Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-18 / 267. szám

! szocialista epítőmanka megindulása A Magyar Dolgozók Pártja létrejöttével kialakultak a szervezeti ke­retei a szocializmus építésé­nek. Marxista—leninista szel­lemű forradalmi munkás­párttal az élen kialakult a szocialista építés vezérkara. A hároméves terv megvaló­sítása rohamosan haladt elő­re és világossá vált, hogy a dolgozók lelkes munkája nyomán határidő előtt befe­jeződik az ország újjáépítése és ezzel megteremtődnek a szocialista építés gazdasági feltételei is. Politikai szem­pontból rendkívül lényeges volt 1949 elején a Hazafias Népfront létrehozása. A Ha­zafias Népfront megalakulá­sa az egész dolgozó nép be­kapcsolását jelentette az ál­lam ügyeinek intézésébe. A népfront megalakulásával fokozatosan megszűntek a kispolgári pártok. 1950 tava­szán és nyarán sor került a közigazgatás átszervezésére, a tanácsrendszer kialakítására. 1950 júniusában Heves me­gyében is megalakultak a ta­nácsok, június 21-én megala­kult a megyei tanács is. A politikai hatalom meg­szilárdulása tette lehetővé a gazdasági fejlődés további lépéseit. 1949 végétől fokoza­tosan megtörtént a tíz mun­kásnál többet foglalkoztató ipari üzemek állami tulaj­donba vétele, majd az állami kereskedelmi hálózat kiépí­tésével a magánkereskede­lem háttérbe szorítása. A proletárforradalom győzelme után indult meg nagyobb arányokban a parasztság ter­melőszövetkezeti mozgalma is. A hároméves terv sikeres befejezése és az elért gazda­sági eredmények tették lehe­tővé a szocializmus építésé­nek kezdetét jelentő első öt­éves terv megindítását. A megye ipara már az öt­éves terv első éveiben hatal­mas új létesítményekkel gaz­dagodott. Ilyen volt a Mát- ravidéki Erőmű, a gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár, az ap- ci Fémtermia Vállalat. A megye természeti adottságai­nál fogva a kormány hatal­mas beruházásokat eszközölt a bányászatban. Ekkor fej­lődtek ki :i petöfi bánj ni és rózsaszentmártoni lignitbá­nyák. Az ipari beruházások összege öt év alatt elérte a 9Uü millió forintot, A oeruíiazásokkal és munkáslétszám emel­kedésével együtt rohamosan emelkedett az ipari termelés. 1950-ben a megye szocialista ipara 459 millió lórin! érté­ket termelt, 1955-ben pedig több mint 1 milliárd forint értéket. A gyors ütemű fej­lődés mellett bizonyos ked­vezőtlen kísérőjelenségek is mutatkoztak. Ilyen volt a mennyiségi szemlélet, mely azt eredményezte, hogy az ipari üzemek vezetői csak a mennyiségi tervteljesítésre törekedtek, a minőségi köve­telményekre nem helyeztek súlyt. Az újonnan épített üze­meknél számos tervezési hi­ba is becsúszott. Sok üzem­nél hiba volt a nyersanyag- ellátással, de problémák vol­tak a munkásság fegyelmé­vel is. Voltak üzemek, ahol a munkásoknak fele koráb­ban nem végzett ipari mun­kát. Ezek a parasztság vagy kispolgárság soraiból jöttek, s az ipar által megkövetelt munkafegyelmet nem voltak képesek könnyen magukévá tenni. Mindezekből szükség­szerűen következett, hogy az ellenforradalom előtti évek­ben ipari üzemeink a terme­lés növekedését elsősorban a beruházások növelésével és a munkáslétszám állandó eme­lésével érték el, nem pedig az egy munkásra eső terme­lés fokozásával. 1950-től kezdve nagy erő­vel indult meg a mezőgazda­ság szocialista átszervezése. 1952 végéig a megyében 194 termelőszövetkezet jött létre, II ezer íaggal és 71 ezer ka- tasztrális hold területtel. 1953-ban a szövetkezetek és tagok száma jelentősen csök­kent. A létrejött szövetkeze­tek sokat küzdöttek a kezdet nehézségeivel. Ezekben az években a nagyarányú ipar- fejlesztés mellett az állam is kevesebb támogatást nyúj­tott a létrejövő szövetkeze­teknek. 1956-ig a megye szövetkezeti mozgalma nem lépte túl a kezdeti kereteket. A szocialista forradalom győzelme után minden ked­vező adottság megvolt ahhoz, hogy a szocializmus építése meginduljon. A munkásság, parasztság és értelmiség je­lentős része elfogadtá és tá­mogatta az MDP politikáját. Ez a támogatás számos terü­leten megnyilvánult, Magu­kévá tették a dolgozók a munkaverseny megindítását, megindult a termelőszövet­kezeti mozgalom kiépítése, széles tömegakció támogatta az iskolák államosítását. A szocialista forradalom győ­zelme után a párt politikájá­ban a meggyőzés és megnye­rés mindennapi munkája he­lyett előtérbe került a prole­tárdiktatúra diktatúra jelle­ge. A politikai ellenzék ki­iktatása azzal a hittel töltött el egyes kommunista veze­tőket, hogy' a proletárdikta­túra időszakában nincs szük ­ség tovább a tömegek meg­nyerésére, az osztályharcot csak vaskézzel lehet megvív­ni. Mindebből következően a meggyőzés helyére számos esetben adminisztratív esz­közök alkalmazása lépett. 1955 tavaszától kezdve * ' mind országos, mind megyei viszonylatban kísér­letek történtek a hibák kija­vítására. 1956 tavaszáig azon­ban csak kapkodó és ellent­mondásos intézkedések lát­tak napvilágot. Az SZKP XX. kongresszusának hatására Magyarországon is megindult a személyi kultusz időszaká­ban elkövetett hibák konk­rét felszámolása. Helyes köz­ponti intézkedések híján azonban az alsóbb pártszer­vek nem tudtak helyes marxista—leninista álláspon­tot kialakítani, meggyengült a párt egysége, jobb- és bal­oldali tendenciák keveredtek az ulapszervezetekbe, s mind­ez elősegítette az ellenforra­dalom eszmei és politikai elő­retörését. A pártegység hiá­nya tárt kapukat nyitott a revizionista mezben jelent­kező nyílt fegyveres ellen­forradalmi szervezkedés előtt és lehetetlenné tette, hogy a kommunisták szervezetten verjék vissza az ellenforra­dalom támadó kísérletét. (Folytatjuk) a* Ünnepségek felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából Az úttörők felvonják a szovjet zászlót. (Foto Kiss Béla) 1944. november 16 és 17-én szabadította, fel a Szovjetu­nió Vörös Hadserege Adács. Gyöngyöshalász, Vámosgyörk, Atkár, Boldog, Csány, Füzesabony, Hort, Kápolna, Kere- csend, Ludas, Makiár, Nagyfüged, Nagyút és Novaj közsé­geket. A negyedszázados jubileumon ünnepi párt- és ta. nácsüléseket tartottak, koszorúzási ünnepségekre került sor a szovjet hősök emlékműveinél, kiállításokat, ünnepi kultúrműsorokat rendeztek. Szombaton és vasárnap gazdag programmal emlékez­tek meg Füzesabony felszabadulásának 25. évfor­dulójáról. Az ünnepségsoro­zatot a sportolók kezdték; ünnepi ülést tartott a járási sporttanács, majd sakk- és asztalitenisz-emlékversenye­ket rendeztek. Este lampio- nos felvonulásra került sor, tábortűz mellett emlékeztek a fiatalok. Vas-áiiiap délelőtt, koszorú­zást ünnepséget tartottak a szovjet hősök sírjánál. Az jün_ népségén Tűz a Antal, a köz­ségi tanács vb-elnöke mon­dott beszédet. Koszorút he­lyeztek el a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetségének másodtitkárai, Darcsijev Nyi- kita és Fjodorov Vjacseszlov elvtársak, valamint a szovjet katonák küldöttei. A koszorú­zás honvédségi díszszázad — Január 2-án szeretnénk megkezdeni a termelést — mondotta Sántha Imre, az Egyesült Izzó gyöngyösi fél­vezető gyárának vezetője. — Ez c^ik kívánság? — Sokkal több annál. Szinte bizonyosság, bár az ember nem lehet jós, de a tapasztalataink meggyőztek bennünket. Sok kényelmet­lenség ért minket azóta, amióta 1965-ben elkezdtük az új tránzisztor-üzem épí­tését. A rendszeres kooperá­ciós tárgyalás, amely a két vállalat legfontosabb veze­tői. között ismétlődött ha­vonta, meghozta az eredmé­nyeket. Most már csak az elismerés hangján szólha­tunk a Heves megyei Álla­mi Építőipari Vállalat mun­kájáról. Négy év elég hosszú idő, de amit az építők elvégez­tek ez alatt az idő alatt, az sem kevés. Maga az építke­zés több mint százmilliót ér, az új üzem pedig, ha a gépek, a technikai berende­zések már a helyükre kerül­nek, meghaladja a három- százmilliós értéket. Ez a két adat is eleg érzékletesen fejezi ki a pipishegyi beruházás nagyságát. Szerencsére a három partner, az építőipari vállalaton kí­vül a Csőszerelő Vállalat, valamint az Izzó saját tank­ja jól összeszokott a munka során. November közepén már bizakodó hangon nyilat­kozott mindenki. Bár a vég­leges határidő csak 1970. június vege, mégis tartják fogadalmukhoz magukat az építők, akik egy. évvel eze— Háromszázmilliós beruházás Hövekszik a félvezetők gyártása Gyöngyösön lőtt kijelentették, ennek az évnek a végén már olyan ál­lapotokat teremtenek, hogy a berendezések szerelését meg lehessen kezdeni, a próbaüzemelesnek ne álljon az útjában semmi. Ha tehát Sántha Imre biza­kodó ..jóslatára'1 gondolunk, nem kell túlzásnak minősí­tenünk azt. Amikor az építők köz­pontjában, a termelési osz­tály vezetőjét, Zahradnitzky Elemért megkérdeztük, ő is úgy nyilatkozott, hogy amit ígértek, azt teljesítik. Át­menő munkának megmarad a jövő évre még mintegy öt­millió forint értékű feladat, de ezt nem lehetett mar el­kerülni. Az idén is elvégez­nek közel harmincmilliós munkát. A teljes építési költségnek majdnem a har­madát. Ez sem kis összeg tehát. Természetesen -ene- rálvállalkozásra kell érteni a számokat. Az ilyen nagy beruházás­nál különösen jogos a kér­dés: mi a célja? Santha Imre a következő­ket sorolta: — Modernizáljuk a mmi- ka folyama to ka t, megszüntet­jük a szinte már tarthatat­lan zsúfoltságot, jobb körül­ményeket teremtünk a dol­gozóinknak nemcsak a mun­kában. hanem a szociális lé­tesítményekben is, és fej­leszteni akarjuk gyártmá­nyainkat. Anélkül, hogy szakmai dolgokba , bonyolódnánk be­le, annyit mondhatunk, hogy egy új rendszerű, nagy- frekvenciás tranzisztort akar­nak tömegében gyártani itt, ami iránt mar nagy az érdeklődés nemcsak nálunk, hanem kü­lönböző országokban is. Az elhelyezése, az eladása nem lesz tehát gond. Megszüntetik a három mű­szakot. Miután a gyáregység túlnyomó többségében nőket, foglalkoztat, ennek az intéz­kedésnek a népszerűségét nem kell hangsúlyozni. Az áttelepítés csak lép­csőzetesen történik meg, a gyártási sorrend alapján. A mostani épületben csupán a dióda marad, és ezzel a megoldással itt is korszerű körülményeket tudunk biz­tosítani. A korszerűségre azért is szükség van, mert jövőre a duplájára kell emelni a fél­vezetők gyártásának mérté­két Érdemes itt is egy szá­mot megemlíteni: összesen háromszázmillió forint érté­kű termelésről van szó. Mindez nem menne a mos­ta-i létszámmal. Több szál új munkásra van szükség A felvételt mar megkezd­ték, eddig körülbelül két­száz dolgozót vettek fel, de az év végéig még további százötven -munkást alkal­maznak. Jövőre pedig újabb ügj’es kezű, jo .szemű nők munkába állítását tervezik. És még az automaták ...! Könnyítik a dolgozók helyzetét, de gyorsítják, mi­nőségileg is emelik a terme­lést. Ma még — persze — csak az építők, a szerelők serénykednek az új csarnok­baji, amely modern, hasáb alakú tömegével jól illesz­kedik bele a hegyoldalba Körülötte hasonló formában sorakoznak az egyéb létesít­mények. Betonutak kötik össze az épületeket. Itt is dolgoznak még munkások, mint ahogy a többszintes üzemi épületben is: villany- szerelők bontjáik a falat, burkolok csinálják .az öntött padlót, üvegesek teszik fel az ablakokat, lakatosok munkái kodnak a fémkeretek körül, de még kubikosok is találhatók az udvaron. Kop- jári Sándor építésvezető irányítja a munkásokat. Az összkép mégis bíztató. Ahogy végigjárjuk az épü­leteket, megerősödik a véle­mény: január 2-án itt meg­kezdhetik a termelését az új típusú, nagy teljesítményű tranzisztorokn a k. Nemcsak Gyöngyös gaz­dagszik az új évben három­százmilliós létesítménnyel, hanem az egész ország egy olyan üzemmel, ahol éven­te többszáz milliós értéket gyártanak a serény gépek és kezek. G. Molnár Ferenc látványos tisztelgésével ért véget. A járási művelődési ház. ban-tartott ünnepi nagygyű­lésen Veres István, a járási pártbizottság első titkára méltatta az évforduló jelen­tőségét, felszólaltak a község szovjet vendégei is. A nagygyűlésen dr. Pásztor Pál, a MÁV miskolci igazga­tóságának vezetője több füzes­abonyi vasutasnak „Kiváló dolgozó'’ kitüntetést adott át. Ezután a bronzkószorús káli Bartók Béla és a füzesabonyi Erkel Ferenc kórusok, a kompolti női kar részvételé­vel hangversenyre került sor. Adács Huszonöt esztendő után újra fegyverropogás hasított az adácsi csendbe, csakhogy most az éjszakát nem gyil­kos ágyúk torkolattüze vilá­gította be, hanem — a köz­ség szélén — erre az alka­lomra beásott fűzfői „raké- tapuska” messzi látszó, szín- pompás tűzijátéka. Pukkanó petárdák röpködtek, szipor­káztak a magasban, s a régi harcok egykori helyén a bé­két írták az égre. Negyedszázados szabadsá­gát a hét végén kétnapos ünneppel köszöntötte a köz­ség népe, amely vigalma közben azért a múltról, a véráztatta földről sem feled­kezett meg. A jubileumi, gazdag eseménysorozatot szombaton délután kedves találkozóval kezdte: hős szemtanúkat, valamikori par­tizánokat hívott vendégség­be, baráti beszélgetésre. S a kitűnő ötlet, a nemes figyel­messég már az első percek­ben kettős meglepetéssel szolgált: a klubkönyvtár tá­gas helyiségében összegyűlt érdeklődők ugyanis egy le­gendás hírű ejtőernyős osz­tag volt parancsnokát, De­kán Istvánt üdvözölhették előbb, utána pedig Dékán Istvánnal együtt — teljesen váratlanul — olyan viszont­látásnak lehettek részesei, ami bizony meglehetősen ritkaságnak számít. A közeli Gyöngyöshalászról Ács Já­nos bácsi személyében olyan veterán érkezett, aki szintén ejtőernyős partizán volt, s Dékán Istvánnal egy csapat­ban is szolgált két és fél év­tizede. de azóta először „akadtak” így össze.., E találkozás különös han­gulatot varázsolt az ünnep­lők társaságába, s a beszél­getés során valósággal fel- elevenedett a múlt, filmkoc­kákként szöktek elő, pereg­tek az események Dekán István előbb a fogolytáborok sajátos világát idézte, aztán a szökött magyar katonák öntudatra ébredéséről, gyors cselekvéséről, szervezkedésé­ről, partizánkülönítmények­be való verbuválódásáról, ki­képzéséről, majd „bevetésé­ről”, harcairól beszélt, A sa­ját maguk, Úszta Gyuláik, Szőnyi Mártanék, Nógrádi Sándorék akcióinak izgalmas epizódjairól szólt, s hajdani bajtársának emlékeit segít­ségül kérve válaszolgatott a mindvégig feszülten érdek­lődő adácsiaknak. Az esti utcán demonstráló fiatalok fáklyás menete, há- latüze után — az ünnep má­sodik napja is a Italáé volt. Vasárnap, miközben — a községi tanácsba éppen ti­zenhét esztendeje került — Gyónt László vb-elnök mél­tató szavak kíséretében fel­avatta az új. szovjet hősi emlékművet, s Kocsis László párttitkár nagygyűlésen te­kintett vissza negyedszáza­dos eredményeinkre, a falu fejlődésére: Adács apraja­nagyja a szabadságot hozott hősökre gondolt tisztelettel. Csány Csány felszabadulási év­fordulójának ünnepére, a községbe érkezett hétfőn reg­gel dr. Soós Gábor a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese, hogy részt vegyen az ünnepi prog­ramon. Délelőtt tíz órakor a szovjet emlékműnél az út­törők ürmepelj’es keretek kö­zött felvonták a magyar és a szovjet zászlót, majd a két ország himnusza hang­zott fel mialatt rakéták röp­pentek a magasba. A zászlófelvonáson' az MSZMP megyei bizottságá­nak osztályvezetője Holló Endre is részt vett. valamint jelen voltak a község párt­ós állami szerveinek vezetői. Ezután Nagy László, a He­ves megyei Tanács osztály­vezetője nyitotta meg a köz­ség másfél kilométer hosszú uj útszakaszát. Nem sokkal az új út át­adása után újabb avatóra került sor. Dr. Soós Gábor miniszterhelyettes vágta át a szalagot a Csányi Állami Gazdaság százvagonos hűtő- hazanak ajtaján. Dr. Soós Gábor rövid megnyitó be­szedőben hangsúlyozta, hogy a hűtotároló megepítese be­leillik abba a hatalmas prog­ramba, amely az egész or­szágban folyik, hogy megold­ják az egyre több termőre forduló gyümölcsös termésé­nek korszerű tárolását. Az esti órákban nagygyűlésre került sor a művelődési ház­ban, ahol a MÉM miniszter- heiyeí.tese mondott ünnepi beszédet. A negyedszázados fejlődést nemcsak országos viszonylatban elemezte, ha­nem megemlítette a község­ben történt előrehaladást is. Csány község felszabadu­lásának ünnepi programja az Egr1 Megyei Színpad mű­sorával fejeződött be 1989. november 18., kedd Dr. Nagy József: Cl szocicaiízmus építése Heves mescpyélBen

Next

/
Thumbnails
Contents