Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-07 / 259. szám
Hol vagytok, szakemberek? Manapság sokat hallani az „Olvasó népért” mozgalom- siói, patronálok, írók, könyvtáros szakemberek nyilatkoznak rádióban, televízióban' arról, hogy miként lehetne, kellene e nemes mozgalmat mind szélesebb körűvé, mind hatékonyabbá tenni. A gondolatok eljutnak a hallgatóhoz, nézőhöz, olvasóhoz nemcsak városon, hanem falun is. így természetes igény országszerte, hogy a magvas gondolatuk, a reményektől duzzadó tervek valósággá is légy ónak. így érthető az érdek’od és. a «várakozás. De Vajon mindenütt egyforma reményekkel várhatja a hallgató. a néző. az olvasó a tet- Dtoí idejét? Városon úgy hiszem: talán, de falun, a megye községeiben: nem egyöntetűen. Itt néhol — és ez sajnos nem egyedi eset — úgy tűnik, mintha, a reformáló szavak is elhalkulnának ... Kísért a múlt, a sablon... Egy üzemi művelődési központban jártam nemrég, érdeklődni az „Olvasó népért’- mozgalom gyakorlati helyzetéről. A népművelés szakos könyvtáros elmondta, hogy szocialista szerződéseket kötöttek már néhány brigáddal. Bekukkantottam a Paktumok szövegébe. Ilyesféle kitételekkel találkoztam: „X brigád tagjai vállaljuk, hogy az év folyamán három kötet könyvet ^olvasunk”. És ezzel zárult a kör. Kellemetlen asszociációm tamadtak, hirtelen a József Attila olvasómozgalom sablonjai jutottak eszembe: mennyiségi mutatók túlsúlya a hatékonyságra törekvőkkel szemben. Céloztam erre a kényelmességből fakadó kísértet járásra. A könyvtárosnő mentegetőzött, hogy se idő, se érdeklődés, Azon késéi gett, hogy képtelen megszervezni e. kör.yvbarátok körét, mert minden teremtő szó visszhang nélkül kong, hogy többre vágyó olvasó nélkül halva született remény bármilyen nemes ihletésű olvaso- mozgalom. Kísérleteiről érdeklődtem: alig egy-két ötletről számolt be. Éreztem, hogy támogatásra, gyakorlati módszerek átadására vár. Vár, de hiába, meri a „fenn” olyan olajozottan működő apparátus „lenn , túl a járásokon, a falvakban állandó rövidzárlatot kap. Az akció csatornái a községek határán eldugulnánk. Nem lenne tájékoztatás? Az elszomorító jelenséggel jó néhány községben találkoztam. A nagyúti könyvtár tiszteletdíjas vezetője őszintén meglepődött, amikor az „Olvasó népért” mozgalom helyzetéről érdeklődtem. Egyre bizonygatta, hogy hayan ő hallott ilyenről, tudja hogy létezik, de Nagyuton % ’területen semmi mozgás. Árról is beszélt: mindeddig semmiféle útbaigazítást nem kapott a járási könyvtár vehetőjétől a tennivalókkal kapcsolatban, így £at nem is tett semmit. Egyébként eddig mit sem hallott Elnézést kérünk Kellemetlen dolog, amikor az ember menne az Üzletbe vásárolni és kiderül, éppen leltároznak. Mennyivel másabb minden, amikor a következő szöveget olvashatom a bezárt bolt ajtaján: — Elnézést leérünk, leltárosunk. A legközelebbi áruda... Néhány szó az egész, ami mögött azonban a figyelmesség, a kulturáltság húzódik meg. Mindjárt elpárolog az ember mérge. A Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat vezette be ezt a megoldást. Legutóbb Gyöngyösön találkoztam a táblával, csak az volt a szépséghibája, hogy nem tün- iette fel a legközelebbi árudát. Ügy látszik, egyszerre min- (Seat nem lehet mégsem. (—ár) száma, a minőségi értek erősen vitatható. Ugyanez a gor.d a könyvtárosok, a klubkönyvtárosok évenként megrendezett továbbképzésén. Az egyhetes bentlakásos tanfolyamon tanári népművelés, könyvtár szakos diplomával rendelkezők szintjéhez mért oktatást, útbaigazítást kapnak az alapműveltséggel sem ren- delkezők is. Ilyen szituációból eredendően fakad az értetlenség. az, hogy a legjobb szándék is csendbe hal. Pioiekció he yett — szakembereket Honnan kerültek, s miért kerülhetnek ma is ilyen alacsony képzettségű emberek a kölcsönzőasztal mellé? Hogy történhet ez, amikor a legkisebb faluban is akad nem egy lelkes és főként hozzáértő pedagógus, aki félamnyi munkával ötször annyit tudna produkálni mint hozza nem értő „kollégája”? Hogy fordulhat elő e kóros jelenség ma, amikor a képzettség az egyetlen ajánlólevél? Kézenfekvő a magyarázat. A kinevezés joga min den falúban a községi ta nácsé. Itt a döntések során azonban nem mindig a hozzáértés, hanem inkább a protekció, a sógorság-koma- ság a döntő. A Kurtz Mah- ler-rajongó hatelemis könyv- tárosnő férje a falu egyik vezetője, s igyekezett feleségének mellékállást is biztosítani. Ez történik majd mindenütt, ahol mellékes szempont a szakmai hozzáértés. Ez ellen nem tehet sokai egyik szakmai felügyeleti szerv sem, vétózni csak a községi vezetőknek lehet. Nekik kell megérteni, hogy hiába monstre kultúrotthon, városias légkörű, berendezésű klubkönyvtár, ha a vezető képtelen működésbe hozni az önmagában holt apparátust. Pedagógusokra' kellene alapozni, szubjektív döntések helyett, akkor a könyvtármozgalom mennyiségi és minőségi mutató közt nem tátongna akkora szakadék. Darvas József, az „Olvasó népért” mozgalom egyik inspirátora nagyon helyesen sürget új típusú könyvtárakat, olyanokat, amelyek falusi kultúrközpontok lennének. A szép álom azonban hiába valósul meg, ha a kölcsönzőasztalnál a hozzá nem értés — legyen az bármilyen' jó szándékú is — irányítja a gondolat útját. Pécsi Istváis Számokról - számok oéfküf (Témánk: számvitel, ügyvitel, bizonylati fegyelem, könyvelés. Számok. Beszélgető partnereink Medve László, a gyöngyössolymosi Mátra Tsz főkönyvelője, Kiss Ferenc és Nagy Istvánná az abasári Rákóczi Termelő- szövetkezet „számspecialistái”.) m — Hogyan áll a mai napon a termelőszövetkezet pénzügyi terve? — .Másfél millió forint az árkiesés. — Mikor vették ezt észre? — Szeptember elején. — Javaslatuk a hiány pótlására? — Felhasználjuk a tartalékalapot. ’ — Hogyan mérik a tagság teljesítményét? — Az elvégzett munkát a normához viszonyítjuk. Az év végén megkapjuk, menynyi jut egy tízórás munkanapra. — Mi a munkanorma alapja? — A régi normakönyv, más közös gazdaságok tapasztalatai, adottság, talaj- viszonyok. — Viták a teljesítmény körül? — Néha. Ritkán. 4.1 — a gépek teljesítménye mérhető? — Próbáljuk mérni. — Hogyan? — Mekkora munkát, meny. nyi idő alatt, milyen üzemanyagfelhasználással végez. — Minden gépről külön készül értékelés? — Igen. — Azt is tudják, hogy az X. Y. vezette erőgép jobb. mint a másik? — Igen. — Ha új gépet akar a tsz vásárolni, érdemben választanak a márkák közül? — Adataink alapján is választunk. — Az üzemanyag könyvelése pontos? — Minden egyes gépnek külön lapja van. — Egy erőgép mennyit fogyaszt? — Csúcsmunkában havonta 750—850 liter gázolajat. — Ez jó? — Dolgozik nálunk olyan gép is, amelynek az amortizációját már nullára írtuk. — Országos nagy vállalatnál. Nálunk nem. 13 — Mi a főkönyvelő fő feladata? — Már nyáron tudja, hogy mi lesz év végén. — Csupán a ..jövendölés”? — Nem. Minden gazdasági probléma beleszól, még a személyügybe is. — Milyen a tagság viszonya az „irodistákhoz"? — Van még mit javítani, Két brigádvezető tanfolya. mon ismerkedik az adminisztrációval. Reméljük, terjeszteni fogja: mi is ez n munka. M6& smrembet fentek a könyvbarátok köréről, elképzelése sincs, hogyan lehetne összefogni őket. És panaszával nem áll egyedül. A megyei szinten jól megindított tájékoztató, szervező apparátus eljuttatja az irányelveket a járásokhoz. A további teendőket a községi könyvtárak szakmai felügyeletét ellátó járási könyvtárigazgatóknak, s a mozgalom járási patrónu- sainak kellene ellátniuk. Ám itt nemegyszer ellankad a lendület, legfeljebb csak papírdokumentálássá szelídül a teremtő szándék. Innen is fakad a nagyút! tájékozatlanság. Ügy hiszem, személyes látogatások, szakmai ellenőrzések során el lehetne indítani a rozsdavert kerekeket, s mijiden falura is eljutna az a mozgalom, melynek egyik leglényegesebb célkitűzése, hogy a betű adta gondolat a községekben is megértésre taládjon. Harminc százalék szakképzetlen Ám van ennél súlyosabb kórja is a falusi könyvtári munkának: a képzettség hiányából fakadó hozzá nem értés. Nemrégiben beszéltem egy lelkes könyvtárossal, őszintén csodáltam naív akarását, annál inkább megdöbbentett viszont szakmai analfabétizmusa. Kölcsönzés idején találkoztunk: közismert írók műveit ajánlotta hatásosan az olvasóknak, sajnos, kétségbeejtően roissz kiejtéssel. A megütközéssel párosult bizalmatlanság tükröződött a kölcsönzők tekintetében. Utána beszélgettünk kedvenc könyveiről, íróiról, őszinte nyilatkozata megdöbbentett: „Kurtz Mahlert szeretem, hozzá képest még Jókai is kismiska”. Erre mindjárt következett a kinyilatkoztatás: a torz irodalmi. felfogás titka a naiv könyvtárosnő hat elemire méretezett tudása. Lehet-e ilyen irodalmi alapállással olvasókat nevelni, szakszerű könyvtári munkát végezni. Semmi esetre sem! És ez sem egyedi eset*. a tiszteletdíjas könyvtárosok harminc százaléka nem rendelkezik hat eleminél, vagy általános iskolai végzettségnél többel. így aztán nem véletlen, hogy a falvak nem kis részében stagnál a könyvtári munka. Hiába vannak látszólag rendben a mennyiségi mutatóik, hiába emelkedik úgy, ahogy az olva- _ , ramc euueo — tioi lenne hasznos a sók és az elolvasott kötetek Pécsi István | segítséget kapni gépi könyvelés? , Fétí------- » -- - - - -irrf-iifi -r - -ifíirrfwwi nnnnnnn n firmn-TL-LT* 1 n n - r---------r — - - - ~ • az — A gazdaságosságot hogyan mérik? — Az önköltségszámitás- sal hadilábon állunk. — Mi mindent kellene figyelembe venni például egy liter bor önköltségénél? — Talán a szőlő korát, a befektetett trágya értékét, az előkészítés, a művelés, az ápolás munkadíját, a gépek egységnyi ráfordítását, a feldolgozás előkészületeinek, a feldolgozás, a borkezelés költségeit, a hordóik, a pince ráeső értékét, a közterheket, az adókat. — A gazdasági döntésekhez szükség lenne az önköltség ismeretére? — Feltétlenül, összterületre, egy holdra, sőt táblára vetítve is. — Keresik az önköltségszá- mítás módját? — Igen. Jó lenne ebben segítséget kapni. — Milyen információk birtokában segítik a döntéseket? — Az fmsz-től hetenként érkeznek az információk, a tsz-szövetségtől, a TOT-tól, vagy például a salgótarjáni KISKER Vállalattól gyakran. — Marad-e idő a jogszabályok, a szakanyagok áttanulmányozására? — Muszáj, hogy legyen, ha máskor nem, éjszaka. — Hogyan lehetne fokozni a szakmai tudást? — Jó lenne kéthetenként számviteli továbbképzésen részt venni. Hasznos lenne a főkönyvelők gyakori összevonása. M — A könyvelőség váljon-e közgazdasági osztállyá? — Talán így túlzás. Ha igen, akkor is fokozatosan. — Mit tesz önöknél üzemgazdász? — Elsősorban agronómia» feladatokat lát el. — Az ellenőrző bizottság segíti-e munkájukat? — Egészen a száióvitelig. — Ez alatt mit ért? — Sok-sok hasznos apró ellenőrzést végeznek, de a számszaki munkánál már ke. vés a tudásuk. s •— Érdemes lenne a közös gazdaságoknak társulniuk gépi könyvelési központ létrehozásában? — Nem tudom. Félő, hogy a központosítás miatt nem ismernénk napról napra az adatokat. — Mi a hátránya S gépi könyvelésnek? — A gépi könyveléses számlákon nehéz eligazodni. Az előkészítés ugyanazt az apparátust lekötné, mint a feldolgozás. Hol lenne hasznos — Mennyi papírt használnak a munkához? — Rengeteget, több ezer kartont — Szükség van mindegyik, re? — Ilyen, számvitelnél igen. — Mégis mennyi az a rengeteg papír? ■— Talán csak kilóban, kifejezhető. — Kilóban mennyi? — Ezen még egyikünk se gondolkodott De ha akar» nánk, ezt is ki lehetne unttá tni. (Számvitel, ügyvitel, bizonylati fegyelem, könyvelés. Számok. Számok — most számok nélkül. Vélemények. A két termelőszövetkezetből felidézett beszélgetés sok-sok tanulsága is követeli, hogy újra emeljük a tollat, vonjunk mérleget: hogyan lüktet ma a közös gazdaságok pénzügyi vérkeringése?) (Folytatása következik) Fóti Péter A Hadtörténeti Levéltár munkatársai a közelmúltban egy rendkívül érdekes dokumentumra bukkantak. Az iratok rendezése során előkerült a 25. magyar hadosztály hadműveleti naplójának egy töredékes, csonka példánya. A naplót az egység törzsénél vezették, s abba katonás tömörséggel bejegyeztek minden kiadott parancsot, utasítást, s rögzítették a beérkező jelentések adatait is. Az okmány tükrözi a szervezési változásokat, a szomszédos alakulatok helyzetét és az alsó és felső parancsnokságokkal folytatott telefon- beszélgetéseket. Rendkívül érdekesek a parancsnok helyzetmegítélései, s a hadosztály állapotáról tett meglepően objektív hangú megállapításai. A törzsnél kidolgozott írásos okmányokat mellékletként csatolták a naplóhoz. Ezek sajnos valahol elvesztek. A segédtiszt az óra és a perc feltüntetésével az események sorrendjében rögzítette a tényeket. Magyarország felszabadításának időszakából hasonló jellegű dokumentumot nem ismerünk. Eredetileg minden hadosztálynál volt ilyen irat, de tzeket a kiadott parancsok értelmében vagy megsemmisítették, vagy Nyugatra hurcolták. A felszabadulás hadi eseményeit így csupán német és szovjet források alapján tudjuk rekonstruálni. Az itt bemutatandó dokumentum a magyar katonák szemszögéből ábrázolja az eseményeket. A fő érdeme az objektív hangvételben és a pontos, részletekbe menő ábrázoláson van. A 25. hadosztály állomáshelye Nagyvárad volt. Szervezetileg 3 gyalogezredből tevődött össze. Ezek mindegyike 3 zászlóaljra és egy nehézfegyver századra tagozódott. Alárendeltségébe tartozott még a 25. tüzérosztály és más megerősítő egységek is. Az alakulat parancsnoka Hollósy Kuthy László altábornagy volt. A hadosztály 1944. áprilisától a Kárpátok előterében, az 1. magyar hadseregnek alárendelve harcolt Szeptember és október hónapokban részt y«ifc a Kolozsvár és Torda környéki véres csatákban, majd a Vörös Hadsereg csapásai elől a Nyírségen, s a felső Tisza vonalán át Hevesbe húzódott vissza, 1945. január és februárjában a Balaton és Székesfehérvár között volt bevetve, majd márciusban a Balaton északkeleti csücskében bekapcsolódott a németek nagy ellentámadásába. A meggyengült alakulatot később Gráz körzetébe szállítják, ahol a háború utolsó napjaiban kb. 6000 fővel átálltak a Vörös Hadsereghez. Dióhéjban így vázolhatjuk a 25. magyar hadosztály II. világháborús szereplését. Az 1944. október 30. és november 7-e közötti események A Tiszának azon a szakaszán, amely most Heves megyéhez tartozik, északon a 9. magyar határvadász hadosztály, ettől délre pedig a 25. hadosztály rendezkedett be folyóvédelemre. Csatlakozó pontjuk a Kis-Tisza torkolata volt. A Vörös Hadseregnek az Alföldön ÉNy-ra törő egysé- gie e szakaszon október végén jutottak ki a Tiszához. Tiszafüred és Tiizabő között a 2. Ukrán fronthoz tartozó, Managanov altábornagy vezette 53. hadsereg két hadteste szállta meg a folyó bal partját. A Tiszafüred és Abádsza- lók közötti sávban az 57. hadtest foglalt állást. Ennek állományába a 228. lövész, az 1. gárda légideszant és a 203. lövészhadosztály tartozott A túlsó parton a 9. magyar határvadász dandár és a 25. hadosztály egy ezrede volt védelemben. A 49. hadtest sávja Abád- szalók—Tiszabő között húzódott. Ennek kötelékébe a 6. és a 375. szovjet lövészhadosztály tartozott. A Heves megyei oldalon a 25. hadosztály 2 ezrede, a Tisza Szolnok megyei részén pedig a 76. német gyaloghadosztály volt védelemben. Ezzel nagyjából számba is vettük az erőviszonyokat. A szovjet csapatok a Tisza vonalát elérve nyomban megkísérelték az átkelést. A tiszafüredi vasúttól északra, a Méhes-tanya körzetében, sikerült is hídfőállást létesíteniük. A fasiszták páncélosokkal í és rohamlövegek- kel, ezrednyi gyalogsággal, egy héten át szüntelenül azon kísérleteztek . hogy a deszan- tot visszavessék a folyó keleti oldalára. A szovjet harcosok azonban kivédtek a támadást, sőt a hídfőt 1500 m szélesre és 500 m mélységűre bővítették ki. Október 30- án a tiszaörvényi gátőrház körzetében is sikerült a szovjet csapatoknak egy századnyi erővel a túlsó parton megkapaszkod n iuk. A 2. Ukrán front azt a feladatot adta az 53. hadseregnek, hogy gondos előkészületek után november 7-ére virradóan teljes szakaszán keljen át a Tiszán és már estire érje el a Jászapáti—Heves— Füzesabony—Maklár útvonalat. E rendkívül nehéz feladat megMOásaru a hadsereg légi, tüzér és műszaki csámpátokat kapott megerősítésük A fő csapás irányát a fü- zesabony—tiszafüredi vasútvonal mentén jelölték ki, s ezért e területre jelentős erőket, 3 hadosztályt összpontosítottak. Míg a támadás sávjában 1 km-re 14, az áttörési szakaszon 40 sorozatvető, lö- veg és aknavető jutott, Ä fő erők átkeléséhez a hídfő kiszélesítése céljából a hadsereg parancsnoka úgy határozott, hogy a november ö-ára virradó éjszaka a meglevő hídfőkbe újabb csapatokat tesznek át, s a folyó több pontján erőszakos átkelést kísérelnek meg. A 3. rohamezred alakulatai a hajtű alakú Holt-Tisza-ág felső végével egy magasságban szálltak partra. A 203. hadosztály a Gólyakút és a Dinnyés- háti-tanya közötti 6 km-es szakaszon újabb négy hídfőállást létesítettek. A Tisza hevesi szakaszán november 6-án estig a Vörös Hadsereg 7 db hídfőt tartott szilárdan a kezében. A csapatok halászladikkal, pontonokkal, utászcsónakokkal és helyben készített tutajok segítségével többnyire éjjel keltek át a folyón. A védő erők az ártéri töltés mögött úgy építették ki állásaikat. hogy fegyvereikkel a folyó tükrét pásztázni tudják. A sötét éjszakában rakétákkal világították meg a terepet < géppuskákkal és más gyalogsági nehéz fegyverekkel lőtték a Tiszán lassa*- mozgó célpontokat. (Folytatjuk)
