Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-28 / 276. szám

PATAK V Dhr Z SO Beszélgetések Csebokszariban ... Valamikor régen1, a vadság idejében, két család vetődött vándorló útján a szépséges Volga menti táj­ra. Csek és Bak volt e két család. Állataiknak dús £ű- vű réteket, szabad legelőket kínált a tájék, s megteleped­tek, a széles víznek part­ján leverték sátraikat. A sátrak helyén évszázadok során egy vá­ros nőtt ki a földből, s ezt a várost ma úgy nevezik — Csebok- szari. Félezer éve építkezik a vá­ros, s mai ar­culata sem végleges. Nyílegyenes, éleg szögben1 megtörő su­gárútjait va­lóságos palo­tasorok sze­gélyezik. Egy utca — egy palotasor. Az embernek úgy tűnik, itt mellékutcák nincsenek. A paloták, az utcákat for­hetetlen nyugalmú ember. Első szempillantásra úgy tűnt, mint régi ismerős, aki­vel sokszor találkoztam hosszú-hosszú évekkel ez­előtt. Ezt meg is mondtam neki. Csendesen mosolygott, nagyokat' szívott a füstölgő „Fecske” cigarettából. Hátá­val a rekamié kárpitjának A minisztertanácsban a mezőgazdasági ügyek tartoz­nak keze alá, így jól isme­ri a köztársaság földjét. Hi­vatalból is ismernie kell. —■ Valamikor Csuvasiában csak 1000 eke volt — mon­dotta. — Ma pedig 16 000 mezőgazdasági gép dolgo~"z Tizenhét októberéig egyetlen gépkocsit sem láttak az em­berek. Ma (csak) a mező- gazdaságban 4000 gépkocsit hasznainak... És hová el­jutottunk a hektáronkénti 7—8 mázsás termésátlagok­tól. Ma 18—20 mázsát ter­melünk a szemesfélékből és nem ritka a 30—36—40 má­zsás átlag sem. Tavaly pél­dául ez a parányi köztársa­ság 150 000 tonna kenyérga­bonát adott át, „közös élés­kamránkba”. — Eladtunk eddig 48 000 tonna húst és adunk még 14 000 tormát. — S a termékek sztárja? — Ez a komló. Köztársa­ságunk nagy mennyiségben szállít komlót a világpiacra. Még Amerikában is csuvas komlóból főzik a sört. Meg­éri a fáradságot, mert 1000 tonna komló világpiaci ára PÉ1 IU(UU cpuicicn. csupán lakóházak — föld­szintjükön üzletek. A kitá­guló tereket parkok díszítik, s egymással vetélkedő ke­cses kőépületek. A parkok­ban nagyobbrészt csak nyír­fa és fenyő, s oly kiterjed­tek, hogy nálunk azt mon­danák rá. ligeterdők. Az emberek itt is lokál- patrióták, s érthetően büsz­kék fővárosukra, Cseboksza- rira. S ez alól Kovaljov elv­társ, a városi pártbizottság titkára sem kivétel. Két mé­ter körüli termet, mackó mozgású, szemüveges, tekin­télyt parancsoló férfi Koval­jov elvtárs. De én a raj on - ■gás, az elragadtatás képében is láttam őt beszélgetéseink során. — A mi városunk gyorsan- növekszik. Napról napra új alakzatokat formál, s terü­letének nagysága már eléri a 100 négyzetkilométert. Vá­rosunk 240 000 lelket szám­lál, 72 ezren keresik kenye­rüket az iparban. Az ipar fejlesztésére különösen nagy gondot fordítunk. Ipari lé­tesítményeink száma jelen­leg 65. Csak a két legna­gyobbat említem: _a gyapot- feldolgozóban 25 000. az épí­tőiparban pedig 20 000 em­bert foglalkoztatunk. — Feltűnően sok az épít­kezés. — Építettünk számos la­kónegyedet, ezek közül nem egy akkora, hogy önálló város is lehetne. Elég', ha az új Csebokszarira gondolok. 1960-ban fogtunk csali hozzá az építkezéshez és azóta negy­venezer embernek teremtet­tünk itt kényelmes otthont. Tavaly az átadott épületek hasznos lakóterülete 133 000 négyzetméter volt. Épül az egyetem, új tanárképző fő­iskola, zeneiskola és 2000 KW-os nagy hőerőmű a Vol­gán. Vízzel árasztjuk él a szakadékos völgyet, eltűnnek a régi, ócska faházak a fo­lyópartról, egy egész Velen­cét varázsolunk ide. El kell majd újra jönnöd, hogy azt is lássad . . . Asztapov elvtárs, a Csuvas ASZSZK minisztertanácsa-' nák első elnökhelyettese, legjobban ,a szívemhez nőtt. Hatalmas darab férfi, eny­hén előre ívelt, ducos hát- tál. Mely dörmögő hangú, liülönben kevés beszédű, feallgaíag, csendesé® vég­Interjú a csuvas televíziónak támaszkodott és csendesen mesélni kezdte, hogyan járta be magyar földet. Végigküzdötte a háborút. Át Magyarországon, űzve a németet saját fészkében is, egészen addig, mígnem ame­rikai és francia csapatokkal találkozhattak. Ismerős vá­rosneveket említ: Miskolc, Debrecen, Szeged, Székesfe­hérvár. A háború befejezté­vel nem tért vissza mind­járt hazájába. Majd három évig még Budapesten ma­radt. Mikor hazatérhetett, a Kau­kázus egyik óriási járásába küldték dolgozni. Éveken át tevékenykedett, mint a párt- bizottság első titkára. Azután csuvas föld következett. 1980 aranyrubel. S aztán a legkimeríthetet- ler.ebb közös téma. A vadá­szat, Asztapov elvtárs 18 éves kora óta hódol e nemes szenvedélynek. Magyar föl­dön, a Bakony erdőségeiben is lőtt már vadat, 1945-ben. Több szekeret megtöltene a nyúl, a fácán és fogoly, amit életében puskájával leszólí­tott. S terítékéből nem hiányzik a farkas, a medve sem.- Ötvenegy éves. Belorusz. Egy fia 31 éves. a másikat fiatalon temetni kellett. Fe­lesége Csebokszari egyik jó hírű orvosa. (Következik: November ünnepén) Valami új ötlet, új elképze­lés, amiben van fantázia. Mindig ezt kérdezzük,, ezt keressük az új mechanizmus bevezetése óta, ha vállalatve­zetőkkel, igazgatókkal vagy mezőgazdasági szakemberek- ( kel beszélgetünk. j Nos, találkoztam egy .való- ? ban eredeti és fantáziadús el- < képzeléssel, amelynek helyes- j ségét minden gazdasági szarai- I tás alátámasztotta, mégsem j, lett belőle semmi. < Miért? j — Tarnaörsön mindig jó nap- ! raforgótermés volt. Évtizedek $ óta kedvelik és termesztik ezt $ a ^ növényfajtái a köbnyéken, I 1950-ig egy olajütő is működött I a faluban, mert az emberek / szerették es szívesen használ- 4 ták a növényi olajat, sütés- í hez, főzéshez. Ha jól tudom, [ egészségesebb is a használata, J mint az állati eredetű zsírfé- / leségeknek, mert az érelme- I szesedést okoz — mondja Balt 5 József, a termelőszövetkezet elnökhelyettese. — Miért szűnt meg az olaj- ütő? — Elvitték akkor a gépet. — Üj olajütő létrehozását tervezik? * — igen, azt is, de nem ez I lenne a nagy üzlet. — Hanem ? Í — A napraforgómagot hán­tolva, megpirítva, kis nylon- k tasakokban hoznánk forga­lomba. Előre informálódtunk, érdeklődtünk, hogy milyen lenne termékünk után a ke­reslet. A főkönyvelőnknek azt mondták, hogy korlátlan mennyiségben átvesznek tő­lünk pirított napraforgóma­got. Főleg a Népstadion és a mqzik érdeklődtek azután, hogy mikorra szándékozunk megvalósítani a tervet, de a kereskedelemben is forga­lomba lehetne hozni a tízde- kás csomagokat. Szívesen ven­nék az újdonságot. — Es mikorra szándékoznak megvalósítani a tervet? — Mi akár holnap is bele­vágnánk a hántoló létrehozá­sába. Ennek csupán egy akadálya van. Bármerre kerestünk mag­hántoló gépet, azt a választ kaptuk, hogy nincs. Aztán ki­derült. hogy Magyarországon nem kapható. Nézze, itt mutatok egy egy­szerű számítást. Egy mázsa napraforgómagot 1500 forintért i tudnánk értékesíteni. A jelen­legi eladási ár 6—700 forint. Ebben az évben 10 vagon a napraforgótermés. Voltunk mi ' mindenhol. Nem és nem, se- j hogy nem lehet kapni hántoló- gepet, ez a válasz. Furcsa válasz. Sz. A. Egy értekezlet IS. évforrf«Iéjám Tizenöt, évvel ezelőtt. 19.14. november 29 ás december 2. között nagy jelentőségű esemény színhelye volt Moszk­va. Egybegyűltek a szocialista országok képviselői, elemez, ték az európai helyzetet .? miután megállapították, az eu­rópai béke és biztonság veszélyeztetettségét, konstruktív határozatokat hoztak. Szüksége.-; volt ez a lépes, mert. az amerikai elnöki széket 1953. januárjában elfoglaló Eisenhower külägyrr- i- nisztere, a hidegháború cs <a szakadék. szelén táncolás megszemélyesítője, John Fi Duties lett. Dulles meghirdette a „keresztes háborút" a szocialista országok .,felszabadításé­ra”, ami többek között a nyugatnémet militaristák, revan- sisták, imperialisták hatalmának mßtt újjászervezését, az NSZK felfegyverezését. jelentette. Megkezdődött a bonni uszítás, revansista. követelőzés és a politikai légkör végle­tesen elmérgesedett. Ebben a helyzetben — 1953. augusztus középén —. a Szovjetunió új, következetesen reális javaslatot tett a né­met kérdés rendezésére. Adenauefrt közben a burzsoá vá­lasztási rendszer megerősítette pozíciójában s vem nehéz elképzelni, mire vetemedik a „szakadék" szélén" táncoló Nyugat, ha a Szovjetunió az atomfegyver után nem .jut o. hidrogénbomba birtokába is. Az amerikaiak felocsúdván döbbenetükből, előkészületeket tettek az NSZK felvételére a NATO-ba. Erre a Szovjetunió 1954. márciusában kinyil­vánította azt a készségét, hogy vállalja a NATO-tagságot. Eisenhower és Churchill a közeledést nemcsak, eluta­sította, hanem a CENTO .és a SEATO megtervezésével, il­letőleg megerősítésével válaszolt, a NATO pedig 1954. ok­tóberiben kimondotta, hogy Í955. május 5-i érvénnyel tag­jai közé iktatja az NSZK-t. Ezután került sora 1954. no­vember 29-én, 15 évvei ezelőtt, a moszkvai értekezletre, amelynek történelmi szükségességét, erkölcsi erejét és ha­tásosságát. az elmúlt másfél évtized, mindenben igazolta. Ezt a jelentős politikai lépési több más követte, első­sorban az 1957-es. majd az 1960-as moszkvai találkozók. Az utóbbin SÍ kommunista és munkáspárt egységesen foglalt állást a nyitott nemzetközi kérdések békés megol­dása mellett, majd 1966. július 9-én a Varsói Szerződés államai Bukarestben dolgozták ki az európai béke és biz­tonság megszilárdítását célzó javaslataikat. Egy évvel ké­sőbb Karlovy Varyltan, majd 1969. március 17-én Budapes_ len hangzott el újabb felhívás. Az európai biztonságért, a világ békéjéért folyó szívós és eredményes küzdelem eddi­gi csúcspontja a kommunista és munkáspártok 1969. június 5—17-i moszkvai tanácskozása volt. Ennek nagy jelentősé­gű határozatait az- egész világon ismerik. A tizenöt évvel ezelőtti, 1954-os akció értelemre ható fénye azóta sem halványult cl, mozgósító ereje pedig mind erőteljesebb hullámokat verve — tovább gyűrűzött. Tör­ténelmi időkre szóló nagy tanulsága, hogy a szocialista or­szágok a legkritikusabb helyzetekben sem adták fél az erő­feszítéseket a békéért és a biztonságért, a népek testvéri­ségért és szabadságáért, vitás kérdések realitásokon nyug­vó békés megoldásáért. F. M. TÜL AZ ÖTMILLIÓN Ünnepélyes külsőségek között értékelték a harma­dik negyedév szocialista munkaversenyének eredmé­nyeit a Mátravidéki Fémmű- vekben. A 75 brigád nemes versengéséről és az ünnepé­lyes számadásról Erdei Já­nostól, a gyár munkaver- seny-felelősétől kértünk in­formációt. — A harmadik negyedév­ben 1 800 000 forint értékű vállalást teljesítettek a bri­gádok. így az éves munka- verseny eddigi megtakarítá­sa már nem kevesebj), mint 5 900 000 forint. — A brigádok között ho­gyan oszlik meg ez a való­ban figyelemre méltó ered­mény? — Csak a jók leözül is a legjobbakat: a Béke szocia­lista brigád minimumra csökkentette a selejtet. Ter­Húsz éve alakult.. . jhúsz éve tsz-elnök... tíz tag, száztíz holdnyi terület, egy traktor. Mit mondanak ezek a szavak? Nem sokat. Betűk. számok: sablon. Félreteszem. Félreteszem a betűket, számokat, mert nem érde­kelnek. Kutatni indulok a betűk és a számok mögé, hogy megtaláljam ’a betűk és a számok mögött elrejtett embert. Áz ember Az ünnepi közgyűlésen a színpadon állt az elnökségi asztál mellett. Felolvasta, hogy a füzesabonyi Szabad Nép Termelőszövetkezet 1949-ben alakult, s azóta az évi átlagjövedelem 27 ezer .forintra emelkedett tagon­ként. A beszéd alatt a kezét fi­gyeltem. Ujjal ügyetlenül forgatták a fehér lapokat, felolvasás közben néha aJ> öjra villant egy-egy vaku­llak a fénye, s ilyenkor za­vartan megrezzent kezében az iratköteg. Amikor befe­jezte az elnöki beszámolót, megköszörülte a torkát és így szólt: „Hát, elvtársak, ennyit, akartam . mondani:” Egy pillanatig csend volt. aztán a tsz-tagok felkér liedtek a helyükről és a szín ­padon körülfogták Lassú Istvánt, a termelőszövetke­zet elnökét. Virágcsokrok kerültek az asztalra, kezek fe&cdteie 0302% ___ láttam,­Villanófényben: húsz esztendő ahogy egy hajlott hátú, ősz ember megöleli az elnököt. Vajon Lassú Istvánnak mindig ilyen gyér haja volt, mint most? Az elnök mosolygott, és ettől a mosolytól valahogy mélyebbnek láttam a baráz­dákat az arcán. Csak szava­kat, félbetört mondatokat hallottom a színpadról. — Köszönjük, István ... Hát ezt is megértük, Ist­ván ... Erőt, egészséget, Ist­ván ... Az elnök állt az ember­gyűrű közepén, a vakuk vil­logtak. és a negatív megőr­zött egy mosolyt két évti­zed kevés mosolyú munkájá­ból. Áz élmeny — Mit mondhattam volna B. beszámolóban: számokat és betűket. Kit érdekel ma már az, hogy húsz éve ho­gyan alakult a tsz. Most azt la.rl.ja mindenki fontosnak, hogy nyolcvan forint egy munkaegység. És ez a he­lyes. Én is ezt tartom fon­tosnak. A beszámolóban nem mondhattam el, hogy amikor megalakultunk, tízen voltunk és mindenki hajnal­id! estig dolgozott. Hogy <=&.» kor a fiam hároméves volt, a lányom meg egy. Mikor mentünk, vittük őket ma­gunkkal a határba, letettük a fa alá, amíg dolgoztunk, vagy odahagytuk otthon az udvaron. A gépállomástól akkoriban kaptunk egy traktort. Sok volt a szántanivaló. Éjjel felváltva vezettünk Mészá­ros Istvánnal. A traktoron semmi világítás nem volt. Nekem volt egy karbidlám­páin. Egyikünk elől ment a barázdában a Isfarbidlámpá- val, a másik vezetett. Az alapító tagok között én voltam a legfiatalabb. Hu­szonkilenc évemet töltöttem be. amikor elnökké • válasz­tottak. Talóm azt gondolták, hogy a legfiatalabb, bírja legtovább. Hát bírtam. Nem mondom, sokat töprengtem és sokat keseregtem. Elég rosszul és nehezen éltünk. Volt, amikor azt mondtam, hogy nem csinálom tovább, lemondok. Aztán minden­nap újrakezdtem. Hajnalon­ként az adminisztrátorral együtt indultunk aratni. Volt, amikor napokig alig váltottam szót a feleségem­mel Kettőig vagont rak­tunk, fél három felé indul­tunk aratni. A szintézis — Hősnek érzi-e magát, vagy helyesebben hősies­nek-e azt az életet, amit ez alatt a húsz év alatt élt? — Hősnek? Nem értem rá gondolkozni ezen. Akarni és dolgozni kellett. Most csak azt mondhatom, sokszor magukkal vittek a dolgok és én is próbáltam úgy tenni, ahogy helyesnek ta­láltam. Valahogy élni kell és én ezt az életformát vá­lasztottam, és választanám most is újra. Igen. Igen, azt hiszem, újra belevágnék. — Boldognak mondja ma­gát? — Amit akartam, elértem. Amit elterveztem, megvaló­sult. Ismerem a földet, az embereket, mindent ismerek. Látom, hogy szeretnek. Ez nagyon jó érzés. Azt hiszem, a legjobb érzés. — Nem fáradt el . a két év­tized alatt? — Ráérek még azzal. A lányom férjhez ment, fiam az agrártudományi egye­temre jár, a szakmában marad. Nemigen szoktam ne­kik mesélni az akkori idők­ről. Nincs nekik erre szük­ségük. Inkább azt lássák, hogy amit elhatározok, azt még ma is megvalósítom. Azt hiszem, ez sokkal hasz­nosabb minden niesélgelés- nél. Az életet tenni kell és nem beszélni. Éli altkor ke­veset beszéltünk. Szsgetfey östátáa vét túlteljesítette és baleset­mentesen dolgozott. A trafó­házi Voszftok szocialista ; kollektíva 24 ezer forint ér­tékű anyagot és 80 ezer fo­rint értékű energiát takarí- tatt meg. A szerszámüzem Kun Béla, József Attila és Bánki Dóhát brigádjai csök­kentették a, selejtet, több százezer forint értékű anya­got újítottak fel. A tubus- üzem Nguyen Van Troit bri- gárja 14 ezer forint érték­ben csökkentette a selejtet. A dübozüzom legjobb bri­gádja a Le Thi Hieng: há­rom hónap alatt 38 ezer fo­rintot takarított meg. Elis­merő szavak illették még a tmk Vasvári, a szerszám­üzem Nyikolajev és Dózsa, a tubusüzem Mező Imre, a láncüzem Roham brigádjá­nak munkáját is. Az őszin­teséghez tartozik, hogy né­hány brigád: ,az üzemfenn­tartáson a Petőfi, a lánc­üzemben a Dobó és. Alkot­mány nem felel meg a kö­vetelményeknek. Baj van a vállalások teljesítésével, a munkafegyelemmel is. ■ Ezek a brigádok figyelmeztetés­ben részesültek: ha nem sze­dik össze magukat, brigád­tagságuk is veszélybe kerül­het. — Hogyan .szerepeltek az abunyi brigádok? — A kezdetem tartanak, de amit eddig csináltak, az .ke­vés lesz. . ... — Az ünnepi számadás második napirendi pontja a jutalmazás volt. — Igen. A brigádok kö­zött 72 ezer forint jutalmat osztott szét, „a trafóházi Vosztok szocialista brigádot pedig kimagasló munkájá­nak elismeréséül aranyjel­vénnyel tüntette ki a gaz­daságig tömegszervezeti ve­zetőkből álló versenybizott­ság- k. 1969. november péaiafc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents