Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

pal ezelőtt lezajlott. Sem az igenről, sem a nemről nem értesítették a tsz-t. Nem egyenrangúak a iss­ek más cégekkel? — kérde­zik Karácsondon, mert még mindig lelkesednek ötle­tükért — a megvalósulás re­ményében.) A gyűrűzés E néhány ötlet tovább gyűrűzött a gazdaságban. A felsorolás erejéig idézzük a vezetők szavait: — Az üzletek ellátására vá- . góhidat, tartósító üzemet lé­tesít a tsz. A füstölt áru iránt nagy a_ kereslet — hasznosít­ható az állattenyésztés adott­sága — és például a füstölt kolbász után jobban csúszik a bor. — A törött tojást tészta­készítésre használjuk, bedol­gozó rendszerben, tagjaink készítik a tésztát, és kisven­déglőnkben a tányérokra ke­rül. —- Mélyfúrású kutat fóra­iunk, hogy öntözéses kerté­szetet alakítsunk ki. Ezer holdon öntözéssel termeljük azokat a zöldségféleségeket, amelyek többek között kis­vendéglőkben a fazekakban főnek majd. Az ötlet tovább gyűrűzik, olyan ágakat is ér, amelyek eddig a szokásos szint egy­hangúságával pihentek. Fej­lődnek az ötlet hatására, vagy csak rá „szignálva”. Ellenvetés — Nem sok ez a kereske­dés? Borpoharazó, bisairp, kisvendéglő? — Borral bírjuk, és ha ennyi beruházást hajtunk végre, szükséges is ennyi értékesítési lehetőség. — A kereskedés nem megy a mezőgazdaság rovására? — A kereskedelmi tévé kenység idén bevételünk há' rom százaléka, az új egysé­gek sem növelik 15 százalék fölé. A tagságnak munkaal­kalmat nyújtó tsz-varroda — a jövő terve — nagy ter­melési értékével együtt sem emeli a mezőgazdaságon kí­vülről származó hasznot 30 százalék fölé. — Cserbenhagyják Heves megyét? — A szállítás gazdaságo­sabb egy helyre. Gyöngyö­sön régebben nem nagyon kaptak ötleteinken. Buda­pestet választottuk. Most újabb ötlettel állunk elő — Gyöngyösön. Reméljük, si­kerrel. Összegzés „Közösen szoktuk az ötle­teket megvitatni, minden héten belső megbeszélést tar­tunk” — mondták a tsz-ben. És ez már nagy eredmény. Hogy beszélgetésünkkor a főagronómus biztosan szólt hozzá a pénzügyi problémák­hoz, és a főkönyvelő észre­vétele legtöbbször megkapta a főmezőgazdász igenlő fej- bólintását. Az elnökkel kö­zösen döntenek. Az ötletmechanizmusnak körülbelül így kell működ­nie, mint Karácsondon. Az eredmény, a tippek helyes­sége, a jövőben dől el. De aZ biztos, hogy ötlet kell, mert gazdagít, újabb ötletet szül, az új gyűrűzik tovább, for­mál, alakít, újabb tippet ad, mozgásba lendít, és ami a legfontosabb: fejleszt. Fóti Péter Megjelent a Jelenkor novemberi száma A Pecsgtt szerkesztett iro­dalmi és,müvéozeti folyóirat új szama“ főként három " té­makörre irányítja a figyel­met. A művészeti írások a dél-dunántúli építészet prob­lémáival foglalkoznak az építészet pécsi, majd buda­pesti kiállítása nyomán. Tóth Zoltán a dél-dunántúli építé­szet sajátos jegyeit és a mai építészet elvi kérdéseit veti fel, Granasztói Pál és Major Máté pedig a kiállításhoz fűz reflexiókat. A folyóirat teljes képanyagát is építé­szeti jellegű fotókból állítot­ta össze a szerkesztőség. Több tanulmány, jegyzet foglalko­zik az ifjúsági irodalom problémáival. Tóth Béla egy nemzetközi tanácskozásról írt beszámolót, Bogáti Péter, Bakó Ágnes és Osváth Er­zsébet p^dig a folyóirat if­júsági irodalmi vitájához szól hozzá. A Jelenkor is kiveszi ré­szét a fiatal írók, költők munkásságára vonatkozó el­méleti és kritikai tevékeny­ségből. Az új számban Po- mogáts Béla tanulmánya és a lírai versek összeállítása mutatják ezt a törekvést. Érdeklődésre tarthat szá­mot két irodalomtörténeti jellegű közlemény: Csányi László Babits-tanulmánya és Babits olaszországi útinap­lójának dokumentumértékű megjelentetése. Felhívjuk a figyelmet végül a szám gaz­dag kritikai rovatára, amely­ben többek között új szovjet tanulmánykötetekről, romá­niai magyar írók műveiről olvashatunk. ' A. megszokás fülért hoz, az ötlet forintot. A lehetőség sok, á mindennapok feladata kitölti a gazdasági vezetők munkáját Az ötlet pluszfel­adat, lii kell találni, aztán ha jó, meg kell valósítani. ár ötlet újabb ötletet szül, az új gyűrűzik tovább, for­mál. alakít, újabb tippet ad: mozgásba lendít, fejleszt. Hatására — vagy csak rá •„szignálva” — olyan ágak is megmozdulnak, amelyek ed­dig a szokásos szint egyhan­gúságában pihentek. Az ötletmechanizmus e lendítő hatását szeretnénk bemutatni a karácsondi Kossuth Tsz példáján. Az „ötletezők”: Balázs László főkönyvelő és Triszka Sán­dor főagronómus. Az ötlet Egy évvel ezelőtt a kará­csondi Kossuth Tsz borpoha- razót létesített Budapesten, az Alpári Gyula út 14. szám alatt: több mint 220 ezer fo­rintot fektettek be. Igyekeztek jól meggondol­ni. a dolgot: ha a pestiek évente 250—300 hektó kará­csondi bort isznak meg, lite­renként 3—4 forinttal drá­gábban, mint a felvásárlási árak, a beruházás 3—4 év alatt megtérül. > Az első év pontos önkölt­ség-számítása alapján a bor- poharazó bevált. A téli hó­napok egy napján 120 liter bor is elfogyott a poharak­ból. 50—70 ezer forint ér­kezik havonta Budapestről. A hatás — A legjobbkor Jön ez a pénz. Télen kicsi az árbevé­tel, a borpoharazó az állat­tenyésztés hasznát egészíti ki. Így csökkenteni tudjuk az ■ üzemviteli hitelt, és állandó­an tudunk munkabért fizet­ni. — A kereskedéssel jut-e pluszbevételhez a közös gaz­daság? — Évente 5—6 ezer hektó bort fejtünk a hordókba. En­nek nagy részét felvásárolja az Állami Pincegazdaság. De, és itt jön a de: a nem­zetközi borversenyen ezüst­érmet szerzett „nedűnkből” SO hektót felvásároltak, lite­renként 15 forintért, a csak­nem 400 hektó olyan bort, ami megütötte az előbbi mér­cét, csak literenként 12,30 forintért — Reklámoz a borpohara­zó? — Äz V. kerületi tanácstól levelet kaptunk. Az egyik tanácsi dolgozó KlSZ-eskü- vójére a bort Karácsondról kérte. Új tipp Az ötlet hatása, hogy új tippen kezdtek gondolkozni: több, más kereskedelmi egy- . ségben kellene mérni a ka­rácsondi bort. Tájékozódtak, kerestek, és így jutottak Csepelre. A karácsondiak csépeli kisvendéglőjének át­alakítási tervei már készül­nek, 1970. április 4-én meg­nyitják az új üzletet. Csepel déli része — tízezer lakos, kilométereken belül nincs melegkonyhás vendég­lő. Jó üzletnek látszik a kis­vendéglő. Az 500 ezer forin­tos beruházást kibírja a tsz ‘— állítják a helyi vezetők —, később pedig a hasznon mindnyájan osztoznak. A tipp új ötletet szül. Rá­kospalotán egymillió forin­tért bisztrót építenének. Az előnyöket gyorsan sorolják r.z ötletezők: nincs étlap vá­laszték — kötelezettség,. nem kell forgalmi adót fizetni az elfogyasztott bor, pálinka : után. Fellelkesítenek az öt- i letek — ha megvalósulnak. Zárójel (Több kereskedelmi egy- ' ség jelentkezett a rákospaio- ' tai versenytárgyalásra, a Bu­dapesti Vendéglátóipari Vál­lalat is. A versenytárgyalás napját kitűzték, de nem hív­ták meg rá a közös gazdasá­got A TASZI képviselte a tsz-t és felajánlotta nevük­ben. hogy a karácsondiak a ■ teljes bekerülési költséget • fedezik. A vendéglátóipar nemtud- í ta biztosítani az összeget A versenytárgyalás két hónap­Az osztálynaplóban egyet­len ötös található, az is tor­nából. A többi jegy eléggé vegyes. — Nagyon jó kézilabdád — mondja a testnevelő ta­nára. Édesapja valamikor fizi­kai dolgozó volt. 1945 után változott meg az élete. Ki­emelték, különböző funk­cióba választották be. Most is vezető állást tölt be. A fiú nevét szándékosai! nem írom ki. Egyszerűen diszkrécióból. De mondhat­nám azt is : Király Istvánnak hívják. Vöröses szőke, vékony, markáns arcú. Álián pely- hedző szakáll. Látszik raj­ta, hogy csak nagyon ritkán kell még borotválkoznia. Garbó nyakú kötött pulóver, kockás, divatos vonalú za­kó, testre tapadó nadrág az 'öltözéke. A harja szolidan mutatja a ma divatját. — A hajam miatt szokott otthon balhé lenne. Menjek a fodrászhoz, mondja apu. Az en véleményen az, hogy farmerben is lehet nővén: bér hetedikét tisztelni, és rö­vid hajjal is lehet ellenző - kiszedni. A .külsőn semmi nem múifk szerintem. — Tudja, milyen von édesapja fiatalsága? — Elég sokszor hallot­tam már. Mondtam is: ne­ked. apu. akkor úgy kellett, élned. Azt akarod, hogy én is azt csináljam, amikor ne­kem már azt nem muszáj? 1969. november 16., vasárnap Ismét beszámolunk olva­sóinknak fotópályázatunk ál­lásáról. 65 szerzőtől 580 fénykép érkezett. A szeptem­ber hónapban1 közölt képek közül Gömbös Dezső Vala­hol a Tisza pártján című felvételére érkezett a legtöbb szavazat (64), s így elnyer­te a 10 pontot. TARLATON (Répássy István felvétele 3 poni) — Egyelőre csalt a sport. Atlétika és a kézilabda. FI sem tudnám képzelni az éle­temet sport nélkül. De ké­sőbb sem. Nagyon jó dolog. A piát nem szeretem. Kis­koromban rábukkantam, a demizsonra, úgy teliittam magam borral, hogy a macs­kánkba tölcsérrel töltöttem bele a bort. Elképzelheti, mi­lyen állapotban lehettem. Azóta még a szagától is un­dorodom. A sör az más, a rö­vid is. Ha buliban vagyunk, akkor a rövid megy. Nem sok, csak egy-két pohár, Ep-’ pen annyi, hogy jó kedvünk legyen. — Mit szólnak otthon a bulikhoz? — Csalt akkor van baj, ha elkésem. Mondjuk, tízig ka­pok kimenőt. Ha tíz perccel tíz után érek haza, akkor apu kiveri a huppot. — Szereti az édesapját? — Amikor balhézik, akkor haragszom ra. akkor elmon­dom magamban, hogy minek ez. De utána lecsillapodom. Apu a legjobb haverom. Sze­retem. Tudom, ő is nagyon szereit engem és félt is. Na-’ gyón rendes embereit a szü­leim. * G Molnár Feren« TŰR AN (Molnár Gyula felvétele 2 pont) UramNa üéém' Munkáskáder fia vagyok — Szüksége volt már ma­gának erőfeszítésre? — Persze. A szünetben el­megyek melózni a gyárba minden nyáron. Oda, ahol apu is van. Az egyik sráccal hatvankilós betonidomokat kellett pakolnunk egész nap. Reszkettünk. De csak azért is csináltuk, mert tudtuk, most a melósok figyelnek bennünket. No, ugyan mit csinálnak a fiúcskák, akik­nek az apjuk olyan szépen tud szövegelni. Hát ezért, fogcsikorgatva, káromkodva, de csináltuk, nehogy röhög- jönek rajtunk. Másnap nem tudtunk melózni. Kikészül­tünk. . — Mi akar lenni? — Tanulni akarok, hogy legyen belőlem valaki. — Szakmunkás? — Az nem. Egy saakmun-, kás nem tud érvényesülni. — Az édesapja is így fu- 'tott be szocialista karriert, annyi más társával együtt. — Fizikai munkásnak len­ni testi alkat kérdése is. . — Tehát születni kell me- lósnak és születni kell értel­miséginek is? — Nem így. De a melás­nak testi erőre van szüksé­20 • — Es azt magával hozza? — Igaz, la lehet' fejlesz­teni, gyakorlássaL De ■ én nem tudom magam tSuBrc melósnak elképzelni. Én ér­vényesülni szeretnék, és eh­hez nálunk, ma tanulni keli. Oklevél kell. — Mit ért érvényesülés alatt? — Semmi különöset. Csak annyi jövedelmet, hogy a nyugodt élethez szükséges dolgokat meg tudjam ma­gamnak vfenni úgy, hogy ne kelljen miatta a gatyámat is elkoptatnom. — Szoktak beszélgetni vá­gyaikról az osztálytársakkal? — Igen. De nagyon sokan közülük odavannak a Nyu­gatért. Hogy micsoda kocsik, micsoda életmód. Nálunk bezzeg csak a Trabant és a gürizés. Én megmondtam •már nekik, hogy engem nem érdekel az Amerikájuk, mert nekem itt vám Amerika. Egy pillanatra megállunk. Elgondolom, milyen lehet az, amikor ezek a tizenhat-ti­zenhét éves fiúk és lányok belepirulva ecsetelik álmai­kat: a suhanó országúti cir­kálókat, a sok pénzzel együtt járó jó munkahelyet, a nagyvonalú lakást, az uta­zásokat. amikor mindany- nyiam Krőzusként szórhatják a pénzt, ezzel ejtve ámulat­ba másokat. — Akar maga imponálni? Akarja, hogy mások felfi* gyűljenek magára? — Hogyne. Amikor kézá- 2ünk, akkor a lányoknak is játszom. Azért, hogy sikol­tozva tapsoljanak nekem. — Es a többi fiúban nincs meg ugyanez a törekvés? — Miért ne lenne meg? Mintha máris érthetőbb lenne a házi bulikon elhang­zó sok vágyakozás, egymás túllicitálása. Érthetőbb, de nem megnyugtató mégsem. — Politizálni szokott? — Sokkal többet, mint bárki gondolná. De mostaná­ban a fanyarság a sikk. Ha valaki nagyan kiáll, mint ahogy már én is megmond­tam néhányszor, akkor el­húzzák a szájukat a többiek, vagy megkapom: persze, te mit is mondhatnál mást... ! Pedig én sem vagyok ellen- zős. Tudom én, hogy Nyu­gaton sokkal jobb a szere­lés, a cucc. sole jó dolguk van. A szerelés ts a cucc a ru­hára vonatkozik. Mert az tény, hogy nálunk a divatot a Nyugat diktálja. És miért kellene megbotránkuzni azon, ha egyik-másik tizen­éves a cuccot, a szerelési, veszi észre először. Rajtunk múlik, hogy a Csillogó nyu­gati életforma igazi tartal­mát is megértsék. — Van valami szenve- tilye? űz ötlet tovább gyűrűzik A pontverseny állása ok­tóber 1-ig: Répássy István 17 pont Gömbös Dezső 17 pont Fejér István 16 pont Molnár Gyula 12 pont Gergely Árpád 8 pont Czákő István 8 pont Gyöngyösi József 8 pont Krasznay Ferenc 7 pont Adamik Miklós 7 pont Várhegyi György 4 pont Közöljük pályázóinkkal, hogy a következőkben nem­csak vasárnap, hanem szom­baton is közüljük a pályá­zatra érkezett fotók leg­jobbjait

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents