Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-18 / 293. szám

Á „mit?" és a „hogyan" lehetőségeiről

Megjegyzések az Olvasó népért mozgalomhoz

felépítését, tanterveit és módszereit. Komoly probléma lett, hogy a különböző iskolatípusokban tanuló diákok számát a gazdasági tervezés szükségleteivel valamiféle összhangba hozzák. Az iskola padjaiból kikerülő gyermekkel szemben alapvető követelmény, hogy megértse a társadalom törvény- szerűségeinek őt is érintő hatásait, bizonyos tudásszintet elérjen.

A szélesebb értelemben vett tanítás célja, hogy a rendszerező oktatás, a könyv, a könyvtár, a televízió, a modem technikai audio-vizuális eszközök segítségével a lehetőségek felismerésének alapjait elültessük az emberekben. Képesek legyenek a merev keretekből kiszakadva intellektuálisan is eligazodni a társadalomban. Korunkban a vizuális technika erőteljes térhódításának vagyunk szemtanúi, mégis azt mondjuk, hogy az alapot az olvasás és írás adja, ezt egészítik ki az egyéb lehetőségek. Kétségtelen, hogy a televízióval elterjed bizonyos jólértesültség, amely nem műveltség, hanem annak bizonyos tekintetben ellentéte, inkább zsákutca. Egyesek eljutnak a szellemi önelégedettségig, „mindenhez hozzá tudnak szólni”, így szinte enciklopédikus rendelkez- semmihez sem értenek. Ezek a „szellemi félanalfabéták” nem képesek belekapcsolódni a társadalom alakításába, nem képesek jogaikat sem megvédeni, vagy felismerni szükségleteik differenciált sorrendjét

★

,A közízlés és olvasás ügye hazánkban rendkívül ellentétes tendenciákat mutat Ma az emberek egy része azért olvas, hogy szakműveltségét növelje, munkafeladatait a könyvek segítségével oldja meg Mások érdeklődésből, szórakozásból, számukra idegen területek megismerése és problémáik önigazolása vagy megoldása érdekében vesznek kézbe könyvet A könyvesboltokból hamar eltűnt Hauser Arnold A művészet és az irodalom társadalomtörténete című kitűnő könyve, Ber- kesi András könyveit alig győzik a kiadók utánnyom- ni. Néhány külföldi klasz- szikus kultusza nálunk olyan méreteket öltött, hogy Faulknert és Hemingwayt többen olvassák Magyarországon, mint saját hazájukban. Igaza van Pécsi Istvánnak, aki „Miért csak a könyvespolcon? (Népújság, 1969. november 20.) című cikkében azt írja: „Akiben Reviczky vagy Arany János verseinek muzsikája alakít ki értékelési rendszert, az stabilabb iránytűvel rendelkezik, s nem téved annyira el napjaink sokféle kifejezési irányzathoz tartozó friss irodalmának dzsungelében.” De mi történjék az életrajzi regényekkel, kultúrtörténeti művekkel, szociológiai vagy pszichológiai munkákkal, non-fiction és science- fiction rm, nyekkel az ún. „periférikus irodalommal”, hiszen ezek a munkák a humán, természettudományos és technikai műveltség közötti határvonal elmosásához jó lehetőséget adnak? Emellett az „alig olvasó” rétegek becserkészése az irodalomba ezzel a módszerrel lehetséges, bizonyos esetekben hatásosabb is, mint a klasszikusok ajánlása. Azt hiszem, a jövő, az olvasás érdekében élnünk kell ezekkel a lehetőségekkel.

Látnunk kell azonban azt is, hogy a könyvtárak információközvetítő, tájékoztató szerepe növekvő ütemet mutat. A könyvtárak hagyományos szolgáltatásai mellett a hangszalag, hanglemez, mikrofilm, kézi lyukkártyák dokumentációs szerepe is tért hódít Ezért törekednek a könyvtárosok arra, hogy a községi könyvtárakban is megfelelő kézikönyvtári, tájékoztatási apparátus álljon az olvasó rendelkezésére: Az. írásbeli közlésmód által a könyvekben felhalmozódott évszázados tapasztalatok így épülnek be egy új társadalom szerkezetébe.

Sebestyén Sándor

Ma este ősbemutató

A LEQJOBB APA

Egy ősbemutató mindig rendkívüli izgalommal jár. A színészek és a rendező is először találkozik a darabbal, az író ugyancsak először hallja vissza a leírt dialógusok ízét, hangulatát. Így történt ez most is, amikor Sólyom László A legjobb apa című vígjátékának ősbemutatójára készült a színház. Jurka László, a darab rendezője így idézi a felkészülés izgalmait:

— Egy ősbemutató mindig plusz felelősséget jelent a színészek és a rendező számára is. Ez az első előadás, innen indul a darab, itt dől el, hogy siker, közömbös előadás, vagy bukás lesz belőle. Remélem, mi a siker irányában indítjuk útnak Sólyom László vígjátékát. A nagyobb felelősség mellett azt is meg kell említenem, hogy egy ősbemutatónál nagyobb a rendező és a színészek szabadsága. A darabnak ugyanis még nincs hagyománya, nem rendezték, nem játszották sehol. Így semmi nem köti meg a rendezői és a színészi alkotást.

A legizgalmasabb egy ősbemutató rendezésénél az, hogy élő kapcsolat alakulhat ki az íróval, ilyenkor igazi alkotóműhellyé válik az együttes, hiszen közösen formáljuk, alakítjuk a szöveget, az egyes jeleneteket. Mi is megszívleljük az író véleményét, és ő is méltányolja a mi észrevételeinket.

— Mi a rendező elképzelése, mit akar mondani ezzel a vígjátékkal?

— Azt hiszem, a vígjáték nem is olyan pontos műfaji meghatározása ennek a darabnak. Komoly dolgokról vidáman, könnyedén — ez így jobban fedi a vígjáték stílusát. Az én rendezői elképzelésem legalábbis ehhez áll közelebb. Hangvételében a 33 névtelen levélhez hasonlítanám ezt a vígjátékot, s szeretném, ha az egri közönség körében ugyanolyan sikert aratna.

— Ami a mondanivalót illeti, szeretném felhívni a figyelmet arra az elfelejtett igazságra, ami körülbelül így hangzik: nem lehet mások boldogulását elősegíteni

azon az áron, hogy a magunkéról lemondjunk. A jóság is lehet elviselhetetlen — ezt mondja Sólyom László víg játéka—, hiszen ez az apa jóságával szinte megöli a gyerekek önállóságát.

Az apát alakító Csiszár András így nyilatkozik:

— Számomra azt példázza az, apa figurája, hogy senki sem bújhat ki önmagából, c~ hogy 60 évesen nem lehet új életet kezdeni, a nevetségesség veszélye és önmagunk megtagadása nélkül ...

E néhány mondat is jelzi, hogy Sólyom László vígjátéka mai társadalmi életünk egyik jelentős etikai kérdéséről, a családi együttélés problémájáról mond véleményt. S egyben azt is mondja: nehéz apának lenni...

A vígjáték szereplői: C*i- szér András, Máté Éva, Kulcsár Imre, Markaly Gábor, Harkányi János. Kopetty Lia és Szeli Erika.

Rendező Jurka László. Ősbemutató: ma este, az Egri Gárdonyi Géza Színházban.

(m)

Elutazott Böbével az öserdei expedíció

Szerda reggel IL—18-as repülőgéppel Ferihegyről elutazott Afrikába a Veszprémi Állatkert és a Magyar Televízió őserdei expedíciója.

Kasza Lászlónak, a Veszprémi Állatkert igazgatójának vezetésével útra kelt expedíció visszaviszi aZ őserdőbe a 7 éves csimpánzot, Böbét. A rendkívül tanulékony majom 6 évvel ezelőtt került el Guinea őserdejéből. Szülőhelyén szabadon engedik a dzsungelben és figyelik viselkedését. A ma. jóm útjáról a tv munkatársa filmet is készít. (MTI)

#69. december 18-, csütörtök

Í4k|i * SZÖVOSZ országos pályáza- Xääi ” ■ * tot hirdetett a fogyasztási szövetkezeti dekoratőrök között. Célja az áruházakban új propagandaeszközök alkalmazása. A pályázaton Heves megye országosan a legjobb eredményt érte eJ. Első helyezést nyert a hevesi áruház, míg a hatvani második, a füzesabonyi pedig harmadik lett. Az első helyezett dekoratőrnek járó jugoszláviai—olaszországi tanulmányutat Kovács Gábor hevesi dekoratőr kapta. Képünkön a győztes munka közben.

(Foto: Szabó Laj06)

tfSSSSfSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSArSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSStSSSSSSSSSSSSSSSS/fS//SfSSSSSfSSSJ*SSrSSSSf/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSAWSArSSSSfSSArSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSff*SSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSMSSSs,

ikpi

ÍÉ

III. Mint a piramisok

A hálboiú a sivatag ellen is folyók.

Egykori leírásokból tudjuk, hogy a deltából elinduló hajós hosszú hetekig hajózhatott- a Níluson, és útját mindenütt bőven termő, gazdag természeti kultúra kísérte, s „ameddig a szem ellátott”, mindenütt ez a kincs volt látható.

Az évezredek megtették a

magúikét. A sivatag elindult hódító útjára, és már-már úgy tűnt, hogy győzni fog. Ma már nem lehet azt mondani. hogy a Nílusról kitekintve. „ameddig a szem ellát”, mindenütt a valamikori! gazdagság látható. Ellenkezőleg. ahogy ott mondják Egyiptomban: jobbról is sivatag, balról is sivatag. És a sivatag bement a városokba is. A nyári porviharok idején pedig szinte megbénul,«* nemegyszer meghal az élet.

Ezért folyik elszánt és nagyon következetes harc a sivatag ellen. Nem méltatlan e harc a forradalmi jelzőre, és jogga.1 érez minden egyiptomi büszke nemzeti öntudatot. ha egyre nagyobb területet hódít vissza a sivatagtól.

Egyiptom társadalmi forradalmáról beszélni anélkül, hogy a sivatag visszahódí- tásáért folytatott harcról ne beszéljünk, lehetetlen. S mindkettő összefügg a nemzeti függetlenséggel is. A forradalom meghozta a nemzeti függetlenséget. A nemzeti függetlenséget viszont csak

úgy tudja megtartani Egyiptom, ha politikai, katonai ellenfelein kívül a sivatagot is legyőzi.

Nincs olyan paraszt, idd ne védené saját testével a sivatagba telepített szőlővesszőt, míg megfogan, s termőmé fordul. Ha kell, éjjel-nappal ott van mellette. Őrzi, élete árán is.

Erről beszélgetve mindig

éreztem a döbbenetét. Minden szó, történés mögött ott volt a dráma, a nem tudott, vagy a diszkréten, szemérmesen elhallgatott apró részlet, vagy részletek, amelyek részed az egésznek, egy 'ország felemelkedésének, egy ország forradalmi újjászületésének.

És most kérem az olvasót, gondolja végig: mit jelentett e küzdelem szempontjából a hatnapos háború. Abban a történelmi pillanatban érte Egyiptomot az agresszió, amikor nekirugaszkodott, hogy végleges csapást mérjen a homokra, amely bemerészkedett már a városokba is.

1967. júniusában Egyiptom olyan volt, mint az a magasugró. akit közvetlenül az elrugaszkodás után, de még a léc előtt lefog egy láthatatlan kéz. És Egyiptom népének nagyszerűsége ebben a pillanatban plasztikusan megmutatkozott: folytatta és folytatja a sivaíg elleni háborúját, miközben védi országát, szabadságát a nem- impftriajlizmij.-s ellen.

Szándékosan nem azt írtam, hogy a betolakodó Izrael ellen. Hisz a valóság az, hogy Izrael csak eszköz, csak faltörő kos. Persze, ahogy múlik az idő. ahogy a dolgok kegyetlen logikája mind jobban érvényre jut, úgy lesz Izraelből faltörő kos helyett bumeráng.

Sokan fogalmaznak úgy, hogy Egyiptom talán sohasem heveri ki a hatnapos háború okozta vereséget, veszteséget.

Vita helyett mindössze csak annyit tegyünk meg. hogy a tényeket soroljuk egymás mellé. A háború valóban nagy anyagi és vérveszteséggel járt, s látszó- * lag az agnesz- szor győzelmét hozta. Ugyanakkor Egyiptom tovább építette Asszuánt, tovább fejlesztette a Tahrir tartomány által

megtestesített csodát: termővé tette a sivatagot. Ha nemzetközi segítséggel is, de megvédte Abu Simbel felbecsülhetetlen kincseit. Viskók helyett modem, századunkhoz illő új falvak tucatjait építette fel a núbiai nép számára, « * fákat, melyek a megélhetést biztosítják, tízezerszámra gyökerestől telepítették át sok-sok kilométerre ősi helyüktől. hogy bolyét adjanak annak a tónak, mely a jövő nemzedék éleiét, kenyerét adja majd hálából.

Ha egy népnek erre van ereje, ha egy nép ezt vállalja. akkor csak nagy tisztelettel szabad énről a népről beszélni.

Az asszuáni Nagy Gát 17 Kheopsz-piramissal egyenlő. A létrehozott Nasszer-tó or- szágnyi nagyságú. A termővé tett 200 000 feddán föld, a núbiai sivatagba áttelepített 70 000 család számára felépített új falvak. Heduan új nehézipara, a gomba módra szaporodó új gyárak, üzemek szerte az országban, a tízezrével megnyíló új munkalehetőségeit olyan győzelmeket jelentenek a forradalmi Egyiptomnak, amely mögött eltörpül a hatnapos háborúban az agresszor által elért pirrhuszi győzelem.

S tegyük hozzá: már Egyiptomban tartózkodik és dolgozik az a szovjet szakértői bizottság. mely újabb 300 000 feddán föld termővé tételéhez ad felbecsülhetetlen segítséget Egyiptom népének.

Egy egyszerű ember mondta nekem:

— Amit a szovjettől kapunk, amit a szocialista országok nekünk erkölcsileg és anyagi eszközökkel, erőkkel nyújtanak, legalább olyan maradandó emlékművei lesznek Egyiptomnak, mint a piramisok.

Szöllősy Tibor Következik: Kleopátra utódai.

!_ Az épülő asszuáni gát. Fegyver a sivatag ellen.

Az Olvasó népért mozgalom társadalmi és szerveze- ’ ti lehetőségeit vizsgálva jutottunk el a Heves megyei párbeszédben a korszerű

könyvtárak létesítésének fontosságáig, a „méltó környezet a könyvnek” gondolatáig. Milyen a jó könyvtár? Vannak-e korszerű

könyvtáraink? Beszélhetünk-e aktív könyvtári életről? Mennyire képesek

könyvtáraink részt venni a differenciáltan művelt ember, a szocialista ember kialakításában? Mozgalmat jelent-e a könyvtár községeink életében? Mit vár a ma olvasója a könyvtártól? Milyen társadalmi igények jelentkeznek viszonylag jó állománnyal rendelkező könyvtárainkban?

Fábián Zoltán írta egy cikkében: „Olvasni tudásra kell megtanítani az embereket. Hogy az olvasás számunkra ne fizikai kínszenvedés legyen, hanem szellemi élvezet, öröm.” Valóban öröm a könyv? Mi a könyv? Herzen írja erről: „.. • benne kristályosodott ki minden tanítás, amely megmozgatta az elméket és szenvedély, amely megdobogtatta a szíveket. Benne van az a hatalmas önéletrajz, amelyet világtörténelemnek nevezünk.”

Először tehát az olvasókról, az olvasók számának növekedéséről, majd az olvasás tartalmáról, a könyvbe foglalt tanításokról.

Mivel kell itt mindenekelőtt szembenéznünk? A fejlődést lassító tényezőkkel. Az 1960. évi népszámlálási statisztika szerint 4,2 millió 8 osztálynál kevesebbet végzett felnőtt közül. 650 ezernek nem volt meg az általános iskola négy osztálya sem. A könyvtárak statisztikái azt mutatják, hogy 7,5 millió felnőtt lakosból 1,8 millió olvasott rendszeresen, körülbelül 2,7 millió időnként, a könyvolvasók együttes száma tehát körülbelül 4,5 milliót tett ki, 2,9 millió egyáltalán nem olvasott. A számadatok eléggé lehangolóak, de nem sokkal jobb a jelenlegi helyzet sem, mert az iskolakötelesek 5,7 százaléka nem végzi el az általános iskolát. Egyik oldalon tehát nő a félanalfabéták száma, másik oldalon pedig a „rohanó idő” támasztotta tudományos, kulturális követelmények vagy igénye

Az olvasóvá' nevelésnek, a könyvek szeretetének — ami a szellemi értékek védelmének, ápolásának, terjesztésének jelképe — egyik fontos területe az iskola, az olvasás képességének, a gondolkodás mechanizmusának kimunkálása. Napjainkban az oktatás struktúrája alapjaiban van átalakulóban. A rohamléptekkel fejlődő tudomány és technika mélyreható gazdasági és kulturális átalakulása maga mö-