Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-11 / 261. szám

Ünnepség Egerben Újabb 13 televízió az iskoláknak Képűnk -a- 13. tv-készülék áladásáról A szuvasodás — népbetegség Beszélgetés dr. Mészáros Béla megyei sztomatológus főorvossal Egyre több üzeni, vállalat és intézmény kollektívája kapcsolódik megyénkben is a Televíziót a kis iskolák­nak” mozgalomhoz és ennek eredményeként a 131 álta­lános iskolánk közül már hatvanegy új televízió-ké­szülékkel dicsekedhet. Hét­főn délelőtt az építők szak- szervezete megyei bizottsá­gán tizenhárom televízió- készülék jelképes átadására került sor. Tizenkét tv-ké- szüléket a 'megye építőipari vállalatai ajándékoztak, egyet dr. Csicsai József, a Pedagógusok Szakszervezete Heves megyei bizottságának titkára adott át a központi elnökség nevében Búzás Zol- tinnak, a Heves megyei Ta­nács tanulmányi felügyelő­jének. Az ünnepségen részt vett Dorkó József', az SZMT titkára is. A Heves megyei Állatni Építőipari Vállalat dolgozói öt televízió-készüléket aján­dékoztak az iskoláknak. Egyet a pálosvörösmarti gyerekeknek, egyet pedig a megyehatáron túlra, a vál­lalat dolgozóinak Tiszafüre­den tanuló gyermekeinek. A három másik tv sorsáról ez­úttal döntöttek. Hamarosan1 új tv-antenna magasodik a kompolti, Egerben pedig az ötös és a nyolcas számú ál­talános iskolák épületének tetején. A Heves megyei Ta­nácsi Építő és Épületszerelő Vállalat dolgozói négy aján­dék tv-készülékük közül egyet az újlőrincfalvi, egyet a gyöngyösoroszi pajtások­nak kértek továbbítani, a többi ajándék Egerbe, a Vö­rös Hadsereg és a Maki ári úti iskoláiéba kerül. A Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat szocialista brigádjai Verpelét Új iskolájának apró tanulóit keresték meg aján­dékukkal. Azért döntöttek így, mert kapcsolatuk ko­rábbi, mintsem a gyerekek birtokukba vették volna' új otthonukat — ők tervezték az épületet. A közúti építők egy televíziót a nógrádi üzemvezetőségük kis iskolá­jának és a kápolnai általá­nos iskolának ajándékoztak. készült. Az orjr/ágos méretű moz­galom Heves megyében sa­játos módon kibővült. Ko­rábban az Egri Finomsze- relvónygyár és az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregysége, most pedig' a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat gondolt a tehetséges mun­kásgyerekekre is; magneto­font ajándékoztak több kö­zépiskolánknak. Kilenc mag­netofon segíti már- az orosz nyelvű szakkörök munkáját, ahol főként a tehetsége* munkásfiatalok fejlődését se­gítik a pedagógusok. A hétfői ünnepségen azt is bejelentették, hogy a me­gyében — korábbi felméré­sek alapján — nincs olyan iskola, ahol legalább egy tv ne segítené a pedagógusok munkáját, s most aiz önzet­len ajándékozók jóvoltából a régi. többnyire használha­tatlan készülékeket is ki tudják cseréim, segíteni, tud­nak azon az iskolán is, ahol egy tv-készülékre több ta­nulócsoport is jut (P- e.) November fogászati hónap. Ebből az alkalomból kereste fel lapunk munkatársa dr. Mészáros Béla megyei szto­matológus főorvost, s érdek­lődött a fogorvosi ellátottság fejlődéséről, a fogászati hó­nap céljáról, s a közeljövő megyei elképzeléseiről. — Miért van szükség fo­gászati hónapok rendezésére? — A statisztikai adatok iga­zolják, hogy a fogszuvasodás évről évre gyarapodó muta­tószámokkal jelentkezik. Nem túlzók, ha azt mondom: népbetegséggé vált. Ez annál is inkább elszomorító, mert az emberek jó része nem ve­szi komolyan. Bármilyen köz­érzeti zavarral orvoshoz szoktak futni. A fogfájással azonban más a helyzet. Az első fájdalomérzetet csillapí­tókkal zsibbasztják. És ez megy addig, amíg tűrhetet­lenné nem válik a fájdalom. Akkor jöhet a fogorvos, s húzhatja azt a fogat, amelyet idővel előtie még meg lehe­tett volna menteni. A fogá­szati hónapok rendezésével szerelnénk felhívni a figyel­met arra, hogy mennyire fontos a gondozásszerü ellá­tás kialakítása, hogy milyen sokat jelent a szájhigiénia. — Tulajdonképpen miért lett népbetegséggé a szuva­sodás? — Azt kell mondanom: a huszadik század kultúrbeteg- sége. Ma ugyanis égyre ke­vesebb olyan ételt fogyasz­tunk, amely igénybe venné a fogakat. A pempősebb ét­rend kialakulása kórosan te­hermentesíti a fogakat, ame­lyek — akárcsak a szervezet bármelyik szerve — kellő igénybevétel híján elcsökevé- nyesednek. Esetünkben ez szu­vasodás formájában jelentke­zik. Hogy kevéssé szaknyel­ven beszéljek: a szuvasodás azonos egy bizonyos fázison túl a fogak lyukasodásával, pusztulásával. Ezután már csak a pótlás, később a pro­tézis következik. Mindez hosszú ideig elkerülhető, eset­leg kiküszöbölhető lenne, ha mindenki rendszeres fogápo­lást végezne, ha fogait leg­alább évenként szakorvossal ellenőriztetné. — Hogyan jelentkezik a szuvasodás? — Az első jel a tejfehér fogszínezőclés. Később barna foltok jelennek meg a fog­felületeken rágófogaknál pél­dául a rágórészeken és az egymás felé néző felületeken. A metsz °ak nyaki szuva­sodása a .' ep télén, a felüle­tes fogmosás következménye. Az előidéző okok leglényege­sebbig az elhanyagolt fogke­zelés. Mondhatja bárki: elvi­selhető a foghúzás, hiszen van lehetőség a pótlásra. Igaz, csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű, mert a szuva­sodás áttételeződik, s veszé­lyes ízületi, szív-, , vese- és gyomorbetegségek rejtett okozójává válhat. Hányszor kerülnek hozzánk a kórház más osztályairól betegek, s a kontroll kideríti, hogy szuva­sodás áttételi nyomán kelet­kezett betegségek áldozatai. Ha időben kopogtattak volna a fogorvosnál, elkerülhették volna a felesleges kompliká­ciókat. Ezért nem lehet eleget beszélni a fogápolás és keze­lés szükségességéről, ezért kell a fogászati hónap széles körű kampánya. — Feltételezzük, hogy a széles körű agitáció nem lesz eredménytelen. Ám, vajon bírja-e kielégíteni a megnö­vekedett igényeket a jelen­'legi fogorvosi kapacitás? — Feltétlenül, bár azt is meg kell mondanom, hogy megyénk nem egy községe, járása meglehetősen mosto­ha helyzetben van e téren. Az egészséges az lenne, ha 3500 emberre jutna egy fog­orvos. Pillanatnyilag ettől még meglehetősen messze tartunk. A legrosszabb kö­rülmények a liévesi járásban vannak, ahol 15 ezer lakosra jut egy szakorvos. Vezet a hatvani járás, itt 4500 embert lát el egy szakember. Azt szeretnénk, ha a negyedik ötéves terv folyamán elér­nénk a 4000-res irányszámot megyei átlagként. Ennek el­lenére állítom, a jelenlegi ap­parátus is meg tudja oldani, hogy megyénk minden lako­sa évente egyszer ellenőriz­tesse fogai állapotát. Ha ezt megteszi és nem feledkezik meg a rendszeres fogápolás- ról, akkor vissza lehet szorí­tani az egyre jobban elter­jedő fogszuvasodás ijesztő méreteit. — Mi akadályozza a fogor­vosi ellátottság bővítését. Hiánycikk még mindig a szakember? — Nem mondhatnám. Mi tudnánk bárhová szakorvost biztosítani, csak éppen meg­felelő munka- és életkörül­ményeket nem tudunk szá­mukra teremteni. Ez persze nem is a mi feladatunk len­ne hanem az illetékes közsé­gi és járási tanácsoké Ha ők mindenütt biztosítanák a ren­delőt, a szolgálati lakást, ak­kor igen gyorsan javulna az irányszám, az ellátottság. így létesül majd az elkövetkező ötéves terv folyamán szakor­vosi ellátás Szilvásvárad, Be­senyőtelek, Karácsond, Vá- mosgyörk, Feldebrő, Komló és Kisköre községekben. — Mit tehetnének még a községi tanácsok? — Iskolafogászat terén is akad még feladat. Az olyan körzetekben, melyek több faluból tevődnek össze, nem tudjuk megoldani a gyerekek központi községbe szállítását. Itt csak a nyolcadikosok ré­szesülnek ellátásban. Ha a tanácsok évente egyszer biz­tosítanának szállítóeszközt, semmi akadálya nem lenne az évenként egyszeri ellenőr­zésnek és ellátásnak. Ha így lenne, még szebb mutatókkal szolgálnánk — tíz év alatt ugyanis megyei szinten a na­pi rendelési órák száma 72- ről 314,5-re ugrott, s ami en­nél is sokkal fontosabb: még hatásosabb lenne a megelő­zés. — A felnőtt is borzong a fogorvosi rendelőtől? Hogyan kerülhető el ez a transz? — Gyermekkorból szárma­zó rossz beidegződés. A szülő gyerekei előtt panaszolja fáj­dalmát, sőt nemegyszer el is viszi magával a rendelőbe, így alakul ki ez a helytelen feltételes reflex, amely tel­jesen indokolatlan,, hiszen ma már úgyszólván fájda­lommentes az ellátás, és a közeljövőben, úja bb iszkö- zök beszerzésével tnindin­azzá válik. (pécsi) F*******WWW^W.-A*. ____ _ _ __ _ 1 25. hadosztály naplójából 3, A délelőtt folyamán a had­osztály sávjában tovább sú­lyosbodott a helyzet. 11,50- kor a kiskörei vasúti híd és a Taksonyi-csárda között a szovjet csapatok 15 csónak­kal átkeltek a Tiszán, s be­hatoltak az ott védő l/III. zászlóalj állásaiba. Sarudon utcai harcok folytak. Kriti­kus volt a helyzet Tiszán á- nán is. A falut déli és észak­keleti irányból támadta a Vörös Hadsereg. A község nyugati oldalán a szovjetek beásták magukat, s meg­kezdték a felderítést Komló irányába. Tiszanánát Fe- renczy Márton ezredes pa­rancsnoksága alatt a 30. ha­tárvadász ezred védte. 11,30- kor Ferenczy segítséget kért, mert „különben kérdéses, hogy ki tud-e tartani”. Azt a választ kapta, hogy álljon helyt, s akkor 8-án a 25. hadosztály támadást indít megsegítésére. Déltájban az 37. hadtest elérte Hadház te­rületét és Kisköre ÉNy-i sze­gélyét. Az l/III. zászlóalj bal­szárnya a támadás elől visz- szavonult nyugat felé. A hadosztály vezérkara nagy gondban volt. Mind a 1969. jMfeembei' M.» bal, mind a jobb szomszéd­juk — a 9. határvadász dan­dár és a 76. német hadosz­tály —, erőteljesen vonult visszafelé. A parancsnok ar­ra az elhatározásra jutott, hogy alakulatának „ebből a zsákból mindenképpen ki kell kerülnie”. A délutáni és esti órákban a legsúlyosabb harcok az 1. gyalogezred vonalán tombol­tak. A „védelem megtámasz­tására” erősítésként ideküld- ték a másfél századból álló 26,T. zászlóaljat és a 26. tü­zérosztályt is. Ez az ezred rendelkezett a Pélytől K-re és a Tóth-tanyánál települt 25. tüzérosztály lövegeivel is. Ezzel az erővel „november 8-án az ellenséget feltétle­nül fel kell tartani” — fu­tott ki a parancs 21,20-kor az 1. gyalogezredhez. Elren­delték. hogy az egység zárja le a Sajfok-főcsatorna és a vasútvonal kereszteződését, s a csatorna mögé állítsák fel az összes aknavetőket. A ví­zi akadály átjáró pontjaira pedig „megfelelő erővel” tisz­teket állítsanak parancscno- kul. A november 7-i áttöréskor a 25. hadosztály súlyos Vesz­teségeket szenvedett. Az 1 III. zászlóalj pl. teljesen el­vérzett a kiskörei utcai har­cokban. Az erők számbavé­telekor kiderült, hogy a 7. saáotkLe&t tisztből qs HAsm­cősből, a 8. 1 tisztből és tíz honvédből állt. A 9. század­ról november 7-én estig sem­mi hír nem érkezett. A zász­lóalj elvesztette minden ne­héz fegyverét, géppuskáit. A parancsnokság minden bizonnyal a való helyzetet írta le,' amikor a nap végez­tével így jellemezte a had­osztály állapotát. „A mai harcokban csapataink igen súlyos veszteségeket szen­vedtek. A legénység teljesen kimerült. A hadosztályt ki kell vonni, teljesen újjá kell szervezni, fizikai és szellemi értelemben egyaránt. 1—2 napos kétes értékű pihenők­kel az ütőképességet helyre­állítani nem lehet” A felső parancsnokság is így értékelhette a helyzetet, mert 22 órakor már arról kaptak értesítést, hogy erősí­tésül másnap beérkezik a 8. német hegyi dandár. Esős, hűvös idő volt — zárja le 1944, november 7-e krónikáját a hadosztály se­gédtisztje. 1944. november 8. November 8-án reggel a szovjet csapatok tovább foly­tatták támadásukat. Az előző napra kitűzött feladatokat nem mindenhol tudták meg­oldani, így most kétszeres erővel vetették magukat a harcba. Reggelre „átszivá- rogtak” *a Sajfok-csatornánál kiépített fő ellenállási vona­lon és elérték Tarnaszent- miklos délkeleti részét. 7,10 perckor Prutkay százados, a 25. tüzérosztály parancsno­ka is azt jelentette, hogy Tarnaszenlmiklóstól nyugat­ra a szovjet járőrök átkeltek a csatornán és Pély felé mo­zognak. Tekintettel arra, hogy ütegei a községtől ke­letre alig néhány km távol­ságra foglaltak tüzelőállást, engedélyt kért, hogy hátrább vonulhasson. A hadosztály vezérkari fő­nök« » keresi mesiíÉsasU* mondván, hogy „ez meg nem erősített hír és az oroszok­tól való félelemből szárma­zik”. Egyben megparancsol­ta, hogy a veszélyeztetett irányba folytassanak felderí­tést, és az eredeti tüzelőál­lásban tartsanak ki. A hadosztály sávjában no­vember 8-án a legsúlyosabb harcok Komlóért folytak. A falu a szovjet erők fő csapá­sának balszélén feküdt. Az előretörő ékek már 14 km- re északabbra, Mezótárkány- nál harcoltak, amikor Köm- 16 még mindig német és ma­gyar kézen volt. Nem kell különösebb stratégiai tudás ahhoz, hogy a térképet olva­só szem felismerje: Heves- vezkény—Komló irányából lehetőség nyílik a messze elő­retört 57. szovjet hadtest el­leni oldaltámadásra. A falu kulcshelyzeténél fogva így egyszeriben a harcok gyújtó­pontjába került. A védő erők arra töre­kedtek, hogy ezt a szakaszt minél jobban megerősítsék. Ide irányították a 26. tüzér­osztályt és a 26. gyalogezred 1. zászlóalját. A 25. gyalog­ezred Siprák-féle zászlóaljá­nak pedig Hevesvezekénytől D-re, a csatorna-átjáróknál kellett állást foglalnia. Kom­lót a 30. határvadász ezred védte, amely előző ' nap sú­lyos veszteségehet szenvedett a tiszanánai harcokban. Közben a Vörös Hadsereg támadása e szakaszon is ki­bontakozott. A szovjet repü­lők bombázták a Kölöhöz ve­zető utakat, s a tüzérség lőt­te a falut. „Sok a sebesült” — mondja a tömör jelentés. A hadosztály naplója nem valami rózsás képet fest az itt bevetett magyar alakula­tok morális állapotáról. „Komlón nagy menekülés fo­lyik — jelentik 10 órakor. — Harcelőőrseink visszajöt­tek és a csapatok azt hitték, hpgy oroszok és visszafutot­tak. A legénység erkölcsileg veiänkiwaaeot."' A valóság az, hogy a ma­gyar honvédek megcsömör- löttek a háborútól. Látták a vesztett ügy minden kilátás- talanságát, s nem akarták tovább szolgálni a németeket és a nyilasokat. Rádöbben­tek, hogy a játszma elveszett, s minden véráldozat csak a fasiszta rendszer végnapjait tolja hátrább. Passzivitásuk azt fejezi ki, hogy a hábo­rút nem érzik magukénak, s nem vállalnak azzal közös­séget. A hadosztály parancs­noka a pánik jeleit látva el­rendelte. hogy Szűcs száza­dos vonuljon ki embereivel az Átány felé vezető útra, zárja azt le, s fordítsa vissza a menekülőket. A kömlői védők megsegí­tésére indított német—ma­gyar támadást a napló alap­ján az alábbiakban rekonst­ruálhatjuk. 7,20-kor megérkezett a törzsszállásra a 24. német páncélos hadosztály parancs­noka. Tájékozódott a hely­zetről, majd közölte, hogy az Atányban gyülekező alaku­lata Kömlő irányába táma­dást fog indítani. Kérte, hogy a magyarok a rendelkezésre álló összes tartalékokkal kap­csolódjanak be. Az akció 10.45-kor indul. , x 11-kor megjelent Klee- mann tábornok, a IV. német páncélos hadtest parancsno­ka is. aki bejelentette, hogy a 25. hadosztály egységeit 10 rohamlöveg fogja támogatni. Kérte, hogy ezek kíséretéül „válogatott emberekből álló Stosstruppokatazaz ro­hamcsapatokat adjon a had­osztály. osztagokba a felderítő tály, a 25. gyalogezred Szűcs százados embereit aki ták tenni. A hadosztály]: rancsnok ehhez hozzá is ; rult, de közölte, hogy a fi derítő osztályt nem szabad l vetniük, „mert így is ke\ sen vannak”. „Technoplast 69’’ Százhúsz külföldi szakem­ber érkezett Budapestre a Gépipari Tudományos Egye­sület és a Magyar Kémiku­sok Egyesülete „Technoplast 69” című konferenciájára. A tanácskozás hétfőn kezdő­dött a Technika Házában. A konferencia tematikája átfogja a műanyagok előállításával, feldolgozásával, tulajdonsá­gaikkal és e tulajdonságok vizsgálati módszereivel, va­lamint a műanyagtermékek alkalmazási lehetőségeivel kapcsolatos időszerű kérdé-i seket. A műanyagok elöálLH tása, feldolgozása és aikal-j mazása terén a magyal szakemberek is mondana 4 újat a konferencián külföldi kollégáiknak. Magyar ered-í mény például a Rilsan ne-4 vű poliamid—11. típusú műJ anyagbevonat, amelyet az| Autóközlekedési Tudomá-i nyos Kutató Intézet dolgod zott ki a gépkocsi- alka tréJ szék javításához. Három é\t alatt több mint 170 000 kü­lönböző gépkocsi-alkatrészt újítottak fel a Rilsannal, s ez 15—18 millió forintos megtakarítást eredményezett a népgazdaságnak. A kon­ferenciát dr. Hardy Gyula, egyetemi tanár, a Műanyag- ipari Kutató Intézet igazga­tója nyitotta meg. Kedden kiállítás nyílik — ugyan­csak a Technika Házában —■ a műanyagok gép- és jár* nr űiparl alkalmazásának heiä»g«röl. ^folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents