Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-07 / 259. szám
VVSAAí*!wAA/SA/\i*«AAí*tAAAAA*Sí*¥"iWWA**WAAW%AAAAAAAAAAAAAA*V1** j A mausoleum előtt A csípős szél már október elején sárga leveleket kergetett a Kreml falánál, s a végtelenbe nyúló, kígyózó sorok, mint furcsa patakok, úgy hálózták be a környéket, hogy széles folyammá sűrűsödve megtorpanjanak a Vörös tér bejáratánál. E nem fecsegő, inkább csak halkan suttogó, tisztelettel teli Bábel arra várt, hogy a Kreml toronyórája elüsse a kerek órát, megadva ezzel a jelt, hogy elindult először a külföldiek, majd a belföldiek tömött rendje a Lenin-mauzóleum felé. Megszokott kép, — mondják a moszkvaiak. Megszokott kép, — mondhatnám én is, aki már nem először járta e tiszteletadás csendes szavú lépteit, s aki látta már százszor filmen, televíziós híradóban és hallotta ezerszer, hogy „végtelen sorok a Lenin-mauzóleum előtt". Ám mégsem az! Előtte való nap a Szmolnijban láttam Lenin otthonát: egyetlen szoba, hálószoba, a dolgozószoba, s oly szerény, hogy leírni már szerénytelenség. És hallottam a hangját is, a megmentett viaszlemezről, avatott szakértői kézzel a modern technika magnószalagjára átmentve egy meghalt szellemóriás zengő gondolatait. Most és nekem, ezért nem „megszokott” a kép. Űj és emlékezetes, kegyelettel teli élmény, ha meg nem álló, vonuló léptek között egy pillanatra is tekintetet vetni Leninre. Más külföldiek, turisták most jöttek a hatalmas szovjet ország valamely részéből, mindegy hogy honnan, mindenütt láthatták a lenini gondolat megvalósulását. Mintegy szembesítik a meghalt embert az örökké élő lenini gondolattal. Franciák és angolok, olaszok és magyarok, vacogó nők shariban Indiából, télikabátban is didergő Szomáliák, tejfelszőke svédek kiskabátban, hangos beszédű, szénfekete hajú félvér brazilok, suttogva pergetve a szavakat. Ezrek. Tízezrek? Nem tudni, nem lehet megszámolni, mert jobbról is, balról is, a mellékutcákból is kanyarog az ér, hogy a kegyelet ócenjává dagadjon a tér bejáratánál, s hogy azután ez az óceán kifogyhatatlanul bocsássa kettes sorait le a mauzóleum lépcsőin, végig a Kreml vörös falai mellett. Szibériai aranybányászok és favágók, Kamcsatkán dolgozó geológusok, örmények a szőlők borította, ám mégis félelmetes szépségű hegyes hazájukból, lágy beszédű ukránok, az Altáj-hegység vadászai, kolhozisták az egykori éhségsztyeppe öntözött gyümölcskertjeiből, matrózok, munkások Leningrádból, ha Moszkvába vezet útjuk, mindenképpen igyekeznek időt szakítani, hogy leróják kegyeletüket és hálájukat Lenin emléke előtt. Meg lehet szervezni egy ünnepi demonstrációt, felvonulást és kivonulást, de a szívből jövő mély tisztéletet, a kegyeletet sem „alulról", sem „felülről” nem lehet megszervezni. Ez „megszerveződött” a szovjet emberek lelkében az elmúlt több mint fél évszázad alatt, a szovjet állam építése, a sok megpróbáltatás ideje alatt, megszerveződött mindvalamennyi sor itt a második világháború alatt és után, az újjáépítés idején és most és holnap és holnapután is újra megszerveződnek spontán ezek a sorok. Hogy a külföldiek egy része, vagy nagy része a szovjet állam iránti kötelező, vagy valóban érzett tiszteletből látogat-e el a Kreml falához, hogy elsősorban a nyugati turisták kis, vagy nagyobbik része egyszerű kíváncsiságból indul-e el a két órát vonuló és egy percig tartó.főhajtó tiszteletadásra? — Nem tudom. De végtére nem is érdekes. Aki e térre ilyenkor belép, s ha lelkében van érzés és megértés egy sokat szenvedett és nagy tetteket produkáló, égi új világot teremteni tudó ország iránt, csak néhány lépés, néhány nerc dolga, hogy elfogja őt is a megbocsátható kíváncsiság, a megérthető „diplomáciai tartás” helyett, vagy mellett az ünnepi elfogultság érzése. Már akkor, október végén peregtek az őszi levelek és csípős szelek nyargalásztak talán éppen a Lenin nevét viselő északi város felől. De tízezrek vártak a kegyeletadásra. És nyáron, amikor Moszkvában is tikkasztó a hőség és télen, amikor a higany makacsul kutatja, hogyan bukhatna mélyebbre a hőmérő skála-grádicsain, akkor is ugyanez a kép. Nem ünnepi, egyszeri .alkalom itt Leninre emlékezni A mindennapok alkalma és szívbéli kötelessége. Gyurkó Géza */V>AAAAA*W\AAAAA/V\AAAAAA/\A'VWVWV\AAAAAAAAAAAAAA/V'sAAAA/VAAAA/VV Szilveszter Heves megyében is egyre inkább terjed az a szokás, hogy a karácsonyi és szilveszteri ünnepekre elutaznak távoli országok fővárosába, hogy népszerű üdülőhelyeden szórakozzanak együtt. Az érdeklődés az idén is r.agy, hetekkel az ünnepek előtt több tucat jelentkezés futott be az IBUSZ egri irodájába moszkvai, varsói, kő- nigstenini £ zilveszteri mulatságokra, karácsonyi ünnepekre. Az I3ÜSZ első szilveszterező csoportja december 21-én indul Heves megyéből a jugoszláviai Bled- be. A másik csoport akkor indul, amikor az első visszaérkezik és ők már csak az új esztendőben lépik át ismét a magyar határt. Repülővel utazik az a csoport, amelynek tagjai Ler.ingrádban köszöntik az új esztendőt. A szilveszter estén nemzetközi társaság szórakozik majd együtt a „Hotel Astória” termeiben. Nemzetközi társaság ac! egymásnak találkozót Moszkvában is, ahová a Heves megyeiek december 28- tól január 4-ig tartó szilvesz- terezésre utaznak. Az NDK- ban a Szász-Svájc fogad nemzetközi szilveszterezöket. December második felében Bad Schandau, Kőnigstein és Bastei várja a Heves megyeiket, hét-nyolc napos programmal. Lengyelország több lehetőséget is kínál. Műsoros, táncós szilveszteri mulatságra várja a jelentkezőket Krakkó. Zakopánéid^enlten ban a „Sport Szálló” ad randevút a világ minden részéből érkező vendégeknek. I Annak érzékeltetésére, hogyan kezdte el munkáját húsz évvel ezelőtt a megye állami építőipari vállalata, elég csak annyit közölnünk, hogy egy nyolc lakásból álló egyemeletes épület kapta a megrendelések könyvében az egyes számot. Azóta nemcsak az igények nőttek meg a kezdethez alig hasonlítható mértékben, hanem a vállalat is felnőtt az igények teljesítéséhez. Sok volt a baj Az ember — szerencséjére vagy hátrányára? — könnyen felejti a rosszat. Most mégsem azért emlegetjük fel a két évtized letűnt hiányosságait, hogy keserű ízt vegyítsünk a jubileumi örömbe, hanem inkább az ejnbe- ri törekvések, szándékok erejének kifejezésére. A lelkesedés, amely a Vállalat megalakítását követte, gyorsan lehohadt. Nemcsak az ember volt kevés, hanem a munkaeszköz is. A vakolókanál mellett alig lehetett találni más szerszámot. A gépek csak mutatóban akadtak. A szervezetlenség nagyon sok kárt okozott 1955- től kezdve nyolcszor zárta az évet veszteséggel a vállalat. A pénzt nemcsak a késedelmi kötbér vitte el, hanem a túlzott rezsiköltség is. A fordulópontot az 1964- es évben találjuk meg, amikor közel tizenhétmillió forint hiányzott a pénztárból. Mintha ez a hatalmas összeg felrázott volna mindenkit Személyi változások következtek és ez jót tett a vállalatnak. Egy év múlva már a záró mérleg nyereséget mutatott ki. Azóta tudják csak az itteni építők, hogy mi a nyereségrészesedés. Minden év hozott valami újat Egyre többet vállaltak magukra. Évente több mint tízmillióé értékkel növelték a termelésüket. A legnagyobb növekedés 1964—65-höz kapcsolódik, amikor az előző évhez viszonyítva 35 millióval nagyobb értékű termelésre szánták rá magukat. Tavaly a teljes termelési értékük megközelítette a 340 milliót, az idén még ezt is túlszárnyalják, várhatóan majdnem nyolcvanmillióval. A fejlődés töretlensége tehát a számok szerint kétség- I télén. De ugyanezt az állandó növekedést tapasztalhatjuk akkor is, ha a dolgozók munkafegyelmét vizsgáljuk, vagy a gazdasági mutatók közül a termelékenységet, az egy főre eső termelési értéket tesz- szük nagyító lencse alá. Büszkén hivatkozhat arra a megyei állami építőipari vállalat, hogy az eltelt húsz év átlagában a termelés növekedését kétharmad részben a termelékenység emlőséből érte el. Ezzel lényegében eleget tett a központi irányelvnek. Elég sokat lehetne arról is beszélni, hogy a szocialista brigádverseny, az egyre jobban összekovácsolódó munka- közösségek milyen fontos szerepet kaptak és értek el az eredmények növelésében. Ennek a kérdésnek a másik oldala viszont, hogy a vállalat mindig figyelembe vette az anyagi érdekeltség elvét. Célprémiumok, egyösszegű utalványozás, versenyjutalmak serkentették a munkásokat. Lakások, gyárak, iskolák Nem lehet felsorolni mindazt, amit a megyében és a megyén kívül is megépítettek. A lakások száma 6 300, aminek technológiája is változott az évek során. Nemrég tértek át a középblokkos elemek használatára és azt mondhatjuk, hogy ma már ez sem tartozik a korszerű építkezési módok közé. Különösen, ha figyelembe vesz- szük az idén elkészített, tizenkilenc emeletes, csúszózsaluzással kialakított, gyöngyösi toronyházat. Itt említhetjük Petőfibá- nyát, mint az első komoly épitési feladatot, amit a vállalat szép sikerrel oldott meg. A megye három városában új lakótelepek, városnegyedek nőttek ki a földből kezük munkája nyomán az utóbbi években. De ők építették az egri és a gyöngyösi MÁVAUT-pá- lyaudvart, a piszkéstetői csillagvizsgálót a Hotel Egert, az egri stadiont, a hevesi gabonasilót, a Gárdonyi Géza Színházat, a mátrafüre- di erdészeti székházat, az iskolák sorát, de számosat az üzemek közül is. Általában elégedettek a munkájukkal az építtetők, amit nem egy köszönőlevél is bizonyít. A minőség egyre jobb, egyre nagyobb gonddal végzik munkájukat nemcsak az építőmesterek, hanem a szak- és a szerelőipar dolgozói is. Nagyon sok és komoly fel(Marsalkó János tudósítónktól): Tiszahánán hármas ünnepet ül most Tóth József tsz- elnök. Kereken fél évszázaddal ezelőtt született, s a község felszabadulásának huszonötödik évfordulóján arra is emlékezhet, hogy kereken két évtizede irányítja szövetkezete munkáját, formálja a maga módján hozzávetőlegesen háromezer ember életét. Nemcsak az ő, egyedüli érdeme, de kétségkívül jelentősen részes abban, hogy a hajdani, összesen 250 ezer forint értékű közös vagyon ma már 52 millióra tehető, a tistanáadat vár még a vállalatra, ha az elkövetkezendő évekre gondolunk. Egyre több lakásra van szükség, iskolákra és gyáraiéra is. Noha a vállalatnál komoly törasgárda alakult ki, akiknek hűségét éppen a jubileumi ünnepségen is méltóképpen kiemelték, mégis számí,- tani kell a jövőben bizonyos mértékű munkaerő-nehézséggel. Ennek egyenes következménye, hogy a gépesítés kerül előtérbe. Tett már ezért is sokat a vállalat, hiszen a könnyen kezelhető kisgépeken kívül még további 300 géppel tudják segíteni a munkát. Mégis, a továbbiakban a gépek jobb kihasználása és elterjesztése az egyik feladat. Nem kis gond az sem, hogy a vállalatnak egyre fokozódó megyei igényeknek kell megfelelnie.. Sokszor ezeket az igényeket szelektálni a legnehezebb. Márpedig erre is szükség van, különben időnként összetorlódnak a munkák. Maga a megye is ad elegendő feladatot a vállalatnak, ezért a osúszózsaluzáson kívül nem feltétlenül szükséges máshol is munkát vállalni. hiszen a szétszórtság feltétlenül lazaságot von maga után. Ha azt akarja a vállalat, hogy megfelelő erővel rendelkezzék, el kell jutnia az évi félmilliárdos termelési érték előállításához. Ezt a célt már ki is tűzték. Nincs kétségünk afelől, hogy el is érik, meg is felelnek a várakozásnak, hiszen nemcsak az eltelt húsz esztendő eseményei bizonyítják, hogy képesek a helytállásra, hanem a dolgozók mostani szorgalmas, lelkiismeretes munkája is. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat nagy utat tett meg megalakításának időszakától mostanáig, amit nem a szavak, hanem a különböző, szebbnél szebb épületek is közérthetően hirdetnek. .. G. Molnár Ferenc nai Petőfi Tsz-nek elég jó híre van. A legutóbbi húsz esztendőt különösen elégedetten, boldogan ünnepelheti. Ez idő alatt megkapta a Termelőszövetkezetek kiváló dolgozója jelvényt a Szocialista Munkáért Érdemérmet, a Munka Érdemrend arany fokozatú kitüntetését, s több más mellett a munkásőrök legjobbjainak kijáró magas elismerést is. Munkatársai bizalmát élvezi a tsz-ben, a községét Tisza- nánán, s a kommunisták „mandátumával” képviseli a falubelieket az MSZMP járási, megyei bizottságában. Orgyilkos vagy orvgyilkos? O. L. egri olvasónk tette fel a címben jelzett kérdést. Szerinte ugyanis a lapunk hasábjain is gyakran olvasható orgyilkos nyelvi forma hibás, mert az orgyilkos mindig orvul támad, ezért csak az orvgyilkos összetételt lehet helyes szónak minősítenünk. Nincs igaza a levélírónak. Hogy az orgyilkos összetétel a helyes nyelvi képlet, bizonyítják a következő adatok. A régi magyar nyelvben a lop, eltulajdonít jelentés- tartalmakat hordozó oroz szó gyakrabban vállalt nyelvi szerepet. Az oroz képzett igének az alapszava az or szó. Ez a hangsor szerepel tehát az orgazda, orgyilkos, orgazdaság, orgyilkosság ösz- szetételekben is. A régi egri városi jegyzőkönyvekben ezért olvashatunk ilyen nyelvi formákat: „Két asszony mint orgazda és tolvajlásra kényszerítő az Varas piar- czán 40 pálczaütésekkel meg- verettetett.” (1727). — „Nagy Panna az kalodánál gonosz orgazdaság béli cselekedeteiért 24 pálcza ütésekkel megh fog verettetni.” (1720). Az orgyilkos összetétel or előtagját ma már elavult szónak tekinthetjük. Régebben gyakran vállaltak nyelvi szerepet az oroz, orozva támad, orozol nyelvi képletes is, lop, rabol, eltulajdonít, lesből, alattomban támad jelentésváltozatokkal. Az orvul támad nyelvi formában szereplő orv hangsor is valójában az or szó családjába tartozik, s elődeink nyelvében önálló szóként is szerepelt. Ezt bizonyítja ez a mondat is: „Gonoszabb az orvoknál.” Nyelvújítóink ezt a valóban elavult orv hangsort felújították, s így vállalt szerepet a következő összetételekben: orvhalászat, orvhorgász, orvlövész, orvtámadás, orvvadász, orvhallgató (zughallgató), orvlrat (plágium), orv- Iró (plagizáló’), stb. Ebbe a sorba nem illeszthető be az orgyilkos öss^etéteJL,,Jjár orgyilkos az a személy, aki orvul is követ el gyilkosságot. Szótáraink csak a>. orgyilkos, orgyilkosság hangsorokról tudnak, az orvgyilkos összetételt nem találjuk bennük. Különben a leselkedik, lopakodik jelentésű ólálkodik igénk is az or alapszóból képzett, s már elavult órái, orálkodik nevek szócsaládjába tartozik. Eger város régi jegyzőkönyveiben még találkozhatunk a leselkedik, ú-ton- állóskodik jelentésű órái, orálkodik igealakokkal. Mivel az r és az I hangokat a szájpadlásnak majdnem azonos helyén és a nyelv hasonló tevékenységével képezzük, gyakran fel is cserélődnek egymással. Dr Bakos József — Hobby? Szenvedély? Er. vényesülés? Haszonszerzés? — Külön-külön egyik sem igaz, de mindegyikből van benne valami. — Hány éve csinálja? — Tizenöt vagy húsz. Pontosan már nem is tudom. — A kiváltó, az indító ok? — Kettős. Egyrészt kényszer, másrészt a „konyhára” is hoz valamit. — Mit értsünk a kényszer alatt? — Egy ilyen nagy gyárban, mint a Berva is, rengeteg a gond, a probléma. Elmélet, gyakorlat, technológia, gyártás, termelés. Valamennyiben meg lehet őszülni. És van egy, szinte már nemesi címre emelt szokás a gyárban: jön egy úi gyártmány, egy új technológia. Akik elvégzik az előzetes számításokat, a kísérleteket, mire a gyártásra is sor kerül, ezek az emberek már rég más posztokon, beosztásokban keresik a kenyér árát. És ekkor jön a kényszer. Szól a parancs: induljon a termelés. Aztán rájövünk: ez sem jó, ez így lenne jobb, az úgy lenne gyorsabb, olcsóbb. Mert gyakorlat más, mint az elmélet. Ami a kísérleti gyártás közben bevált, az nem Jmztos, hogy a folyamatos termelést is állja. Én művezető vagyok, feladatom, hogy terv szerint menjen a munka. A? embernek tehát spekulálnia, gondolkodnia kell. Hogyan lehetne jobbat és többet termelni. Elég nehéz szülések ezek. Van úgy, hogy éjszaka arra ébredek: megvan, nincs több selejt. S megesik, hogy átvirrasztja az ember az éjszakát, s reggelre még csak egy vízszintes vonalat sem vetett a papírra. — Eddig hány jó, okos ötletnek adott már „életet”? — Elég nagy már a család. Körülbelül 25—30 újítást készíthettem eddig. — A legnagyobbak? — Nem tudom, hogy a szakmán kívül mit mondanak ezek a szavak: szelepfedél anyagának módosítása; tengelysor szalaggyártása; MECMAFI-hengerek finom- megmunkálással történő gyártása. — Fordítsuk magyarra, és r gyük talán sorjába: az el- ’•önek említett újítása egy iv alatt mennyi hasznot hoz « gyárnak? — Pontosan megmondom: 1 309 000 forintot. És ha tíz vagy húsz évig nem találnak jobb megoldást, akkor tíz- húsz éven át hozza az évenkénti 1 309 000 forintot. — Mennyi volt az újítási díj? — Huszonötezer forint. Ez is háromszorra. — Tehát kevesli? — Természetesen. — A másik két újítás értéke és lényege? — Évenként nyolcszázezer forint megtakarítás, plusz nem kell többé a gyártáshoz szükséges csöveket Angliából importálni. — S ön mennyit kapott? — Ha jól emlékszem, négyezer forintot. — Egyáltalán: érdemes újítani? — Igen. Egyrészt, mert nem mindegy, hogy mennyit és hogyan termelünk. Szóval, a kényszer. A másik oldala pedig, nem tehetek róla, engem érdekel, izgat az új, a jobb. — Akkor másképpen fogalmazva a kérdést: önnek személy szerint megéri? — Erre már nehezebb választ adni. Én mégis azt mondom, hogy igen. Először a termelés miatt, másodszor pedig az érte kapott pénz is jól jön a családnak. Persze, nehogy azt higgyék, hogy az újítások effajta díjazása csak bervai specialitás. Szó sincs róla. Országos érvényű, magyar betegség. Pedig szenzációs dolgokat lehetne csinálni... — Nem valami biztató, de főleg nem éppen serkentő a hatása... — Ez van. Egyébként nincs semmi baj. Tíz éve élek már Egerben, itt lakom a telepen. Van két aranyos gyerekünk. Gyuszika és Anikó. Ikrek. Már 16 hónaposak ... — Jelenleg min dolgozik? Már úgy, mint Boda Gyula, az újító? — Nem szeretném elkiabálni, de egy nagy hal úszkál a horog körül. A kompresszor-tengely alapanyagának módosítása című újítást már a szakemberek vizsgálják. Többen készítettük. Az újítás lényege: a jelenlegi gyártással egy tengely 14 forint 80 fillérbe kerül. A mi terveink alapján 6 forintból is előállítjuk. Ez az újítás nagy halnak ígérkezik, és ha jó, ha bevezetik, akkor az értékét csak milliókkal lehet majd mérni. Szerintünk jó. De hogy mi lesz a sorsa, azt ma még nem tudom. Várjuk ki a végét. Van éppen elég akadály az útjában. A szelepfedél-újítás is az elkészülte után csak három évre valósult meg. Rengeteg közelharccal, vitatkozással, türelemmel. Száz, ezer banánhéja van egy újításnak ... — Búcsúzásul még egy kérdést: a kísérletezésekbe, a próbálkozásokba fektetett fizikai, szellemi munka hogyan, s miben térül meg önnek? — Valamivel kevesebb a probléma a termelésben. Talán többen ismerik az ember nevét, és hát azért már egy Moszkvics árát „összeújítottam”. Igaz, hogy CA-s a rendszáma, de ha a családnak szüksége van rá, hűséges barát.... Koós József 1969. november 7., péntek Tiszanánai ember - hármas ünnepe Húsz éve építenek Nagy hal úszkál a horog körül
