Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-10 / 260. szám
Az ajtó A megbukott Katalin i luduxonnak tűnhet, hogy ott, ahol az ember mindennapos hálótársa a halál, ahol a dermesztő hideg, az éhezés, a bombák és a járványok nem megtizedelik, de „meg- századoljjík” az emberi közösséget, — az örök emberi optimizmus' '■! valljon őszinte hittel író? Virágos májusi re u t;: a kézben andalogva nt.n ördögi lelemény megtalálni a szépet, a biztatót, az emberséget. Viktor Konyeckij tévéjátéka oda vitt el bennünket, ahol a májusi rétek helyét jégbe fagyott sírhekatcmbák, romok, a pusztulás, a legbrutá- lisabb dehumanizáció foglalta el: Leningrádba, a blokád idejére. Előre kell bocsátani, hogy Makk Károly kitűnő és lokálisan is megkapóan hiteles atmoszférájú rendezése a televízió jelentős művészi sikerét hozta. A 1-5 éves postáslányka, vállán a táska, s benne a levelek, a legigazibb szimbólum. Az élet szimbóluma. Akiről hírt visznek, az éL Akihez hírt visznek, az új életre kél. Aki a hírt viszi, mert viszi, mert ezzel is harcol, erőt és reményt hord krs táskájában, Tialhatatlan: Bármi történjek is vele. És nem lehet, nem szabad el-^ dobni a postástáskát: nemcsak azért, mert ahová levelet visznek, ott meg is lehet melegedni a dermesztő, éhez- tető hidegben, s egy cseppnyi meleg is erő az élethez, hanem azért is, mert ez a táska a becsület és a kitartás. És az embert a legembertelenebb körülmények közepette is a becsület és a kitartás tartja meg emberségében. Venczét Vera postás kislánya megkapó és megható volt egyszerre, torkot szorongató, de nem talmi köny- nyekre ingerlői Előttünk magasodott és nőtt tel emberkéből felnőtt igaz emberré. Páger Antal úgy tartotta hőse egyre fogyó gyertyalángját a néző eíé, hogy egyetlen gesztusa is mindent elmondott a leniográdiala nem is csak fizikai, de rettenetes lelki szenvedéséről is. Dayka Margit halk, fáradt, de legyűrhetetlen erejű, anyáskodó asszonya egy nagy színésznő emlékezetes alakítása lett. Kálmán György, Psota Irén és a kis Elisztratov Szerjózsa nemes egyszerűséggel és hitelesen járult hozzá Az ajtó sikeréhez. Péntek este a nemes veretű humoré volt. A nemes verethez kétség nem férhet, bár rögtön hozzá kell tennünk, hogy a ,patina” legtöbbször csak a hozzáértő műgyűjtők számára jelent valóban felfedezhető és izgalmasan élvezhető élményt. A kabaré kegyetlen műfaj: önmaga halála. Kérész életű, színpompásan sziporkázik fel, betölti hivatását, hogy aztán legfeljebb az irodalmi kuriózumok Tisza-vizébe hulljon. Sajnos zömében most, sem kapott mást az átlag televíziónéző, mint életre keltett tiszavirágot, — néhány valóban örökzöld sanzont és néhány jelenetet leszámítva. Gondolok itt Medgy asszai Vilmára, Karinthy Frigyes „tegező” jelenetére és a bábjelenet ma is szellemesen ható frisseségére. Egy kicsit múzeumban éreztem magam, ahol kötelező a tisztelet és az áhítat..: De ki jár szórakozni a múzeumba? Műsorcsere folvfSn szörny- hat este Bródy Sándor A fejedelem című egyfelvonáso- sának televíziós változatát láthattuk a képernyőn. Ha egykori tanulmányaim nem csalnak, ez az egyfelvonásos „történelmi” jelenet a Ki- rály-idillek sorozatban jelent meg, közvetlenül a századforduló után, amikor Bródy még csak kereste önálló, sajátos hangját és világnézetét. Ebben az időben még Bródyra és kortárs alkotóira is rendkívül erősen hatott a történelmi múlt, s a történelmi hűséggel nem különösebben törődve, egy kicsit álromantikus módon, történelmi nagyjaink alakja adott témát és töprengeni valót számukra. Az öregedő fejedelem és Brandenburgi Katalin története sem történelmi hűségével. mint inkább a férfi és a csalfa nő, az örök és úgy látszik, történelmileg is helytálló háromszögével adott okot és alkalmat Bródynak, hogy színpadra teremtse ezt a történetet. Kétségem sincs, hogy Bródy Sándor ezt annak idején valóban romantikus drámai egyfelvonásosnak szánta. Ma azonban ezt ugyanolyan felfogásban rendezni és játszani!: értelmetlen fikciónak tűnik. Ádám Ottó rendezése „hiteles” drámát, komor tragédiát sejtet, s ez a szituáció így ma már alig kibírható. Bessenyei Ferenc fejedelme, de különösen Béres Ilona Katalinja e rendezői megfogalmazásnak megfelelt, más szóval: éppen annyira elhibázott! Ma és így ezt — ha már egyáltalán ilyesfajta darabokhoz nyúlunk — nem lehet már eljátszani. Sem a darab, sem a mondandója nem bírja el ezt a hamis drámaiságöt. Könnyed fintor — erre lett volna szükség. Nem a „fejedelem”-ről kellett volna beszélni, hanem a fiatal feleségét megtartani akaró pénzes öregfiúról, s nem valamiféle női Bibe- rach kellett volna ide. hanem egy kis rafinált nőcske, aki megijedvén, hogy kieshet ama mézesbödönből, minden eszközt megragad, hogy megtartsa öreg, és megtartásaira nagyon is kész férjét. A történelmi környezet és szituáció szellemében mai adaptációja, groteszkje, visszájára fordítottja, minden bizonnyal sikert is hozhatott volna. így csak unalmat hozott. El kell azonban ismerni, hogy rossz felfogásban, ilyen egységesen még jó felfogásban is ritkán láttunk színészi együttest a képernyő előtt. lä&l«: Gyurkó Géza GvO0VST@r Vietnamnak ^ Szakszervezetek Országos Tanácsa a viet7%'57**'i' T ftuiuimiui\ nami nép megsegítésére indított gyűjtőakció eredményeként több millió forint értékű gyógyszert küldött a harcoló vietnamiaknak. (MTI-foto — Friedmann Endre £elv.) A 17. szélességi fok Francia—vietnami film Téved, ha valaki egy mindenáron megrakni akaró, véres filmet vár a vietnami háborúról, az is, aki azt hiszi, hogy erről az évek óta folyó emberi borzalomról csak a vezércikkek hangján lehet szóilni. Joris Ivens, a film rendezője, akit művészi szemlélete, emberi meggyőződése vitt ama bizonyos 17. szélességi fokhoz, az egyszerű, falusi emberekre irányítja a filmfelvevő lencséjét. S a filmnek ebben rejlik igazi, megrendítő hatása. Ezeken az embereken alig van hús és ruha, kibombázott házaikból igyekeznek magukkal vinni a szegényes legszükségesebbeket: a zománchagyott poharat, a vedret, a fonott kosarakat és a biciklit. Az ásó és a kapa nélkülözhetetlen szerszám, talán jobban kell itt, mint a legbonyolultabb fegyver vagy a korszerű gépek; a házak helyett föld alatti barlangokat kell építeni, vájni, hogy lehessen lefeküdni, főzni, gyermeket nevelni, és egyáltalán élni. Vinh Linh lakossága, ez a földjéről elűzhetetlen kis közösség — mint csepp az óceánban — szerényen és szívósan, minden áldozatot és kockázatot vállalva tesz tanúságot hazaszeretetről. Őrzik az országot a tenger fei - w UWMMAMMN fl 25. hadosztály naplójából 2 Aknavetőkkel, ágyűKkalxsa- pásotoait mértek a szovjeterők megindulási körzeteire, valamint a partira érés szakaszára. A partra szállt kötelékek ellen, század és zászlóaljnvi erőkkel heves támadásokat intéztek, azt a célt tűzve ki, hogy a szovjet erőket visz- szadobják a folyó mögé. A bátorságnak és hősiességnek megragadó példáival találkozhatunk ezekben a drámai órákban. Feljegyezték Kuekov hadnagy nevét, akinek csónakj át géppuskasorozat süllyesztette el a Tisza közepén. Kuskov 8 harcossal együtt kiúszott a partra, felvette a harcot az ellenséggel, s biztosította az utána jövő bajtársai partra szállását. Kitüntette magát Tye- rentyev géppuskás, a Szovjetunió hőse is, aki 3 golyótól találva sem hagyta el a harcmezőt, hanem min elad- dig tüzelt, amíg az ellenlö- ké.st vissza nem verték. November 6-án este 9-kor mozgásba jött az egész 53< hadsereg. Megkezdődött a fő erők átkelése a Tisza nyuganovnubfr- 10., hétfő ti partjára. A csapatokat a már megszerzett hídfőknél és az előre kijelölt pontokon szállították át. A Délen harcoló 49. hadtest is megkezdte az akciót. Itt azonban nagyobb volt az ellenállás, így november 7-én reggelig csupán egy kis darab földet sikerült birtokba venniük a Dinnyésháti-ta- nya és kiskörei terepszakaszon. A Vörös Hadsereg ágyúi lefogták a védő erők nehéz fegyvereit, tűzfészkeit. Csapásokat mértek Poroszló körzetére is, ahonnan a magyarok hevesen lőtték az átkelési pontokat A tüzéreknek köszönhető, hogy a szovjet erők jelentékteny veszteség nélkül mindenhol partot értek. A hajnali órákra a szovjet csapatok nehéz fegyvereikkel együtt teljes egészében a nyugati oldalon voltak. Az egységek rendezték soraikat, felvették az összeköttetést szomszédaikkal, s előkészültek, hogy már reggeli támadást kezdhessenek. A roham megindulása előtt a tüzérség és légierő csapásokat mért a Tiszavalk, Pusz- tarábolv. Poroszló, Sarud és Tiszanána körzetében levő állásokra. Heggel 9-kor felröppentek a vörös rakéták, s cíliuflOptt- -D^ranqs;^ Költ am! Előre! Az 53. hadsereg 4 hadosztálya 46 kan széles sávban megindította azt az 5 napon áit tartó hatalmas támadást, melynek eredményeként az egész Dél-Heves felszabadult. 1944. november 7. A 25. hadosztály naplója töredékes, csak a 14. oldallal kezdődik. Jelképesnek érzem, hogy az első csonka bejegyzés már arról ad bírt, hogy az egyik parancsnok „Balszárnyát visszavonja”. A hátrálás, elszakadás, kiürítés szavak ettől kezdve minden nap bejegyzéseiben előfordulnak. A magyarok úgy vélték, hogy a szovjet csapatok az átkelés után nem képesek támadni, s csak a soraik rendezése után, legfeljebb a délutáni órákban fognak akcióba lépni. Mint említettem, az általános roham már reggel 9 órakor megindult. A napló első bejegyzése 8,30-kor kelt. Ez időben már megkezdődött a tüzérségi előkészítés. Ez biztosan jelezte: közeleg a támadás ideje. Ezért riasztották az Átányban levő 25. gyalogezredet. Parancsot adtak;azonnal induljan Hevesvezekény- re, s készüljön fel, hogy vagy Tiszanána vagy Kisköre felé bevetésre kerül. A terv szerint a tiszanánai 30. határvadász ezreddel együtt akarták bevetni őket. A 25. ezred 22,30-ra elért Hevesvezekénybe. Egy zászlóaljat nyomban kiküldtek Kömlő felé, a Dózsa-tanyá- ra, azzal a feladattal, hogy Komló déli része felé kezdjenek támadást, s akadályozzák meg. hogy a szovjet csapatok a hadosztály mögé kerüljenek. A fenyegető helyzetet látva, hajnalban az ezred ír 'g egy zászlóalját irányítót', k kal, hogy a németek roham- lövegeket ígértek, s ezek majd a 25. gyalogezred alárendeltségébe lépnek. 8,45-kor a hadosztály vezérkari főnöke felhívta a déli szomszédot, a 76. német gyaloghadosztályt, s érdeklődött, hogy mi van a 25. hadosztály részükre átadott tüzérségével. Közölték, hogy a légvédelmi gépágyúk és páncéltörő lövegek részint mozgásban vannak, részint Besenyőszögnél és Homokszögnél állásba vonultak. A nehéz helyzetet látva a németek „kilátásba helyezték”, hogy két ágyú kivételével a 25. hadosztály tüzérségét visszaadják anyaalakulatának. A hadosztályparancsnok ezután az 1. ezred tüzérségét kereste. Azt a választ kapta, hogy a lövegek éppen úton vannak, állást változtatnak. Nem kétséges, hogy ez visz- szavonulás volt. Hollósy- Kuthy tábornak erre élesen kifakadt, hogy a tüzérség „ilyen helyzetben állást változtat, ahelyett, hogy lőne és a visszaözönlő gyalogságot megállítaná. Megtiltotta, hogy a tüzérség visszamenjen a 87-es magassági pont vonaláig, legfeljebb a Hadház- pusztáig hátrálhatnak, de azt is csak az ezred parancsnokának engedélyével. 9 és 9,48 között csupa rossz híreket kapott a hadosztály. Az 1. ezred parancsnoka bejelentette, hogy kimegy a helyszínre, mert a kiskörei vasútállomásnál, illetve attól délkeletre „hátru- szivárgó" csoportokat látott Állítólag az 1 I. zászlóalj vonul ott vissza. Közölte még hogy a Jónás-féle zászlóal; is visszament a Hadház-ta- nyától, s Kisköre nyugati ré szén foglalt reteszállást. A felderítő osztály nem érkezet' meg hozzájuk. A huszársza- - lyasaz. 7 «nakor meg. a helyér volt, azóta sajnos semmit nem tudnak róluk. Az 1/1. zászlóalj vonalán az egyik század ugyancsak hátra ment. Ezeket rendezik, s Kisköre déli részén vetik be újra. Kudarcot vallott az a kísérlet is, hogy Tiszanána felé összeköttetést teremtsenek A folyótól kiindulva égj hadsereg erejű szovjet csoportosítás lendült támadásba. Ezt ismerve teljesen abszurdnak tűnik az a parancs amelyet Száraz és Piroskr századosok kaptak, hogy z „Tisza védelmét állítsák helyre”. Vétkes könnyelműséggel az 1. ezredhez is olyar utasítás ment ki, hogy az elért helyzetben tartson ki Más t*apatrószek „halogatásra és biztosításra” kaptat parancsot. Teljes káosz és fejetlenség 9.25-kor jelentkezik Schmid német altábornagy és búcsú vesz a hadosztálytól. Közli hogy „új feladattal bíztál meg”, s a jövőben a magya: alakulat a IV. német páncé las hadtestnek. Kleemann al- tábornagynak lesz alárendelve. Az ember azt hinné, hogy a katonáit cserbenhagyó tábornok figurájával csak a sematikus -regényekben talál kozhat. Nos, itt a példa, az élet is teremt ilyen esete kct. Fél tízkor a szovjet csapatok rádióinak lehallgatásából olyan kép bontakozott ki, hogy azok elérték a Nagyházi-halom—Márton tanya—Nemes-tanya vonalát. A hírt sürgősen közölték 76. német hadosztállyal, s intézkedéseket tettek, hogy a 26. ezred tartaléka a szovjet erőket vesse vissza, vagy legalábbis a betörés körze tét zárja le. A következtetés azonban rossz volt, mert helyszínre érkező -járőrök az említett térségben még magyar tüzéreket találtak. tfoiutatjkk} lói, dél felől, termelik a fegy. vérrel a vállukon a rizst, a dzsungel mélyén nevelik a gyermekeket a betűvetésre és a harcra. És nem adják meg magukat . A hivalkodó és kiabáló technikai fölény támadja őket a levegőből, szórja rájuk a halált. A bombázók zaja és halált hozó terhe rémítheti és megölheti a kicsiny és védtelen gyermekeket, de a felnőttek tudják, hogy annyi szenvedés árán vége lesz ennek a megpróbáltatásnak is. A néző két arcot nem tud elfelejteni a sok közül: Az egyik egy öregasszonyé, a borús, félvilágos alkonyaiban a bombatámadás után száraz zokogásban tekint a pusztulásra. A nyitott és fogatlan száj nem vonaglik, nem átokra nyílik, csak árad belőle — a sok-sok ránc közül — a zokogás. Nem köny- nyekkel, a szem riadt fénye kiszáradtam könnyek nélkül tör elő. A nézőt meghökkenti még az előzmények után is ez az elemi hatásoktól megrajzolt, semmilyen színe, szí játékkal nem pó tol ható ábrázat, ez az arc, amely a háború igazságtalanságát és borzalmát bizonyítja. A másik arc derűsebb. Nemcsak azért, mert egy kilencéves fiúcskáé, hanem azért is, mert az értelmes kisfiú elbeszéli, hogyan tudott segítségére lenni a felnőtteknek és hogyan sikerült Északra kerülnie. A gyermek érzi némi büszkeséggel, hogy most ő érdekeset mond a felnőtteknek, de a néző ezen nem csodálkozik. Inkább azon, hogy ez a kilencéves állampolgár, akinek az iskola és a tankönyvek lennének normális körülmények között a birodalma, szemünk előtt olyan otthonossággal kezeli a géppisztolyt, mintha azt a bölcsőjében kapta volna. Minek és hogyan kellett lefolynia az utóbbi években Vietnamban, hogy ez a fekete szemű és mosolygó gyermek mindezt így tudja és tegye? Joris Ivens dokumentumot, filmre vett hétköznapokat tár a világ elé Vietnamból, hogy a napi hírek hallatán túl is szólaljon meg valaki, aki a modern ember lelkiis- meretéhez szól. A filmben történik utalás Dien-Bien- Phura, s nem véletlenül: egy nép szabadságvágya és élni akarása nemcsak a külső esz. közökön múlik és nem elsősorban azon. Ez a film nagy tanulsága.' • tturkart 1
