Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

Nézők és számok Ölj mcg9 csak csókolj # Egymillió I KtíeieA 3 ' I millió nezo m­anvzik a Haves megyei filrn- színházaicból. 1964-ben Ti 600 előadást hárommillió, 1968-ban 20 200 előadást két­millió néző tekintett meg. A közönséghiány persze nem megyei jelenség, így van ez országszerte, sőt mondhatnám az egész világon. Hol. van hát ez az egymillió néző, hogy csak Heves me­gyénél maradjunk? S vajon miért nem járnak moziba. ■ vagy miért járnak ritkáb­ban, mint .Pél évtizeddel eze­lőtt? Magyarázatként a tévét és a rossz filmeket szokás emlegetni. Noha a számve­tésből. egyik sem hagyható ki. most mégis más úton közelítünk a fellett kérdés­hez. Azzal kezdem, hogy ke­vésbé kesergőnk. az egymil­liós hiányon (még e csök­kent nézőszámot is jo ered­ménynek tartjuk, nem be­szélve arról, hogy 1909. első felében 11,5 százalékkal több . a nézők száma, mint 1968. első felében volt), inkább az . a kérdés aggaszt; vajon a kétmilliós nézőközönségből ; hányán és hányszor távoz- tak értetlenül és csalódva a filmszínházakból? Kategóriák {A 3 _______Igalmazas az : új gazdasági rendszer lehe­tőségeit a kultúrpolitikai el­vek figyelembevételével al­kalmazza. finnek megfele­lően sorolják be az egyes filmeket. A művészi értékű, a . társadalompolitikai szem­pontból fontos alkotások kerülnek az A-kategóriába, a könnyebb fajsúlyú, szóra­koztató filmejk a C-be, míg a filmek többsége B-Kategóri- as. Az osztályozás tehát már eleve kultúrpolitikai el­veket tükröz, de vannak gaz­dasági konzekvenciái is. Az A-kategóriás filmekért pél­dául. nem kér kölcsöndí.jaí a MOKÉP, a B-s filmekért mérsékelt, míg a C-filmekért jelentős a kölcsöndíj. A film­színházaik műsorbeosztását — teliát hogy milyen fil­met játszanak és meddig? — ezek a gazdasági ösz­tönzők is befolyásolják. A kultúrpolitikai célkitű­zéseknek és az anyagi ösz­tönzéseknek az összekapcso­lása hasznos módszernek bizonyult, bár van olyan túlzása is, amelyről érdemes szót ejteni. Vannak olyan •tapasztalataink. hogy az anyagi érdekeltség, az új premizálási rendszer a mo­zi,üzemi vállalatokat túlzot­tan arra ösztönzi, hogy az- A-kategöriájú filmeket kivé­tel nélkül végigvigyék az egész moziparlcon. Igaz, e filmek jók, • művésziele, de- mert az alkotók a kifejezé- . si formák széles skáláján ját- .. Szavak, s meri a mondani­való is lehet egyszerűbb, vagy bonyolultabb, azért-J nem minden film alkalmas arra, hogy valamennyi mozi­ban bemutassák. Itt van például a Feldo­bott kő, vagy Fabry Zoltán • filmje, az Utószezon. Mind­kettő igazi művészi produk­". ciő. De miért kell mindenütt bemutatni, még a legkisebb . községben is? Említhetnénk ■ egy szélsőséges példát is, a Kor társaink című szovjet * filmet. Igazán nagyszerű : . film, sőt kteraga dó művészi alkotás. De csak ott, ahol '.Tv van értő Közönsége, például ; Egerben, Gyöngyösön, Hat­vanban és még néhány na­gyobb helyen. Miért kell sürgetni ezek­Felveszünk szakács­kézilány házaspárt 1 szoba-összkomfortos la­kást biztosítunk. SZO'-’’- üdülő, Mátrafüred. november 16., vasárnap nak a filmeknek széles korú bemutatását? Miért kell hajszolni a számadatokat, amikor köztudomású, hogy a művészetben nem elsősor­ban a nézők száma, inkább az értő közönség, a monda­nivalót befogadók száma a legfontosabb. Érdemes egymás mellé tenni a következő számokat. A vereb is madár című fil­met a megye 66 filmszínhá­zában mutatták be eddig, a Kortársainkat ugyanennyi­ben. Ez látszólag jó kultúr­politika, illetve jó műsorpo­litika. De - csak látszólag, mert számos lés községben a beszervezett közönség ér­tetlenül fogadta a Kortár­sainkat és csalódva jött ki az előadásáról. Nem beszélve az iskolás gyermekekről, aikiík elég gyakran javítják a statisztikát. Kevés a film I szinte _________________I hallom a kérdést: jő, jó, de ki sür­geti ezeknek a filmeknek a bemutatását? Tulajdonkép­pen senki, csák... A filme­ket a megyei moziüzemi vállalatok osztják be, ön­állóan, felsőbb utasítás nél­kül. Igen ám, csakhogy a kiemelt filmek látogatottsá­gát külön is premizálják, a felsőbb szervek figyelemmel kísérik, s hogy úgymond el­várják, hogy ezek a filmek végigjárják az egész mozi­parkot, Nincs rá szabály, vágj- rendelet, csupán egy kialákult szokás, hogy illik. A filmforgalmazás! tájékoz­tatóban például minden ne­gyedévben olvashatjuk, hogy állnak a megyék a Kortársa­ink nézőszámaival, ki vezet, vagy lei van lemaradva a felsőbb szinten ellcépzelt, vagy elvárt számadatoktól. Hogy hányán értették meg ezt a fűmet, hogy a közön­ség mit értett belőle, vagy IdrC' milyen hatást gyakorolt, erről sajnos még nem olvas­tunk. Van egy másik körülmény is, amely befolyásolja a mű- sorbeo sztást. Kevés az új film, s a műsort csak abból lehet összeállítani, ami van, amit a MOKÉP kínál. így gyakran kényszerhelyzetben vannak a moziüzemi válla­latok. Persze, ennek a kér­désnek is van egy másik ol­dala. Ha bátrabban és rend­szeresebben használnánk fel régi filmekét, könnyebb len­ne a műsorok összeállítása, Mny { Tapasztalatból tudjuk, hogy min­den filmnek megvan a maga közönsége. Az igényesebb alkotásokhoz természetesen igényesebb közönség kell. Fentebb arra a következte­Olasz- francia film testre jutottunk, hogy nem szükséges a filmeket válogat tás nélkül mindenütt bemu­tatni. Nem arról van sző, hogy falun nincs- igényes közön- síig. Persze, hogy van, csak éppen az igényesek nem mennek moziba. Pedig sze­retnék megnézni a jó fil­meket, az Utószezont, a Fel­dobott kő című filmet, vagy a Kartársainkat. — hogy csupán a fentebb említett filmeknél maradjunk —, de a mozi és környéke, p. lá­tásviszonyok a kép és a hang m inősége filmszínházaink többségében egyenesen ri­asztó. Igaz. az utóbbi években falusi filmszínházaink is csinosodták. korszerűbbek lelteit, mégis két kezünlíön megszámolhatjuk, hány iga­zi mozi van a megyében. Ezzel kapcsolatban hadd je­gyezzük meg: érdemes lenne már eldönteni az évtizedes vitát: mi legyen valójában a kultúrház nagyterme: mo­zi és színház, vagy csak tánc­terem? Idő I Jobban gazdalkod- _____.1 hatnánk az idővel is. M intha túlzottan megmere­vedett volna a mozi játszá­si ideje, nem alkalmazko­dik eléggé az emberek élet­ritmusához, szabad idejéhez. Miért ne lehetne például minden délelőtt matinékat tartani, (nem ifjúsági elő­adásokra gondolok), vagy szombaton kora délután kez­deni az előadásokat? Érde­mes meggondolni azt is, hogyan lehetne bővíteni a filmklubok hálózatát, de hasznosak lennének a kü­lönböző felújítások is; cso­korba szedni például az egyes rendezők filmjeit. Lehet, hogy ezek a módsze­rek nem ígérnek gyors, kez­deti sikert, mégis érdemes változtatni a hagyományo­kon. ★ Hol van hát az a bizo­nyos egymillió néző? Té­vedhetetlen válaszadásra nem .vállalkozhatunk. De hisszük, hogyha kevesebb csalódást okozunk nekik, ha jobban alkalmazkodunk igé­nyeikhez, és szabad idejük­höz, ha gazdagabb választé­kot kínálunk és ha kultu­ráltabb környezetben játszik a mozi, s végül, ha a nép­művelés eszközeivel olykor segítséget is nyíltunk ahhoz, hogy jobban értsék a film- művészetet — nos, akkor a még hiányzó közönség is hamarosan ott ül a nézőté­ren. S nemcsak e statisztikát javítja... Márkusa László Van abban valami, hogy a közönség tömött sorokban tódul a mozikba, ha a plaká­tok olasz vagy olasz—francia filmeket jeleznek. Másfél óra színes, érzelmes vagy szenve- délj'es filmpergés biztosítja a szórakozást és ráadásul némi erkölcsi vagy egyéb tanulság­gal is szolgál. Dino Risi azok közül az olasz filmrendezők közül va­ló, akik őszintén és szenve­délyesen ábrázolják a mai olasz valóságot. A kisembe­rek világába visz el most is, ahol az élénk színek, a rom­latlan érzelmek, a várostól meg nem fertőzött szenvedé­lyek lobognak, virágok kö­zött, örökké tartó hűségről és boldogságról álmodozva. Min­den végletes itt és minden kizárólagos, mert a déli tem­peramentum ezt diktálja. Az első szemösszevillanástól, az ártatlan fogócskán át, a belső és külső lerongyolódá- son keresztül elérkezik a hős az öngyilkosságig, hogy aztán minden meseszerűen a fejé­re állva boldog befejezést hozzon. Dino Risi őszinte és egy­szerű emberek háromszögé­ben vizsgáztatja hőseit. Ma­rino szereti Marisát, aki a körülmények összejátszása folytán Umberto felesége lesz. Umberto a háborúban megnémult-imegsüketült, de kitűnő szabó. S talán boldog is maradna és a vi­lágból ki sem kellene vonul­nia, a hallgatag szerzetesek közé, ha a bolondul és türel­metlenül szerelmesek el nem határoznák elveszejtését. (Olaszországban annyira val­lási kérdés a házasság, hogy sok-sok szerelmes gondol ál­matlan és türelmetlen éjsza­kákon a megunt házastárs eltüntetésére). A boldogtalan Umberto anyja még életében megfogadta Umberto helyett is: ha visszanyeri hangját és hallását, Umberto további életét Istennek ajánlja és szerzetesként kell tovább él­nie. S ez a becsületes, szor­galmas és jó jövedelmű sza­bó éppen akkor vonul a hall­gatás kolostorába, janikor Miért végzett magával és szerelmével a mayerlingi va­dászkastélyban az osztrák— magyar monarchia trónörö­köse? Ki az a titokzatos fér­fi. aki bőröndjét keresgéli a felrobbantott biatorbágyi viadukt romjai között? Miért nem kerülte ki a jéghegyet azon a végzetes éjszakán a White Star Line hajós társa­ság szuper luxushajója, a Ti­tanic? A Lindbergh-bébi gyil­kosát ültették villamosszék- be, vagy egy ártatlan em­bert? Valóban egy szépasz- szonyért mondott le trónjá­ról VIII. Edward? Ezek a kérdések annak idején mil­lióikat foglalkoztattak, milli­ók kísérték figyelemmel a világsajtó oldalas tudósítá­saiban a század híres és hír­hedt társadalmi és • politikai visszanyerte haliadat ea be­szélőképessegét. Deus ex machina ez a javából, de Dino Risi ezzel a szándékos meg­oldással figyelmeztet: testi és lelki összetartozás ban, a szeretet sokféle és fajta zsa: - -aokságuban láncok és lánco­latok keletkeznek még ma is. amelyeknek a szorítását 1 a 'öld: életen innen és tin vai- üják az emberek. Nem iond ítéletet, de ti sok ne­vetés és nevette Uns között ití elgondolkoztat. Mert aho­gyan Marino, házassága pil­lanataiban v isszanéz Umber- tóra. akinek a szerzetesi fe­gyelem miatt még hangos szóval sem leltet .j elátkoz­nia, kél világ, két ellenté­tes szenvedély megbékélt ta­lálkozását fényű vissza. Ta­lán azzal a bizonytalanság­gal, nem tudni, ki és miért választott jobban. Dino Risi szenvedélyes életszeretetéért es szemléle­téért érdemes megnézni ént a filmet. S azért is, mert Nino Manfreüi es Ugo Tog- nazzi remek jellemszínészek, akik a közéjük keveredő Cf nos, de nagjtobb lelki tart; malcat fel nem vonultató Pa­mela Tiffinnel, nagyszerű önzetlenséggel és elegánsan eljátszogatnak. Ez a játék Armando Trovaioli zenéjével együtt és a filmet befejező kórussal is megtoldva köny- nyed kikapcsolódás, lobogó nyári színeivel így, novem­ber közepén. szenzációit, botrányait. Pintér István új riport- könyve (Botrányok: a XX. században, Gondolat Kiadó 1969.) izgalmasan, érdekesen és hitelesen adja vissza a kor egy-egy hazai és nemzet­közi bűnügyének történetei. Az ismert újságíró nemcsak az eseményeik krónikása, .megismerteti az olvasót a történtek valóságos hátteré­vel, kulisszatitkaival is. „Ri­portkönyvet írtam, nem tör­ténelmet. bár igyekeztem a század botránykrónikájából a legjellemzőbb, leghirhed- íebb eseteiket feldolgozná. Úgy vélem, hogy néhány bot­rányos eset jellemző arra a korra, arra az államra, arra az uralkodó osztályra, ahol és amelyben megesett”. 0>.) (farkas! Riportkönyv a század botrányairól Dr, Gazsi Jozset­A 25. hadosztály naplójából 58. A helyzet ezen a napon kritikus volt. A szovjet pán­célosok messze benyomul­tak a fasiszta védelem háta mögé. Az l/II. és a 26/11. zászlóaljak — amelyek ez időben a 76. német hadosz­tály tartalékát alkották — Jaszapátin éppen parancs­kiadásra sorakoztak fél, amikor a német vonalak mögött meglepetésszerű harc­kocsi-támadást kaptak. A fejvesztett katonák erre sür­gősen visszavonultak Jász­apátiba. 1944. november 14. november 18­November 1-1. es 18-a kö­zött a hadosztály naplójában hadműveleti jellegű' bejegy­I zések nem találhatók. Ala­kulataik — 3 zászlóalj kivé­telével — uemet alárendelte ségben voltak, s ezekről még szórványos hírek sem jutot­tak hozzá juk. Érdekes dolgokat olvasha­tunk azonban a magyar-— német viszonyról, s feltárul előttünk a nácik kényének- kedvének odadobott honvéd alakulatok szomorú sorsa. A parancsnokság minden erővel arra törekedett, hogj' meggyorsítsa a 25. hadosz­tály már régen tervezett ki­vonását s elérje, hogy újra visszaadják alárendeltségébe a németek, prédájául vetett magyar kötelékeket. Kese­rűen jegyzik meg, hogy a felváltást Illetően „a magyar Fővezerségnek nincs befo­lyása”. s azt a helyzettől függően ..egyedül a nemet vezetés határozza meg." ígérgetésben nem volt ugyan hiány, de az elől kitértek, hogy meghatározott időpon­tot tűzzenek ki. A hadosztály vezetői Jól láttak, hogy a nemetek a magyar kötelékeket mindig a legveszélyesebb pontokra dobják, a legkritikusabb sza­kaszon vetik be. A gyalog­ság így sorra-rendre szét- forgácsolódik, s „német ve­zetés alá helyezve, a végén maradványaiban is eltűnik. Keserűen jegyzik meg, hogy nem egy alakulatból még a keretek is „igen hiányosan maradnak meg”. A németek a legvégsőkig, a teljes felmorzsolódásig az arcvonalbam hagyták a ma­gyar csapatokat. Nem gon­doskodtak pótlásukról, pi- hentetésüicről, felváltásuk­ról . Elképzelhető, milyen erkölcsi hatása volt annak, hogy a katonák látták; re­ményük sincs arra, hogy onnan valaha is élve kike­rüljenek. A németek széttagoltak á magyarokat,' s század, zászló­alj erőben, saját csapataik­kal keverve vetették be. Így jobban szem előtt voltak, s nem nyílt oly könnyen le­hetőségük az átállásra. Különösen aggasztó volt a helyzet a 76. német had­osztálynak alárendelt 1. és 25. ezredtk „maradványai­nál.” „Ezek oü—100 fás cso­portokban, mindig a pilla­natnyi helyzet szerint, a hé­zagok foltozására kerülnek bevetésre.” A magyaroknál rossz a hangulat, parancs­nokságuktól eltávolítva, el­látás, gondoskodás nélkül harcolnak. „így elhagyatva, ki vannak téve az orosz propagandának” — írják. Sok a szökés, a harcból való „önkéntes kívánódat’-. A magyar hadosztály végül közli, hogy így. ebben a helyzetben, csapataiért sem­mi felelősséget nem vállal magára. Egész sor felterjesztés ment el azokban a napok­ban a IV. páncélos hadtest­hez, amelyben kérik, hogy a 25. hadosztály csapatait vált­sák le, s küldjék hátra a pásztói gyülekezési körletbe. Onnan mielőbb áit akarnak vonulni Székesfehérvár, Bánhida, Tata körzetébe. A parancsnokság novem­ber 18-án délelőtt állást változtatott Galyatetőre. 1944. november 19—20. November 19-én, hajnali egy árakor, sürgős parancs jött a IV. hadtesttől, hogy a hadosztály egy tisztbői és , 51 katonából álló riadószá­zadát helyezzék készenlétbe, mert a szovjet csapiatok át­törése miatt bevetésre ke­rülnek. Súlyos lehetett a» helyzet, mert a parancsnok­ság biztosítását ellátó szá­zadot csak 'legvégső esetben használják fel. 2.30-kor el is szállították őket a 76. ne­met hadosztályhoz. Ezzel a 25. hadosztálytól az utolsó harcképes alegységet is el­vették. Hasonló parancs érkezett 20-án reggel. A felsőbb szervek újabb riadószázadot követeltek. Szedjék össze a szakácsokat, irodistákat, ko­csisokat. A hadosztály erre jelentette, hogy a parancsot nem. tudja végrehajtani, mert a trénoszlopok „átfé- sülése” már megtörtént, s ott csupán civileit és levente gyerekek vannak. 19-én a déli órákban sú­lyos harcok tomboltak Do- moszlónál is. Pruttkay szá­zados jelentette, hogy a 25. tüzérosztályt az említett körzetben teljesen szétverték. Megsemmisült a törzs, s oda­veszett az anyag kétharma­da. Csupán, két egészséges és két sebesült tiszt, vala­mint 8 katona maradt meg az osztály állományából. A veszteség 60 százalékos, ed­dig 42 hősi halottról tud­nak. A 26/III. üteg pl. egy tisztet és 35 főnyi legény­séget veszített, s az ütegen­ként szükséges 3 helyett most már csak egy löveghez van kezelő személyzet. Panaszkodtak a 2. páncé­los hadosztályra is, amelyik sem az embereket, sem az állatokat nem volt hajlandó ellátni élelemmel. Amit köz­ben a 25. magyar gyalogez­redtől kaptak, az 19-én, a domoszlói harcokban, ve­szendőbe ment. A hadosztály tüzérségé tehat harmadara olvadt.. Egyetlen üteget tudtak csak újjászervezni belőlük. Ezt ismét átadták a 78. német hadosztály!' uk. A töredékes személyi állományt és az itt-ott megmaradt anyagot Szécsénybe küldték, ahol a további parancsokért Ma­gyar ezredesnél kellett ja* lentkezniük. (Folytatjuk?

Next

/
Thumbnails
Contents