Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-06 / 258. szám

Ipari felfiasználAsra Békés atomrobbantás a Szovjetunióban képtővírönkon érkezett 7 MOSZKVA: f Havel József, az MTI I moszkvai tudósítója jelenti: i Vörös rakéta röppent a magasba, majd megkezdődött a visszaszámlálás: tíztől ' egyig. Egynél a földfelszín elkezdett gyúródni, „hullám- zani”. Ezzel indul az utóbbi idők legszenzációsabb szovjet ri­portja, amely beszámol a Szovjetunióban végrehajtott egyik békés célú nukleáris föld alatti robbantásról. A kí­sérlet, amelyre ..valahol a Szovjetunióban1* körüli sor, arra irányult, hogy hatalmas told alatti üreget képezzenek ki nyersolaj tárolásira. Ha­sonló föld alatti tartályokat már régebben is létesítettek, de ezek kialakítása roppant bonyolult feladat volt. Egy­részt hagyományos robbanó­anyagokkal, például trotillal, csak viszonylag kis üregeket lehet képezni a föld alatt, másrészt ezekbe később olyan hőforrást kell lebocsatani, amely mintegy kiégeti „tég­lává” váKoztatja a környező kőzeteket. Ha viszont a nukleáris energiát alkalmazzák a rob­bantáshoz, akkor gigászi mé­retű 15—20 köbméteres, vagy még nagyobb föld alatti táro­lóhely alakul ki, s a robban­tásnál keletkezett rendkívül magas hőfok egyúttal a tar­tály falainak kiégetését is biztosítja. A kísérletet végző tudósok azt a véleményüket hangoztatták, hogy nem a távoli jövőben a föld alatti nukleáris robbantások segít­ségével „futószalagon” állít­ják majd elő az említett tar­tályokat. föld alatti raktár- helyiségeket, Ezzel megvaló­sul a föld alatti atomrobban­tás tömeges arányú ipari fel- használása. A riportban szereplő szov­jet robbantást egyébként só­rétegben végezték. Mint Petroszjanc akadémi­kus, a Szovjet Atomenergia Bizottság elnöke közölte a sajtóval, a Szovjetunió jelen­tést terjesztett be a nemzet­közi atomenergia ügynökség­hez. A szovjet okmány elvi áttekintést ad a szovjet nép­gazdaságban alkalmazható békés célú atomrobbantások irányzatairól. A tudós külön­leges nyomatékkai hangsú­lyozta, hogy a szóban forgó robbantásnál — csakúgy, mint az atomenergia békés felhasználásánál a Szovjet­unióban általában — semmi­féle radioaktív szennyező- anyag nem kerülhet a föld felszínére, vagy a légkörbe. (MTI) § P ORTJEHNTtf Ü/VK Fei^eieges játék, parádés győzelem Magyarország —ír ország 4:0 (1:0) Népstadion 25 000 Inéző. V\: .fakse (jugoszláv). Góllövő: Halmosi, Bene, Puskás és Kocsis. 'Magyarország: Tamás — Kelemen, Páncsics, Ihász — Halmosi, Szűcs — Fazekas Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó. Írország: Kelly — Bren­nan, Mulligan, Dempsey, T. Dunne — Ki linear, Conway, Dunphy — Rogers, Givens, Conroy. A 6. percben jobb oldali szöglethez jutottak a ven­dégéig de könnyen tisztázott a védelem. A 10. percben Fazekas elől Mulligan vág­ta szögletre a labdát, a be­ívelés után Göröcs 8 méter­ről küldött fejesét védte a kapus. A 17. percben Jaksre egy percet hosszabbított az írek időhúzása miatt. A 19. perc­ben az egyre inkább játékba lendülő Halmosi átemelte a labdát Kinnear fölött, 25 m-röl hatalmas lövést kül­dött kapura, de Kelly re­mek vetődéssel szögletre mentett. A 22. pereben Gö­röcs emelte Fazekas elé a labdát, a fiatal csatár bal­lal egyből lőtt, de gyengén és Kelly hárítani tudott. A i 28. percben egy mintaszerű , Fazekas—Bene akció futott, a beívelés után a fejelni készülő Dunai elől éppen hogy csak menteni tudtak az ír védők. A 29. percben Halmoedt szabálytalanul sze­relték a védők, Bene 22 di­es szabadrúgása a sorfal kö­zötti résen a bal sarok felé tartott, Kelly vetődve ismét szögletre védett. A 30. perc végre gólt hozott. Fazekas cselezte be magát a 16- oson belülre, de útját áll­ták, leadását Dunai II, nem érte el, a labda a 16-oson kívülre jutott, Halmosi jó­kor érkezett és 18 m-ről ha­talmas bombát küldött a bal felső sarokba. (1:0). A második félidőben Du­nai II. helyett Puskás ját­szott. Lendületesebb, gyor­sabb lett a magyar váloga­tott támadójátéka és' már a 49. perc gólt hozott. Ihász hosszú labdával indította Zámbót, a szélső jól adott középre és Bene 12 m-röl egyből, ballal a kapu bal ol­dalába vágta a labdái. (2:0). Ez rendkívül fontos gól volt, összesített gólarány-) nyal, a magyar csapat már megelőzte a csehszlovákokat, így. ha a harmadik mérkő- i zés hosszabbítás után is dön­tetlenre végződne, már a magyar válogatott jogosult a mexikói részvételre. A 88. percben. Kelemen jobb oldali szabadrúgását Fazekas remek fejessel küld­te a jobb felső sarok felé, Kelly repült a labdáért, de csak kinyomni tudta és Puskás 2 lépésről laposan a hálóba vágta. (3:0). A gól után Göröcs helyére Kocsis állt hé­A 83. percben Dempseyt kiállították. A szabadrúgás­nak Kocsis állt neki és a sorfal felett nagyszerűen át­ívelte a labdát, amely a fel­ső léc alatt jutott az ír ka­puba. (4:0). A befejezés előtt a túl­ságosan felhevült Szűcs is idegeskedett, bélerúgott Treacvbe. A magyar játékos is kiállítás sorsára jutott. A magyar—ír mérkőzés­sel befejeződött az európai 2. csoportban a selejtezők, a továbbjutás azonban nem dőlt el: a magyar és a cseh­szlovák válogatottnak sem­leges pályán harmadszor kell találkoznia. Az európai 2. csoport vég­eredménye: 1. Magyarországi 4 X 1 16: 7 9 2. Csehszlov, 6 4 1 1 12: 6 9 3. Dánia 6 2 1 3 5: 9 5 4. Írország 6—15 3:14 l Jobb oldali képünkön: M liarn Fulbríght, az amerikai szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke látványosan csat­lakozott azokhoz a tekinté­lyes személyiségekhez, akik csalódásnak nevezték Nixon Vietnammal kapcsolatos be­szédét. A szenátor kijelen­tette, most már a törvény­hozó testületnek kell lépé­seket tennie a vietnami bé­ke felé. Alsó képünkön: Husszein. Jordánia királya, ammani palotájában fogadta Saldi Mahdi Amnush tábornokot, az Iraki Köztársaság mi­niszterelnök-helyettesét és belügyminiszterét. A két ál­lamférfi összarab kérdések­ről tárgyalt. (Telefoto: — API—MTI—KS) Schumann az európai biztonsági konferenciáról PÁRIZS: „A francia kormány fi­gyelmét felkeltette a Varsói Szerződés tagállamai kül­ügyminisztereinek prágai találkozóján, október 31-én kiadott felhívás az európai értekezlet megtartására vo­natkozóan" — jelentette ki Maurice Schumann külügy­miniszter a minisztertanács szokásos szerdai ülésén. Kü­lönösen kiemelte a francia külügyminiszter a prágai felhívásnak azt a megálla­pítását, amely szerint az erőszak alkalmazásáról, il­letve az erőszak alkalmazá­sával való fenyegetésről tör­ténő lemondás jelentősen •hozzájárul kontinensünk bé­kéjének megteremtéséhez és a feszültség csökkentésé­hez. Maurice Schumann újból erőteljesen hangsúlyozta an­nak szükségességét, hogy az 1954-es genfi egyezmény résztvevői elsősorban az öt nagyhatalom: Kína, az Egye­sült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és a Szov­jetunió tegyen erőfeszítése­ket a vietnami problémának a megoldására és az azelőt­ti indokínai-félszigetnek ne­vezett térség valamennyi ál­lama függetlenségének és semleges státusának a bizto­sítására. (MTI) A legmerészebb akció KAIRO: Kairóban egy egyiptomi katonai szóvivő bejelentette, hogy szerdán reggel külön­leges egyiptomi alakulatok átkeltek a Szuezi-csatornán, a csatorna déli körzetében és sikeres támadást hajtot­tak végre egy izraeli járőr­egység ellen. Az akció során egy izraeli tiszt és nyolc katona életét vesztette, az egyiptomi egység — magá­val víve egy ellenséges se­besültet — veszteség nélkül visszatért állomáshelyére. A szóvivő szerint az akció a legmerészebb volt a hason­ló átkelések történetében. (MTI) A kairói megállapodás MK>9. november ««törtök HÉTFŐRE VIRRADÓ haj­nalon, 0 órakor életbe lépett a túzszüneti megállapodás a Palesztinái partizánok és a li­banoni hadsereg között. Hét­órás maratoni ülés után ezt erősítette meg, s egyúttal a szembenálló felék közt Kai­róban folytatott tanácskozá­sok eredményességét is iga­zolta a hétfő este közzétett közös közlemény. A megállapodás majd egy esztendős vita végére tesz — úgytűnik — pontot. A múlt esztendő végén kezdődtek a nézeteltérések, viták a parti­zánok és a libanoni hadsereg körött. Korábban — elenyé­sző esetektől eltekintve — a jiartizánok nem használták hadműveleti területként Libanon földjét. Főként stra­tégiai szempontok játszottak közre (a Jordán folyó mellett kiépített izraeli erődítmény­vonal), hogy az idei esztendő­től kezdve a partizánok nem Jordánia, hanem elsősorban Libanon területéről hajtották végre akcióikat. Ez a körül­mény a közel-keleti válságban semlegességre törekvő, nyu­gatbarát, jobboldali köröket fokozott fellépésre késztette, így került sor az elmúlt hó- naookban többszc- is a jobb­oldallal összefonódott libano­ni hadsereg és a partizánok fegyveres konfrontációjára. A helyzetei ixmaoUMtu. hogy Libanonban csupán olyan átmeneti, ügyvivő kor­mány vezette az ügyeket; amelyet ugyan nem lehetett megbuktatni, mint elődeit, Karami kabinetje azonban éppen ezért; nem is tudott ha­tékonyan beavatkozni az ese­mények menetébe. Ezért törvényszerűen, a li­banoni nemzetgyűlés őszi ülésszakának október 21-re tervezett megnyitása miatt pedig menetrendszerűen kö­vetkezett be a minden eddigi­nél nagyobb méretű összecsa­pás. Kétezer libanoni katona tőrt rá az ország déli részein elhelyezkedő partizán-tá­maszpontokra. A LIBANONI belső ellen­tétek miatt eleső nem is tet­tek erőfeszítéseket arra, hogy a polgárháborúval, s az 1958- as amerikai partraszállás megismétlődésével egyaránt fenyegető helyzetet otthon oldják meg. Nasszer egyipto­mi elnök javaslatára Kairó­ban kezdődtek el a tanácsko­zások a Busztani hadsereg fő- parancsnok vezette libanoni delegáció és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet el­nöke, Arafat között. Mint is­meretes, e tárgyalások pozitív eredménnyel végződtek. Bár részleteket nem tettek közzé, a kairói—bejrúti lapok, illet­ve Arafat sajtókonferenciája alapján nyilvánvaló, hogy a libanoni rteiegácíá «^fogadta a Palesztinái szabadságharcosok cselekvési szabadságának el­vét. Ennek értelmében az or­szág déli részén, az izraeli túzszüneti vonal közelében úgynevezett városi jogú kü­lönálló területet kapnak, ahol tevékenységüket kifejthetik. Ugyanakkor „folyosókat” biz­tosítanak a Szíriát területen levő támaszpontjaikhoz is. Emellett nyomatékosan kife­jezésre juttatták, hogy a par­tizánok viszont messzemenő en figyelembe veszik Libanon biztonságának és szuverenítá sónak érdekeit. A KAIRÓI megállapodás jelentőségét minden politikai megfigyelő hangsúlyozza. Kü­lönösen Kairó közvetítő sze­repét emelik ki, s egyidejűleg utalnak arra. hogy megnyílt az út a libanoni belpolitikai válság rendeződésének irá­nyára is. Éppen ez utóbbi kö­rülmény miatt nem lehet azonban egyértelműnek és véglegesnek tekinteni az egyezséget. Nem áll ugyanis olyan erős, hatalommal és be- folyásisal rendelkező kormány e megállapodás mögött, amely garantálni is tudná megvalósítását. S nem való­színű, hogy az a jobboldal, amely eddig is az ellentétek elmélyítésén tevékenykedett, Kairót követően megváltoz­tatná álláspontját, feladná célknuzeaeit... ♦Ónod*) ÚJRA LINDSAY NEW YORK POLGÁRMESTERE AZ EREDMÉNY POLITIKAI HATTERE NEW YORK, az Egyesült Államok legnagyobb városa a hagyományoknak megfelelően, november első Keddjén megválasztotta polgármesterét. A legmodernebb eszközök­kel megszámolták a szavazatokat és az eredmény: a nyolc­milliós metropolis eddigi polgármestere további négy esz­tendőre a City Hall, a városháza ura marad. JOHN VLIET LINDSAY jelenleg 47 éves. A legelőke­lőbb egyetemek. St. Paul és Yale neveltje. Tizenhat esz­tendőt töltött a kongresszusban, képviselőként és a hatva­nas évek közepére már a köztársasági párt egyik fiatal sztárjaként emlegették a rendkívül jó megjelenésű, a li­berális szárnyhoz tartozó politikust. 1965-ben pártja harc­ba dobta Lindsayt a demokrata párt egyik régi fellegvárá­ban, New Yorkban. Itt és akkor aratta eddigi legnagyobb sikerét: megverte Abraham Beame-t és ezzel — hosszú idő óta először — megszerezte a republikánusoknak a' New York-i városházát. „ A HATALMAS VÁROS problémái — bűnözés, forgal­mi csőd, növekvő adóterhek, lakáskérdés, gettók, faji za­vargások — Lindsay igyekezete ellenére sem csökkentek és biztosnak tűnt, maguk alá temetik Lindsayt. Júniusban ez többé-kevésbé be is következett: a köztársasági párt előválasztásán a gépezet nem őt, hanem a viszonylag isme­retlen New York állami szenátort. John Marchit jelölte a polgármesteri tisztségre Lindsay nem adta fel a harcot: „a saját, szakállára” pontosabban a jelentéktelen liberális, illetve függetlenségi párt színeiben indult a választásokon — és maga mögé tudta utasítani a két mammutpárt jelöltjét, Marchit. illet­ve a demokrata párt részéről egy másik olasz származású politikust, Mario Procaecinót. MI SIKERÉNEK TITKA? 1. Mindkét ellenfele konzervatív, kisebb-nagyobb ár­nyalatnyi eltérésekkel a Nixon vonalat képviseli. 2. Marchi és Procaccino megosztották az ellentábort és-1 ezzel Lindsay malmára hajtották a vizet. 3. Nixon politikájából a választók nagy tömegei áb- rándultak ki New Yorkban is. Ez a sokkhatás Lindsay si­kerének döntő tényezője. Az elnök vietnami politikája el­leni tiltakozás emlékezetes óráiban, az „M (vagyis morató­riumnapon)” Lindsay polgármesteri minőségben hivatalos gyászt rendelt el a háború áldozataiért és félárbócra en­gedtette a New York-i középületek lobogóit. A MEGFIGYELŐK szerint nem lehetetlen, hogy ez a gesztus döntötte el a polgármester-választás sorsát. Győ­zelme után maga Lindsay is úgy nyilatkozott, hogy sikere azoknak a New York-iaknak a diadala, akik azonnal béfi . két követelne* a sokat szenvedett Vietnamban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents