Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-26 / 274. szám

Hatvan legsúlyosabb se­bét, kétségkívül a vasútállo­másán ejtették,' hiszen <1 bombatámadások alkalmával .szinte a földdel telték egyen­lővé. A negyedszázad természe­tesen nem múlt el nyomtala­nul a sínek felett sem: a csomópont valósággal újjá­született. Korszerű, szemre is igazán tetszetős felvétel; épületet emeltek, fi a pálya­udvart — a villamos vonta­tásba bekapcsolva — a ma­gyal- közlekedés fontos lánc­szemévé tették. Az állomás Előtti vasúti csomópont A hatvani ipar fejlődését kitűnően érzékelteti a kon­zervgyár: a háború előtt mindössze egy kis paradi- csomsüritő volt a helyén, most pedig a hazai kon- zervkészítés bázisai között az előkelő negyedik helyen emlegetik. \ Bellák István főmérnök mondta, hogy sokan talán még a hatvaniak közül sem tudják, hogy jelentőségét tekintve fontosabb, mint az ugyanazon a telepen levő cukorgyár, hiszen például ebben as évben 530 millió forint értékei termel! Átlagosan kélezerhétszáz dolgozó munkahelye az új gyár, s benne szinte telje­sen folyamatos már a ter­melés, régóta nem beszél­nek c sajátos szakma idény- jellegéről. Valósaggal új me­zőgazdasági struktúrát ala­kított ki a körny ékén, mint­egy 10 ezer holdról várja évről évre a zöldségfélét, nem is szólva a távolabbi tájakról, ahonnét ugyan­csak szakadatlanul szállít­ják üzemrészeibe a íeldol­goznivaiőt. % -r~ Öl és fél ezer 1949 őszen néhány uradal­mi cseléd hozzáfogott, hogy valami újat alkosson: 300 holdas, futóhomokos, volt papi birtokon közösen kezd­tek gazdálkodni. Az 1950-ben alakúit hatvani Dózsa Tsz már tízszer ekkora terület gazdája leit és hamar, felfi­gyelt a közvélemény a bú­zából, kukoricából, zöldség­ből elért jó terméseredmé­nyeikre. A Dózsa Tsz mellett Szin­te a földből nőtt ki a többi közös gazdaság, a Kossuth, a Petőfi, a Gorkij, az Új Tavasz, a Béke. Ezeket azonban csak jóindulattal le­hetett gazdaságnak, szocia­lista nagyüzemnek nevezni, a Béke Tsz például 800 hol­don, a Kossuth 400 holdon gazdálkodott. 19öl-ben eggyé vált a hat­vani határ, öt tsz egyesült és egységesen fogadta el névadójának Lenint. Öt és fél ezer hold az új birtok: beszántották a sok kacska- ringós dűlőt. 100 holdas táb­lákon elkezdődött az a mun­ka. amelyet egyre inkább a korszerűség jellemez. Kibő­vült a termelés szerkezete Termékei a hazai fo­gyasztókon kívül messzi or­szágokba is eljutnak. A ki­szállított mennyiség megkö­zelítően 85—88 százalékát képező exportból Kanadá­tól Irakig, Afrikáig mint­egy fétszáz helyre külde­nek. XÍJ: • • • A Zagy va mellé, új, kor­szerű ■ parifánuló-intézetet terveznek. Két új üzem­csarnokkal bővítik a pesti M.ÜFÉ1V Ktsz' hatvani te­lepét, hegy a jelenlegi' 70 helyett már a következő év­ben 200-an dolgozhassanak a helybeliek közül. Ugyan­csak jg.vőre, újabb ÁEC- áruház. 200 személyes nő­vérszállás épül. - és jelentő­sen fejlesztik a hatvani ka­vicsbányaüzemet. ÄMsiöids: történelem Huszonkétezer ember lakja Hatvant ma hozzávetőle­gesen huszonhétezer ember lakja, s hogy nemrég Ke- rekharaszttal növekedett a település területe: már a ha­tárait tekintve is jelentős magyar városnak számít. Jóllehet, vannak Hatvan­nál „városiasabb” városaink is, ám éppen a súlyos, hábo­rús pusztulásokra gondolva talán nem kevés az sem, ami a hatvaniakat jelenleg városlakókká teszi. Az egykori nagyközség arculatára vajmi keveset emlékeztet a mostani. A közelmúltban befejezett re­konstrukció során átépített, korszerűsített 3. számú fő útvonal impozáns „tengelye” a helységnek, s róla meg­jelenésében is hatalmas ipartelepeket, hatalmas, sok­emeletes kórházpálotát, élénk pályaudvart, áruhá­zát, modem lakótelepet lát­ni. S ezek csupán a szembe­tűnőbb változások. Inkább csak az idevalósiak tudják, hogy járda van már vala­mennyi utca egyik oldalán, de többnyire mindkettőn, közműveiéről beszélhetünk — éppen annyi a vízhálózat hossza, mint ámennyi a köz­utak terjedelme — és sok más mellett a város huszon­öt esztendő alatt seregnyi üzemet, új kórházat, gyógy­szertárat, éttermeket, sza­badtéri „színházat”, mozit, általános iskolát, óvodái is kapott. Természetes azonban, hogy még többet szeretné­nek a hatvaniak, s mint ahogy a józan ember általá­ban elégedetlen, türelmetlen öiynagával szemben, ez a város is szüntelenül újab­bakat igényel, követel. A városházán Fehér Ist­vánnal, a tanács vb-elnöké- vel beszélgettünk a napok­ban, s amint számot adott Hatvan gazdagodásáról, nyil­vánvalóan nem hallgathatta el a még ugyancsak érez­hető hiányosságokat sem, szóba hozta nemes törekvé­seiket is: — Szép, szép, hogy példá­ul. 1949. óta 5023-ról kereken hateáer-hatszázra növekedett a lakások száma — mondta —, de ez még korántsem le­het megnyugtató, hiszen nem kevesebb, mint 800 a lakás­igénylők száma most is, hogy csak a legégetőbbeket említsük. Aztán gondot okoz még mindig a csatornázás, jó lenne, ha legalább az eső­vizet teljesen el lehetne ve­zetni. Roppant kellemetlen.; hogy ma már szinte két tel­jesen egyenlő nagyságú vá­rosrészt jelenleg is egyetlen híd köt össze, mert ez bi­zony ugyancsak kevés! S nem utolsósorban több he­lyi munkaalkalom kívánatos, mivel napjainkban még na­gyon sokan kénytelenek vál­lalni az „ingázást”. Mindeh­hez pedig pénz... pénz ... rengeteg pénz kellene... A tanácsi testület és a város társadalmi munkásainak né­pes hada ugyan mindent megpróbál, igyekszik anyagi lehetőségeivel, fizikai erejé­vel a legjobban gazdálkodni, minduntalan sorra venni a legfontosabb feladatokat, de máról holnapra nem lehet akkorát előre lépni, mint a hatvaniak szeretnék. j Romhalmazon í fejlődött | Várossá vált > Huszonöt éve szabad í Hatvan, s ha a Zagyva j partján sommázni akarják a negyedszázad történe- ‘j tét. legszembetűnőbb ered­ményeit. kétségkívül ezzel kezdi mindenki: ez a régi település a nagy harcok óta vált várossá. S ettől többet aligha mondhatnak sokan hazánk­ban, hiszen Hatvan köztu­domásúan nehéz körülmé­nyek között „startolt” 1944-ben. Ila hinni tehet a régi krónikának, mindösz- sze 78 ház maradt épen, ennélfogva — az arányo­kat tekintve — az ország harmadik romhclységckcnl emlegették. Romhalmazon gyógjit- gatta „sebeit”, lakóinak szí­vós, kitartó igyekezetével, szorgalmas munkájával, egészséges opí imizmusával épült, fejlődött, vált gaz­dagabbá. A jubileum idejére meg­lehetősen messzire jutott: híre, neve még az ország­határokon túl is ismert. Bizonyításul csak néhány jellemzőbb adatot ragad­tunk ki a mából, mintegy emlékül hagyva a követ­kező jelesebb évfordulók­Nagydíjas gyár forgalma a háború előtti­nél sokkalta élénkebb: na­ponta átlagosan 320—340 sze­relvény halad vágányain ke­resztül S a mintegy háromezer vasutas szolgálati központja nem is olyan soká, még szá­mottevőbb, fontosabb lesz. Ezt szolgálja a következő évekre tervezett nagyarányú fejlesztés, aminek során a mostani felvételi épületen kí­vül úgyszólván teljesen át­építik a csomópontot. Új vá­gányokat létesítenek, modern biztosítóberendezésekkel sze­relik fel a pályát, s végre megépítik a régóta óhajtott aluljárókat is. Amiről a jubileumi cvbeu döntőitek Ha az óhajtódnál lassab­ban is, de évről évre ked­vezően változik, gyarapo- !;k Hatvan is. íme egy kis lúitő a közeljövő teryei­A városban épült fel a megye legnagyobb, 400 ágyas új kórháza. holdon gazdagodnak Már az iskolások is tudják, hogy Hatvan nevét nem a „kilométerektől” kapta. Több teória ismeretes: „Azért ne­vezik Hatvannak, mert /az Árpád korban Aba Sámuel hatvan vitézt telepített ide”. Aztán egy másik: „A falu határában hatvan, jobbágyte­lek volt” — olvashatjuk a felszabadulási kiállítás hely- történeti dokumentumában. A látogató ilyen messze­ségből indulhat, hogy felfe­dezze a -várost, és szembesít­se történelmi korokkal. A kiállítás visszapergeti a naptárt. Negyedszázaddal ez­előtt. amikor a lö ezer lako­sú. földutas. a közművesí­tést csak hírből ismerő nagy községért tíz napig folyt az élethalálharc. Aztán a tablón egy szót olvashatunk: „Fel­szabadultunk”. A dokumentumok tovább rajzolják a történelmet. Dí­szes birtokiévé! árulkodik a változásról, sorai között, ol­vashatjuk: „Birtoklevél — a nagybirtokrendszer megszün­tetéséért'’ A másik tablóról idős emberek nézne!: a láto­gatóra. A vörös betűk egy­szerű tényt közölnek: „1944. decemberében alakult újjá a kommunista, párt.” A fotók alatt nevek: Kozsa József, az első titkár. Fehér László. Horváth Miklós, Liptai János és a többiek: kommunisták. Újabb terembe lépünk. Ez már a ma. Bizonyltjai ho­gyan lett a romos nagyköz­és ha zökkenőkkel, vissza­esésekkel is, de nőtt a kö­zös vagyona: mértél millió forintról több mint ötmillió­ra. Ezzel párhuzamosan ja­vult a tagok keresete is, ma már a Lenin Tsz-ben egy tízórás munkanap 94 forin­tot ér. És mire büszkék ma a kö­zös gazdaság vezetői? Arra. hogy áttértek az ágazat1 gazdálkodásra: min­den ágazat nagyobb önálló­sággal és nagy felelősséggel dolgozik. B üszkék álla ttenyészt esti k - re. a korszerű szarvasmarha­nevelésre. A vendégeknek elégedetten mutatják meg, hogyan, folyik a franciatúpos borjúhizlalás. amely nem­csak ragyogó eredményeket produkál, do a módszer meg­kíméli a dolgozókat a nehéz fizikai munkától is. Elisme­rik a szakemberek lóte­nyésztési sikereiké# is. Büszkék kertészetükre. A jó paprikatermésre, amely­nek 80 százaléka a külföldi boltokba került. 8,000 négy­zetméter üvegfelületű hajta- túsas kertészetükre, ahol most példáujaz őszá napsuga­rat hasznosít­ják: két hét múlva a vá­sárlók meg­lepetésére Hatvanból friss paradi­csom indul az üzletekbe. Jó hírverője a gazdaságnak az évente hatszázezer forintot, hozó virágkerté­szei, virágüz­let. És az új­ságíró továbo jegyzi a sike­reket és hall­gatja a prob­lémákat, a bajokat is. A közös nagy utat tett meg az évtizedek alatt, de jól tudják a hat­vaniak, hogy még - hosszú, nehéz, de szép út; áll előttük. Ahol áldják á „Tájfun”-t: a tsz nyolcszáz négyzetméteres üvegházi. A hőlégfúvó ugyan­is friss paradicsomot „érlel” mikulásra, ka­rácsonyra. Mint a tíz esztendeje kertészkedő fiatal Molnár János reméli: legalább tizenöt mázsás termés várható, s ez „primőr áron” számítva, sokat hozhat a szövetkezetnek. «égből betonutas, közműve­sített város. És a tablók be­mutatják életét. Hogyan ta­nulnak a Bajza-gimnazisták? Milyen eszközök segítik a tananyag elsajátítását, mit alkotnak a fiatalok? — ezt összegezik a kiállítási tár­gyak. Aztán a fejlődés kézzel­fogható eredményei látha­tók: az alakuló Hatvan léte­sítményei. A konzerv, a Cu­kor az iparosítást szemlélte­ti. a sok díj, oklevél a ter­melőszövetkezet jó munkáját dicséri. A grafikonok képet adnak arról, amit a Hatva­niak a gyakorlatban tapasz­talnak: ha nem is 'probléma- mentesen, de fejlődik váro­suk. A történelmet nem lehet kiállítási termekbe zárni. Do e kiállítás valahol tükre u negyedszázadnak: a „vité­zek”. a „jobbágytelkek” szá­ma helyett új tartalmat ka­pott egy városnév. Hatvan. írta: Gyóni Gyula Fóti Péter Foto: Kiss Béla I9ő9. november szerd* «

Next

/
Thumbnails
Contents