Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

.. .még 1x >m költöztek az éj la§ kök az új lázba, máris szidjak az § építőket. Hát persze, hogy szidják/ ^ hiszen azért nem tudnak az isteninek ^ sem beköltözni, pedig kiutalás, kulcs | minden megvan, mert megvan a hi- ^ bajegyzék is. Szép, terjedelmes, telve ^ csodálatos szavakkal, olyannal mint § például a „nyílászáró szerkezet”,

1 meg egyéb csodabogárral, mely bo- ^ garak, ha valóban bogarak lennének, $ bőven találnának helj;et a friss falak ^ repedéseiben, mondjuk.

$ Tehát van lakás, van kiutalás, van ^ lakó, de van hibajegyzék is. Tehát ^ nincs költözés.

$ Hogy az ördög vinné el!

J ...itt tartottam töprengésemben,

^ az építőipari hibajegyzékek hu-rato- $ vébb minden könyvtár minden pol- ^ cát betölteni képes mennyiségén,

1; amikor egy pillanatra abbahagyva a írógép püfölését — mintha ő tehet*

^ ne az építőipai- hibáiért! —* eszembe ^ jutott valami: becsületes cég ez az 5 építőipar. Hibajegyzéke van. Jegy- jT zékbep, tételesen ismeri el, mit vég- ^ zett el rosszul, hol és miben’ hibá- ^ zott, sőt azt is, hogyan és mikorra § fogja ezeket a hibákat kijavítani.

^ És mi még szádjuk az építőipart!

$ Mert, kérem, gondoljuk csak végig $ közösen, mi van akkor, ha sürgős Z ügyem intézem!ön beloholok „a” hi- vatalba, s ott elkezdenek velem nem ^ törődni, majd rövid néhány félóra múltán úgy törődini, hogy küldenek í emeletről le-fel, rakják a pecsétet ^ egymás hátára és a végén hazakülde- £ netk, hogy jöjjek holnap, mert vége a ^ félfogadásnak? í

Vállalják? Ne vállalják?

Á tervezők ösztönzési osztályzata: elégtelen

A HEVES MEGYEI Tanácsi Tervező Vállalat október 30-án teljesítette 7,5 millió forintos, egész éves programját. Több mint 2,4 millió forint nyereséget értek el. többet, mint amennyit éves tervük előírt Az adatok ismertetése után két kérdés merül fel. A tervezés során kellően figyelembe vették a tartalékokat, reális programot készitet- tek-e? A minden vállalatra érvényes, általános szabályok az év utolsó két hónapjában kellő módon ösztön- zik-e a tervezőket?

A tervezők asztalán „egyedi termékek” készülnek, nincsenek gépek, amelyeknek teljesítménye a műszaki adatok alapján élőre kiszámítható. Aligha akad üzem, amelynek termékösz- szetétele évente annyira változna, mint a tervezőké. Egyetlen példára - utalunk: az elmúlt években a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat főleg tatarozásokat, kisebb felújításokat és egyedi építkezéseiket tervezett Az idén többek között nagyobb ipari csarnokokra, gépészeti berendezésekre és az egri Lajosvárosban 216 lakás tervezésére kaptak megbízást. Ez kedvező fordulaott jelent a teljesítmények és a nyereség fokozása szempontjából is. Ennyi lehetőségle a programkészítés során a tervezők nem számítottak. Különösen szembeötlő, hogy a tervezetthez és a számlázott tervezési dijakhoz képest sok a nyereség. Tehát a tervezők programja — enyhén szólva — laza volt.

GYORS SZÁMÍTÁST végeztünk és kitűnt, hogy a közel 2,5 millió forintos nyereségből 156 ezer forint jut fejlesztési alapra, 420 ezer forint a dolgozók részesedése és 64 ezer forint a kötelező tartalékalap. A vállalat anyagi érdekeltsége az év utolsó két hónapjában gyakorlatilag megszűnt.

Ugyanis bármennyi munkát vállalnak, akármennyi nyereséget érnek el még az év végéig, a részesedési és a fejlesztési alap alig növelhető. mert a nyereség 90 százalékát adóba kell befizetni.

Kétségtelen, az idei eredmények alapján tisztes részesedést, fognak fizetni • a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál. Kinek, mennyi jut?

Húsz évig tart, sok pénzbe és energiába kerül, amíg egy mérnököt és egy jó technikust kiképeznek. Két hónapra lemondhatunk,-e a tervező vállalat mun Icájáról? Tartósan nélkülözhetjük az anyagi ösztönzést? Megnyugtató és elegendő-e, ha a tervező mérnökök csak úgy éa annyit dolgoznak, amennyit kötelességük diktál? Ügy véljük, hogy a jelenlegi körülmények között ennél többre van szükség.

A tervezőikre is ugyanazok a bérgazdálkodást szabályok érvényesek, mint a termelő üzemekre. A megkötöttségek célját és értelmét ismerjük, de azt is tudjuk, hogy nem szolgálják kellően a termelékenység fokozását. Hogyan lehetne fokozni a dolgozók egyéni érdekeltségét? Az alapfizetések és a célprémiumok fokozott differenciálásával. A bőséges vállalati nyereség lehetőséget ad arra, hogy a végzett munka és az újabb megbízások szerint alapbérrel és célprémiummal jobban fizessék a legjobbakat Ügy véljük, hogy a tervezők jelenlegi ösztönzési rendszere — különösein az év végén — nem kielégítő.

VAJON NEM ellentmondás, hogy a tervező vállalatnál tíz hónap alatt 2,5 millió forint nyereség képződött, de fejlesztési alapra csak 156 ezer forintot tarthatnak vissza? Az általános szabályok szerint jövőre is csak 156 ezer forintot költhetnek fejlesztésre, illetve ennek már csak a felét, mert 70 ezer forintért egy terepjáró gépkocsit" vásároltak. De a mérnökök papíron, ceruzával számolnak, mert nincs elegendő számológép,

de nincs biztonságos fúróberendezés, nincs elegendő szintező műszer, fénymásolót és műszert kellene vásárolni. Tehát nem vitás, a tervezőknél sokkal gyorsabb fejlesztésre van szükség, mint amennyire > az általános szabályok szerint anyagi lehetőség nyílik. (Megyénk fejlődése, az országos átlagot meghaladó beruházási ütem megköveteli a tervező vállalat kapacitásának teljes kihasználását és gyorsabb fejlesztését.

A rózsaszentmártoni műanyagüzem, a füzesabonyi mozi, a nagyfügedj tanácsház és művelődé*! ház, a siiroki sportcsarnok, a gyöngyösi járás tanácsházának korszerűsítési terve még az idén elkészül.

A szakmai érdeklődés és a lelkesedés sem hiányzik, főleg a szocialista brigádok érdeme, hogy társadalmi munkában határidőre elkészítették a domoszlói óvoda terveit. Az igazgató tájékoztatása szerint az idén mindössze két kisebb munkát nem vállaltak el.

AZ ÉPÍTÉSI-BERUHÁZA- SI igény fokozódik. A tervezők mennyi munkát vállalnak jövőre, majd a negyedik ötéves terv során? Hogyan javul munkájuk minősége? Jelentős mértékben áz erkölcsi és anyagi ösztönzőkön múlik.

Dr. Fazekas László

Az úgy volt.;.

4o *tf&A***'A,

„Döbbenetes kifutás... (!•?)

Egyik legutóbbi, Egerben rendezett országos tanácskozáson jegyeztük fel a következő mondatot: „Izgalmas

vonulataiban, döbbenetes kifutásaiban egyetértek a referátummal." Egy televíziós adásban pedig arról nyilatkoztak, hogy India „menykö nagy ország, s pokolian irigy- lik" azokat, akik elnökünket elkísérik indiai útjára.

Ezek az idézett nyelvi formák arról árulkodnak, hogy egyesek a túlzás, a nagyítás olyan nyelvi eszközeit is felhasználják, amelyek éppen a mértéktelen túlzás következtében nem nyújthatnak hiteles, egyértelmű és világos közlést.

Valóban nehéz eldöntenünk, hogy a döbbenetes kifutás jelzős szerkezetben pozitív vagy negatív előjellel használta-e a felszólaló ezt a túlzó, nagyító jelzőt. A döbbenetes jelző általában kellemetlen eseményre, hírre szokott utalni. A pokolian határozó is rendszerint negatív előjelű cselekvést, megnyilatkozást szokott meghatározni. Az a beszédhelyzet pedig, amiben mindkét nyelvi képlet elhangzott, éppen nem minősíthető negatív előjellel, tehát a felhasznált jelző és határozó nem illik bele a nyelvi valóságba.

Újabban visszaszorulnak a szerényebben nyomósító, erősítő értelmű szavak, s feleslegesen elszaporodnak a valódi mértéket szinte öncélúan felnagyító melléknevek és határozók. A hallatlan, kegyetlen, döbbenetes, mérhetetlen, piramidális (roppant nagy), pokoli, menykö nagy stb. nyelvi formákat öncélúan használjuk fel akkor, amikor a beszédhelyzettel, a tények, a dolgok, a jelenségek valódi mértékével ellentétben eltúlozva nevezik meg a valóság dolgait, jelenségeit, így ezek a fellengzős, nagyító és túlzó jelzők es határozók éppen az ellenkező hatást érik el, s ezért nincs, és nem is lehet hitelük sem.

A nyelvi szertelenség és erőltetettség, s a hatásvadászó jelzők általában gyengítik a közlés őszinteségébe f vetett hitünket is. Ha a közlést, s a yalóságot mértéktelenül eltúlozzuk, felnagyítjuk, megszületnek ezek a nyelvi formák is: pokoli jó, gyötrően jó, öldöklőén, fül- lasztóan szép, állati szép, ol- tári jó stb. Ezeket a jelzőket és határozókat sokan az ifjúság hibás nyelvhasználati formáinak minősítik, de érdemes arra is gondolnunk, hogy talán éppen azért születtek meg, hogy lejárassák a nem őszinte, a hitelüket vesztett, fellengzős nagy szavakat. Nyelvi ízlésünk tiltakozik ellenük, de ha sikerül lejáratniuk az üres, a céltalan, a túlzó, a nagyító jelzőket és határozókat, akkor jól teljesítették szerepüket.

Dr. Bakos József- - *1 *l*V^V^VVVVVVVVyVVV~\/VurU-tr-~U--_~-Nem öröm, még csak nem is káröröm, ha egy híd ösz- szedöl a kapitalizmusban. Legfeljebb annyit lehet mondani erre a szocializmusban, hogy lám, a kapitalizmusban is összedőlhet egy híd és lám, nálunk, ahol annyit szidják az építőipart, nem dől össze egy híd sem. Nem mondom, a vakolat lejön a házfalakról, az országutat újra kell építeni, de híd az nem dől össze. Míg ugye a kapitalizmusban, különösen annak mostani szakaszában, egy híd még az avatását sem érheti meg...

... mondom ezt Pacolai- nak, akivel néha el szoktam beszélgetni, mert jólesik azt érezni és tudni, hogy nem én vagyok a világ legostobább embere.

— Na és aztán, mit számít az ott? — rántotta meg a vállát Pacolai... — Annyi hídjuk van, hogy eggyel több vagy kevesebb... Észre sem veszik, nekem elhiheted ...

— Már megbocsáss, Paco- laikám, te egy nagy ló vagy. Egy híd azért a kapitalizmusban- Md, <iQpem vajból vannak a hegyek és tej- . felből a folyók ... Nem beszélve arról, hogy a híd az ’nem fuszeklí, amit ha elveszít egy ember, akár a szocializmusban is, elképzelhető, hogy nem veszi észre — fejtegettem álláspontomat, úgy látszik, sikerrel, mert Pacolai tűnődni látszott...

— Lehet, hogy igazad van — mondta kisvártatva. — Valóban, én sem tartom valószínűnek, hogy ne vennék észre: tegnap még itt egy híd volt és ma sehol. Ott

nem iigy megy a dolog, mint nálunk. Ott, kérlek, tényleg figyelnek. Nálunk ha összedőlne egy hid éjszaka, beletelne egy hét is, mig észre- vennénk. Reggel semmi esetre sem. Mert nálunk még egy olyan nagy dologgal sem képesek komolyan törődni, mint egy híd Ügy vélem, valóban igazad van

— helyeselt Pacolai. — De

— tette hozzá gyorsan — azért mégis más az, ha egy híd a kapitalizmusban dől ossza.

— Természetes, hogy más. Beigazolódik, hogy ott is van felületesség. meg korrupció, meg csalás, és lopás. Sót, csak ott van, mert ez a kapitalizmus lényege.

Jó... jó... De nem erre gondoltam. Inkább arra, hogy ott aki a hidat építette, az kapitalista ... Aki csalt a híddal, a hozzá való nyersanyaggal, az is kapitalista. Aki ezt eltűrte, aki fedezte, s akit ezért megkentek, az is kapitalista. \; ugye?

— Természetesen — he. lyeseltem,

— Na látod. Ott, ugye, kérlek, a kapitalista csapta be a kapitalistát. De ha nálunk ugyanez történik, akkor aki csalt, aki elnézte,• aki eltűrte, sót, aki fedezte ezt, az dolgozó ember... ugye?

— Izé... szóval, dolgozó, de olyan dolgozó, kérlek...

— Lári-fári... Olyan dolgozó, aki nem egy kapitalista hidját csalja el, hanem egy másik dolgozó cementjét a falból. Na. Ugye, hogy mégiscsak másképpen festene nálunk egy ilyen híd- ügy, s másképpen fest ez a kapitalizmusban, ahol any- nyi hid van, hogy talán mégsem veszik észre, hogy ez az egy használhatatlan... — mondta derűs arccal Pacolai, majd barátságosan megveregette a váltamat és távozott.

Csodálatosan ostoba egy fráter ez a Pacolai!

(egri)

1909. november 16* vasárnap

Hazamegyék, káromkodom és megyek másnap és örülök, hogy másnap már csak egy fél délelőtt kell, hogy sürgős ügyemet elintézzék. De van-e „hibajegyzéke” a hivatalnak, amelyben elismeri, hogy ekkor és ekkor, ebben és ebben az ügyben bürokrati. kusan, sőt helytelenül járt el? Van-e hibajegyzéke, amelynek a végén ott az állásfoglalás, ugyancsak pecséttel, de csaik egyetlen eggyel, hogy mikorra és hogyan szünteti meg az ügyfelek kínos-keserves húzogatását?

A hivatalnak nincs hibajegyzéke: nem vesz fel és nem ad és nem ír alá és nem ismer el sem pecséttel, sem anélkül néha semmit semBemegyek az üzletbe, keresek valamit, ami nem drága, nem is a vi. lág egyetlen gyémántja, valami egyszerű kis közszükségleti cikket, ami nincs. Nincs, mert az üzlet vezetője, aztán az üzletek közös felelős vezetője egyszerűen nem rendelt ilyet, esze ágában sincs rendelni ilyet, mert nem a legkeresettebb árucikk az ilyen és napokig, sőt hetekig állhatna a raktárban a néhány darab

ilyen”, S ilyet ugye nem engedhet meg magának és nyereségének az üzlet. Nos, van-e hibajegyzéke e ke. reskedelemnek, amelyben elismeri, hogy nem a vásárló, hanem egyedül a saját érdekeit tartja szem előtt, hogy erről a gusztustalan anti-keres- kedelemről ekkorra és ekkorra lemond és a keresett áruból ennyit és ennyit beszerez?

Nincs ilyen hibajegyzéke. És gyanítom, hogy nem is lesz soha!

Felvesznek-e hibajegyzéket, ha egy mérnök össze-vissza és drágán tervez; ha az orvos felületesen vizsgálj ha egy tanács fütyül a választóira, é8 ha néha be is számol „végzett munkájáról", akkor is csak üres íe- caegőt „fest az üres fecsegés"; ha újra nyilatkozik a dohányipar és újra nincs elegendő Fecske?

Nem, nem vesznek fel ezekben az esetekben sem hibajegyzéket.

És akkor seun vesznek fel, ha a víz. művek, a posta, a gázművek, vagy az áramszolgáltató fütyül rám,, a fogyasztóra, úgy bánik velem, mintha én lennék érte és nem ők ón értem,

vagy ha a Patyolat fölveszi a gyorstisztítási pótdijat, de a lehető leglassabban tisztit.

Igen, kérem, ezekben az esetekben és még ezernyi más, itt fel nem sorolt esetben intézmény és hivatal, tömegszervezet és egyén — munkás, tsz-tag, mérnök, vagy pedagógus, újságíró, vagy színművész — rossz munkájáról nem készül hibajegyzék, így aztán nem szerepel az sem, hogyan és mikorra javítja ki saját, másoknak gondot, kellemetlenséget jelentő hibáját

És mi még az építőipart szidjuk, még azt gúnyoljuk, hogy nincsen építőipar hibajegyzék nélkül és hibajegyzék sincs építőipar nélkül. Nincs bizony. Mert csak az építőipar vállalja el — könnyen-e, vagy huzakod- va, most mindegy —, hogy hol, miben végzett roissz munkát és hol mit, mikorra javít ki.

...ezen tűnődtem, amikor az építőipar hibajegyzék-dömpingjérő! akartam (rni.

Jó, hogy van hibajegyzék? Dehogy jó, hiszen hibák jegyzékéről van szó, s a hiba az rossz és nem jé. De annál sokkal, messzemenően sokkal jobb, mintha nem lenne, amikor a hibák még mindig és bőven akadnak ...

... .és — mint töprengtem ebben ■ az ügyben —, nemcsak az építőiparban, Ahol van hibajegyzék!

A hibajegyzék