna akaratát, véleményét. Nemegyszer ő maga javasolta: „Halasszuk él a döntést a következő ülésre. Nem árt tanácsot kérni Marxtól.” Egyszer a KEB ügyeiről kellett beszélnem Leninnel, partosabban egy konkrét kérdésről. Moszkvában ugyanis keademériyeBésére vitaklub ny8t, A pártéfet kérdései­ről volt itt sző az egyik alkalommal a moszkvai pártszerve­zet egy vezető munkatársa a vita hevében államtitkot tárt fel, olyan határozatról beszélt, amelyet még bizalmas téma­ként kezeltek, mivel előkészítésén a kormány még csak dol­gozott. A Központi Ellenőrző Bizottság felelősségre akarta vonni ezt az elvtársat, s ez ügyben kértem tanácsot Lenintől. A Politikai Bizottság ülésén egy pár sort írtam Lenin­nek és kértem, hogy szakítson időt számomra az ülés után. Lenin bólintott, s amikor véget ért az ülés — ott maradt a szobában. Én a hosszú asztal végén ültem, szemben Lenin­nel, aki az asztalra támaszkodva állt. Innen kezdtem a mon- dókámat. Iljics azonban megkért, hogy üljek le mellé. Q ma­ga is leült, mintha otthon fogadott volna és figyelmesen hallgatott. Elmondtam, miről van szó és azzal fejeztem be: — Várjuk döntését. — Ab én döntésemet? — kapra fel meglepetten a fejét. — Miért az enyémet? Én vagyok talán a KEB? A kongresszus önöket választotta meg, tessék, döntsenek. — De mi az ön véleménye, Vlagyimir Iljics? — Ez. már más. Ettimondhartom a véleményemet, figye­lembe vehetik, mint a párt egyik tagjának véleményét, de nem m,ősként... Ami viszont a pártbüntetést illeti — ez tel­jes egészében.az ellenőrző bizottság hatáskörébe tartozik... Sokan és sokszor beszéltek már arról, milyen figyelmes volt Lenin az emberekhez. A XI. pártkongresszus tanácskozásának szünetében oda­jött hozzám Lenin titkárnője ■*- Marija Ignatyjevne Glasz­szer: — Tyimofej Sztyepanovics, kérem, menjen be abba a szobába. — Miről van szó? — Vlagyimir Iljics kéri. Odamentem,, kinyitottam az tajtőt, éppen akkor indult M felé Dzerzsinszkij, gimnasztyorkáját gombolva. — Szóval, te is sorra kerültél? Gyere csali, gyere. A szobában három fehér köpenyes férfi volt — két idő­sebb és egy fiatal. Ez a fiatal tolmács szólt, hogy vetkőzzem, mert a professzorok megvizsgálnak. Tudtam, hogy a Politi­kai Bizottság határozatára Németországból két neves orvos professzort hívlak Leninhez Azt azonban nem tudtam, hogy Iljics megkérte őket, vizsgálják meg azokat a pártmunkáso­kat, akik megjárták a cári börtönöket, kényszermunkán voltak... így kerültem és is az orvosok kezébe. Vizsgáltak, vizsgáltak és valamit írtak, írtak... A vizsgálat után mindnyájunknak a legszigorúbb élet­módot írták elő, amit persze nem tartottunk be. Lenin azon­ban tudomást szerzett erről és a politikai Bizottság élé ter­jesztett egy javaslatot, amely szerint mindenki köteles be­tartani az orvosi előírásokat, mintha csali párthatározat lenne. Megőriztem ezt az orvisl előírást, amelyben a követke­zők voltak: „Kétóránkéwt szünetet kell tartania a munká­ban, le kell mondani az esti munkát és az üléseket, ajánla­tos a korai lefekvés és a terai 'kelés. Naponta feltétlenül sétálni kell, levegőin lenni, kerülni a dohányfüstöd helyisége­ket. Tilos felszólalnia gyűléseken.” _ Hát ezt kellett párthatározatként betartanom. Mert Lenin, gondosan ügyelt az emberek egészségére, a gondosko­dás vote egyik tegjeteaaőfofe ranaat tották: számíthatunk rijjuk. Szívük, lelkesedésük a vér gi... — Naponta mennyi szenet termelnek? — 90 vagonnal. Október 26-tól vasárnap is dolgo­zunk, és három műszakban termelünk. Próbatétel, helyt­állás ez a javából. Hiszen vasárnapokon például az is- tenmezejiek éjfélre érné!!: ha­za és reggel négy óraikor már indulnak is vissza. Komolyan mondom: kalapot le előttük. — Ez a lelkesedés annál is értékesebb, hiszen a ma­gyar bányászat átszervezésé­nek, leépítésének „szele” az egercsehi bányászokat is „megérintette”. —- Pontosan így van. Volt egy időszak, amikor itt is arról beszéltek, találgat­tak: megszűnik a bánya, vé­ge Csehinek is. És ez bizony a munkára is rányomta a bélyegét. — S mi az igazság? — A bányászat átszerve­zése nem veszélyezteti az egercsehi bányaüzemet. Sze­nünk kitűnő, hosszú évekre a mennyiség is biztosított. — A kutatások alapján körülübelül hány évre bizto­sított az üzem gazdaságos termelése? — Szénvaigyonunk legalább 50 évig garantálja üzemünk létét. Szó sincs arról, hogy Csehire is „áment” monda­nának. Az az igazság: tovább fejlesztjük, korszerűsítjük üzemünket. — Ez év június 1-ével a nádasdi bányát is a csehihez csatoltak. A nádasdiak is „belelkesedtek’’? — Igen. Bár nehéz körül­mények között dolgoznak, de azért 40 vagon szenet min­dennap termelnek. — A lelkesedés tehát is­mét a régi. A bányászok azonban nemcsak a munkát, nemcsak a bányát szeretik, hanem a pénzt is. — Jól teresnek bányá­szaink. Egy csapatvezető ma is megkeresi a 4600 forintot. Ezenkívül a vasárnapi mun­kát se csúsztatással, hanem pénzzel honoráljuk. Plusz: az eddigi kétszázalékos bér- fejlesztés helyett a jövő év­re háromszázalékos bérfej­lesztést tervezünk. Való igaz, sokat dolgoznak és nehéz munkát végeznek dolgozóink. De üzemünk s központi ve­zetőink is mindent elkövet­nek, hogy a megérdemelt anyagi, erkölcsi elismerések se maradjanak el. És hogy ez a lelkesedés hosszú évtize­deken át tartson. 1969. december 18., csütörtöfc ♦

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents