Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-14 / 290. szám
MAURICE DRUON A kastélynak szerencsére két szárnya volt, s ez lehetővé tette a fivérek számára, hogy sose találkozzanak. Ikrek voltait, egyforma volt a termetük, ugyanolyan görnyedt tartással jártak, s mindkettőben ugyanaz a veleszületett gonoszság lakozott A Paluselle család két utolsó tagja gyűlölte egymást, és kölcsönösen abban reménykedtek, hogy mihamarabb eltemethetik a másikat Az ifjabbik úgy vélte, jogos az az óhaja, mert amit a természet születésekor elvett tőle, a halál jóváteheti. Ám egy váratlan apróság, egy kicsiny kő, amely elzárta az epeutakat, megfosztotta ettől a végső elégtételtől is. A gyászjelentés idején Franciaország-szerte összesen hatvankét unokafivér és atyafi nyomott el egy-egy baljós mosolyt, hogy azután tüstént belemerüljön sötét számításaiba. Egyikük sem járt még soha Paluselle-ben. ele mindegyikük oda tudta képzelni magát az olajfákkal és füzekkel körülvett hatalmas kastélyba, amely telis-tele van műtárgyakkal, s ahol a két öreg bolond élt, leszármazottak nélkül Az egyik öreg hát elment. S a másik bizonyára nemsokára hallat magáról A Grenoble-ban élő unokafivér, CardaiUan úr megkapta az elsó levelet a márkitól. „Igen hálás lennék, ha az önnek kedvező időpontban meglátogatna engem Paluselle-ben. Fontos döntést hoztam, amelyet önnel is meg kell tárgyalnom. Adja át tiszteletemet kedves feleségének és fogadja jó kívánságaimat”. CardaiUan úr napjait azzal töltötte, hogy újra meg újra ellenőrizte aprópénztárcája tartalmát, összegezte kis gazdasága bevételét, átnézte a háztartási könyvet, megszámolta a törlőruhákat a íohémeműszekrényben és a fokhagymákat az éléskamrában. A levél kézhezvételekor azt mondta a feleségének: — Ugye mindig mondtam neked, kedvesem, a másiknak volt csak olyan lehetetlen természete. Most, hogy Marc-Antoine egyedül maradt, máris közeledni próbál hozzánk... A hosszú utazás alatt Car- d aillan úr átadta magát az elringató álmoknak. Az a remény, hogy egy szép napon számba veheti az összes festményeket, ingaórákat, csészealjakat. s egyéb tárgyakat, amiket a kastély magába rejtett, felvillanyozta. S már látta lelki szemeivel a nagy lehetőséget, hogy férjhez adhatja a lányát, 6 nem is kell saját pénzeszacskóit idürítenie. A paluselle-á kastély minden várakozását fölülmúlta. Az ablakokat drága hímzett függönyök takarták, úgy, h.ogy a szobában egészen komor félhomály volt. De azért kivehette a különböző tárgyakat, s fel is ismert egy kis flamand. fiókosszekrényt, mellette egy Szent Sebestyént ábrázoló festményt a sienai iskola modorában, két római császár mellszobrát, egy ében-, elefántcsont és gyöngyház berakású firenzei szekrénykét, s e mesterművek mellett még számtalan kisebb értékű dísztárgyat: keleti csecsebecséket, ékszerládikákat, porcelán tálakat. Egy szótian szolga vezette be ebbe a szobába, s tüstént magára hagyta úgy, hogy volt ideje nézelődni. S ekkor hosszúkás üvegdoboz vonta magára a figyelmét, amelyet egy XV. Lajos korabeli, da- maszttal bevont ágyon helyeztek el. Az üvegdobozban egy holttest feküdt, egy bájos, tizenhat-tizennyolc év körüli lányé. CardaiUan urat annyira lenyűgözte ez a látvány, hogy észre sem vette, amikor a házigazda belépett. Meglepetésében ki sem tudta nyögni azokat a baráti üdvözlő szavakat, melyekre pei. 4it égész úton készülőd ott. SASS BRVINi Levél helyett — Örülök, hogy látom — szólt Marc-Antoine de Palu- selle. — ön bizonyára az én legközelebbi rokonom és minden valószínűség szerint kettőnk közül én fogok élőbb távozni az élők sorából. Ezért úgy gondoltam, hogy önt teszem meg törvényes örökösömnek. CardaiUan úrnak tátva maradt a szája, s ki se tudta mondani az ilyenkor szokásos választ: „Ugyan, ne is gondoljon rá; Ön eltemet mindannyiunkat!’’ A másik f oly tattá: — Csupán arra kell még üvegkoporsóhoz ért, felkiáltott: — Milyen szép kis viaszszobrot őriz itt. Igazi ritkaság! Francia munka? De amikor a márki tudomására hozta, hogy valódi holttestet lát, a kanonok fel- sikoltott és eltakarta a szemét. A márki ezután hiába is tartóztatta, eltávozott a kastélyból oly rohanvást, mintha véletlenségből az ördög hálószobájába tévedt volna. A közjegyzőnek írásban kellett megkeresnie őt. hogy lemondásáról hivatalosan is tudomást szerezzen. A rákövetkező hónapokban figyelmeztetnem, hogy a végrendeletemben lesz egy titkos záradék, amelyet csak halálom után lehet felfedni, ám önnek már most el keil köteleznie magát, hogy azt tiszteletben tartja. Nem kérem azonnal a válaszát; küldje ed tizenöt napon belül a közjegyzőnkhöz. A márki le sem ültette unokafivérét, meg sem kínálta semmivel. Ismét a hallgatag szolgáló jött érte, s a személyzeti lépcsőn kivezette. CardaiUan úr maga se tudta, hányadán áll, amikor visszaérkezett Grenobie- ba. — Soha! — kiáltott fel a termetes CardaiUan asszony, amikor megtudta a látogatás eredményét — Ez csapda. Ki tudhatja, hogy a vén bolond mit írt bele abba a záradékba? Puszta gonoszságból arra kötelezhet minket, hogy az ő holttestét közszemlére tegyük a szalonunkban. vagy azt, hogy váljunk el, vagy azt, hogy alapítsunk valami menhe- lyet, ami többe kerül, mint az egész örökség. Ne fogadd el. semmi áron. CardaiUan úr, mlvél mindig engedelmeskedett a feleségének, tudatta a közjegyzővel, hogy nem tart számot az örökségre. A második személy, akit meghívták PaluseUe-be, Mon- dez kanonok volt. MaréeiUe- ből érkezett, s nagyon örült egy kis kikapcsolódásnak. Alig figyelt oda. amikor unokafivére, Marc Antoine neki is elmondotta kívánságát. Így felelt rá: , — Persze, de még menynyire megértem! Önölt any- nyira szerették egymást a fivérével, oly nagy egyetértésben éltek..! Kezét reverendája zsebébe mélyesztve körbesétált a szobában és szemügyre vette a tárgyakat. — A sienai iskola, ugye? — mutatott a Szent Sebes- tyén-szobarra. — Csodálatos mfl. Maki mii«» at. a rokonok felvonulása tovább folytatódott Agglegények, hivatásos katonatisztek, diplomaták, mind elzarándokoltak a várható örökség forrásához; mindnyájan hasonló illúziókat tápláltak és ugyanazzal a lidércnyomá- sós nyugtalansággal távoztak onnan. — Akarjátok tudni a véleményemet? Egy szadista, aki az áldozatát keresi —, jegyezte meg egy családi vacsora során az egyik fantáziadús rokon hölgy, aki igen járatosnak hitte magát a pszichiátriában, — Aki ezt az örökséget elfogadja a titkos záradékkal, annak nagyon bátor embernek kell lennie. Végül akadt egy bátor vállalkozó. Harminckilencediknek szerepelt a rokonok listáján, Hubert Martíneau- nak hívták. Huszonnyolc éves korára jelentékeny vagyont tékozolt el, mindkét asszony, akit szeretett, elhagyta, s a múlt héten csak egy véletlen mentette meg az öngyilkosságtól. Most a hotelportástól kellett pénzt kölcsönöznie az utazásra. — Ha az ördöggel kéne szerződnöm, akkor se bánnám — mondta magában Palusalle-ből hazatérve. — Egyébként hamarosan révbe jutok, az öregúr már fél lábbal a sírban van. De három és fél év télt él, míg a márki a másik lábát is odatette. Ekkor aztán a közjegyző határozott felszólítására összegyűltek irodájában valamennyien: Cardaillan úr, a kanonok, az idegbajokban jártas rokon hölgy és a többiek. Először csodálkoztak, amikor megkapták á közjegyző meghívóját, hiszen ök évekkel ezelőtt egyértelműen lemondtak az örökségről. De a2tán újraéledt bennük a reménység: hátha megsemmisítették a végrenMin 6* egyenlő arányban felosztásra kerül a vagyon. Hubert Martineau késve érkezett hosszú sportkocsiján. Az eitert időszakban élete alapvetőén megváltozott: miután nagy reményű örökös- jelölt lett belőle, kívánatos partinak számított, s egy párizsi tőzsdeügynök lányát vette él... A közjegyző szólásra emelkedett: — Hölgyeim és uraim, bocsássák meg, hogy erre a fárasztó útra felkértem önöket, de elhunyt unokafivérük kívánsága volt, hogy mindnyájan Jelen legyenek a végrendelet felolvasásánál, íme a szöveg: „Végső akaratom a következő: minden ingó és ingatlan vagyonom unokaöcsém re, Hubert Mar- tineau-ra szálljon, azzal a formális kikötéssel, hogy nevezett tartozik felvenni a Paluselle nevet, s viselni azt az összes járulékos címekkel együtt” íme, hölgyeim és uraim, ez volt a titkos záradék, az örökhagyónak ama kívánsága, hogy őseinek neve ne tűnjék el vele a világból. A termetes Cardaillaniné asszony egyetlen éles „ah” felkiáltást hallatott. — Jói mondtam én, hogy ez egy szadista — mormogta a foga között az idegbajokban járatos rokon hölgy. Az ám, de az üvegkoporsó?! Hisz az ijesztette el Őket, homályosan és öntudatlanul mind úgy képzelték, hogy összefügg valahol a titkos záradékkal. Végül a kanonok szegezte a közjegyzőnek a kérdést: — És mire véljük a női holttestet, amelyet a márki a szalonjában őrzött? — Ö, semmi különös — mondta a közjegyző. — Egyik ősapja, Theodor márki szeretője volt a lány, az hozatta át a tetemet kétszáz évvel ezelőtt Louisiana ból. s az utódok kegyeletből őrizték. De hozzáteszem uraim, a leltározáskor a koporsót megmozdították, s a test porrá omlott szét. Az ügy még hosszú időn át élt, felkavarva a családok nyugalmat. Házasfelek közt, szülők es gyermekek közt húsz évig szüntelenül záporoztak a szemrehányások, a felelősségre vonások, az egymás arcába vágott sértések: „Ha nem lettel volna olyan ostoba, hogy visszautasítsd a Paluselle-örööcséget...” Annyi bizonyos, hogy a Paluselle-nevet nem fenyegette többé a feledés veszélye. Fordította: Zilahi Judit emlékezz és reszkess tőlem el nem szakadhatsz az utcán az én lépteim kopognak a villamoson melletted állok ha nevetsz én örülök a jókedvednek ha szomorú vagy az én arcom is összetörik s ha meghalni készülsz azt mondom én előbb emlékezz és reszkess a megváltás itt vár a földön de itt vár a pokol is önmagodban és magad körül miként az örökkévalóság a szerelemben ha igaz és óriás emlékezz és reszkess a bánatod úgy osztódik mint az urán az atombombában elpusztít ha konok magadba zárod emlékezz és reszkess jöhettél akárhonnan gyötörhet a múlt számtalan szörnyű napjr de az egyetlen egyet mit forró tenyered véd a világtól meg nem tagadhatod mert önmagod tagadod meg általa emlékezz és reszkess hitünk a hitetlenségben is sziklahit harminc ezüstért el nem árulható emlékezz és reszkess a vállad én fordítom magam felé s a szemeid engem keresnek örömért gyötrelemért és a bűnök bocsánatáért is mert tőlem már el nem szakadhatsz a halált is hívhatod vagy a józan értelem kegyes hazugságait emlékezz és reszkess szeretlek látod halálunk előtt ez az egyetlen bizonyosság LELKES MIKLÓS: GYÁR láttam a gáz mohó sárkányszem ét hevült a vas kiáltó kalapácsok óriásöklű gépek a műhelyudvar hűlt vasakkal teli a lendület lánc-üteme csörömpölt gépek sújtottak óriásököllel barangoltam az ismerős világban a faliújság ezeréves cikkét csendes közönnyel rámázta a pók s bár jól tudtam: az erőszakolt részvét Vietnamért vagy bármi igaz célért fityegő, sárga papirosra Írtam a semminél is kevesebbet ér — csak hallgattam messze egy daru égett pazarló fényben, sokemeletes karját kitárta — ez a lehetőség! mentünk alatta: emberek és gépek és sokan menték látszat-béküléssel és sokan mentek látszat-lázadással sokan vettek részt fecsegő vitákban és állt a daru nagy karját kitárta mélyen alatta nyüzsgött a jelen SbgmMM T, miskolci országos grafikai biennálé. (MTI Foto; — SzebeDéöy Géza fetaH AZ ÜVEGKOPORSÓ
