Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-28 / 276. szám
ffietyen százatokat fizikai munkások kapták Számadás - lakással ' HUSZONÖT ÉVVEL ezelőtt szabadult fel Eger város. Ügy gondolom, hogy a negyedszázad munkájáról, eredményeiről mindenki, aki a társadalom építésének bármely pontján is dolgozik. aki a dolgozó nép ügyét intézi s szolgálja, a jubileumon elgondolkodik és mérleget von: sikerült-e megvalósítani az új társadalom célkitűzéseit? És az eredmények mennyiben szolgálták a néo javát, érdekeit? Én is számadást készítettem. Mérlegre tettem városunk lakás beiv/Jetének 23 éves fejlődését. Történekül nevezetességű városunk csaknem ezer éves múlttal rendelkezik. Az igazság diktálja tehát, hogy ha a 25 év eredményeiről, gondjairól próbálunk mérleget készíteni, a múltból, városunk ífirtétKiawböi kell kiindulni. EGER VÁROS fokossá ga az elmék több mint egy évszázad alatt, pontosabban I785-t6! tDOO-ig mindössze nyolcezer lakossal gyarapodott. Az ezt kővető 41 év alatt viszont a lakosság szaporodása évenként elérte a 130-at. A város rossz lakásviszonyai ebben az időszakban keletkeztek. „T920—• 30 között Egert is elkapta az építkezési lás” —• írja Foi- lajtár Ernő a Heves Vármegye Monográjiájában. Mert — folytatja — „tíz év alatt 915 lakást építettek.” A szóimhoz nem szükséges különösebb kommentárt', fűzir átfejti Hétszer volt eddig hazánkban a „világ közepe A „vTíőg közepe” 1vd a jüanképpen mindig ott van, ahova a térképészek a 0 jelzésű délkört, azaz a kezdő meridiánt rajzolják? ettől Keletije és Nyugatra, növekvő számjegyekkel következik a többi délkör; hogy a Föld túlsó oldalán, a 180-as számértelemben cin. Irmédí Molnár László professzor búvár-1 kodásai szerint a XV. század közepétől kezdve eddig legalább hét ízben volt hazánkban a világ közepe^ A kezdő meridián 1460 körül a Vitéz János által alapított nagyváradi csillagdán haladt Európa asztrológusai évtizedeken át, hosznáKúk a helymeghatározáshoz az erre a kezdő délkörre alapozott Tabulae Varadiensest—a nagyváradi táblázatokat. 1467-bén pedig már az esztergomi csillagvizsgáló is hasonló szereppel büszkélkedhetett, A későbbiekben Buda négyszer „adott szállást” a világ közepének. Az első budai kezdő délkör Mátyás király palotájának legmagasabb pontján vezetett keresztül. a másodikat valószínűleg Hell Miksa „alapította” 1770. körül, amikor Mária Terézia ide helyezte át Nagyszombatról az egyetemet. A legutolsó két budai — pontosabban az 1. és a 2 gellérthegyi — kezdő délkör mér a múlt században. 1815-ben, illetve 1861-ben született. Közben azonban 1735-ben Pozsony is feliratkozott a listára. Tulajdonképpen ez nyitotta meg azoknak a magyar országi kezdő délköröknek a sorát, amelyek már nem a csillagjóslás, hanem az igazi tudomány célját szolgálták. Ezt a kezdő délkört Miko- viny Sámuel vonta meg a pozsonyi vár egyik tornyán keresztül, amikor Bél Má- tvás tervezett földrajzkönyvéhez kellett térképmellékletet készítenie. Mikoviny lri- 1ünö munkát végzett: például a Pozsony és Becs között általa kiszámított távolság — a 70152 méter — csak elenyésző mértékben tért el a valóságtól. (MTI) ni. A dolgozók jövedelme rendkívül alacsony volt, és csak a tehetősebb polgárok anyagi erejéből tellett lakásépítésre. Az állam egyetlen lakást sem épített, és anyagilag sem segítette a magánépítőket. A város súlya? lakáshelyzetét 1920-ban a képviselőtestület is napirendre tűzte. Az intézkedésről a 6429/1920. számú jegyzőkönyv a következőképpen tanúskodik: „Minden idegent, aki a város területén lakással (tulajdonnal) nem rendelkezik, s a város fenntartásához nem járul hozzá, kiutasítanak. Akinek lakása van, de az nem tulajdona, elrekvírúUassék. Ha nincs illetősége, a. tulajdon háza is.” EZT ÖRÖKÖLTE tehát városunk 25 évvel ezelőtt. Súlyosbította még a helyzetet, hogy a kilencezer lakás közül több mint 700 súlyosan megsérült a harcokban, nagyon sok pedig elavult, élet- veszélyes lett. Ez volt tehát a múlt, így kezdődött a 25 esztendő városunkban . .2 Ünnepet ülünk. Legyen tehát a szó a .jelené. Mit csináltunk, hogyan, s hová, meddig jutattunk? Szocialista államunk társadalmi ügyként kezeli a lakáshelyzet javítását, s anyagi erejéhez, lehetőségeihez képest mindent elkövet, hogy meggyorsuljon a lakásépítkezés és több család jusson kényelmes. meleg otthonhoz. Ezt as óriási anyagi segítséget vá- • rosunk lakói is élvezik. Hiszen a 25 év alatt épült mintegy hétvezér lakás állami erőforrás— hói. támogatásból épült, at- magánerőből épült lakások száma mindössze csak ká—^ romszáz, EGYETLEN KOR. társadalom sem tett tehát annyit a városért, a dolgozókért, mini az eltelt negyedszázad. Őszintén meg kell azonban azt is mondaná: a múlt örökségét erőnk, lehetőségeink maximális kihasználás sáwal sem tudtok még maradéktalanul eltüntetni. Még nem jutott mindenkinek lakás. Még ma is sok család várja a lakáskiutalót, szeretne kényelmes otthonba költözni. A lehetőségeket azonban népgazdaságunk anyagi ereje határozz:, meg. Sokan mondják: miért volt szükség a szanálásokra, S jóformán csak annyi lakást építettek, amennyit lebontottak. Ez elsőször is nem igaz. Másodszor pedig a korszerű városépítés egyszerűen elképzelhetetlen szanálások nélkül. Igaz, sok elavult, korszerűtlen, életveszélyes lakást szanáltunk. De ennél sokszorosan többet építettünk. Mi sem bizonyítja ezt jobbam: a város nem kevesebb, mint ötezer új lakással gyarapodott az eltelt 25 évben. Beszélni kell róla: él egy másik vélemény is a város lakosságában: „a rengeteg lakás elosztása igazságtalanul történik”. A bírálók mindig a saját helyzetükből ítélkeznek. Aki még eddig nem kapott, annak mindenféle elosztási rendszer igazságtalan. A valóság azonban egészen más képet mutat: bárki meggyőződhet róla; a lakások 70 százalékát fizikai munkások kapták. Olyan emberek, akik rászorultak, akik megérdemlik a társadalom segítségét. A TÖRTÉNELMI évfordulón jogos tehát a büszkeség: városunk soha nem látott. soha nem tapasztalt ütemben épült, s gazdagodott az eltelt 25 év alatt. A negyedszázad új történelmet írt a város történetében: szebb, nyugodtabb, igazságosabb, békés történelmet. A 25 esztendővel nem vetekedhet a múlt, eredményei méltóak a nagy ünnephez. Örömteli tehát a számadás, s jól eső, büszke érzés, hogy részesei lehetünk a sikereknek. Dobi Antal az Egri Városi Tanács V. B. igazgatási osztályának vezetője .mm A „közeg- és a 40 forint Néhány percért negyven forintot fizetni — elég drága dolog, ha munkáról van szó. Márpedig a rendelet, amelynek jogosságát vitatom, pontosan ezt teszi lehetővé. Mégpedig szolgáltatási ügyben! Idézem: ..Amennyiben az ellenőrzést végző közegünk zárt lakást talál, úgy kénytelenek leszünk az,5/1967. (VIII. 8.) NÍM. sz. rendelet 16. §. (6.) bekezdésben foglaltak alapján az ellenőrzést megismételni és a 40 Ft kiszállási díjat felszámítani.” Én már akkor is sértve erezném magam, ha csupán „közegnek” titulálna az a cég, amelynek a dolgozója vagyok. Az idézett szöveg szerint ugyanis a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat egri üzemegységének gyöngyösi kirendeltségénél (Huh, de rettenetesen hosszú neve van!) csupán csak közegek találhatók, egyetlen munkás, alkalmazott sem. Ez viszont a vállalat üzemegysége kirendeltségének a dolga. Ha nekik így jó!... A negyven forintos kiszállási díj viszont közügy. Emlékszem egy tv-fórumra, amelyen a munkaügyi miniszter kategorikusan kijelentette, hogy a 31 forintos kiszállási díjat nem fogják felemelni. Igaz, hogy a 31 forint kevés arra, hogy abból a tizenkét órán túl vidéken tartózkodó dolgozó az étkezési kiadásait fedezni tudja, de — akkor sem lesz emelés! És most kiderül, hogy egyetlen közeg néhány perces várakozásért negyven forintot vasalhat be tőlem, ha zárt lakást talál, .amikor ellenőrzésre jön hozzám. Ö kaphat negyven forint kiszállási díjat? Talán azért, mert ő „közeg”? De hiszen innen jön, a városból, alig néhány utcáhyi- ra a lakásomtól kezdi meg a „kiszállását”. Nekem viszont a 31 forintos kiszállási díjamért még utaznom is kell. A közegnek elég csupán néhány utcát sétálnia! Aztán bemegy egy lépcsőházba. Becsenget az egyik ajtón. Vár. Nem jön ki senki, mert Kovácséi: dolgozni vannak. A szomszéd ajtón is becsönget. Onnan sem jön senki. de a harmadik és a negyedik szomszédból sem. a második és a harmadik emeleten sem, mert általában ma az emberek állásban vannak. És a vállalat sem fizet azért, mert a „közeg” érkezését bejelenti. Sőt: általában az emberek azért nem vesznek ki egy nap szabadságot, mert a „közeg” ellenőrizni akar. Egy olyan készüléket, amelyet ő, a „közeg” helyezett üzembe nálam, az „ügyfélnél”, csengő forintjaim ellenében. Most ellenőrizni akar és büntetéssel fenyeget a szolgálataiért! Micsoda feje tetejére állított dolog ez! Nevetni kellene rajta, ha nem volna annyira jellemző a mi „hivatalosdi” viszonyainkra. Egy szolgáltató vállalat bünteti azt. aki a szolgálatait megrendeli, és ezért a szolgálatokért fizet i6. De hát a miniszteri rendelet ehhez jogalapot ad. Ezért van módja a szolgáltatónak hatóságot játszani velem szemben. A rendelet helytelen. Nemcsak azért, mert a „közeg” nyolcórás munkaideje alatt legalább harminc esetben tud negyven forintos kiszállási díjat felszámolni, hanem azért is, mert nincs joga büntetni engem, a megrendelőt. Tessék elképzelni, mi lenne, ha a postás, miután a pénzesutalvánnyal nem tér Iáit otthon, agy nyomtatványt hagyna a levélszekrényemben a következő szöveggel: Szíveskedjék december 3-án este 18 óráig otthon tartózkodni, mert ha zárt altókra találok, x. sz. rendelet alapján 40 forint kiszállási díjat kell felszámolnom.” Az eset ugyanaz. Mégis nevetségesnek találja még a gázszolgáltató vállalat is — bizonyára. De hát az előbbi ügyben sem ők a hibásak, hanem a miniszteri rendelet, amely jogalapot biztosit a megrendelő megbüntetésére. A postás másként csinálja. Nem fenyeget, nem számít fel ismételt kiszállási díjat, a pénzesutalványt mégsem kell a címzettnek visz- szaküldenie naponta harminc esetben azzal, hogy zárt ajtókra talált, tehát a szolgáltatást nem tudta elvégezni. A postás tapasztalatait kellene átvennie a gázszolgáltató vállalat valamennyi közegének. Egy dolgot ismerjünk el. Ma már a kiértesítés szövege a korábbi értesítésekhez képest kulturált. A fejlődés tehát még a gázszolgáltató vállalatnál is bizonyítható. Az is tény. nincs olyan hibás miniszteri rendelet, amely ne volna megváltoztatható. Csak azt kelő alapul venni, hog'y a szolgáltatásért ki fizet. És a megrendelő érdekét kell figyelemmel kísérni. Büntetés nélkül. Mert hátha mérgemben kidobom a gáztűzhelyet és spar- heltot állítok be a konyhába. És ha minden sorstársam így csinál, akkor kinek szolgáltat gázt a gázszolgáltató? Ajaj!... Én is megtanultam fenyegetőzni? Tóth Sándor: be.’ •ír f ES*J0TFEK'. . A FELSZABADÍTOK 7. Á gyűrű bezárul Hitler a Dunántúlon fenyegetővé vált helyzet ellensúlyozására elhatározta, hogy a Balaton és a Velencei-tó között élesen délkeleti irányban csapást mér a ...Margit állás”-1 elért szovjet csapatokra. Tervének, melyhez három páncélos hadosztályt és más erőiket szándékozott felhasználni, a „Késői szüret” fedőnevet adta, s december 11-én elrendelte aninalk végrehajtását. Fniessnef vezérezredes azonban a rossz utakra és az esőzésektől felázott terep jár- hatatlanságára hivatkozva, halasztást kéri a fagy beálltáig. Hitler makacsul ragaszkodott tervéhez, és december 17-én ismét a támadás haladéktalan megkezdését követelte! Friessner tovább aggályoskodott, s személyesen akarta meggyőzni führerét, ezért másnap a főhadiszállásra repült. Míg Hitler és Friessner vitatkoztak. a szovjet csapatok befejezték Budapest teljes kö- rülzárásáira irányuló előkészületeiket. December' 20-án reggel északról és délről megindult a támadás, amely végérvényesen levette a napirendről Hitler „Késői szü- ret”-ét. s egy hét alatt áttör- hetetlen gyűrűt vont a Budapesten rekedt német—magyar csapatok köré. A 2. Ukrán Front 6. gárda (G. Molnár F.) gyümölcsként hullik az ölé- előre, kiverte a németeket Bicskéről, két nap múlva pedig Esztergomnál elérte a Dunát. Ezzel bezárult a belső gyűrű Budapest körül. Székesfehérvár felszabadítása után jelentősein meggyorsult a 4. gárdahadsereg előnyomulása is. Annak ellenére, hogy a német csapatok ellenállásának hevessége semmit sem csökkent, egymás után verték ki őket a védelemre berendezett helységekből. A német hadvezetést erősen nyugtalanította a helyzet alakulása. Friessner vezérezredes súlyos szemrehányást kapott, amiért „egy olyan páncélos armadával, amely a keleti aircvonalon még sehol sem gyűlt össze”, nem volt képes a szovjet csapatokat megállítani. _ __ , harckocsi és 7. gárda hadseryf W T#iT7777T777iH rege Ipolyság térségéből tá- tl ' * ’ '-,W rl AmJL'űf madt Esztergom felé. Msg'ál........ .. lításukra Hitler elrendelte a m . november 38„ péntefc |^aói s^refNre -tartalékolt három páncélos hadosztály bevetését, és ellenük irányította a Szent László hadosztályt is. Az Ipoly és a Garam között heves küzdelem bontakozott ki. A szovjet csapatok több napig tartó véres harcban szétvertél: az 57. német páncélos hadtestet, melynek rendezetlen visszavonulását a Szent László hadosztálynak kellett fedeznie. December 26-án a 7. gárda hadsereg egységei Esztergomtól északra elérték a Dunát. A. 3. Ukrán Front szintéin teljesítette feladatát. Tolbu. hin marsall parancsára a Dunán korábban Ercsinél átkelt 46. hadseregnek a Velencei-tó és a Duna között, a 4. gárda hadseregnek pedig a Balaton és a Velencei-tó között kellett áttörnie a „Margit állás”-t, s kifejleszteni a támadást Esztergom felé. A „Margit állás” ezen a szakaszon három védőövet foglalt magában, és 20—35 ki_ lométer mélységben volt kiépítve. A fő védőövét gyalogság szállta meg, a páncélos csapatok a második és harmadik védőövben összpontosultak. Bele tartoztak a védelmi rendszerbe a lakott helységek is. amelyeket szintén előkészítettek a tartós védelemre. Különös gonddal erősítették meg Székesfehérvárt, melyet Budapest kulcsánál: tekintettek. Friessneroak ez volt a véleménye: „Ha az ellenségnek sikerül a székes- fehérvári magaslatokat elfog. A „Margit állás”-t a 271; gránátos hadoszitály. az 1. magyar lovashadosztály két ezrede, a 20. és 23. magyar gyalogos hadosztály maradványai az 1. és 23. páncélos valamint a 153. tábori kiképző hadosztály, meg egy géppuskás zászlóalj szállta meg. Hadsereg tar találóként Vértes- acsa körzetében csoportosult a 8. pámccélos hadosztály. December 21-re a szovjet csapatok áttörték a „Margit állás” fő védőövét. Tolbutiin marsul elekor harcba vetette a 7. és 2. gépesített hadtestet, hogy megkönnyítse a második védőöv áttörését. De az erősen felázott talajon, a német páncélos csapatok heves rohamainak elhárítása közben a szovjet gyorslioportok nem tudták megelőzni a gyalogságot. hanem annak vonalában harcoltak. így a támadás nem haladt a kívánt gyorsasággal. Az ellenség azonban sorsát nem kerülhette el. A 4. gárda hadsereg csapatai december 22-én Polgárdinál megtörték az 1. és 23. páncélos hadosztály elkeseredett ellenállását, •majd három irányból átka. rolták Székesfehérvárt. Hitler engedélyezte, hogy az erősítő, sül küldött 4. lovas dandárt bevessék a város védelmére, ám ez sem segített a helyzeten. Székesfehérvárt ádáz utcai harcban december 23-á.n reggel 9 órakor felszabadította a 21. gárda lövészhadtesr. Másríap a 46. hadsereg sáv. jában támadó 2. gárda gépesített hadtest áttört a budai hegyeken és kijutott a Hűvösvölgybe, élei pedig kora délután a János Kórháznál tűntek fel. Megjelenésük óriási riadalmat keltett a budapesti német—magyar parancsnokságon. A pesti hídíö_ bői Budára csoportosították át a 8. SS lovashadosztályt és sebtében összeszedett harc. csoportokkal együtt bevetették a szovjet harckocsik ellen. December 24-ón a 18. harc- kocsihadtest. amely szin tén a A szemrehányás semmit sem változtathatott azon, ami múlhatatlanul bekövetkezett. A 4. gárda hadsereg csapatai december 25-én felszabadították Zámolyt, majd két nap múlva Tatabányát is megtisztították az ellenségtől, 28-án pedig Neszmélynél elérték a Dunát. Ezzel a belső gyűrűtől nyugatra 30—45 kilométerre egy külső gyűrűt is létrehozlak a főváros védőserege körül. Budapest körülzárása két hónapig tartó súlyos harcok jelentős eredménye volt. Ez idő alatt a szovjet csapatok hazáink területének nagy részét felszabadították a német megszállás alól. Következik: A ,,Konrád-terv" csődje A Bjdapís! korülzórósót btftjtzo hadműv*ltt*k 1944 XH2Ö - 31 lalnia^ akkuc a főváros érett... hadsereg sávjában «őrt
