Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-11 / 261. szám

A iudoinán\os'lochnikai * forradalom cs a szocialista integráció Bemutatták a vizi motorkerékpárt, amellyel száguldani is lehet a tengeren — persze nem messzire. (MTI Külf. Képszolgálat felv.) TOLSZTOJ ÉS Á FILM Rwí& KOSSUTH 8.20 Operettrészlelek. 8.35 Hawaii a kürtszó 9.30 Népi zene. 10.05 Zenekari muzsika. 11.00 Iskolarádió. 11.35 Áriák. 12.30 Ki nyer ma? 13.30 Melódiákoktól. 13.43 Törvénykönyv. 13.58 SkatulyácskR. Mesejáték. 13.10 Bach; d-moll kettősverseny 13.27 Rádióiskola. 18.03 Táncdalok. 16.13 Riport. 18.30 Népzenéről. 17.05 A latin-amerikai valóság. 17.20 Kórusművek. 17.30 Népi muzsika. 17.58 Az új Kossuth-adó teljesítményéről. 18.28 Könnyűzenei híradó. 19.25 A Szahó család. 19.35 Nótacsokor. 20.35 Kozmosz. 21.03 Vita a zenekritikáról. 22.20 Opcrettrészletek. 22.37 Élni tudni kell! 23.00 Operarészletek. 0.10 Filmzene. PETŐFI 1,03 Zeneművészein* reflektor­fényben. MS Külpolitikai figyelő. 9.40 Fúvósinclulók. 9 50 Két kórusmü. 1J.45 Riport. 12.00 Versenyművek. 13.05 Dalok. Randevú kettőtől — hatig... 18.10 Fiatalok hullámhosszán. 19.40 Folyóiratszemle. 20.28 Wagner-áriák. 20.44 Ritmus turmix. 21.30 Nőkről — nőknek. 22.00 Zenekari muzsika. $3.10 Népi zene. VI AGYAK 8.05 iskola-tv. 17.58 Hírek. 18.03 Pályaválasztási műsor. 18.43 Beszélgetés Péuhy Blankával. 19.00 Esti mese. 19.15 Erkel; Hunyadi László. Háromfelv. opera. 20.05 és 22.00 Tv-híradó. POZSONYI 9.30 Viharos alkonyat. (Tv-film.) 11.20 Volgái lány. (Zenés film.) 10.00 ás 21.55 Tv-híradó. 20.20 Sorozat a sorozatról. EGRI VÖRÖS CSILLAG: Telefon: 22-33 Előadás Kezdete: fel 6 órakor Flórián kapitány l—II. rész (Dupla helyárak) EGRI BRODY: Telefon: 14-07 Előadás kezdete: fél fi és fél 8 órakor Hamu és gyémánt GYÖNGYÖSI PUSKIN: A veréb is madár GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: A Pál utcai fiúk HATVANI KOSSUTH: A jégmezők lovagja HEVES: Az első tanító FÜZESABONY: A betyárok bosszúja ÜGYELET Egerben: 19 órától szerda reg­gel 7 óráig, a Bajesy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11- 10). Rendelés gyermekek részé­re is. jAli AAÓ.AAA1 lmm*m KORUNKAT sokféle jel­zővel Illetik: a szocializmus győzelmének kora, atomkor, az űrkorszak és lehetne to­vább sorolni. De a techni­kai, gazdasági fejlődés szem­pontjából csak egy jelző hangzik el: a tudományos­technikai forradalom kora. Ma elképzelhetetlen a gaz­daság fejlesztése a tudomány tevékeny közreműködése nélkül. A földön nyersen vagy készen található ha­gyományosnak nevezett anyagokból ma már az igé­nyekhez mérter. egyre ke­vesebb van; ezeknek az anyagoknak kitermelése mind költségesebb, és ráadá­sul alkalmazásuk számos területen korszerűtlen. A tu­domány új anyagokat „ta­lál fel” és adja készen a gyártási leírást a gazdasági >■szakembereknek. S sokszor kiderül, hogy az új anyag jobb, mint az évszázadok, vagy akár — mint az alu­minium — néhány évtized óta ismertek. Az új anya­gokhoz új gépek, eljárások kellenek, amint megint a tu­domány dolgoz ki és ad át a termelőknek. A tudományos-technikai forradalom a termelés mind­három anyagi elemében je­lentkezik: az energiában, a nyersanyagokban és a tech­nika új fejlődésében, az au­tomatizálásban. S mindhez a tudomány tevékeny közre­működése szükséges. A mű­szaki fejlesztés — amibe valójában mindhárom elem beletartozik — nálunk is és szomszédainknál is sokat vitatott probléma. Míg a nyugati államokban a tudo­mányos-technikai forrada­lom kényszerítő erő az in­tegrálódásra, nálunk ennek kibontakozása késztet az in­tegrálódásra. AZ EURÓPAI népi de­mokratikus országok közis­merten nem bővelkednek a korszerű energiaihordozók­ban: olajban, földgázban, ví­zi energiában. Csupán a drá­gán kitermelt és gazdaság­talanul felhasználható ener­giahordozó áll viszonylag nagyobb mennyiségben ren­delkezésre. nevezetesen a szén. Pedig ez már háttérbe szorul a korszerű energia- gazdálkodásban és átadja helyét az új hordozóknak. Honnan lehet azokhoz jutni? Csakis a nemzetközi méretű együttműködésből, amire jó példa a már megépült és tovább bővülő „Barátság” kőolajvezeték. Vagyis ez az elem megkövetelte máris a nemzetközi együttműködést, amit tovább kell fejlesztem az energiarendszerek össze­kapcsolása és fokozatosan az egységes és központilag szervezett energiagazdálko­dás felé. Ennek is megvan az alapja, hiszen a villamos­-\ ... ’szerencsét! — Szervusz! Mi újság? — Nincsen semmi... Csak egy félárú szakszervezeti ulazási utalványt szeretnék. — Nocsak' Hová mégy ilyen pocsék időben? — Gyarmatra. Balassa­gyarmatra kell mennem. Kontrollra. — Ja, a kórház! No, mondd csak: mikor ittál utoljára? — Azóta egy kortyot sem eresztettem le a torkomon. Elhiheted! — Derék dolog! Ha így van ... — Esküszöm rá! o o o o Bányairoda a Mátravidé- ken. A „vendég’, az érkező: középkorú, szemüveges, nagy - dioptriás szemüvegéi félti. Megszólítom, beszélgetni pró­bátok vele. — Szívesen mondok egyet- kettőt magamról, ha nem kérdezi a nevemet és má­soktól sem akarja megtudni. Érthető, hogy szégyenkezném ha kiírná a nevemet. Hiszen, néha még a gyilkosok, rab­lók nevét is legfeljebb mo- nogrammr! jelzi!,.’ Aztán. li-.'gy nil az „alku”, megoldódik a i; veive; — Nem. néni Utam én min­dig, csak az utóbbi időkben. energia-vezetékeket több szo­cialista ország már összekö­tötte és Prágában működik ennek központi diszpécser- irodája. Ha jól megnézzük a jelent és a perspektívát, ak­kor valójában az ágazati in­tegráció kibontakozását lát­juk, az energiagazdaság fo­kozatos nemzetközi integrá­cióját. S ez méginkább így lesz, ha a legkorszerűbb energiahordozóra gondolunk, az atomenergiára. Ennek ku- iutasa, a felhasználás gaz­daságosságának kidolgozása már ma sem egy ország fel­adata. Egy ország képtelen biztosítani ehhez a tudomá­nyos kádereket, fedezni a kutatási, fejlesztési költsége­ket, hacsak nem akkora or­szágról van szó, mint a Szov­jetunió. Már évek óta mű­ködik Dubnában a közös atomkutató intézet, amely ezzel foglalkozik és jelentős segítséget nyújt a KGST tagállamainak. A SZOVJETUNIÓN kívüli KGST-tagállamok gyakorla­tilag importálják iparuk fejlesztéséhez szükséges ha­gyományos nyersanyagokat. A fejlődés jól kirajzolódó iránya arra vall, hogy szá­mos döntő területen a jövő nem ezeké, hanem az úgy­nevezett műanyagoké. Már ma verseny folyik a hagyo­mányos és a műanyagok kö­zött és ez utóbbi tör rendkí­vül gyorsan előre. A mű­anyagokat a vegyipar gyárt­ja. s nem véletlen, hogy a világon minden ország be­leértve a szocialista országo­kat is, óriási összegeket köl­tenek a vegyipar fejlesztésé­re. S itt a nemzetközi gon­dolkodás elengedhetetlen, több szempontból is. Először azért, mert a létesítendő ve- gyianyaggyár ^italában ak­kor rentábilis, ha az ország szükségleteit meghaladó mennyiséget gyárt. Még hasznosabb ha több ország együtt létesít ilyet, vagy legalábbis szerves kapcsola­tot épít ki az adott üzemek között nemzetközi méretek­ben. A vegyipar fejlesztésé­nek szükségessége is az in­tegrálódás irányába kénysze­ríti az országokat. Ha minden területen kény­szerít a fejlődés az integrá­cióra, ugyanez áll a tudo­mányos kutatásra. A jelen- iős eljárások, technikai fel­fedezések a tudósok ezreinek több éves munkája eredmé­nyeként születnek, j LATHATJUK tehát, hogy a szocialista országokat a jövő, a tudományos-techni­kai forradalom kibontakoz­tatása is kényszeríti az in­tegráció felé. Általános és tartós műszaki fejlődés énei­kül ma már elképzelhetetlen. Gy. I. mivel több pénzt kerestem, s így jobban teheti belőle ... Szóval, voT. a bukszámban, no, meg aztán a haverok is hívtak, fizettek. Sokszor meg­esett, hogy alig bírtam haza­találni, s ahogy otthon az asszony meglátott, nem en­gedett be a lakásba. Ha meg beengedett, csak szidott, szi­dott a nagy gyerekeim előtt. A gyerekek meg kinevettek vagy éppenséggel az anyjuk pártjára állva: korholtak maguk is. A helyzet idővel mind elviselhetetlenebb lett, úgy. hogy a feleségem már panaszra jött ugyan ide, a szakszervezethez s egy bead­ványban kérte a társadalmi bíróságot: rendszabályozza­nak meg engem valaho­gyan. .. Aztán meg is hozták ellenem az ítéletet: a fele fi­zetésemet mindig az asszony kapta. Persze, én hazaadtam azért a másik felét is, csak hát azon kívül is volt nekem mindig egy kis pénzein ... s ihattam tovább. Igaz, már csak kevesebbet... Ritkáb­ban is rúgtam be. Az asz- szony is meggondolta magát: nem akart sérteni a telezett EZ ÉV NOVEMBER 20-ÁN az egész világ Lev Tolsztoj, a nagy orosz író halálának 59. évfordulójáról emlékezik meg. Tolsztoj 1828-ban szüle­tett, amikor még Puskin is élt és Petőfi már ötéves volt. A filmszalag megmaradt és őrzi az élő Tolsztojról készült első filmfelvételt... ... Tolsztoj 80. születés­napján felvevőgéppel keres­ték fel Jaszna.ia Poljanát, az író otthonát, hogy „élő fény­képen” örökítsék meg Lev Nyikolajevicset. Bár Tolsztoj éppen betegeskedett, mégis kivittek tolószéken az erkély­re. Az operatőr nagy nehezen megtette az előkészületeket és munkához látott. Amikor gépét beindította. Tolsztoj a körülötte levő hozzátartozói­val, köztük feleségével, Szóf­ia Andrejevnával beszélge­tett. A celluloid szalagra vett jelenetet nemsokára bemutat­ták a szinematográfban — így nevezték akkor a mozit. Szinte az egész világsajtó megemlékezett er­ről a kis filmről, amelyet Drankov és operatőrje, Fro­lov készített. Érdekes az a tanulmány, amit Dribinszkij, a Tolsztoj Múzeum tudományos titkára tett közzé a hatvanas évek elején a Szovjetunióban, és amelyben a nagy írónak a filmmel való kapcsolatával foglalkozik. Tolsztoj 1909. szeptember 18-án, 81 éves korában látott először filmet! HÁROM NAPPAL később, szeptember 21 -én ezt írta naplójába: „Elmentem a filmszínházba. Szörnyen osto­ba dolog, egyáltalán nincs ízlésük!” 1910. július 20-án is­mét megnézett egy műsort, amelyről ezt írta feleségének küldött levelében: „A film nekem általában nem tét­fizetéssel. Szólt megint az üzemnek, hogy fizetéskor hadd vegyem fel az egész pénzt. — Furcsa talán, de én iga­zából ekkor szégyelltem meg magam, ekkor kezdtem ész­hez térni. Nem sokáig gon­dolkodtam a dolgon: kaptam magam és nagy hirtelen je­lentkeztem az elvonókúrára. Igaz: akkor már különben is gyógykezelés alatt álltam: idegileg teljesen kiborultam, s a kórházban ezt próbálták orvosolni. Szóval, itt gon­doltam magam meg, itt szán­tam rá magam arra, hogy egyúttal leszokom a mérték­telen italozásról is ... Saj­nos, a feleségem már nem akart hinni nekem. Nem bí­zott bennem, s augusztus kö­zepe táján beadta ellenem a válópert... — El is váltak? — Nem! Szerencsére nem! Szeptemberben, a békéltető tárgyaláson teljesen kiegyez­tünk egymással... o o o o — Négy kúráit írtak elő Balassagyarmaton, óc tm szik... Sajnálom az időt, amit rápazaroltam.” Miért fogadta ilyen ellen-; szenwel a nagy író a filmet? A filmművészetben akkori­ban a szalon-, vagy a kalan­dordráma volt az uralkodó irányzat. Mindez egyformán távol állott mind a széles tö­megek valódi érdekeitől, mind pedig az igazi művé­szettől. Az igényes íróból nemtetszést váltott ki az ér­téktelen tartalom, a színészi játék vulgáris naturalizmusa és a film akkori technikai fejletlenségéből adódó kez­detlegesség egyaránt. Az akkori film minden pri­mitívsége ellenére, Tolsztoj éber szemmel látta meg a -filmnek azokat a lehetőségeit, amelyek révén alkalmassá válhat arra, hogy jó irány­ban gyakoroljon befolyást. Voltaik olyan véleményei is, amely szerint a film bizonyos esetekben még a könyvnél is hasznosabb lehet. 1910. ápri­lisában azt tanácsolta Leo- nyid Andrejev neves írónak, írjon forgatókönyvet, hiszen maga is elhatározta ugyanezt! TOLSZTOJ UGYANEZ ÉVBEN — Kacsetiben, leánya birtokán forgatott — Paraszt­lakodalom c. film iránt nagy érdeklődést tanúsított. A pé- tervárt újságban Drankov így írt erről: „Rendkívül módon érdeklődött ez iránt, főkép­pen azért, mert a parasztok meg tudtak birkózni szere­pükkel.” Tolsztojról tudni kell, hogy a néprajzot fontos­nak tartotta. Ez a film pedig néprajzilag pontosan jelení­tette meg a lakodalmi szer­tartás részleteit, a leányké­rést, az eljegyzést, az esküvőt és a lakodalmat. Az íróról megállapítható tehát, hogy míg egyrészről el­ítélte és leleplezte az akkori társadalom álcivilizációját és nyolcat kértem... S úgy megundorodtam a szeszes italoktól, hogy azóta rájuk sem tudok nézni! S azt hi­szem, hogy most már meg is állom, ezután sem fogok ré- szegeskedni! Főleg, ha oda­haza,' a feleségem, meg a gyerekek úgy beszélnek ve­lem ezután is, mint most... Most tisztelnek, szeretnek és megértnek. Sietek is hozzá­juk mindig a műszak után. Dehogy tudnám őket meg­bántani, megsérteni, meg­csúfolni azzal, hogy elcsa- vargok a haverokkal és úgy kerülök eléjük mint egy ál­lat! Meg aztán a munkahe­lyeinken — az asszonyék üz­letében vagy itt a bányánál — sem mindegy, hogy visel­kedem! Míg beszélt láthatóan res­telkedett, hogy egy idegen előtt így kiteregette a „szeny- nyesét”. Ám, mire kis törté­nete végéhez ért, megnyu­godott, megkönnyebbedett, s amint becsukta maga mögött az iroda ajtaját, ruga­nyos : 'p lekkel iparkodott a petőfi oányai munkásbusz fe­jté... (gyom) hazugságait, másrészről he­lyeselte a kultúra és a haladás minden vívmányát, ha azok a dolgozó nép javát szolgálják, A nagy klasszikus írót a film számára még életében ’felfedezték. A Feltámadás cí­mű regényét már 1909-ben filmre vitték a franciák és az amerikaiak. A sötétség hatal­ma c. drámájának filmválto­zatát ugyanabban az évben az oroszok készítették el. Ha­lála évében — 1910-ben — került először filmszalagra Oroszországban az Anna Ka-V rendna regénye. A PÄR ÉVVEL EZELŐTT megjelent statisztika szerint abban a rangsorban, amely a kiadott könyvek példányszá­máról és az alkotások külföl­di nyelvre való fordításáról készült, Lev Tolsztoj a világ- irodalomban a harmadik he­lyen áll. A filmgyártók ér­deklődése Tolsztoj művei iránt — évtizedek óta — lan­kadatlan. Ez érthető is. hi­szen a nagy író nevével fém­jelzett filmek osztatlan si­kert aratnak a legszélesebb tömegek körében. Alig van klasszikus író, akinek annyi alkotását és annyiszor íílme- sítették meg, mint Tolsztojét. A Feltámadás c. regényét 17- szer, a Karenina Annát 13- 6zor. Az élő holttestet 12-szer, a Kreutzer-szonátát 8-szor vitték filmre különböző nyel­veken. A Háború és béke c. regényének ötödik, legújabb filmváltozatát nagy síkénél játsszák hazánkban is Tolsztoj az Élő holttest c. drámáját 1900-ban irta. Tizenegy esztendővel később — Pásztor Árpád fordításá­ban — hazánkban is megje­lent könyv alakban. Termé­szetesen színpadon is bemu­tatták Tolsztoj drámáját, leg­utóbb Bessenyei Ferenc sze­mélyesítette meg Fedja Pro- taszovot. Moszkvában először — 1911-ben — Csajkovszkij és Kuznyecov nevű rendezők ültették át filmnyelvre a drá­mát. Az eltelt évtizedek alatt olaszok, németek, amerikaiak, japánok, franciák, — összesen 14 alkalommal — vitték film­re. Köztük legnevezetesebb az 1929-ben készült szovjet— német koprodukció, melyben Fedja Protaszov figuráját a világhírű rendező. Vszevolod Pudovkin alakította. Vlagyi­mir Vengerov szovjet ren­dezőt már régóta foglalkoz­tatja a téma filmrevitele. 1952-ben a leningrádi Puskin Színház előadását vette fel celluloidszalagra. 1957-ben újból filmre vitte az Élő holt­testet. ez alkalommal az aka­ratgyenge Fedja szerepét — a nálunk is jól ismert és ked­velt színészre — Alekszej Ba- talovra bízta. TOLSZTOJNAK EBBEN a hatvankilenc évvel ezelőtt megírt drámájában a realista művészet igazsága tükröző? dik. De hűen tükrözi ezeknek az éveknek Tolsztojban vég­bemenő válságát is. Murai János 1969, november TL, ImnM 'SffS'SSfSS'SSSSSSSfSSS/SSSffS/SfSSSSSSM/SSSSS/SSfSSSfSSSS/SSSSSS/SSS/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SSSSS/SS/S/SySSSSSSSSSSJ'SS/'SSSS/SS/SS/SfSSSfj'SSSSSSSSSSSrsS/rSSSSSSSS Megtérés Különösen tavjJy, hogy vala-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents