Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-16 / 266. szám
Nézők és számok Ölj mcg9 csak csókolj # Egymillió I KtíeieA 3 ' I millió nezo manvzik a Haves megyei filrn- színházaicból. 1964-ben Ti 600 előadást hárommillió, 1968-ban 20 200 előadást kétmillió néző tekintett meg. A közönséghiány persze nem megyei jelenség, így van ez országszerte, sőt mondhatnám az egész világon. Hol. van hát ez az egymillió néző, hogy csak Heves megyénél maradjunk? S vajon miért nem járnak moziba. ■ vagy miért járnak ritkábban, mint .Pél évtizeddel ezelőtt? Magyarázatként a tévét és a rossz filmeket szokás emlegetni. Noha a számvetésből. egyik sem hagyható ki. most mégis más úton közelítünk a fellett kérdéshez. Azzal kezdem, hogy kevésbé kesergőnk. az egymilliós hiányon (még e csökkent nézőszámot is jo eredménynek tartjuk, nem beszélve arról, hogy 1909. első felében 11,5 százalékkal több . a nézők száma, mint 1968. első felében volt), inkább az . a kérdés aggaszt; vajon a kétmilliós nézőközönségből ; hányán és hányszor távoz- tak értetlenül és csalódva a filmszínházakból? Kategóriák {A 3 _______Igalmazas az : új gazdasági rendszer lehetőségeit a kultúrpolitikai elvek figyelembevételével alkalmazza. finnek megfelelően sorolják be az egyes filmeket. A művészi értékű, a . társadalompolitikai szempontból fontos alkotások kerülnek az A-kategóriába, a könnyebb fajsúlyú, szórakoztató filmejk a C-be, míg a filmek többsége B-Kategóri- as. Az osztályozás tehát már eleve kultúrpolitikai elveket tükröz, de vannak gazdasági konzekvenciái is. Az A-kategóriás filmekért például. nem kér kölcsöndí.jaí a MOKÉP, a B-s filmekért mérsékelt, míg a C-filmekért jelentős a kölcsöndíj. A filmszínházaik műsorbeosztását — teliát hogy milyen filmet játszanak és meddig? — ezek a gazdasági ösztönzők is befolyásolják. A kultúrpolitikai célkitűzéseknek és az anyagi ösztönzéseknek az összekapcsolása hasznos módszernek bizonyult, bár van olyan túlzása is, amelyről érdemes szót ejteni. Vannak olyan •tapasztalataink. hogy az anyagi érdekeltség, az új premizálási rendszer a mozi,üzemi vállalatokat túlzottan arra ösztönzi, hogy az- A-kategöriájú filmeket kivétel nélkül végigvigyék az egész moziparlcon. Igaz, e filmek jók, • művésziele, de- mert az alkotók a kifejezé- . si formák széles skáláján ját- .. Szavak, s meri a mondanivaló is lehet egyszerűbb, vagy bonyolultabb, azért-J nem minden film alkalmas arra, hogy valamennyi moziban bemutassák. Itt van például a Feldobott kő, vagy Fabry Zoltán • filmje, az Utószezon. Mindkettő igazi művészi produk". ciő. De miért kell mindenütt bemutatni, még a legkisebb . községben is? Említhetnénk ■ egy szélsőséges példát is, a Kor társaink című szovjet * filmet. Igazán nagyszerű : . film, sőt kteraga dó művészi alkotás. De csak ott, ahol '.Tv van értő Közönsége, például ; Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban és még néhány nagyobb helyen. Miért kell sürgetni ezekFelveszünk szakácskézilány házaspárt 1 szoba-összkomfortos lakást biztosítunk. SZO'-’’- üdülő, Mátrafüred. november 16., vasárnap nak a filmeknek széles korú bemutatását? Miért kell hajszolni a számadatokat, amikor köztudomású, hogy a művészetben nem elsősorban a nézők száma, inkább az értő közönség, a mondanivalót befogadók száma a legfontosabb. Érdemes egymás mellé tenni a következő számokat. A vereb is madár című filmet a megye 66 filmszínházában mutatták be eddig, a Kortársainkat ugyanennyiben. Ez látszólag jó kultúrpolitika, illetve jó műsorpolitika. De - csak látszólag, mert számos lés községben a beszervezett közönség értetlenül fogadta a Kortársainkat és csalódva jött ki az előadásáról. Nem beszélve az iskolás gyermekekről, aikiík elég gyakran javítják a statisztikát. Kevés a film I szinte _________________I hallom a kérdést: jő, jó, de ki sürgeti ezeknek a filmeknek a bemutatását? Tulajdonképpen senki, csák... A filmeket a megyei moziüzemi vállalatok osztják be, önállóan, felsőbb utasítás nélkül. Igen ám, csakhogy a kiemelt filmek látogatottságát külön is premizálják, a felsőbb szervek figyelemmel kísérik, s hogy úgymond elvárják, hogy ezek a filmek végigjárják az egész moziparkot, Nincs rá szabály, vágj- rendelet, csupán egy kialákult szokás, hogy illik. A filmforgalmazás! tájékoztatóban például minden negyedévben olvashatjuk, hogy állnak a megyék a Kortársaink nézőszámaival, ki vezet, vagy lei van lemaradva a felsőbb szinten ellcépzelt, vagy elvárt számadatoktól. Hogy hányán értették meg ezt a fűmet, hogy a közönség mit értett belőle, vagy IdrC' milyen hatást gyakorolt, erről sajnos még nem olvastunk. Van egy másik körülmény is, amely befolyásolja a mű- sorbeo sztást. Kevés az új film, s a műsort csak abból lehet összeállítani, ami van, amit a MOKÉP kínál. így gyakran kényszerhelyzetben vannak a moziüzemi vállalatok. Persze, ennek a kérdésnek is van egy másik oldala. Ha bátrabban és rendszeresebben használnánk fel régi filmekét, könnyebb lenne a műsorok összeállítása, Mny { Tapasztalatból tudjuk, hogy minden filmnek megvan a maga közönsége. Az igényesebb alkotásokhoz természetesen igényesebb közönség kell. Fentebb arra a következteOlasz- francia film testre jutottunk, hogy nem szükséges a filmeket válogat tás nélkül mindenütt bemutatni. Nem arról van sző, hogy falun nincs- igényes közön- síig. Persze, hogy van, csak éppen az igényesek nem mennek moziba. Pedig szeretnék megnézni a jó filmeket, az Utószezont, a Feldobott kő című filmet, vagy a Kartársainkat. — hogy csupán a fentebb említett filmeknél maradjunk —, de a mozi és környéke, p. látásviszonyok a kép és a hang m inősége filmszínházaink többségében egyenesen riasztó. Igaz. az utóbbi években falusi filmszínházaink is csinosodták. korszerűbbek lelteit, mégis két kezünlíön megszámolhatjuk, hány igazi mozi van a megyében. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzük meg: érdemes lenne már eldönteni az évtizedes vitát: mi legyen valójában a kultúrház nagyterme: mozi és színház, vagy csak táncterem? Idő I Jobban gazdalkod- _____.1 hatnánk az idővel is. M intha túlzottan megmerevedett volna a mozi játszási ideje, nem alkalmazkodik eléggé az emberek életritmusához, szabad idejéhez. Miért ne lehetne például minden délelőtt matinékat tartani, (nem ifjúsági előadásokra gondolok), vagy szombaton kora délután kezdeni az előadásokat? Érdemes meggondolni azt is, hogyan lehetne bővíteni a filmklubok hálózatát, de hasznosak lennének a különböző felújítások is; csokorba szedni például az egyes rendezők filmjeit. Lehet, hogy ezek a módszerek nem ígérnek gyors, kezdeti sikert, mégis érdemes változtatni a hagyományokon. ★ Hol van hát az a bizonyos egymillió néző? Tévedhetetlen válaszadásra nem .vállalkozhatunk. De hisszük, hogyha kevesebb csalódást okozunk nekik, ha jobban alkalmazkodunk igényeikhez, és szabad idejükhöz, ha gazdagabb választékot kínálunk és ha kulturáltabb környezetben játszik a mozi, s végül, ha a népművelés eszközeivel olykor segítséget is nyíltunk ahhoz, hogy jobban értsék a film- művészetet — nos, akkor a még hiányzó közönség is hamarosan ott ül a nézőtéren. S nemcsak e statisztikát javítja... Márkusa László Van abban valami, hogy a közönség tömött sorokban tódul a mozikba, ha a plakátok olasz vagy olasz—francia filmeket jeleznek. Másfél óra színes, érzelmes vagy szenve- délj'es filmpergés biztosítja a szórakozást és ráadásul némi erkölcsi vagy egyéb tanulsággal is szolgál. Dino Risi azok közül az olasz filmrendezők közül való, akik őszintén és szenvedélyesen ábrázolják a mai olasz valóságot. A kisemberek világába visz el most is, ahol az élénk színek, a romlatlan érzelmek, a várostól meg nem fertőzött szenvedélyek lobognak, virágok között, örökké tartó hűségről és boldogságról álmodozva. Minden végletes itt és minden kizárólagos, mert a déli temperamentum ezt diktálja. Az első szemösszevillanástól, az ártatlan fogócskán át, a belső és külső lerongyolódá- son keresztül elérkezik a hős az öngyilkosságig, hogy aztán minden meseszerűen a fejére állva boldog befejezést hozzon. Dino Risi őszinte és egyszerű emberek háromszögében vizsgáztatja hőseit. Marino szereti Marisát, aki a körülmények összejátszása folytán Umberto felesége lesz. Umberto a háborúban megnémult-imegsüketült, de kitűnő szabó. S talán boldog is maradna és a világból ki sem kellene vonulnia, a hallgatag szerzetesek közé, ha a bolondul és türelmetlenül szerelmesek el nem határoznák elveszejtését. (Olaszországban annyira vallási kérdés a házasság, hogy sok-sok szerelmes gondol álmatlan és türelmetlen éjszakákon a megunt házastárs eltüntetésére). A boldogtalan Umberto anyja még életében megfogadta Umberto helyett is: ha visszanyeri hangját és hallását, Umberto további életét Istennek ajánlja és szerzetesként kell tovább élnie. S ez a becsületes, szorgalmas és jó jövedelmű szabó éppen akkor vonul a hallgatás kolostorába, janikor Miért végzett magával és szerelmével a mayerlingi vadászkastélyban az osztrák— magyar monarchia trónörököse? Ki az a titokzatos férfi. aki bőröndjét keresgéli a felrobbantott biatorbágyi viadukt romjai között? Miért nem kerülte ki a jéghegyet azon a végzetes éjszakán a White Star Line hajós társaság szuper luxushajója, a Titanic? A Lindbergh-bébi gyilkosát ültették villamosszék- be, vagy egy ártatlan embert? Valóban egy szépasz- szonyért mondott le trónjáról VIII. Edward? Ezek a kérdések annak idején millióikat foglalkoztattak, milliók kísérték figyelemmel a világsajtó oldalas tudósításaiban a század híres és hírhedt társadalmi és • politikai visszanyerte haliadat ea beszélőképessegét. Deus ex machina ez a javából, de Dino Risi ezzel a szándékos megoldással figyelmeztet: testi és lelki összetartozás ban, a szeretet sokféle és fajta zsa: - -aokságuban láncok és láncolatok keletkeznek még ma is. amelyeknek a szorítását 1 a 'öld: életen innen és tin vai- üják az emberek. Nem iond ítéletet, de ti sok nevetés és nevette Uns között ití elgondolkoztat. Mert ahogyan Marino, házassága pillanataiban v isszanéz Umber- tóra. akinek a szerzetesi fegyelem miatt még hangos szóval sem leltet .j elátkoznia, kél világ, két ellentétes szenvedély megbékélt találkozását fényű vissza. Talán azzal a bizonytalansággal, nem tudni, ki és miért választott jobban. Dino Risi szenvedélyes életszeretetéért es szemléletéért érdemes megnézni ént a filmet. S azért is, mert Nino Manfreüi es Ugo Tog- nazzi remek jellemszínészek, akik a közéjük keveredő Cf nos, de nagjtobb lelki tart; malcat fel nem vonultató Pamela Tiffinnel, nagyszerű önzetlenséggel és elegánsan eljátszogatnak. Ez a játék Armando Trovaioli zenéjével együtt és a filmet befejező kórussal is megtoldva köny- nyed kikapcsolódás, lobogó nyári színeivel így, november közepén. szenzációit, botrányait. Pintér István új riport- könyve (Botrányok: a XX. században, Gondolat Kiadó 1969.) izgalmasan, érdekesen és hitelesen adja vissza a kor egy-egy hazai és nemzetközi bűnügyének történetei. Az ismert újságíró nemcsak az eseményeik krónikása, .megismerteti az olvasót a történtek valóságos hátterével, kulisszatitkaival is. „Riportkönyvet írtam, nem történelmet. bár igyekeztem a század botránykrónikájából a legjellemzőbb, leghirhed- íebb eseteiket feldolgozná. Úgy vélem, hogy néhány botrányos eset jellemző arra a korra, arra az államra, arra az uralkodó osztályra, ahol és amelyben megesett”. 0>.) (farkas! Riportkönyv a század botrányairól Dr, Gazsi JozsetA 25. hadosztály naplójából 58. A helyzet ezen a napon kritikus volt. A szovjet páncélosok messze benyomultak a fasiszta védelem háta mögé. Az l/II. és a 26/11. zászlóaljak — amelyek ez időben a 76. német hadosztály tartalékát alkották — Jaszapátin éppen parancskiadásra sorakoztak fél, amikor a német vonalak mögött meglepetésszerű harckocsi-támadást kaptak. A fejvesztett katonák erre sürgősen visszavonultak Jászapátiba. 1944. november 14. november 18November 1-1. es 18-a között a hadosztály naplójában hadműveleti jellegű' bejegyI zések nem találhatók. Alakulataik — 3 zászlóalj kivételével — uemet alárendelte ségben voltak, s ezekről még szórványos hírek sem jutottak hozzá juk. Érdekes dolgokat olvashatunk azonban a magyar-— német viszonyról, s feltárul előttünk a nácik kényének- kedvének odadobott honvéd alakulatok szomorú sorsa. A parancsnokság minden erővel arra törekedett, hogj' meggyorsítsa a 25. hadosztály már régen tervezett kivonását s elérje, hogy újra visszaadják alárendeltségébe a németek, prédájául vetett magyar kötelékeket. Keserűen jegyzik meg, hogy a felváltást Illetően „a magyar Fővezerségnek nincs befolyása”. s azt a helyzettől függően ..egyedül a nemet vezetés határozza meg." ígérgetésben nem volt ugyan hiány, de az elől kitértek, hogy meghatározott időpontot tűzzenek ki. A hadosztály vezetői Jól láttak, hogy a nemetek a magyar kötelékeket mindig a legveszélyesebb pontokra dobják, a legkritikusabb szakaszon vetik be. A gyalogság így sorra-rendre szét- forgácsolódik, s „német vezetés alá helyezve, a végén maradványaiban is eltűnik. Keserűen jegyzik meg, hogy nem egy alakulatból még a keretek is „igen hiányosan maradnak meg”. A németek a legvégsőkig, a teljes felmorzsolódásig az arcvonalbam hagyták a magyar csapatokat. Nem gondoskodtak pótlásukról, pi- hentetésüicről, felváltásukról . Elképzelhető, milyen erkölcsi hatása volt annak, hogy a katonák látták; reményük sincs arra, hogy onnan valaha is élve kikerüljenek. A németek széttagoltak á magyarokat,' s század, zászlóalj erőben, saját csapataikkal keverve vetették be. Így jobban szem előtt voltak, s nem nyílt oly könnyen lehetőségük az átállásra. Különösen aggasztó volt a helyzet a 76. német hadosztálynak alárendelt 1. és 25. ezredtk „maradványainál.” „Ezek oü—100 fás csoportokban, mindig a pillanatnyi helyzet szerint, a hézagok foltozására kerülnek bevetésre.” A magyaroknál rossz a hangulat, parancsnokságuktól eltávolítva, ellátás, gondoskodás nélkül harcolnak. „így elhagyatva, ki vannak téve az orosz propagandának” — írják. Sok a szökés, a harcból való „önkéntes kívánódat’-. A magyar hadosztály végül közli, hogy így. ebben a helyzetben, csapataiért semmi felelősséget nem vállal magára. Egész sor felterjesztés ment el azokban a napokban a IV. páncélos hadtesthez, amelyben kérik, hogy a 25. hadosztály csapatait váltsák le, s küldjék hátra a pásztói gyülekezési körletbe. Onnan mielőbb áit akarnak vonulni Székesfehérvár, Bánhida, Tata körzetébe. A parancsnokság november 18-án délelőtt állást változtatott Galyatetőre. 1944. november 19—20. November 19-én, hajnali egy árakor, sürgős parancs jött a IV. hadtesttől, hogy a hadosztály egy tisztbői és , 51 katonából álló riadószázadát helyezzék készenlétbe, mert a szovjet csapiatok áttörése miatt bevetésre kerülnek. Súlyos lehetett a» helyzet, mert a parancsnokság biztosítását ellátó századot csak 'legvégső esetben használják fel. 2.30-kor el is szállították őket a 76. nemet hadosztályhoz. Ezzel a 25. hadosztálytól az utolsó harcképes alegységet is elvették. Hasonló parancs érkezett 20-án reggel. A felsőbb szervek újabb riadószázadot követeltek. Szedjék össze a szakácsokat, irodistákat, kocsisokat. A hadosztály erre jelentette, hogy a parancsot nem. tudja végrehajtani, mert a trénoszlopok „átfé- sülése” már megtörtént, s ott csupán civileit és levente gyerekek vannak. 19-én a déli órákban súlyos harcok tomboltak Do- moszlónál is. Pruttkay százados jelentette, hogy a 25. tüzérosztályt az említett körzetben teljesen szétverték. Megsemmisült a törzs, s odaveszett az anyag kétharmada. Csupán, két egészséges és két sebesült tiszt, valamint 8 katona maradt meg az osztály állományából. A veszteség 60 százalékos, eddig 42 hősi halottról tudnak. A 26/III. üteg pl. egy tisztet és 35 főnyi legénységet veszített, s az ütegenként szükséges 3 helyett most már csak egy löveghez van kezelő személyzet. Panaszkodtak a 2. páncélos hadosztályra is, amelyik sem az embereket, sem az állatokat nem volt hajlandó ellátni élelemmel. Amit közben a 25. magyar gyalogezredtől kaptak, az 19-én, a domoszlói harcokban, veszendőbe ment. A hadosztály tüzérségé tehat harmadara olvadt.. Egyetlen üteget tudtak csak újjászervezni belőlük. Ezt ismét átadták a 78. német hadosztály!' uk. A töredékes személyi állományt és az itt-ott megmaradt anyagot Szécsénybe küldték, ahol a további parancsokért Magyar ezredesnél kellett ja* lentkezniük. (Folytatjuk?