Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-13 / 263. szám

Napok, óta rémes fantazmagória kisért. A hibák és az ostobaságok. a bürokratikus ki­növések és a félkezes, az is balkezes intézkedések lelkes bírálója a szatirikus újságíró lohol jobbra? balra egy képzeletbeli társadalom képzeletbeli váro­sának hivatalain, irodáin, üzemein, utcáin. Arca JT Uttalan utakon Gyöngyöspatától Petőfibányáig A agyon sokat tettünk már azért, nogy útjaink megköze­lítsék a korszerűség szintjét és megfelel jenek a megnöve­kedett iorgalom igen} einek. Ezt az udvariassági formu­lának tűnő megállapítást a tények tisztelete mondatta ki. Mert igaz az is, iiogy még éppen elég sok rossz utunk van. Ezek egyike a Gyön­gyöspatáról Szűcsi, Ecséd, Petőfibánya irányába vezető ut. Már pprtalamtották is, a nyáron ismét kapott egy vé­kony kavicsréteget, amit szu­rokkal kötöttek meg, de mindezzel nem sokat válto­zott az út elavultsági. A há­rom méter széles úttest olyan hepehupás vidéken vezet ke­resztül, hogy az utas inkább érezheti magát hullámvasúi­ban, mint országúton. Évekkel ezelőtt az árvíz elvitte azt a hidat, ami Gyöngyöspata alatt ívelt át a máskor szelíd patakocska felett. Helyébe emeltek egyet ideiglenes jelleggel, ami most már szintén összeroppanással fenyeget. — Hogy mi lesz ezzel az úttal, nem rajtunk múlik — közölte érdeklődésünkre Pe- thes István, a Gyöngyösi Já­rási Tanács V. B.-elnöke. — A KPM kezelésében van az út. — A járás nem is adott jelzést az útra vonatkozóan? — Dehogynem. Többször kértük már a megyei, taná­csot, hogy segítsen. Gyöngyösön, a KPM sza­kaszmérnökségén Vastag Ist­ván útmestert találtuk ott­hon. Ö annyit tudott monda­ni, hogy az út korszerűsítése a jövő évi feladatok között nem szerepel. De az 1970-es munkák megjelölésekor sem esett szó <*rről. A KPM egri igazgatóságán Lenhardt László osztályve­zetőtől kértünk felvilágosí­tást. — Az űi; korszerűsítése a következő években még nem kerül sorra. Ez nem a mi kí­vánságainkon múlik, hanem azokon a legutóbbi forgalom­számlálási adatokon, ame­lyek alapján a közutakat központilag rangsorolták. A gyöngyöspatai híd ügye más. Ezt már meg kellett volna csinálni. De a Közúti Üzemi Vállalat ezt még nem végez­te el. A híd megépítése tehát az építési kapacitáson múlott. De az út. Nincs se okom, se jogom kételkedni a statisztikában. Nekem azonban a statisztikai számok önmagukban soha sem tetszenek. Jól lehet azok­kal „játszani'’. Kicsi a iorgalom a Gyön­gyöspatát Petőfi bányával összekötő útszakaszon? Ki az, aki ilyen úton végigkínozza az autóját, ha nem feltétlenül szükséges az valamiért? In­kább úgy megy el Petőfi ba­nyáról Gyöngyösre vagy Gyöngyösről Petőfibányára, hogy kerül egyet Hatvannak. Húsz kilométerrel hosszabb utat tesz meg, de nem koc­káztat sem tengelytörést, sem arokba fordulást. A statisztika ezt nem mu­tatja ki. A jó néhány évvel ezelőtt végzett országos felmérés egyébként sem adja az átla­got, csak a mért időszak for­galmát. De a gyöngyöspatai út indexszámának megfele­lő a gyöngyös—vámosgyörki útszakasz is a „nagy könyv” szerint. Ezt az utóbbit mégis korszerűsítették. Miért? Ha olyan szigorúak azok a fel­mérési számok, akkor itt is lehetett volna várni még. De milyen jó, hogy nem vártak! Szörnyű út vezetett Gyön­gyösről Vámosgyörkre! Annyit megtudtunk, hogy a KPM főosztálya a megyé­vel szokta egyeztetni azokat a feladatokat, amiknek el­végzését egy-egy évre kijelö­li. Nem vitatjuk: a verpeléti ut korszerűsítése fontos. Azt meg kell csinálni. De a gyöngyöspatai úttalan űt felújítása sem várathat magára időtlen időkig. (g. molnár) Novemberi április a Blikkben (MTI Foto) Ujj fejezet az olajkutatásban Több hónapig tartó gondos előkészítő munka után szer­dán reggel megkezdődött ha­zánk első hatezer méter mélységűre tervezett kutató­fúrása a hódmezővásárhelyi 1-es számú fúrási ponton és ezzel új fejezet nyílt az al­földi olajkutatás történeté­ben. A negyvenötmillió fo­rint értékű, hatvan méter magas román gyártmányú berendezés nagy teljesítmé­nyű, kilencven centiméter át­mérőjű fúróval kezdte meg a munkát. A román iúróbe- rendezést négy, egyénként hetven lóerős teljesítményű Diesel-motor üzemelteti. A berendezés vezérlőrendszere zömmel automatizált. A nagy mélységű fúrási folyamatnál rendkívül fontos szerepé van az öblítésnek. A berendezéssel együtt érkezett zárt öblítőrendszer a nagy mélységű fúrásokhoz szüksé­ges iszaptechnoiógia minden igényét kielégíti. (MTI) Érdekvédelem régi és űj módon A közelmúltban az egyik termelőszövetkezet elnöké­vel beszélgettünk. Egy ki­csit nekikeseredve mondta, hogy manapság annyi ren­delet, jogszabály határolja be a közös gazdaságok mű­ködését, hogy ha csak el akarná olvasni mindegyi­ket, akkor is legalább egy évre lenne szüksége. Persze nem jut idő a tüzetesebb tanulmányozásra, mert hát az elnöknek a gazdaságot is irányítania kell. Ha vi­szont bizonyos esetekben nem tartják be a szabályo­kat, akkor rögtön jön a fel­szólítás, a ledorongolás, sőt az is megtörtént, hogy pénzbírságot szabtak ki a szövetkezetre vagy valame­lyik vezetőre. A beszélge­tés végén úgy summázta a véleményét az elnök, hogy nem vitatja senki a rendeletéit, törvények, jog­szabályok lét jogosultságai. de régebben, néhány évvel ezelőtt mégiscsak jobb volt ilyen téren a helyzet. Ak­kor ugyanis — fogalma­zott — valahogy nem csi­náltak ol}’an nagy ügyet egy-két szabálytalanságból, elnézőbbek voltak a közös gazdaságokkal szemben. Valóban, amikor a ter- mclőszövetkezetek még ko­rántsem gazdálkodtak olyan eredményesen, mint manapság, amikor kevésbé voltak meg a műszaki, anyagi, személyi fclctelek, mint most — előfordult, hogy a különböző szervek, mérlegelve egy-egy gazda­ság körülményeit, eltekin­tettek a nagyobb összegű pénzbírságok kiszabásától, vagy az erőteljesebb fele­lősségre vonástól. Hiszen például — különösen a me­zőgazdaság szocialista kolatian lett volna egy szövetkezeti elnököt túlsá- gasan elmarasztalni azért, mert mondjuk apróbb pénzügyi szabálytalanságot csinált. Hiszen nem volt komoly könyvelés, talán könyvelő sem, így' az el­nökre hárult minden fel­adat, ha értett hozzá, ha nem. Ma már azonban lénye­gesen más a helyzet. A termelőszövetkezetek „nagy­korúak” lettek, gazdasági­lag megerősödtek, rendel­keznek a szükséges appa­rátussal, szakemberek irá­nyítják az egyes üzemága­kat, a könyvelés is egyre korszerűsödik. Éppen ezért nem indokolt ma már a ré­gebbi típusú érdekvéde­lem, a szükség kényszerí­tette elnézés. Manapság a szövetkezetek modern gaz­dasági egységek, megvan­nak a személyi, műszaki feltételek — hasonlókép­pen, mint az ipari üzemek­ben. Nem szükséges tehát elnézni valanüt, ahhoz, hogy a „szövetkezetek is boldoguljanak”. A törvényesség, a külön­böző rendeletek, jogszabá­lyok betartása — manap­ság ez az igazi érdekvéde­lem. Másrészt pedig a hi­bák elemző, bíráló feltárá­sa. Hiszen az elnézés, a hi­bák esetleges „rikenése” igaz hogy pillanatnyilag lehet egy közös gazdaság számára előnyös, de hosszú távon semmi esetre sem. Az ellenkezője annál in­kább. Az eredményes, vál­lalatszerű gazdálkodás ugyanis elképzelhetetlen rend és fegyelem nélkül, az írott és íratlan szabályok mind elkeseredettebb és mind rémültebb is egyben. A kedve egyre mogorvább, miközben arcára kiül a kétség beesés és a tehetetlen tanácstalanság. — Itt sincs... Itt se... Már itt se... Magas ég, mi lesz velem?! - hörgi halálsikolynak is beillő han­gon, mert bárhová néz, bárhová lép, mindenütt rendesen mennek a dolgok. Az építkezések határ­idő előtt elkészülnek, a boltban a mérleg és a blokk tökéletes összhangban mutatja a vásárolt áru meny- nyíségét es árát, a hivatalban egy perc, egy pecsét és egy alairás kell csak, az utcák, tiszták, rendezet­tek, a Patyolat félóra alatt elvégzi a gyorsmosást cs szenes emberek járják a várost, kiáltva,, hogy német brikettet vegyenek!”*.* — Mo-gas ág, mi le%z velem? — sírja cl végül is *magát és temafosztva leroskad egy útszegélyre, ‘Miogy majd koldulásból tengesse tovább eddig sza­tírából táplált életét. Hát nem rémes fantazmagória ez? istenem, milyen jó, hogy nem így van! (~~o) A nyereségrészesedés 40 százalékából bérfejlesztés Munkaerőgondok egy hevesi ktsz-ben Az elmúlt években a mun­kaerőelvándorlás nagyon sok gondot okozott a Hevesi Já­rási Lakásépítő és Karban­tartó Ktsz vezetőinek. Fel­kerestük Bencsik Mihályt, a szövetkezet elnökét és’ vá­laszt kértünk hogyan próbál­nak segíteni a munkaerő­gondokon. — A munkaefő-vándorlás az építőbrigádoknál volt ta­pasztalható, különösen a téli hónapokban. Ennek oka az volt, hogy a vállalt munkát december :*l-ig befejeztük. . Így januárban és februárban az embereknek nem tudtunk munkát biztosítani. — A szövetkezet vezetősé­ge úgy próbál segíteni a munkaerő-vándorlás felszá­molásán, hogy az építési A scsekinói kísérlet Így szólt a hír? a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának Központi Bizottsága értékelte a scsekinói kísérletről szóló jelentési, majd ha­tározatban javasolta a minisztériumok és fő­igazgatóságok részére a módszer széles körű bevezetését. Miről Is van szó tulajdonkeppen? Az új tervezési es ösztönzési rendszerben több mint 33 ezer szovjet vállalat dolgozik, ezek az ipari termelés 80 százalékát, az ipar­ból származó állami bevételek 90 százalékát adják az országnak. Ezek sorában van a scse­kinói vegyikombinát is, de itt — kísérleti jelleggel — még előbbre léptek. A kísérlet feltételeként a szovjet kormány a vegyikombinát béralapját 1970-ig befa­gyasztotta. Kimondták, hogy bérfejlesztésre pénzt nem kapnak, de a megtakarítást bér- kiegészítés formájában szétoszthatják. Az előzetes számítások, arra utalnak, hogy ha 1967—70 közötti időszakban a létszámot mintegy ezer fővel csökkentik — 1366-hoz viszonyítva — a termelékenység 114, az össz­termelés 87, az átlagbér 32,3 százalékkal nö­vekszik. Az első liérdés természetesen az volt, mi legyen azokkal, akik több éve itt dolgoznak, mert a felvételek beszüntetése csak félmeg­oldás. — A legjobb dolgozókat ítéli megtartani, a többieket, egyéni kívánságaik messzemenő figyelembevételével, lehetőleg keresetveszte­ség nélkül, új munkahelyre kell ■ irányítani — mondotta az szb-titkár. A következő lépés az volt, hogy a mun­kaszervezési osztályt tudományos alapokra helyezzék. A műhelyekben komplex — mun­kás, technikus, mérnök tagokból álló brigá­dok alakultak a termelési folyamatok vizs­gálatára. Mindenkit meghallgattak. Az ammórüáküzemben Szokolova gépke- zelőnő például azt javasolta, hogy a fögép- kezelök és a főgépészek munkakörét vonják össze. Ezzel öt fögépkezélöi státusz felszaba­dult. A főgépészek ellátják Vártasik munka­kört is, és ezért a kidolgozott táblázat szerint magasabb bért kapnak. A kísérlet első nyolc hónapjában a ter­melésben dolgozók létszáma 400 fővel csök­kent, 260 dolgozó második munkakört is vál­lalt az ammójnáküzemben. Átlagosan 25—30 rubelt kaptak fizetéskiegészitésként. A ter­melékenység e viszonylag rövid idő alatt is 4 százalékkal emelkedett. A maradni kívánó dolgozókat — belső tanfolyamokon — fokozatosan felkészítik az átveendő második munkakör tennivalóira. A két munkakört ellátóknak természetesen nemcsak a fizetése emelkedik, de nagyobb összegű prémiumot is kapnak, mint koráb­ban. A „feleslegessé” váló dolgozókat más munl<akörökbe helyezték, időközben ugyanis az épülő műszálüzem megkezdte a termelést és ott folyamatosan egyre több munkaerőre volt szükség, a természetes fluktuáció — családi okok, betegségek, nyugdíj stb. — folytán kilépettek száma majdnem száz fő volt és így gyakorlatilag a 870 megszüntetett munkakört ellátók közül mindössze 50 dol­gozót bocsátottak el. Milyen eredményekre jutottak a kísérle­tek első két évében a scsekinói vegyikombi­nátban? A termelés volumene 80, a terme­lékenység 87 százalékkal növekedett. Vagyis erősen megközelítették az adott időszakra tervezettet. A dolgozók átlagkeresete 24,5 százalékkal nőtt. A scsekinói tapasztalatok nyomén inár 15 vállalat kezdett dolgozni az új módszer sze­rint, és az év végéig még öt vállalat csatla­kozott hozzájuk. A tapasztalatok a lengyel és csehszlovák szakemberek érdeklődését is felkeltették. A helyszínen a scsekinói vegyikombinátban — tanulmányozták az ismertetett módszert, el­utazásuk előtt kijelentették: a kisérlel, min­den figyelmet megérdemel. Sí. Scseglov — F. Breusz — ABN — szerződéseket a következő év első negyedére is vállaljuk, így dolgozóink januárban cs februárban belső építési és alakítási munkákat végéi­nek. — Mennyit keresnek az epítöbrigad tagjai? — A négy építőbrigád dol­gozói átlagosan 2000—2500 forintot keresnek. Az embe­rek azt mondták, hogy a téli hónapokban 1500 forint át­lagfizetésért is dolgoznak/ha munkalehetőséget bizlositoák szamukra. — A munkaerő-vándorlás különösen az elmúlt év azo­nos időszakában' volt tapasz­talható, amikor nem tudtunk megfelelő munkát biztosítani, és az elosztások körül is problémái?: voltak. A másik nehézséget a bérezések je­lentik. Szövetkezetünknél? kötött bérszintje van, ami elég alacsony, ahhoz viszo­nyítva, amit a Heves kör­nyékén működő vállalatok, illetve termelőszövetkezetek segédüzemagai biztosítanak. A bérezési rendszer javítá­sara kénytelenek voltunk a nyereségrészesedés 40 száza­lékából bérfejlesztést elren­delni. így próbáltunk segíte­ni a problémákon. — Hogy áll a tervteljesi- tes? — Az idén, a tavalyi 14 kislakással szemben. 30 kis­lakást építettünk, zömmel a járás területén. A közületi munkák nagy része is a j áb­rásba koncentrálódik. Pél­dául Kiskörén most építünk egy takarékszövetkezetet, Ti- szanánán tejbegyűjtőt. Er­dőtelek határában pedig a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság részére gátőrtelepet. — A létszámproblémái? miatt a korábban tervezet!; 15 milliós termelést, 13 mil­lióra csökkentettük. Ezt a tervet teljesíteni fogjuk, az elmúlt évihez hasonlóan. — Az építőbrigád csak a járás területén vállal mun­kát? — Az építőbrigád tagjai­nak folyamatosan biztosítjuk a munkát a járásban folyó építkezéseknél. A szakipari, ágazatokban a festő, bádogos, parkettás, vízvezetékszerelő szakmunkásaink tevékenysé­ge azonban más megyéin-e is ki terjed. Most például. Mis­kolciéi Hajdúszoboszlóig mindenütt dolgoznak szak­embereink. — A jövőben szeretnénk továbbfejleszteni a szövet­kezet építőipari tevékenysé­gét. növelni gépesítési fo­kát. és telepbővítést is ter­vezünk. (mentusz) UMííl, nmiembav- ¥3*. «sfi&rifll

Next

/
Thumbnails
Contents